Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-17 / 193. szám
4 ' 1989. AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK ■ HETI FILMJEGYZETB Cocktail Elisabeth Shue és Tom Cruise, a Cocktail főszereplői. Régi épület uj ruhaBan lemplomtörfénef képeken Nagyarányú társadalmi ös/- szefogással építették újjá Hé- vízgyörkön a középkori kis templomot. Mégpedig úgy hogy eredeti formájában állították helyre az idők folya mán átalakított, s nem a stílusának megfelelő részeket. Holnapy Dénes építész tervei alapján tavaly fejezték be a munkálatokat, s az idén fel is szentelték a templomot. Múltját, történetét legfőképp Pálos Frigyes hatvani prépost, plébános, a Váci Egyházmegye művészettörténésze kutatta fel Asztalos István, az aszódi Pe- tőfi-múzeum igazgatója segítségével. E település ugyanis a múzeum gyűjtőhelyei közé tartozik. Számos dokumentum került kezükbe, s úgy döntöttek, hogy ezekből kiállítást rendeznek a templomban, amelyben ilyen jellegű tárlatokat és egyházi zenei hangversenyeket szeretnének tartani a későbbiekben is. A középkori hévízgyörki templom című kiállítást augusztus 18-án, pénteken este 6 órakor nyitja meg Pálos Frigyes. Régi hagyományt szeretnének újra meghonosítani Nagykovácsiban. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján volt a búcsú a faluban. Erre a napra a helyi Honismereti Baráti Kör egész napos rendezvényt, „sváb napot” szervezett. A falu összefogásával, közadakozásból felújították az 1746-ban állított emlékoszlopot, rajta egy szép barokk Má- ria-szoborral, amit a sváb telepesek emeltek első kápolnájuk Tudom, így augusztus közepén egy tisztességes diák kiütést kap az iskola szónak még csak az említésétől is, ezért ők most nyugodtan „lapozhatnak”. Bár róluk lesz szó és az értük gondolkodó felnőttekről, ezúttal egy távoli kontinens nagy országából, az Egyesült Államokból merítve a példát. Talán hihetetlenül hangzik, de az USA oktatási rendszere ma számos olyan nehézséggel küzd, mint amilyenekkel mi itt Európában. Az USA-ban közel ötmillióan magániskolában, több mint harmincmil- lióan pedig az állami általános és középfokú iskolákban tanulnak. Mivel az oktatási intézmények tevékenysége igencsak különböző, ezért nemrég alapos elemzés alá vették az egész társadalmat és annak teljesítményét is érintő közoktatási rendszert. Az USA oktatásügyi minisztériumának államtitkára Chester E. Finn — aki a vizsgálatokat vezette — az USA című folyóiratban publikálta a felmérések eredményeit. A sokféle témát átfogó tanulmányból mi csak néhányat emelünk ki. Ne az idő alapján Bár az államilag előírt képesítés, ugyanúgy mint nálunk, változatlanul feltétele az alkalmazásnak, szeretnék, ha a foglalkoztatás nem lenne „papírközpontú.” Meg akarják szüntetni azt a gyakorlatot, amely a tanításhoz való jogosítványt az egyetemeken és a főiskolákon szerzett érdemjegyekhez és az előirt végzettséghez köti. Ezzel lehetőséget kívánnak adni arra, hogy bármely értelmes, ép erkölcsű ember, aki a szükséges ismeretek birtokában van, és rendelkezik tanítási szándékkal és képességekkel, potenciális jelölt lehessen. Ezzel a lehető legmesszebbmenőkig szeretnék A figyelmes újságolvasó már úgy érezheti, hogy mióta világ a világ és előtte is két nap, mindig is megbeszélés- és vitatéma volt a gödöllői Grassal- kovich-kastély állapota s közhasznú igénybevétele. Hányatott sorsáról, gazdátlanság érzetét keltő sokgazdájúságáról, a vele kapcsolatban formálódó elképzelésekről már sokszor beszámoltunk. Múzeum lesz?' Tegnap (kedden) újabb munkaértekezletet tartott az a tárcaközi egyeztető bizottság, amely a kastély jövőjével foglalkozó döntés(eke)t hivatott előkészíteni. A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban tartott megbeszélés vitavezetője Ágostházi László, a KÖHÉM műemléki osztályának vezetője volt. Utalt arra, hogy korábban már egyetértés alakult ki abban, hogy a kastély egy kézben legyen. Kérdés azonban, hogy melyik intézmény, hivatal legyen ez az egy „kéz?” Ezzel kapcsolatosan többen is úgy vélekedtek, hogy előbb arról kellene dönteni, milyen célokat szolgál majd az impozáns műemlék. Múzeum lesz? Idegenforgalmi vagy okhelyén. Az oszlopot az őslakossággal együtt elsodorta a történelem, hiszen 90 százalékukat kitelepítették 1946 májusában. A templomukhoz és szülőfalujukhoz rendszeresen visz- szalátogatókat az idén fogadták először hivatalosan. Reggel szentmisén vettek részt, a falu Felvidékről és Nógráditól betelepített lakóival együtt, utána az emlékoszlop felszentelésének örülhettek. Délután a képzőművészeti tárlatot nézték meg, majd megtekintették a famegkönnyíteni az oktatási szakmához való csatlakozást. A véglegesítéshez persze rendkívül szigorú feltételeket szabnak. Ügy tartják, a pedagógusok rátermettségét elsősorban a kollégáknak kell megitél- niök. Meg kell változtatni — írja Chester E. Finn — a hivatalos előreléptetés szokásos rendjét is. Az USA több államában — igaz a pedagógus-szakszerve. zetek tiltakozása ellenére — kísérleteznek azzal, hogy a szokásos „szamárlétra” helyett a „bagolylétrát” alkalmazzák. Vagyis, ha a tanító vagy a tanár céltudatos, eredményes munkát végez, akkor beosztása, illetve jövedelme több lépcsőt is átugorva emelkedhessen. Ügy vallják az oktatás felelős vezetői, hogy az anyagi elismerésnek arányban kell állnia a teljesítménnyel és a felelősséggel. Persze a kontinensnyi ország iskoláinak zömében ma ugyanúgy, mint nálunk, még csak a már említett szamárlétra létezik, vagyis a formális képzettség szintjétől és a munkában lehúzott időtől függ a pedagógusok fizetése. A személyi feltételeken kívül érdekes, amit Chester E. Finn az oktatásban felhasználható technikák integrálásáról ír. Szerinte a technika célszerű alkalmazásával az osztály- termek műhelyekké lennének alakíthatók. Itt elsősorban a számítógépek célszerű felhasználására gondol. Azok alkalmazásával ugyanis lehetővé válna a tanulói teljesítmények gyors értékelése, amely sok fölösleges adminisztrációtól mentesítené a pedagógusokat. Ugyanilyen eredményes lehetne a video felhasználása is. tatási központ? Esetleg valami más? A feladat határozza meg a kezelő „személyét” — mondták a vitázók —, mert máskülönben a látszatmegoldás veszélye fenyeget. Nemzeti kincs E dilemmával kapcsolatosan újra szóba került egy nemzetközi pályázat kiírásának gondolata. A bizottság tagjait nem lelkesítette fel az elképzelés. A pályázatot döntéselodázónak, időhalogatónak tartják. Többen emlékeztettek arra: egyszer már volt pályázat, amelynek során a párizsi külképviselet talált is olyan francia partnert, amely határozott programot dolgozott ki a kastély hasznos igénybevételéről. A Gödöllői Tanács — amely már 122 külföldi delegációval tárgyalt — is elfogadhatónak tartja a franciák ajánlatát. Az üzlet megkötése nem a magyar érdekek kiárusítását jelentené, ellenkezőleg. A honpolgárok kiállításokra, koncertekre, színi előadásokra, konferenciákra, bálokra járhatnának a kastélyba. Az épületegyüttes archaikus pompájára féltékenyen vigyáznának a továbbiakban is; átalakításokat nem engedélyezlu szélén, jelenleg nevelőotthonként működő Teleki—Tisza- kastélyt. Este kulturális műsort adott a nagykovácsi asz- szonykórus, az iskola kamara- kórusa és az őslakosokból alakult sváb asszonykórus. Ezután éjfélig bálozott a társaság. Minden évben szeretnék megtartani ezt a napot, ápolva a hagyományokat, egyben felújítani a régi barátságokat, számítva újak szövödésére is. S. J. Például a jól tanító pedagógusok óráinak képmagnóra rögzítésével az úgynevezett iter- aktív videorendszerek révén közös bemutató órákat lehetne tartani, egyszerre több iskolában is. Ez elsősorban a kisebb vidéki iskolák számára lenne előnyös. Segítségével kiszélesíthető lenne a fakultáció köre is. Szülői teljesítmény? A szülőkről szólva, az elemzést készítő úgy vélekedik, szerepüknek növekednie kell az iskolák munkájában. S, ha a szülőknek módjuk lesz, hogy megismerkedjenek gyermekeik iskolai munkájával, minősíthetik azt. s azon kívül választhatnak is, melyiket akarják. Egy érdekesség! Az igazgatóknak és a pedagógusoknak is joguk kell, hogy legyen a szülői „teljesítmények” értékelésére. Ez az értékelés ugyanúgy, mint a gyerekeknél értesítőbe vagy bizonyítványba kerülne. Chester E. Finn szerint az iskolai teljesítmények mérésére új módszereket kell kidolgozni, éppen azért, hogy a szülők és a tanulmányi hatóságok felmérhessék a valódi telejsítményeket, és összevethessék azokat a normákkal. Az Egyesült Államokban évek óta szinte napirenden van — gondolom a gyerekek legnagyobb bánatára — a nyári, vakáció témája. Egyszerűen úgy fogalmazhatnám meg, hogy se a szülők se a pedagógusok nem értenek egyet a hosszú nyári szünettel. A nagy nyári vakációk hagyománya az USA-ban az 1800-as évekig vezethető vissza, amikor is a gyerekek még részt vettek a nek. A vendégcsalogató illusztris szálloda külön épülne meg. De hát ezekről az elképzelésekről már korábban is hírt adtunk. Tegnap mindenesetre többen úgy vélekedtek, hogy jobban lehet alapozni egy kidolgozott programra, mint újabb futó ötletekre. Terveik kimunkálásába már a franciák is több pénzt öltek, s a magyar tárgyalófél hitelképessége is veszélybe kerülhet újabb pályázat kiírása esetén. A kastély felújítása körülbelül 25 millió dollárba vagy annak megfelelő összegbe kerül. S hol vannak még a fenntartás, a működtetés költségei? Komolyan kell venni az olyan külföldi partnert, amely ezekbe a kiadásokba „beszáll”, vagy esetleg át is vállalja azokat. Felvetődött a kérdés: a külföldi partner talán tulajdonjogot is szerezhet? A válasz: a nemzeti kincset képviselő kastély tulajdonjoga nem ruházható át az államról! A megépítendő új szállodaépület esetében már más a helyzet; itt a ráfordítás mértéke befolyásolja azt, hogy ki tekinthető tulajdonosnak. A helyi tanácsé Kié legyen a kezelői jog? — kanyarodott vissza a beszélgetés a kiindulóponthoz. A legerősebb tábora annak volt, hogy ez a jog — már csak az önkormányzat erősítése, fejlesztése jegyében is — a helyi tanácsé legyen. Ehhez azonban a Művelődési Minisztériumnak is lesz egy-két szava, javaslata' — jelezte a tárca jelen levő képviselője. A tárcaközi bizottság végül is abban állapodott meg, hogy a tanácsi kezelői joggal szimpatizálva, részletes javaslatokat készít a felettes szerv számára. Ezt egy hét múlva, augusztus 25-én „gyúrják” egységbe, a kulturális ágazat ajánlásaival kiegészítve. A tudósítónak olyan érzése volt, hogy ha araszolva is, de előbbre jutott a kastély ügye. nyári betakarítási munkálatokban, és természetesen — most elhiszem, hogy felhördül a kedves magyar olvasó! — akkor az iskolákban még nem volt klímaberendezés. Nos, a felmérők úgy vélik, hogy ennek a hosszú nyári vakációzásnak ma a diákok isszák meg a levét. Szegény szülő pedig nem tud mit kezdeni szabadjára engedett csemetéje rengeteg idejével. Ezenkívül pocsékba megy a pedagógusok munkaideje is. A szülők egy része ezért jobban örülne a négy negyedévre osztott tanévnek. Vita az órarendről A tanítási napok időbeosztása körül is problémáznak „odaát”. Ügy vélik, az órarendre is ráférne egy kis korszerűsítés. Az amerikai gyerekek délelőtt 9-től délután fél 3-ig járnak iskolába. A szülők többsége viszont egésznapos elfoglaltságban dolgozik, s míg hazaérnek, nincs ki vigyázzon a gyerekre. Ezért a szülők között külön vita folyik arról, milyen lenne a legideálisabb tanítási idő. Van, aki a heti hatnapos tanításra szavaz, mások az egésznapos tanítást látnák szívesebben. Az USA oktatási rendszere tehát ma számos olyan megoldásra váró feladat előtt áll, mint a miénk idehaza. Az ezredfordulóhoz közeledvén újból átfogó változásokra készülnek az oktatás és a képzés körében, s Chester E. Finn az említett cikkével kívánta gondolkozásra ösztönözni a kérdéssel foglalkozókat. A. P. Nem tudom, csak gyanítom: a cocktail (kakasfarok) szó azért lett a mindenféle kevert italok közös neve, mert ezek az italok gyakran olyan sokszínűek (vagy legalábbis annyi különböző színű italféleségből keverik), hogy a kakasfarokhoz hasonló tarkaságúak. Mindenesetre: a koktélok rafinált italok, mert úgy vegyítik a karakterükben eltérő szeszes és nem szeszes italokat, gyümölcs- leveket, jeget, cukrot és még ki tudja, mi mindenfélét, hogy szokatlan ízek álljanak elő, s a gyanútlan fogyasztó észre se vegye, hogy miközben ezeket az izeket élvezi, szép csöndben becsíp. Koktéloktól berúgni elég hosszadalmas munka; nincs olyan magas alkoholtartalmuk. Viszont a gyakran alkalmazott szénsavas kellékek, a szóda, a tonic épp a szénsav segítségével ezt a kevesebb alkoholt is hatékonyabbá teszik. A straight, azaz egyenes, direkt italok, a konyak, a whisky, a vodka, a rum és a többi csak úgy, legfeljebb jéggel hígítva, a nehéztüzérséget képviselik. Aki gyors eredményre törekszik, azaz gyorsan be akar rúgni, nem bíbelődik mindenféle pancsokkal, azaz straightben dolgozik. (Lásd még: barack- pálinka, szálvórium, törköly.) A cocktail tehát kellemesen elhódít, egyben frissít is, mert hűvös, itatja magát. Nos, azaz amerikai film, amelyet most az új filmforgalmazók egyike, az Intercom juttatott el a mozikba, a Cocktail címet kapta, és körülbelül olyan is, mint egy jobb koktél: kicsit bódit, kicsit felüdít. Van benne valameny- nyi alkohol és elég sok cukor. A történet banális. A szokvány foglalkozására (tőzsde- ügynök) ráunó csinos fiatalember. az Esőember Charles-ja (Tom Cruise), egy szép napon ráébred (s a ráébredésben segít egy sokat tapasztalt ismerőse — Bryan Brown — is), hogy más elfogalaltságot kell keresnie, ha igazán érvényesülni akar. így keveredik a cotíktailok világába, ugyanis bármixer lesz, aki nemcsak hogy jól keres, hanem felkapott lesz a korosodó (vagy már Egy ilyen címből a gyakorlott mozinéző már tippel: Búd Spencer és Terence Hill a két delikvens. És rá is hibázik, valóban ők domborítják a kutya- maesfca barátságban levő, de mégis elválaszthatatlan két barátot, akik ezúttal nem sima rendőrök, nem is botcsinálta közlekedésiek (mint a legutóbbi filmjükben, a Bűnvadászokban), hanem komoly FBI-ügy- nökök, bár álcázásul közrendőrködnek is. És érdekes módon azzal, hogy most egy rangosabb szervezethez tartozónak írta meg a szerepüket a rendezést is jegyző Bruno Corbucci és a másik forgatókönyvszerző, Luciano Vincenzoni, mintha valóban megkomolyodtak volna kissé ezek a figurák. Azt nem tudom, hogy feltétlenül előnyükre-e. Ugyanis ennek a párosnak a sok-sok filmjéhez elengedhetetlenül hozzátartoznak a nagy bunyók. Még a külön-kü- lön forgatott filmjeikben is ezek a jelenetek domináltak; főleg persze a Piedone-törtéannál is több) szépasszonyok körében. Mígnem, sok különböző kaland és számos remek bár, karib-tengerd üdülőhely és mindenféle lazán elszórt luxus megtapasztalása után rátalál az igazira, a lányra, akibe belehabarodik, s az is őbelé. És a happy endnek az sem állhat útjába, hogy a lány, Jordan (Elisabeth Shue) történetesen egy rettenetesen gazdag família csemetéje. A szeaelem mindent legyőz, még azt is, ha feneketlen jólétben kell élniük a szerelmeseknek. Csacska kis sztori, csacsika fordulatokkal, csacska szövegekkel, szituációkkal. Koktél, felhörpintjük, jólesik, kész. De mégis van benne valami érdekesség. Nevezetesen az, hogy a rendező, Roger Donaldson, ebben a cukros történetben is roppant gondossággal ügyel a részletek hitelességére. A bárok, a mulatók, a bárpultok, a mixertevékenység, a környezet, a lakások, a külső helyszínek olyan alaposan hitelesnek tűnnek, mintha valamiféle gondosabb dokumentumfilm számára forgattak volna. Ez, úgy tűnik, tendencia az újabb hollywoodi szórakoztató filmekben. Hasonlóképpen precíz volt e tekintetben a legutóbb látott Dirty Dancing is. Mintha a sztori banalitását, s az ebben megnyilvánuló szentimentaliz- must, olykor naivitást és túl- cukrozást akarnák ellensúlyozni a tárgyi világ, a környezet, a mozgások, sőt, a figurák cselekvéseinek, fizikailag is hiteles mozgásának minél gondosabb bemutatásával. Furcsa kettősség ez: egyfelől egy túlédesített, a régi hollywoodi patronokat újra felhasználó sztori, másfelől egy hiteles környezetrajz — amely azonban, amilyen mértékben ellenpontozza a szirupos sztorit, annyira a hatása alá is kerül, mart végül is ezt az álomvilágot ellenpontozza s eközben maga is egy kiest álomrealitást tükröz. A Cocktail maga talán nem is indokolja ezt az eszmefuttatást, de azzal, hogy egy irányzat részének tekinthető, mindenképp érdekessé válik. netekben. Most, hogy kevesebb a jól megkoreografált verekedés, úgy tűnik, valami elveszett ezekből a szinte kötelező jellemző vonásokból. De talán amit a vámon veszít a nézp, visszanyeri a réven. Annak révén ugyanis, hogy ez a komolyabb, felnőttebb figurákkal dolgozó film ezúttal mintha karaktereket is teremtene a sablonokból. Az a Dough, akit Terence Hill játszik, most nem csupán pimasz, kölyökképű fenegyerek, hanem egy bonyolult rablási és emberölési-ügy szívós nyomozója, aki a siker érdekében mindenre vállalkozik. És Búd Spencer Steve-je sem csak be- hemót pofozógép, hanem egy lelkes és jószívű, morgolódós, de tűzön-vízen át haver bűnüldöző, aki ugyanakkor már megcsömörlött a bűnözőktől és a bűnüldözőktől is. Szóval egy picikét másmilyen ez a Szuperhekusok, mint amit ettől a kettőstől megszoktunk, és talán épp ez benne az érdekes. Takács István V. A. Emlékoszlop barokk Mária-szoborral // Sváb nap” Nagykovácsiban K. Gy. A más retje sem zöldebb Szamár helyett bagolylétra Szuperhekusok Araszolva halad a kastély ugye A „kéz" talán már megvan
