Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-21 / 196. szám
4 1989. AUGUSZTUS 21., HÉTFŐ Kis marosiak emlékeztek, temettek A legkeresettebbek 'dija Nyári tábor Szentendrén A lélekharang értük szól Vándorgyűlés Munka után szellemi torna Kismaroson is gazdag ünnepi programmal telt augusztus 20-a. Ám az ideinek köszöntésére különös gonddal készült a Hazafias Népfront községi bizottsága és a római katolikus egyházközség emlékbizottsága. Késő délután megszólalt a lélekharang. Azoknak az emlékét idézve, akik az I. és II. világháborúban elestek, eltűntek, illetve azokért is akik 1945 januárjában Ukrajnába, Szibériába vittek dolgozni és ott haltak meg. Az egymás mellé helyezett két emléktáblán 50 név olvasható. Forró Imre élt 21 évet, Szta- linovóban halt meg. Müller István a Don-kanyari ütközetben esett el. Kismarosi Jánosnak két szép szál fia veszett oda a II. világháborúban. Krebsz József az első, fia, Béla a második világégésben vesztette életét. Horváth Béláné, Forró Imre húga megkopott, megsárgult borítékot őriz. Abban van minden emléke szeretett bátyjáról. A családi fénykép, amit magával vitt a hosszú útra. Hátlapján apró betűkkel: 1945., 1946. jelentősebb eseményei: mikor érkeztek a táborba, hol, mit dolgoztak. Az 1947-es évben a sok ezer kilométert megjárt fényképen az emlékezés fonala megszakadt. Nyitrai János és Nickhiser Gusztáv temették el. Amikor ők szerencsésen hazaértek, a fiukért aggódó szülőknek nem mondták, nem tudák megmondani, hogy Imre már nem él. Két év múlva egy szendehelyi férfi kereste fel őket a szomorú hírrel, ö hozta haza a fényképet is fiuk utolsó, egyben első munkatábori üzenetével. Schilt Valéria, Róth Gyuláné is azok egyike, aki hazajött Sztalinovóból. Élete nehéz szakaszára így emlékszik: — Negyvennégy december tizedikén szabadult fel Kismaros. Már dolgoztunk, örültünk, hogy túléltük a háborút. Ezt a békés időszakot zavarta meg negyvenöt január másodikán százhuszonnyolc földink ösz- szeszedése. Őseink, az ük- és szépszülők az ezerhétszázas évek elején települtek ide a Rajna és a Majna vidékéről. Német nemzetiségűek vagyunk, de már a háborút megelőző utolsó népszámláláskor magyar anyanyelvűnek vallottuk magunkat. Ennek ellenére a német családi nevek alapján összegyűjtötték az egészséges, munkabíró embereket. Csomagunkat ökrös szekérre rakták, mi pedig mentünk utána gyalog. — Tudták, hová viszik az embereket? — Nem, Kápolnán még egy pár embert hazaengedtek, aztán bevagoníroztak bennünket az ország különböző részéből ide irányított sváb honfitársainkkal együtt. Mi Sztalinovó- ba kerültünk. Bányában, gyárban dolgoztunk, mikor hová kellett a kézi erő. Kaptunk ruhát, élelmet, de mindenből keveset. Igaz, nemcsak mi éheztünk, fáztunk, koplalt, fagyos- kodott akkor maga az orosz nép is. A háborús károkat, mérhetetlen pusztulást nem lehetett egyik napról a másikra pótolni. Sokan megbetegedtek közöttünk, nem kevesen meg is haltak. — Orvos volt a táborban? — Orvos, az még akadt, de gyógyszerhez nehezen jutottak a betegek. Akkor ismerkedtem meg a férjemmel, ő segített át a nehéz napokon, ö munkaszolgálatosként került hadifogságba. Most, hogy megadhatjuk a végtisztességet halott szeretteinknek, hiszem, hogy begyógyul az a seb, amely évtizedeken át sem tudott behegedni. Ez a tiszteletadás megnyugvást ad a kismarosi embereknek. Lélekben megbékélve, neheztelés, harag nélkül. András Ida A Balaton-parti egyetemi városban, Keszthelyen lesz az idén a könyvtárosok 21. alkalommal megrendezett vándorgyűlése. A mától négy napon át tartó tanácskozás témái: a társadalmi nyilvánosság, valamint az információ és a könyvtárak kapcsolata. Hogy a résztvevők mennyivel lesznek okosabbak a vándor- gyűlés után, mennyivel tehetnek többet az olvasási kultúra emelkedéséért, az majd kiderül a tanácskozás végeztével. A nehézségeik azonban közismertek; tárolási, raktározási, épület-karbantartási, könyv-, folyóirat-beszerzési gondjaik vannak. S minden bajok oka: a pénzhiány. Anyagi ügyeik •ndezésére eddig legalábbis a könyvtárak jobbára csak önmagukra számíthattak. E helyen azonban érdemes szót ejteni egy idén tavasszal indult új kezdeményezésről. Mostantól díjjal jutalmazzák a könyvtárakban legkeresettebb könyveket. A jutalmat, amelyet vándorgyűlés keretében ezentúl mindig Keszthelyen adnak át, a Kiadói Fő- igazgatóság a Magyar Könyvtárosok Egyesületének egyetértésével hozta létre. A dijat Fitz József hírneves könyvtárosról nevezték el, s évente öt olyan művet jutalmaznak vele, amelyekről — az ország könyvtárosainak szavazatai alapján — kiderül, hogy abban az esztendőben a legkeresettebbek voltak. A tavaly kiadott könyvek sorából az idén első ízben a következő öt könyv volt a nyerő: Cseres Tibor: Vízaknai csaták; László Gyula: Árpád népe; Szacsvay Imre: Erdélyi utakon; David Attenborough: Élet a Földön és Borisz Paszternák: Zsivagó doktor című műve. A dijakhoz egyébként, egyenként 35 ezer forint pénzjutalom jár. A. P. Az Interdiszciplináris Tudományos Diákkör Szentendrén, a Hazafias Népfronttal közösen szervezte meg az idén IX. nyári egyetemét, augusztus 13- tól 24-ig. Az ITD 1979-ben alakult tizenhárom egyetem és főiskola részvételével azzal a céllal, hogy a fiatalok hozzájáruljanak a jelenlegi településszerkezeti adottságok jobb kihasználásához, kutatási programként pedig a jövő század emberei életmódjának, életfeltételeinek vizsgálatát határozta el. Nyolc esztendeje folyamatosan működik, bár regisztrálható tagsága nincs, nem is volt. Képviselőjük. Lévai Sándor elmondta, hogy működési területeik a nyári egyetemek, és a hetente októbertől májusig tartó teaházi viták, amelyeket az Almássy téri szabadidőközpontban tartanak. A nyári egyetemek önköltségesek. A délelőttönként négyórás fizikai munka fejében a résztvevők szállást és étkezést kapnak. Délutánonként a meghívott előadókkal gyakran éjfélig vitatkoznak. Tavaly Ke- repestarcsán tartották a nyári egyetemet, nagy sikerrel. Benkovits György, a szentendrei Hazafias Népfront titkára örömmel állapította meg, hogy a Pannónia utcai tábor lakóinak száma a negyven je- letkezővel szemben hatvanegy lett. Jöttek pedagógiai főiskolások, gyakorló tanárok, középiskolások, egyetemisták és természetvédők. A népfront már harmadik éve szoros kapcsolatokat alakított ki az ELTE Természetvédő Klubjával, a pedagógusok nagyszámú jelenlétét pedig az magyarázza, hogy az idei előadások mind pedagógiai jellegűek. — Hogyan függ össze a pedagógia és az 1TDK, illetve a természetvédő klub programja? — A nyári egyetemek teíIj javaslat a világ kiállítás helyszínére Ahivatalosálláspontokon kívü A Bécs—Budapest világkiállítás hazai helyszínére az eddig megvizsgált területek közül a hivatalos publikációk szerint három elfogadható alternatíva van: Gazdagrét, Lágymányos és Aquincum. Ha a rendezés jogát Bécs és Budapest nyeri el, és az ország vállalkozik a házigazda szerepére, akkor véleményem szerint — fővárosi távlati fejlesztési szempontokat is mérlegelve — a Békásmegyer— Szentendre közötti terület lenne a legalkalmasabb, melynek nagysága körülbelül 3 négyzetkilométer. A dunai vízi út A világkiállítást mindenképpen a Duna partján célszerű elhelyezni, mert a Duna Budapest igazi, természetes főtengelye. Környezeti okok miatt se Lágymányos, se Aquincum körzetét nem tartom alkalmasnak, annak ellenére, hogy ezek is a Duna partján fekszenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Aquincumot mellőzendőnek tartom, mert a római város műemlékei és a múzeum bekapcsolhatók a világkiállítás látnivalóinak sorába, hiszen vízi úton, közúton és HÉV-vei egyaránt jól megközelíthető. Véleményem szerint a világkiállítás több egységből állhat, amelyeket a dunai főtengelyre gyöngysorszerűen lehetne felfűzni. A kiállítás központi helyét azonban Békásmegyer— Szentendre között javaslom. A Békásmegyertől északra, egészen Szentendréig húzódó, ma még beépítetlen részt viszont alkalmasnak tartom, mert: e terület bőségesen elegendő ahhoz, hogy itt lehetne a későbbi évek során kedvező körülmények között a XIV. kerületből kitelepítésre már régen megérett állatkertet elhelyez-ti Szentendréhez, annak idegenforgalmi adottságaihoz szervesen kapcsolódna és ezzel is több lenne a látnivaló. Tovább nézve az egész Dunakanyar Esztergomig bekapcsolható. Repülővel érkeznének A Dunán személy- és kisebb teherhajó-kikötő 'létesíthető, a folyón vízibuszokkal és szárnyashajókkal nagy utasforgalom bonyolítható le, főleg a főváros felől. Mivel a világkiállítás kezdete előtt a Dunát a Majnával és ezen keresztül a nyugat-európai vízi utakkal összekötő „Európa-csatorna” elkészül, a nyugat- és északeurópai motoros jachtokon sok ezer turista fog hozzánk ellátogatni, ha a dunakiliti hajózsilipet erre a célra alkalmassá teszik, és a mai Duna-med- ret a Csallóközbe történő vízátterelés után a jachtok közlekedésére alkalmas módon szabályozzák. Ezekre az intézkedésekre a világkiállításon kívül az idegenforgalom fejlesztése érdekében is szükség lenne, jelentős konvertibilis valutabevételt hozna. A fehérhajók kikötésének lehetősége Békásmegyer—Szentendre között azért fontos, mert a túlméretes gépeket és szerkezeteket uszályon lehetne a világkiállításra, a későbbiekben pedig rendszeresen megrendezendő szakbemutatókra szállítani. Ezzel jelentősen tehermentesítenénk a közúti forgalmunkat. A világkiállítás után az itt maradó építmények és az infrastruktúra alkalmas lenne például a Budapesti Nemzetközi Vásárok részére is. Ez a terület a jó talajminőség okán könnyen fásítható, parkosítható, a kavicsbányató szűrt, tiszta vizével illeszthető a kiállítási építmények közé. Közúti forgalomban a 11. számú főútvonalon közelíthető meg. Célszerű lenne azonban az MO-s autópálya északnyugati részét kétsávosán — fél autópálya jelleggel — a bu- daörs—törökbálinti csomóponttól kiindulva megépíteni a 2. számú főútvonalhoz és az M3-as autópályához, valamint az észak-pesti városi úthálózathoz csatlakoztatva. A Szentendrei-szigeten átvezető útszakaszhoz szükséges két Duna-híd kedvező terepadottságokkal építhető meg. Az MO-s északi Duna-hídjának köszönhetően a Szentendrei- sziget bekapcsolható lesz az országos átmenő- és a fővárosi közúti forgalomba. Az MO-s autópálya Hármashatár-hegy alatt tervezett alagútja egyúttal a fővárosi közművek vezetékeinek átvitelét is lehetővé tenné. Az MO-s autóút északi Duna-hídjai kínálnák azt a lehetőséget is, hogy Dunakeszin, a repülőtéren, az üzletemberek és magánszemélyek kis- és közepes gépeikről leszállás után közúton könnyen elérhessék a kiállítás helyszínét, ami mindössze 3-4 kilométerre lenne. Napjainkban egyre inkább számolnunk kell a magán-repülőgépek le- és felszállási lehetőségének megteremtésével, s Dunakeszi erre alkalmat kínál. Tehermentesítené Budát Az említett fél autópályának (autóútnak) nagy tehermentesítő szerepe lenne Budapesten. Egyrészt az észak-magyarországi és a dunántúli iparvidék teherforgalmi kapcsolatában, másrészt a budai közlekedési gondok megoldásában. Az MO-s eme északnyugati szakaszának megépítésével Buda középső része mentesülhetne a forgalmi csődtől, ráadásul jelentős átépítésekre sem lenne szükség. Ezért nem értek egyet azzal a hivatalos — véleményem szerint téves — állásponttal, amely szerint az MO-s észak- nyugati szakaszának megépítése csak 20-30 év múlva válik időszerűvé. A vidék fejlődési lehetőségét nagyban elősegítené, ha Budapestet nemcsak délről, hanem észak felől is megkerülné az autópálya gyűrűje. A kedvezőbb forgalmi kapcsolat mindkét országrészre jótékony hatással lenne, s nagy idő- és üzemanyagmegtakarítást eredményezne. A világkiállítás kapcsán megépítendő északi Duna-hidak tehát közvetve a vidék fejlődését is elősegítenék. Vasúton „közeledne" A HÉV-vei való közlekedést el tudom úgy képzelni, hogy Békásmegyerről a 11. számú főútvonal jobb oldalán, párhuzamosan, új vasútvonalat építenének Szentendréig, amely a jelenleginél körülbelül 3 kilométerrel lenne rövidebb. Ez Szentendrét „közelebb hozná” vasúton Budapesthez. Egyúttal a kiállítási terület iparvágá- nyos kiszolgálását is megoldaná. Természetesen a jelenlegi nyomvonal is megmaradna, amelyet a helyi lakosok továbbra is használhatnának. Az MO-s északnyugati szakaszának fél autópályaként történő megépítése mostani árszínvonalon körülbelül 4,5 milliárd forintba kerülne. A Világbank a főváros belső forgalmi problémáinak megoldását nem hajlandó finanszírozni, de az MO-s autópálya továbbépítésére — véleményem szei nt — hitelt adna. Ezt a körülményt is mérlegelni kell. Végül azt javaslom, hogy az általam ismertetett területre az illetékesek írjanak ki terv- pályázatot. Hábel György ny. MÁV mérnök főtanácsos matikáját úgy tervezzük meg, hogy az mindig valamilyen aktuális városi kezdeményezéssel függjön össze. Tavaly a környezetvédelem volt a téma. idén a pedagógia — mondja Benkovics György. — Ennek oka, hogy Szentendrén, a népfront támogatásával három részre vált az általános iskola. Az egyik sport, a másik zene tagozatos lesz, a harmadik pedig egy új, teljes autonómiára épülő oktatási reformkísérleti iskola lenne, amely a Waldorf- és Freinet- módszereket próbálná a helyi adottságokhoz — pénzügyi és társadalmi szempontokra gondolok — igazítani, illetve minden hazai iskola számára követhető modellt kidolgozni. A nyári tábor résztvevői délelőttönként a helyi, Hold utcai izraelita temetőben dolgoznak, mivel a város általános rendezése során felmerült, hogy itt kegyeleti parkot létesítenének. — A hatvanas években a régi temetőket inkább letarolták, most az a célunk, hogy megmentsük őket — állítja Benkovics György. — A népfront ehhez társadalmi munkák szervezésével járul hozzá. Tervezzük a többi temető felújítását is. Azért döntöttünk így. mert hazafias kötelességünknek érezzük gondoskodni azoknak a sírjáról, akiknek a hozzátartozóik meghaltak vagy a távolba szakadtak. Másrészt felbecsülhetetlen a sírok értéke a heíytörténetírás számára is, ezek feldolgozását már megkezdték. A táborozok szívesen dolgoznak, mert szeretik, ha értelmes, konkrét hasznot hozó feladatokat kapnak. Ennek a felújításnak anyagilag is mérhető a jelentősége. Örömteli munkát tapasztaltam a kiesi temetőben, ahol a fiatalok egy kertészmérnökhallgató brigádvezetésével lelkiismeretesen végezték a nehéz fizikai munkát. Többségük — amint elmondták — már évek óta részt vesz ilyen társadalmi megmozdulásban. Délután az előadásokon a hallgatók eligazítást kapnak az új pedagógiai, kísérleti irányzatokban. Megismerték például a monori és a szentlőrinci kísérletet, a Waldorf-, a Zsolnai- és a Freinet-módszert, tájékozódtak a pedagógia és más tudományok kapcsolatáról. Ottjártunkkor Winkler Mária tartott nagy sikerű előadást koncepciójáról. Másnap Vekerdy Tamás beszédét hallgattuk a Waldorf- pedagógiáról. Előadását akkora várakozás előzte meg, hogy azt kivételesen a pártház százhúsz főt befogadó előadótermébe helyezték át. bár sokaknak így is csak állóhely jutott. Szegő Krisztina Hetvenöt évvel ezelőtt Az érdi hídrobbantó Szomorú jubileumra emlékeznek mostanság város- és faluszerte az emberek. Hetvenöt éve robbant ki az első világháború pokoljárása. Szinte mindenhol megkoszorúzzák az elesettek hozzátartozói a szobrokat, emlékhelyeket. Nincs ez másképpen Érden sem. Az emberek meg-megállnak s egymást kérdezgetik: Miért kellett ezeknek a szerencsétleneknek igazságtalan érdekekért meghalniuk? A választ már megfejtették a történészek. Érdligeten ülök a Csermely utcai békés családi ház szobájában. Házigazdám, Szenczi Imréné a könnyeivel küszködik. Gondolatai a régmúlt időket fürkészik. Szinte látja édesapját, amint katonaruhában indul a frontra. Még énekel sok-sok ezer társával együtt. Aztán már csak a béna, ideges, levert, háborúgyű- lölö magyar honvédeket látja, akik örültek, hogy élve hazakeveredhettek e vesztes ütközetekből. — Édesapám Kuhár István 1908-tól 1911-ig volt ténylegesen szolgálatot teljesítő katona. A 69-es Hindenburg gyalogezred harmadik zászlóaljához osztották be bakának. Amikor kitört a háború 1914 augusztusában, ugyanehhez az ezredhez került vissza, s ment a szerb harctérre. Részt vett az összes hadműveletben, majd olasz hadszíntérre került. Harcolt az Isonzó folyónál s megsebesült. Szerencsére nem volt komoly a sérülése, annak ellenére, hogy golyó is maradt a testében. 1917 májusában elfogták, s a zászlóalj nagy része csak két és fél évvel később térhetett haza. — Ügy tudom, ő Triesztben volt hadifogoly. — Igen. Amikor a Piave hídja felé közeledtek, megkérdezte tőle az egyik tiszt, vállalja-e a híd felrobbantását, s ezzel a biztos halált? Apám nem volt gyáva ember, elvállalta önként. A történetében még az is érdekes volt, hogy a társai gyakran emlegették: a Kuhárt nem érheti golyó. Szerencséje volt, bár az ellenség golyózáporába került, sikeresen végrehajtotta a parancsot. Egyébként a fogságban is könnyen feltalálta magát, mert tudott szerb, német és olasz nyelven. A számomra emlékezetes hídrobbantás 1918. június 15-én volt, s írnak róla a történelemkönyvek, a kor krónikásai is. — Gondolom már mindenki meghalt a háborúban részt vettek közül? — Igen. A 69-es gyalogezred 3523 halottat hagyott a csatatereken. Érden már csak Angyalföldi Mátyás, Eszes János leszármazottai élnek. Reméljük, békességben! Nagy Péter János / ‘ Hat új tanterem Ocsán Öcsén az alkotmány napján avatták fel a Bolyai János Gimnázium új iskolaszárnyát. A 28 millió forintos költséggel épült hat új tanteremmel jelentősen javulnak az itt tanuló mintegy 200 középiskolás oktatási körülményei (Hancsovszki János felvétele)
