Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

1989. AUGUSZTUS 23, SZERDA 3 Növekszik a társadalmi felelősség Idősek otthona Pécelen (Folytatás at 1. oldalról.) szellem hanyatlani kezd, ne legyints! A fiatalság fénye kialszik, az öreget őrizd, mele­gítsd !” Az átadási ünnepséget Papp István, Gödöllő város tanács­elnöke nyitotta meg, s köszön­tötte a vendégeket: dr. Cse- hák Judit, szociális és egész­ségügyi minisztert, Balogh Lászlót, a Pest Megyei Tanács elnökét, valamint a társadal­mi szervezetek képviselőit. Az épületet dr. Csehák Ju­dit adta át új rendeltetésének. Beszédében hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben, amikor munkanélküliséggel, hajléktalansággal és az akti. van kereső családokban is megélhetési gondokkal kell számolni, különösen nagy fe­lelőssége a társadalomnak az idősekről való gondoskodás. Mint közismert, a demográfia napjainkban Magyarországon kedvezőtlenül alakul és a tár­sadalom nem nézheti tétlenül a szociális problémák megol­datlanságát. A politikai kérdé­sek egyik legfontosabbika e téren az egységet megteremte­ni; megállítani az egészség­ügyi romlást. A miniszterasszony öröm­mel üdvözölte azt a megyei kezdeményezést, amely példa­mutatónak tekinthető, s a jö­vőben országosan több hason­ló is várható. Az egészségügyi reform keretében egyebek kö­zött sort kívánnak keríteni ar­ra, hogy az aktív kórházi ágyak elfoglalása helyett más. képpen oldják meg a gondo­zásra szoruló idősek ellátását. Így például tervezik több ki­használatlan bölcsőde és gaz­daságosan nem korszerűsíthe­tő kórházi épület átalakítását ilyen célokra. Dávid Istvánná, az új in­tézmény igazgatónője kitün­tetéseket . adott át az építésben közreműködőknek; a Gödöl­lői Városgazdálkodási Vállalat dolgozóinak, a péceli polgári védelmi bázis társadalmi mun­kásainak, majd végigkalauzol­ta a vendégeket a szépen be­rendezett épületben. Láttuk az egy-, két- és háromágyas szo­bákat, s beszélgettünk az első lakóikkal: Pallós Lajossal és a feleségével, akik már beköl­töztek új otthonukba. A nyug­díjas vonatvezető és hitvese, akik eddig is Pécelen éltek, eladták egyszobás lakásukat, és árából háromszázezer forin­tot ajándékoztak az intéz­ménynek, mikrobusz vásárlá­sára. Persze, ilyen anyagi ál­dozatot nem minden idős em­bertől lehet elvárni. A többi lakók szeptember elején költöznek; néhányan Dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter üdvö­zölte a példamutató megyei kezdeményezést (Hancsovszki János felvétele) közülük már nézegették a szobákat. Ami a továbbiakat illeti, Dávid Istvánnétól megtudtuk, hogy színvonalas, sokrétű el­látást kívánnak nyújtani; ahol egyebek között gondozóházi részleg is lesz átmeneti időre, maximum három hónapra azokpak, akik családban él­nek, cje betegség, kórházi ke­zelés vagy egyéb ok miatt, itt oldják meg utókezelésüket, re­habilitációjukat. Ga. J. Hét hónapig taposták a trágyát Úgy néztek akkor rá, mint egy buggyantra (Folytatás at 1. oldalról.) re is kiadtak 1015 forintot. A későbbiekben a többi tápot készpénzért vették, gondolva, így jobban járnak: „A fizetésünk, amit a mun­kahelyünkről kapunk, szinte teljesen ráment, de gondoltuk, így legalább nem számolhat­nak rá mindenféle technoló­giai, meg kezelési költsé­get ...” Aztán jött a már említett hideg zuhany, mégis 5 ezer 600 forintjuk bánta! Amikor rek­lamáltak, a következő indok­lást kapták: „A malacsúlyt felkerekítet­ték 700 kilogrammra, és azt nyolccal szorozták, mert 1988. december 31-ig, 43 forint volt a felvásárlási díj, viszont idén január 1-től 53 forint. Ez így igaz, de akkor miért nem­csak a malacsúlyra húzott ki­lókat szorozták be nyolccal, amikor én azzal már egyszer be voltam terhelve. Amikor az említetteket panaszomban el­mondtam, úgy néztek rám, mint egy buggyantra. Számol­ni azért mi is tudunk már, ha nem is az irodában ülünk ...” A témával, a panaszokkal kapcsolatban felkerestük a téesz háztáji (újabban) állat­tenyésztési szakcsoportjának vezetőjét, Drozdilc Jánost, aki túlzottnak ítélte meg a levél­író panaszát, s elmondta, hogy nekik érthetően alkalmazkod­niuk kell a megváltozott árak­hoz. Azt elismerte, hogy a sertéstartás egyre költsége­sebb, de aki évente képes le­adni 40—40 darab sertést, an­nak még azért megéri. Külö­nösen azoknak a gazdáknak, hangsúlyozta, akik saját ter­ménnyel és nem a drága táp­pal etetik állataikat. Ez utób­bival is vitába kell azonban szállni, hiszen éppen a külön­böző összetételű malacnevelő és -hizlaló tápféleségek azok, amelyeket kénytelenek a ser­téstartók beszerezni, hogy a szerződésben kikötött időre a kívánt súlyhatárt az állatok elérjék. A termelőszövetkezetnél mű­ködő munkahelyi döntőbizott­ságnál azonban nemcsak le­vélírónk, de számos tagtársa is elősorolta panaszait, ame­lyeket egyebek között a már említett nyolcforintnyi árdif­ferenciából származó irreális levonások indokoltak, úgy­mond a végelszámoláskor: „ ... Amikor azt mondtam, hogy az említett levonásba Néhány pap kacérkodik a gondolattal Újjáéledő szerzetesrendek (Folytatás az 1. oldalról.) iránt. Egyelőre csak néhány pap kacérkodik a gondolat­tal, hogy mostani munkáját fel­váltja a rendi élettel. Egyébként jelenleg Pest me­gyében 15 vallási felekezet működik. Közöttük a legna­gyobb és a legrégibb a római katolikus egyház a maga 170 egyházközségével. A legtöb­ben Vácott és Szentendrén, valamint Visegrádon járnak katolikus templomba. A nagy­ságbeli rangsorban a reformá­tusok következnek majdnem száz gyülekezettel. Ennek a vallásnak legnagyobb hagyo­mánya Alsónémediben, Ócsán, valamint Nagykőrösön van. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára az evangélikusok áll­hatnának fel, hiszen közel negyven településen tartanak evangélikus istentiszteletet. A legtöbben Pilisen és Albertir- sán járnak a templomba. Nem elenyésző, de nem is sok helyen élnek a baptisták, az adventisták, a pünkösdisták, az Élő Isten gyülekezet, az őskeresztény felekezet, az Is­ten egyháza tagjai, a nazaré- nusok, a görögkeleti szerbek, a görög katolikusok, valamint az izraeliták. Közülük sokan élnek Halásztelken, Cegléden, Fóton, Pilisen, Albertirsán, Csömörön és Ócsán. A felso­rolásból nem szabad kihagyni két, korábban tiltott szektát, a jehovákat és a Hit gyüleke­zete felekezet tagjait sem. Ezen vallások követői egyre többen lesznek a megyében. Ha már szóltunk a különbö­ző felekezetekről, meg kell említenünk az ezekhez szoro­san kötődő egyházi oktatást is. Lehet, hogy sokan nem hi­szik, de a felszabadulás óta az egyházak rendszeresen végez­hettek (volna) hitoktatást az iskolákban. Más kérdés, hogy a szülők nem éltek, illetve nem mertek élni a lehetőség­gel. Az egyházi iskolákat 1948- ban megszüntették, pontosab­ban, ezeket is államosították. Közülük csak néhányat hagy­tak meg, szám szerint tizen­ötöt. A kevés egyházi iskola közül az egyik leghíresebb fe­rences rendi gimnázium Szent­endrén található. Újdonság a hitoktatásban, hogy míg eddig a hittanra való beíratást az iskolák vé­gezték, most nyár óta ez a plébániákon történik. Szilágyi Béla kapcsolódó esetleges vitás kér­dések tisztázását. Tagjaiból kerülnek ki a levezető elnökök is. Nem kérdéses, hogy elnökre szükség van — nem pro for­ma! — hiszen az ügyrendnek megfelelően illik vezetni a plenáris üléseket. A munka jellege miatt azonban három éppen elég lesz, s az önmaguk között meghatározott sorrend­ben váltják majd egymást. Szerkesztőbizottság? A vitára alapozva véglegesíti, s döntés­re a pártértekezlet elé terjesz­ti a dokumentumokat. Persze témakörönként munkacso­portokat alkotva, s ezekbe egy-egy napirendi pont lezár­takor — a vita alapján — a pártértekezlet újabb személye­ket is delegálhat. A jelölőbizottság tesz ja­vaslatot a pártértekezletnek azokra, akik két forduló között működő vezetőség tagjai, tisztségviselői lesznek. De gon­doskodniuk kell — javaslat formájában, a küldöttekre bíz­va a döntést! — a visszaadott kongresszusi helyek betöltésé­ről. a második fordulóhoz kap­csolódó személyi kérdések elő­készítéséről is. Demokratiku­san. a tagság akaratára, el­képzelésére alapozva. Mint mindig, a végére ma­radt, de nem lényegtelen a szavazatszámláló bizottság feladata. Hisz nélkülük a sza­vazás eredménye nehezen de­rülhetne ki. Nem a divat, hanem az ész­szerűség, a célszerűség diktál­ja azt is, hogy a küldöttek te­rületi elv szerint vagy nézet­közösség alapján küldöttcso­portokat hozzanak létre. Meg­alakításukat, tevékenységüket persze a helyi, a városi, a köz­ségi pártszervezeteknek is kezdeményezniük, segíteniük kell. De a platformok szerve­ződéséhez a Pest Megyei Hír­lap is segítséget ad azzal, hogy a különböző kezdeményezések tartalmát, a vélemények talál­kozásának módját kérésre közzéteszi. A reformkörök kül­dötteinek megválasztását mó­dosító javaslat további egyez­tetést kíván a végrehajtó bi­zottság álláspontja alapján. A döntést majd szeptember 8-án a pártbizottság hozza meg. Szóvivők is kellenek Ugyancsak ez a dátuma — a küldöttválasztás eredményei­nek ismeretében — a javasla­tok birtokában a munkabizott­ságokra vonatkozó elképzelé­sek kialakításának. Persze a végleges megbízatásról majd maga a pártértekezlet dönt. A területi elven szerveződő csoportoknak célszerű szep­tember 11-ig megalakulniuk, s szóvivőt választaniuk. Egyet vagy többet is. A közös plat­form alapján szerveződők minderre még egy hetet kap­nak a végrehajtó bizottság ja­vaslata szerint. A felkészülés­hez tartozik az is, hogy a kül­döttcsoportok előzetesen véle­ményezzék a pártértekezlet tisztségviselőire, munkabizott­ságainak tagjaira vonatkozó javaslatokat, a nyilvánosságra hozott, a küldöttekhez eljutta­tott dokumentumokat. És itt nemcsak a megyei pb által készített anyagokra kell gon­dolni. A szervezők ugyanis biztosítják a pártértekezlet előtti ötödik napig beküldött platformtervezet előzetes nyil­vánosságát is. Mikor titkos, mikor nyílt ? A küldöttcsoportok a plená­ris ülésen a többségi állás­pontot éppúgy, mint a kisebb­ségben maradottakét szóvivők útján adhatják közre. Mód lesz arra is, hogy a helyszínen felállított faliújságokon plat­formtervezetét ki-ki írásban is nyilvánosságra hozza. A különböző előterjesztések — közöttük a legalább ötven kül­dött támogatását élvező plat­formtézisek — szóbeli kiegé­szítésére az előterjesztők ti­zenöt percet kaphatnak. A küldöttesoport-szóvivők hét, az egyéni hozzászólók öt perc­ben foglalhatják össze mon­dandójukat. Ezek nem korlátok, kapasz­kodók ahhoz, hogy érdemi vi­ta, álláspont alakuljon ki. Hogy mennyire nem, az azt az is jelzi: a tanácskozási joggal részt vevők mellett az érdek­lődő párttagok is szót , kap­hatnak. Hát ilyen eddig egyet­len megyei pártértekezleten sem volt. A vitában az elnök egyébként egyperces észrevé­teleket, kérdéseket, válaszo­kat engedélyezhet majd. Ugyancsak ő az, aki a vitában felmerült, az értekezlet to­vábbi tartalmát, menetét alap­vetően befolyásoló - új kérdé­sekről, javaslatokról menet közben szavazást rendelhet el — akár a küldöttek kezdemé­nyezésére is. A pártértekezlet befejező szakaszában a dokumentumok véglegesítésére vonatkozó ja­vaslatot a szerkesztőbizottság elnöke terjeszti elő szóban vagy szükség esetén írásban: A tervezetek tartalmazzák majd a pártértekezleten felve­tett azon alternatív javaslato­kat is, amelyek nem kerülnek be az állásfoglalásba, de az előterjesztő továbbra is fenn­tartja azokat. Döntéseket is kell hoznia a megyei pártértekezletnek. A vb javaslata szerint a végleges dokumentumokról nyílt sza­vazással, míg személyi kérdé­sekben titkosan mondják ki a verdiktet. Ezek az elképzelé­sek azonban még nem dönté­sek — azok ugyanis a pártér­tekezlet jogkörébe tartoznak. Hogy azonban a helyszínen minél kevesebb időt rabolja­nak a meddő ügyrendi viták — az ilyen kérdésekben jó volna minél előbb közös neve­zőre jutni. Ennek érdekében a megyei pártbizottságon a ja­vaslatoknak és a vélemények­nek ma is zöld útja van. nem tudok belenyugodni, azt a választ kaptam, hogy lehet reklamálni! De hol? A téesz döntőbizottságánál, ahol még egy dolgozónak sem volt nyert ügye!?” Valóban ennyire kiszolgálta­tottak lennének a panaszosok? Cserháti Pál, a hernádi Már­cius 15. Termelőszövetkezet újonnan megválasztott elnöke ezt cáfolni igyekezett. Sőt op­timista (?) a sertéstartást ille­tően. Elmondta, hogy jelenleg is 15—20 ezer közötti a hiz­lalásra kiadott malacok száma. Nőtt az állattartási kedv. Vá- góhídjuk évi 40 ezer darabos vágási kapacitása nem forog veszélyben. De való igaz, so­kan vádolják a szövetkezetét, hogy a tagjaiknak kiadott ser­téseken akarnak meggazda­godni. Számos kedvezménnyel kí­vánnak biztatást adni a továb­bi hizlalásokhoz. Közéjük so­rolta, hogy kérésre a felhasz­nált tápok árát elég a végel­számoláskor kifizetni. A nem akciós malacokat, tehát a sa­ját neveltetésűt, a tulajdonos­nak nem kell feltétlenül a téesz vágóhídjára leadni, .ha talál kedvezőbb értékesítési lehetőséget. Az országban mű­ködő húsüzemekhez hasonló­an, a közeli időszakban ők is két forinttal megemelik a ki­lónkénti sertéseladási árakat. Meggyőződése szerint minden leadott kocán legalább 500— 800 forint a tiszta haszon. Ez utóbbi azért nem hiszem, hogy nagy kedvet adna az ed­dig még tétovázóknak. .... É rthetőek újhartányi levél­írónk következtetései: „ ... így nem lehet az embereket arra ösztönözni, hogy tartsanak ál-' latot, csak elkeseredni lehet ilyen intézkedések miatt... azt érezzük, hogy megbüntet­tek bennünket azért, hogy majdnem hét hónapig tapos­tuk a trágyát és szagoltuk a büdöst.” És még azt mondják, hogy a pénznek nincsen szaga! Gyócsl László ŐK ÍRTAK Elrendeli? Ma mindenki azt köve­tel, ami éppen az eszébe jut. Már-már felüdülésnek számít tehát, ha valakik ja­vasolva követelnek. Mint tette ezt a Reform (89/31.), azt írva, „fizetni kellene” az Ikarus volt tőkés tulaj­donosának, aki „nem köve­teli vissza mamutüzemét”, hanem csak „szerény nyug­díjat kér”. Az indok nyo­matékos, „épp eleget rabol­tak tőle, kártérítés nélkül”. Mi ugyan másként véle­kedünk, de ha a Reform azt írja, hogy „a koncepciós módszerű államosítás”, az­az az „állami rablás” kö­vetkezményeit ilyen tekin­tetben is viselni kell. akkor bizonyára tudja, mire ala­pozza mondandóját. A kül­földön élő volt tőkésnek fi­zetett pénz azért lenne jó megoldás, mert a gyárat „nem vágja földhöz a né­hány száz dolláros nyugdí- jacska", ám ennek fejében „a »uörös« üzem megte­remtené legalább saját la­bilis legitimitásának béké­jét, a volt tulajdonossal egyetértésben.” Már-már elringatna ben­nünket a békének, a bol­dogságnak, a nagy-nagy ki­békülések és megbocsátá­sok idejének ez az ígérete, amikor az elandalító áb­rándozásból felriaszt ben­nünket. valami. Ez a valami egy szöveg­rész: jóslat. Azt írta ugyan­is említett számában a füg­getlen, demokratikus hír­magazin, hogy „Ha. prece­dens, ha nem, fizetni kelle­ne. Még mielőtt új, demok­ratikusan megválasztott parlamentünk meg nem alakul, és általánosságban el nem rendeli.” Manapság ugyan már nehéz bármivel is meglepni bennünket, ez a. jóslat egy pillanatra még­is megakasztotta a lélegze­tünket. Igen, elálló lélegzet­tel vettük tudomásul a le­hetséges távlatokat, s egy­ben azt is, annak a majda­ni demokratikusan megvá­lasztott parlamentnek mi­lyen seregnyi teendője lesz addig, míg helyreáll a ... Gyötör bennünket a kí­váncsiság, hiszen jó lenne tudni, mi lesz az, ami hely­reáll ...? I KLIENS Lengyel építőtáborozók Dánszentmiklóson A dánszentmiklósi Micsurin Mgtsz-ben kétszáz lengyel diák szedi a szedret. A közép- iskolás építőtáborozók három­hetes váltásokban követik egymást, s egészen augusztus végéig dolgoznak. S miközben telnek a ládák (fekvő kép) Anita Jakowicz jegyzi a nap során leszedett mennyiséget (álló kép)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents