Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-11 / 188. szám
1989. AUGUSZTUS 11., PÉNTEK Választások előtti langyos viz Rögtönözve nehezebb lesz Választások előtt áll az ország. Fél-háromnegyed éven belül 'mindenhol eldől; kit bíznak meg a helybeliek képviseletével az új tanácstestületekben, az országgyűlésben. Kérdéses, hogy a honpolgárok pontosan mikor járulnak az urnák elé, a készülődés azonban már mindenütt megkezdődött — véltem, amikor pu- batolódzó körútra indultam. Az Ellenzéki Kerekasztal tagszervezetei nem ismerik a tréfát. Ez bizonyosodott be a sokak által „főpróbának” tekintett, az országban több helyen megtartott időközi képviselőválasztásokon is. összefogást, szándékkinyilatkoztatást mutattak fel. Ezzel szemben például Szegeden, az MSZMP képviselői úgy vélekedtek, hogy éppen a felkészületlenségük Okán nem akarták manipulálni a közvéleményt. Ki-ki döntse el belátása szerint, hoigy ez valóban erény-e? Nyakunkon a választás — hiszen aiz sem kizárt, hogy már az idén megtörténik, — mégis fellelhetők sebtében összeütött képviselői programok, homályos elképzelések. A bizonytalankodás részben azzal magyarázható, hogy kongresszus előtt áll az MSZMP, országos gyűlés előtt az MDF, programalkotó fórum előtt több más szervezet. Másrészt viszont nem érthető a választások előtti mozdulatlanság, tanácstalanság. Hiszen a pártok tagjai többször is leszögezték; megválasztásuk esetén elsősorban a körzetük, és nem a pártjük érdekeit védik. SZAJTATVA Naptár Azt mondja a két gyermeket nevelő házaspár, nekik terveik már csak az ezredforduló utánra vannak. Talán majd a 2000. esztendő után . . . Talán. Mert most nem látnak semmi biztatót. Örülnek, ha úgy- ahogy meglesznek a következő évtizedben, a két- gyereket — akik hat és kilenc esztendősek — nevelik persze, de ami az anyagiakat illeti, ott nem táplálnak vérmes reményeket. „Mert most mindenki politizál . . .” Mármint a vezetők közül, meg az esetleges jövendő vezetők közül, ök? ök nem! Kisebb gondjuk is nagyobb, mint a politika . . . ! A törlesztési részleteket fizetni kell, enni, ruha a gyerekeknek, ha már elkerülhetetlen, akkor nekik is: szegényesen élnek. S elhangzik az, amit egyre sűrűbben hallani: „minél többet beszélnek a politikáról, nekünk annál rosszabb lett.” All szájtátva az ember, mert hiszen igaz a látszat az ő szemszögükből nézve. Beszéd, beszéd, ilyen-olyan programok, s ök egyre nehezebben élnek. A furcsa csak az, hogy ezt a látszatot a gazdaságot jellemző adatok éppúgy alátámasztják, mint a közvéleménykutatási eredmények. Ez utóbbiak szerint például a lakosság megkérdezett része ma kilátásait sokkal rosszabbnak tartja az életszínvonal romlásának megállítására, majd növelésére, mint ítélte azt 1988-ban, s még inkább 1987-ben. Akkor tehát: a látszat nem látszat, hanem valóság? Látszat. Csak éppen veszedelmesen kezd szétválni a politikai és a gazdasági reform lépéssorozata. Amint annak idején lehetetlenné tette a következetesen végigvitt gazdasági reformot a politikai reformnak az elmaradása ma mind kézzel foghatóbb közelségbe jut a nagy baj: tömegek kerülhetnek szembe a reformmal, mert helyzetük kilátástalanná válik. Ezt a kilátástalanságot jelzi a kétezer utánra átforgatott naptár. S ezek az átforgatott naptárak súlyos figyelmeztetések a politikai naptárak kezelői számára .. • MOTTÓ Tilos árusítani 6 F 22 A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megállapította, hogy a Lengyelországból importált 6 F 22 típusú, 9 voltos Centra gyártmányú rádióelemek terhelés alatti