Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-02 / 180. szám
Szépen, szerényen, szeretettel Érzelmi alapon, nagybetűvé A fiatalember arcára még mindig emlékszem. Hibátlanul írta meg a dolgozatát. Csak egyetlen szót kezdett tévesen, nagybetűvel. Azt piros ceruzával húztam neki alá. Varga Erzsébet aranydiplomás tanárnő meséli a történetet Vácott, a dolgozók iskolájában. ez az én lelkiismeretemmel nincs ellentétben. Még ki is egészítettem olykor Adyval, meg József Attilával, amiért az emberek hálásak voltak. — Ezt miért tetszett kijavítani? — kérdezte a levelezős diák, akinek elmagyaráztam: hazája mindenkinek van. Az nem tulajdonnév. Ezért kell kisbetűvel írnia. A fiatalember a helyére ballagott, de kisvártatva újból elém állt. Munkások iskolája — Tanárnő kérem! Ezt az egy szót, hadd írhassam én kivételesen mindig nagy betűvel. — Jó — egyeztem bele végül, mert megértettem az érzéseit. Így lenne méltó valóban, nagybetűkkel írni. Haza. A váci Qell Rudolf utca a város peremén található. Az iskolaépület néhány ablaka már a Dunára néz, nem mesz- sze a liget platánjai lombozód- nak. Helyzetéhez hűen Alvóváros a környék neve. Szűkebb körzete pedig a Burgundia. Ez a tájék a város egykori proletárnegyede. Ámbár a kis, jobbára földszintes házak, gir- begörbe utcák, a távolabb föléjük magasodó barátok templomával együtt, a régi váci vár romjai fölött, grafikusok ceruzahegyére illő képet alkotnak. Egy kicsit már akkor is perifériára jutott a felnőtt általános iskola ügye, amikor ide került a központja. Bár még berendezkedhettek szemléltetőeszközökkel, a szakmunkás-továbbképzés új módszereként pedig itt alkalmazhatták modern megoldásként az oktatócsomagokat. A nagy tapasztalatok azonban a munkásművelődés virágkorában, a hatvanas évek idején születtek. Legtöbbször ezek az évek bukkannak fel most azok emlékeiből, akik oly.sok gyönyörű estét szereztek annak idején a családjuktól hét közben távol élő, a Dunai Cement- és Mészműveket építő munkásoknak, a váci nagyüzemek dolgozóinak. Azok, akiket annak idején írt riportjának címe szerint szárnyas telkeknek nevezett Karácsonyi István kollégám. Lelkesedésüket, embertiszteletüket látva, mások meg azt mondják: ha az országnak midnen poszton ilyen káderei lennének, nagyon megerősödne ez a mi társadalmunk. Varga tanárnőn kívül még itt ül a szűk kis dolgozószobában Wolkóber Margit egykori iskolavezető, aki az idén ősszel a hatvanadik tanévet tölti a tanteremben. Azt fogadva. hogy ez az esztendő lesz az utolsó. Bár jósolják, most sem lesz majd ereje visszavonulni. Eljött erre a rendhagyó tanári osztálytalálkozóra a hallgatói körében mindig, ma is derűs és optimista Miazowszky Károlyné, a nagyon érdekes biológiaórák tanára, aki végül még napközis pedagógusként kötődik a rajongásig szeretett hivatáshoz. Kár, hogy betegsége miatt nem lehet köztünk Galambos Ferenc tanár úr, aki a matematikát tette világossá és népszerűvé a fekete tábla előtt. Ök voltak a munkásműveltség legeredményesebb megalapozói akkor, amikor a nyolc általános iskolai végzettség megszerzése még történelmi jóvátételnek számított. — Azokra a kubikosokra, szakmunkásokra nem lehet másként, csak tisztelettel gondolni. Mert bennük még élt a tudásszomj, s mögöttük ott volt az emberséget megtartó családi háttér, amely tapasz- talatunK szerint ma oly sok helyről hiányzik — hangoztatja a volt magyar szakos Erzsiké néni. s vele egyetértésben Wolkóber Margit tanárnő azt bizonygatja: komoly értelme volt annak, hogy esténként a központi iskola földgömbjét, írásvetítőjét cipelték magukkal üzemből üzembe, ki a gyárépítők barakkiskolájába. Mert azok az emberek nem pusztán a bizonyítványért tanultak. A tanárok pedig nemcsak a hivatal kérésére, s nem a hatalom nyomására mentek közéjük, hanem őszinte vonzalomból, elhivatottságból. — Pufajkás emberek jöttek haza a munkából. Fáradtan, magukba roskadtan. Először a telepi boltban vásároltak. Aztán kicserélve, tiszta ruhába öltözve léptek be a tanterembe — idézi a múltat Miazowsz- kyné, aki eleinte nem nagyon hitte, hogy valaki itt figyel majd rá. Ám most, legkedvesebb emlékei közt őrzi az arcokat, az anyaggal való birkózás. a megértés csodálatos pillanatait. Bomlanak az emlékszövedékek, fényesednek a pillantások. Bennem meg gombócot gyúr az izgalom, hogy vajon elérjük a célt? Hazát és népet Mai tanulságok Azt kellene most megtudni, hogy* telnek napjaik? Annyi munkás és alkotó esztendő után hogy becsülték meg őket, mi a megtartó ereje mai élénkségüknek, mozgatója még mindig ébredő szándékaiknak? Csakhogy önmagukról mindig szűkszavúan beszéltek ők. Varga Erzsébet is csak most válik legalább annyira közlékennyé, hogy még 1951-et is megemlíti egy példa kapcsán. Fizikai munkás volt akkor a pesti Egyesült Izzóban, tanári diplomával. Mert a nagy és ostoba igazságtalanságok akkor történtek meg sok tisztességes emberrel. Tehát vele is, aki csak 1974-ben léphetett ismét diákok elé, ám mégis azt mondja: — Nem volt nekem a rendszerrel semmi bajom, kérem. Én, mint rajz- és művészettörténet tanár, a dolgozóknál magyar szakos, amikor megnéztem a tankönyvet, azt láttam, hogy Hittünk az értelmében annak, amit csináltunk — szólal meg a társalgásban résztvevő Berkó Árpád nyugalmazott igazgató, aki később lett a felnőttoktatás kísérletező kedvű munkása. Arról beszél, hogy a korabeli események ellenére ma ismét nő a nyolc általános alapműveltséget meg nem szerzők aránya. Az okokat ma már a családi viszonyok ziláltságában, a szülői nemtörődömségben kell többek közt keresni, s van még kideríteni való is bőséggel. A felnőttoktatás egyfajta utókezelést jelent ma ebben a szférában, amelynek a rangját, szerepét tételesen kellene bizonyítani, még a kollégák előtt is. Mert van, aki megkérdezi: — Mi a ti sikerélményetek? — Az, hogy megtanítjuk az általatok elvesztetteket — válaszolta gyakran Berkó Árpád, amíg ő volt az igazgató. Gazdag életűek, kisnyugdíjasok. Hazát és népet szolgáltak szépen, szerényen, szeretettel. Alig több, mint ötezer forinttal csenget hozzájuk havonként a postás. Hivatalos kitüntetéseket sem kell otthon őrizgetniük. Csak azt a sok szép emléket, amivel az emberek közt megajándékozta őket az élet. Közhasznú tapasztalatainkat kötetbe kellene foglalni. Írhatnánk együtt. Szerkesztője lehetne a mindig világos és gyönyörű magyarsággal fogalmazó Varga Erzsébet, aki szerint abban a bizonyos megtartó erőben nagy szerepe van a kiegyensúlyozott, céltudatos életnek, a jószándékú cselekvésnek. Az ő tanítása szerint a sokáig tartó életerő legfőbb forrása a tiszta lelkiismeret. Kovács T. István Ebben a jené nagy egyenjogúságban — mit is kiharcoltunk magunknak — olykor úgy tűnik, jogy velünk szemben a figyelem, a tisztelet. S talán még a kedvességet is szűkmarkúbban mérik a kelleténél. Pedig ha valamikor, akkor ilyenkor nyáron igazán figyelemre méltók vagyunk. Mert ugye a télnek nincs szeme, s a hatalmas halinacsizmákban, steppelt, vattával bélelt pufók kabátokban, az orrunkig érő sapkákban elveszik a lényeg. A lényeg, mely külső jegyeiben is arra hivatott, hogy ránk irányítsa a figyelmet. A divat! Bár az uniszex télen nekünk nem kedvez. A szinekúra, az átváltozás tavasszal veszi kezdetét. Amikor megszabadulva a pufók kabátoktól, karcsúsodni kezdünk. S az igazi kibontakozás ideje a nyár. A nyár, melynek ezer szeme van. Amikor bizonyítjuk, nincs itt különösebb takargatni való. Maxi vagy mini egyre megy — ha előnyös, ha a férfiszemek pergőtüzétől övezett viselője a nő máris célba ért. , A nyárnak s a nőnek ezernyi arca van. Ám a fotós lencsevégre most csak a nő négy arcát kapta-vette. Nézzük csak, milyenek is vagyunk, mi nők? V. E. No, lám! Ez az, amit nem lehet elég korán kezdeni. Alig pen- dül — nem is serdül. De már megörökíttetni készül magát. Kicsit piszén, kicsit szeppenten — a porírérajzolot ide nekem! Végképp nem bírták a zaklatást Szokott rabszolgának csúfolják Az idén márciusban Haraszti Ferenc, a Fóti 3. Sz. Általános Iskola 5/C. osztályos tanulója váratlanul eltűnt. Megtalálására a Dunakeszi Rendőrkapitányság országos körözést adott ki. A kisfiú cukorbeteg, ezért különösen fontos volt, hogy mielőbb megkerüljön, mert orvosa szerint fogytán volt az inzulinja is. A nyomozást Hidas Julianna százados vezette. Hétnapi megfeszített munka után a gyereket leromlott egészségi állapotban ugyan, de megtalálták. Az eset után négy hónappal kerestem fel a családot. A nagymama, Bodonovits Fe- rencné mesélte, hogy amíg a lánya együtt élt a gyerek édesapjával, Ferike sokat szenvedett agresszív, alkoholista apja miatt. Amikor már végképp nem bírták zaklatásait, kimenekültek hozzá, ebbe a fóti kis házba. Azóta élnek itt, s azt tervezik, hogy építkezésbe fognak. A kisfiúnak nincs sikerélménye az iskolában — folytatta a nagymama —, évről évre csak bukdácsol egyik osztályból a másikba. CSAK BUKDÁCSOL Közben érkezik Ferike. Illedelmesen köszön, s amikor faggatni kezdem, elpanaszolja, hogy eddig nem adatott neki szép gyermekkor. Nem voltak játékai, s nagyon félt az apjától. Egyszer elkövetett valami csínyt, s azóta úgy kezelik, mint a vásott gyereket. Tóth Tibor szobafestő, az édesanya élettársa úgy véli, most minden lehetőség adott, rendezett családban él a gyerek. Ő saját fiaként szereti, csak az bosszantja, hogy ha megkövetel valamit a gyerektől, az édesanyja azonnal védelmébe veszi, s felmenti a kötelesség alól. ÁLLJA A SZÓZÁPORT Erre lép be az anya, aki így folytatja: — Nem kívánom Ferikétől, hogy mosogasson, követ töröljön, mindez női munka. És nem akarom állandóan a múltat emlegetni neki, hisz erre kért a pszichológus is. — Segítenek a gyereknek a tanulásban? Két tárgyból megbukott, pótvizsgáznia kell. — Eddig még nem foglalkoztam vele, hiszen csak július van, majd a pótvizsa előtt — így az anya. — Korrepetálásra pedig nincs pénzem. A nagymama sajnálkozik, ő nem érti ezt a mai tananyagot, ezért nem segíthet. A nevelőapa viszont kéri Ferikétől a füzetet, amelybe reggel feladatot adott neki. — Nincs kész — válaszolja a gyerek. v Most egyszerre hárman szidják. Egy darabig állja a szó- záport, aztán könnybe lábad a szeme. Megint édesanyja veszi védőszárnyai alá, lágyan simogatja az arcát. A kisfiú osztályfőnökéhez indulok. — Tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy mindent megtettem érte — állítja a pedagógus. — Nyelvtanból hat röpdolgozatot írtak a gyerekek, neki mind egyes lett. Szóban sem tudott javítani, ezért buktattam meg. Ha nyáron nem tanul, akkor ismételni fog. Tény viszont, hogy a gyerek mindent képes megmagyarázni, ő soha nem hibás. Néha az az érzésem: egy Andersen veszett el benne. Higgye el, van néhány ősz hajszálam miatta. Eltűnésével nagy riadalmat okozott, azóta az iskolában csak szökött rabszolgának csúfolják a gyerekek. Ismeri, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz. ZSAROLÁSSAL FŰSZEREZVE Az édesapjával együtt töltött tíz évet nem lehet kitörölni Ferike éltéből. Rossz társaságba keveredett, hiszen délutánokat töltött őrizetlenül. Társaival a videók rémfilmjeinek bűvöletében éltek, s ki is terveitek egy gyermekrablást, zsarolással fűszerezve. Feri belement a dologba, ezért töltött éjszakákat az erdő sűrűjében. Bizonyára abból a megfontolásból, hogy egyszer úgy igazán rá figyeljenek. Panyi Mária Hogy hova jut az ember. Hát ide. Magam sem tudom eldönteni, hogy a csomag vonszol engem, vagy jómagam viszem a csomagot Csizma koppan, mini lebben — ez a lány már nem szeppent. Férfiszemek pergőtüze? Fotósok ostroma? Oda se neki, hisz ez a 89-es nyár módija FANTAZIA Üj nevünk: Régi tisztelettel és fantáziadús árukészlettel várjuk felújított aszódi boltunkban. Címe: Kossuth Lajos u. 27. ' Az ajánlatból: női, férfi- és gyermekpólók, ingek, fürdőruhák, lakástextiliák, szőnyegek, méteráruk. Öltözködés, divat — Fantázia. / A nő % négy arca Egyik kicsi, másik kisebb. Hogy ki kit vezet? Az ipég nem dőlt el. De ami biztos, mindhárman tudják, mi a módi....
