Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

1989. JÚLIUS 13., CSÜTÖRTÖK 3 A Bush-látogatás eseményei (Folytatás a 2. oldalról.) tett szerény gazdasági támoga­tással csalódást okozott Len­gyelországban. Ez csökkenti útjának hatását, mutatott rá a kommentár. A The Washington Times kiemelte, hogy az amerikai— magyar viszony az elmúlt években „drámai módon fej­lődött'’ s Magyarország kifej­lesztette gazdaságát, demokra­tikus intézményeket vezetett be. Mérlegelik a szabad vá­lasztásokat, és rengeteg az amerikai, akik közös vállalko­zásokra törekszenek magyar cégekkel. Részletes filmtudósítást su­gárzott Bush magyarországi fogadtatásáról, tárgyalásai megkezdéséről kedden a szov­jet televízió. A „Szegodnya v Mire” külpolitikai hírblokk el­ső hírként, a szovjet tömegtá­jékoztatási eszközök közül először foglalkozott részletesen az amerikai elnök budapesti látogatásával. A szovjet tv kommentátora rendkívül szívélyesnek minősí­tette Bush elnök budapesti fo­gadtatását. Idézte az elnöknek azokat a szavait, hogy az Egyesült Államok együttmű­ködésre törekszik Magyaror­szággal, s elő kívánja segíteni a reformok megvalósulását. A kommentár szerint Bush kelet-európai látogatásának kedvező visszhangja van. A szovjet kommentárban kitér­tek azokra a sajtójelentésekre is, hogy Lengyelországban nem egészen ilyen eredmény­re számítottak, kissé csalódtak a Bush-látogatás gazdasági vonatkozásai tekintetében. Ami Magyarországot illeti, az ország vezetői a jelek szerint nem kívánják közvetlenül fel­vetni a hitelek kérdését Bush elnöknek, a látogatást arra akarják felhasználni, hogy meggyőzzék az elnököt: a megkezdett reformok és válto­zások őszinték — hangzott el a „Szegodnya v Mire” műsor­ban. A brit tömegtájékoztatás szerdán kiemelten tudósított az Egyesült Államok elnöké­nek „történelmi első” magyar- országi látogatásáról. A BBC televízió és az ITV déli hírei­ben filmjelentést adott George Bush és a magyar vezetők tárgyalásairól, és az amerikai elnöknek a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetemen elhangzott beszédéről. A brit napilapok vezércik­kekben és hírmagyarázatok­ban, a tv- és rádióállomások szakértők megszólaltatásával latolgatják George Bush var­sói és budapesti vizitjének közvetlen kihatásait a kelet­európai reformfolyamat élén járó két országra. Nyomatéko­san aláhúzzák a maga nemé­ben páratlan eseménynek az államfői látogatások szokásos külsőségein messze túlmutató világpolitikai jelentőségét Nyugat- és Kelet-Európa, illet­ve az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak to­vábbi alakulása szempontjá­ból. Nyers Rezső, az MSZMP el­nöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára George Bushnak, az Egyesült Államok elnökének magyarországi láto­gatása alkalmából szerdán in­terjút adott a CBS és az ABC amerikai tv-társaságnak. Barbara Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnökének felesége szerdán délelőtt ellá­togatott a Vak Gyermekek Szent Anna Gyermekotthoná­ba. A katolikus egyház jószol­gálati intézetébe elkísérte Né- methné Szilágyi Erzsébet, a magyar miniszterelnök felesé­ge, Susan Baker, az Egyesült Államok külügyminiszterének felesége, valamint Sushma Pal­mer és Házi Vencelné, a két nagyikövet felesége. A rövid látogatás végén bu­dapestiek sokasága üdvözölte Barbara Busht a Batthyány téren. Az elnök felesége délután Tahitótfaluba utazott, ahol megtekintette az erdélyi me­nekültek leendő központját. A Duna menti községbe elkísér­te Szabolcsi Gertrud, Straub F. Brúnó felesége, valamint Susan Baker, Sushma Palmer és Házi Vencelné. A falu lakói — köztük több erdélyi mene­kült család — virággal, lelkes tapssal köszöntötték a