Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-02 / 180. szám

Szépen, szerényen, szeretettel Érzelmi alapon, nagybetűvé A fiatalember arcára még mindig emlékszem. Hibátlanul írta meg a dolgozatát. Csak egyetlen szót kezdett tévesen, nagy­betűvel. Azt piros ceruzával húztam neki alá. Varga Erzsébet aranydiplomás tanárnő meséli a történetet Vácott, a dolgozók iskolájában. ez az én lelkiismeretemmel nincs ellentétben. Még ki is egészítettem olykor Adyval, meg József Attilával, amiért az emberek hálásak voltak. — Ezt miért tetszett kijaví­tani? — kérdezte a levelezős diák, akinek elmagyaráztam: hazája mindenkinek van. Az nem tulajdonnév. Ezért kell kisbetűvel írnia. A fiatalember a helyére bal­lagott, de kisvártatva újból elém állt. Munkások iskolája — Tanárnő kérem! Ezt az egy szót, hadd írhassam én ki­vételesen mindig nagy betű­vel. — Jó — egyeztem bele vé­gül, mert megértettem az ér­zéseit. Így lenne méltó való­ban, nagybetűkkel írni. Haza. A váci Qell Rudolf utca a város peremén található. Az iskolaépület néhány ablaka már a Dunára néz, nem mesz- sze a liget platánjai lombozód- nak. Helyzetéhez hűen Alvó­város a környék neve. Szűkebb körzete pedig a Burgundia. Ez a tájék a város egykori pro­letárnegyede. Ámbár a kis, jobbára földszintes házak, gir- begörbe utcák, a távolabb fö­léjük magasodó barátok temp­lomával együtt, a régi váci vár romjai fölött, grafikusok ce­ruzahegyére illő képet alkot­nak. Egy kicsit már akkor is perifériára jutott a felnőtt ál­talános iskola ügye, amikor ide került a központja. Bár még berendezkedhettek szem­léltetőeszközökkel, a szak­munkás-továbbképzés új mód­szereként pedig itt alkalmaz­hatták modern megoldásként az oktatócsomagokat. A nagy tapasztalatok azonban a mun­kásművelődés virágkorában, a hatvanas évek idején szület­tek. Legtöbbször ezek az évek bukkannak fel most azok em­lékeiből, akik oly.sok gyönyö­rű estét szereztek annak ide­jén a családjuktól hét közben távol élő, a Dunai Cement- és Mészműveket építő munká­soknak, a váci nagyüzemek dolgozóinak. Azok, akiket an­nak idején írt riportjának cí­me szerint szárnyas telkeknek nevezett Karácsonyi István kollégám. Lelkesedésüket, em­bertiszteletüket látva, mások meg azt mondják: ha az or­szágnak midnen poszton ilyen káderei lennének, nagyon meg­erősödne ez a mi társadal­munk. Varga tanárnőn kívül még itt ül a szűk kis dolgozószo­bában Wolkóber Margit egy­kori iskolavezető, aki az idén ősszel a hatvanadik tanévet tölti a tanteremben. Azt fogad­va. hogy ez az esztendő lesz az utolsó. Bár jósolják, most sem lesz majd ereje visszavonulni. Eljött erre a rendhagyó ta­nári osztálytalálkozóra a hall­gatói körében mindig, ma is derűs és optimista Miazowszky Károlyné, a nagyon érdekes biológiaórák tanára, aki végül még napközis pedagógusként kötődik a rajongásig szeretett hivatáshoz. Kár, hogy betegsé­ge miatt nem lehet köztünk Galambos Ferenc tanár úr, aki a matematikát tette világossá és népszerűvé a fekete tábla előtt. Ök voltak a munkásmű­veltség legeredményesebb meg­alapozói akkor, amikor a nyolc általános iskolai végzettség megszerzése még történelmi jóvátételnek számított. — Azokra a kubikosokra, szakmunkásokra nem lehet másként, csak tisztelettel gon­dolni. Mert bennük még élt a tudásszomj, s mögöttük ott volt az emberséget megtartó családi háttér, amely tapasz- talatunK szerint ma oly sok helyről hiányzik — hangoztat­ja a volt magyar szakos Erzsi­ké néni. s vele egyetértésben Wolkóber Margit tanárnő azt bizonygatja: komoly értelme volt annak, hogy esténként a központi iskola földgömbjét, írásvetítőjét cipelték maguk­kal üzemből üzembe, ki a gyár­építők barakkiskolájába. Mert azok az emberek nem pusztán a bizonyítványért tanultak. A tanárok pedig nemcsak a hi­vatal kérésére, s nem a hata­lom nyomására mentek közé­jük, hanem őszinte vonzalom­ból, elhivatottságból. — Pufajkás emberek jöttek haza a munkából. Fáradtan, magukba roskadtan. Először a telepi boltban vásároltak. Az­tán kicserélve, tiszta ruhába öltözve léptek be a tanterem­be — idézi a múltat Miazowsz- kyné, aki eleinte nem nagyon hitte, hogy valaki itt figyel majd rá. Ám most, legkedve­sebb emlékei közt őrzi az ar­cokat, az anyaggal való birkó­zás. a megértés csodálatos pil­lanatait. Bomlanak az emlékszövedé­kek, fényesednek a pillantá­sok. Bennem meg gombócot gyúr az izgalom, hogy vajon elérjük a célt? Hazát és népet Mai tanulságok Azt kellene most megtudni, hogy* telnek napjaik? Annyi munkás és alkotó esztendő után hogy becsülték meg őket, mi a megtartó ereje mai élénk­ségüknek, mozgatója még min­dig ébredő szándékaiknak? Csakhogy önmagukról min­dig szűkszavúan beszéltek ők. Varga Erzsébet is csak most válik legalább annyira közlé­kennyé, hogy még 1951-et is megemlíti egy példa kapcsán. Fizikai munkás volt akkor a pesti Egyesült Izzóban, tanári diplomával. Mert a nagy és os­toba igazságtalanságok akkor történtek meg sok tisztességes emberrel. Tehát vele is, aki csak 1974-ben léphetett ismét diákok elé, ám mégis azt mond­ja: — Nem volt nekem a rend­szerrel semmi bajom, kérem. Én, mint rajz- és művészettör­ténet tanár, a dolgozóknál ma­gyar szakos, amikor megnéztem a tankönyvet, azt láttam, hogy Hittünk az értelmében an­nak, amit csináltunk — szólal meg a társalgásban résztvevő Berkó Árpád nyugalmazott igazgató, aki később lett a fel­nőttoktatás kísérletező kedvű munkása. Arról beszél, hogy a korabeli események ellenére ma ismét nő a nyolc általános alapműveltséget meg nem szer­zők aránya. Az okokat ma már a családi viszonyok ziláltságá­ban, a szülői nemtörődömség­ben kell többek közt keresni, s van még kideríteni való is bő­séggel. A felnőttoktatás egy­fajta utókezelést jelent ma eb­ben a szférában, amelynek a rangját, szerepét tételesen kel­lene bizonyítani, még a kollé­gák előtt is. Mert van, aki meg­kérdezi: — Mi a ti sikerélmé­nyetek? — Az, hogy megtanítjuk az általatok elvesztetteket — vá­laszolta gyakran Berkó Árpád, amíg ő volt az igazgató. Gazdag életűek, kisnyugdí­jasok. Hazát és népet szolgál­tak szépen, szerényen, szere­tettel. Alig több, mint ötezer forinttal csenget hozzájuk ha­vonként a postás. Hivatalos kitüntetéseket sem kell otthon őrizgetniük. Csak azt a sok szép emléket, amivel az em­berek közt megajándékozta őket az élet. Közhasznú ta­pasztalatainkat kötetbe kellene foglalni. Írhatnánk együtt. Szerkesztője lehetne a mindig világos és gyönyörű magyar­sággal fogalmazó Varga Erzsé­bet, aki szerint abban a bizo­nyos megtartó erőben nagy szerepe van a kiegyensúlyo­zott, céltudatos életnek, a jó­szándékú cselekvésnek. Az ő tanítása szerint a sokáig tar­tó életerő legfőbb forrása a tiszta lelkiismeret. Kovács T. István Ebben a jené nagy egyen­jogúságban — mit is kiharcol­tunk magunknak — olykor úgy tűnik, jogy velünk szemben a figyelem, a tisztelet. S talán még a kedvességet is szűkmar­kúbban mérik a kelleténél. Pe­dig ha valamikor, akkor ilyen­kor nyáron igazán figyelemre méltók vagyunk. Mert ugye a télnek nincs szeme, s a hatal­mas halinacsizmákban, step­pelt, vattával bélelt pufók ka­bátokban, az orrunkig érő sap­kákban elveszik a lényeg. A lényeg, mely külső jegyeiben is arra hivatott, hogy ránk irá­nyítsa a figyelmet. A divat! Bár az uniszex télen nekünk nem kedvez. A szinekúra, az átváltozás tavasszal veszi kezdetét. Ami­kor megszabadulva a pufók kabátoktól, karcsúsodni kez­dünk. S az igazi kibontakozás ideje a nyár. A nyár, melynek ezer szeme van. Amikor bizo­nyítjuk, nincs itt különösebb takargatni való. Maxi vagy mi­ni egyre megy — ha előnyös, ha a férfiszemek pergőtüzétől övezett viselője a nő máris célba ért. , A nyárnak s a nőnek ezernyi arca van. Ám a fotós lencse­végre most csak a nő négy arcát kapta-vette. Nézzük csak, milyenek is vagyunk, mi nők? V. E. No, lám! Ez az, amit nem lehet elég korán kezdeni. Alig pen- dül — nem is serdül. De már megörökíttetni készül magát. Kicsit piszén, kicsit szeppenten — a porírérajzolot ide nekem! Végképp nem bírták a zaklatást Szokott rabszolgának csúfolják Az idén márciusban Ha­raszti Ferenc, a Fóti 3. Sz. Ál­talános Iskola 5/C. osztályos tanulója váratlanul eltűnt. Megtalálására a Dunakeszi Rendőrkapitányság országos körözést adott ki. A kisfiú cu­korbeteg, ezért különösen fon­tos volt, hogy mielőbb megke­rüljön, mert orvosa szerint fogytán volt az inzulinja is. A nyomozást Hidas Julianna százados vezette. Hétnapi meg­feszített munka után a gyere­ket leromlott egészségi álla­potban ugyan, de megtalálták. Az eset után négy hónappal kerestem fel a családot. A nagymama, Bodonovits Fe- rencné mesélte, hogy amíg a lánya együtt élt a gyerek édes­apjával, Ferike sokat szenve­dett agresszív, alkoholista ap­ja miatt. Amikor már végképp nem bírták zaklatásait, kimene­kültek hozzá, ebbe a fóti kis házba. Azóta élnek itt, s azt tervezik, hogy építkezésbe fognak. A kisfiúnak nincs si­kerélménye az iskolában — folytatta a nagymama —, év­ről évre csak bukdácsol egyik osztályból a másikba. CSAK BUKDÁCSOL Közben érkezik Ferike. Il­ledelmesen köszön, s amikor faggatni kezdem, elpanaszolja, hogy eddig nem adatott neki szép gyermekkor. Nem voltak játékai, s nagyon félt az apjá­tól. Egyszer elkövetett valami csínyt, s azóta úgy kezelik, mint a vásott gyereket. Tóth Tibor szobafestő, az édesanya élettársa úgy véli, most minden lehetőség adott, rendezett családban él a gye­rek. Ő saját fiaként szereti, csak az bosszantja, hogy ha megkövetel valamit a gyerek­től, az édesanyja azonnal vé­delmébe veszi, s felmenti a kötelesség alól. ÁLLJA A SZÓZÁPORT Erre lép be az anya, aki így folytatja: — Nem kívánom Ferikétől, hogy mosogasson, követ töröljön, mindez női munka. És nem akarom állan­dóan a múltat emlegetni neki, hisz erre kért a pszichológus is. — Segítenek a gyereknek a tanulásban? Két tárgyból megbukott, pótvizsgáznia kell. — Eddig még nem foglal­koztam vele, hiszen csak július van, majd a pótvizsa előtt — így az anya. — Korrepetálásra pedig nincs pénzem. A nagymama sajnálkozik, ő nem érti ezt a mai tananya­got, ezért nem segíthet. A ne­velőapa viszont kéri Ferikétől a füzetet, amelybe reggel fel­adatot adott neki. — Nincs kész — válaszolja a gyerek. v Most egyszerre hárman szid­ják. Egy darabig állja a szó- záport, aztán könnybe lábad a szeme. Megint édesanyja veszi védőszárnyai alá, lágyan si­mogatja az arcát. A kisfiú osztályfőnökéhez indulok. — Tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy mindent megtettem érte — állítja a pe­dagógus. — Nyelvtanból hat röpdolgozatot írtak a gyere­kek, neki mind egyes lett. Szó­ban sem tudott javítani, ezért buktattam meg. Ha nyáron nem tanul, akkor ismételni fog. Tény viszont, hogy a gye­rek mindent képes megmagya­rázni, ő soha nem hibás. Né­ha az az érzésem: egy Ander­sen veszett el benne. Higgye el, van néhány ősz hajszálam miatta. Eltűnésével nagy ria­dalmat okozott, azóta az isko­lában csak szökött rabszolgá­nak csúfolják a gyerekek. Is­meri, milyen kegyetlenek tud­nak lenni egymáshoz. ZSAROLÁSSAL FŰSZEREZVE Az édesapjával együtt töltött tíz évet nem lehet kitörölni Ferike éltéből. Rossz társaság­ba keveredett, hiszen délutá­nokat töltött őrizetlenül. Tár­saival a videók rémfilmjeinek bűvöletében éltek, s ki is ter­veitek egy gyermekrablást, zsarolással fűszerezve. Feri belement a dologba, ezért töl­tött éjszakákat az erdő sűrű­jében. Bizonyára abból a meg­fontolásból, hogy egyszer úgy igazán rá figyeljenek. Panyi Mária Hogy hova jut az ember. Hát ide. Magam sem tudom eldön­teni, hogy a csomag vonszol engem, vagy jómagam viszem a csomagot Csizma koppan, mini lebben — ez a lány már nem szeppent. Férfiszemek pergőtüze? Fotó­sok ostroma? Oda se neki, hisz ez a 89-es nyár módija FANTAZIA Üj nevünk: Régi tisztelettel és fantáziadús árukészlettel várjuk felújított aszódi boltunkban. Címe: Kossuth Lajos u. 27. ' Az ajánlatból: női, férfi- és gyermekpólók, ingek, fürdőruhák, lakástextiliák, szőnyegek, méteráruk. Öltözködés, divat — Fantázia. / A nő % négy arca Egyik kicsi, másik kisebb. Hogy ki kit vezet? Az ipég nem dőlt el. De ami biztos, mindhárman tudják, mi a módi....

Next

/
Thumbnails
Contents