Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-06 / 157. szám
1989. JÜLIUS 6., CSÜTÖRTÖK áfáján 3 Részvénytársaság tett a Mezőgép Világszínvonalon eredménytelenül Nyílt levél a miniszterhez A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezete Pest Megyei Bizottsága nyílt levélben fordult a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez és a következőket írja: Tiltakozunk az ellen, hegy az általunk képviselt mezőgazdasági dolgozók munkájának hasznát olyanok fölözzék le, akik ennek megtermeléséhez nem járultak hozzá, akik az országban megtermett javakat saját hasznuk gyarapítása érdekében elpocsékolják és gátolják jogos tulajdonosához, az ország lakoss igához való eljuttatását. Tudatában vagyunk annak, hogy helyzetértékelésünk megismétlése azoknak a felvetéseknek, amelyekre reagálni, hathatós intézkedéseket foganatosítani a korábbi kormányzat mindeddig képtelen volt Annyi aktív kereső talán az országban sincs, amennyinek a különböző szanálóbizottságokban kéne dolgoznia, ha a hosszabb-rövidebb ideig veszteséges vállalatok valameny- nyien a feketelistára kerülnének. A mai nagyüzemek java része ugyanis a rövid és középlejáratú hiteleinek egy részét nem tudja a lejáratkor visszafizetni. A laikus szemlélő joggal gondolhatná, hogy ezek az üzemek hasonló helyzetben vannak, mint kis hazánk, s hiteleiket addig halmozzák, mígnem kritikus helyzetbe kerülnek. Ám ez nem így van, hiszen egy új gazdálkodási formában a vállalatok még menthetik a menthetőt. Irán még tartozik Erről tett bizonyságot a mo- nori Mezőgép Vállalat is, melynek korábban, 1976-tól 1984-ig szinte semmi gondja nem volt, dinamikusan fejlődött. Csökkent a termékeik iránti kereslet. Ez önmagában is elvezethet a gyengébb eredményhez. Dr. Sándorfi László vezérigazgató szerint azonban nem ez volt az elsődleges oka a hanyatlásnak. A leszálló ág kezdetét az jelentette, amikor a fejlődő országokban építettek baromfi-feldolgozó és húsipari létesítményeket, s a nevezett országok fizetőképessége bizony nem volt a legjobb. Példaként említhetjük Iránt, a mai napig tartozik több mint 42 millió forint értékű konvertibilis valutával. Az ösz- szeg visszafizetésére ugyan kaptak ígéretet, ám a kamatokat a szerződő fél nem hajlandó megtéríteni, ezt a magyar vállalatnak kell állnia. Válaszút előtt A kritikus helyzet kialakulásában persze a pénzügyi irányításnak is része volt, hiszen az elmúlt év elején 9,5 százalékkal le kellett értékelniük termékeiket, miközben a bérbruttósítás, a forgalmi adó és az energiaárak emelkedése mintegy 95 millió forintot szakított ki az egymilliárdos termelési értékből. Ezt a hatalmas vérveszteséget már nem tudták következmények nélkül elviselni, a nyereség eltűnt,' "a bérfejlesztésben nagyon lemaradtak, s így legjobb szakmunkásaik egy részét elveszítették. (Ügy hírlik, a közeli Ferihegyi repülőtéren már egy kis Mezőgépet lehetne összehozni.) Mindennek tetejébe az évi 250—300 milliós, túlnyomó részben a Budapest Banktól felvett hitelek visszafizetése megnehezült, s a bank a hitelszűkítő intézkedések kapcsán csökkenthétté is a több mint 20 százalékos kamatú pénzalapot A három említett gyáregység talpra állításához viszonylag kisebb pénzre volt szükség. Jelen pillanatban még az érdi és a Forgács utcai telep gondjainak megoldása okozhat fejtörést. A vezetők külföldi tőke bevonásával vegyes vállalatok létrehozására törekednek, ám egyelőre a politikai és gazdasági instabilitás miatt ez lassan megy. Munkások elbocsátását nem tervezik e két egységből, ám ha szorul a hurok, akkor létszám-átcsoportosítással oldják meg a problémát. Az eredmény: nulla Dr. Sándorfi László véleménye szerint a termékszerkezettel különösebb gond nincs, a holland és nyugatnémet licenc alapján gyártott hús- és baromfiipari berendezések. illetve a hidraulikus szivattyúk, elektromos hajtóművek és kovácsolt termékek megállják a helyükét a piaci versenyben. Ezt bizonyítja, hogy az össztermelésnek mintegy harmada külhonban talál vevőkre, s az export több mint 90 százalékát tőkés relációban értékesítik. S hogy milyen vállalati eredményt produkált az elmúlt esztendőben a világ első öt baromfiipari gépgyártói közt nyilvántartott Mezőgép? Nos, annak ellenére, hogy több mint 4 millió dolláros valutabevételre tettek szert, az eredményük nulla. A Kínában, Algériában és az NDK- ban létesített baromfiipari vágóhidak ugyanis éppen hogy fedezték az elmúlt esztendőben még hagyományosan és veszteséggel működő cég ráfizetését. B. Gy. Szegény „gazdagok" Szegény embert az ág is húzza. A természet olyan bő kajszibarackterméssel kedveskedett, hogy néhol az ág is letört alatta. A kiskunlacházi Petőfi Tsz 14 ezer hektáros barackosában Is sok munkát ad a termés betakarítása. De hiába a gazdag termés, ha a bőség lenyomja az árakat, s a hazai piacon. valamint a szocialista és olaez exportból befolyt pénz — a többletmunka ellenére — nem lesz sokkal több, mint tavaily. (Hancsovszki János felvétele) TANÁCSELNÖKÖK FÓRUMA Vita az önkormányzatról Sok vita van manapság az önkormányzat szerepéről, korlátáiról. és meglehetősen sok a bizonytalanság is. Mit tartogat a jövő? Milyen változások várhatók a tanácsi munkában, mire kell felkészülni és mit szükséges elvetni az eddigi gyakorlatból? Ezekről a kérdésekről tanácskoztak a megyében tevékenykedő tanácselnökök június végén. A megbeszélésen való részvétel nem volt kötelező, ötven tanácselnök jelezte előzetesen az érdeklődést, s körülbelül ugyanennyien el is mentek a megyei tanács épületébe, hogy meghallgassák az előadót, vitatkozzanak a tennivalókról. GOMBNYOMÁSRA — Érvényesüljön-e a továbbiakban is a demokratikus centralizmus elve, .amelyre a tanácsi rendszer épült? — tette fel az egyik legfontosabb kérdést az előadónak félkért dr. Madarász Tibor, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tanszékvezető professzora, aki a társadalmi megbízatása révén a tanácsi munka elmélyült ismerőjévé vált. — Ez a kérdés talán fel sem merülne, ha a ,,demokratizmusjobban érvényesült volna. Gyakran viszont azt tapasztaltuk hogyha „fent" megnyomtak egy gombot, az utasítás végigszaladt a tanácsi láncon a beépített demokratikus garanciák ellenére is. Bizonyos mértékű szabályozásra azonban a továbbiakban is szükség van. Erős a tábora annak a törekvésnek, hogy a megye a helyi tanácsoknak ne adjon utasítást, viszont ne mondjon le ellenőrző funkciójáról. Az ellenőrzés egyrészt a folyamatos informálódás egyik elengedhetetlen forrása, másrészt a fegyelmezés eszköze is. Még nem tudni, miként dől el a demokratikus centralizmusról szóló dilemma, de legalábbis ilyen fontos kérdés az, hogy megmarad-e a megyerendszer. Madarász Tibor ezzel kapcsolatosan is több lehetséges variációt ismertetett. Vannak, akik azt mondják, hogy a megyék helyett régiók legyenek (földrajzi egységekre osztott, a jelenlegi megyéknél általában nagyobb területek). Emellett az szól — mint azt dr. Erdélyi László, a megyei tanács szervezési és jogi osztályvezető-helyettese mondta —, hogy ismét megvalósulhatnának a természetes megyehatárok. A jelenlegi közigazgatási egységek még történelmi örökségként maradtak ránk, s ritka az, hogy természetes földrajzi környezet — például folyóvíz vagy hegység — alkotná a mezsgyét. FÚZIÓVAL? Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a megyerendszert nagy járások rendszerévé kell átalakítani. Ebben az esetben a „másodfokú központ” közelebb lenne a lakossághoz, mint jelenleg. Egy harmadik nézet szerint maradhatna a megye, megkérdőjelezik viszont a megyei tanácsi testület szükségességét. Csak egy hivatal kellene, amely az igazgatást végzi el. Ez a megoldás abban az esetben jöhetne szóba, ha a megyei apparátusok nem rendelkeznek szétosztásra váró anyagi eszközök fölött. Mekkora lesz Budapest? — töpreng az ember, hallva, hogy a fővárosban nagyon szeretnék elérni azt, hogy az agglomerációval megteremtsék az államigazgatási kapcsolatot is. Fúzióval vagy adminisztratív alárendeléssel egyaránt megvalósíthatónak látják ezt. Ebben az esetben itt is kialakulhatna a Nagy- Londonhoz vagy Nagy-Párizs- hoz hasonló kerületi sáv. A megyei tanácson viszont észszerűbbnek látják azt, ha nem a főváros kap továbbra is minden prioritást a növekedéséhez, hanem lehetővé teszik más magyar településeknek is, hogy fejlődjenek. Szó volt arról is a megbeszélésen, hogy sokan sokféleképpen értelmezik az önkormányzat fogalmát. Nem eldöntött kérdés az sem, hogy az önkormányzat alanya a lakosság legyen-e, avagy a tanács. Mai demokratikus légkörünkben talán a lakosságra szavaznánk, ám akkor meg kell mondanunk azt is. hogy hol gyakoroljuk jogainkat és hol rójuk le kötelezettségeinket. Például, hol fizessük be az adót? Az állandó vagy az ideiglenes lakhelyen? Hol éljünk a választási joggal? — és így tovább. Hiszen ez csak természetes — gondolták (gondolhatták) önkéntelenül is a résztvevők, amikor az előadó arról beszélt. hogy az önkormányzat, jogok sorában például a községnek joga van a névválasztáshoz, illetve ahhoz, hogy a történelmileg kialakult nevét viselje. Ha belegondolunk, akkor viszont rá kell jönnünk, hog ez nem is olyan természetes: hány településnek kellett a szándékától függetlenül megváltoztatnia a nevét, mert az aktuális politikai akarat úgy kívánta. JOGOK Magától értetődőnek tűnik a további is: a képviseleti szerv választásához való jog, a döntés az egyesülésről vagy a szétválásról, a helyi ügyekben való döntés joga, a saját szervezet kiépítésének joga, valamint a gazdasági jogok komplexuma, mindez csak egy csokorravaló abból, ami érzékelteti, hogy az „önállónak" kikiáltott tanácsi munka milyen elemi önállósági jogokat nélkülözött mindeddig. A tanácselnökök érdeklődésén látszott, hogy igénylik ezt a fajta konzultációs lehetőséget, amelyen kötetlen eszmecsere formájában hallhatnak friss információkat és cserélhetik ki tapasztalataikat. A megyei tanács nem is egyedinek szánta a megbeszélést: a következő szeptemberben lesz. gazdasági kérdéskről. Októberben spanyol előadót várnak. aki a spanyol alkotmányozás folyamatáról fog beszélni. K. Gy. B. úr levele Kliensnek Kinek a bőrébe bújjunk? £ Megjelent egy, szerzője sza- ^ vai szerint „kis tanulmány** a 4 Kapu c. folyóiratban (89/6. 2 szám) Mindszenty József bí- > borosról. A tanulmánynak 7 egyetlen mondatához — ami ^ szerint a bíborost „emberség, ^ hit, magyarság példaképévé le- V, het állítani” — rövid reflexiót 7 fűztünk lapunkban. Leírtuk, ^ a példaképek állítása soha nem ^ volt erőssége egyetlen történel- V mi időszak résztvevőinek sem, V. s az óvatosság talán most sem 4 árt. ^ Kaptuk az alábbi levelet, / amelyet betühűen közlünk. Tisztelt Kliens Űr! Bevallom, nagy olvasói élményeket jelentenek egyéni hangú, sajátos eszmefuttatásai, melyek egyben mindenkor az ötvenes évek gyakorlatának pallérozott védöbeszédei! (Mintha éppenhogy nem kliens, hanem prókátor állna a sorok mögött?!) Így éreztem ezt 1989. júni. 26-i „Példakép” című épületes glosszájá- nak olvasása közben is. Mint kliens bőrébe bújt fiskálishoz illik, vélt igazának védelme érdekében nem átall a „haladó szellemiség” ősi ellenségeivel, a jezsuitákkal sem egy gyékényen árulni. Gyanítom, hogy Nagy Töhötöm páter volt Kliens úr talán első és utolsó „ütőkártyája” ebből a táborból?! Én sajnos ilyen prominens személyiségtől nem tudok idézni, be kell, hogy érjem ★ ★ T isztelt Olvasónk! Csodálkozhat! Levele még akkor is betű szerint jelent meg, ha hosszabb, mint maga a reflexióra ürügyet adó glossza volt. S bevalljuk: zavarban vagyunk, Olyasónk egyetlen állításunkat sem kifogásolta, amit már csak azért sem tehetett meg, mert — idézetek voltak. A Kapuból, illetve Nagy Töhötöm könyvéből. Glosszánkban Kliens csupán annyit kockáztatott meg, hogy azt írta: a példaképek kijelölésében „az óvatosság talán most sem árt”. Ennyi, ez kelt ilyen indulatot? S zavarban vagyunk azért is, mert nem tudjuk, miért véli úrnak levélírónk a Kliens aláírást? Lehet nő is, férfi is a szerző, lehetnek szerzők, hiszen a sajtó sok évtizedes hagyományainak megfelelően, az ilyen aláírások valójában a szerkesztőség véleményét jegyzik. S tovább: zavarunkat növeli, hogy nem tudjuk, most .pallérozott védőbeszédeket” tartunk-e, avagy „vagdalkozó demagógiát, helyi érdekű elvte- lenséget”(?) zúdítunk-e B. K. nyakába? S azt sem sejtjük, ha idézünk egy könyvből, amelynek szerzője történetesen egy páter, akkor miért kerülnénk egy gyékényre a jezsuitákkal? S miért lenne az igazságnak az a minősítője, hogy jezsuiták, karmeliták, laikus hívők, avagy éppen ateisták mondták? Sajnos, többszöri olvasás után sem voltunk képesek eldönteni, miként váltunk „kliens bőrébe bújt fiskálissá”, sorok mögött álló „prókátorokká”, hogyan kerül az „elhamarkodott” kifejezés úgy a levélbe, mintha a mi minősítésünk lenne, holott ez a szó még véletlenül sem fordul elő a glossza szövegében ... Nem tudjuk, mennyiben közömbösítené Nagy Töhötöm állítását König bíborosé, amikor az egyik a politikusként fellépő főpapról szól (és még él az, akit megméri), a másik állítás pedig az egyházi méltóság munkásságát méltatja, annak halála után és úgy, hogy attól a méltóságtól a Szentszék 1974. február 5-én Franz König bécsi bíboros egyetlen mondatával, melynek minősítése sarkallhatta talán Stoffán Györgyöt is „elhamarkodott" ítéletére: „Mindszenty József bíboros, a megalkuvás nélküli hitvalló, a keresztény remény hirdetője, életét és munkáját az Isten, az Egyház és népének szeretete hatotta át!” S még valami, Mindszenty „anakronisztikus ábrándjairól” a monarchiát illetően. Érzésem szerint a — Kliens úrtól nem túl távol álló — „ferencrendiek” (Münních F. Társaság) ábrándjai a sztálinizmus restaurációjáról, még veszélyesebbek Mindszenty gyermeteg álmainál! E ,jeles férfiúk" között pedig bőven akadnak a közelmúlt letűnt időinek „hős” példaképei közül! Végtelenül sajnálom, hogy elveink különböznek, de mivel vagdalkozó demagógiára, helyi érdekű elvtelenségre sosem voltam vevő. gyanítom, hogy nem tudok az ön kliense lenni! Teljes tisztelettel: Brezovich Károly 2600 Vác. Klein K. u. 16. Ui.: Nem fogok csodálkozni, ha levelemet „nem teszik ki az ablakba”, azaz a jólfésült olvasói rovatba! T. Brex * hozott döntése fosztotta meg a bíborost, mivel a felkérésre, hogy mondjon le, Mindszenty József a Szentszéknek nemmel válaszolt ... Ellentétben levélírónk magabiztosságával, jelzőket, minősítéseket osztogató kedvével. ml csupán töprengünk, ahogyan a kifogásolt glosszá- ban is töprengtünk. Azon töprengünk például, helyes-e példaképnek választani azt a politikusként fellépő főpapot, aki így fr (Mindszenty József Emlékiratai, Toronto, 1974. Vörösváry kiadása) a nép sok százados álmáról: a földreformot „a szovjet főparancsnok rendelte el propagandaokokból és hajtatta végre abban a brutális és ésszerűtlen formában, amely felborította az egész ország gazdaságát, tönkretett egész néprétegeket...” Folytatjuk: az 1945. évi őszi nemzetgyűlési választások alkalmából kibocsátott főpásztori körlevélben (szövegezője és elfogadtatója Mindszenty József) az áll: „Nem avatkozunk be a választási küzdelmekbe, nem foglalunk állást egyetlen párt mellett sem.-.” Az említett Emlékiratokban viszont azt olvashatjuk: „A körlevelet kinyomattam s november 1-jén az ország valamennyi templomában felolvasták. Döntően befolyásolta a választásokat.” K önnyű • helyzetben vagyunk viszont akkor, ha felelni kívánunk B. K. gúnyos kérdésére, „első és utolsó” ütőkártya-e Nagy Töhötöm véleménye. Nem. nem „ütőkártya”. Hivatkoztunk rá. Ahogyan — kérdésére, kérésére — hivatkozhatunk sok lehetséges más mellett az USA budapesti követségének 1956. november 1„ éjféli dátumú, 212. számú táviratára, amelyet külügyminisztériumának küldött, s amelyben az áll: „A követség úgy véli, Mindszenty álláspontja pillanatnyilag ellenkezik Magyar- ország érdekeivel...” Tisztelt B. K.l Nem lenne jobb, ha mindenki megmaradna a maga bőrében? Hiszen úgysem tud senki kibújni belőle.