vendé­geket. Az erre az alkalomra felál­lított sátornál Lévai Gézáné tanácselnök üdvözölte Mrs. Busht, majd kürtöskaláccsal kínálta. Az épülő menekült­központról dr. Janka Ferenc ügyvéd tartott rövid ismerte­tőt. Mint mondotta, több mint 100 telket alakítanak ki ezen a területen. A telkeket egy magyar származású NSZK-beli állampolgár adományából vet­ték, így azokat ingyen bocsát­ják a menekült családok ren­delkezésére. Az első ház most készült el; a PannonWolf osztrák—magyar Építőipari Kft. múlt hét pénteken látott hozzá felépítéséhez, s az utol­só simításokat néni sokkal az elnök felesége látogatása előtt fejezték be! A kétszintes, 100 négyzetméteres lakást már ki­sorsolták: Felfalusi Péter, fe­lesége és két gyermeke lesz a ház lakója. (A házigazda el­Hétmilliárd nyugatnémet márka (csaknem 4 milliárd dol­lár) visszafizetésére kapott haladékot Lengyelország egy szer­dán. Bonnban véget ért tárgyalási sorozat lezárásaként. A Kétnapos munkalátogatást kezdett szerdán Prágában Hans- Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja, külügyminiszter. A Több ezer bányász sztrájkol hétfő óta a szibériai Medzsu- recsenszk bányáiban, jobb élet- és munkafeltételeket követel­ve — közölte a Trud (a szovjet szakszervezetek központi lapja) szerdai száma. A Ulánbátorban megállapodás szüle­tett a Kínai Kommunista Párt és a Mongol Népi Forradalmi Párt kapcsolatainak helyreállításáról. A Radzsiv Gandhi in­diai miniszterelnök szerdán Franciaországot, a Szovjetuniót és Pakisztánt érintő hatnapos körútra indult. A Az Ír Köz­társaság parlamentje szerdán immár negyedszerre választot­ta ír miniszterelnökké Charles Haughey-t. A Több személyt letartóztattak Mekkában a hétfő esti kettős pokolgépes me­rénylet nyomán, amelynek egy halálos és tizenhat sebesült áldozata volt. A Az Arab Liga Tanácsa szerdán felhívta az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy adjon védelmet az Izrael által megszállva tartott Ciszjordániában és a gázai övezetben élő palesztinoknak, akiknek — a szervezet szavai szerint — az „izraeli erőszak kiterjedésével” kell szembenézniük. Az utóbbi két-három évben számottevően emelkedett a kisiparosok, vagy éppenséggel a kisiparban foglalkoztatottak száma. Ugyan 1988 januárjá­tól a különböző gazdasági sza­bályozók, köztük is a vállalko­zói és személyi jövedelemadó, valamint az áfa, s az ezzel já­ró szigorított könyvvezetési kötelezettség bevezetésének hatására sokan visszaadták az iparukat, de azóta a KIOSZ tagságának száma fokozatosan stabilizálódott, sőt nőtt. A leg­nagyobb mértékű a növekedés a szolgáltató szakmákban. Az országban jelenleg fellelhető, közel 160 ezer kisiparos egy főre kivetített bruttó teljesít­ménye, országos átlagban meg­haladja az évi 650 ezer forin­ffűstMgáitíoiia ®r — saiáfgáf A tények most is makacs dolgok Terjedelmes, egész oldalt betöltő interjút adott a Hitel című folyóiratnak (89 13, szám) Roszik Gábor, gödöllői evan­gélikus lelkész. Az interjúban elhangzottakhoz lapunk július 4-i, keddi számának 3. oldalán, Kitaszítva címmel kommen­tárt fűztünk. Az alábbi levelet kaptuk, melyet betűhűen köz­lünk Egy sikeres jelölési kampány után felértékelődik a győztes je­lölt. Talán ez magyarázza meg­tisztelő figyelmét Hölgyem vagy Uram, amelyet Roszik Gábor in­terjújának szentel a Pest megyei Hírlap július 4-i számában. Abban a lapban, amely egy korábban ál­lami kiadóvállalat lapjaként — más megyei lapokhoz hasonlóan — már párttulajdonba került. Mikor? Mennyiért? Hogyan? Kér­dések, amelyekre ma még nincs igaz válasz. Pedig ezekre válaszolhatna, hi­szen „Kitaszítva” című cikké­ből megtudtuk: ön az igazság birtokában van. Pontosan tudja, hogy egy állítás