Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-04 / 155. szám

1989. JÜLIUS i., KEDD 3 Ők írták Boldogok A ki tud még nagyob­bakat mondani idejét él­jük. Semmi meglepőt nem találtunk tehát abban a nyilatkozatban, amelyet a Magyar Radikális Párt tett, s amelyet a Reform (89:25. szám) közölt. Van ebben minden, ami ma­napság némely körökben szem-száj ingere. Olvasha­tó a „rázzuk le a láncot”, a „követeljük, hogy a megszálló szovjet hadsereg azonnal, és feltétel nél­kül hagyja el hazánk te­rületét”, s természetesen visszaköszön a szövegből a mély realizmusról tanúsá­got tévő mondat is, „az ország semlegességének ki­nyilvánítását követeljük”. Rálelünk ebben a nyi­latkozatban már-már iro­dalminak is tartható for­dulatokra, mint például az, hogy „Nemzeti öntudatun­kat vörös agyagba tapos­ták”, s bár kevésbé iro­dalmi megfogalmazásban, de arra kaphatunk ígére­tet, hogy ez a párt „aktí­van részt kíván venni az ország rendbetételében, kitakarításában”. Jó lenne persze tudni, hogy kHol­mitól lehetne megszaba­dulni az országtakaritás alkalmával, s vajon kik lennének a takarítók, s még inkább a takarításra megbízást adók, de a vá­lasz elmaradására legyen vigasz a nyilatkozatnak az a kétséget nem hagyó meg­állapítása, ami szerint „A polgári demokráciában mindenki egyenlő lesz”. Nem sejthetjük ugyan, hogy kitakarítás előtt vagy után lesz-e mindenki egyenlő, de bennünk a hi­ba, ha ilyen apróságokkal bíbelődünk. S bennünk a hiba akkor is, ha az idé­zett meg a hasonló szö­vegrészeken fennakadunk, de ezer szerencsénkre ezt a hibát elkerüljük: mi már semmin sem csodálko­zunk. Illetve, azért akadt egy szócska. Abban a mondatban, hogy „hazánk újra boldog és szabad or­szág lesz ..ez az újra szó, kár lenne tagadni, iz­galomba hozott bennünket. Kaphatnánk esetleg pon­tosabb választ, hogy mi­kor volt ez az ország bol­dog a történelme folya­mán, hogy most újra az lehessen? Mikorra tetszet­tek gondolni, tisztelt radi­kálisok?! És ki dönti majd el, hogy mi most és mitől újra boldogok va­gyunk? KLIENS A SZOT és a Szabad Demokraták Szövetsége Politikai célok gazdasági köntösben Manapság se szeri, se száma azoknak a többnyire egymás­tól jelentősen eltérő, olykor azonban összecsengő vélemé­nyeknek, amelyek az egyik — egyik? — legégetőbb gondunk­kal, gazdaságunk mai álla­potával, a bajokból való ki­lábalás lehetőségeivel foglal­koznak. Az újonnan alakuló szervezetek egy része prog­ramjában megfogalmazta a kibontakozást segítő vagy an­nak vélt elképzeléseit. A szö­vegeket olvasva azonban az embernek az a benyomása, hogy nincs új a nap alatt. Alig-alig lehet találkozni ere­deti, a Magyar Szocialista Munkáspárt által még fel nem ismert céllal, többnyire azok a gondolatok ismétlődnek, ame­lyek a múlt hibáiért is felelős­séget vállaló kormányzó párt szakembereinek javaslataiban is fellelhetők. Az egyezségek­ről és a különbségekről be­szélgettünk ár, Wirth Gyulá­val, az MSZMP Központi Bi­zottsága gazdaságpolitikai osz­tályának munkatársával, a té­ma szakértőjével. — Az új szerveződések na­gyobb része csupán néhány je­lentősebb gazdaságpolitikai el­vet vázol fel — mondja. — Ezek is a leggyakrabban kö­vetelményként jelennek meg, a megvalósítás feltételeiről csak kevés szó esik. Arra azon­ban alkalmasak, hogy az MSZMP-t versenyre késztes­sék, s a párt saját elképzelé­seit igyekezzen a lehető leg­érthetőbben, minél szélesebb tömegekhez eljuttatni. Ezt pe­dig én nagyon fontos dolognak tartom, mert minden igyeke­zetünk ellenére olykor túlsá­gosan is elvontan, nehezen érthetően fogalmazunk. — Melyek azok a pontok, ahol az MSZMP és más pár­tok elképzelései találkoznak, vagy nagyon közel esnek egy­máshoz? — Sok példát említhetnék, most csak néhányat sorolok fel. Az állami költségvetés szemléletváltozásával, az igaz­ságosabb szociálpolitika kiala­kításával, az esélyegyenlőség megteremtésével általában minden szervezet egyetért. Csakúgy, mint azzal, hogy a nemzetközi gazdasági kapcso­Számyal a szárnyas ára Drágább lesz, ha viszik Tegnap óta sok egyéb más mellett drágább a baromfihús is. Ezzel, azt hiszem, senkii­nek nem mondok újat, de ta­lán azt nem sokan hallották, hogy a baromfifeldolgozó vál­lalatok többsége egyik-másik üzletébe előreláthatólag két hétig még a régi áron szállít­ja áruit. A megye egyik legnagyobb baromfifeldolgozója a herná­di Március 15. Termelőszövet­kezet is 14 napos határidőt hagyott a piac vizsgálatára. Nevezetesen arra, hogy fény derüljön: viszik-e a drágább baromfit? így csak július 17-ével szállítjuk drágábban a vágott csirkéket a Csemege Kereskedelmi Vállalatnak, va­lamint a két budapesti bolt­jukba. Ugyanakkor tegnap óta emelt áron adják a csirke kilóját a fővárosban, a Jó­zsefváros' Közértben, vala­mint a község környékén meglévő boltjaikban. Mindezt Oláh Istvántól, a termelő- szövetkezet élelmiszer-ipari igazgatójától tudom, akitől egyebek között megkérdeztem azt is: mi tette szükségessé a tegnapi csirkeáremelést? Válaszából kiderült, hogy a fogyasztói árakat azért kel­lett emelniük, hogy ellensú­lyozzák a felvásárlási árakat. Az év eleji árak kialakításá­nál 41,50 Ft-os felvásárlási árból indultak ki. Jélenleg 45 forint fölött van egy kg csirke ára. Ezt az árkülönbözetet meg kell fizetni á termelő partnereknek, így a-kisterme­lőknek, illetve a partnergaz­daságoknak. A mostani áremelés átme­neti segítség. Hosszabb tá­von azért nem lehet megol­dás, mert minden további esetleges forintleértékelés, vagy akár takarmányár-emelés további fogyasztói áremelést eredményez. Sz. B. latokat is jórészt újra kell gondolnunk, s elsősorban a KGST-ben a reform kezde­ményezőiként. támogatóiként fellépnünk. Közelálló más szervezetekkel a véleményünk a tulajdoni reform, a piacgaz­daság kiépítése és a vállalko­zói szabadság több kérdésben. — Vannak olyan területek, ahol az új pártok még nem hirdették meg céljaikat? — Igen, akadnak ilyenek. Eddig a közelmúltban munka­anyagként megismert SZOT- állásponton kívül nem nagyon találkoztam olyan megoldási javaslatokkal, amelyek például adóssággondjainkra, a gazda­sági szerkezetváltás időszerű tennivalóira kínálnának alter­nativ elképzeléseket. Hadd je­gyezzem meg: véleményem szerint a különböző új pártok gazdaságpolitikai programjai döntően politikai törekvéseik gazdasági vetületeit mutatják be vagy hangsúlyozzák. — ön szerint az MSZMP-n kívül melyik párt rendelkezik részletes, jól átgondolt gazda­sági programmal? — Ha egy ilyen rangsort fel lehet egyáltalán állítani, ak­kor én elsősorban a SZOT el­gondolásait említeném. A Sza­bad Demokraták Szövetsége is figyelemre méltó gazdaságfi­lozófiai, illetve az elmaradt polgárosodás pótlására szolgá­ló átfogó programot fogalmaz meg. Különleges figyelmet ér­demel a társadalomfilozófiai háttér és a tulajdoni koncep­ció Ez utóbbi az alapja véle­ményünk szerint a szociálpoli­tikának, a társadalmi szolida­ritásnak. Az általuk felvázolt társadalmi-gazdasági modell egyik fő vonulata a társadalom kooperációs készségének nö­velése. Mindent egybevetve, számomra úgy tűnik, az SZDSZ programja reális, megvalósít­ható. s az MSZMP által is kez­deményezett számos intézke­dés is megtalálható elképzelé­seik között. Egy kicsit tágítva a kört: úgy látom, hogy az al­ternatív szervezetek elgondo­lásai jelentős segítséget adnak ahhoz, hogy érthetőbben, vi­lágosabban jelentkezzenek a társadalom egyes csoportjai­nak érdekei a gazdasági ki­bontakozásban. Furucz Zoltán Külön iámogatás a pályakezdőknek Hetvenegymillió a megyei pedagógusoknak A Művelődési Minisztérium az érintett szakszervezetek bevonásával az oktatásügyben dolgozók szeptember 1-jétől szóló béremelésére Pest megye részére 71 millió 128 ezer fo­rintot biztosított. A béreme­léssel így lehetőség nyílik a tavaly decemberi személyi alapbérek és pótlékokhoz ké­pest a 16,37 százalékos bér­emelésre. Ezt az összeget dif­ferenciálás nélkül minden te­lepülés részére biztosítja a ta­nács. A megye pedagógusainak bérelmaradását némileg to­vább csökkentve úgy határo­zott a testület, hogy azoknak az agglomerációs települése­ken dolgozó főiskolai és egye­temi végzettségű óvónőknek, tanároknak, napközis nevelők­nek, tanítóknak, akiknek ta­nulmányaik figyelembevéte­lével sem haladja meg szolgá­lati idejük a 8 évet. megyei forrásból további 200 forintos kiegészítést ad. Fokozott tá­mogatásukat indokolja, hogy a jelenlegi személyi átlagbérük 5200—6000 forint között mo­zog, életkezdésük nehezebbé vált. erős a főváros elszívó ha­tása. Ugyanakkor a testület állást foglalt abban is. hogy minden településen keresni kell a lehetőséget a fiatal pe­dagógusok bérkiegészítésére. Erről még ez évben előterjesz­tést kell készíteni a tanácsnak. A helyi tanácsok a megyei tanácstagok tájékoztatása alapján már ismerik a bérle­hetőségeket, így az intézmé­nyek és a pedagógusok időben megkaphatják a megemelt bé­reket Döntött a testület abban is. hogy az általános iskolai ta­nulók fakultációs foglalkozá­sához. a szakosított tantervű osztályok indításához és a nemzetiségi nyelvoktatás ki- szélesítéséhez a benyújtott pá­lyázatok alapján megyei for­rásból fedezetet biztosít. A község legnagyobb beruházása Víz, víz, végre víz! Tegnap, ünnepi tanácsülésen vízmüvet avattak Dányban. Gádor András tanácselnök megnyitóbeszéde után dr. Fabó István, a vízműtársulat elnöke számolt be a beruhá­zás végrehajtásáról. Előzményéről elmondta, hogy a négyezer lakosú köz­ségben már több mint két év­tizeddel ezelőtt történt kez­deményezés a vízmű építésé­re. Sajnos a lakosság többsé­ge (nem tudni, mi okból) an­nak idején ellene szavazott, s így a tanács apró lépésekkel, hosszú huzavonával kezdte meg a beruházás előkészíté­sét. A tanulmányterv elkészülté­től. 1970-től, sok víz lefolyt a Dunán, míg végül is napjaink­ban a faluban lévő 1200 la­kásból már hatszázban ihat­nak tiszta, egészséges ivóvi­zet. Akihez még eddig nem kötötték be a vezetéket, az utcákon elhelyezett közkutak- ból viheti a vizet. A társulati elnök beszámo­lójából azt is megtudtuk, hogy volumenét tekintve ez volt Dány község legnagyobb be­ruházása Molnár Ildikó Az ENSZ Egyetem Tanácsa Budapesten ülésezik Megkezdődött az ENSZ Egye­tem Tanácsának 33. ülése hét­főn a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen. Az ENSZ autonóm szervezetének tanácsa a magyar kormány és az MTA meghívására ülésezik hazánkban — szocialista or­szágban első ízben. Straub F. Brúnó, az Elnö­ki Tanács elnöke köszöntötte a részvevőket. Beszédében vá­zolta a hazánkban végbemenő politikai, gazdasági, társadal­mi átalakulást. Hangsúlyozta: a honvédelemre egyre keve­sebb, a tudomány és a politi­ka finanszírozására egyre több pénzt fordítanak országunkban. Hasznosítani kívánják az ENSZ Egyetem kutatásainak eredményeit, amelyek segíthet­nék a gazdasági, társadalmi átalakítást. Justin Thorens professzor az ENSZ Egyetem Tanácsának elnöke megnyitójában elmond­ta: az ENSZ Egyetem 1975- ben alakult, olyan tudós társa­ság. amely az egész emberisé­get érintő problémákkal fog­lalkozik. KITASZÍTVA L elkésztől szokatlanul kemény szavak. Ostorcsapás­ként csattognak. Legszűkebben számolva is há­romnegyed millió ember hátán ver végig a szószí­jakból font ostor: a kollektív bűnössé tett, mert csakis „az MSZMP”-ként emlegetett párt tagjainak mindegyi­ke megkapja a magáét. Kivételt nem ismerőén, mentsé­get nem adva, nem tűrve. Terjedelmes, egész oldalt be­töltő interjút adott a Hitel című folyóiratnak (89/13. szám) Roszik Gábor, gödöllői evangélikus lelkész. Tisz­teletben tartjuk elhatározását, ami szerint — így olvas­ható a szövegben — „... kötelességemnek éreztem és érzem, hogy politikai kérdésekben egyért’elmüen állást foglaljak.” Kevésbé tudjuk azonban tiszteletben tartani a kizárólagosságba átváltó egyértelműséget, a kiválasz­tottakra és a kitaszítottakra darabolását a társadalom­nak, a kinek-kinek tetszés szerint kimért helyet az iga­zak, illetve a hamisak oldalán. Mi mélyen hiszünk Luther szavainak bölcsességében, aki pohárköszöntői egyikében (Tischreden, 2662. sz.) azt mondotta: „Erős a bor, erősebb a király, még erő­sebbek az asszonyok, de az igazság a legerősebb.” Az igazság nem függ attól, ki mondja. Nem függ attól, aki mondja, akik mondják, többségben avagy kisebbségben vannak-e mások többségével, kisebbségével szemben, hanem csakis attól függ az igazság, az állítás mennyi­ben találkozik a valósággal, annak összetevő elemeivel, múltat megvilágító, jövőt elénk vetítő jegyeivel. Ez késztet bennünket töprengésre az interjút olvasva. Roszik Gábornak kell tudnia, mire alapozza azt a mi­nősítést a már megszűnt Állami Egyházügyi Hivatalról, hogy „... 40 éven keresztül kifejtett tudatos és szisz- tematikus rombolása még sokáig kísérteni fog.” A mi tapasztalataink, s nem mellékesen, magas egyházi mél­tóságok nyilatkozataiból leszűrt ismereteink szerint is ennek a „tudatos és szisztematikus rombolásnak” az időszakára olyan események is jutottak, mint az állam és az egyházak kapcsolatainak a rendezése, a hazánk és a Vatikán közötti sikeres tárgyalások, a közösen vállai­ható nemzeti célok megjelölése ... amikben, az adott keretek között, az említett hivatalnak is szerepe volt, olykor nem csekély szerepe, a felek közötti közvetítés eszközeként. A furcsa, mert a valóságnak csak egy ösvényét isme­rő gondolatmenet még inkább leszűkül, amikor az in­terjú alanya így folytatja: „Ma már kezdenek jelei mu­tatkozni a lelkismereti és vallásszabadságnak, ám elé­gedettségről még mindig nem beszélhetünk. Számomra az lenne a mérce, ha mondjuk az általános iskolák és gimnáziumok igazgatói hittan vagy legalábbis vallás­tanulásra biztatnák a diákokat. Talán már ettől sem va­gyunk olyan messze.” Mi reméljük: messze vagyunk s maradunk is. Mert ha ez lenne a mérce, azaz ha kötelezően biztatniuk kellene a gyerekeket az igazgatóknak (és csak az igaz­gatóknak avagy másoknak is?), akkor mi történjék azok­kal, hová taszíttassanak azok, akik erre világnézeti okokból nem hajlandók, illetvé mi történjék azokkal a gyerekekkel (és szüleikkel), akik úgy vélik:. legsajáto­sabb magánügyük ez, s nem kérnek hozzá iskolai no­szogatást?! Ilyen lenne, ez lenne a lelkiismereti és val­lásszabadság? T ermészetesnek kellene tartanunk a kitaszítás-befo- gadás egyszeregyére alapozva Roszik Gábornak azt a véleményét is, hogy az MSZMP-nek ,,tekintélye úgyszólván nincs.” Azért nem tarthatjuk mégsem ter­mészetesnek, mert akkor nem értjük: miért pazarolja az idejét az Ellenzéki Kerekasztal az egyeztető tárgyalá­sokon egy tekintély nélküli szervezetre? S még kevésbé értjük ennek az időpazarlásnak az indokait, ha még azt is tudjuk, amit a gödöllői lelkész a továbbiakban tudat, nevezetesen, hogy „az MSZMP juttatta ide az országot, ahol van.” A sommás „az MSZMP” persze 1956 előtt „az MDP” volt, s ahogy az akkoriakért, az azt köve­tőkért sem szabadna tagságát kollektíván, „az MSZMP”- ként felelőssé tenni, ha létezik a tolerancia minimuma. Persze, ha nem létezik. .. S úgy látszik, nem létezik, mert az ítélet így folytatódik: ez az MSZMP „az elmúlt 40 évben bebizonyította, hogy az országot képtelen ve­zetni ...” A 33 éve létező MSZMP sok mindent bebizo­nyított, súlyos hibák elkövetését éppúgy, mint azt, hogy döntő erejű kezdeményezője lett a demokratikus szocia­lizmus megteremtésének. S ennek a „vezetésre képte­len" MSZMP-nek meghatározó szerep jutott abban, hogy Magyarország nemzetközi tekintélye megnőtt, hogy hazánknak ebben az évszázadban nem voltak olyan ki­terjedt nemzetközi kapcsolatai, mint vannak most... Talán-talán nem szükséges a bonyolult valóság to­vábbi taglalása, mert úgy hisszük, az Ellenzéki Kerék­asztal pontosan azért ült le a tárgyalóasztal mellé, mert tudja: a valóság nem ilyen egyszerű, ahogyan a nép nem marasztalható el azért, mert „kiszolgálta” a Horthy-, a Rákosi-, a Kádár-rendszert, úgy „az MSZMP” sem je­lölhető ki minden rossz szülőjének. Még akkor sem, ha az interjút adó lelkész azt tartja, hogy ennek „az” MSZMP-nek „most bizonyítania kell. hogy valamit még­is tud tenni a hazáért...” S itt jutunk el az interjúnak ahhoz a részéhez (egyébként a befejező, azaz summázó szakaszához), ami miatt szükségesnek láttuk a nyilvános reagálást. Máskülönben, az eddig citáltak ismeretében sem ítéltük volna fontosnak a reflexiót, éppen a ré­szünkről komolyan vett tolerancia, a megértés keresésé­nek a jegyében. De mert ez az előbb idézett mondat a maga teljességében így hangzik: az MSZMP-nek „Most bizonyítania kell, hogy valamit mégis tud tenni a ha­záért, de nagy lehetőséget erre, úgy hiszem, nem kap­hat”. mégis a toll után nyúltunk. Itt ugyanis valami döntőről, egy olyan jóslatról van szó. amely elkerülhe­tetlenné teszi néhány kérdésnek a megfogalmazását. K érdéseink így valahogy sorakoznak: már elhatároz­tatott (és hol. kik által?), hogy mire kap és mire nem kap lehetőséget az MSZMP? S kinek mi ma a kis meg a nagy lehetőség? S ki kapja a kicsit, ki a nagyot? Ki osztja ki? Milyen demokrácia az, ahol előre tudható, kinek mi a része? Avagy a demokráciának egy sajátos formájával kell majd számolnunk, ahol lesznek beengedettek és kitaszítottak, s miféle úr oszt majd itt igét és miféle igét bévül levőknek és kívül tartottaknak? Azt olvashatjuk Márk Evangélioma 3. részének 24. ver­sében: „És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.” Mi szeretnénk megmaradni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents