Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-29 / 203. szám
1989. AUGUSZTUS 29., KEDD Komák, sógorok, káderbébik helyett Stratégiai váltás előtt a művelődésügy A lakatosmester csak bemegy a munkaügyi osztályra, közli, hogy mihez ért. A legtöbbször örülnek, hogy jött, s már másnap be is állhat a kollégái közé. Ebből a szempontból neki könnyebb a dolga, mint az értelmiségi embernek. Benne tettvágy, érlelődik a koncepciója, melynek megvalósítására sokszor egy fél életet is várnia kell. Türelemben, amíg a főnök elmegy, más pályára terelődnek a vetély- társak. A karrierről álszemérem miatt nem beszélünk, vagy elítélő módon szólunk. Pedig a becsületes karrier az emberi cselekvés mozgatója. Ha a szándék tiszta, megfelelő tudásalapra épül, nem tisztességtelen megküzdeni érte. Nyíltan, versenyben A hivatali előmenetelről nyíltan és demokratikusan kell dönteni. Ennek megvannak a kialakult formái. Ám mégis gyakran megtörténik, hogy sógor-koma, befolyásos emberek ajánlottja kerül, nem is mindig rátermettként a vezetői székbe. A Pest Megyei Tanács V. B. művelődési állandó bizottsága a napokban új eljárási rendet alakított ki, amelynek alapján személyi kérdésekről döntenek a jövőben. A szándékuk ezzel is a garanciateremtés volt a valóban kollektív, valóban demokratikus döntések hozatalára. Mi is a jobb megoldás? Sokat meditáltak ezen a bizottság tagjai, akik körében még az is szóba került, hogy vajon az használ-e a demokráciának, ha testületileg döntenek mondjuk egy osztályvezető kinevezéséről. Nem lenne-e mégis jobb, hogy ha az adott vezető, mondjuk a tanácselnök helyettese, mérlegelhetné, kivel akar és kivel tud dolgozni. Ezáltal egyszerűbb lenne a dolog, ám az idők szellemével az ilyesmi ellentétes. A tíz pontba foglalt eljárási rend javaslatát azért így is módosította, s e szerint véglegesítette a kollektív bölcsesség. A nyíltság jegyében úgy döntöttek, hogy egy-egy meghirdetett pályázat után a jelentkezőknek ki kell fejteniük koncepciójukat. Miután őket meghallgatták, dönteni kell a személyükről. Dr. Novúk Istvánnak, a művelődési osztály volt vezetőjének még nem is olyan régen kellett pályáznia megbízatása további hosszabbításáért. Ám hamarosan távozott a megyéből, mert elnyerte a Fővárosi Tanácstól nyugdíjba vonuló dr. Mezei Gyula művelődési főosztályvezetői állását. Az utódlásért kiírt pályázatra, mint Balázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyettese elmondta, nem jelentkeztek sokan. Ennek okát találgatva, sok mindent lehet feltételezni. Ám az biztos, hogy a mai változó időkben a szakemberek nem nagyon akarják feladni a biztos állásukat. Az is tény, hogy túlságosan széles körű ismereteket, sokoldalú embert kíván a mostani szerepkör bővülése. Művelődési és sportosztályokról van ugyanis szó, ahol egyaránt foglalkozni kell az iskolaüggyel, a közművelődéssel, a szakmunkásképzéssel, a művészeti és kulturális élettel, valamint az iskolai, ifjúsági, a verseny- és a tömegsporttal. A bizottság előtti vizsgához tizenöt-tizenöt percet kapott a két pályázó, hogy koncepciójukat kifejthessék. Egyikük Oberczán József, jelenleg osztályvezető-helyettes, aki nyitott könyvként ismeri már Pest megyét. Aszódi, váci tanárkodása, tanulmányi felügyelőként szerzett tapasztalatai ehhez hozzásegítették. A hetvenes évek elejétől főelőadó az osztályon, közben megjárta munkatársként a Művelődési Minisztériumot. Vido- musz Béla Nógrád megyéből érkezett, gazdag tanári, igaz gatói és tanácsi vezetői tapasztalatokkal. Oberczánnál tíz évvel fiatalabb, ö beszélhetett elsőként elképzeléseiről. Amit leszűrtünk mondanivalójukból: mindkét pályázó merített az osztály közösen kialakított terveiből. Bármelyikük is lesz a nyertes, közös sikernek könyvelhetik el, s fogalmaik szerint csak korrekt versenytársnak és nem vetélytársnak tekintik egymást. Az önállóságra építve Vidomusz Béla különösen arra fordít nagy figyelmet, hogy előreláthatólag megnő a helyi tanácsok és szakigazgatási szervek önállósága. Erősödik a ma alternatívnak mondott szervezetek befolyása, részvétele a közéletben. A változó feladatok közt a törvényesség, a szakszerűség területén kell majd a helybelieket segíteni. A települések egymástól eltérő fejlettsége a művelődésben is ellentmondásokat teremtett. Nem lesz könnyű, de törekedni kell azok feloldására. A gazdaságban bekövetkező szerkezetváltás miatt nagyobb gondot kell fordítani a szakképzésre. Vidomusz Béla szerint javítani kell az érettségiző fiatalok arányán, mert különben veszélybe kerül az értelmiség utánpótlása. — Eredményesebb közoktatás, hatékonyabb közművelődés, elevenebb sportélet. Ehhez kell megteremteni a feltételeket — mondotta. A részletekkel folytatva kiemelte, hogy nagyon fontos az anyanyelvi nevelés az óvodákban. E mellett az, hogy a cigány népcsoport tagjai is küldjék ide a gyermekeiket. A szakképzésről azt mondta; konvertálható tudás kell a mai gyorsan változó világban. A köz- művelődés sikerének kulcsa pedig a jobb képességű és képzettségű káderek megszerzése, nevelése. Csökkenteni a középfokú oktatás elmaradottságán, javítani a tárgyi feltételeken. Általában stratégiai váltás kell a művelődés- ügyben — jelentette ki egyebek között, A bizottság javaslata Sok kérdés és meditáció után, a megoszló szavazatok alapján, a bizottság úgy dön tött: Első számú jelöltként Oberczán Józsefet, második ként Vidomusz Bélát javasolják a megyei tanács művelő dési és sportosztálya vezetőjének. A pályázóknak még egy tortúrát kell kiállniuk. Véglegesen a megyei tanács legközelebbi ülésén döntenek a sorsukról Kovács T. István őszinte csodálattal, s nem kevés irigységgel gyönyörködünk a Fejér megyei Torda- son nemrég átadott általános iskola fotójában. A legszebb népi építészeti hagyományokat elevenítette fel a tervező — Makovecz Imre Ybl-díjas mérnök irodájának fiatal munkatársa — Tamás Gábor, szemben a már unalomig uniformizált iskolaépületekkel. Bizony jó volna, ha Pest megyében is lennének ilyen iskolák. A tordasi példa egyben azt is bizonyítja, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetére való unos-untalan hivatkozás helyett, meg lehet találni a megvalósítás konkrét lehetőségeit — csak iga zán akarni kell! VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Kinek mihez van jega Mindenkinek van joga világra jönni, élni, sztrájkolni, házat építeni, házasodni, gyereket nevelni, boldogan élni, dolgozni, hinni ebben vagy abban az eszmében és így tovább. Ezek, és még nagyon sok minden, az emberi jogok fogalmába tartoznak. Néhány dolog azonban nagyon elgondolkoztatott. Egy ember azért kezdett éhségsztrájkot, mert a tanyája összedőlt, és az illetékes tanács nem volt hajlandó számára másikat biztosítani. Hogy fedél legyen a feje fölött — ehhez joga van. De ahhoz is lett volna joga, hogy ne hagyja a házát összedőlni. A tanács által kiutalt szükséglakást, mivel az nem felelt meg neki, joga volt .nem elfogadni. Joga van ahhoz, hogy minden kívánságának megoldását az egyre gyakrabban szidott „hatalomtól” várja? Aztán joguk van az Október 23. nevezetű pártnak és a Szabad Demokratáknak kijelenteni, hogy október 23-át nemzeti ünnepként kívánják megünnepelni, és ahhoz is, hogy a kormánytól kérjék ennek a napnak ünneppé nyilvánítását. Joga van ehhez az MSZMP budapesti reformkörének is, csak sokan nem értjük: mit akarnak ezen a napon együtt ünnepelni? Mint már azt a volt elítéltek és a Szabad Demokraták ki is nyilvánították: a kommunistákkal, még ha reformkommu- nisták is, nem hajlandók együtt ünnepelni. Ha az ellenzék erről a napról meg akar emlékezni, ám tegye! De akkor szóljanak arról is, hogy az október 23-át követő napok hova vezettek volna? Mert itt megint egy csomó kérdőjel lebeg a kommunisták többsége előtt. Az MSZMP-nek is tisztáznia kellene már ezt a kérdést, -és adhatnának már egy végleges állásfoglalást megnyugtatásként a nép — ez manapság divatos szó —, számára! Ez a tisztázás sokkal jobban megoldaná a nemzeti megbékélést, mint az, hogy ki kivel szeretne, és kivel nem akar megemlékezni. De beszéljünk még a jogokról! Joga van ugye egy lengyelnek Magyarországon sef- telésből élni, a keletnémetnek — különféle segítségekkel — Nyugatra szökni, a románnak zárt vagonban Bécsbe „utazni”. Manapság joga van a polgárnak szidni a rendőrt, ha ellene intézkedik, de joga van segítséget kérni tőle, ha sérelem éri. Ha „Állam bácsi” és a rend őrei mindent elnéznek, az hova vezet? Joga van itt mindenkinek mindenhez! A munkához is, de erről kevés szó esik mostanában. Pedig erről kellene többet és értelmesebben beszélni, és arról, hogy az egyénnek milyen kötelezettségei vannak azzal a társadalommal szemben, amelyikben él. Koroknai Gábor Vámosmikola Bővebb tájékoztatás? Érdekes beszélgetésbe csöppentem a minap: néhány helyi lakos azt latolgatta, vajon mi épül a gyermekorvosi rendelő helyén. Volt, aki szolgálati lakásra, más irodahelyiségre tippelt, többen meg úgy tudták, hogy rendőrőrs készül. Ábban mindenki egyetértett, hogy ez utóbbira bizony szükség van. kevés már a két körzeti megbízott. És folyt a beszélgetés kisajátításról, telefonról, útépítésről és sok más községpolitikai kérdésről. Kiderült, hogy a pomáziak tájékoztatása sok kívánnivalót hagy maga után. A falugyűlések, lakossági fórumok legtöbbször formálisak, és időpontjukról is kevesen értesülnek. A tanácsi hirdetőtáblákon is gyakrabban olvashatunk magánhirdetéseket, mint hivatalos tájékoztató közleményeket. A boltok kirakatában elhelyezett értesítéseket kevesen veszik észre, nem is jár mindenki arra. A megyei vagy a helyi sajtóban is igen ritkán olvashatunk ilyesmiről, a gépkocsin elhelyezett „vándor-hangosbeszé- lő” sem megoldás. Hallgat a népfront is, ritka gyűléseiről csak véletlenül értesülhet a lakosság. Példamutató viszont a községünkben nem is olyan régóta működő alternatív szervezetek egyikének tájékoztatása. Az MDF helyi rendezvényeiről a csaknem minden villanyoszlopon megtalálható plakátjaikból értesülhetünk. A pomáziak — és ebben valamennyi beszélgető egyetértett — gyakoribb és szélesebb körű tájékoztatást várnak a tanácsi és egyéb helyi szervektől! Balogh Gyula Pomáz IJiahSb címke: bolsevik A lap augusztus 9-i számában, a Belpolitikai Krónikában ez jelent meg: „... a párt nehézkesen szakad e’ bolsevik hagyományaitól...”. A budapesti József Attila lakótelep MSZMP-reformköré- nek jó szándékát nem vonom kétségbe, de nem lehet egyetérteni azzal a téveszmével, amely a bolsevizmust összekeveri a sztálinizmussal. Ott ugyanis az derült ki, hogy az MSZMP-n belüli visz- szahúzó erők a bolsevikok. Iennen már csak egy lépés vezet ahhoz a mostanában sűrűn emlegetett elképzeléshez, hogy az MSZMP-t debol- sevizálni kell. Csakhogy az MSZMP-t nem lehet debolse- vizálni, mert az nem bolsevik típusú párt. A kelet-európai pártok általában — az SZKP és az MSZMP is — szigorúan hierarchizált, felülről szervezett, bürokratikus hivatalnokpártok. A bolsevik párt 1927- ig bizonyíthatóan mozgalmi párt volt, politikai gyakorlatában platformszabadsággal. Még ekkor is alulról szerveződve, mindenféle határozat nélkül jöttek létre alapszervezetei a Szovjet-Oroszország- ban. A tagság nagy része a húszas évek elején még más pártokból verbuválódott (1921-es NEP-kongresszus). é Lehet, hogy a korábbi bélyegek mellett (fundamentalisták, hagyományőrzők) megjelent egy újabb negatív címke, és ez a bolsevik. De kór lenne, ha az MSZMP bírálatában, helyenként mocskolásá- ban, túlharsognánk bizonyos ellenzéki köröket. Akkor egy csapatba kerülnénk azokkal, akik kiszolgálták a volt hatalmat, de most — hivatkozva az elnyomásra és megfélemlítésre —, a demokrácia, a szabadság és a függetlenség legfőbb szószólói. Tehát az MSZMP-nek nem elszakadni, hanem visszatérni kell a bolsevik hagyományokhoz. A pártot nem debplseyi- záiní, hanem desztaíinizáíni kellene sürgősen! Varga József Szigetszentmiklós SERPICO. Évekkel ezelőtt véletlenül került kezembe Peter Maas vaskos könyve. Súlyosnak éreztem. S ahogy a hátsó borítón levő szöveget elolvastam, már tudtam: a krimik sorában egy szokatlan, ám annál érdekesebb, tanulságosabb történet került kezembe. A vaskos könyvet akkor nem tudtam letenni. Pénteken meg ott ragadtam a képernyő előtt. S ahogy hallom, nem én voltam az egyetlen, ki Serpico láttán azt mondja: krimi és krimi között óriási a különbség. Mert egy szeletét kaptuk a rosszul fizetett, ám világvárosi rendőrség és a bűnözők világának, kapcsolatuk feje tetejére állított voltának. Serpico abba a világba kalauzolt el, ahová belopakodnak a törvény őrei közé a bűnözők. Kéz kezet mos alapon kisebb alkukat kötnek a csóró zsarukkal. Hogy mindkét fél jól járjon. A csórók pénzhez, a bűnözők elnézéshez, lélegzetvételhez jussanak. Ebben a világban Serpicó- hoz hasonló elvű, tartású embernek nincs keresnivalója: ki ■Tv-figyelő nem segít a mocskos pénzt tisztára mosni, megsarcolni a kereskedőket, a titkos szerencsejátékot közvetítőket. New York világváros — mint ahogy a történet is világvárosi. Aligha társíthatjuk gondolatunkat helybéli, vagy hazai viszonyokra. Erre még véletlenül sincs módunk. De azért az foglalkoztat: ki nem hajlandó cinkosságra, vétkesek közötti némaságra, annak könnyen megkezdődik kálváriája, kiközösítése. S itt már nincs oly nagy különbség. Mert sajnos van arra példa szűkebb pátriánkban is, hogy ki nem hajlandó részt vállalni a korrupcióban, tényét elfogadni, tudomásul venni — arra rájár a rúd. Vagy így, vagy úgy. No, persze a szó szerinti fizikai megsemmisítésnek nincs kitéve — mint Serpico —, de azért idegrendszere, egészsége forog kockán, míg a nagyhangúakkal, a tekintélyesebbekkel, az összeköttetéssel bírókkal szemben megnyeri a csatát. A politikusok? Bízom benne, mifelénk egyre inkább odafigyelnek a tisztességre, az igazságra, s nem napi érdekeik vezérlik őket döntéseikben, cselekedeteikben. Még egy választás előtt sem... DELTA. Az ember csak ha látja, döbben rá, mi mindenben szegődik társunkul a számítógép. Hiszen, ahogy vasárnap kora esti adásból kiderült, egyre inkább hasznát veszik munkájukban az új autómodellek tervezői is. A számítógép, mely betört életünkbe, hétköznapjainkba. S természetesen az autó, melyből egyre több futkározik útjainkon. Sajnos kétlem, hogy mindenki odafigyelt a Deltára. Melynek műsorából az is kiderült, mily veszélyek leselkednek a kocsiban utazó gyerekekre kellő védelem hiányában az ütközéseknél. A megrázó képsorok szerencsére csak bábuk katasztrófáját közvetítették. Ám az ilyen adásokat talán nem akkor kellene a képernyőre vinni, amikor fél ország úton van — telke, hétvégi háza, nyaralója között —, hanem később. Amikor többen ülnek le a képernyő elé. Látni, láttatni, milyen veszélyek leselkednek gyermekeinkre, utasainkra egy-egy út során. VÉGZETES MÁSODPERCEK. Még mindig vasárnap, de este, s a kettes csatorna. Repülőkatasztrófa. Halottak, sebesültek. S az üzlet, az érdekek sajátos összjátéka. Hogyan, mi . is történt? A vállalatoknak nem érdeke ennek tisztázása, csak az áldozatok hozzátartozóinak, a sebesülteknek. Mert egy hideg, rideg, csak az üzletre figyelő embertelen világban életeknél többet ér a vállalatok presztízse — a biztosító pénze. Merre haladunk? Csak reménykedem, hogy ebbe a? irányba azért nem! Még akkor sem, ha felerősödött a vállalati presztízs, a pénz fontossága erre mifelénk is. Varga Edit Batyuval mentek A Pest Megyei Hírlapban nemrég szép riportot olvashattunk a Budakeszi temetőben dolgozó egri diákokról. (Diákok a temetőben.) A cikk így kezdődik: „A‘ településről 1946-ban úgy hatezer embert telepítettek ki Németországba. Lehet, hogy többet, meglehet, kevesebbet, erről pontos adataink nincsenek ...” De vannak, íme: az akkori 7322 lakásból 5201 személyt telepítettek ki. A kitelepítés hasonló volt a betelepüléshez: egy batyuval jöttek és egy batyuval távoztak a svábok. De szekéren vagy uszályokon jöttek, míg 1946-ban vagonokban kellett elmenniük. Sokat foglalkoztam a sorsukkal, 1967-ben, majd ’69- ben dr. Gödrössy Béla ügyvéd, a kitelepítettek szellemi vezetője meghívott egy egy hónapos tanulmányútra. Írtam a tapasztaltakról egy dolgozatot, melynek egy példányát a Pest Megyei Levéltárban is őrzik. Csak pár adatot említek most meg. Kint három elosztó, tartományi tábprban (Laugenbrücken, Neckarrzimmern, Crailsheim), illetve a környékbeli községekben kaptak — átmenetileg — szállást és munkát. Onnan ezekbe a városokba igyekeztek: Heilb- ronn, Mannheim, Heidelberg, Stuttgart, Neckarsulm, Bruch- sol, Karlsruhe, és természetesen ezek környékére. Szám szerint 201 településen tartózkodóval tartanak kapcsolatot. Évente egy alkalommal „Treffet”, azaz találkozót hívnak össze. Ez olyasmi, mint a valamikori templomi búcsú: Helye: Hassmerscheim, egyik valamikori táborhelyük. Padányi Lajos Budakeszi Iskolapélda
