Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
AZ ÁLLAMALAPÍTÓK T örténelmünk legendássá nőtt alakjára emlékezünk. Az államalapítóra. Szent Istvánra. Aki volt I. István is. S most ismét Szent István: mint évszázadokon át. Az új kenyér ünnepe is ez a nap: az életé, ahogyan az idősek nevezték, nevezik a kalászokból kicsépelt szemet. S volt ez a nap — ne tegyünk úgy, mintha furcsa politikai amnéziában szenvednénk — az alkotmány ünnepe is, sajnos nem Szent István emlékével együtt hanem annak ellenében. Holott... S itt történelmünknek ezerszer ezer hajszálgyökerét kellene feltépnünk, milliónyi ágacskát, levelet leszakítanunk, hogy talán tisztábban láthassuk azt, ami mögöttünk maradt. De mögöttünk maradt-e? A folytonos múltmegtagadás betegsége: magyar betegség. Amiből lehetetlen lenne a gj'ógyulás? Avagy az egyedül lehetséges, mert hatásos medicina a nyílt, takaratlan és éppen ezért fájdalmas szembenézés a tegnapclőttekkel? Szent István II. törvénykönyvének 19-20. cikkelye a rágalmazókról rendelkezik. Talan-talán hónapja, éve sem akadna történelmünknek, amikor feleslegesnek bizonyult volna ez a két törvénycikkely, ám gyakran éppen azok bírálták el alkalmazását, akik a tegnapok és a jelenek történéseinek, személyeinek a beíeketitésében élen jártak, elsők voltak. Történelmünk teive a rosszul választott szerepekkel, szereplőkkel. S mégis: ez a történelem a miénk, mindannyiunké, a mindenkori államalapítóké és államfenntartóké: a népé. Akire legrosszabb hatalmasaink, uraink is mézes szájjal hivatkoztak, mutattak, s akit legjobb hatalmasaink, uraink mély tisztelettel, ezer áldozatot hozva szolgáltak. Könnyű a válasz arra, a kettő közül melyiket választjuk? Könnyű. Csak éppen: hamis! Mert mindkettőt választani: vállalni kell. Elutasítva, elítélve a rosszat, örömmel, hálával, tisztelettel fogadva a jót, de mindkettőt úgy, mint ami történelmünk bonyolult szövedékének kitéphetetlen szála. Mert ne feledjük: az államalapító Szent Istvánnal is megtétette a szükségszerűség azokat a lépéseket, amelyeket tűz és vas kísért. Az ötven vármegye kialakítása, Gyula fejedelem, majd a Maros-vidék urának, Ajtony csapatának a leverése, Vazul megvakíttatása... ez is része az államalapításnak! Azaz része az államalapításnak azoknak a névteleneknek a serege, akik hittek uraiknak és szolgálták azokat, aligha tudva, mo3t jó, most meg rossz ügy mellett állnak. S mégis, az állam, bár nevük, tettük fennmaradt, nem csupán Domonkosra, az első esztergomi érsekre, Erdőelvi Zoltánra, Erdély első királyi kormányzójára, Asztrik érsekre, Ba- szileioszra, Aba Sámuelra alapozódik, hanem azoknak a névteleneknek a tömegeire, akik nem tudták, ők most államot alapítanak, ám tetteik beleépültek abha az . alapba, amely szilárddá tette az új hazát, az uj rendet, az új törvényeket. L ehetséges egyetlen napig is államot fenntartani az államalapítók tömege nélkül? Voltak, akik megpróbálkoztak ezzel a lehetetlennel. S csak: voltak?! Avagy reményt és kétséget összeolvasztó napjainkban nem alaptalan a félelem: kirekesztődnek a kitekeszthetetlenek?! A történelmet azoktól kellett mindig is 'lltenl, akik minden áron történelmet akartak csinálni! A történelemcsinálóknak e fajtájából milyen gazdagok voltunk és vagyunk! Óvatosságra éppen történelmünk tanít, a sok-sok hamis szó futóhomokján soha nem termett más, csupán szamártövis, királydinnye, sebző tüskékkel. Első királyunk óta sokadszor bebizonyosodott: ennek az országnak nem megváltókra, hanem vezetőkre, jó vezetőkre van szüksége. Ma csapatostól ágálnak a megváltók, de hol vannak a jó vezetők?! Azok, akik népet, nemzetet akarnak szolgálni, akik úgy képesek hitet adni a jövőt illetően, hogy a jelent és a tegnapot sem tapodják bele a sárba, hanem kiemelik belőle mindazt, ami érték, ami megőrzendő, ami a magyar történelem folyamatosságát és folytonosságát adja, akik nem mondják a rosszra, hogy az a jó, de a jóra sem azt, hogy az rossz. Szűkölködnénk népet, nemzetet vezetni tudó tehetségekben? Ugyan! Minden nép megtenni, megteremti őket, mi sem vagyunk kivételek. Csak éppen vezérlő csillagnak kellene lennie annak, amit első királyunk úgy mondott ki fiához intézett intelmeiben, hogy az igazságnak senki sem egyedüli birtokosa. Az igazság a sokféleségnek az egésze, azaz a résznek a szintézise, s nem a részek pusztítása mindaddig, míg egyetlen rész marad, a mienk. Mert az így teremtett „igazság” ugyan lehet a hatalomnak, a kormányzásnak az alapelve, ám hegynyi a tapasztalat arra, menynyire múlékonyak, porladók az ilyen alapelvek. A történelem nagy igazságtalansága az államalapítók és fenntartók tömegeivel szemben, hogy szinte mindig csak utólag teszi bölccsé, mérlegelni tudóvá, reálisan ítélkezővé őket. A késedelemnek ez az objektív létezése, a jó és a rossz megtörténtének és szétválasztásának az aszinkronítása növeli hatalmassá azoknak a felelősségét, akik magukra mutatnak s azt mondják: vállalom a kormányzást. Ami akkor is igaz, ha ennek a kormányzásnak a hatóköre egy község, s akkor is, ha egy ország. Ma semmit nem hiányolunk annyira köznapjainkból, mint ezt, az ilyen fajta felelősségérzetet! S mintha a társadalom sem ragaszkodnék makacsul ehhez, hanem szabad utat adna a népboldogítóknak. A népboldogítás annyi kudarca, annyi bűne után ismét szabad a pálya a maguk felkente, senki sem áhította próféták előtt? A társadalom védtelen. Védtelen, mert eddigi történelme folyamán nem volt módja kiépíteni azokat a demokráciabeli intézményrendszereket, amelyek garanciát adnak rá: ami és ahogyan történik, az az államalapítók érdekében áll. S óhajtunk szebb, gondtalanabb ünnep után: a só- hajtókra a történelem süket. A kiverekedett jog a dolgok megmásítására: ez a lehetőség arra, hogy ne csupán hivatkozási alapjai, hanem részesei legyenek a kormányzásnak az államalapítók. Nincsen veszedelmesebb, mint előre beletörődni a még meg sem történtekbe, feladni azt. amit el sem kezdtünk. Ma ennek a lehetősége lidérclángként lobban fel itt, ott, amott, a társadalmi, a gazdasági élet szinte valamennyi területén. Semmitől nem kell annyira félni, mint attól: az államalapítók és -fenntartók nem hiszik el maguktól, hogy az ő kezükben van a döntés. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT PEST MEGYEI LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 195. SZÄM Ara: 5,30 forint 1989. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT Augusztus 20. alkalmából Tanácsi kitüntetése A Himnusz hangjaival és Bodor Tibor SZOT-díj^s előadó- művész szavalatával kezdődött tegnap a megyei tanácson az áz ünnepség, amelynek keretében tanácsi dolgozókat jutalmaztak. Mint azt dr. Kocsis Péter, a megyei tanács általános elnökhelyettese mondta rövid beszédében, a kiemelkedően tevékeny tanácsi dolgozóknak rendszerint az alkotmány ünnep* alkalmából adják át a különféle elismeréseket. Kifejezve ezzel is azt a szoros kapcsolatot, amely az állam alaptörvénye és a tanács munkája között fennáll. Ezt követően Balogh László. a megyei tanács elnöke adott át kitüntetéseket, elismeréseket. Színvonalas munkájáért megyei főtanácsosi címet kapott Boross Olivér, a megyei tanács szociális és egészségügyi osztályának csoportvezetője; dr. Györgyjakab Endre, a művelődési és sportosztály csoportvezetője: Heincz Jánosné, a közgazdasági osztály csoportvezetője; Kiss József és Plutzer Miklós, a termelés- és ellátásfelügyeleti osztály helyettes vezetői; és Pcráth Béla, az iménti osztály csoport- vezetője. , Megyei tanácsosi címben tizenegyen részesültek, s városi, valamint nagyközségi, községi tanácsosi címmel tüntettek ki összesen hatvankét dolgozót. Benkő Dániel és a Bakfart Consort műsorával zárult az ühnepség. A Népszabadságban közzétették ki MSZMP programnyilatkozatát Az MSZMP KB kezdeményezésére létrehozott bizottság Történelmi utunk tanulságai, illetve Az MSZMP programnyilatkozata címmel két dokumentumot készített el, s ezeket szombaton a Nép- szabadságban a párttagság, a közvélemény elé bocsátják. Az egyik rövid összefoglalás az elmúlt négy és fél évtized történelmi s politikai tapasztalatairól a legfontosabb következtetések levonásával. A másik az MSZMP új programnyilatkozatának tervezete, amelynek célja, hogy a jogállam, a többpártrendszer és az egyesülési szabadság politikai viszonyai között megalapozza a megújulni készülő Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységét, meghatározza egy új, modern, az európai szocialista értékeket vállaló, a demokratikus szocializmust célul kitűző politikai mozgalom feladatait. Az Ellenzéki Kerekasztal a sajtónyilvánosságról A nyilvánosság és a háromoldalú tárgyalások menetével kapcsolatos kérdések voltaik a főbb témák az Ellenzéki Kerékasztal pénteki sajtótájékoztatóján a Budai Vigadóban. Szabad György elmondta, hogy a háromoldalú tárgyalássorozat a nyilvánosság problémáját három fázisban érinti. Mindenekelőtt a folyó tárgyalások nyilvánosságának kérdése merül fel, ám ugyanilyen fontos a választásokat megelőző tájékoztatás során az esélyegyenlőség megteremtése is. Elodázhatatlan feladat annak előkészítése is, hogy a nyilvánosság a demokratizálódó Magyarország egész intézményrendszerében elnyerje a képviseleti demokráciákban ismeretes mértékét és biztosítékait. Végül utalt arra, hogy az Ellenzéki Kerekasztal további erőfeszítéseket tesz a háromoldalú tárgyalások nyitottságának általánosabbá tételére. Sólyom László a nyilvánosságról folyó tárgyalásokon képviselt EKA-elképzeléseket (Folytatás a 3. oldalon.) Csehszlovák diplomáciai jegyzék Kártérítést követelve Diplomáciai jegyzékben közölte a magyar féllel a csehszlovák kormány, hogy — megerősítve május 15-i határozatát — ragaszkodik a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer építéséről szóló szerződés betartásához és követeli az építési munkák késése miatti károk megtérítését. A diplomáciai jegyzéket pénteken a csehszlovák fővárosban adták át a prágai magyar nagykövetség ügyvivőjének. A csehszlovák külügyminisztérium osztályvezetője, .Miroslav Vetrovec, pénteken Prága, ban fogadta Hankó Jánost, a prágai magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét és átadta neki a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos csehszlovák kormányálláspontról szóló diplomáciai jegyzéket. A jegyzék, megerősítve a csehszlovák kormány május 15-i határozatá| közli: a csehszlovák fél ragaszkodik a vízlépcső építéséről kötött szerződés betartásához. Mint a csehszlovák hírszolgálati iroda közleményében olvasható, a jegyzék „rámutat az építési munkák késése miatt létrejövő károkra, és bejelenti, hogy a csehszlovák fél követelni fogja azok megtérítését”, A CTK szerint a csehszlovák kormány a jegyzékben „ismét hangsúlyozta, hogy a magyar kormány egyoldalú döntéséből származó következményekért a felelősséget kizárólag a magyar fél viseli, mivel a döntést a nemzetközi joggal ellentétben hozták meg”. M/l? fmm BMPOUriKAl A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének Elnöksége felháborodását fejezi ki, mert ismeretlen tettesek síremlékeket döntöttek le, illetve ástak ki a tabi zsidótemetőben. • A Magva: Demokrata Fórum Budapesti Egyeztető Bizottsága felhívása: az ország lakossága ne írja alá a Demisz aláírásgyűjtő íveit a köztársasági elnöki intézmény támogatására. £ A Magyar Gazdaszövetségen keresztül felajánl a svájci gazdaszövetség ötszázmillió forint értékű hosszú lejáratú hitelt a magvar mezőgazdaság fellendítésére, f) Sipos Géza ezredes, a HM csoportfőnöke biztosította Morvái Ferencet, hogy a honvédelmi tárca vállalja Petőfi Sándor temetését, ehhez azonban meg kell győződni arról, valóban a költő-szabadságharcos földi maradványait lelték-e meg. EL JEN AUGUSZTUS HÚSZADIKA!
