Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
8 1989. JŰLIUS 1„ SZOMBAT Hogyne kóboroljon el a bárány... A szögesdrót sem akadály Elkészült a nagy mű, s az alkotó pihen. Elvonultak a drótakadályt építő román határőrök Az első meghallgatáson Sadean Adrian Stefan Colldos gazda ügyel rá, hogy ne kóboroljon el a bárány. Csaholó, terelő kutyája mellé időt, pénzt, energiát nem kímélve veszedelmes őrt is állít. S amint pók szövi hálóját, úgy keríti körül udvarát, karámát. Hogy ne tévedjen tilosba a jószág. Míg az egyik lebontja, mert oly jól tudja, hogy a szögesdrót sem akadály — addig a másik két, két és fél méter magasan szögesdrótakadályt emel. Ám mindhiába! Hiszen elkóborol a bárány, azaz akarom mondani a nemzetiségi és a román. Menekülnek. Romániából! Hiába a drótakadály, most is naponta érkeznek hazánkba a menekültek. Tájoló és térkép segítségével, két napot is gyalogolva, kerülve az akadályt —, igaz, úgy hírlik, bontása elkezdődött —, szabad levegőre vágyva. Még szerencse, hogy nem villanypásztort állítottak, bár a világ más tájairól érkező turisták kábítására, ha látják, látták, éppen megfelel. Arra jó, hogy gyorsan szedjék sátorfájukat, s hanyatt-homlok csatlakozzanak — bár nem tiltott ösvényen! — a menekülők népes táborához! V. E. Kétnapi gyalogtúra után 1989. június 24-én 6 óra 30-kor átlépték a magyar határt. Mind a négyen rO' mán nemzetiségűek MM Ottó: Egy bérház lakói öt és hat között Lehúzza a vécét. A dübörgést, a leszakadó víz zaját megszakítja az ajtó becsapódása. Ilyenkor mindig ingerült, utálja a hajnali kelést, ezért — talán ezért — minden reggel, hajszálpontosan öt órakor kimegy a vécére. Krákog és köpköd, miközben dolgát végzi, és elmerülten nézegeti a koszos, ritkán súrolt mozaiklapokat. Pizsamája zsebében cigaretta után kutat, pedig már régen nincs neki ;— leszokott Széthúzza a függönyt Kinéz az ablakon, agya szinte fel sem fogja az unalomig ismert képet Néhány tétova léptű, biztos lábú halad csak el ilyenkor a bérház előtt... ♦ Egy pillanatra megáll, de csak addig, míg a jobb keze mutató- és gyűrűsujja közül bal lába elé ejti a cigarettáját, és azon taposó mozdulatokat végez. Bal kezében aktatáska, most nagy ívben előrelendíti, míg jobb kezével lehúzza az órát boritó zakóujjat. Szokásból felnéz egy bérházra. Egy férfit lát a második emeleten, keze a félrehúzott függönyt tartja egyensúlyban. A megszokás továbbviszi tekintetét, mely unott és közömbös, akár egy erdei lényé. Egy tétova pillantást vet még az óriási üvegajtóra, egy harántterpeszbe görnyedt asszonyt vesz így észre. A kékes — talán kékes —. toldozott — talán toldozott —- köpeny jó darabot szabadon hagy az asszony kövér — talán visszeres — lábából. De mozduló teste már viszi is tovább, gondolata is tovább táncol ... ♦ A téglalap alakú rongyot két alsó csücskénél fogva, széthúzva felveti és lehúzza egy alsóbb lépcsőfokra, közben érzi, dereka ropog. A két alsó csücsköt marokra fogva erőteljesen előbb jobbra, majd balra húzza, csuszolja a ronggyal a piszkos műkövet. A rongyot közepe felé összehúzza, a vödör fölé emeli és belecsavarja. Ügyel arra, túl nagy zajt ne csapjon, és már emeli is egy alsóbb lépcsőfok felé a zsákvásznat. Odébb helyezi a^ pléhvödröt, melyet már simára koptatott az erős lúg. A beszűrődő egyre erősebb napfény fényes csíkokat villogtat a vizes kövön, erre vet árnyékot az egyre erősebben hangzó kopogás tulajdonosa, a postás, nagy táskával az oldalán... ♦ Oldaláról maga elé húzza, majd két kezének hüvelyk- és kisujjával kitámasztja, és halkan köszönve vigyázva fellép a frissen mosott, csillogó lépcsőfokra. Az első emeleten balra, a folyosó vége felé irányítja lépteit. Az utolsó ajtó előtt megáll egy pillanatra, de már fordul is meg, az ajtó és a kilincs közé helyezi a Népszabadságot. Végigmegy az egyforma ajtók előtt, keze automataként hajtogatja a lapokat. Az ajtók gazdái ilyenkor még minden bizonnyal aludnak, gondolná, de ilyenkor nem szokottt gondolkodni. Megszokta már, hogy az újságokat az ajtók előtt simuló lábtörlők szerint illessze a kilincsre, tudja, ahol nincs, ott nem kell megállnia, ezt már régen észrevette. Végezve a bal oldali ajtókkal, most a jobb oldali ajtókat látja el a friss lapokkal, majd visszatérve a lépcsőhöz, fellépked rajta. Azt még hallja, hogy nyikorog egy ajtó, de ekkorra már a lépcsőfordulóban jár... ♦ Kilépve egy lábnyomra a küszöb elé. papucsos lábával egyenesre igazítja a lábtörlőt. Kinéz, látja-e valaki, beveszi az újságot. majd egy kattanással becsukja maga mögött az ajtót. Belép az előszobába, melyet már betöltött a sercegő zsír, és a benne sülő zöldpaprika szaga. Odamegy a gázhoz, egy villával belekapar a serpenyőbe, mire hangosabb lesz a sercegés. Lábujjhegyen, a szoba ajtajánál levetve papucsát, belép a szobába, ahol ‘érje alszik. Mellé érve gyengéd csókot ie- hel homlokára, ébreszti fel. A férfi felnyitja szemét, mosolyog, magához vonja az asszonyt, és most ő köszönti csókkal feleségét. Aztán ránéz az órára, látja, fedik egymást a mutatók. Még egyszer rámosolyog feleségére, majd gyengéden eltolja magától, és leugrik az ágyról. Felesége kisiet a szobából, az ajtónál felveszi papucsát, sietve megy a sercegő tál felé. A hűtőszekrényt félig nyitva, négy tojást számol ki a gép tetejére. A tál széléhez ütőt geti őket egyenként, majd a héját kétfelé véve beleejti a zsírba a nyúlós fehérjét és aranyló sárgáját. A zsír hangja magasabb lesz. A villával alá-alányúlva figyeli a tojás színváltozását. Takarékra teszi a gázt. felfigyel egy apró zúgó hangra, villanyborotva működik Két csészébe gőzölgő kakaót tölt, majd egy-egy darab kenyeret szel. Férje letelepszik az asztal mellé, puhán kérdezősködik harmadikukról Az asszony párásán csillogó szeme mosolyogja vissza a választ: hallgasd meg, szívem! A férfi esetlenül az asszony keble alá hajtja fejét, és rászorítja fülét az egyre, napról napra feszesebbé váló hasfalra Halk dobogást hall. Felnéz, most már az ő szemében is csillogás. Csókot váltanak, miközben behallatszik egy rádió sercegése ... ♦ Nyögve ül fel az ágyon, megszokta a hajnali kelést, de itt semmit sem tud csinálni. A Falurádió műsora csendül fel, a határból gépzúgást közvetít a harsogó hangszóró. Visszagondol életére, mikor marokszedő volt aratáson, de most nem sajnálja azokat az éveket. Gondolata tovább viszi, már a malacsivítás- tól hangos udvarban jár, meztelen lábszárát tucatnyi nedves orr bökö- di, keze egy szakajtóba merülve ocsút szór a baromfik közé Agyában minden reggel ugyanez pereg le, talán visszasírva a tanyasi életét. Pénzén bérházba költözött, de a változást pénzzel nem lehet befolyásolni. Elgondolkodva időnként felfigyel a riporter beszédére, napos, meleg az idő, este is meleg lesz, gondolja, nyitva hagyhatom az ablakot. Órájára pillant, és keze már tekeri is az öreg rádió nyikorgó gombjait. Éppen idejében, már csak három sípszót tud elkapni újból órájára pillant, pontos, miközben a szobát elönti a közeli gyárduda hangja. Hat óra van. Térképet, tájolót kapott a hóna alá segítőtársként — s célba ért