feszültsége, továbbá kapacitása nem felel meg a vonatkozó szabványoknak. Ezért a KERMI a rádióelem árusítását megtiltotta. A lakóterületi politikai, kulturális és gazdasági feladatokból azonban egyelőre nemigen merítenek a közéleti- leg „csendes” helyeken. Vagy ha mégis folyik ilyenfajta feltáró, elemző és feladatmeghatározó munka, akkor az rejtve van a külső szemlélő elől. Még a politikai vitáktól időnként hangos Budaörsön sem alakult választási elnökség, vagy más előkészítő bizottság. A városi tanács javára legyen viszont írva, hogy tartalmas elképzeléseket formált a megszervezés és á lebonyolítás módjaira. Ihletői ebben a helyi pártok, szervezetek, ösz- szehangolt és korrekt választási előkészületekre törekszenek. Biatorbágyot viszont még el sem érte a választás előszele, s így van ez Törökbálinton is. Ráckevén az MDF helyi szervezete erőteljesen munkálkodik a választások hangulati és tartalmi megalapozásán, a helyi tanács azonban nem tud arról, hogy más szervezet — vagy a tanácstagok — hasonló módon készülődnének. Meglehet, hogy a tanácstagok abban bíznak, eddigi munkájuk alapján ismét bizalmat szavaz nekik a lakosság. Több községben megkérdeztem a járókelőket: tudják-e, hol lakik a tanácstagjuk. Nagyon kevesen adtak igenlő választ. Jó néhányan azt sem tudták, ki képviseli érdekeiket a tanácsban. A „hopsza, ugorj neki a munkának” elvnek senki nem lehet a híve, aki a köz javáért dolgozik. Ugyanakkor az „fj, ráérünk arra még” halogató felelőtlenség a mai helyzetben. Központi jeladás, országos döntés nélkül is meg lehetne kezdeni a helyi tennivalók kimunkálását. Különben az első szabad választások egyúttal a legelőkészítetleneb- bek lesznek. Kovács Gyula Győrben gyártott, importot kiváltó. tűzálló Importot kiváltó tűzálló anyag gyártása kezdődött meg Győrött. A különféle kemencék, kazánok építéséhez, javításához idáig tőkés importból származó tűzálló anyagokat használtak fel. Győrött egy osztrák céggel közösen egy évvel ezelőtt megkezdték az importot kiváltó kemencefalazó anyagok gyártását. A PLI- TECH Tűzálló Anyagokat Gyártó Kft.-ben éves szinten mintegy 3400 tonna ilyen anyagot gyártanak a belföldi felhasználóknak. Képünkön: Zsákokba töltik az 1200 Cel- sius-fokot is kibíró tűzálló anyagot. Verőce, Kismaros, Szokolya, Kóspallag ükodályozzcs-e q megye a válási? f Az MDF Dunakanyar Csoportja az Országos Sajtószol- ^ gálaton keresztül nyílt levéllel fordult az Elnöki Tanácsai hoz. Tisztelt Elnöki Tanácsi A Magyar Demokrata Fórum Dunakanyar Csoportja tiltakozik a Pest Megyei Tanács V. B. határozata ellen, amelyet Verőce, Kismaros, Szokolya, Kóspallag községek önállóvá válása ügyében terjesztett föl a Belügyminisztérium útján az Elnöki Tanácshoz. Az említett felterjesztés az érintett falvak lakossága többségének véleményét figyelmen kívül hagyja, és szándékosan elferdíti. A Pest Megyei Tanács V. B. megszokott döntési mechanizmusa szerint akarja rákényszeríteni érdekeit — jelen esetben egy, a lakossággal részleteiben nem ismertetett közigazgatási kísérletet — Kismaros, Szokolya és Kóspallag községekre. Teszi ezt annak ellenére, hogy Kismaros 1070 választópolgára közül 629 fő aláírásával az önállóvá válás mellett foglalt állást, és a szokolyai falugyűlés is hasonló döntést hozott. Balogh László országgyűlési képviselő, a Pest Megyei Tanács vb- elnöke a kismarosi falugyűlésen kijelentette, hogy az ösz- szegyűjtött aláírások szükségtelenné teszik a verőceihez hasonló helyi szavazást, amelyet a Hazafias Népfront helyi bizottsága kezdeményezett. ígérete ellenére az általa aláírt felterjesztésben a népakarat megnyilvánulásáról szót sem ejtett. Követeljük a három községben a helyi szavazások megtartását, és kérjük az Elnöki Tanácsot, hogy addig a kérdésben a döntéshozatalt halassza el! A nyílt levél kézhezvétele után azonnal megkerestük dr. Tarpai Emesét, aki jelenleg a megyei tanács vb szabadságon lévő titkárát helyettesíti, hogy megkérdezzük véleményét, ö lapunknak a következőket nyilatkozta: —, A Népköztársaság Elnöki Tanácsához írt nyílt levélre az igazi válasz nyilván a tisztelt testület döntése lesz, mégsem tehetem meg, hogy a történelmi hűség kedvéért néhány megjegyzést ne fűzzek az MDF tiltakozásához. Kemény vádak hangzanak el ugyanis a rövid levélben, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy az amúgy is forrongó közhangulatban tovább szítsák az ellentétet azok között, akiknek végül is egy oldalon kellene állni. A vádakat viszont csak akkor szabad jogos kritikának elfogadnunk,• ha igaz tények helyes értékelésén alapulnak. Sajnálattal kell megállapítóPeresztrojka Szibériában Beszélgetés az átalakításról omszki testvérmegyénk küldötteivel Lassan húsz éve annak, hogy testvérkapcsolatok szövődtek megyénk és a szibériai Omszk megye között. 1971 óta jó néhány omszki delegáció járt nálunk, s Pest megyei küldöttek is többször utaztak a távoli Szibériába. Ma már minden egyes ilyen utazás valóban munkalátogatás, hiszen mindkét ország — hazánk és a Szovetunió is — a politikai-gazdasági átalakítás olyan szakaszába érkezett, amelyben különösen hasznos lehet egymás tapasztalatainak megismerése. Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy nálunk tartózkodik Anatolij Pawlovics Leontyev, az Omszík Megyei Tanács elnöke, Alekszander Vaszilje- vics Naditk, az Okonyekrovsz- ki Járási Tanács' elnöke és Iván Dmitrijevics Lickevics, az omszki kőolajfinomító vezérigazgatója. Beszélgetésünk során elsősorban a szibériai változásokról és magyarországi benyomásaikról kérdeztük az omszki küldöttség tagjajt. — A Szovjetunióból származó hírek alapján úgy tűnik, mintha a peresztrojka megállna Moszkva határánál. Hogyan látják ezt Szibériában? — Nem, ez egyáltalán nem igaz. Itt vannak például a választások, amelyek teljesen új módon történnek. Nálunk korábban soha nem fordult elő, hogy egy mandátumért négyöt jelölt is versenyezzen. Az üzemek’ többsége gyakorlatilag átállt önelszámolásra, új vállalati szabályozás lépett életbe, új tulajdonformák vannak kialakulóban. A változások mindenhol megkezdődtek. — Szibériában a brezsnyevi időkben jóval pezsgőbb volt a szellemi élet, mint az ország európai részén. Számos ismert, haladó politikus, közgazdász és társadalomtudós dolgozott az Uráltól keletre. Érzik-e ma is ennek jótékony hatását? — A kongresszuson felszólaló küldöttek egy részének éppen az volt a véleménye, hogy a kormányzat még mindig nem fordít kellő figyelmet az ország keleti részére. Szibéria a kőolaj és egyéb fontos energia- hordozók, valamint számos fém lelőhelye. Mi nagyon sokat adunk az országnak, de nagyon keveset kapunk. Persze ez így nem egészen igaz. A kormány objektívan értékeli az egyes területek helyzetét, és igyekszik a lehetőségek szerint fejleszteni. — Magyarországon sokan úgy gondolják hogy a peresztrojka csak a felszínen folyik, de a társadalmat nem mozgatta meg igazán, valódi változások nem történnek. — A változások nagyon mélyek. Ha nem lennének azok, akkor nem kerülhetett volna sor számos olyan eseményre, mint például a sztrájkokra. Ma már teljesen más szemmel látjuk a világot, mint néhány évvel ezelőtt, és ez az egész társadalomra vonatkozik. — Omszk megyében is sztrájkoltak? Mit szólnak az emberek a munkabeszüntetésekhez? — A mi megyénkben nem került sor sztrájkokra. Nálunk az emberek többsége azt gondolja, hogy nem ez a megfelelő módszer a tiltakozásra. Valóban vannak nehézségeink, de azokat így nem lehet megoldani. — Milyen ma az élelmiszer- ellátás Szibéráhan? — A mi megyénkben bárki szabadon vásárolhat élelmiszereket. Ha az állami üzletekben nem is, de a piacon minden megtalálható; a tejtermékek, a hús, a gyümölcs. Természetesen a piacon minden jóval drágább, mint az üzletekben. Csak a cukrot adják jegyre. Személyenként két kilogramm cukor vásárolható egy hónapban, ami bőven elegendő. Az ellátás ma sem rosz- szabb, mint régen, de az utóbbi időben emelkedtek a fizetések, és nőtt az emberek igénye is. — Napjainkra teljesen megváltozott a szovjet újságok hangneme, olyannyira, hogy például a Szputnyik egyes számait több szocialista országban betiltották. Hogyan fogadták ezt a változást a szovjet emberek? — Ügy tűnik, mintha sok újság egyáltalán nem akarná észrevenni a jót, az eredményeket, csak a rosszat keresik. A mi megyénkben a lapok nem szélsőségesek, cikkeikkel segítik az átalakítást. — Hogyan értékelik mostani magyarországi látogatásukat? — Nagyon sok érdekes, számunkra fontos dolgot láttunk. Hétfőn Százhalombattán voltunk, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Kedden délelőtt a du- navarsányi termelőszövetkezetet láttuk. Számukra különösen a szövetkezet és a magán- gazdálkodók kapcsolata volt érdekes. Délután Ráckevén jártunk, ahol szinte irigykedve néztük azt a sok gyönyörű házat a Duna-parton. Szerdán délelőtt a Pest Megyei Tanács vb-tagjaival találkoztunk, ami azért jelentett különösen sok tapasztalatot, mert ez az első alkalom, hogy tanácstagokkal beszélgettünk. Egyszóval nagyon tanulságos látogatás volt. Sok tekintetben van még mit tanulnunk Magyarországtól! Kecskés Ágnes nőm, hogy az MDF Dunakanyar csoportja által kifejtett gondolatmenet ténymegállapításaiban, illetve a szándékok értékelésében több helyen nem egyezik meg a valósággal. Nem igaz, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának fel- terjesztése figyelmen kívül hagyta vagy elferdítette a lakosság akaratát (ami egyébként két egymást kizáró fogalom), hiszen a szétválási törekvések történetének minden dokumentumát megküldtük az Elnöki Tanácsnak. Az elöljárósági ülések, a falugyűlések, a tanácsülések jegyzőkönyvei, határozatai éppúgy benne vannak a dossziéban, mint a lakossági szavazások eredményei. Mindez azonnal cáfolja a következő mondatot is, amely szerint itt egy megszokott döntési mechanizmusról lenne, szó. Éppenséggel nem! Sőt, pontosan a kismarosiak miatt kellett az utolsó pillanatra hagyni a testület döntését, mert hetenként változtatták álláspontjukat. Felfokozott, indulatoktól fűtött, személyes ellentétekkel terhelt viták sora folyt Kismaroson és Verőcén, amelyeken mindenről szó volt, csak arról nem, hogyan képzelik az önállóságot. Súlyos, de hamis vád, a zűrzavarban segítő szalmaszálként felajánlott közigazgatási kísérletet úgy beállítani, mintha az a megye érdekeit szolgálná és bárki rá akarná kényszeríteni az érintett három tanácsra. Mellesleg ennek a lakossággal való megismertetése éppúgy a helyiek feladata lenne, mint ahogy az önálló tanács megalakításának gazdasági, személyi és technikai feltételeit is helyben kellett volna kidolgozni, a lakossággal ismertetni. Felelőtlen dolog követeléseket aláírni, de elhallgatni azt, hogy teljesítésük mibe kerül, milyen terheket ró a községre, miközben nem ismert, honnan lehet a forrásokat előteremteni. A hivatkozott kismarosi falugyűlésen felhívtuk erre a figyelmet, de választ még sem a lakosság, sem a megye nem kapott. A megyei tanács határozatban deklarálta, hogy egyetlen település önállósodási törekvéseit sem akadályozza, sőt, szakmai segítséget is ad, de anyagi eszközöket ilyen feladatra átcsoportosítani nem tud, hiszen azt csak mástól vehetné el. A kismar osiakhoz hasonló cipőben járó tanácsaink a tanúk rá, hogy a megyei testület elvi állásfoglalásához korrekten tartjuk magunkat. Nem biztathatunk azonban senkit olyan lépésre, amelyhez anyagilag nem tudunk segítséget adni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legőszintébb meggyőződését fejezte ki akkor, amikor megállapította, hogy Kismaroson, Szokolyán és Kóspallagon nem látja biztosítottnak az önálló tanácsok működését. Ehhez minden felelősséget ■byselő testületnek jo^a van, sőt^kötelessége is. A döntés az Elnöki Tanács hatásköre, amely — megnyugtatásul közlöm — pontosan ismeri a „népakaratot”, még akkor is, ha a felterjesztést nem a tanácselnök, hanem a végrehajtó bizottság titkára írta alá. Jó üzlet a divat Zűrzavar a ruhapiacon Az utóbbi egy, másfél esztendőben sajátos helyzet alakult ki a ruházati kereskedelemben; miközben a forgalom volumene állandóan csökken, folyamatosan növekszik a ruházati termékeket forgalmazók köre. Az év első felében 35,2 milliárd forint volt a ruházati forgalom, ez folyó áron 10,9 százalékkal több, összehasonlítható árakon, tehát mennyiségében 6 százalékkal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. Az összesített adatok arra utalnak; a vártnál kisebb forgalom oka, hogy az árak a tervezettnél nagyobb mértékben, mintegy 20 százalékkal emelkedtek egy esztendő alatt. A lakosság igényei jelentős mértékben differenciálódtak; eygformán nő a kereslet az Igen olcsó és a luxuscikkek iránt. A választéknak ma már mintegy 30 százalékát a külföldről érkező árucikkek teszik ki, ezeknek 50 százaléka érkezik a szocialista országokból: Mivel innen főként az olcsóbb cikkeket vásárolják a kereskedelmi cégek, a minisztérium szorgalmazza a szocialista, import fokozását. A tőkés országokból származó áruk mind nagyobb hányada a Távol-Keletről kerül a boltokba, főként Indiából, Malajziából és Kínából. Mivel a vállalatok devizakerete továbbra is szűkös, s egyelőre az importliberalizáció is csak a gyermekholmikra terjedni, így a kereskedőkalapvető érdeke, hogy a hazad gyártók gyorsabban igazodjanak a kereslet változásához. Remélhető. hogy a fogyasztás visszaesésének és az import némi bővülésének következtében a gyártók között is növekszik a verseny, s ez a gyártmányfejlesztés fokozásához, a keresettebb cikkek előállításához vezet majd. Egyelőre kétségtelenül némi zűrzavar uralkodik a ruházati cikkek piacán. Várható azonban, hogy á kereslet és a kínálat egyensúlya helyreáll, de legalábbis javul a közeljövőben. A Kereskedelmi Minisztérium arra ösztönzi a vállalatokat hogy olyan üzletláncokat alakítsanak ki, amelyeknek profilja egyértelmű útmutatást nyújt a vásárlóknak. Olyan hálózatok létrehozására van szükség, amelyeknek boltjaiban az egyes vásárlórétegek megtalálják az igényeiknek megfelelő árut, s akárcsak a nálunk fejlettebb országokban, pontosan tudhatják majd, hol vásárolhatnak kifejezetten olcsó, hol középminőségű, hol pedig luxusigényeknek megfelelő, ám drágább ruházati termékeket.