Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

1989. JÚLIUS 31., HÉTFŐ 3 Zalában a reformkörök platformjára szavaztak Pártértekezlet Dabason Dabas városának és vonzás- körzetének kommunistái szom­baton pártértekezleten érté­kelték, elemezték az elmúlt évek politikai folyamatait és programot fogadtak el az MSZMP következő időszak­ban követendő feladatairól. A küldöttek hangsúlyozták, hogy az MSZMP októberoen össze­ülő kongresszusának történel­mi feladatot kell megoldania. A pártértekezlet' döntött arról is, hogy önállóvá válnak a vonzáskörzetben dolgozó nagy­községi pártbizottságok, és ön­álló egytestületes pártbizott­ság működik Dabason is. A városi MSZMP-értekezlet meg­választotta a pártbizottság tisztségviselőit. A pártbizott­ság első titkárának Laczkó Jánost, titkárnak Hernádi Lászlómét választotta. A párt­értekezleten részt vett és fel­szólalt Nagy Sándor né, a me­gyei pártbizottság titkára. Billy Graham amerikai evangélista szombaton este igehirdetést tartott Budapes­ten a Népstadionban. A vi­lágszerte ismert lelkész — aki most negyedszer jár Magyar- országon — Kelet-Európábán első alkalommal tartott pré­dikációt ilyen nagy befogadó- képességű sportlétesítmény­ben, teljes sajtónyilvánosság előtt. Az eseményen megje­lent Szűrös Mátyás, az Or­szággyűlés elnöke, s részt vett több magyarországi egyházi vezető. Ott volt Mark Palmer, az Egyesült Államok buda­pesti nagykövete. A progra­mot műholdak útján élőben közvetítette számos amerikai televíziós társaság, és egyenes adásban tudósított a Magyar Rádió is. A kórusművek elhangzása Vasárnap hajnali négy óra­kor fejeződött be az MSZMP Zala megyei pártértekezlete, amely szombaton reggel nyolc órakor kezdődött. A tanács­kozáson Fejti György KB-tit- kár jelenlétében megtárgyal­ták és széles körű, helyen­ként csapongó vitát követően a hozzászólásokban elhangzott kiegészítésekkel elfogadták a megyei pártértekezlet gazda­sági-társadalmi programját, a többpártrendszer körülményei között működő párt politikai programját, valamint válasz­tási munkamódszereit. Késő délutántól kezdve az esti órákig igen élénk vita folyt a párt megújításával után a megjelentek nagy sze­retettel fogadták Joni Eareck- son Tada amerikai rokkant írónőt, a Rokkantak Keresz­tény Alapítványának elnökét, a Reagan, korábbi amerikai elnök által életre hívott Rok­kantak Keresztény Tanácsá­nak a vezetőjét. A válltól le­felé mozgásképtelen írónő — aki számos országban ismert szájával rajzolt híres mun­káiról — bemutatása után ta­núságot tett a hithez való megtérés vigasztaló és erőt adó hatása mellett, majd ma­gyarul adott elő egy dalt az istenhitben való újjászületés­ről. Ezt követően Billy Graham tartott igehirdetést, amelyet dr. Haraszti Sándor, Graham személyes képviselője tolmá­csolt folyamatosan magyarra. kapcsolatosan a megyei párt- szervezet struktúrájáról. Négy változat közül a reformkörök által javasolt kapott szavazat- többséget A platform alap- gondolataként szövetségi jel­leggel működő megyei párt­testületet — 151 tagú választ­mányt — alakítottak, valamint koordinációs irodát a választ­mány és a munkabizottságok kiszolgálására. Mivel a harmadik napirendi pont lezárásával a korábbi pártbizottság mandátuma le­járt, a pártértekezlet az . új szervezeti felépítésnek meg­felelő személyi kérdésekben döntött. Szombaton késő éj­szaka kezdődött a jelölés. So­kan, főleg a régi pártbizott­sági funkcionáriusok, appará­tusbeliek — mivel nem értet­tek egyet a reformkörök ál­tal kezdeményezett új szerve­zeti felépítéssel — nem vállal­ták a jelölést. Vasárnap haj­nali négy órakor jelentették be, hogy az MSZMP Zala me­gyei választmányának társa­dalmi elnöke dr. Vári László, a nagykanizsai ügyvédi mun­kaközösség vezetője, helyette­sei Kárászné Rácz Lídia fő­iskolai adjunktus, valamint Szabó Balázs tsz-ágazatvezető. A koordinációs iroda függet­lenített vezetője első titkári funkcióban dr. Balogh Mik­lós, a volt megyei pártbizott­ság munkatársa lett, titkár­ként Devecserné Óvári Ibolya pártbizottsági munkatárs ka­pott bizalmat. Kongresszusi küldöttek vá­lasztásával fejeződött be a za­lai pártértekezlet. Vándorcirkuszosok védőháló nélkül Télen csömöri a Donnert család Európa vándorainak kínálata pontosan tükrözi a keresletei (Folytatás 03 I. oldalról.) Persze, nemcsak a drága holmikra, divatos cuccokra vágyókra gondol a piac. Van­nak helyek — talán mert a szegényebb árusok nem akar­nak keveredni a nagyhalak­kal —, ahol láthatóan saját holmijukat kínálják megvétel­re. Vita nélkül köttetnek az üzletek. Emitt idős nénike próbál egy még jó állapotban lévő matlasszé pongyolát, s viszi nyolcvan forintért, távo­labb maradék anyagból var­rott ágyneműkre alkusznak. A piacnak ez a sarka kicsit, kilóg az egyébként vidám és szórakoztató összképből. A legtöbb nézelődő — ők többen vannak, mint a vevők — gyor­san elsiet előttük, s ott áll meg, ahol már nagyobb, szí­nesebb a kínálat. A közgazdászok szerint Európa vándorai, a lengyelek nem javítanak devizamérle­günkön. Forintjainkat Isztam­bulba viszik vagy féláron ad­ják el Ausztriában. Onnan pe­dig a derék szomszédok visz- szahozzák ugyan, ám félpén­zért viszik cserébe az árut, s veszik igénybe a szolgáltatáso­kat Magam mégis azt taná­csolnám az elméleti közgazdá­szoknak, és a hazai külkeres­kedőknek, gyakrabban nézze­nek szét a dunaharaszti len­gyel börzén. Mert itt meg le­het tanulni, miként szabályoz a piac, hogyan működik a ke­reslet—kínálat törvénye. S azt is pontosan meg lehet tud­ni, mit érdemes behozni, mire vevő a magyar. Mert itt csak olyasmit árulnak, amire ke­reslet mutatkozik. Szombat—vasárnap különös emberkaraván áramlik a Vá­cot átszelő 2-es számú főútvo­nal mentén álló házsorok előtt. Vásárlásaik pillanatait, az alkudozások • dialógusait idézik fel. Az ijedt policáj!- felkiáltás nem hangzik már, eladók és vevők egyaránt nyu­godtak. Az úgynevezett len­gyel piac március óta legális, ámbár a hivatalos okmányok szerint szemérmesen csak használtcikkpiac néven jegy­zik. A műemlék jellegű, koráb­ban raktárak szerepét betöltő, úgynevezett Vörös-ház udva­rára nem könnyű bejutni. Boltíves kapuja alatt, szinte már a küszöbnél folyik az al­kudozás. Embergyűrűben rin­Pcrzsa vásár a hősi emlékmű tövében Medence a gyereknek, bőr­kabát a papának. Harasztin minden kapható gatózunk, lökdösődünk. Igyek­szünk beljebb kerülni. — lie kostuje? — kérdezi a vevő, mert ezt már megtanul­ta. A többség számolni is tud. Közben segít a lengyelek ke­véske magyar tudása. — Száztíz — jelenti ki hatá­rozottan egy vekkeróra tulaj­donosa. — Száz — közli a magyar. — Nincs rá jótállás — indo­kolja. Végül mégis kénytelen visszatenni az órát, a földre terített ponyvára. Ötven forint a helypénz. En­nek fejében százak rakják portékáikat az udvari kis asz­talkákra. Vehetünk női cipőt, háromszázért. Férfiszandált. Ezerötszázért a panellaká­sokban mindig hasznos falfú­rógépet. Csavarkulcs-készle- tet, brazil kávét, férfi- és női sortot, inget, pizsamát, a szo­ba mennyezetére csillárt. A lengyel—magyar kapcso­latok különös formája ez, amit jó lenne egy kiegyensú­lyozottabb korban anekdotáz- va emlegetni. Most azonban sovány pénztárcáink haté­konyságán igyekszünk így ja­vítani. Mindannyian tudjuk, hogy itt a két ország kritikus gazdasági tükörképét látjuk. — Ezek nem jó lengyelek. Feketézők. — mentegetőzik szemérmesen lengyel kollé­gám. Vigasztalom. A bécsi üz­leteket rohamozó magyarokat említem. Azok viselkedése meg nekünk blamázs. — Miért jönnek? Solti András piacfelügyelő szerint vannak köztük profik, vannak a pillanatnyi helyzetü­kön így segítő turisták. Van­nak rutinos utazók, akiknél szovjet, jugoszláv, román márkájú cikkek egyaránt ta­lálhatók. Lehet, hogy Bulgá­riában épp azt a pulóvert kí­nálják, amit a váci piacon vá­sároltak, itt szerzett bevéte­lükből. Az emberek örülnek az ol­csó áruknak, a kereskedők pa­naszkodnak a konkurenciára. Bőrnyakkendőt, Levi’s sapka' Napoleon konyakot tessék! Űj szín a piacon. A mandula- szemű lányok sárkányos ki- monót, kagylóláncot árulnak. A helyzeten azonban nem le­het változtatni. — Hogy kerülünk ki ebből a tömegből — latolgatjuk. Szemünkkel a kijáratot ke­resve, könyökkel, vállal tö­rünk utat a tömegben. — Mi történne egy kisebb pánik, egy kitörő verekedés esetén? Erre is kell gondolni, ezen az emberekkel telezsú­folt, napról napra szűkebbnek bizonyuló udvaron. Solti András szerint néha előfordulnak kisebb összezör- renések a helyfoglalás miatt. Ám a konfliktusok nem gya­koriak. Az utca túloldalán mű­ködő maszek pecsenyesütőtől lehet telefonálni, ha nyitva tart. A kapu előtt magyar könyv­árus kínálja olcsón régi kiadá­sú portékáit, ötven forinton felül egy kötet ingyen dukál. Az utcán rendőrkocsi áll. So­ha sem árt az óvatosság. M. K.—K, T. I, Billy Graham a Népstadionban Ki ne emlékezne rá, hogy gyerekkorában mennyire elbű­völték a cirkusz csillogása, a légtornászok lélegzetelállító mutatványai, a zsonglőrök boszorkányos kézügyessége, és az örök kedvencek, a bohócoknak mulatságos csetlése-botlása. A vidékiek — főleg, amíg nem volt televízió — akkor láthattak élőben is cirkuszt, ha a faluban megjelentek a vándorkomé­diások. A tévében ma már megnézhetjük a leghíresebb tár­sulatok mutatványait is, ezzel együtt a vándorcirkuszosok még ma is űzik mesterségüket. Ha beköszönt a jó idő. falun vagy a nyaralóhelyen hangosbeszélővel felszerelt autóval járják a vidéket, megpróbálják becsalogatni a nézőket az esti előadás­ra. Kulturális berkekben azt mondják, a művészetek asz­talánál a cirkuszosok csak lenézett, szegény rokonnak számítanak. Hát még ha va­laki nem a Magyar Cirkusz Vállalat tagja, hanem ván­dorcirkuszos! A komédiás jel­zőt is pejoratív értelemben használják, ha róluk beszél­nek. Helyzetük egészen a leg­utóbbi egy-két évig teljesen rendezetlen volt. A felszaba­dulást követően tulajdonkép­pen teljesen illegálisan mű­ködtek. semmilyen szervezet nem volt. amely bármilyen formában is képviselte volna az érdekeiket. Létüket nem tudomásul venni nem lehetett, hiszen ha nehéz körülmények között is, de több társulatuk is létezett, műsorokkal járták az országot. Hogy hol adhat­tak műsort, az sok esetben egy-egy tanácselnök döntésén múlott. Ha tiltották, arra hi­vatkoztak. hogy az állatok szennyezik a környezetet, a cirkusz zavarja a lakók nyu­galmát. A cirkuszosoknak ter­mészetesen más a vélemé­nyük. ők úgy gondolják, mű­sorukra még ma is kíváncsi a közönség, sok helyen várják őket. A helyzet az elmúlt egy-két évben némiképpen változott. Akadt egy kisszövetkezet — a Videoart —. amelyik koor­dinálja a működésüket. Hét társulat kötött szerződést a szövetkezettel, ketten tovább­ra is illegálisan turnéznak az országban. A vándortársula­tok bevételük 17 százalékát fizetik ki a szövetkezetnek, amiből a Videoart fedezi a kulturális járulékot, a zenei jogdíjakat, a vállalkozói adót. A. produkciók színvonalát nem ellenőrzik, ez a szövet­kezetnek tulajdonképpen nem érdeke, hiszen itt egy üzleti vállalkozásról van szó. Mint azt Sodin Péter művészeti ve­zető elmondta, maguknak a vándorcirkuszosoknak kellene egy szekciót alakítani, amely­ben döntenének arról, hogy akármilyen szedett-vedett pro­dukcióval ne lehessen a néző- közönség elé állni. Ezt hatal­mi szóval nagyon nehéz elin­tézni. Egyébként véleménye szerint az előadások nagy többsége tisztességes színvona­lú. Természetesen a sátormé­retek is határt szabnak annak, hogy milyen számot adhatnak elő. Például a nagycirkuszban az egyik leglátványosabb szám, amikor az artista a lengőtra­pézon dolgozik, ezt természe­tesen egy kis sátorban nem lehet bemutatni. A cirkuszvilágban az egyik legmárkásabb név a Donnert. A család egyik ága került ri­valdafénybe. a másik testvér, Viktor, mindvégig megmaradt vándorcirkuszosnak. Felesége, négy gyereke, s azok családja is velük utazik. Ez egyáltalán nem ritka, azt mondják, a vánéforcirkuszosok meglehe­tősen zárkózott emberek, álta­lában egymás között házasod­nak. Különös világ az övéké, a téli hónapokat kivéve egész évben úton vannak, lakókocsi­jaikban élik le szinte az egész életüket. Ezt az életformát csak az tudja megszokni, aki ebbe beleszületett. A család­fő már a hatvanhoz közeledik, de még mindig dolgozik a po­rondon, medvét, lovat idomít, s van egy forgó késdobáló szá­ma is. Felesége, Elvira asz- szony már nem szerepel, az egészségi állapota miatt többé nem állhat a nézőközönség elé. Azóta afféle mindenes lett, összetartja a családot, előadás előtt árulja a jegye­ket. Gyermekei, de már az unokái is szerepelnek, ez ná­luk természetes, mint elmond­ta, ő már hároméves korában a színpadon állt. Ha bekö­szönt a rossz idő, hazamennek Csömörre, ahol családi házuk van. Ahogy elmesélik, a falu­beliek eleinte idegenkedve fogadták őket, de ma már ez az érzés megváltozott. Ta­vasszal általában Csömörön adják az első műsorukat, s amikor ősszel hazatérnek, a falubeliek szeretettel köszön­tik őket: „Megjöttek a mi cir­kuszosaink”. A vándorcirkusz működte­tése is üzleti vállalkozás. Ha telt ház van. a bevétel elér­heti a 30 ezer forintot is, de ha senki sem kíváncsi rájuk, akkor üresen marad a zsebük. A kiadásokat persze akkor is fedezni kell, az állatokat etetni kell, a kosztümöket meg kell venni, a reklámköltséget meg kell fizetni, s ha elkopik a régi, új sátrat kell venni, az bizony nem olcsó mulatság. Bizonytalan megélhetés ez, s ha jön a tél, a nyári tarta­lékból kell megélni. A keres­let-kínálat törvényei szigo­rúak. Sodin Péter szerint nagy kár, hogy a Magyar Cirkusz Vállalat illetékesei ennyire lenézik ezeket a produkciókat. A magáncirkuszos gyerekeit sem veszik fel az artistaisko­lába, s így előfordulhat, hogy egy-egy tehetség elkallódik. A művészeti vezető szerint a vándorcirkuszosok számai kö­zül is ki lehetne emelni egyet- kettőt, amit továbbfejleszthet­nének és amivel akár a vilá­got jelentő deszkákat is meg lehetne célozni. Hargitai Éva A Dunaharaszti piacon több a nézelődő, mint a komoly vevő. (Erdősi Ágnes felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents