Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

1989. JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK 5 Betegcsere az út szélén Esélyegyenlőség Nagykátán Különös látványnak lehet tanúja időnként az autós Mende vagy Sülysáp környé­kén. Két mentő találkozásá­nak. Az egyik, a hagyományos szállítókocsi Nagykáta irá­nyából érkezik, a másik Bu­dapest felől. Egymás mögé állnak, s az előbbiből átteszik a beteget a másikba. Majd emez elindul vissza Budapest­re. Hóban, szélben, szakadó esőben, rekkenő hőségben ugyanígy zajlik a találkozás, legföljebb a helyszín változhat a 31-es út mentén, attól füg­gően, melyik jármű a gyor­sabb, hogyan tud a Pestről ér­kező kijutni a fővárosi csúcs- forgalomból. Egyszerű szállító — Tudja, ha itt Nagykátán vagy környékén valakit sú­lyos infarktussal vagy agy­vérzéssel kórházba kell utal­ni, az orvos csak a hozzátar­tozók megnyugtatására hív mentőket a nagykátai mentő- állomásról. Afféle pszichikai gyógymód ez a család számá­ra. Ez ugyanis egyszerű szál­lító jármű. Ilyen súlyos ese­tekben az állomásról szólnak Pestre, ahonnan elindítják az ambulanciás mentőt. Azután valahol félúton találkoznak, s ha a páciens még él, átrak­ják abba a járműbe, amely­ben már menet közben is tud­nak segíteni rajta. Így vázolta a helyzetet a közelmúltban a városi tanács egyik vezetője. Keserű ironi­kusan fogalmazott, de hozzá­tette, hogy számos tragédia forrása volt az a tény, hogy Nagykáta távol esik a kórhá­zaktól, ráadásul a mentőkocsi­helyzet is olyan, amilyen. A ceglédi kórháztól vagy har­mincöt kilométerre vannak, Pest ennek a duplája. Súlyos­bítja a helyzetet, hogy a be­teggel a gépkocsinak át kell vergődni a fővároson, hiszen a nagykátaiakat Budán, a Tá­rogató úton látják el. Nem vigasz a számukra, hogy ugyanezt a kerülőt megcsinál­ják például a Pilisvörösvár környéki betegek is, hiszen őket a pesti oldalon a Rókus fogadja... A nagykátai mentőállomás egyik alkalmazottja élénken tiltakozott, amikor le akartuk fényképezni a telepet. Nem csoda, hiszen nem válna di­cséretére az egyébként jó hí­rű, nagy hagyományokkal rendelkező magyar mentő­szervezetnek. A legeldugot­tabb faluban különbül néz ki a tűzoltóegylet szertára, mint a közelmúltban városi rangot nyert nagyközség mentőállo­mása. Zsebükbe nyúlnak — Kritikussá vált a helyzet — összegzi Akantisz Marcell tanácselnök a mentőhelyzetet. — Hatvanezer ember ellátásá­ról van szó. Joggal várhatják ei, ha már közel s távol nincs kórház, legalább a betegszál­lítás legyen olyan, hogy meg­közelítően azonos esélyekkel indulhasson harcba az életért egy súlyos beteg itt, mint mondjuk a fővárosban. Mert ma, sajnos, nem így van. Dömsödi pillanatkép Ä Petoii-hdz, ma Aki nem ismerős Dömsödön, és nem lelkes böngészője az útikönyveknek, talán gyanút­lanul elsétál a Bajcsy-Zsi- linszky utca mellett. Nincs a község központjában, nem csa­logatnak kirakatok — legfel­jebb egy szépen karbantartott nádfedeles ház hívja fel ma­gára a figyelmet. Aki viszont egyszer felfedezte az épületet, megfogja valami annak a kul­turális-történelmi hangulatá­ból, s többet nem felejti el, hogy hol járt: az egykori Pe- tőfi-háznál. A Petőfi-kutatóknak kedvelt zarándokhelye a Bajcsy-Zsi- linszky utca 6. szám, s jó az emlékház kapcsolata a Petőfi Társasággal és a Petőfi Iro­dalmi Múzeummal is. Két év­vel ezelőtt egy kecskeméti tu­dományos konferencián jó példaként említették az em­lékház gondozását, óvását. — Mostanában hányán lá­togatják a múzeumot? — kérdeztem Nagy József né gondnokot. — Most van a látogatási fő­szezon. A sokéves szokások­nak megfelelően tényleg nyá­ron vannak vendégeink. Tábo­rozó diákok, a környéken pi­henő felnőttek tekintik meg többnyire az emlékházat. — Mekkora az éves látoga­tottság? — Hat-hétezer érdeklődő jön ide évente. Leginkább ki­rándulóidőben. A téli fagy és a nyári kánikula erős konku­rencia nekünk. „Állandóan nyitva’’ — te­kint az utcára egy csalogató felirat. Ez azt jelenti, hogy télen is megtekinthető a mú­zeum, az év egyetlen szakában sincs zárva. — A hétfő szünnap lenne, ám van úgy. hogy ilyenkor többen vannak, mint vasár­nap. Persze hogy kinyitunk — mondta Nagy Józsefné, aki a férjével együtt látja el a gond­nokságot. Ez nemcsak az épü­let, s az udvar karbantartását jelenti, hanem jegypénztáros­ságot. sőt alkalmanként „ide­genvezetést” is. A házba belépve a Petro- nics-szülők néznek szembe a látogatóval. Egy másik szobá­ban egy másik házat is megis­merhetünk; fotó ábrázolja a mai Petőfi Sándor utcai 17. szám alatti épületet, ahol szin­tén lakott-egy ideig a költő családja, amikor édesapja 1845 novemberétől 1846 nya­ráig bérelte a dömsödi mé­szárszéket. Egy kis szobában önkéntelenül is megilletődött- séget érez az ember: ez volt a költő lakószobája. Berende­zések sajnos nincsenek, mi­velhogy az emlékháznak nincs saját gyűjteménye. Hangulata így is megfogja az embert. Az udvar azon látványossá­gok közé tartozik, amely osz­tatlan sikert arat. Gyönyörű­en karbantartott gyepszőnyeg, zöldellő bokrok — külcsínben is szép a Petőfi Emlékház. K. Gy. Hosszas tárgyalássorozat és levélváltás után végre, úgy tűnik, pont kerül a nagykátai mentőállomás ügyére. A ta­nács ugyanis aláírta a meg­állapodást az Országos Men­tőszolgálattal, amelynek ér­telmében a szervezet 10 mil­lió forintot ad az új nagy­kátai mentőállomás építésére. De az igazsághoz tartozik, hogy többfordulós, nehéz mérkőzés eredménye ez a megállapodás. Arról ma sincs szó, hogy Nagykáta úgyneve­zett esetkocsit kapjon, vagy hogy az állomáson orvos is teljesítsen szolgálatot. Legföl­jebb egy főiskolai végzettsé­gű mentőtiszt javíthat valamit az ellátás színvonalán. Igaz, az a tény, hogy végre nem a szabad ég alatt álló kocsikkal kell indulni a súlyos betegért, már önmagában javíthat va­lamit a túlélési esélyeken. Hiszen elképzelhető, mennyi idő alatt lehet életet lehelni egy mínusz húsz fokban a csillaggarázsban éjszakázó mentő motorjába, s milyen útja lehet egy ilyen áthűlt kosiban egy szívrohamon át­esett embernek vagy egy köz­lekedési baleset sérültjének. Mint oly sok esetben, a Nagykáta környéki települések ismét összefognak. Mert az OMSZ-től kapott tízmillió csupán a mentőállomás költ­ségeinek a felére elegendő. A térség tanácsai négymillió fo­rintot szavaztak meg, vagyis ennyivel járulnak hozzá a ti­zenkilenc és fél milliós beru­házáshoz. Nyilván a környék gazdasági szervezetei is a zse­bükbe nyúlnak, mint ahogy nagy segítség az is, hogy a Nagykátai Építőipari Szövet­kezet végzi majd a kivitele­zést. A tervek szerint egy esz­tendő múlva új mentőállomást avatnak Nagykátán. .. átn ed éMyÁítál'áfi nem bi­zonyos, hogy ezútán senki nem lesz tanúja az út menti be­tegcseréknek. Ennek megszün­tetéséhez ugyanis egy kórház kellene a térségbe. Joggal elvárnák Erről azonban nem is ábrán­doznak a nagykátaiak, akiket évtizedekig mostohagyerekként kezelt a megye, s ez erős rea­litásérzéket plántált az itt élőkbe. De azt joggal elvárnák, hogy életük, egészségük ér­dekében ne jelentsen áthágha­tatlan akadályt a megyehatár. S úgy, ahogy ők átjárnak a Szolnok megyei Jászberénybe vásárolni vagy uszodába, a mentő 's vihessen beteget az ottani kórházba. Móza Katalin A falusi turizmus fellendítésére Társadalmi kezdeményezés Megalakult a Magyar Falu­si Vendégfogadók Szövetsége, amelynek programjáról Csáky Csaba ügyvezető elnök tájé­koztatta az MTI munkatársát. Elmondta: a szövetségnek je­lenleg több mint 100 tagja van, elsősorban idegenforgal­mi szakemberek, oktatók, ku­tatók, mezőgazdasági szövet­kezetek és áfészek tagjai, akik érdekeltek a falusi tu­rizmus feltételeinek kialakí­tásában. Legfontosabb cél­juk társadalmi összefogással összegyűjteni, közkinccsé ten­ni azokat a tapasztalatokat, javaslatokat, amelyek segít­hetnek fellendíteni a turiz­musnak ezt a sajátos ágát. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddigi pró­bálkozások elszigeteltek ma­radtak. Az erőfeszítések elle­nére nem alakult ki a falusi turizmus országos hálózata. Elsősorban azért, mert mind ez ideig nem sikerült megsze­rezni a pénzügyi kormányzat, az államigazgatás, a tanácsok támogatását, nem jött létre a falusi turizmus ösztönzési rendszere. A nyugat-európai országokban ezt az üzletágat a mezőgazdasági termelés al­ternatívájaként kezelik, meg­élhetési forrásnak tekintik, s ennek megfelelően támogatják. A szövetség szükségesnek véli, hogy Magyarországon is a háztáji termelés szerves ré­szeként tartsák számon a fa­lusi turizmust, s erre is ter­jesszék ki a háztáji gazdál­kodóknak járó adókedvez­ményt. Fontosnak tartja a szövetség azt is, hogy az ide­genforgalmi fejlesztési alapból nyújtsanak anyagi támoga­tást a vendégfogadásba be­kapcsolódni szándékozó falusi lakások megfelelő felszerelé­sére, komfoptpsításárg., Java­solja’: az Állami’Bér- és Mun­kaügyi Hivatal karolja fel a Xajusi ..vendégfogadással kap­csolatos ismeretek oktatását, s tekintse ezt a tevékenységet egyfajta munkahelyteremtés­nek. Ennek megfelelően tá­mogassa is a foglalkoztatási alapból, mint minden hason­ló célú vállalkozást. Szüksé­gesnek ítéli a szövetség azt is, hogy a Közlekedési, Hír­közlési és Építésügyi Minisz­térium nyújtson segítséget az infrastruktúra fejlesztéséhez minden olyan településen, ahol a lakosság összefog a falusi turizmus kibontakozta­tásáért. A Belügyminiszté­riumra — a szövetség meg­ítélése szerint — az a feladat hárulna, hogy az elmaradott térségek felzárkóztatását cél­zó programban, illetve a ta­nácsi költségvetési tervekben külön fejezetet dolgozzanak ki a falusi turizmus támogatásá­ra. VISA­hitelkártya Az Országos Takarékpénz­tár a Magyar Külkereskedel­mi Bank Rt.-vel kötött megál­lapodás alapján MKB—VISA hitelkártyát bocsát deviza­számla-tulajdonos ügyfelei rendelkezésére. Az OTP előírásai értelmé­ben VISA-kártyát azok a de­vizabetétesek igényelhetnek, akik számlaköveteléssel és rendszeres devizajövedelem­mel rendelkeznek. A hitelkár­tya kiadása előtt a takarék- pénztár a betétes ügyfél hi­telképességét is megvizsgálja, s követelmény, hogy a szám­lán legalább ötezer dollárnak megfelelő konvertibilis valuta legyen. Jelenleg mintegy 200 ezren rendelkeznek az ország­ban devizaszámlával. MAGYAR-SVÉD VEGYES VAUALAT IKEA-áruház Budapesten Félidejéhez érkezett az IKEA svéd—magyar áruház építése a budapesti Örs ve­zér téren. A svéd konszern­nek szocialista országban ez lesz az első bútoráruháza, amelyet a tervek szerint több követ majd. Lengyelországban jövőre, és öt éven belül a Szovjetunióban is tervezik IKEA-áruház létesítését. A budapesti áruház műsza­ki átadása december 1-jén, megnyitása 1990. március 21- én lesz. Az építési munkála­tokat túlnyomórészt magyar vállalatok végzik. Az áruház a tervezett költségeknél vár­hatóan mintegy 30 százalék­kal többe fog kerülni, ~ és^’a számítások szerint több mint egymilliárd forintért épül meg. A világszínvonalú bútoráru­ház kétszintes eladótérrel ké­szül, amelyet egy háromeme­letes irodaház egészít ki. Kí­nálata az Európa-szerte ismert IKEA-éhoz lesz hasonló. A bútorokat és a lakberendezé­si cikkeket jórészt magyar vállalatok, ipari szövetkeze­tek készítik, ám a minőséget az IKEA garantálja. A budapesti bútoráruház létrehozására magyar—svéd vegyes vállalatot alapítottak csaknem egy évvel korábban. A kft. alaptőkéje most 839 millió forint, s ebből az IKEA 50, a Bútorker 45, a Magyar Hitelbank 5 százalékkal ré­szesedik. A vegyes vállalat csak úgy kapott engedélyt a vállalkozásra, ha 30 százalék­kal. . többet,,. exportál, mint iúfflénpyjt ..importból szerez be. A kft. tavaly mintegy 35 mil­lió svéd korona értékben szál­lított különféle lakberendezé­si cikkeket az IKEA-hálózat részére. Az idén a forgalom várhatóan eléri a 70 millió svéd koronát. Zöldséges, boltos, éjjeliőr Hogy pihen a pedagógus? A szezon elején a tóalmást strand sarkában egy zöldséges­pavilonban két hölgy kínálta portékáját. A helyi gyerekek Aki nem tapasztalja, el ser tudja képzelni, mily forgal más állomás a tárnoki. Réggé fél négytől, négytől nyolci félóránként gördülnek be s állnak meg itt a vonatok, hogy felvegyék a fővárosba igyekvő dolgozókat. Forgalom az van, gyalogos vasúti aluljáró pedig nincs. Ám kellene, mert ketté­vágja a települést a vasútvo­nal. S nem tegnap ébredtek er­re rá a tárnokiak, hanem har­minc éve! Kopogtattak min­den fellelhető ajtón, amely mögött ülőnek valamiféle köze is volt, lehetett egy vasúti aluljárói megépítéséhez. De hiába. Pedig akkor mindösz- sze kétmillióba (!) került egy aluljáró megépítése, ma meg nyolcvanmillióba! Most viszont felcsillant a remény, a tárno­kiak harmincéves álma esetleg valóra válhat! Rozsnyai Mihálynak, a nagy­községi tanács elnökének aszta­lán a MÁV Budapesti Vezér- igazgatósága műszaki főosztá­lyának levele. Elkészült a ta­nulmányterv — adják hírül le­velükben — a gyalogos aluljá­ró építésére. A már említet' nyolcvanmilliós költséggel. A MÁV műszaki főosztályának a tanulmányterv s a kivitelezés várható bekerülési költségének ismeretében az a kérdése: a költségekből mekkora rész­arányt, milyen megosztást vál­lal a Tárnoki Tanács? Fogas kérdés, de ahogy a ta­nácselnök fogalmaz, most vagy soha! Addig osztottak, szoroz­tak, míg úgy döntöttek, szűkös anyagi keretükből erre a célra hárommilliót felajánlhatnak. Eladósodás nélkül! Az utóbbira azért került s kerül a hang­súly, mert harminchárom év után a tanácselnök nyugdíjba megy, s a testület megbízatása is rövidesen lejár. Az utódokra nem akarnak csődtömeget hagyni. S nem is igen lehet, hiszen az ötezer-hétszáz lelket számláló — kétezer-száz csalá­dot nyilvántartó — Tárnok nem dúskál anyagi javakban. Ritkán, elvétve, egy kezükön, meg tudják számlálni, mikor kaptak központi, megyei keret­ből pluszpénzt. Kicsik, keve­sek, kiesnek a látókörből. Oly­annyira, hogy akadt már me­gyei vezető, aki az Érd szom­szédságában lévő Tárnokra térkép segítségével csak elté­vedések után jutott el. Ennek a kis, a figyelem elő­terében korántsem szereplő településnek a hárommillió óriási összeg. S hogy ez a MÁV-nak sok vagy kevés, az nem derült még ki, hiszen alig néhány napja döntöttek, s ad­ták postára levelüket. De biza­kodnak. Hogy nem kerülhet sor olyan jelenetekre, mint amit egy . tárnoki korábban megfogalmazott már: hogy ész- revegyenek bennünket, mi js létezünk, élünk, naponta bal- eseveszélynek kitéve, arra úgy is ráirányíthatjuk a figyel­met, hogy kifekszünk pár szá­zan a sínekre ... Remélhetőleg erre nem kerül sor. Sokkal inkább célraveze­tő lenne, ha a tárnokiak há­rommillióját most a megyei tanács is megtoldaná. Annak ellenére, hogy ott sem dúskál­nak a szétosztható forintok­ban, a mai világban, amikor nagyon is megszabdalták a ta­nácsok költségvetését is. Ennek ellenére hiszem és vallom, aki keres, talál megoldást, netán annyit pénzben is, mely a tár­noki harmincéves álom valóra váltását segíti. Varga Edit ismerősként üdvözölték őket. Nem is csoda, hiszen pedagó­gusok, a tóalmási általános is­kola tanárai. Szűcs Jánosné földrajz—test­nevelés szakos, helyben nőtt fel és a tóalmási iskola az első munkahelye. Egyedül neveli nyolcéves Kriszti lányát. Szűcs Erzsébet életútja nagyon ha­sonló. Tanítónő és rajz szakot végez a főiskolán. Hétéves La­ci fiával él egymagában. Szóval adott két pedagógus- nő,* jó barátnők, a tanárok sze­rény anyagi lehetőségeivel. Egy dologban szerencsések: lakás­gondjuk nincs. Mindketten szolgálati családi házban lak­nak. Jött a nj*ár, Tóalmáson nincs napközi. A két pedagógusnő szerette volna nemcsak hasz­nosan, de anyagilag is előnyö­sen eltölteni a nyarat. A ko­rábbi években a helybeli SZOT-gyermeküdülőben vál­laltak munkát, de a csekély dí­jazás és a megviselt idegek in­kább más irányba vitték őket. Így jutott eszükbe a kereske­delem, s az ötlet, hogy vegyék át a strandon a zöldségesbó­dét. összerakták a megtakarí­tott pénzüket, kifizették a bér­leti díjat a tanácsnak, majd áru után néztek. Azt hinné az ember, egy csaknem négyezer lelkes községben ez nem gond, a helyi feleslegnek az árudá­ban a helye. De nem így vem, a két botcsinálta boltos a Bos- nyák térről szerezte be zöld­ség- és gyümölcsszükségletét. Aztán kinyitottak, s elkedvet­lenedve tapasztalták, hogy a friss paprika, paradicsom, a meggy, cseresznye, alma, ba­rack nemigen talál- vásárlóra, s ha végül be is jött, amit rá­fordítottak, haszon nem sok maradt az üzleten. Ezért nem volt érdemes a drága szünidőt a pult mögött ácsorogva eltöl­teni. A hívatlan konkurencia is lefölözte a hasznukat, hiszen míg ők bérleti díjat fizettek, addig a strand előtt álldogáló kosaras asszonyok nyeresége bérlet- és adómentes volt. A napokban kerestem őket a strandon, de hiába. Végül a közeli kastély előtti boltocská­ban találtam rájuk. — Már csak szombat, vasár­nap, hétfőn nyitunk ki egy-két órára, mikor a falubeli zöldsé­ges zárva van. Akkor is inkább a tisztesség kedvéért — mond­ja Szűcs Istvánná. — Látom újabb vállalkozás­ba is kezdtek ... — A gyermeküdülőben van egy kis puszta. Mikor megkez­dődött az üdülési évad, aján­latot kaptunk a vezetőtől, hogy nyissunk itt üzletet. A Délker- töl árut kértünk. Édességet, szörpöt, gyümölcsöt, könyvet, postai cikkeket is árusítunk. — Mit szólnak tevékenysé­gükhöz a helybeli kollégák? — Nincs ellenérzésük, elfo­gadják tevékenységünket. Ügy tudom, egyik kollégánk elvál­lalta az éjjeliőri teendőket a strandon. Szóval hárman já­runk hasonló cipőben, de a többi tanártárs is igyekszik, ha máshol nem, hát a ház körül valami mellékes után nézni. — Pihennek így valamit a nyáron? — Bizony elég fárasztó ez a vakáció, de az iskolakezdés előtt egy héttel abbahagyjuk. Talán ez az idő elég lesz a ki- kapcsolódásra. Átányi László Harminc év után a cél előtt? Nem kis pénz a hárommillió!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents