Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-03 / 181. szám
4 1989. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK MARGÓ A Nagyvilág kisvilága Készül az augusztusi Rádiókabaré Ihos József kabarészerző önálló műsora Ihos-kabarc címmel augusztusban kerül bemutatásra a Rádió-kabarészínpad műsorában Prokop Péter könyve Fügefám alól ■ HETI F1LMJEGYZETB A legényanyaHónapokkal korábbi az emlék, és most hirtelen elö- bukkant. Ügy, mint számítógép háttérmemóriájából hívja elő a friss utasítás az új információkkal összeillesztendő régit. Egyszeriben jelentősége lett a gyereklánynak, aki ott, a ceglédi Kossuth tér hírlapárusító pavilonjánál, előttem állva, Nagyvilágot vásárolt. Nem, nem az tűnt fel, mennyire egyszerűen öltözött, azaz hogy ha engednénk a belénk idegzö- dött sematizmusnak, akkor nem lehetne „kinézni” belőle éppen a Nagyvilágot. Sok olyasmi kitelik az ilyen leánykáktól, fiúcskáktól, amit a ma oly gyorsan sokasodó népbarátok elképzelni sem tudnak, nem hogy feltételezni ... Az tűnt fel, hogy a huszonkét forintot a folyóiratért egyforintosokkal fizette ki a gyereklány. Láthatóan gyűjtötte a pénzt a „bevásárlásra’ .. .* Ránéztem. Mozdult bennem a hírlapírói kíváncsiság — máig sajnálom, hogy a kiszámolt percek miatt nem engedhettem neki —, megtudni, ki ő, miként él, miért éppen a Nagyvilág, egy világirodalmi folyóirat ...?! Felbukkant most hirtelen az emlék, amikor egyre erőteljesebben hallani: a kultúra sem lehet kivétel. Fizess vagy takarodj! Bocsánat, illő finomabban fogalmazni, hiszen ilyen durva módon senki sem mondja ezt ki a mindent piacosítás, a mindent áram adás, a magántulajdont kizárólagos megváltóvá előléptető nemzetmentés prófétái közül. Ök „csupán” any- nyit mondanak, hogy szabad utat kell adni a magánvállalkozásnak mindenütt, döntsön a piac, a kereslet-kínálat, a fizetőképesség legyen--*- ■jellemző mérce az egészségügyben, az oktatásban, a kultúrában ... Fizetőképesség. Egy Nagyvilágnak 149 forint, nem tévedés, 149 forint az önköltségi, előállítási ára... S akkor még nincsen rajta haszon, azaz nem nyert semmit pénze fejében a kiadó! Mennyiért kellene adnia, hogy pénze valamennyi kamatot is hozzon? S ha anyA miskolci régészek az Avas hegyen már évek óta figyelemmel kísérnek minden építkezést, mert több esetben kerültek elő a földből kőkorszaki leletek, melyek azt bizonyítják, hogy valaha itt igen kiterjedt településük volt a Neandervölgyi embereknek. Most újabb település nyomaira bukkantak. Ringer Árpád régész, geográfus elmondta, hogy Európában nincs még egy olyan őskori település, amelynek közvetlen közelében van a kovabánya, melyből az ősember az eszközeihez szükséges nyersanyagot nyerte. Hogy a lelet valóban a Nean- der-völgyi ősember idejéből való, azt a feltárt kőeszközök bizonyítják. Olyan tipológiai és technológiai — a megmunkálásukra utaló — jeleket találtak rajtuk, amelyek arra utalnak, hogy a település több mint 70 ezer éves. A leletmentö ásatást még ebben az évben folytatják, ám előreláthatóan be kell majd temetniük a kutatóárkot, hogy a közeli építkezéseket ne gátolják. Amennyiben az anyagi lehetőségek megengedik, a következő évben az út menti szőlősben folytatják a feltárást, mivel valószínű, hogy a település és a bánya érdemi és legérdekesebb részei ott találhatók. A kutatók elképzeléseiben nyiért, amennyiért, akkor mi lenne a gyereklánnyal, s .hozzá hasonlókkal, az egyetemistákkal, a folyóiratot a munkájukhoz nélkülözhetetlennek tartó irodalomtanárokkal...?! Mi lenne? Kit érdekel? A piac az szent! Az mindenkit megmér: mit ér. S ha nem „fizetőképes”, akkor ... Szégyentől vörös képpel olvasta a hirlapiró azokat a leveleket, amelyekben lapunk sok éven át volt előfizetői közölték: a megemelt árat nem tudják kifizetni. Nagyon sajnálják. A nyugdíj, a gyerekek, a megélhetés... S ha csak minket mondtak volna le! Ott volt azonban a megfizethetetlenné váló sajtótermékek között azoknak az irodalmi, tudományos hetilapoknak, folyóiratoknak a serege is, amelyek a szó szoros és nemes értelmében küldetést töltenek be: kultúrát, ismeretet terjesztenek, a művelt emberfők ön- és közki- alakitási folyamatához járulnak hozzá ... A megyében a legutóbbi években, esztendőnként 28—29 millió darab hetilapot, folyóiratot adtak el az előfizetőknek, a példányonkénti vásárlóknak. Mi lesz az idei mérleg? S milyen lesz a mérleg egy vagy két év távlatában, amikor azok a fizetőképesek diktálják majd, mi kell s mi nem? Mennyiért kellene adnia a kiadónak a Nagyvilágot, hogy győzze a versenyt azokkal, akik előtt szűz mezőként tárult fel a kultúra: mindent lehet, ami pénzt hoz? Fizess, vagy takarodj? Fizettes, vagy megbuksz? Reméljük, rémeket látunk. Mégis, meg nem kerülhetjük a kérdést: milyen furcsa világ készül itt, a kultúra mindenki által oly fennen hangoztatott fontosságú mezején? Abban a világban esetleg majd az lesz a verdikt: ami ráfizetéses, de fontos, azt állja az állam a közösség pénzéből, ami meg hozza a „mariit”, azt hagyják csak rá a vállalkozókra...?! Akiknek a vállalkozásaiból napjainkban már kaphattunk, kaphatunk izelíaz is szerepel, hogy később parkot, kiállítótermet létesítenek a kőkori leletekben igen gazdag Avas hegyen. A Budapesti Művészetbarátok Egyesülete esztendők óta kapcsolatot tart a Rómában élő pap festővel, az idős Prokop Péterrel, aki fiatalos szellemű, modern, természet- és ember- központú alkotásaival szerzett rangot, nevet a kortárs művészek sorában. Az alkotó az egyesületet e kapcsolat során már számos — egy kiállításnyi — képpel ajándékozta meg. Az egyesület több magyarorA munkanélküliek sajátos helyzetéhez igazodó átképzési rétegprogramok összeállítását kezdték meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. E programok célja, hogy testre szabott tanulási lehetőséget kínáljanak az arra vállalkozóknak, kényszerülőknek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felnőttek képzéséhez új módszerek kellenek. Az átképző tanfolyamokon nagy a lemorzsolódás, nem ritka, hogy csak feleannyian végeznek, mint ahányon belefogtak. Ebben közrejátszik, hogy az iskolapadból 10-20 évvel ezelőtt kikerült emberek nehezen zökkennek bele ismét a tanulásba, másoknak pedig még az irás-olvasás, vagy a négy számtani alapművelet elvégzése is gondot okoz. Mivel a munka- nélküliség a legkülönfélébb végzettségű, adottságú embereket veszélyezteti, a munkaügyi szakemberek véleménye szerint az egyes oktatási programoknak úgy kell egymásra épülniük, hogy azokba — különböző szinteken — mindenki szági szereplésének, kiállításának szervezője, támogatója volt. Most új művel álltak elő: megjelenik Prokop Péter Fügefám alól című kötete, amelyet a szerző jelenlétében augusztus 24-én délelőtt fognak bemutatni a budapesti Kossuth Klubban. Az egyesület ez- alkalommal sajtótájékoztatót tart arról is, hogy 1973-ban történt megalakulása óta hogyan tevékenykedik. bekapcsolódhasson képességei szerint, s eljuthasson a legegyszerűbb szakmától akár a legszínvonalasabb tudást igénylő szakismeretekig. Az eddigi elképzelések szerint a szakmai tanfolyamokat megelőznék olyan foglalkozások, ahol a tanulásra készítenék fel az embereket, majd akinél szükséges, viszonylag rövid idő alatt pótolják az alapvető ismeretek hiányát. A segítségnyújtás e formája nem lebecsülendő, hiszen a munka- nélküliek jó része iskolázatlan, szakképzetlen, és számukra az újbóli elhelyezkedés feltétele valamilyen szakismeret megszerzése. Lényeges változás várható a szakmai tanfolyamok gyakorlatában. Általános cél, hogy az egyes szakmák oktatását részelemekből állítsák-Jissze. Így mindenki képességei szerint sajátíthatja el a tudnivalókat, ki csupán a szakma egyszerűbb részterületét, ki pedig annak minden fogását. Ugyanakkor az egyes szakmák részterületein olyan alapképzést nyújtanának, amelyek adott esetben más, de az alapokhoz közel álló szakismeretek elsajátításához is elvezethetnének. Így bővíthetnék ismereteiket például az ügyvitel és a számítástechnika különféle ágaiban, vagy a vendéglátáshoz kapcsolódó szakmákban az érdeklődők. A legelörehaladottabb a pályakezdők s közöttük is az érettségizett, de szakmával nem rendelkező fiatalok elhelyezkedését segítő képzési programok kidolgozása. A munkaügyi kormányzat álláspontja szerint ez a feladat most az egyik legsürgetőbb. A fiatalok elhelyezkedési lehetőségei egyre szűkösebbek, s a helyzet még kedvezőtlenebbé válik a demográfiai hullám tetőzése következtében. Már több szakmában — így szakápolói, bank- és adóügyintézöi, valamint számítástechnikai — rendelkeznek olyan oktatási programokkal, amelyek révén a szokásos három év helyett legfeljebb egy-másfél év elteltével szerezhetnek szakképesítést a fiatalok. Filmburleszknek nevezik a propagandaanyagok és az előzetesek az új magyar filmet, melyet Swajda György ismert kisregényéből, A rátóti legényanya című könyvből az író és Garas Dezső írt és Garas Dezső rendezett. A megjelölés nem pontos. Ha ugyanis a klasszikus film- burleszk Buster Keaton, Harold Lloyd vagy éppen Chaplin képviselte stílusára, ismérveire gondolunk, akkor A legényanya annyiban valóban hasonlít hozzájuk, hogy meghökkentő ötletekkel, groteszk mozgással, olykor karikatu- risztikusan torzító fényképezéssel, mulatságos képi gégékké! él. Tehát a bohózat egy sajátosan elrajzolt, túlzó, túlpörgető, túlhalmozó válfaját alkalmazza az alapötlettől a színészi játékmódig egyaránt. Azonban ebbe a kategóriába már nem fér bele az, ami a film igazi szándéka: a szatirikus megközelítési mód. A filmburleszket nem nagyon érdeklik a társadalmi visszásságok, a közösségek működészavarai, a szociális rendellenességek. A szatírát viszont jószerivel csak ezek érdeklik. A legényanya tehát a bur- leszk és a szatíra valamiféle keverékét állítja elő. de — érthető módon — egyikhez sem tapad igazáh. Talán nem is volna fontos ezeket a műfaji kérdéseket feszegetni, csakhogy a film megértéséhez ez szükségesnek látszik. De szükségesnek látszik a filmmel kapcsolatos kifogások jobb megértéséhez is. Kezdjük az elején. A helyszín: Rátót. Csipkelődő közmondások, szóbeszédek, történetek szülőhelye, vagy inkább céltáblája. Ebben a községben az történik,'hogy a régi szép időkben megválasztják az első tanácselnököt — mégpedig úgy, hogy az lesz az elnök, akit a falu férfinépének letolt gatyás felsorakoztatásánál a felesége a csupasz ülepéről felismer. Az ülep ugyanis a legfontosabb szerv egy tanácselnöknél. És mivel ez a férfiú történetesen Béla, ettől kezdve a falu minden megszülető fiúgyermeke ezt a nevet kapja, sőt, a felnőttekből is mind Béla lesz, az egyszerűség kedvéért. A dolog addig működik, míg egy habókos asszony — történetesen a szintén Béla kisbíró (Garas Dezső) felesége (Pogány Judit) — egy óvatlan pillanatban Józsira nem keresztel teti a fiúgyerekét (Eperjes Károly). Ez a JózSiság teljesen összekuszálja a Bélaságot, s amikor Józsink felnő és a szépséges Ágikával (Eszenyi Enikő), aki Szűz Mária képében látogat el hozzá, megismeri a szerelmet és gyermeket fogan, végképp kitör a botrány. Legényanya?! Kell ez RátótNem a szokásos hekusfilm ez az amerikai munka. Azokban többnyire egy, s nem is mindig véres bűntényt nyomoz az ügyeletes zseni hekus. Itt egy igen véres bűnténysorozat eseményeit követi a film, olykor hátborzongatóan naturalista képsorokkal, és egy nem kevésbé véres leszámolás tanúi lehetünk: hekus nak? Addig-addig, míg ráveszik: csináltassa el a gyereket. Ám Józsink titokban megszüli — egy kisfiút, aki olyan kicsi, mint a mesék Hüvelyk Matyi- ja. És ekkor már hiába kövezik meg a rendhagyó Józsit, a Bélaságnak meg vannak számlálva a napjai. Nem kétséges: ez egy mai töltetű társadalmi szatíra, melyben a bugyutaság, a máié egyformaság, a tehetetlen és gondolattalan üresfejüség, a kollektív bölcsességnek álcázott mélységes butaság osto- roztatik. Ez a Rátót — a szatírák rendje szerint — sűrítetten képvisel mindent (vagy majdnem mindent), ami a mi szépnek és kiegyensúlyozottnak deklarált társadalmunkban hibás, rossz, ostoba és felháborító. Azt mondhatnám^ a burleszk itt csak ennek a szatírának a hordozóeleme. Ám ez az együttélés nem válik mindenhol a fii™ javára. Sajátos módon a burleszk olykor (gyakran) ellene dolgozik a szatírának, elveszi az élét, nevetésbe fullasztja azt, amin inkább dühöngenünk kellene. A regényben ez a kettősség még nem volt eny- nyire jelen; a film, a maga sti- láris és képi világával, határozottan errefelé tolja el a témát. S talán ebből ered az az érzetünk, hogy bár a film jóval rövidebb a szokott átlagos filmterjedelemnél, mégis hosz- szúnak tűnik. A sok, s nem is szellemtelen ötlet, a néhol már túlhajszolt tempó és az ismétlések, melyeknek dramaturgiai céljai volnának, de többnyire a megakadt gramofontű effektust váltják ki, egy idő után elárasztanak. A film utolsó harmadában többnyire már csak a gégék görgetik előre a cselekményt, és ez kevés. Azt nem mondom, hogy nem mulatságos film A legényanya, de humora, szatírája, stílusa jellegzetességeit valószínűleg csak egy szőkébb nézőréteg fogja értékelni. Sokan kifogásolják majd azt is, miért fekete-fehér a film. Pedig ennek jó oka van: azt akarja érzékeltetni, hogy egy ántivilágbe- li, mesés történetről van szó. Pedig hát ennek a Rátótnak a világa még korántsem befejezetten múlt idejű. És mégis, érdekes módon: van a filmben valami megkésettség is. Manapság, amikor egyre-másra cserélődnek ki alkalmatlan tanácsi vezetők, vesztik el mandátumukat alkalmatlan képviselők, az ilyen odacsördítések, csipkelődések már nem tűnnek igazán merésznek. Erről azonban nem a film alkotói tehetnek elsősorban, ök ugyanis az ötlettel már akkor előálltak, amikor még nem volt nálunk is divatban a fenenagy glasz- noszty és peresztrojka... és aberrált gyilkosa csap öszsze. Szó se róla, izgalmas és fordulatos a film, de ez a sok kegyetlenség, vér, durvaság, erőszak, aljasság már szükségtelenül halmozottan jelenik meg benne. Itt mindez szinte öncéllá válik. Ez még a nem különösebben érzékeny gyom- rú nézőnek is sok egy kicsit. Takács István Űj nevünk: Nyóri vósór! 20—40 %-os árengedmény Boltjaink várják önöket Vácon, Dunakeszin, Szentendrén, Érden, Százhalombattán, Ráckevén, Monoron, Cegléden, Nagykőrösön és Pest megyében még sok helyen. Öltözködés, divat — Fantázia Mészáros Ottó Település a bánya mellett A kényelmes Neander-völgyi Nem az ábécénél kezdik, de... A képességekre alapozva Jelenet a Legényanya című filmből A hekus
