Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

1989. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT Lilian 5 HEGYEN-VÖLGYÖN SZEMÉTDOMB Vizsgázik a kút Már a temető sem kivétel? Kicsi a rakás, nagyobbat kíván ... ? (A szerző felvétele) Rétegbegyűjtás A termelésben lecsökkent kőolajmezők kihozatalának a növelésére új technológiát dol­gozott ki .és alkalmaz — kísér­leti jeüeggel — a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat a demjéni olajmezőn. A művelet lényege, hogy a földben levő olaj egy részének a feláldozásával úgynevezett rétegbegyűjtást végeznek. Az így keletkezett gáz és gőz megnöveli a korábbi termelés folyamán lecsökkent réteg­energiát, a hő hatására nő a dermedt olaj viszkozitása, áramlóképessége, s a nagyobb nyomással növekedhet az olaj- kihozatal. A többlet a 10-15 százalékot is elérheti. CEGLÉDI HÍRMONDÓ A CIGltDI VÁROSI TANJtCS IAPJA ________ A kirándulás mindig jólesik az embernek. Találomra föl­szálltam egy buszra, majd a maglódi temetőnél, a 31-es fő­úttól gyalog indultam tovább, a sírkert melletti úton. Néhány lépés után máris az emberi gátlástalanság iskolapéldájá­val találkoztam. Néhány gép­kocsivezető furcsa módját vá­lasztotta a szemétszállításnak. Közvetlenül a temető közelé­ben szórták le kocsijuk ter­hét, mintegy biztatást adva másoknak: kicsi a rakás, na­gyobbat kíván! Lehet, hogy egyesek nemsokára hiába ke­resik szeretteik sírjait? Visszafelé másik utat vá­lasztottam, de ez sem bizonyult bosszúságmentesebbnek. Mi­előtt beértem volna Gyömröre, a volt Kocán-tanyánál lévő fa. sor mellett haladtam el. Ott a fák tövében engedték le a fe- káliát és az innen-onnan ösz- szeszippantott szennyvizet. Né­hány fa már kiszáradt, előre jelezve társai sorsát. Hát meddig mehet ez így tovább? O. E. Ismét megjelent a Ceglédi Hírmondó, amely ez alkalom­mal is olyan témákkal foglal­kozik, ami sokak érdeklődésé­re tarthat számot. Elborítja-e a várost a szemét, vagy sem, vagyis ebben a pénzszűke időben lesz-e fedezet az új szeméttelep kiépítésére? S ha igen, hol lesz végül is e fon­tos „intézmény”? Milliós mendemondák nyo­mába indult az első oldal cik­kének írója, mikor azt akarta kideríteni: mi igaz abból, hogy több mint hétmillióba került az Eötvös téri szobor felállítá­sa. Magyar Pál neve sokak szá­mára cseng ismeretlenül, hi­szen csak kevesen tudják a ceglédi születésű erdészről, hogy ő volt az Alföld fásítá­sának szülőatyja. Az ő nevét vette fel az a természetvédel­mi tábor, amely Déf-Pest me­gye természetvédelmi értékei­nek megőrzését tűzte ki célul. A tábor munkájáról a máso­dik oldalon olvashatnak be­számolót az érdeklődők. Árvaszékről sokan hallottak, de kevesen tudják, mi az az iskolaszék. A száz esztendő­vel ezelőtti intézmény külde­téséről a történelem esemé­nyeit megelevenítve a második oldalon olvashatnak' a ceglé­diek. Egészséges életre nevelésről már hallhattunk eleget, de hogy ez miként történik a va­lóságban, abból a negyedik ol­dal írása nyújt némi ízelítőt. Különösen érdekes ez a böl­csődéknél, ahol az utóbbi idő­ben a szokásostól eltérő pro­filú oktatást alkalmaznak. Szentendre, a gyönyörű Nehéz lenne felsorolni, hogy hányféle jelzővel illet­ték már eddig is Szentendrét. Nevezték a Dunakanyar ék­szeres ládikájának, mondják rá. hogy hangulatos, nosztal­gikus, romantikus. Igen, Szentendre gyönyörű. Bája még azt is elbűvöli, aki nap mint nap megfordul utcáin, levegője azt is megérinti, aki sűrűn koptatja a főtér macs­kaköveit. Görög kereskedőhá­zak a girbegurba utcákon, s a Templom tér fölé magasodó tornyok. Igen, ez mind Szent­endre, ahová minden turista kívánkozik. Csoda-e, hogy ilyenkor, az idegenforgalmi szezonban nyüzsgő méhkashoz hasonlít a város? Ámuldozó külföldiek gyönyörködnek a műemlékek­ben. élvezik a miliőt, amely művészek százait megihlette, mélyet szippantanak a levegő­ből, mely évszázadok kultúrá­ját, örökét járja át. S ahol *turisták vannak, ott megjelennek a kereskedők, az utcazenész s a népi hím­zéseket kínáló kereskedő is. De már csalafinta város lett ez a Szentendre! Egykoron a görög kereskedőházak homlok­zatán ott díszelgett három jel: a négyes szám, mely a tisztes­séges kereskedői haszonra, a négy százalékra utalt, a horog a Dunával való kapcsolatot jelezte, míg a kereszt a görög­keleti egyházhoz való tartozást. Kíváncsi lennék, figyelembe veszi-e ma egyáltalán valaki azt a bizonyos négy százalékot. Bár igaz, ez a• régi kereske­dők haszna volt. a vendéglátók is. Ki egy ba­bát, ki rajztehetségét bocsátja áruba, de úgy tűnik, megél itt De az ember agyának hátsó zugában megforduló gondola­tok ellenére is kedves nekünk és az ide látogatóknak Szent­endre. Szentendre, a gyönyö­rű. F. A. M. «;»m i Tizennyolc tárgyalás eredménye Sóskúti útilapu Megnyugodtak a kedélyek Sóskúton, a 2500 lelket számláló Érdhez közeli településen. Nem emelnek újabb úttorlaszt a lakók — mint tették ezt augusztus ll-én, er­ről lapunkban is beszámoltunk —, mert végre egyéves huzavona után sikerült kedvező megállapodásra jutnia a tanácsnak az Országos Érc- és Ásványbányák Dunán­túli Műve sóskúti homokbányájával. Az előzményeket Rozbora Ferencné, a tanács vb-titkára eleveníti föl. — Por, zaj, őrült dübörgés. Erre figyeltek fel a lakók és mi magunk is. Láttuk, hogy a korábbinál jóval több üres teherautó kanyarodik le a bánya felé, majd homokkal megpakolva fordulnak vissza. Fittyet hányva a 30 kilo­méteres sebességkorlátozás­nak, olyan irammal, ameny- nyire csak a rakományok en­gedték. Telefonáltunk a bá­nyába, s kérdeztük, mi tör­ténik itt valójában? Válaszol­tak: az MO-ás autópálya té- tényi hídjához hordják innen a töltőanyagot. Igen ám, csak­hogy a falut átszelő út már a bánya korábbi forgalmát sem igen tudta elviselni, úgy tönk­rement — hát még a várat­lanul erőteljesen megnöveke­dett terhelést... A környék lakóházai is kezdtek károsod­ni, repedezni s nemcsak a százévesek, a 15-20 éve épül­tek is. A lakosság tiltakozott, háromszázöt aláírással meg­erősített levélben követelték, Intézkedjünk a tarthatatlan állapot megszüntetése érde­kében. Tavaly júniustól mos- tanig 18-szor’ ültünk tárgyaló­asztalhoz, eredményről azon­ban csak most beszélhetünk. A bányából építendő terelő­úthoz egy híd is kell, amely átvezet a Benta-patak fölött, erre megkaptuk a pénzt az MO-ás autópálya építésére szánt keretből Igaz, el kellett vállalnunk a beruházó szere­pét. Az összeget, több mint 5 millió forintot át is utalták már. Kivitelezésével Ya'°sz*" nűleg a Pest Megyei Út- és Hídépítő Vállalatot bízzuk meg. A szerződés feltétele, hogy november 15-re el kell készülnie. — Eszerint ez az útépítés határideje is. — Augusztus lS-án rendkí­vüli tanácsülést hívtunk ösz- sze, s azon hosszas vita után úgy döntöttünk, hogy komp­romisszumot kötünk a bányá­val. Szeptember 4-ig hozzá kell kezdeniük az út megépí­téséhez; nem tessék-iássék módon, hanem „látványosan”, érdemben Azután szeptember 15-re kérjük a kivitelezési terv bemutatását. S végül pe­dig az általuk javasolt ha­táridő helyett mi ragaszko­dunk november 15-höz. És még egy kikötésünk van: amint elvonul a nagy forga­lom. de legkésőbb jövő ta­vasszal, köteles a bánya a megrongált útszakasz teljes rendbehozatalára — A lakosság elégedett-e az egyezséggel? — Nem mondhatnám. De megmagyaráztuk, ha nem tel­jesítik a feltételeket, élhetünk a jogainkkal szigorú intézke­déseket hozhatunk Az útsza­kasz ugyanis a tanácsé, mi építettük a közös pénzből Az az igazság, hogy évtizedekkel ezelőtt a banya megnyitása­kor azonnal terelöutat. is kel­lett volna építeni. Akkor nem kerültünk volna ilyen helyzet­be. — Nem gyakori, hogy egy bánya utat. épít. Most miért döntöttek így? A kérdésre Mondok István, a bánya üzemvezetője vála­szol, miközben szédítő iram­ban vezeti az UAZ terepjárót az úttalan úton. Kivisz ugyanis, hogy a helyszínt lás­sam. — Néhány száz métert „csak” megerősíteni kell, ki­szélesíteni és aszfaltozni, majd itt a réten át vezet tovább az út a hídig és becsatla­kozik a tárnoki útba — mu­tatja. Nehezen képzelem el, hogy néhány nap múlva, még augusztusban (!), hozzákezde­nek a nagy munkához és ön­erőből készítik el többek kö­zött a mély alapot. Ugyanis helyenként gyenge, tőzeges a talaj. — Nem akarunk külső se­gítséget igénybe venni, az megdrágítaná a dolgunkat — magyarázza. — Gépeink, esz­közeink vannak, az embere­ket átcsoportosítjuk, úgy, hogy közben a bányának is válto­zatlanul tovább kell dolgoznia, így 9-9,5 millióból elkészül­het a csaknem másfél kilo­méteres útszakasz. Nem ör­döngösség. Persze, ha az idő­járás közbe nem szól. — Honnan teremtették vé­gül is elő a szükséges pénzt? — A költség egy részét rá­terheljük a fuvarozókra. Szep­tember 1-jétől egy évig ton­nánként 21 forintot fizetnek a bányának. így ugyan meg kell előtegeznünk az összeget, de folyamatosan majd összejön. Ezenkívül a VÁÉV-BRAMAC Kft. — amellyel közös homok- mosót építettünk, s tőlünk hordja Veszprémbe a homokot a cserépgyártáshoz — felaján­lott 3 millió forintot. Az összeg felét kezdéskor, a többit a vé­gén fizetik. Az alaphoz szük­séges követ a művek iszka- szentgyörgyi bányájából hord­juk — ez az ország legkemé­nyebb dolomitja —, a veszp­rémi ÉPFU ingyenfuvarral „száll be”. Gondolni sem merek arra, mi történik, ha tényleg rossz idő lesz és ez gátolja az út­építőket. Talán ismét fellángol a viszály? Mindenesetre ak­kor is fülembe csengtek a vb- titkár szavai, mikor már messze magam mögött hagy- tarp a zajjal fölvert, egyéb­ként a dombok között csen­desen meghúzódó települést. Valahogy így fogalmazott: le­het, hogy a tanács nem fog további követeléssel fellép­ni, de nem garantálhatjuk, hogy a kárt szenvedett lakók is belenyugszanak a hely­zetükbe és nem fordulnak bí­rósághoz. ★ Már nyomdakész volt a cikkünk, amikor csöngött a telefon és Mondok István hangját hallottam a vonal túlsó végéről. Felháborodva panaszolta, hogy most néz­ték át a terveket két szakértővel és súlyos hibákra fi­gyeltek föl. Az egyik: a hidat egy nyomsávúra tervez­tek, s így a várható nagy forgalom miatt, már szinte elkészülte előtt keskeny lesz. Akadálya a folyamatos forgalomnak. Bár a hidat nem ők építik, mégis nagyon bosszantja a dolog, mondta. Az út terve sem jó! Azért, hogy olcsóbb legyen — minél kevesebb földmunkával készülhessen el —. figyelmen kívül hagytak két fontos szempontot is a tervezők (és a terveket elfogadók!). Ré­szint nem lesz eléggé egyenletes, másrészt a táj rossz vízelvezetése miatt sok lesz az úton a vízátfolyás, ami ki sem számítható gondot okozhat majd az őszi esőzé­sekkor és a téli jegesedéskor egyaránt. S mindehhez a mi megjegyzésünk egy kérdés: le­het, hogy mint már annyiszor, Sóskúton is milliók úsz­nak el a réven és alig nyernek valamit a vámon? Dodó Györgyi (Hancsovszki Janos felvételei) Nehezen lehet kicsalni a német szót Mérséklődött a lelkesedés •j Budaörs német ajkú Iakos- í ságát az elsők között telepítet- í ték ki még 1946-ban s a rá- fj következő évben. Érzékenyen ff érintette ez a települést, lii- j szén az akkori kilencezer la- í kosnak 90 százaléka német / anyanyelvű volt. Napjainkban csupán 1200 bajor, osztrák V. származású él itt. Sváb család ff szinte csak mutatóban létezik á a városban. Az erőszakos laltó- í hely-változtatás eredménye- z ként a Budaörsön maradtak jó á ideig nem használhatták an.va- ff nyelvüket. Emiatt a fiatalabb ff korosztály alig, legtöbbjük $ egyáltalán nem beszél neme­stül, tanítani kell(ene) őket a ff. saját anyanyelvűkre. Az évtizedekkel ezelőtt ki­telepítettek azonban nem hagyták magukra itthon ma­radt rokonaikat. Évente meg­tartották hagyományos bálju­kat. megőrizték szokásaikat. Tizenegy év óta rendszeresen Bretzfeld ad otthont a talál­kozónak. Ez a település 12 kis társközség központja. Lapunk olvasói előtt ismeretes, hogy Bretzfeld és Budaörs baráti közeledése egymáshoz testvér- városi kapcsolattá érett. Ezt az idén írásos megállapodás­sal szentesítették. — A szerződés megkötése­kor. s azóta is születnek újabb ötletek — mondja Joósz .Jó­zsef. Budaörs Városi Taná­csának társadalmi elnökhe­lyettese. aki a nemzetiségi tennivalók gondozásával is hivatott foglalkozni. — A sok­féle elképzelés közül az egyik legtöbbet ígérő a pedagógus­tapasztalatcserék megszerve­zése. A testvérvárosi kapcsolat nem gondtalan. A budaörsi németek körében érezhetően mérséklődött a szerződés meg­kötésekor tapasztalt lelkese­dés Többen ugyanis úgy vé­lik. mindez nem hoz számuk­ra jelentős többletet. Egyéni kapcsolatuk eddig is megvolt a kinti németséggel, a rend­szeres oda-vissza látogatások sem hiánvo7fak A kialakult véleményben nyilvánvalóan része van annak, hogy sokan egyszerű propagandafogásnak tartják a magyar állam nem­zetiségi megnyilvánulásait. A nyelvoktatásban meghirdetett elvek és célok megvalósítása például csigalassúsággal ha­lad. Nem létesülnek alapfokú német iskolák ott sem, ahol pedig ezt az érdeklődés indo­kolná. A német származású gyerekek szintén idegen nyelv­ként tanulják — heti néhány órában — az anyanyelvűket. — Szeretnénk elérni — mondja Joósz József —, hogy a város négy általános iskolája közük kettőben mihamarabb megkezdődjön az elsős tanu­lók számára a német nyelv ok­tatása. Legalább azoknak, akik az óvodában már megis­merkedtek az alapokkal. Az elképzelés megvalósulása esetén az iskola is összetart­hatná a németséget. Jelenleg a vallás a legfőbb ilyen erő. A budaörsi német nemzetiség szétszórtan lakik a városban, s általában a katolikus temp­lomban találkoznak. A másik találkaalkalom a hagyomá­nyos sváb bál. amelyet éven­te megtartanak. Ilyenkor fel­lép a Lyra hagyományőrző együttes, amelynek már ma­gyar tagjai is vannak. Az ösz- szefonódás más területen ugyancsak tapasztalható. A Vasvári Pál utcában lakó idő­sebb Kreisz Péter fia például tanácstag. — A fiam már az ötödik éve látja el megbízatását — büsz­kélkedik az apa. — Szereti csinálni, pedig sok gonddal jár. A családban csak a legidő­sebbek beszélgetnek egymás­sal az anyanyelvükön. Az unokákból — idősebb Kreisz Péter szavai szerint — na­gyon nehezen lehet „kicsalni” a német. szót. Szépen hangzó jelszavakkal van körbetűzdel- ve a nemzetiségek élete. Tény­leges lehetőségeinket vizsgálva azonban arra a megállapításra jutunk hogy bőven van még tennivaló ... K. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents