Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-03 / 154. szám

1989. JÚLIUS 3., HÉTFŐ 3 Nagyító alatt a közlekedés A közlekedés szervezése, irányítása ma már tudomány. Hi­szen rohanó világunkban, amikor naponta milliók utaznak el lakóhelyüktől több kilométerre levő munkahelyükre és vissza, akkor a mindennapos tömegközlekedés megszervezése egyre bo­nyolultabb, összehangoltabb tevékenységet követel. E tények ismeretében is nyilvánvaló, hogy a közlekedési szakemberek tanácskozásai sem valamiféle protokolláris események, hanem az érdemi fejlesztőmunka színterei. Ilyen volt a közelmúltban a Közforgalmú Közlekedés Nemzetközi Szövetségének Bu­dapesten megrendezett kong­resszusa, szám szerint a negy­vennyolcadik. A több mint egy évszázada alapított szervezet rendezvényére a világ minden tájáról érkeztek közlekedési szakemberek, akik elsősorban a városok tömegközlekedési problémájával foglalkoznak, azonban ez nem választható el az agglomerációban jelentke­ző gondoktól. A Budapest környéki agglo­meráció európai összehasonlí­tásban is jelentős; a legköze­lebbi hasonló nagyságrendű ilyen terület Bécs körzetében található. A megye csaknem egymillió lakosának java, négyszázezer ember a fővárost övező agglo­meráció negyvenhárom telepü­lésén él. Talán nem untatjuk az olvasót a további számada­tokkal, amelyek igen beszéde­sen érzékeltetik a közlekedés szervezőinek gondjait. Az or­szág lakosságának húsz száza­léka él a fővárosban, ahol a magyar munkahelyek egyne­gyede található. A budapesti településegyüttes az ország egyetlen számottevő, egységes agglomerációja. Az itt élők utazását a vasút, a HÉV, a helyközi és helyi autóbusz-közlekedés szolgálja. Viszonylag nagy feladatokat látnak el a révátkelők is. Az Válaszol az illetékes töég egyszer a minősítésről ? Visszaadták a minősítést című cikkünk június 21-én ^ jelent meg lapunk 5-ik oldalán. A témával kapcsolatban $ Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese í írta meg a véleményét. „Valóban nem könnyű a dolga az újságírónak! Ugyan­is. ha egy témát vagy egy ügyet a közvélemény elé kíván tárni, akkor ahhoz — a meg­felelő tájékoztatás érdekében — hiteles információkkal kell rendelkeznie. Az információ beszerzése természetesen időt igényel, de megéri a fáradságot, mert valós helyzet- és tényismeret birtokába csak így juthat. Ez pedig úgy gondolom, elenged­hetetlen az újságíró számá­ra. Ezért sajnálom, hogy Ko­vács T. István újságíró nem keresett meg a Budaörs Vá­rosi Tanács végrehajtó bizott­ságának ülésével kapcsolato­san, ahol én terjesztettem elő Fehérvári János minősítését. Talán akkor elkerülhető lett volna azoknak a költői kérdé­seknek a sora, amelyeket cik­kében felvetett arra vonat­kozóan, hogy mi is hang­zott el a minősítéssel kap­csolatosan és miért döntött úgy a testület — többek kö­zött a javaslatom alapján —, hogy a következő ülésén tűz­ze újra napirendre. Ez a döntés a testület és az előterjesztő közös felelősségé­nek erősítéséi szolgálja. An­nak a követelménynek a telje­sítése, hogy valamennyi érin­tett és döntésre jogosult vé­leményének ismeretében ob­jektív megítélést kapjon egy vezető életpályájának fontos szakasza.” övezet forgalmára leginkább a sugaras irány jellemző. A já­ratok java, ötvenöt százaléka a fővárosba irányul. Nem haszontalan összeha­sonlítani az agglomerációból, illetve az ország más részei­ről Budapestre tartó forgalmat. Naponta több mint négyszáz- ezer utas érkezik a fővárosba, mintegy 158 ezren gépkocsival jönnek, míg a többség, na­ponta csaknem negyedmillióan, a tömegközlekedési eszközöket használják. Még mindig a vonat a leg­népszerűbb a bejárók körében, naponta csaknem százezer utast, az agglomerációban la­kók negyven százalékát hozza- viszi. Csaknem ötvennégyez­ren a Volán sárga buszaival érik el munkahelyüket, de nem lebecsülendő a BKV vonalain utazók száma sem, a bejárók húsz százalékát ezek a járatok szállítják. A három HÉV-vo- nal szerelvényein harmincki­lencezer utas jár. Vitathatatlan, hogy az el­múlt években jelentősen ja­vultak a bejárók utazási fel­tételei, elsősorban a metróvo­nalak kiépítésével, a megfele­lő tömegközlekedési kapcsola­tok megteremtésével. A MÁV- és Volán-pályaudvarokról, -ál­lomásokról metróval könnyen elérhetőek a főváros legtávo­labbi részei is. A legújabb ilyen kapcsolatot az Arpád- hidnál átadott Volán-pályaud­var jelenti. Látható, hogy ezek az új­donságok, bár kétségtelenül hasznára vannak a bejárók ez­reinek, mégis elsősorban a fő­városiakat szolgálják. S tény­legesen az agglomerációban bevezetett könnyítésekről rit­kán számolhatunk be. A Bu­dapesti Közlekedési Vállalat — annak ellenére, hogy dolgo­zóinak jelentős hányada szintén bejáró — csak elvét- •ve, s akkor is a helyi tanácsok teljes anyagi áldozatvállalása ellenében hajlandó járatok meghosszabbítására, új megál­lók beiktatására. Amíg a szemlélet nem vál­tozik, annak is örülni kell, ha a fővárosi tömegközleke­dési kapcsolatok javulnak. El­vi elképzelés például a csepeli HÉV meghosszabbítása a Kál­vin térig, ez a szigetről bejá­rók utazási feltételeit is köny- nyítené. A Buda környékiek számára a 4. metróvonal megépítése hozna kedvező változást. Ez a földalatti Dél-Budát és Rákos­palotát kötné össze. S ha eldől, hol lesz az 1995-ös világkiállí­tás budapesti helyszíne, talán ennek a metróvonalnak a meg­építése is tervből valósággá válik. B. E. Jogos a kifogás. A szóban forgó téma előterjesztőjét tényleg megkérdezhettem volna. Ám a kérdések egyál- % talán nem költői természetűek. Előzetes információk £ hitelességét ellenőrizve kerestem rájuk a választ. El- '/ sősorban ott, ahol az elnök munkásságát a legjobban is- z merik, vagyis a saját testületénél. Ám sem náluk, sem a központilag szerkesztett minősítés készítőinél — a me- gyei tanács személyzeti osztályán — nem jutottam mesz- ^ szire. Sajnos, a fent közölt írás még mindig nem tar- ^ talmaz hivatalos információt arról: miért nem vállalta % a Fehérváry János munkásságáról készült bizonyítvány j szentesítését Budaörs Város Tanácsának végrehajtó bi- j zottsága? í Kovács T. István Gombó Pál: Érdekes jogi esetet láttam a tévében, de nem ám a szoká­sos, ilyetén című műsorban, ahol mindig jelen van három szereplő főjogász — például dr. Erős Pál —, akik mindent meg­magyaráznak töviről hegyire. Ezúttal azonban végső fokon tájékozatlan maradtam parag- rafice — ezért ideiktatom az esetet, és vonatkozó gondola­taimat. Szóval kezdetben megjelent a panaszos fél előadva sérel­mét. Ö maga egész családjával együtt felkerekedett, és elment Bécsbe, megrendelés szerint beszerezni bizonyos számító­gép-alkatrészeket, amelyeket azután át is adott a megren­delő vállalatnak. Ilyen min­dennaposán kezdődött az eset. Kell a számítógépekhez alkat­rész? Persze, hogy kell. Ezért sokan átjárogatnak Bécsbe, megvenni ezt-azt. Tehetik: van világútlevelük. És ha a család is megy bevásárolni, szépen hozhatnak egyet-mást, és ha az hiánycikk, megvan rajta a bevétel, amely vagy ki­egészíti a kicsi jövedelmet, vagy ha nem, akkor is tiszta haszon. Ilyen világot élünk, erre való főként a valutaellát­mány. Az ilyesmi tehát afféle népi iparág, és akinek van rá ereje, az űzi is — tömegesen. És mert jogrend van, nem ki­fogásolhatja ezt senki. Sőt vég­ső fokon hiányt elégítenek ki. Az vesse rájuk az első követ, akinek van számítógépe, de nincs hozzá alkatrésze. No hát, ez eddig direkt jó — és duplán jó —, ha eleve van megrendelője. Például egy cég, amely e célra alakult, és már előtte biztosította a méltó pluszjövedelmet, mint ebben az esetben. És ez egy korrekt cég, meg is kötötte a szerző­dést, átvette az alkatrészeket, szerződésszerűen biztosítva a hasznot. Ekkor azonban mégis jön a panasz: szerződés van, a cég mégsem fizet, hiába sürgetik. Ez nincs rendben, de hát ilye­nek a jogi esetek. De mindig megjelenik a másik fél, és el­mondja az ő álláspontját. Most is ez történt. A cég azonban nem mondott ellent. Azt ma­gyarázta, hogy bizony-bizony, ő elismeri, erre az összegre szerződött, ám nem fizetett, másokkal is így van. Az alkat­részeket ugyan eladta, csak levélben írta, hogy még nem si­került. De azt csak időhúzás­ból tette, mert megvásárolták őket, csak a kalkulált áron alul — ezért nem tud fizetni. Hát ez meg hogy lehet? — merül fel bennem a kérdés, és mert jól megtanultam a jogi esetekből, hogy a szerződés az szerződés, szinte vártam dr. Erős Pál hangját, hogy ha el­adta, eladta, ha tartozik, tar­tozik, a bíróság majd megítéli. A cég képviselője azonban ele­ve ezt javasolja: tessék bíróság elé vinni az ügyet, ő eleve fi­zetne, de nincs pénze. Most jön az újszerű fordu­lat. Ugyanis elmagyarázza, mi­ért nincs forint. Azért, mert közben jött egy állami vállalat, amely az általa kalkuláltnál ol­csóbban szerzi be és árusítja az alkatrészeket, így ő kalkulált áron alul kellett eladjon. Nincs nyereség, nincs pénz. Hát ez újszerű dolog. Van egy vállal­kozó, aki meg átveszi a kal­kulált alkatrészeket a Bécs fe­lé üdülni indult családi beszer­zőktől, de nem kapja meg a kalkulált árat, mert állami ver­senytársa támadt, amely más­ként kalkulál. Na, most légy okos, Erős Pál! Te azt nem magyaráztad el, de elmagyarázták mások, hogy a vállalkozó azért vállalkozik, mert kockázatot vállal, és ezért is illeti meg a haszon. De most Nysivánosságnssp BusiesorsÖn És teljes volt a hangzavar... Új kezdeményezés indult útjára Budaörsön. A helybeli Ál­lampolgár Kör hosszas előkészítés után — mint ahogy azt már megírtuk — nyilvánosságnapot rendezett. Tervezik, hogy ezt a vitaestet több hasonló is követi majd. A szándék nem dicsérhető eléggé, minden elismerő szó kevés hozzá. A lakosság és az illetékesek közötti vagdalkozás helyett párbeszédre hívták a felelősöket, a hatóságokat, az in­tézményi vezetőket. S tették ezt Budaörsön kulturált formá­ban. nem pedig ultimátumként —, utóbbi az ország más ré­szein előfordult. va kifejtette, néha még az is erőfeszítésbe kerül, hogy egyál­talán határozatképes legyen a tanácstestület. — A gázra befizetett lakos­sági pénzekre miért nem jár kamat? — kérdezte Schuller László témaképviselő. A vá­laszból kiderült, hogy a gáz­pénz hasznosítatlanul hever a felhasználásáig, szabályzat akadályozza a forgatását, ka­matoztatását. Május 8-án az Állampolgár Kör felhívással fordult a vá­ros lakosságához: dobják be írásos kérdéseiket és problé­mafelvetéseiket a számos he­lyen elhelyezett gyűjtőládákba. Az előre elkészített nyomtat­ványokon a kérdezők megje­lölhették azt a személyt is, aki­re ügyük képviseletét bízzák. A jelölést elvállaló képviselők feladata volt azután elmélyül­ni az adott témakörben, s azt a nyilvánosságnapon szembe­síteni az illetékessel. Némi illemtan Több mint két héten át vol­tak kint a gyűjtőládák. Ezután az Állampolgár Kör Kordiná- torcsoportja a képviselőkkel egyeztette a tennivalókat és rangsorolta a kérdéseket. Jú­nius 19-én hirdetőtáblákra ke­rültek a megtárgyalásra legér­demesebbeknek tartott kérdé­sek. valamint a képviselők és a címzettek neve. A városla­kók által feltett hetvenhárom kérdésből végül is a húsz leg­fontosabbat választották ki, s csoportosították 13 téma köré. Hogyan lehet a városi infor­mációs eszközöket az eddiginél jobban felhasználni a lakosság tájékoztatása érdekében? Mi­ként lehet az óvárosi telefon- hálózatot bővíteni? Melyek a legégetőbb környezeti és úthá­lózati gondok? — peregtek a kérdések, mintegy Vázlatát ad­va a település gondjainak. — A TIN-TA (Tizenéves Tanácsadó) a megalakulása utáni időszak­ban miért nem kapott annyi támogatást a tanácstól, mint a KISZ? — szegezte a kérdést Soós Zoltán fiatal képviselő Alt Jánosné tanácselnök-he­lyettesnek. A válaszadó sze­rint viszont a TIN-TA nem szenvedett hátrányt. Szó szót követett, a felelet nem tudott kibontakozni, s az elnök asz- szony többször is rászólt a fiú­ra: illik megvárni, amíg az egyik fél befejezi modandóját. Az est folyamán ez volt az egyik jele annak, hogy a de­mokráciát még tanulni kell. — Kiket képvisel a népfront, s az utóbbi egy évben milyen törvénytervezetről szervezett vitát? — szólt a következő kér­az állam is vállalkozott, és ol­csóbban, tehát a haszon elma­rad. Rendben van ez? Én saj­nálom azt, aki rosszul számolt, de mások elmagyarázzák, hogy verseny van, és ha az állami vállalat jobban szerzett be, és olcsóbban árusít, hát istenem, ilyen a piac törvénye. Vannak, akik egyenesen ezt kívánják, hiszen így valami bejön az ál­lami deficitből. Igaz, hogy az esélyegyenlőség folytán a vál­lalkozónál nincs pénz, az álla­minál van, még ha a közhit azt tartja is, hogy nehézkes és ver­senyképtelen. A szívem az ide-oda húz. Sajnálom szegény beszerző utazókat, akiknek van szerző­désük, de nem kapják meg az árat meg a kalkulált hasznot. Sajnálom a vállalkozót is, mert a kockázat rosszra fordult, és lehet, hogy a tervezett villát már felépítette, de a vállalata fizetésképtelen. Ilyenkor a piacgazdaságokban jön a csőd­eljárás, és egy csődbe jutott cég nem öröm, akkor sem, ha állami, akkor sem, ha egyesü­lési szektor, de közben örülök, hogy egy állami vállalat kel­lően mozgékony volt, és meg­állja a helyét a piacon; leg­alább nem kell szanálni. Így megosztja a lelkeket, ha egyszer az esélyegyenlőség az állami mellé pártol, a kockázat pedig a vállalkozó ellen for­dul. De a vásárló jól jár, és — mondják — ez a fő. dés. — A lakosság széles réte­geit hivatott képviselni, s az utóbbi időben az egyesülési és a gyülekezési jogról, valamint a választási törvénytervezetről szervezett társadalmi párbeszé­det — mondta Sárossyné Ma­joros Piroska, a HNF városi bizottságának titkára. — Mi­lyen pénzeszközökkel gazdál­kodik a népfront? — hangzott az újabb kérdés. — A városi bizottságnak — derült ki Ra- bóczi László városi népfront­elnök szavaiból — nincs önálló költségvetési kerete. Tevékeny­ségének költségeit a megyei népfrontbizottság fedezi, ide­értve az alkalmazottak fizeté­sét is. Más szervezettől a vá­rosi bizottság nem kapott és nem kap támogatást. — Hol látja helyét a HNF a továb­biakban? — tudakolta végül Mátyás László. A válasz: a népfront mindenkivel hajlan­dó együttműködni, ám nem szándékozik egyetlen szervezet, csoportosulás vagy párt érde­keit kiszolgálni. Ezután a tanács munkája ke­rült terítékre. — Miként lehet­séges az, hogy a lakáshoz ju­tást segítő támogatásokból gyakran nem a legjobban rá­szoruló részesült? A kérdés a levegőben maradt. Nem kis részben azért, mert aki föltet­te, nem sok időt adott a fele­letre. A szócsata Két vb-titkár „ugrott egy­másnak” a tanács önkormány­zati tevékenységének vitája so­rán. Ugróczki Mária elmondta, hogy felkérésnek eleget téve vállalta a témaképviseletet. Eleinte vonakodott e szereptől, minthogy korábban ő volt a titkár. Dr. Fekete Zoltán, a ta­nács jelenleg hivatalban levő vb-titkára a gondjaikról szól­Schuller László azt az egyé­ni közvélemény-kutatását is közkinccsé tette, amely arra ad választ, miért nem váltott ki nagyobb érdeklődést az el­ső nyilvánosságnap. Száz lakó szerint jobb lett volna, ha nem képviselők és funkcionáriusok szóQsatája zajlik, hanem a helyszínen is lehet feltenni kérdéseket. Sok embert a spontán vita lehetőségének ki­zárása tartott távol a fórum­tól. Ez a vélemény azután el­szabadította a poklot. Az első nyilvánosságnap teljes hang­zavarral zárult. Volt, aki azt állította, az egész rendezvény nem demokratikus, mert nem a Demokrata Fórum és a helyi tanács közös szervezésén ala­pult. Tíz az egyhez Ez a vélemény igen elgon­dolkodtató. A demokrácia ne­vében kizárni szervezeteket az Állampolgári Kör kezdemé­nyezéséből ... ? Nagyon feltű­nő volt az is, hogy a kérdezők rendre rövid időt hagytak a válaszolóknak, gyakran tíz perc—egy perc volt az arány az előbbiek javára. Ügy kér-' dezni, hogy valójában csak a saját véleményünk érdekel? az Állampolgár Kör koordiná­tása érdekében hadd véleked­jem úgy, hogy a kérdések szer-, vezése és előzetes eljuttatása a cütizéttékhez nem feltétlenül a demokrácia megcsúfolása. Sőt, amennyiben megalapozott vá­laszokat akarunk kapni, cél­szerű is ez a módszer. A kö­vetkező nyilvánosságnapot esetleg lebonyolíthatnák spon­tán kérdés-felelet formájában is, ha úgy izgalmasabb. De azért ha valakitől kérdezünk, várjuk meg a választ is ... K. Gy. SAROK Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Taurus Abroncsgyár fel­vesz férfi betanított munkást (3 műszakra) jó kereseti lehe­tőséggel (8000—18 000 Ft-ig). Az EPSZAK Vállalat fel­vesz: érettségizett, gyorsírni tudó titkárnőt termelési fő­mérnök mellé. 1990. január 1-jén induló osztrák—magyar vegyes válla­lat felvesz: 30 női betanított munkást és 2 nyomdai gépészt német nyelvtudással. A foglal­koztatás helye Pomáz. Jelent­kezni előbb is lehet, január 1-jéig a foglalkoztatás megol­dott. A PEST VIDÉKI Gépgyár felvesz: elő- és utókalkulátort, árelőadót, fejlesztő-tervező mérnököt, forgácsoló szak­munkásokat, víz- és gázszere­lőt. lemezlakatost, villanysze­relőt, villamossági műszerészt. A DUNAPLASZT Szövetke­zet felvesz férfi és női betaní­tott munkásokat X. és XIV. kerületi munkahelyekre. A FÖTAKEH felvesz: PC- rendszerszervezőt és PC-prog- ramozót (bér: br. 15 000,— Ft). A Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat felvesz: kőművest, ácso+, hidegburkolót. A PEVDI Bőrdíszmű Gyár­egysége felvesz tmk-vezetőt középfokú végzettséggel, utó- kalkulátort, kooperátort né- mctnyelv-tudással (kezdőt is), raktári könyvelőt és két mű­szakos munkára női betaní­tott dolgozókat. A Kőbányai Sörgyár felvesz: 60-70 férfi, női betanított mun­kást újonnan beinduló NSZK- gepsor kiszolgálására. A Dabasi Nyomda felvesz: ofszetgépmestert, vágógépke- zelőt, könyvkötő szakmunkást, betanított kötészeti munkást, leszámoló! A Dabas és Vidéke Áfész felvesz: pénztárost, cukrászt, takarítónőt, belső ellenőrt. A PEVDI Vállalat felvesz: gépi varrót, udvari segédmun­kást. Az Időskorúak Szociális Ott­hona felvesz: segédápolónőt, gondozót. Az Érdi Építőipari Kisszö­vetkezet felvesz: géplakatost, gepmunkást, gépi forgácsolót, gépipari villanyszerelőt, tar­goncavezetőt, vegyészmérnö­köt. vegyésztechnikust, üzem­szervezőt, munkaügyi előadót, rendszerszervezőt, gyors- és gépírót. A TEXELEKTRO felvesz: bérelszámolót, segédmunkást. A Helyközi Távbeszélő Igaz­gatóság felvesz: asztalost, kő­művest, vasbetonszerelőt, mű­kövest, kubikost, könnyűgép­kezelőt, autódarust, segédmun­kást. A Pest Megyei Duna Volán felvesz: olajkazánfűtőt, köny­velő pénztárost. A Gyümölcs- és Dísznövény­kutató Intézet felvesz; belső ellenőrt. eóet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents