Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-08 / 185. szám
/ 4 %9£Man 1989. AUGUSZTUS 8., KEDD Vioii honvédemlek» TV-F I GY E LŐ BILLY GRAHAM. Nem voltam Budapesten, amikor Billy Graham igehirdetésére került sor a Népstadionban. Miután kíváncsi voltam a történtekre, örömmel vettem, hogy a hét végén a TV 2 felvételről közvetítette. Valóban lenyűgözően sok ember ment el az eseményre. Minden bizonnyal nemcsak azok, akik vallásosak, hanem olyanok is, akik egyszerűen nem akarták kihagyni ezt a nálunk még különlegességnek számító igehirdetést. A műsor sugárzását megelőzően Antal Imre beszélgetett dr. Haraszti Sándorral, Billy Graham magyarországi képviselőjével. Ennek kapcsán derült ki, hogy a szórólapokon, hirdetéseken helytelenül jelent meg a lelkipásztor „titulusa”; nem evangélista, hanem evangelizátor. Dr. Haraszti Sándor elnézést is kért a hiba miatt. A magyarázat után annál nagyobb meglepetésként ért, hogy a prédikátort köszöntő főpapok közül nem egy nincs tisztában a két kifejezés jelentésbeli különbségével, mert következetesen a helytelent használta. A következő meglepetés a szó szoros értelmében vett szinkrontolmácsolás volt. Hiszen a tolmács nemcsak a szöveghű fordításra ügyelt, hanem még arra is, hogy mon- danóját ugyanazokkal a gesztusokkal kísérje, mint a neves amerikai prédikátor. Kicsit szokatlan, de kétségtelenül hatásos forma. Mint ahogy hatásos volt maga a prédikáció is. Jómagam ugyan — az előzetes hírverés alapján — valahogy többet vártam, de hát minden bizonnyal nem vagyok jó alany. Annál inkább azok voltak a jelenlévők, akik Billy Graham fölszólítására hosszú, tömött sorokban vonultak a szószék köré, hogy nyilvánosan tegyenek hitet a vallás tanításai mellett. S ez bizonyult a legnagyobb meglepetésnek; a tömegben minden második ember fiatal volt. Meglepetés? Tulajdonképpen a legkevésbé sem az. Egyszerűen csak ékes bizonyítéka annak, hogy az el-. múlt évtizedekben nem nagyon tudtunk valódi eszményeket, célokat találni számukra, s bizony nem tudtunk hitet sem adni. Van tehát bőségesen mit tanulnunk az egyháztól. Az egészben csak az a szomorú, hogy ezt évek óta tudjuk, mondjuk, ám mégsem teszünk semmit sem azért, hogy másként legyen. A HÉT. A fenti gondolatkörhöz kapcsolódik A hétben látott riportfilm is. A televízió stábja ellátogatott a hírhedt, Fekete lyuk elnevezésű ifjúsági klubba (?), ahol minden valószínűség szerint hasonlóan céltalan, önmagukkal kezdeni semmit nem tudó fiatalok szórakoznak. Nem merek azon elmélkedni, hogy vajon miféle szórakozás az, amit ott látni lehet, mert talán nem értem meg a lelkűket. Hiszen, ahogy visszaemlékszem, annak idején, a Beatles-korszakban a mi szüléink hasonlóképpen háborogtak a viselkedésünkön, öltözködésünkön, és semmi szépet nem találtak az általunk szeretett zenében — sőt! Nem kívánok magam is az akkor általam is nagyon zokon vett hibába esni, de valahogy mégis úgy érzem, ez az öltözködési, viselkedési és zenei lázadás már igazán túl- megy a józanság határain. Bár ki tudja!... A hatvanas években anyám is ilyeneket mondott. OLDÁS ÉS KÖTÉS, a lázadás, a magányosságból való kiútkeresés valóban a hatvanas években kezdődött nálunk. Ma már szinte fölfoghatatlan, hogy mi váltott ki olyan elsöprően nagy vitákat Jancsó Miklós 1963-ban készült filmje körül. Talán az, hogy először szembesültünk effajta tényekkel. S ha annak idején nemcsak mi, gimnazisták és más hasonló korú fiúk, lányok — no, meg a fiatal értelmiség érti meg a tehetséges rendező mondandóját, hanem az illetékesek valóban odafigyelnek, esetleg nem jutunk el napjainkig a fiatalság lázadásának olyan fokára, ahol már megszűnik a szépség, ahol semmi emberinek nincs értéke. Körmendi Zsuzsa A 754. oldalon található metszetre az 1868-as fotóról készült reprodukció negatívja milliméter pontossággal ráve- títhető! Így bizonyítható, hogy nemcsak a két képi ábrázolás nézőpontja,, térbe helyezése és távlata azonos, hanem á metszet a fotó gondos átrajzolásával készült. A három alak ugyan utólag került a „képbe”, de a korlát és a lépcső által bezárt szöget, valamint a háttérben lévő templomtorony nagyságát, fáktól való takarását nem próbálták megváltoztatni. A fotó tehát a könyv illusztrációinak bővítéséhez készült, így a szóba jöhető fényképészek körét a környékbeli mesterekről (Erdősy. Pollák, Beszédes) az író győri ismerőseire (Brodszky, Molnár, Sko- páll) is ki kell terjeszteni. Fejér Zoltán Széttárják a kezüket Hamarosan becsengetnek, kezdődik az új tanév. Az előrelátó szülők már most igyekeznek beszerezni csemetéjüknek a szükséges tankönyveket, füzeteket, iskolaszereket. A budaörsi Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat raktárában, az expedíciós részlegben szorgos kezek válogatják, csomagolják a továbbszállításra váró kiadványokat. Itt egyébként az alsófokú oktatás tankönyveitől az egyetemi jegyzetekig minden megtalálható, néhány speciális iskola tankönyveit kivéve. — Vajon szeptemberre minden diákhoz eljut a könyv? — kérdeztem Misik László raktárház-igazgatótól. — Már április elején megkezdtük a szállítást — válaszolja —, és augusztus végéig folyamatosan látjuk el a boltokat. Sajnos a Tankönyvkiadó Vállalat gondozásában megjelenő könyvekből a múlt hónap végéig még 68 hiányzott, azóta viszont hatnak a rész- szállítása megkezdődött. Mintegy kétmillió-háromszázezer darabról van szó. Amit augusztus közepéig megkapunk, az a tanév kezdetére a diákok kezébe kerül. Kérdés csak az, a hiányzók mikorra érkeznek be hozzánk, hogy továbbíthassuk. T. M. ; HO evvel később derült ki \ \ Fotó után készült a metszet Viszonválasz a gödöllői Mindenesnek Az etika íze Olvasóink talán megbocsátják, ha most más, talán fontosabb és a közérdeklődésre inkább számot tartó írások helyett a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője kéri figyelmüket, méghozzá egy háztáji, az újságunkat közvetlenül érintő témában. A magát a Gödöllői Művelődési Központ és a városi múzeum közérdekű kiadványaként bemutató Mindenes összeállítója. Varga Kálmán ugyanis nyílt levélben fordult hozzám, amelyet — hogy válaszomat értsék — mindenekelőtt teljes terjedelmében közreadunk. Tisztelt Főszerkesztő €r! Ügy látszik, ha önök érdem- ben nem tudnak vitatkozni, akkor mindenféle látványosnak tűnő és vitaképtelenségeket takargató, etikai ízű trükkel próbálkoznak. Tipikus példája ennek a Pest Megyei Hírlapban június ll-én megjelent „A Mindenesben mindent lehet!” című név nélküli írásuk — s ez szintén minősít. .. Néhány gondolatot azért hadd mondjak el önnek, önnek, aki a tavaszi gödöllői an- kéton oly büszkén vallotta, hogy nem újságírói képzettséggel rendelkezik — bár ez nem jelent semmit, hiszen szocialista évtizedeinkben általában mindenki valami mást csinált, csinál, mint amire jogosítványa szól (a fő szempont, hogy jó káder legyen). 1. Az álnevek, különböző jelek használata az újságírás, a publicisztika születése óta természetes és megszokott jelenség. Sőt az is, hogy név nélkül látnak napvilágot írások. Példát még az irodalomból is szép számmal vehetünk, de éppen a napi újságírásnál is (önöknél: „KLIENS”, vagy a Magyar Nemzetben: „DIURNUS”). Az álnév használatát ostorozni tehát . . . hm, enyhén szólva is dilettantizmus. 2. Az viszont nem dilettantizmus, hanem fenyegetés, ha önök egy sajtótermékben megjelenő vitacikkre azzal próbálnak válaszolni, hogy meg akarják tudni az író címét. Ezt így fogalmazzák meg: „Nem részletezzük az eljárásunkat (a címkérést) megbélyegző feleletet, tény azonban, hogy végül is a Mindenes szerkesztője kényszeredetten elismerte ...” Ebben a részletben tetten- érhetö az önök módszere. Pontosítsunk csak! Amikor az ön beosztottja, Csitári János — mert ugye, ön megbíz ezzel mást — telefonált a „címkérés” miatt, szó szerint így mondta: „szeretnénk elbeszélgetni az illetővel”. S mi volt az én „megbélyegző” feleletem? Egyrészt elmondtam, hogy ha önök vitatkozni óhajtanak a megjelent írással, természetesen a következő Mindenesben válaszukat lehozzuk. Másrészt, ha bármely írónak kívánnak levelet írni, azt tegyék — mint ez szokás minden lapnál — a szerkesztőség címén. Harmadrészt, hogy az ilyen fenyegető „elbeszélge- tős” módszerek fölött eljárt az idő (legalábbis remélem). A fenti levél érvelésének teljes elemzése minden bizonnyal meghaladná azt a terjedelmet, amelyet olvasóink türelemmel fogadnának. De talán nem is szükséges minden részletre kitérni, mert Varga Kálmán írásának hangneme jórészt jellemzi tartalmát is. Megfontolásai minősítését így csak néhány megjegyzéssel igyekszünk segíteni: O Vitaképtelenségünket etikai ízű trükkökkel takargattuk korábbi cikkünkben — állítja V. K. Tekintsünk el most attól — valószínűleg V. K.-n kívül nem sokan tudják —, hogy milyen íze van az etikának. Azt viszont állíthatjuk, hogy valakinek a vitaképességét az olvasó is csak úgy tudja megítélni, ha egybeveti a különböző álláspontokat. Ezt V. K. nem könnyítette meg túlzottan a Mindenes olvasói számára, hiszen elegáns módon csak saját véleményét közli. © Hasonlóan ötletes dolog, hogy az etikát ízlelgető V. K. úr érveit a vitapartner személyének lejáratásával igyekszik felerősíteni. Hivatkozása — amely egyébként pontatlan — nem is túl szerencsés: Magyarországon nincs egyetemi keretek között folyó graduális újságíróképzés. A Pest Megyei Hírlap fő- szerkesztője régebben valóban nem dolgozott hivatásos újságíróként. Végzettsége: okleveles matematikus, okleveles filozóCsitári úr — és ezek szerint Önök mindnyájan — a harmadik változatot tartják üdvözítőnek. válaszolni a Mindenesben önöknek nem elég. Számomra viszont ebből az következik, ne adj Isten, hogy a politikában visszarendeződési folyamat induljon el ... (A „kényszeredetten” vagy a „megbélyegző” szavak használatát, mint hatásvadász sallangokat, nem elemzem.) 3. írásuknak más, lejáratú célzatú részleteire sem kívánok kitérni, inkább — hogy az érdemi vitára nógassam kicsit — kérdeznék öntől. — Ha június 6. előtt a megyei tanács neve is szerepelt a Hírlap fejlécén, miért nem lett a Hírlap csak a megyei tanács orgánuma? Miért csak az MSZMP-é? — Miért tendencia, hogy a helyi megyei lapok mind az MSZMP lapjai lesznek? (Legutóbb a Komárom megyei, mint az ottani MDF tiltakozásából megtudtuk.) — ön gyenge érvként megállapítja, hogy a Mindenest „jelentős összeggel” támogatja a helyi tanács . .. (gy van, bár a Mindenes nem is egy magát eltartani nem képes párt lapja, mint az önöké! Az MSZMP mégis helyet kap benne, mint akár a cserkészek vagy a nyugdíjas-egyesület. S ha erre célozva, hogy MDF is van benne, szíves tájékoztatásul elmondom, hogy a helyi MDF minden hónapban hozzájárul az előállítási költségekhez. Nem gondolja inkább, hogy az ön MSZMP-lapja az, ami a polgárok, lakosok adójából tartja fönt magát? — Miért nem közölnek pontos adatokat arról, milyen változások következtek be Gödöllőm, a .Hírlap előfizetőinek számában? — Igen. a Mindenesben mindent lehet! Mert ml komolyan vesszük azt, amit az önök pártja évtizedek óta nem (csak deklarációban), a sajtószabadságot. Az ön lapja nemhogy a múltban, de még ma sem tudta ennek a fogalomnak a jelentését. Mikor teszik közzé azoknak az írásoknak legalább a bibliográfiáját, amelyeket mindenféle ürüggyel, de lényegében politikai „megfontolásból” nem közöltek? Mert ml innen, Gödöllőről tudnánk adalékot adni ehhez... F levél megválaszolásához ismét fölajánlom a Mindenest: Varga Kálmán fiatanár, tudományos fokozatai: bölcsészdoktor, a filozófiatudomány kandidátusa, akinek korábban számos írása jelent meg a tudományos sajtóban. Emellett valóban jó kádernek minősült — az MSZMP Pest Megyei Bizottsága alkalmasnak ítélte a főszerkesztői megbízatásra, figyelembe véve természetesen, hogy egy pártnapilap élén dolgozni valóban egyszerre jelent szakmai, vezetői és politikai feladatot. Egyébként V. K. mint a Magyar Demokrata Fórum tisztségviselője csak örülhetne annak, ha a Pest Megyei Hírlap élén alkalmatlan „káder" állna — ezzel ugyanis az MSZMP propagandapozíciói lennének gyengébbek. O Az álnevek használata az újságírásban valóban természetes jelenség. Sőt, név nélkül is látnak napvilágot írások — világosítja fel a hozzá nem értő főszerkesztőt V. K. Igen ám, de csak újságírók, szerkesztőségi munkatársak esetében. Olvasói levelet költött néven írni vagy közölni legalábbis szokatlan. Az ellenkező gyakorlat ugyanis manipulációra teremtene alkalmat: a szerkesztők, az újságírók vagy éppen a politikusok magukat egyszerű olvasónak álcázva folytathatnának burkolt propagandát. Tehát az „Olvasóink írják” rovatban álnévvel jegyzett írást tudatosan közölni — ez, és nem ennek ostorozása a dilettantizmus. V. K.-nak a levele elején írt állításával ellentétben viszont nem minősít senkit és semmit az, hogy a Pest Megyei Hírlap korábbi vitázó írását aláírás nélkül közölte. Itt ugyanis egyszerűen szerkesztőségi cikkről van szó, amelynek tartalmáért a felelősséget — attól függetlenül, hogy ki írta — a szerkesztő viseli és vállalja. © Legalábbis rosszhiszeműen próbálja értelmezni szándékainkat V. K., amikor elbeszélgetésen mást ért, mint ami a szó elsődleges jelentése. Mi valóban beszélgetni szerettünk volna az általunk akkor még egyszerű olvasónak feltételezett Kovács Dénessel. Nem akartuk, ugyanis az olvasó felelősségét rögtön a Mindenesre mint sajtótermékre áthárítani. Szándékunk az volt, hogy Kovács Dénesi (aki egyébként Szepessy Péterként most szerkesztőségi munkatárssá lépett elő) néhány téves állításának korrekciójára és arra kérjük, hogy vonja vissza a gazdasági tevékenységet szabályozó törvényekkel ellentétes, a Pest Megyei Hírlap érdekeit sértő bojkottfelhívását. Ezt az igényünket most kénytelenek vagyunk a nyilvánosság előtt bejelenteni. © Rövid válaszok V. K. úr kérdéseire (a mélyebben érdeklődőknek saját korábbi írásaihkat, valamint a Népszabadság és az Esti Hírlap idevaló cikkeinek elolvasását is ajánljuk): — Bár a megyei tanács is szerepelt a Hírlap fejlécén, a lap tuladonosa mindvégig az MSZMP volt. Az újság állami, tanácsi pénzbeli támogatást soha nem kapott, kiadója az MSZMP vállalataként működő Hírlapkiadó Vállalat. — Hasonló a helyzet az ösz- szes többi megyei újságnál is. — Nem kívántuk bírálni, hogy a Mindenesben az MDF véleménye is helyet kap. Ez természetes, elemi szolgáltatás; a Pest Megyei Hírlap is rendszeresen közli a különböző politikai szervezetek véleményét, a tevékenységükkel kapcsolatos információkat. Más kérdés, hogy számomra úgy tűnik, a Mindenes politikai vonalvezetése manapság nem elfogulatlan — ilyen értelemben tartalma nincs teljes összhangban a fejlécével. A magunk részéről szívesebben vitakoznánk egy bevallottan pártlap cikkeivel. — A Pest Megyei Hírlap jelenleg kismértékben nyereséges (példányonként mintegy harminc fillér az adózás előtti nyereség a kiadónál — az első negyedév adatai alapján). Bár korábban volt ráfizetéses is, veszteségét akkor is az összességében jócskán nyereséges pártkiadó fedezte, és nem az állami támogatás. — A hírlap Gödöllőn elkelt példányainak száma napi átlagban januárban 1522, júniusban 1710 volt, közben 1700 körül ingadozott. — A sajtószabadság semmiképpen sem jelentheti a törvénysértés szabadságát, és jó volna, ha nem járna a gyűlöletkeltés vagy a hazugság megjelenésének növekvő lehetőségével sem. A Pest Megyei Hírlap V. K. feltételezésével ellentétben egyébként minden, a törvényesség és a sajtóetika keretei között maradó, mértéktartó hangnemű és • megfelelően megformált írás közlésére vállalkozik — függetlenül a benne megfogalmazódott politikai véleménytől. Saját álláspontjának rendszeres kifejtése, a nyílt vita vállalása az, ami egy politikai párt lapjává teszi. Bárd András Az elmúlt fél év kutatásai alapján jó néhány érdekességgel lett gazdagabb Pest megye fotótörténete. A Nemzeti Történeti Fényképtárból előkerült az egyik legrégebbi, pontosan datált váci városkép, A honvédemlékművet ábrázoló fotó hátoldalára a jelenleg még ismeretlen mester ráírta a felvétel pontos dátumát: 1868. július 19. A fénykép készítője utáni nyomozás egy izgalmas irodalom-, és művelődéstörténeti adalékot is feltárt. Vargyas Endre író (1842—1913) legismertebb munkája a három kiadást megélt Magyar szabadságharc története 1848—49-ben című népszerű, történelem- könyve. A mű először Heckenast Gusztáv gondozásában jelent meg 1867-ben. A Győrben élő szerző szerette volna a számos illusztrációt tartalmazó albumot bővített formában újra kiadni, de pénz hiányában 1869-ben csak egy változatlan utánnyomás hagyta el a nyomdát. Tíz évvel később, 1879 nyarán a korábbi 467 oldalhoz képest másfélszeresére növelt terjedelemmel jelent meg a kibővített, harmadik kiadás. Ebben a szerző jó néhány új, a korábbi változatban még nem szerepelt egész oldalas metszetet közöl az országban található honvédemlékművekről.
