Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-14 / 190. szám
1989. AUGUSZTUS 14., HÉTFŐ Titian 5 Ha idegenben ké! el az áru Végül is kell-e piac Bahasnak? Szombat van. Holnap lesz Dabason az állat- és kirakodó- vásár. Biztos, hogy a patkószegtől a fickándozó csikóig mindent kínálnak majd eladásra. Nagyon sok lesz majd az idegen, aki a maga nevelte jószágot, a saját terményt igyekszik eladni. A kérdés hát önmagától adódik: mit kínálnak majd, menynyiért, s egyáltalán van-e, lesz-e jó piaca a dabasi gazdák scántóföldön vagy fólia alatt termelt portékáinak? A zöldség és a gyümölcs felvásárlásának, piacának helybeli tapasztalatairól gyűjtöttünk információt. — Nincs Dabason jó piac! — mondja a vásártér közelében lakó Ica néni. — Nincs ára a városban a zöldségnek, gyümölcsnek, de még a csirkét sem lehet eladni. Nálunk nem divat a piacozás. Egy ideje a tanács megengedte, hogy a nyugdíjasok kis kertjük terményét árusítsák az ABC- áruház előtt. Más lehetőség nincs! Egy mag egy ötvenes! A József Attila utcai házban a tizenéves Andreát találjuk csak otthon (egészségügyi szakközépiskolás). Elmondja, hogy szülei éppen Pesten vannak, kocsival vitték piacra a fólia alatt nevelt paprikát, paradicsomot, uborkát. Édesapját leszázalékolták, édesanyja azóta háztartásbeli, amióta ő megszületett; hát hogyne kellene a kertben, a háztájiban megtermelt pénz! A Skálánál, a kispiacon adják el a portékát. Természetesen ő is besegít az otthoni pénzkeresetbe. Majd megmondja a kislány, hogy bátyja és családja két házzal arrébb lakik. Otthon találjuk Pacsirta Istvánt és feleségét. Érdeklődésünk igazából nem lepi meg őket. Mostanság, amikor a háztáji gazdálkodás erőteljesebb megadóztatását tervezik kormányszinten, minden portán ez a vezető téma, ha a család jövőt tervezgeti. Nem tagadja Pacsirta István, hogy szorongással várják az illetékesek döntését az adósáv lejjebb húzásáról. A csirkézést már abba is hagyták, éppen csak annyi szárnyast tartanak, hogy ne kelljen boltban vásárolni. ök a kertben és bérelt földön gazdálkodnak, s a csepeli piacon standot bérelnek, mert otthon, Dabason, nincs ára a zöldségnek. A paprikát 50-ért, a paradicsomot 20-ért, a sárga- és fehérrépa csomóját vegyesen 12—16 forintért sikerült legutóbb eladni. A férj víz-gázszerelő, a feleség bedolgozó varrónő. Ahogy belemerülnek a számolásba, úgy romlik a hangulatuk. Ma már 50 fillér egyetlen darab paprikamag (!) Budapesten, a vetőmagboltban. Egyik ismerősük már be is ígérte, hogy az idei 5 forint helyett jövőre tízért adja majd a palántát. Félelmetes áremelést várnak, hát érthető, hogy meg sem kísérelték helyben eladni portékájukat. Azzal pedig senki sem foglalkozik, hogy legutóbb is majdnem este tíz óra volt, amikor lefeküdtek aludni. Másnap reggel pedig négykor keltek, nehogy a csepeli bérelt asztalt valaki lefoglalja, s mindjárt veszekedéssel kezdjék a munkát. Hogy miért nem adják olcsóbban a paradicsomot, a paprikát? Először is, mert akkor nekik nem érné meg. A többi piaci árus pedig kiutálná azt, aki az ottani áron alul kínál! A Biksza Miklós útról látszik a hatalmas üvegház, s hátul a több, óriási fóliasátor. A tizenéves Simon Edina mindjárt szalad szólni a nagymamának. özvegy Simon Tamás- néhoz azért állítottunk be, mert azt hallottuk, bérbe adná két nagy fóliáját. A nagymama elismeri, hogy ő maga már évek óta nem dolgozik a fólia alatt, mert nem bírja a strapát. Két sátor valóban üres, de a többiben a gyerekei nevelik a paprikát, a paradicsomot. Hogy miért nem adnak el helyben, miért a Lehel térre visznek mindent? Mert Dabason. ha eladnak, nincs ára a zöldségnek. Ám ha a kígyóuborkát megvennék, 68 forintot kellene fizetni kilójáért, míg Pesten ugyanaz húsz forinttal kevesebb. Ha eladni szeretnének, akkor pont fordítottja az ár. ök soha nem is próbálkoztak helyben eladni. Üresek a melegházak S mi lesz a két üres fóliasátorral? Valószínűleg a pesti virágkertész rokon dolgozik majd benne. Feltéve, ha a háztájira nem vetnek ki magasabb adót, mert akkor üresek maradnak a sátrak. A kislány kérdésünkre elmondja, hogy a helyi ABC-áruházban van felvásárlás. Visznek is oda a szülei naponta több zsák paprikát és paradicsomot, de az egész termést képtelenek helyben eladni. Különben még a benzinköltség ellenére is érdemesebb a fővárosban piacra dobni a saját termést. Később megérkezik az édesapja, mint meséli, évekkel ezelőtt egy NSZK-beli kereskedővel kapcsolatba léptek, de nem kaptak engedélyt az exportálásra. Az Erkel Ferenc utcában Navratyil József éppen gyomirtózza a ház körül a gazt. Megtudjuk, hogy csak saját maguknak termelnek zöldséget, gyümölcsöt. Vásárolni érdemesebb Pestre menni, mert ott — a több piac révén — nagyobb a választék, s az árak, érdekes módon, alacsonyabbak, mint Dabason. Nincs is helyben igazi piac. Ami volt a víztorony mellett, azt már régen megszüntették, állítólag érdektelenség miatt. Most a nyomdának vannak ott raktárai. „Cipó" baiban van! A szemben lakó Dombi Györgyről kiderül, hogy Kanadában van, s ott is marad még vagy negyedévig. Fiával, Jánossal, lányával, Tündével és az édesanyával beszélgetünk. János furcsállja az árat, amit hallottunk, hogy 40 forintért veszi át az ABC a paradicsomot, s 52-ért adja tovább. Ismerősét, „Cipót” emlegeti, aki 20-ért kínálta Pesten, de 18-ért sem nagyon vitték. Nincs pénze szerinte az embereknek. Mint mondja, eg^ré inkább elveszti jelentőségét az utazó piacozás is, mert bár Dabason méregdrága a zöldség, a gyümölcs, nagy mennyiséget mégsem lehet eladni, mert nincs piac, alacsony a felvásárlási ár. A helyi kereskedők pedig túl magasan tartják az eladási árat! A várható adóemeléstől ők is tartanak, bár nagy mennyiséget semmiből sem termelnek. Azért jövőre kevesebb földet művelnek majd meg, mert a jó piaci árakat nem a ráfordított munka és költség határozza meg, hanem a hiány mértéke. Sajnos, a legjobb árfelhajtó a mesterséges áruhiány ... Aszódi László Antal Gombó Pál: haiadáó utjai A haladásról a gyakorlatban kétféle közgondolkodás van érvényben. Egyrészt van a ma általában csendes többségnek nevezett tömeg, amely a maga rövidlátó módján még annak sem tud örülni, hogy rövid két hónap alatt 240 új sajtótermék jelent meg, ha nem is bámulatosan olcsón, de bámulatosan drágán; amely a haladást nem hajlandó az árak emelkedésével mérni és igazán a tömeges munkanélküliség perspektívája sem kelti benne a fellendülés képzetét. A másik nézet hívei mindenekelőtt tökét igyekeznek gyűjteni, dicséretes mozgékonysággal és a kis rések nagyra tágításával, mert van haszon annak, aki el nem issza. A valóságos haladásnak egyetlen meggyőző jele ama közismert hirdetés, hogy „az Ofotért most képes arra, hogy kicsit felnagyítsa”, vagyis ugyanazon felvételből egy nagyobb méretű másolatot csináljon. Ez a „most” nagy műszaki haladást jelent, hiszen én még emlékszem arra, hogy 60 évvel ezelőtt bármely fényképésznél rendelhettünk tetszőleges nagyítást, de az Ofotévt nem volt köztük. Ma már képes rá. Ami nem is olyan kis dolog. Azelőtt képes volt ugyanis mondjuk a Balaton melletti kereskedelem is élelmiszert adni fővárosi áron. Ma hol a háromszorosát kéri, mert a tőkét, gyorsan kell összeszedni; hol újra befagyasztja a húst. amely így immár szalmonellában dús; hol jogosultság nélkül szállít bizonytalan eredetű árut és olyan részeg a szállító, hogy meg sem lehet kérdezni tőle, honnan, hová és mennyiért; hol nagy meny- nyiségben dobja piacra a lejárt szavatosságú árukat; hol kevesebbet ad, de túlszámláz, hiszen hol gazdagodjék meg, ha nem ott, ahol nagy a kereslet, de még nagyobb a sorban állás. De azért nem szabad azt hinni, hogy ami sokaknak nem sikerül, az lehetetlen. Például végigjárhatunk egy csomó balatoni fürdőhelyet és nem Találunk strandot. Az eltunyult közületek arra hivatkoznak, hogy túl nagy befektetés egy strand, kellenek például hozzá kabinok, padok, sőt takarító- személyzet is; többe kerül a leves, mint a hús. De lám, mégis van egy, amely működik. messzi tájakról odavándorolnak, odahajóznak megcsodálni. Mi a titka? Egyszerű. Nem nudista strandot létesítettek, mert az nálunk nem dívik, hanem naturista strandot, ahol éppoly meztelenül élvezik a hölgyek és urak a napfürdő áldásait. A Nivea megóvja őket a leégéstől. A belépődíjért fürödni nem kell, de körülnézni lehet, dagad a honfi-----és h onleánykebel. Azonban nem ez az egyetlen megoldás. Mert például Tatán sem lehet fürödni, mert a víz arra — lévén baktériummal teli — nem alkalmas. Mégis jönnek oda a külföldi vendégek, valutával, táborozni. A titok nyitja egyszerű: Tatát hirdetik, de azt, hogy a tóban nem lehet úszni — elhallgatják. Mármost erre a külföldi rájön és egy-két nap múltán továbbáll. De ez az átmenő forgalom is tiszta haszon; legalább közben számosán — más teendő híján — megnézik a múzeumot. Hadd kulturálódjanak az utánfutólakók! Egyébként is az a Tata nem egy elveszett város. Ott például rájöttek, hogy a temető nemcsak a sírásók és egyéb kegyeletből hasznot húzók törzshelye; például azoké, akik a sírra hordott virágokat összeszedik és újra eladják — ami általános üzletág. Egy idő után a temetőt fel is lehet számolni, és területét — megfelelően felparcellázva — milliókért el is lehet adni. Márpedig a teleküzlet jó üzlet, ma, ha van tőke, elsősorban odamegy, nem- is a nehéziparba, mert nincs az az infláció, amely többet vinne el, mint amennyit egy telek hoz; az a legjobb befektetés. Namármost, mi kell egy temeMiből telik a horgásztóra? Tiltakozás a gödi Duna-parton $! Az elmúlt hét végén jelent meg Mi folyik az Ilka-pa- ^ tak mentén? felcímű írásunk. Ebben tájékoztattuk ol- ^ vasóinkat a gödi horgásztó építéséről, a körülötte kiala- í kult vitákról, s utaltunk a Magyar Televízió jú- j lius 30-án bemutatott riportjára. A téma azóta többek J érdeklődését keltette fel, s úgy látszik, hogy még so- á káig foglalkoztatja a helybelieket. Helyszíni tárgyalásnak is tekinthettük a becslések szerint százötven-kétszáz ember összejövetelét a gödi sziget közelében, a vita középpontjában álló holt ág. a helyi feneketlen tó meg a Tó büfé körzetében, a honvédségi üdülő befejezés előtt álló, valóban szép épülete előtt. Ne öld meg! A rendezők, az MDF és az SZDSZ helyi szervezetei plakátjain olvasható feliratok: Lapáton a Duna! Más: Ne öld meg! Deák Zoltán, az MDF gödi szervezetének képviselője, a pénteki, ott falugyűlésnek hirdetett esemény résztvevői előtt elmondta, hogy a gödi horgászegyesület megkezdett építkezése elleni tiltakozás a cél. A tervek ugyanis hibásak, újabb környezetrombolás várható, amennyire a tényeket ismeri. Ámbár nem áll rendelkezésére elég dokumentum, az értesülései hézagosak. Igaz, ez év első felének végén megtartott tanácsülésen maga is részt vett, amikor ezt a tervet az Ilka- patak rendezése, ezzel együtt horgásztó építése címen jóváhagyták. Az MDF különben nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre. Tervezik például, hogy még augusztusban, a váci, dunakeszi, fóti MDF- szervezetekkel összehangolva figyelmeztető útelzárást szerveznek a 2-es fővonalon, sürgetve a forgalom évek óta tervezett rendezését. "Válóban: a váciak is szép Számmal érkeztek a helyszínre pénteken, együttműködésük látható jeléül. Méhes Balázs, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, nevének elhangzásakor nagy tapsot kapott. Szphoz jutva, elmondta, hogy mint üdülőtulajdonosnak, a háza közelében zajlanak a munkák, ezért tudott információkat szerezni, s annak idején A hét műsorában is nyilatkozni. Arra szólított fel, hogy a gödiek tiltakozzanak a holtág lezárása ellen. Közölte, hogy levelet küldenek a Kövizignek, azt kérve, hogy akadályozzák meg a kör- nyezetdúlást, vonják vissza a tő telekké változtatásához? Ki kell üríteni a sírokat. Erre van vállalat, annak vannak buldózerei. Azonban ez a vállalat is keresni akar és a munkát úgy végzi el, hogy a buldózerek szétroncsolják a tetemeket, de a koponyák és csontok benn maradnak a földben — ha közben helyet változtatnak is. A tanács dolgozói is meg akarnak tőkésedni, tehát alapítanak egy gmk-t, mely végrehajtja a teleküzletet. Jön a vevő, de úgy jár, mint a tóhoz érkezett vendég, ö ugyan nem fürödni akar. hanem házat alapozni, mire a buldózer emberi koponyákat és csontokat ás ki. Ez nincs mindenkinek gusztusa szerint. Az üzletet visszacsinálják, a milliók bemennek a gmk-ba, aztán visszamennek. Arról nem szól a fáma, hogy mennyi haszon marad meg végül is a kezdeményező dolgozóknál. De ez a jellemző magyar üzlet jól sikerült volna, ha a csontokat valóban kiszedik. Nem hiszem ugyanis, hogy vállalkozóink éppoly gyorsan akartak meggazdagodni, mint gazdasági átépítésünk többi tű- kegyűjtője. B izony nehéz dolog a semmiből tőkét kovácsolni. Még mindig jobban beválik olcsón eladni. Például hagyni — némi ládamanipulációval — annyi málnát megrohadni, hogy a maradék jól értékesíthető legyen. Ne a gyerekek falják fel, hanem a fizetőképes villa- és telektulajdonosok. Ez a fejlődés útja! kiadott hatósági engedélyeket. A terv azért rossz, mert nem számol a Duna vízszintingado- zásával, s csak szúnyogtermő pocsolya alakul ki ezen a helyen. Az ellentmondásoktól terhes műszaki tervek készítéséhez hibás indulási adatokkal kezdtek hozzá. Nevetés támadt, amikor azt említette meg, hogy az Ilka-patakot, mint friss vizet engednék az itteni Duna- ág medrébe. — Azt a szennyvizet? — hallatszott a hangos kérdés. Ismét elhangzott, hogy állítólag 43 millió forintba kerül a horgásztó építése, mire többen felháborodással kérdezték: — Honnan veszik el azt a pénzt? Csak t'iz százalék Tovább fokozták a méltatlankodást azok az információk miszerint a horgászegyesületnek csak a költségek tíz százaléka áll a rendelkezésére. Egy idős úr jogi vonatkozásokra hívta fel a figyelmet, csatlakozva a beadvány készítőihez. A honvédségi üdülő felé tekintgetve valaki azt kérdezte: — amikor az ország a tönk szélén van, miből építik azt? Többek véleménye: állítsák le, adják vissza vele együtt Göd békéjét. Éppen elég volt Nagymaros. Idős emberek léptek a gyűlésezők elé, megindul- tan emlékezve a hajdan szép, s már tönkrement környékre. Más közölte, hogy baráti alapon ezerötszáz tiltakozó aláírást gyűjtött. — De hol a tanács képviselője? Álljon ki, beszéljen! — követelték többen. Magunk is csodálkoztunk kissé — politikai hibának vélve —, hogy erre senki sem válaszolt. Ámbár a hangulatot tapasztalva, emberileg ez is érthető. Deák Zoltán szerint — küldtek meghívót. Gáspár Gábor tanácselnök a lapoknak nyilatkozva erről később mást mondott. Szót kért a gyűlésen Vas István, az SZDSZ országos vezetőségének tagja, helyi képviselője, összefüggést kívánt felmutatni a példa kapcsán a között, hogy az országAtkcpző (anfolyamokat indít a TIT Pest Megyei Szervezete 193P őszétől a következő területeken: SZTK-ügyintézői, munkaügyi, és személyzeti,* adótanácsadó, tűzvédelmi, munkavédelmi, propán-bután gázpalack cseretelep kezelői, gázvezeték, valamint háztartási és kommunális készülékszerelői és kazáníűtői. Jelentkezés: a 830-492 telefonon. Az Általános Építőipari SZKV felvételre keres munkahelyi építésvezetőt, valamint építőipari kalkulátor! képesítéssel rendelkező előkészítőt. A Budapesti Műszaki Egyetem építőipari szolgálata felvételre keres kőműveseket, hidegburkolóban így ment negyven évig, s így megy még mindig. Szűk kör dönt az érdekeltek nélkül. Szerinte fel kell osztani az MSZMP, a SZOT és az úgynevezett társadalmi szervezetek vagyonát, s oda kell adni a közösségeknek, hogy ezáltal legyen pénzük a helyi önkormányzatoknak. Visszahívják az elnököt ? Valaki ekkor azt kiáltotta: — Itt a tanácsi Ám továbbra sem szólalt meg képviseletében senki, csak Vas István folytatta azzal: — Ha úgy ítéljük meg, akár vissza is hívhatjuk a tanácselnököt. Erre a kijelentésre aztán néhányan hangosan ismételgették: — Mondjon le! Mondjon le! Mint Deák Zoltán megjegyezte: nem politikai céllal hívták össze a gyűlést. Ám ha már ennyien itt vannak, kérik a lakosság támogatását a községet nem látogató dr. Mondok Pál országgyűlési képviselő visszahívásához. — A horgászegyesület vezetői szerint ön egyéni érdekből kezdett az akcióhoz — kértünk véleményt Méhes Balázstól. — Igaz — válaszolta. — Azért is. Tényleg a Duna-ágban tartom a csónakomat. No, de a másik ok, hogy a terv rossz és tönkreteszik a környezetet. — Semmihez sem lehet ma kezdeni. Engem azért jelentettek fel, mert takarítottuk a kiserdőt — jegyezte meg csendes méltatlankodással Nagy Gábor tanácstag. — Nem tekinthetem meghívónak, hogy az utolsó pillanatban értesítenek, kész tények elé állítva. Azt közölve, hogy ha gondolom, elmehetek — mondta Gáspár Gábor tanácselnök, s azzal folytatta: — falugyűlést pedig csak a tanács hívhat össze a mai törvények szerint. A hirdetéseik szövege provokatív volt, a gyűlés résztvevőit nem reálisan tájékoztatták. •k A Gödi Tanács augusztus 21-én fórumot rendez az érdekeltek és szakértők részvételével. Talán megtudjuk majd, hogy a vitában kinek van igaza. Vagy mint a Nagymaros esetében, itt is évekig csatáznak érveikkel és ellenérveikkel a szakemberek? Míg végül politika lesz a dologból. Máris annak látszik. Kovács T. István kát, asztalosokat, szerkezeti lakatosokat és villanyszerelő szakmunkásokat. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár jó kereseti lehetőséggel felvesz lakatosokat, hegesztőket, valamint forgácsolókat. Munkásszállás van. A Taurus Abroncsgyár felvesz 18. életévüket betöltött férfiakat, gépi betanított munkára 3 műszakra. Kiemelten jó kereseti lehetőség. A TERMOKER Kft. azonnali belépéssel keres vasipari ismerettel rendelkező árukiadót. Felvételi feltétel: büntetlen előélet, erkölcsi bizonyítvány. A gyűlés résztvevői az ellenzéki szervezetek tájékoztatóját olvassák (A szerző felvétele) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp. XI., Karinthy F. u. 3.) Telefonon: 852-411/191, 192, 149 mellékállomáson.