annyiban igaz, amennyiben „találkozik a való­sággal, annak összetevő elemei­vel” és nem függ attól, hogy ki­sebbség, vagy többség állítja azt. Nem várok választ, nem is azért fogtam tollat. Pusztán a figyel­mét szeretném felhívni: a mar­xizmus klasszikusai nem a „talál­kozást”, hanem a megismerés va­lóságnak való megfelelését tették az igazság kritériumává. Am, hogy ezt a társadalom életében hogyan kell értelmezni, arra en­gedje meg citálnom egy bizonyos Friedrich Engels _ egy bizonyos Dühring úrhoz címzett vitairatá­ból: „A megismerés itt... lénye­gileg relatív, mivel bizonyos, csak egy adott időben és adott népek számára fennálló és ... múlé- kony társadalmi és államformák összefüggésébe való bepillantásra és következményeire korlátozódik. Aki itt tehát megfellebbezhetet­lenül végérvényes igazságokra ... vadászik, szegényes zsákmánnyal fog hazatérni, hacsak nem leg­rosszabb fajtájú sekélyességekkel és közhelyekkel . . .»» Nos Hölgyem, vagy Uram, ön téved. Eszmefuttatása az igazság­ról az ön saját ideológiájának dogmáiba ütközik. Megfogalmazá­sából kilóg a lóláb: a társadalmi folyamatokban ön szerint nem a többség és a kisebbség, nem az emberek akarata a döntő, hanem annak a vezető klikknek az ér­deke, amely magát az igazság birtokosává nyilvánítja. Igen. Va­lóban ez volt egy több, mint 40 éves diktatúra ideológiai alapja. Aminek az igazsághoz persze semmi köze. Cikke nem mentes a csúsztatás­tól sem. Ha mégis, úgy beidegző­dése számlájára írhatom a szavak jelentésének sajátos értelmezését. Roszik Gábor sem kötelező hit­oktatásról, sem kötelező biztatás­Annyian oktatnak ki ben­nünket bizonyos körökből mostanában, hogy már — okosnak kellene lennünk. Nem vagyunk azok. Szomorúak va­gyunk. Az indulatok, a mi­nimális ismereteket is nélkü­löző megállapítások, a ténye­ket nagyvonalúan kezelő megfogalmazások, a tendenció- zus_ elhallgatások, a csak- azért-is-félre-értem- ezeket makacssága miatt vagyunk szomorúak. Dr. Tallós Emil levele még a mértéktartób- bak közé tartozik. S mégis . .. Ha .már a Pest Megyei Hír­lapot Pest megyei Hírlapnak írja, akkor remélhetjük-e pontosságát más, ennél sok- kal-sokkal fontosabb kérdé­sekben? Remélhetjük-e leg­alább a tényeket tiszteletben tartó objektivitását — úgy tudjuk — jogi doktor levél­írónknak, ha nem tudja, avagy úgy tesz, mintha nem tudná: a magyar sajtó több, Előny a szolgáltatásban Kisiparos­dinasztiák tot. A teljesítmények több mint 50 százalékát képviselik a fogyasztási szolgáltatások. Tavaly Pest megyében meg­haladta a 15 ezret a kisiparo­sok száma. Idén pedig már 16 ezernél is többen dolgoz­nak. Az ipart kiváltók leg­többje a közúti szállításra vál­lalkozott, de országos átlagban ezen a területen a legszámot­tevőbb a fluktuáció is. Stagnál, vagy csekély mér­tékű a kisiparosok számának növekedése a híradástechni­kai, műszer-, vas- és fémtö­megcikkiparban. Ugyanakkor dinamikus a fejlődés a vegy­iparban, a kézmű-, textil- és háziiparban. Hazánk megyéi közül a leg­több kisiparos Pest megyé­ben található, s a főfoglalko­zásban dolgozók létszáma megközelíti a 10 ezret. Vi­szonylag csekély a nyugdíjas­ként kisipari munkát végzők aránya. És ami cseppet sem mellékes: mind több az olyan iparos, akinek családtagjai is az öregek által választott szakmában találják meg szá­mításaikat. Gy. L. ról nem nyilatkozott. Ha On a biztatást mégis kötelezőnek vagy kötelezésnek tekinti, arra egy párt gyakorlata adhat okot. Talán emlékszik rá, vagy hallott róla: valamikor valakik erősen biztat­tak a nem kötelező békekölcsön jegyzésére, vagy nem is oly rég nyílt pártnapokon való részvé­telre. A hitoktatás jelentőségét, érté­keit nyilván ön is elismeri, ha Luther szavait idézi. A művelt­séghez sok pedagógus szerint nél­külözhetetlen, az emberi értékek mindmáig legtömörebb és mégis legátfogóbb summázatát éppen a hittételekböl tanulhatják meg. Vagy tudna ön olyan frappáns és gyermeki ésszel is megérthető, tehát didaktikailag is tökéletes normarendszert említeni, mint pl. a tízparancsolat? Az Állami Egyházügyi Hivatal­ról a szentenciát már kimondták. A Roszik interjú idején még lé­tező állami hatósági — és nem mint ön írja: közvetítő — szervei feloszlatása minősíti. Végére hagytam az ön sértő­döttségének fő okát — azt, hogy Roszik az MDP jogutód MSZMP tekintélyének hiányáról és fele­lősségéről szólt. Nos a tekintély­vesztést e párt első számú veze­tői már a nyilvánosság előtt és többször is elismerték. Okkal. Egy diktatúrát gyakorló pártnak nem lehet tekintélye. Attól félni szok­tunk. A tekintély alapja nem a fegyverek birtoklása, nem a meg­torlás és az elnyomás, hanem kormányzópárt esetében a nem­zetet felvirágoztató bölcs dönté­sek sora S hogy Roszik Gábor miért az MSZMP, mint szervezet egészének felelősségéről nyilatko­zott — csakúgy, mint mindany- nyian, akiknek a véleménye az övével egyezik? A magyarázat kézenfekvő. Az MSZMP volt a társadalom — alkotmányban is deklarált — vezető ereje. Ha egy szervezet vezetővé nyilvánítja ma­gát, a felelősség is terheli a szer­vezetet. Például dollármilllárdok elherdálásáért. A döntéshozók — nem tudjuk személy szerint kik voltak ők — döntéseiket e szer­vezet tagjaként hozták meg. Név­telenül. Felelősség nélkül. A párt nevében. Csakúgy, mint ön Höl- gvem vagy Uram. Névtelenül. Fe­lelősség nélkül. Az MSZMP által kisajátított Pest megyei Kirlap nevében. Dr. Tallós Emil Gödöllő mint egy évszázados hagyomá­nya és általános gyakorlata a szerkesztőségi cikk?! A név, betűjel nélkül megjelenő áí- lásfoglalás — a nemzetközi sajtóban is! — a szerkesztő­ségnek, mint jogi személynek a véleménye. És nem „névte­lenül, felelősség nélkül” pa­pírra került egyéni vélemény, az „MSZMP által kisajátí­tott” lapban. Levélírónk vádja nem egy­szeri! Nemcsak levele végén írja le ezt a bizonyos „MSZMP általi kisajátítást”, hanem a levél elején is, ami szerint egy „korábban állami kiadó- vállalat lapjaként ... már párttulajdonba került. Mi­kor? Mennyiért? Hogyan? Kérdések, amelyekre ma még nincs igaz válasz”. Máris adjuk az igaz vá­laszt. Olvasónk is megtudhat­ta volna, ha vesz annyi fá­radságot, hogy könyvtárban, hírlaptárban egy percet ál­doz rá. A Pest Megyei Hír­lap megalakulása óta — és ennek már van egy kis ideje, 33. évfolyamunknál tartunk! — az MSZMP lapja. Mindig is ott állt ez a fejléc alatt. Kiadónk, a Hírlapkiadó Vál­lalat nem volt „korábban ál­lami kiadó”, hanem mindig is pártvállalatként műkö­dött ... azaz az MSZMP ki­sajátította azt, ami mindig is a sajátja volt... ! A tények falán így pukkannak szét a „mikor, mennyiért, hogyan” hangzatos frázisléggömöjei, de hát — amint azt Matthew Tindal (1657—1733) vallásböl- cselő, szabadgondolkodó reánk hagyta — a tények makacs dolgok. Most is azok. Kitaszítva című kommentá­runknak egyetlen sora sem ál­lította: az igazság birtokában vagyunk. Mégis, T. E. ezt ír­ja, s Engels Anti-Dühringjé- ből — erős és önkényes ki­hagyásokkal citálva — olvas­sa a fejünkre azt, ami sem­miféle ellentétben nincsen a saját álláspontunkkal, hiszen a megismerés valóságnak va­ló megfelelése avagy — mint mi írtuk — az állításnak (a megismerésből levont követ­keztetésnek) az összetalálko­zása (megfelelése) a valóság­gal között csupán frazeológiai és nem tartalmi a különbség. Tisztelt olvasónk azonban még tovább hizlalja a félre­magyarázásokat, már társa­dalmi folyamatokról ír, s ar­ról, hogy szerintünk „nem az emberek akarata a döntő, ha­nem annak a vezető klikknek az érdeke...” Hol írtuk azt? Mi az, amit bár sokszoros ki­facsarásokkal is. de így lehet­ne (félre)értelmezni ?! Nyomát sem találjuk! Tetszés szerint költött szövegekkel pedig sem­mi dolgunk. Ezek ismeretében már iga- • zán nem lepett meg ben­nünket, amikor a „csúszta­tás” vádját is nekünk te­gezte T. E., mert „Roszik Gá­bor sem kötelező hitoktatás­ról, sem kötelező biztatásról nem nyilatkozott”. Igen, „csu­pán” azt mondta: mérce. A magyar nyelv értelmező szó­tára szerint a mérce szónak az egyik jelentése: követel­mény. Lehet tehát általános­ságban ilyen mércét állítani, azaz ilyen követelményt szab­ni? Mindenkire vonatkozóan? Valóban mi csúsztatunk?! Va­lóban „beidegződéseink szám­lájára írható a szavak jelen­tésének sajátos értelmezése”? Avagy nem mi értelmezünk sajátosan?! A jelek szerint valóban nem mi tesszük ezt. Tisztelt levélírónk ugyanis azonosítja az MSZMP-vei kapcsolatban „a tekintélyvesztést”, amit „e párt első számú vezetői már a nyilvánosság előtt és több­ször is elismertek” azzal a Roszik Gábor adta értékelés­sel, hogy ennek a pártnak „tekintélye úgyszólván nincs”. Valóban egyenlő lenne a te­kintély csökkenése az úgy­szólván nem létező tekintél­lyel?! S ha ilyen könnyed kézzel lehet kezelni szövege­ket, szövegrészeket, akkor cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy T. E. itt, kommen­tárunknak alig több, mint a felénél hirtelen befejezi a reagálást. Az lehetetlen, hogy azért teszi ezt, mert egyetért a továbbiakban leírtakkal. Hanem akkor miért? Levélírónk miért nem segít bennünket Roszik Gábor azon jóslatának az értelmezésében, hogy az MSZMP-nek „Most bizonyítania kell, hogy vala­mit mégis tud tenni a hazáért, de nagy lehetőséget erre, úgy hiszem, nem kaphat”? Miért nem segít bennünket a kom­mentárunk végén megfogal­mazott kérdésekre adott vá­laszaival? Egyszerű kérdések ezek. Így hangzottak: „... már elhatároztatott (és hol, ki ál­tal?), hogy mire kap és mire nem kap lehetőséget az MSZMP? S kinek mi ma a kis meg a nagy lehetőség? S ki kapja a kicsit, ki a nagyot? Ki osztja ki? Milyen demokrácia az, ahol előre tudható, kinek mi a része? Avagy a demokrá­ciának egy sajátos formájá­val kell majd számolnunk, ahol lesznek beengedettek és kitaszítottak s miféle úr oszt majd igét és miféle igét hé­vül lévőknek és kívül tartot­taknak?” Ügy látszik, a „kitaszítot­tak” ügyében telefonon je­lentkezők. levelet írók egy bizonyos csoportja nem sze­reti a kérdéseket. Nem vála­szol azokra. Amit persze, mély tartalmakat hordozó felelet­ként is felfoghatunk ... Barbara Bush Tahitétfalubam désére elmondták, hogy az itt letelepülni szándékozók mind­egyike talált munkát. A helyi általános iskolások ezután rövid műsorral kedves­kedtek a First Ladynek. Barbara Bush — miután megtekintette a leendő köz­pont első épületét — rögtön­zött „sajtótájékoztatón” vála­szolt a közelébe jutott újság­íróknak. Szólt arról, hogy együttérez azokkal az embe­rekkel, akik elveszítik szülő­hazájukat, otthonukat, s rend­kívüli dolognak tartja, hogy Tahitótfaluban együtt marad­hat több mint száz, Erdélyből érkezett család. Mint mondotta, nem sokai változott az élete azóta, hogy férjét az Egyesült Államok elnökévé választották. Most is ugyanúgy feleség, anya és nagymama. Ázzál búcsúzott, hogy nagyon jól érzi magát Magyarországon, s szeretne a Békehadtesttel visszatérni ide. Külföldi események - egy mondatban Az elnök felesége az egyik szereplő iskolással mondta, hogy múlt év októ­ber 6-án illegálisan lépték át a határt; azelőtt Nagyváradon éltek.) Az elnök felesége kér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents