Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-06 / 157. szám
Í989. JÚLIUS 6., CSÜTÖRTÖK 5 Legyünk az orrunk után... A battai kánikulában A dahasi szagos Aki az országúton Dabas felé igyekszik, útjelzőtábla nélkül is odatalál. Orrfacsaró, szúrós bűz jelzi a látogatónak, hogy jó irányba tart... A szennyvíztelep „haldoklik”. Területe, mint óriás fekély, segítségért kiált. A fák kopaszon meredeznek az ég felé, az egykori rét helyén ma iszapos „mocsár tenger” áll. Még a madarak is elkerülik e vidéket. Schönweitz Tnmás tanácselnököt arról kérdeztük, meddig rontja még a levegőt ez a megfáradt telep: — Reméljük, már nem sokáig. A város kinőtte a régi szennyvíztelepét. A rossz levegő abból adódik, hogy a talajra engedik a szippantós kocsik a szennyvizet, és az e célra kijelölt terület már túlterhelt, iszaposodik. Sürgős intézkedésre van szükség, mert ;fennáll a veszély, hogy a talaj mélyebb rétegeiben megbúvó ivóvíztartalékot is eléri a szennyvíz, és az beláthatatlan következményekkel járna. Ezért felvettük a kapcsolatot a Csangrád megyei Víz- és CsaBZisérBetképpen Hurokcsapda autósoknak Szentendre három legfontosabb jellemzője, hogy hangulatos, zsúfolt és drága. Hangulatosságát gyakran rontja nyomasztó zsúfoltsága, járókelőket riogató járműforgalma. A városi tanács már tavaly szeptemberben tárgyalt arról, miként' lehetne a ífélyárosí megóvni a, túlzóit gépkocsi- forgalomtól. Három változatot is kitaláltak a megoldásra. A javaslatok központi magva az volt. hogy szedjenek pénzt a belvároson átgurulni vagy ott parkolni szándékozóktól. A ta- nácstestület azonban elvetette mindhárom variációt. Ügy látta, hogy egyik elképzelés sem veszi kellően figyelembe a lakosság érdekeit, emellett túlzottan bevételcentrikus és beruházásigényes. A testület újabb tanulmány készítésé* igényelte az illetékes szakigazgatási szervtől. A napokban a műszaki osztály a tanács elé tárta az újabb rendezési tervet. Ezt a testület elfogadta. A javaslat igazi próbája azonban a gyakorlat lesz, csak kedvező tapasztalatok alapján véglegesítik a megoldást. Eszerint jövő februártól — kísérleti jelleggel — hurokutca- rendszer akadályozza a belváros átmenő forgalmát. A célforgalom viszont az egészen szűkén vett városmagig eljuthat. A parkolási díjakkal a külterületi várakozóhelyeket igyekeznek vonzóvá tenni. Közlekedési jelzőtáblákkal egyirányúsított utcákkal, forgalomkorlátozásokkal alakítják ki a hurok utcákat. Hurokrendszer lesz az Ady utca — Somogyi part — Bog- dányi utcából, a Steinmetz — Iskola — Bartók — Martinovics utcákból, a Martinovics — Engels — Április 4. utcákból, a Bükkös part — Ligeti utca — Rákóczi utca — Április i. utcából, a Somogyi part — Május 1. utca — Jókai utcából, valamint a Római sánc köz — Kossuth utca — Paprikabíró — és a Jókai utcából. A Bükkös partot a Kör utca és a Május 1. utca közötti részén minden jármű elől lezárják. Hasonlót terveznek a Május 1. utcában is. a Péter-Pál utca és a Városház tér közötti szakaszon. A tanulmány- terv a Dunakanyar körút egyes csomópontjainak célszerűbb kialakítását is javasolta. A korlátozások némi ké- nyelmetlenséggel is járnak. A városi tanács azonban a helyi lakosság érdekében döntött a kísérlet bevezetése mellett. K. Gy. tornamű Vállalat szentesi telepének vezetőivel. Ök kifejlesztettek egy újfajta vízmüvet, mely konténerelemekből áll, telepíthető, és nemcsak a csatornázott, hanem a szippantott szennyvizet is befogadja, megtisztítja oly mértékben, hogy utána beengedhető a vízbe, azaz a mi esetünkben a 27-es csatornába kerülhetne a kommunális szennyvíz. Ha sikerül a Biomodul 500-ast üzembe helyeznünk, akkor meg tudjuk duplázni a fogadható szennyvíz mennyiségét. Ennek a rendszernek az is nagy előnye, hogy bármikor bővíthető. — Mikorra várható mindez? — Ha sikerül az ehhez szükséges pénzt előteremtenünk, akkor év végére. Most fáradozunk az anyagiak összegyűjtésén. Próbálunk a közületek- től kérni és bírjuk a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium ígéretét is. Ezenkívül számítunk a gazdálkodók segítségére is. Mindezzel párhuzamosan felkértünk egy szakértői csoportot, hogy tervezze meg a város számára a szennyvízelhelyezés hosszú távú programját, mely tartalmazza a csatornázásnak, szennyvízelhelyezésének, -tisztításnak hosszabb távú programozott, szakszerű végrehajtását. Ennek alapján készülnek a konkrét kiviteli tervek — mondta a tanácselnök. S míg mindez valóra válik, addig megyünk az orrunk után ... Tóth Mariann Utunk a városi uszoda és a strandfürdő' medencéi mellett vezet. Noha még messze van a dél, de már így is több százan napoznak, lubickolnak. A hivatalos nyár beköszön- tével megjött a kánikula is. Sokáig váratott magára, de 4-5 napja pótolja mulasztását. Nagyon sokan örülünk jöttének, de akik munkapad mellett állnak, a földeken hajlon- ganak, már nehezebben viselik el a tűző napsugarat, nem úgy, mint a nyaralók. Utunk ezen a meleg délelőt- tön Százhalombattára vezetett. Az iparváros — kánikula ide vagy oda — élte a megszokott életét. A két gyáróriásban, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál és a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál mint máskor, most is több ezer ember végezte a munkáját. Hiába, az energia- termelés — lehet hideg, lehet meleg — nem tűr lazítást. Az oszlop tövébei» a Benta Völgye Termelőszövetkezet üveghazában Polecz Edit és Ézsiás Erika szedi a paprikát a 35 fokos párás melegben. Mintha az Egyenlítő vidékén lennénk, pillanatok alatt vizes lesz az ingünk. Azért itt is hamar megtelnek a vödrök paprikával. Sietni kell vele, mert jönnek érte, várják az üzemi konyhák a friss zöldárut. A mai lurkók apraja is dörzsöltebb annál, semhogy reszelőolajért lehessen szalajtani vagy galambtejért... Olyan „üzletbe” pedig már egy első osztályos sem menne bele, hogy három forintot adjon cserébe kettőért. Persze ők még csak gyerekek. Bezzeg mi, felnőttek, sokkal okosabbak vagyunk már, s cl tudjuk magunkkal hitetni, hogy egy ilyen „bolt” megéri. A Re Con Term Ganz váci leányvállalat tavalyi éve leegyszerűsítve így néz ki; negyvenmilliós árbevétel mellett tizennyolcmilliós veszteséget könyvelhettek el. Ez pedig, ha másra nem is, arra jó volt, hogy messze lekörözzék a többi „egyszerűsített adatszolgáltatót” azon a listán, ami a Veszteséges gazdálkodók és veszteségük ösz- szege 1988-ban — címet viseli. Az őket követő Nautika kisszövetkezet mindössze nyolcmillióval szerénykedik utánuk. Ha Magyarországon piac- gazdaság volna, akkor a leányvállalat vezetői most alighanem egy jó vastag kötél után néznének. De mi még messze vagyunk a piacgazdaságtól, így igazából az sem meglepő, hogy néhány hónapja neveztek ki új igazgatót a leányvállalat élére. Oláh István korántsem látja reménytelennek a helyzetet. Igaz, hogy csaknem húszmillió vo*t tavaly a „ieány" vesztesége, viszont a bankoknak rendben fizették tartozásaikat, a tizennyolc- milliót pedig a vállalat — úgynevezett — vagyonkezelő központja könyvelte a többi közé. Mint ismeretes, a Ganz- Danubius gyárai részvénytársasággá alakultak, a központból pedig egy kis létszámú vagyonkezelő csoportot hoztak létre, s itt „kezelik” a patinás cég sok százmilliós veszteségét. A „leány” tizennyolc milliója alig több, mint egy családban a gyermek zsebpénze. Ámi persze nem jelenti azt, hogy ne kellene visszafizetni a hiányt. Vissza kell fizetni, de ez a megoldás — ideig-óráig — lélegzethez juttatta a leányvállalatot. A leányvállalat megalakításakor úgy gondolták, hogy depózásból — tehát a külföldi konténerek tárolásából —, valamint ezek javításából megélhetnek. Mivel a mellettük lévő konténergyár és a A konténergyártás húzhatja ki őket a bajból (Erdősi Ágnes felvétele) leányvállalat vezetőinek kapcsolata megromlott, nem is igen vállalkozhattak volna másra, hiányoztak a drága gépek a konténer készítéséhez. A két cég közé jókora kerítést húztak, hatalmas vaskapuval, amit még konténerekkel is eltorlaszoltak. Így álltak a dolgok, amikor az első vészjelzéseket megkapta a hajógyári vezetés, ez pedig nem volt más, mint ötmillióra prognosztizált év végi veszteség. Valamit tenni kellett: a leány- vállalat igazgatóját „elmozdították” és a konténergyár egyik emberét bízták meg ideiglenesen a vezetéssel. Az okoskodás tulajdonképpen bevált, mert így feloldódtak a vezetői ellentétek, s megszülethetett az egyedül ésszerű megoldás. Mivel a konténerek iránt a kereslet megnőtt, gyártson a leányvállalat is konténert, hiszen azok Nyugaton valutáért jól eladhatók. A megbízott igazgatót váltotta fel Oláh István, aki pályázat útján nyerte el az igazgatói széket. Műszaki ember, ezért nem is igazán szakmába vágó feladat számára a leányvállalat alakítása. Azon túl ugyanis, hogy konténergyártásra álltak rá — terveik szerint —, az emblémát is átfestik, részvénytársasággá vagy korlátolt felelősségű társasággá alakítják a céget. Ezzel megteremtik a lehetőségét annak, hogy a konténergyárral és esetleg egy külföldi tőkés partnerrel közösen vegyes vállalatot alapíthassanak. Ez persze még a jövő zenéje. Az itt dolgozók sokáig úgy érezték, inog a lábuk alatt a talaj, de az igazgató megnyugtatta őket, mondván, hegesztőkre mindig szükség lesz, a csőd azt jelenti, hogy a vezetőket váltják le. A beszélgetés végeztével nem álltam meg. hogy meg ne nézzem a két gyár között húzódó kerítést. A konténertorlasz eltűnt, s a kaput sarkig tárták... Mátrai Tibor De máshol sincs pihenés, a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat helyi kenyérgyárában ma is mintegy 80 mázsa kenyeret sütnek. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, sokan most vették ki szabadságukat, igy még szerencse, hogy itt vannak a szakmunkástanulók, akik most ismerkednek a mesterség első fogásaival. Ök sem így számították, hogy a 40-45 fokos melegben kell majd a kemencéből kiszedni a forró kenyeret. Antal Rolandról is igencsak folyt a víz, amint nagy lapátjával a szép barnára sült kenyereket tette fel a szárítórekeszre. Az óvárosi üzemtől nem messze a 120 kilovoltos távvezeték oszlopain most cserélik ki a szigetelőket. Fenn a sok emelet magasban egyáltalán nincsenek irigylésre méltó helyzetben a szerelők: ifjú Pesti Sándor, Jaskó Gáspár és Szabó Zoltán. Itt nincs hova elbújni a tűző nap elől, hiszen az oszlopról való lejövelel is majd félórát vesz igénybe. Csak a szellő segít, ami ha fúj, mint egy ventilátor hűti odafent a levegőt. ,, Fogy a szomjat oltó szódavíz is — mondja Igmándi Ferenc, a Buda Környéke ÁFÉSZ szikvízüzemének vezetője, míg segítője, Horváth Károly a kocsi platójára rakja fel a teli üvegeket. Naponta 2-3 ezer liter szódavizet is készítenek, sűrűn megfordulnak a város üzemeiben, s jut belőle a környék vendéglátóhelyeinek is (Kép és szöveg: Hancsovszki János) A leány tizennyolcmilliója Csőd vagy nem, a hegesztő marad
