Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-18 / 194. szám

^fiirfCTP I 1989. AUGUSZTUS 18., PÉNTEK Környezetvédők A DUNÁÉRT Belgrádi környezetvédők azt javasolták, hogy valamennyi Duna-menti országban nyilvá­nítsák az év egyik napját a „Duna védelmének napjá­vá”. A környezetvédők egyben felszólították a jugoszláv kor­mányt, > hogy tegyen határo­zott intézkedéseket Európa leghosszabb folyójának meg­óvására, amelynek vizét a partján létesített ipari üze­mek és a nagyvárosok hulla­déka szennyezi, és a mérgező anyagokat szállító folyami hajók balesetei veszélyeztetik. A természetvédők szerint amennyiben a közeljövőben nem tesznek sürgős intézke­déseket a vízminőség javításá­ra, félő, hogy a Duna rövi­desen holt folyóvá válik. Hűsítő a ... aki nem vezet autót. A Kőbányai Sörgyár váci üzemegy­ségében műszakonként tízezer üveg sört palackoznak és szál­lítanak a környék üzleteibe. (Vimola Károly felvétele) Elszabadult indulatok a fórumon Csak a rámenősebbje járt jól Gödöllőn Éjszakába nyúló lakossági fórumot tartottak Gödöl­lőn a július 5-én történt baleset okozta károkról és gon­dokról. Mint már azt többször hírül adtuk, a város szé­lén éjszaka kigyulladt egy teherautó, amely igen erős méregnek minősülő gyomirtó szert szállított. A fórumon a városi tanács elnöke, Papp István rövid tá­jékoztatást adott az eltelt csaknem másfél hónap alatt tett intézkedésekről. Elmond­ta, nem taglalja, a gyártó vagy a szállító hibázott-e, a lényeg az, hogy a katasztrófa megtör­tént, és a felelősségre vonás­nak is el kell jönnie, hiszen a lakosságra nem hárítható a károk elviselése. __A csaknem kétszázötven ö sszegyűlj megtudhatta, hogy angol MSafcértőf' it1 ’bevontak a vizsgálatba, hiszen ilyen bal­eset ezzel sa vegyszerrel Euró­pában még nem volt. A veszélyt az jelentette, hogy nemcsak az a terület vált fertőzötté, ahol szétfolyt, hanem a hajnali pá­rával keveredve a vegyszer gőze eljutott jóval távolabbi részekre is. Hangsúlyozták a jelenlévők, a baleset után még napokkal sem tudták, hány száz méteres körzetben jelent­keznek majd a tünetek a nö­vényzeten. A károk feltérképezésénél sokat segítettek a lakossági be­jelentések és a légi felvételek. Az intézkedések megkezdése­kor a határozott lépések hiá­nyoztak, mert példátlan ese­ményről volt szó, senki nem tudta, kinek mit kell tennie. A lakossághoz szólt a Hun­gária Biztosító egyik vezetője, Ivanovics Imre, akitől meg­tudtuk, hogy eddig egymillió- egyszázezer forintot utaltak ki több mint háromszáz címre, de van, ahol még a kárszakértők nem is jártak. A baleset 5-én történt, a kárbecsléseket a biztosító 25-én kezdte meg, állítólag előző nap érkeztek meg a bejelentések. Borsavölgyi Tamás, a Pest Megyei Növényvédelmi és Nö­vényegészségügyi Állomás ve­zetője úgy kezdte mondandó­ját, nem olyan veszélyes, mint gondoltuk, de sokkal veszélye­sebb, mint hisszük. Azután mérési adatokat ismertetett, valamint azt a tényt: szerin­tük 1000—1200 liternyi vegy­szer folyt szét. A megyei Köjált dr. Horváth Imre főorvos képviselte, aki a szerencsétlenségben szeren­csének minősítette: emberéle­tet nem követelt a Garmoxone, bár igen erős méreg, és né­hány millimétere halálos lehet az emésztőrendszerbe kerülve. Kilenc nap a lebomlási ideje. A mérési adatok ismertetésé­nél azt hallhattuk, hogy a bal­esetet követő ötödik napon a megengedett érték tízszeresét mérték. A Köjál főorvosa próbálta meggyőzni a lakosságot: a le­velek sárgulásával egy időben a lebomlás is befejeződik. Ma­gyarázta, hogy a zöld klorofil bontja a mérget, de az indu­latok kezdtek elszabadulni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a jelenlévők egy része körülvette a biztosítótól érke­zett vezetőt és kérdések tömkellegét tette fel, zavarva ezzel a fegyelmezetten vára­kozókat. A lakossági fórum ezt köve­tően pillanatok alatt nagy zűr­zavarrá vált, elszabadult a po­kol, mindenki felállt, az állók körülvették a megjelent veze­tőket és káosz tört ki. A ta­nácselnök megpróbálta meder­be terelni a fórumot, de hiá­ba, mire a helyi MDF képvi­seletében megjelent fiatalem­ber káromkodva akart rendet tenni a megjelentek nagy fel­háborodására. Voltak az érintett területről többen, akik növény- vagy ter­ménymintákat tettek az asztal­ra. Tar János a kertjében sze­dett levelet mutatta, és úgy véli, rossz a tájékoztatás, ké­sőn kapták az értesítéseket. Sok a területen a nyugdíjas, akik szerény pénzüket a kert­ben termeltek jövedelmével egészítették ki. Vincze Lajos, Szabadság út 135. alatti lakos szomorúan. panaszolta, hogy 200 négyszögöles telkére 2500 forint előleget kapott. Kára sokkal több, a szőlőtől a kara­lábéig minden tönkrement. Volt. aki elmondta, hogy az augusztus 9-i tilalom feloldá­sa után ültetett növények is betegek és fertőzöttek. Sokan félnek attól, hogy a biztosítótól kapott előleg lesz minden kár­térítés, és nem tudnak majd mit tenni, hiszen bizonyítást emlegetett a megjelent vezető. Bizonyítani, de hogyan? Hóna­pokig nem lehet őrizni a rot­hadó gyümölcsöt vagy zöldsé­get, sokan elásták vagy a ki­helyezett konténerbe dobták — mondogatták elkeseredet­ten. Többen elmondták, nem megengedhető, hogy egy ócska kockás füzetbe jegyzeteljen ilyen esetben a biztosító kár­szakértője. Velük semmit nem írattak alá, csak a rámenőseb­bekkel, akik be tudtak szalad­gálni a biztosítóba. Sehol sem készült hiteles jegyzőkönyv. A biztosító vezetője kérdé­sünkre a noteszbe való jegyze­telésről a következőket mond­ta: — ez provizórikus intézke­dés volt, reklamáljanak és fe­lül vizsgálják. Valóban nem szabályos, hogy a kárbecslést kockás füzetbe írogatják. Igen, mi is így látjuk, de nem vagyunk meggyőződve ar­ról, hogy egy idős, a történtek miatt kibori R embernek lesz még ereje újra és újra utána­járni, reklamálni, felülvizsgál­tatni. A helyszínen a lakóktól hallottak alapján is érezhető volt, hogy van, aki a gyepes udvarára annyi pénzt kapott, mint a szomszéd, akinek zöld­sége és gyümölcse ment tönk­re. A hangulat nagyon rossz volt a fórumon. Sokan kritizál­ták az intézkedést végzők munkáját. Szabó Gézáné úgy vélte, a Köjál csak szemrevé­telezte az óvoda homokját, és két ujj között pödörve vizsgál­ták a lóherét. A rendelőt, a város orvosait dr. Papp Katalin főorvos kép­viselte, aki elmondta, hogy a szerről minden irodalom a birtokukban van, és okozhat (ülergiát, fényérzékenységet, légúti és hasi panaszokat, bár. ez nem volt jellemző,; Aki úgy gondolja, hogy a balesetté]' kapcsolatba hozható tünetei voltak, azt újra megvizsgálják, jelentkezni kell csupán. Árvái Magdolna Mit jelent a minisztérium szerint az alapfok? Dunaharasztin elmaradt a tüntetés Néhány héttel ezelőtt Duna­harasztin tüntetést akartak szervezni Fodor Antalné ta­nácselnök lakása előtt. Ennek hírére^ talán bánta is, hogy ő a településnek éppen azon a részén lakik, ahol alig van víz­gond. A tüntetés ugyanis a harasztiak legtöbbjének égető probléjnáját kívánta nyomaté­kosítani. Vizei Sakasziani nem tud A tüntetés elmaradt. Nem­csak azért, mert belátták, hogy az energikus tanácselnök asszony sem képes csodákra — így vizet fakasztani sem tud —, hanem azért is, mert ezen kívül gyakorlatilag mindent megtett az ügyben. A hirtelen nőtt. agglomerációs települé­sen néhány évvel ezelőtt la­kossági erőből építették ki a vezetékes ivóvízhálózatot. Ter­mészetes hát, kétszeresen is nehezen fogadják el a harasz­tiak, hogy mégsem jutnak megfelelő szolgáltatáshoz. Ugyanis a község magasabban fekvő részein nyaranta állan­dósul a vízhiány. Ennek egyes szakemberek szerint az az oka, hogy nemcsak bejön a vezeték a településre, hanem át is megy innen a szigetre, Sziget- szentmiklós irányába. És sok­szor a város ellátása érdeké­ben több vizet vezetnek ezen, mint lehetne, s ennék Haraszti látja kárát. Mások véleménye szerint nem megfelelő az a gerincve­zeték, amelyen a Fővárosi Víz­művek ellátja a községet. Ezt a nézetet osztja az üzemeltető, a Pest Megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat is. —; Azt, nem tudom megmon­dani,- hogy^i map közben van-e vfz — ipapdja, ilipzár. ,2jpl(finné, a Szondi utca 31-ben — de a hétvégi helyzetről, illetve min­dennap este hat órától nekem több évre visszamenőleg pon­tos listám »van a vízhiányról. Találomra lapozom fel a fü­zetet. Alig van olyan nyári nap, amelynél ne lenne be­jegyzés. Például idén július 4-én este hattól 11-ig, 5-én Sí­ig, 7-én fél 11-ig szárazon hö­rögtek a csapok. Másnap, szombaton egésznap ez volt a helyzet, csak este 11 előtt kap­ták vissza a vizet. Az átlagosnál lényegesen gyakoribbak Dunaharasztin a csőtörések. Nem kell szak­embernek lenni ahhoz, hogy összefüggést találjunk e tény és az esténként nagy nyomás­sal érkező víz között. Tévedés ne essék, nem sze­retnénk eldönteni a műszaki emberek helyett a szakmai vitát. De azt aligha lehet szó nélkül hagyni, ahogyan az il­letékesek a régóta meglévő problémát kezelik. A harasz­tiak nevében — és több mint ezer aláírással hitelesítve — levelet fogalmazott a tanács Németh Miklósnak, a kormány elnökének. Ebben leírták gond­jaikat és nagyon hatásos ér­vekkel támasztották alá kéré­süket, amely arra vonatkozott: ha már önerőből megépítették a vízhálózatot, hozzák őket olyan helyzetbe, hogy élvezni is tudják e közmű áldásait, s ne csak a mérget nyeljék. Érdemi választ várnak Júliusban válasz érkezett a Németh Miklósnak címzett le­vélre a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium­ból. Természetesen nem várták a harasztiak, hogy szakmai kérdésekkel a kormányfő fog­lalkozik majd, de érdemi vá­laszt akartqk. Dr. Varga Mik­lós államtitkár levele nem az. Nekem,, a kívülállónak egysze­rűen csak felületes, afféle „le­rázó" írásnak tűnik, a harasz­tiaknak azonban, akik napról napra szenvednek ettől az ál­datlan állapottól, cinikusnak. „Álláspontunk szerint a nagy­község vízellátása — alapfokon — jelenleg is megoldott, isme­reteink szerint 1988. évben víz­hiány nem volt. A kétoldali betáplálás biztonságosabbá tenné a község vízellátását, de ennek anyagi fedezete a nagy­községi tanácsnál tudomásunk szerint jelenleg nem biztosí­tott. Nem mások terhére kérik Figyelembe véve, hogy a te­lepülés már rendelkezik köz­üzemi vízellátással — a megye más településeinek egészséges vizeílátása terhére — a KVM részéről az ellátás biztonságát növelő fejlesztés támogatására nem látunk lehetőséget.” Világos beszéd. Alapfokon biztosította magának a telepü­lés a vízellátást. Jó lenne tud­ni persze, mit jelent a vízügyi tárca számára az alapfok. Va­jon ki tehet arról, hogy a gondosan megtervezett rend­szer ma nem tudja betölteni feladatát? A levélből tükröző­dő szemlélet alapján bizonyo­san a csövek. A meglévő ve­zetékek a hibásak, mert túl karcsúak, s nem vezethetnek el több vizet. Esetleg azok a harasztiak, akik nem átallot­ták dombra építeni a házaikat. Félre a tréfával! Manapság divat minden, a nagypolitiká­hoz képest csip-csup ügyben a kormányfőnek írni. Naponta kap nyílt leveleket, petíciókat, vagy egyszerűen postán érkező kérdésekett S az is természe­tes, hogy ezeket az illetékes szakhatóságok válaszolják meg. De úgy tűnik, ezen túl sem­mi sem változott. Vajon med­dig lesz jlyen nagy a kont­raszt az elkeseredett levelek és a semmitmondó, lepasszoló válaszok között? Móza Katalin A gyűS$»Bk&e!és sehová sem vezet Politikai csatározások a fejünk fölött Szobon rendezett fórumot augusztus 16-án este az MDF Dunakanyar csoportja. Ügy 120-130 ember gyűlt össze a Nagyközségi Közös Tanács épületében, köztük Roszik Gá­bor, Gödöllő és Isaszeg újon­nan megválasztott országgyű­lési képviselője, valamint Nagy Sándor, Odorics Ferenc és Varga Kálmán, ugyancsak az MDF színeiben, akik a gö­döllői választási harcban me­nedzselték Roszik Gábort. Mindnyájan siettek leszö­gezni: Gödöllőn nem az MDF győzött, hanem a kom­munisták vesztettek. Később viszont a képviselő azt mond­ta, nem egyértelmű, hogy nem győzelemről van szó, hi­szen a választók egy prog­ramra szavaztak. Éppen erre a programra voltak kíváncsiak azok az MSZMP-tagok is, akik eljöt­tek. Szívesen értesültek volna mondjuk az MDF agrárkon­cepciójáról, mert mint mond­ták, ők itt a környező falvak­ban élnek, sokan a mező- gazdaságból. Kérdésük nyi­tott maradt: ezúttal csak azt jelezték az előadók, hogy er­ről a közeljövőben Kismaro­son, egy hasonló fórum kereté­ben hallhatnak majd. Elmondták viszont azokat a már eddig is ismert törekvé­seiket, miszerint valódi de­mokráciát, többpártrendszert, a diktatúra felszámolását akarják, azt, hogy az MSZMP- nek ne legyen befolyása a fegyveres testületekre, vitat­ták a munkásőrség létjogo­sultságát, és követelték, hogy minden párt számára egyen­lő anyagi feltételek teremtőd­jenek. A szót kapott MSZMP-tagok — mert bizony akadt, akibe belefojtották mondókáját a késő estére hivatkozva, bár a legtöbbször a demokráciát hangoztatták —, egyértelműen fogalmaztak: — sok a kap­csolódási pont, ezeken kell hát elindulni, újakat keresve, mert a gyűlölködés sehova se vezet, ök is a tiszta válasz­tások hívei, óhajtják a több­pártrendszert, az igazi parla­menti demokráciát. Egyikük kongresszusi küldöttjelöltként kommunistának, reformer­nek vallotta magát. „Rob­bantani” akar a párt lemaga- sabb fórumán. Hittel, meg­győződéssel. Egy társadalmi munkában párttitkári feladatokat ellátó férfi azt mondta: arra a prog­ramra teszi a voksát, amelyik neki, a kétcsaládos magyar állampolgárnak kivezető utat mutat bajainkból. Nem biz­tos, hogy az MSZMP program­jára szavaz, de az tény: az ördöggel is cimborái, ha az jó irányba tolja a szekeret. Roszik Gábor nem akar az ördöggel szövetkezni, mert az szerinte csak látszólag tolja jó irányba a szekeret. Evangé­likus lelkésznek sátánt fölem­legetni. valóban nem szeren­csés. De ő ma már országgyű­lési képviselő is, akit az az MDF juttatott székébe, amely feltehetőleg koalíciós szerepre számíthat majd a kormány­zásban. Hiszem, Roszik Gábor jó szívvel mondta a kongresszusi küldöttjelöltnek: kívánja, hogy sokan legyenek majd ott ilye­nek, mint ő. Az viszont már elszomorít, hogy hosszú távon mégsem tudja velük elképzel­ni az együttműködést. Szavai­ból kitűnt: azért, mert szerin­te a kommunisták eljátszották a bizalmat. Igen, a pártnak szembe kell néznie múltjával, az elkövetett bűnökkel, tisztáznia muszáj a fegyveres testületekkel való viszonyát, s azt is, miként sze­rezte vagyonát. Ez még hátra van, a program viszont elké­szült, a napokban mindenki megismerkedhet vele. Az MDF sem várhat tehát sokáig sa­játja nyilvánosságra hozatalá­val. Felteszem, hogy Roszik Gábor, aki új szereplő a po­litikai életben, a gyakorlatlan­ság okán mondta ki kissé meggondolatlanul: „új tojást nem tudok tojni, de azt meg tudom mondani, hogy a régi büdös." Készséggel elhiszem: arra számított, hogy a gödöllői tapasztalatokról számolhat be, azért jöttek el Szobra, mennek majd Kismarosra, hogy esz­méiknek — melyek számos ré­szével értenek egyet az MSZMP tagjai is —, újabb hí­veket szerezzenek. Mégsem ér­tem. miért nem mondott vala­mivel többet programjáról, amelyet meglobogtatott: itt van, harminc oldalon gépelve. Valaki odasúgta neki ami­kor megérkezett a fórumra: „a másik oldalról többen vannak, mint mi”. Válasza — amit nyilvánosan is megismételt —, így szólt: „Nem baj. Szokni kell, hiszen a Parlamentben még rosszabb lesz az arány.” És bár megválasztása óta még nem ülésezett a T. Ház, ő máris úgy viselkedett, mintha jelenlétével már ízlelgette vol­na azt a levegőt. Megnyilvá­nulásaiban ugyanis számomra toleránsabbnak tűnt, s ezért volt szimpatikusabb, mint az MDF többi jelenlevő képvise­lője. Akkor is, ha személyem­ben mégiscsak ő bántott meg, mert ismeretlenül tételezte fel a Pest Megyei Hírlap tudósító­járól, hogy véleményét szán­dékosan elferdítve hozza majd nyilvánosságra. Ugyanakkor azt is megjegyezte a fórumon, hogy nem tudnak védekezni a párt sajtója — és feltehetőleg itt nem csak ránk gondolt — megjegyzései ellen. Ezúttal nem mi csíptünk először .. ^ Fiatal magyar állampolgár­ként, kisgyermeket nevelő anyaként számomra is nagyon fontos, milyen lesz a jövőnk. Újságíróként mindenekelőtt az objektív tájékoztatás erkölcsi kötelességem. Pártlapnak ír­tam e sorokat, magam párton kívüli vagyok, de nem tudom kizárólag csak elmarasztalni kenyéradó gazdámat, mint ahogyan magaménak fogadok el az MDF törekvéseiből is számos gondolatot. Sokan va­gyunk ezzel így. Felkavart a szobi este, de hiányérzetem maradt. Mert nem tapasztal­tam, hogy a kinyújtott kezeket erősen meg akarták volna fog­ni az MDF képviselői. Inkább a politikai csatározást választ­ják. S mintha a pártok harca egymás ellen folyna, nem ér­tünk, a népért. Izgalmas poli­tizáló órák részese lehettem, de — meglehet vak és süket vagyok —, számomra nem tisztult az út a végállomásig, amelynek épületét sajnos vál­tozatlanul homály fedi. Fazekas Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents