Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

4 1989. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK MARGÓ A Nagyvilág kisvilága Készül az augusztusi Rádiókabaré Ihos József kabarészerző önálló műsora Ihos-kabarc címmel augusztusban kerül bemutatásra a Rádió-kabarészínpad mű­sorában Prokop Péter könyve Fügefám alól ■ HETI F1LMJEGYZETB A legényanya­Hónapokkal korábbi az emlék, és most hirtelen elö- bukkant. Ügy, mint számító­gép háttérmemóriájából hív­ja elő a friss utasítás az új információkkal összeillesz­tendő régit. Egyszeriben je­lentősége lett a gyereklány­nak, aki ott, a ceglédi Kos­suth tér hírlapárusító pavi­lonjánál, előttem állva, Nagy­világot vásárolt. Nem, nem az tűnt fel, mennyire egysze­rűen öltözött, azaz hogy ha engednénk a belénk idegzö- dött sematizmusnak, akkor nem lehetne „kinézni” belőle éppen a Nagyvilágot. Sok olyasmi kitelik az ilyen leánykáktól, fiúcskáktól, amit a ma oly gyorsan soka­sodó népbarátok elképzelni sem tudnak, nem hogy fel­tételezni ... Az tűnt fel, hogy a huszonkét forintot a folyó­iratért egyforintosokkal fizet­te ki a gyereklány. Látha­tóan gyűjtötte a pénzt a „be­vásárlásra’ .. .* Ránéztem. Mozdult bennem a hírlapírói kíváncsiság — máig sajná­lom, hogy a kiszámolt percek miatt nem engedhettem ne­ki —, megtudni, ki ő, miként él, miért éppen a Nagyvilág, egy világirodalmi folyó­irat ...?! Felbukkant most hirtelen az emlék, amikor egyre erő­teljesebben hallani: a kultú­ra sem lehet kivétel. Fizess vagy takarodj! Bocsánat, il­lő finomabban fogalmazni, hiszen ilyen durva módon senki sem mondja ezt ki a mindent piacosítás, a mindent áram adás, a magántulajdont kizárólagos megváltóvá elő­léptető nemzetmentés prófé­tái közül. Ök „csupán” any- nyit mondanak, hogy szabad utat kell adni a magánvállal­kozásnak mindenütt, döntsön a piac, a kereslet-kínálat, a fizetőképesség legyen--*- ■jel­lemző mérce az egészségügy­ben, az oktatásban, a kultú­rában ... Fizetőképesség. Egy Nagy­világnak 149 forint, nem té­vedés, 149 forint az önkölt­ségi, előállítási ára... S ak­kor még nincsen rajta ha­szon, azaz nem nyert semmit pénze fejében a kiadó! Mennyiért kellene adnia, hogy pénze valamennyi ka­matot is hozzon? S ha any­A miskolci régészek az Avas hegyen már évek óta figyelem­mel kísérnek minden építke­zést, mert több esetben kerül­tek elő a földből kőkorszaki le­letek, melyek azt bizonyítják, hogy valaha itt igen kiterjedt településük volt a Neander­völgyi embereknek. Most újabb település nyo­maira bukkantak. Ringer Ár­pád régész, geográfus elmond­ta, hogy Európában nincs még egy olyan őskori település, amelynek közvetlen közelében van a kovabánya, melyből az ősember az eszközeihez szük­séges nyersanyagot nyerte. Hogy a lelet valóban a Nean- der-völgyi ősember idejéből való, azt a feltárt kőeszközök bizonyítják. Olyan tipológiai és technológiai — a megmunkálá­sukra utaló — jeleket találtak rajtuk, amelyek arra utalnak, hogy a település több mint 70 ezer éves. A leletmentö ásatást még eb­ben az évben folytatják, ám előreláthatóan be kell majd temetniük a kutatóárkot, hogy a közeli építkezéseket ne gá­tolják. Amennyiben az anyagi lehetőségek megengedik, a kö­vetkező évben az út menti sző­lősben folytatják a feltárást, mivel valószínű, hogy a telepü­lés és a bánya érdemi és leg­érdekesebb részei ott találha­tók. A kutatók elképzeléseiben nyiért, amennyiért, akkor mi lenne a gyereklánnyal, s .hozzá hasonlókkal, az egye­temistákkal, a folyóiratot a munkájukhoz nélkülözhetet­lennek tartó irodalomtaná­rokkal...?! Mi lenne? Kit érdekel? A piac az szent! Az mindenkit megmér: mit ér. S ha nem „fizetőképes”, ak­kor ... Szégyentől vörös képpel ol­vasta a hirlapiró azokat a le­veleket, amelyekben lapunk sok éven át volt előfizetői közölték: a megemelt árat nem tudják kifizetni. Nagyon sajnálják. A nyugdíj, a gye­rekek, a megélhetés... S ha csak minket mondtak volna le! Ott volt azonban a meg­fizethetetlenné váló sajtó­termékek között azoknak az irodalmi, tudományos hetila­poknak, folyóiratoknak a se­rege is, amelyek a szó szoros és nemes értelmében külde­tést töltenek be: kultúrát, is­meretet terjesztenek, a mű­velt emberfők ön- és közki- alakitási folyamatához já­rulnak hozzá ... A megyében a legutóbbi években, eszten­dőnként 28—29 millió darab hetilapot, folyóiratot adtak el az előfizetőknek, a példá­nyonkénti vásárlóknak. Mi lesz az idei mérleg? S milyen lesz a mérleg egy vagy két év távlatában, ami­kor azok a fizetőképesek diktálják majd, mi kell s mi nem? Mennyiért kellene ad­nia a kiadónak a Nagyvilá­got, hogy győzze a versenyt azokkal, akik előtt szűz me­zőként tárult fel a kultúra: mindent lehet, ami pénzt hoz? Fizess, vagy takarodj? Fizettes, vagy megbuksz? Reméljük, rémeket látunk. Mégis, meg nem kerülhetjük a kérdést: milyen furcsa vi­lág készül itt, a kultúra mindenki által oly fennen hangoztatott fontosságú me­zején? Abban a világban esetleg majd az lesz a ver­dikt: ami ráfizetéses, de fon­tos, azt állja az állam a kö­zösség pénzéből, ami meg hozza a „mariit”, azt hagy­ják csak rá a vállalkozók­ra...?! Akiknek a vállalko­zásaiból napjainkban már kaphattunk, kaphatunk izelí­az is szerepel, hogy később parkot, kiállítótermet létesíte­nek a kőkori leletekben igen gazdag Avas hegyen. A Budapesti Művészetbará­tok Egyesülete esztendők óta kapcsolatot tart a Rómában élő pap festővel, az idős Prokop Péterrel, aki fiatalos szellemű, modern, természet- és ember- központú alkotásaival szerzett rangot, nevet a kortárs művé­szek sorában. Az alkotó az egyesületet e kapcsolat során már számos — egy kiállításnyi — képpel ajándékozta meg. Az egyesület több magyaror­A munkanélküliek sajátos helyzetéhez igazodó átképzési rétegprogramok összeállítását kezdték meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. E programok célja, hogy testre szabott tanulási lehetőséget kí­náljanak az arra vállalkozók­nak, kényszerülőknek. Az ed­digi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a felnőttek képzésé­hez új módszerek kellenek. Az átképző tanfolyamokon nagy a lemorzsolódás, nem ritka, hogy csak feleannyian végeznek, mint ahányon belefogtak. Eb­ben közrejátszik, hogy az is­kolapadból 10-20 évvel ezelőtt kikerült emberek nehezen zök­kennek bele ismét a tanulás­ba, másoknak pedig még az irás-olvasás, vagy a négy szám­tani alapművelet elvégzése is gondot okoz. Mivel a munka- nélküliség a legkülönfélébb végzettségű, adottságú embe­reket veszélyezteti, a munka­ügyi szakemberek véleménye szerint az egyes oktatási prog­ramoknak úgy kell egymásra épülniük, hogy azokba — kü­lönböző szinteken — mindenki szági szereplésének, kiállítá­sának szervezője, támogatója volt. Most új művel álltak elő: megjelenik Prokop Péter Fü­gefám alól című kötete, amelyet a szerző jelenlétében augusz­tus 24-én délelőtt fognak be­mutatni a budapesti Kossuth Klubban. Az egyesület ez- al­kalommal sajtótájékoztatót tart arról is, hogy 1973-ban történt megalakulása óta ho­gyan tevékenykedik. bekapcsolódhasson képességei szerint, s eljuthasson a leg­egyszerűbb szakmától akár a legszínvonalasabb tudást igénylő szakismeretekig. Az eddigi elképzelések sze­rint a szakmai tanfolyamokat megelőznék olyan foglalkozá­sok, ahol a tanulásra készíte­nék fel az embereket, majd akinél szükséges, viszonylag rövid idő alatt pótolják az alapvető ismeretek hiányát. A segítségnyújtás e formája nem lebecsülendő, hiszen a munka- nélküliek jó része iskolázatlan, szakképzetlen, és számukra az újbóli elhelyezkedés feltétele valamilyen szakismeret meg­szerzése. Lényeges változás várható a szakmai tanfolyamok gyakor­latában. Általános cél, hogy az egyes szakmák oktatását rész­elemekből állítsák-Jissze. Így mindenki képességei szerint sajátíthatja el a tudnivalókat, ki csupán a szakma egyszerűbb részterületét, ki pedig annak minden fogását. Ugyanakkor az egyes szakmák részterüle­tein olyan alapképzést nyújta­nának, amelyek adott esetben más, de az alapokhoz közel álló szakismeretek elsajátítá­sához is elvezethetnének. Így bővíthetnék ismereteiket pél­dául az ügyvitel és a számí­tástechnika különféle ágaiban, vagy a vendéglátáshoz kapcso­lódó szakmákban az érdeklő­dők. A legelörehaladottabb a pá­lyakezdők s közöttük is az érettségizett, de szakmával nem rendelkező fiatalok elhe­lyezkedését segítő képzési programok kidolgozása. A munkaügyi kormányzat állás­pontja szerint ez a feladat most az egyik legsürgetőbb. A fiatalok elhelyezkedési lehető­ségei egyre szűkösebbek, s a helyzet még kedvezőtlenebbé válik a demográfiai hullám te­tőzése következtében. Már több szakmában — így szakápolói, bank- és adóügyintézöi, vala­mint számítástechnikai — ren­delkeznek olyan oktatási prog­ramokkal, amelyek révén a szokásos három év helyett leg­feljebb egy-másfél év eltelté­vel szerezhetnek szakképesítést a fiatalok. Filmburleszknek nevezik a propagandaanyagok és az elő­zetesek az új magyar filmet, melyet Swajda György ismert kisregényéből, A rátóti legény­anya című könyvből az író és Garas Dezső írt és Garas De­zső rendezett. A megjelölés nem pontos. Ha ugyanis a klasszikus film- burleszk Buster Keaton, Ha­rold Lloyd vagy éppen Chap­lin képviselte stílusára, ismér­veire gondolunk, akkor A le­gényanya annyiban valóban hasonlít hozzájuk, hogy meg­hökkentő ötletekkel, groteszk mozgással, olykor karikatu- risztikusan torzító fényképe­zéssel, mulatságos képi gégék­ké! él. Tehát a bohózat egy sajátosan elrajzolt, túlzó, túl­pörgető, túlhalmozó válfaját alkalmazza az alapötlettől a színészi játékmódig egyaránt. Azonban ebbe a kategóriába már nem fér bele az, ami a film igazi szándéka: a szatiri­kus megközelítési mód. A filmburleszket nem nagyon ér­deklik a társadalmi visszássá­gok, a közösségek működésza­varai, a szociális rendellenes­ségek. A szatírát viszont jósze­rivel csak ezek érdeklik. A legényanya tehát a bur- leszk és a szatíra valamiféle keverékét állítja elő. de — ért­hető módon — egyikhez sem tapad igazáh. Talán nem is volna fontos ezeket a műfaji kérdéseket feszegetni, csak­hogy a film megértéséhez ez szükségesnek látszik. De szük­ségesnek látszik a filmmel kapcsolatos kifogások jobb megértéséhez is. Kezdjük az elején. A hely­szín: Rátót. Csipkelődő köz­mondások, szóbeszédek, törté­netek szülőhelye, vagy inkább céltáblája. Ebben a községben az történik,'hogy a régi szép időkben megválasztják az el­ső tanácselnököt — mégpedig úgy, hogy az lesz az elnök, akit a falu férfinépének letolt gatyás felsorakoztatásánál a felesége a csupasz ülepéről felismer. Az ülep ugyanis a legfontosabb szerv egy tanács­elnöknél. És mivel ez a férfiú történetesen Béla, ettől kezdve a falu minden megszülető fiú­gyermeke ezt a nevet kapja, sőt, a felnőttekből is mind Bé­la lesz, az egyszerűség ked­véért. A dolog addig működik, míg egy habókos asszony — történetesen a szintén Béla kis­bíró (Garas Dezső) felesége (Pogány Judit) — egy óvatlan pillanatban Józsira nem ke­resztel teti a fiúgyerekét (Eper­jes Károly). Ez a JózSiság tel­jesen összekuszálja a Bélaságot, s amikor Józsink felnő és a szépséges Ágikával (Eszenyi Enikő), aki Szűz Mária képé­ben látogat el hozzá, megisme­ri a szerelmet és gyermeket fo­gan, végképp kitör a botrány. Legényanya?! Kell ez Rátót­Nem a szokásos hekusfilm ez az amerikai munka. Azok­ban többnyire egy, s nem is mindig véres bűntényt nyo­moz az ügyeletes zseni hekus. Itt egy igen véres bűntényso­rozat eseményeit követi a film, olykor hátborzongatóan naturalista képsorokkal, és egy nem kevésbé véres leszá­molás tanúi lehetünk: hekus nak? Addig-addig, míg ráve­szik: csináltassa el a gyereket. Ám Józsink titokban megszüli — egy kisfiút, aki olyan kicsi, mint a mesék Hüvelyk Matyi- ja. És ekkor már hiába köve­zik meg a rendhagyó Józsit, a Bélaságnak meg vannak szám­lálva a napjai. Nem kétséges: ez egy mai töltetű társadalmi szatíra, melyben a bugyutaság, a má­ié egyformaság, a tehetetlen és gondolattalan üresfejüség, a kollektív bölcsességnek álcá­zott mélységes butaság osto- roztatik. Ez a Rátót — a sza­tírák rendje szerint — sűrítet­ten képvisel mindent (vagy majdnem mindent), ami a mi szépnek és kiegyensúlyozott­nak deklarált társadalmunk­ban hibás, rossz, ostoba és fel­háborító. Azt mondhatnám^ a burleszk itt csak ennek a sza­tírának a hordozóeleme. Ám ez az együttélés nem válik mindenhol a fii™ javá­ra. Sajátos módon a burleszk olykor (gyakran) ellene dolgo­zik a szatírának, elveszi az élét, nevetésbe fullasztja azt, amin inkább dühöngenünk kellene. A regényben ez a kettősség még nem volt eny- nyire jelen; a film, a maga sti- láris és képi világával, hatá­rozottan errefelé tolja el a té­mát. S talán ebből ered az az érzetünk, hogy bár a film jó­val rövidebb a szokott átlagos filmterjedelemnél, mégis hosz- szúnak tűnik. A sok, s nem is szellemtelen ötlet, a néhol már túlhajszolt tempó és az ismét­lések, melyeknek dramaturgiai céljai volnának, de többnyire a megakadt gramofontű effek­tust váltják ki, egy idő után elárasztanak. A film utolsó harmadában többnyire már csak a gégék görgetik előre a cselekményt, és ez kevés. Azt nem mondom, hogy nem mu­latságos film A legényanya, de humora, szatírája, stílusa jellegzetességeit valószínűleg csak egy szőkébb nézőréteg fogja értékelni. Sokan kifogá­solják majd azt is, miért fe­kete-fehér a film. Pedig ennek jó oka van: azt akarja érzé­keltetni, hogy egy ántivilágbe- li, mesés történetről van szó. Pedig hát ennek a Rátótnak a világa még korántsem befeje­zetten múlt idejű. És mégis, érdekes módon: van a filmben valami megkésettség is. Ma­napság, amikor egyre-másra cserélődnek ki alkalmatlan ta­nácsi vezetők, vesztik el man­dátumukat alkalmatlan képvi­selők, az ilyen odacsördítések, csipkelődések már nem tűnnek igazán merésznek. Erről azon­ban nem a film alkotói tehet­nek elsősorban, ök ugyanis az ötlettel már akkor előálltak, amikor még nem volt nálunk is divatban a fenenagy glasz- noszty és peresztrojka... és aberrált gyilkosa csap ösz­sze. Szó se róla, izgalmas és fordulatos a film, de ez a sok kegyetlenség, vér, durvaság, erőszak, aljasság már szükség­telenül halmozottan jelenik meg benne. Itt mindez szinte öncéllá válik. Ez még a nem különösebben érzékeny gyom- rú nézőnek is sok egy kicsit. Takács István Űj nevünk: Nyóri vósór! 20—40 %-os árengedmény Boltjaink várják önöket Vácon, Dunakeszin, Szentendrén, Érden, Százhalombattán, Ráckevén, Monoron, Cegléden, Nagykőrösön és Pest megyében még sok helyen. Öltözködés, divat — Fantázia Mészáros Ottó Település a bánya mellett A kényelmes Neander-völgyi Nem az ábécénél kezdik, de... A képességekre alapozva Jelenet a Legényanya című filmből A hekus

Next

/
Thumbnails
Contents