Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-18 / 167. szám
1989. JÚLIUS 18., KEDD 5 ^?£írlan Ha a tűzoltó is bajban van Négy kerék helyett négy patán A közúti forgalomból a gépjárművek sokasága az utóbbi 15-20 évben lényegében kiszorítottá a lófogatokat. Mostanság azonban mind több településen láthatóak azok a magánfuvarozók, akik a lóerőt részesítik előnyben. A falvakban jószerivel kizárólagos előnyt élveznek a fogatosok, hiszen a háztáji kertek, a szűk kis parcellák felszántása, művelése, vagy éppenséggel a takarmányok* a különböző építőanyagok szállítása a lovakkal egyszerűbb és olcsóbb. Bár mindez nézőpont kérdése, hiszen akad olyan maszek fuvaros, aki gázpalackokat szállít háztól házig, s palackonként 20-30 forintot is elkér. Ez akkor figyelemre méltó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy speditőrkocsin minimum 40-50 palack is elfér. A példákat lehetne tovább sorolni, de a lényeg akkor is az, hogy a paciknak itt a reneszánszuk. Az élelmes vállalkozók lovardákat létesítenek, s 'ötletes programokkal készülnek a módosabb nyugati turisták szórakoztatására. Az''Országos állatvásárokon nagy összegeket kérnek egy- egy jó húsban lévő, strapabíró kancáért vagy heréit lóért. Nétn ritkák a 60-90 ezer forint közötti vételárak. Egy néhány hónapos csikóért is minden további nélkül megadják a ,30 ezer forintot. VannaK olyan tenyésztők, akik kimondottan azért tartanak anyaállatot, hogy a szaporulatot nagy haszonnal értékesítsék. Pest megyében egyebek köT zott Dabason, Cegléden, Nagykörösön, éppenséggel Tápió- szelén tartanak állat- és kirakodóvásárokat, s ezeken egyte több lókereskedő, vagy ahogy a köznyelv nevezi őket, kupec is feltűnik. A jól abrakolt. kitűnő kondícióban lévő állatokra sokan licitálnak. Persze igyekeznek a kevésbé értékes, az esetenként túlkorosnak mondható állatokon is túladni. Az idei dabasi ás tápiósze- lei állátvásáíon, ahova a palásokat sok esetben teherautókkal vagy személygépkocsik után kötött utánfutókkal szállították, jószerivel rövid mustra után minden tetszetős, javarészt fuvar.oztatásra szánt paci gazdára, talált. Tápiőszí- lén például a legfrissebb adatok szerint 37 gazdának van lova, s ezeknek az állatoknak a száma megközelíti az ötvenöt. Az állattartók zöm éne a fuvarozási iparengedélye van. míg viszonylag szerény hányadot képviselnek azok, akik k;A vásáron felvezetik a lovat (a eím fölötti képünk). Hazafelé a speditőr-kocsival. Jöhetnek a fuvarok \ (Hancsovszki János felvételei) * 'V-vü .*/< i, yry, . v mondottam kedvtelésből tartanak lovat. Egyébként a példaként említett Xápiószelén hat szamarat is befogtak a háztáji négykerekűkbe. A csacsifogatok lényegesen kevesebbe kerülnek. s ezeknek az igavonóknak a tartása meglehetősen olcsó. Szigethalmon Nagy Károly nyugdíjas és társa próbál berendezkedni a tulajdonukban lévő lovakkal, amolyan turis- tacsalogatásra. A nagyközség peremén, az akácos mellett lévő farmon még csak szerény nyomai vannak annak, hogy vállalkozásukból eddig mire futotta. Egyébként Szigethai- mon négy-öt maszek fuvaros jelenléte jelzi, hogy faluhelyen, közel a fővároshoz, nagyon is kifizetődő a lótartás. A fuvarosoknak p>edig minden napra akad munka, s még véletlenül sem áll fenn a veszélye annak, hogy egyike a másikától elhalássza a biztos kenyérkeresést. Magyarországon még 1961- ben is több százezer lovat tartottak nyilván. Aztán a mezőgazdaság gépesítettségé s a járműforgalom növekedése néhány tízezerre sorvasztotta az igavonó állatok számát. Árnak, hogy ismét dívik a lótartás, a vázoltak mellett messzemenően anyagi, üzleti jellegű okai vannak. A dráguló táp- és takarmányárak mellett is gazdaságos a tenyésztésük. A Magyar Lóverseny Vállalat Dunakeszin lévő idomítótelepén, Zéger Ferenc, a vállalat egykori volt üzemgazdasági osztályának vezetője, ma nyugdíjas hajtőoktatg, fél évszázados szakismeretei birtokában elke derítőnek tartja a mai lókereskedelmet. Elmondta, hogy a hazai lókereskedelem már jó ideje átment a kupecek, a csak haszonban gondolkodó emberek kezébe. Még az a szerencse, hogy vannak az országnak olyan nagyüzemei, állami gazdaságai, ahol szakértő, a lovászatot élethivatásnak választó emberek irányítják a tenyésztést — például Apajpusztán. A magán lovasiskolákat, s ezen belül is a lovas rendezvényeket többnyire felkészületlen amatőrök alapítják, lejáratva a szakma legkiválóbbjait. Az említett idős szakember is megerősítette, hogy hazánkban csillagászati összegekért kelnek el belföldi vásárokon a lovak. A legfrissebb statisztikai kimutatás szerint Magyarországon hetvenezerre tehető az a lóállomény, amelyet így vagy úgy. de hasznosítanak gazdálkodási, sport- vagy egvszerűen szórakoztatóipari célokra. Gy. L. — Nyisd már ki azt a nyavalyás csapot! — kiált a kert végéből a fiatalasszony, s fél kézzel tartva a hosszú tömlőt, türelmetlenül toporog. Valójában nem tudni, hogy azért kapkodja-e lábait, mert délidő lévén, meztelen talpát égeti a forró föld, vagy fél a szomszédok mindent látó szemétől — még inkább a szájuktól. A férj nem siet teljesíteni a parancsot. Végül mégis kinyitja a kerti csapot. Pedig tudja, hogy vízkorlátozás van, s ilyenkor nincs elég nyomás a vezetékben. Nem baj, majd rájön az asszony is! A családfő nem csalódik, mert hallja mindjárt a kert végéből felesége mérgelődését. — Hová a fenébe tűnik ilyenkor a víz? ... Biztosan elzárják csak azért, hogy ne tudjunk locsolni!... Bezzeg a szomszédban, Budaörsön még fürödni is tudnak!... Ezekkel az életből merített kérdésekkel állítottunk be a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat budaörsi központjában Berták Józsefhez, a szolgáltatási osztály vezetőjéhez. — Nem igaz, hogy szándékosan csökkentjük a víznyomást! Az viszont tény, hogy az egész megyében maximális a víztermelés! — tiltakozik a vád ellen Bertók József, majd igyekszik megértetni, hogy hová tűnik ilyentájt a víz. — A háztartások ellátására a vállalat víztermelő kapacitása tökéletesen elégséges. Ezt bizonyítja az is, hogy ősztől tavaszig nincs vízhiány. Nyáron sem a szárazság a nyomáscsökkenés legfőbb oka, hanem a vízpazarlás. Sehol a világon nem locsolnak ivóvízzel, csak nálunk Magyarországon! Jó,- tudom, hogy az ipari víz idehaza még csak fogalom, ez azonban nem indokolja a mértéktelen locsolást. Sajnos egyre kevesebben öntöznek saját kútból, mert az emberek megspórolják a szivattyút működtető benzin vagy villanymotor energiaköltségét. — Hogyan lehetséges olyan nyomáskülönbség két szomszédos településrész vízellátásában, amilyenről a példatörténetben panaszkodott a Törökugrató környéki fiatalasszony? — Amikor két településrész vízellátásában mutatkozik ilyen nagy különbség, az a többlépcsős, vagyis regionális vízrendszerek velejárója. Ha a rendszer legmélyebb pontján lévő településen kíméletlenül pazarolják a vizet, akkor a magasabb helyen lévő lakásokban bizony csak szárazon hörögnek a csapok. Ilyen gondok voltak a korábbi években Érden és környékén. ’ s napjainkban ta- oasztalhatók a Galga-völgyé- ben, vagy Gvömrő, Maglód, Üllő községekben, ahol több nyomásövezet van. Ugyanígy műszaki okok miatt vízhiányos terület Budaörs törökugratói üdülőövezete. Igaz, az ok ott elsősorban a vasút és az autópálya találkozásánál átmenő vezeték kis keresztmetszete. — Mit tehet a PVCSV a vízpazarlás ellen? — Nem sokat, mert a büntető szankciók alkalmazása tanácsi feladat és hatáskör. Egyetlen lehetőségünk a túlfogyasztás megakadályozására, hogy ahol nagy a vízkivétel nyári csúcsidőben, korlátozás elrendelését javasoljuk a helyi tanácsnak. Aztán vagy megfogadják a javaslatot, vagy nem. Egyébként szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek a tanácsok a vízkorlátozási időszakban locsolók ellen. Azonban ez a megoldás sem igazán sikeres. A PVCSV legfeljebb az ipari nagyfogyasztókkal szemben léphet fel, ha a számukra meghatározott mennyiségnél több vizet használnak fel. Ilyenkor progresszív vízdíjat fizettethetünk meg az ipari nagyfogyasztóval. Ebből a pénzből azonban a vállalat egy fillért sem lát, tehát anyagilag nem vagyunk érdekeltek a büntetésben — válaszolt Bertók József a kérdésekre, amelyeket később föltettünk (némi kiegészítéssel) a Pest Megyei Tűzoltó-parancsnokság hadnagyának, Mehrl Tibor tűzvédelmi üzemmérnöknek is. — Honnan vesznek oltóvizet tűz esetén, ha nincs nyomás a vezetékben? — Sehonnan! Elég nagy gondunk, hogy Pest megye vízszegény. Egyébként nem hiszem, hogy a PVCSV szándékosan csökkentené a vezetékekben a víznyomást, mert akkor jelezték volna egységeink. — Mégis, honnan szereznek, vizet a tűzoltók? — Vannak olyan fecskendőkocsijaink, amelyekben 6 köbméterig tudunk vizet szállítani magunkkal a tűzhöz. Ha ez nem elég, patakokból, tavakból vesszük. Ám inkább nyomásfokozást kérünk a PVCSV- től, ami szakaszolással megoldható. Ha kint dolgozik valamely egységünk a káresetnél, akkor rádión beszólnak a tűzoltóság megyei ügyeletére. Onnan szintén rádión vagy telefonon a PVCSV központját hívják, az ott dolgozók pedig földrajzilag pontosan behatárolt területre kérik üzemegységüktől a nyomásfokozást. így* az első jelzéstől számított negyedórán belül megkapja a káresetnél dolgozó egységünk a 6-8 bar nyomású vizet. Ilyenkor persze a település többi részében még inkább vízhiány lép fel, de a tűzoltás miatt, a vagyoni tárgyak, vagy különösen az emberi életek megmentése érdekében el kell viselni ezt a kellemetlenséget. Aszódi László Antal Lejárt szavatossági idejű termékek a boltokban Laposabb lett a pénztárca, ezért kevesebb élelmiszer fogy az üzletekben, a polcokon felhalmozódnak a lejárt szavatossági idejű termékek, s ráadásul minden negyedik-ötödik vevőt becsapnak a közértekben — így summázható az Országos Kereskedelmi és Piaci Felügyelőség irányításával elvégzett vizsgálat, amelyet a közelmúltban Budapest és 14 megye több mint 1200 élelmiszerüzletében folytattak. Az OKPF jelentése megállapítja: az áruk minőségénél a legtöbb hiányosságot az okozza, hogy a nagykereskedelmi vállalatoknál g kereslet visszaesése miatt felhalmozódtak a készletek, egyre több olyan áru kerül a boltokba, amelynek már lejárt vagy a lejárathoz közeli a fogyaszthatósági, illetve a minőségmegőrzési ideje. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tej és tejtermékek szállítása során gyakran megszakad a hűtőlánc. A húsforgalmazásban továbbra is gondot jelent, hogy egyrészt a húsipar az olcsóbb termékek iránt megnövekedett keresletet nem képes jó minőségű áruval folyamatosan kielégíteni, másrészt a húst az iparban és a kereskedelemben is változatlanul sok. hibával bontják. Mind a sertéshús, mind a marhahús bontásánál az esetek egyhar- madában tapasztaltak szabálytalanságot az ellenőrök. Így az olcsóbb részeket is drágábban árulják az üzletekben. A hentesboltokban több esetben tapasztalták a hűtési és tárolási előírások megszegését. Az ellenőrök a vizsgálat idején mintegy ezer próbavásárlást végeztek. Ezek 21 százalékánál regisztrálhatták, hogy a vásárlókat becsapják, míg az esetek 9 százalékában a vevők javára tévedtek a pénztárosok. A helytelen számolás oka sok esetben az, hogy a gyakori árváltozások miatt az árukon több ár is szerepel, s ez a vásárlók körében zavart okoz, de érthető, hogy a kereskedők sem naprakészek az árakat illetően. A vizsgálat talán egyetlen pozitív tapasztalata: az élelmiszer-kereskedelmi hálózat hűtőkapacitása az előző évihez képest valamelyest nőtt, ám a hűtőpark további bővítésére lenne szükség, hogy kevesebb romlandó áru menjen veszendőbe. LidrSsUK 3 Ivgali Sokadik a van. A bérből és fizetésből élők jól ismerik ezt a kifejezést. Náluk nem ritka, hogy fizetésosztás előtt néhány nappal már elfogy a kosztpénz. Hogy a következő fizetésig mi lesz? Ha van, előveszik a rejtett tartalékot, ha nincs, kénytelenek kisebb- nagyobb kölcsönt felvenni a barátoktól, ismerősöktől. Az év eleji magas áremelések óta meg inkább polarizálódott a társadalom. Egy szőkébb rétegen kívül — amelynek sikerült megőrizni az életnívóiát — sok embernek jobban meg kell gondolnia, hogy mire adja ki megkeresett forintjait. Sokan — önhibájukon kívül — máról holnapra élnek. Ha kifizetik a rezsit, csak arra koncentrálnak. hogy a legszükségesebb élelmiszereket megvegyék. Egyesek úgy vélik, nem is érdemes takarékoskodni, ha marad egy kis pluszpénzük, elköltik. Ruhát, műszaki cikkeket vesznek. Minek spórolni mondják, nagy az infláció. Nehéz vitatkozni velük, hiszen a gyorsan emelkedő árak Mi kerül a kosárba sokadikán? Kölcsön vagy segély mellett már sokszor a legtapasztaltabb háziasszonyok sem tudják, mi mennyibe kerül. Január óta a Pest megyei áfészeknél is érzékelik, hogy megváltoztak a vásárlók szokásai. Az a tapasztalatuk, hogy csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az extra minőségű — és árú — termékeket megvegyék. A többség az olcsót keresi. A közértben a csökkentett zsírtartalmú tejet, tejfölt vásárolják, a húsboltban pedig a háziasszonyok a lapockát, oldalast, da- gadót veszik. Az új helyzethez a húsipari vállalatok is igyekeznek alkalmazkodni. Választékukat oly módon alakítják, hogy minél több olcsó felvágott kerüljön a húsboltok, közértek polcaira. Ezenkívül újdonságnak számít, hogy külön darabolt húst — lapockát, oldalast, dagadót — is szállítanak az áfészeknek, nem kell egyszerre egy fél disznót megrendelni. A növekvő infláció miatt a legveszélyeztetettebb helyzetbe a kisnyugdíjasok, a nagycsaládosok sodródtak. Ök rászorulnak a társadalom rendszeres, vagy alkalmi segítségére. Pest megyében az elmúlt évben több mint háromezer ember kapott rendszeres szociális segélyt. Azok, akik semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek, vagy pedig járandóságuk nem éri a legalacsonyabb özvegyi nyugdíj értékét. Ez az összeg tavaly 3140 forint volt, az idén júliustól ez háromszáz forinttal emelkedik. Rendkívüli segélyt tavaly a megyében több mint negyvenháromezren kaptak. Akik átmenetileg kerülnek nehéz helyzetbe. egy évben legfeljebb hat alkalommal kérhetnek segítséget a tanácstól. Kedvező tapasztalat, hogy sok helyen maguk a hivatalok — védőnők, házigondozók jelzései alapján — a kezdeményezők, s a rászorulóknak nem kell végigszenvedniük egy megalázó procedúrát. Természetesen nem nagy összegekről van szó. Ha kényszeredetten is, de tudomásul kell vennünk, hogy egyelőre többre nem telik. Az idős, beteg embereknek sokat jelent, ha naponta egyszer meleg ételt kaphatnak. A romló életkörülmények miatt egyre többen veszik igénybe a szociális étkeztetést. Néhány éve még szemérmesen hallgattunk arról, hogy hazánkban is van szegénység. Ma már nyíltan beszélünk erről, de a társadalmi segítség igencsak véges. Az életszínvonal emelkedésére csak akkor számíthatunk, ha gazdasági gondjaink-bajaink is csökkennek. A remélt fellendülésig azonban még alaposan meg kell néznünk, hogy vásárláskor mit teszünk a kosarunkba. H. É. Hová lesz a vizünk nyaranta?
