Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
mr . »tKU VEl] 'jr . 1989. JÜLIUS 15., SZOMBAT 'U------—'m*SJ. ‘ V' A HÉT HÍRE Évtizedek óta nem akadt példa arra a megyében, ami tavaly bekövetkezett: csökkent az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma, ha azt összehasonlító árakon mérjük, folyó árakon ugyanis — „köszönhetően" az áremelkedéseknek — folytatódott a növekedés. Igaz, a csökkenés mértéke nem különösebben veszedelmes, egy százalékot tett ki, a tény azonban mégis arra int: valami változni kezdett fogyasztási szokásainkban. Az idén, az első félévben országosan folytatódott a kereslet mérséklődése, a megyében viszont szerény bővülés tapasztalható. Mozog tehát a mutató ezen a különleges mérőműszeren, hiszen a hasunkon már csak akkor kezdünk takarékoskodni, amikor a kevésbé kellemetlen lehetőségekből kifogytunk, kikoptunk. Ami kényszer az állampolgárnak, az kényszer az élelmiszereket előállító cégeknek is. Ez utóbbiaknál azonban, szemben a háztartások magatartását befolyásoló családi döntésekkel, nem hozhatók meg rövid idő alatt az elhatározások. Az itthon el nem kelt árunak piacot kell keresni. A külföldi piac (fogyasztó) igénye, ízlése azonban legtöbbször más, mint a hazai fogyasztóé, tehát módosítani kell a technológián ..'. Gazdag tapasztalatai vannak erről például a megyében a húsipari üzemeknek, amint arról szintén keserves ismereteket szerezhettek, mi az eltérés a hazai és a külföldi minőségi követelmények között... Akkor tehát, amikor azt mondjuk, hogy a hazai háztartások kényszerűen soványabbra fogják az élelmiszerek súlyát fogyasztásuk egészében, egyben azt is kimondtuk, hogy a lépésváltás nem hagyja érintetlenül az élelmiször-ipari üzemeket sem, legyenek érdekeltek akár a hús-, akár a tartósító-, avagy éppen a bőriparban. Suta szavak bugylibicskájával oktondiság lenne persze erényt fabrikálni a szükségből, mégis azt tartjuk: a soványabban élni parancsa jelentős társadalmi csoportok számára hasznos és egészséges kényszerítés. Ha minden harmadik honfitársunk túlsúlyos — és ezt állítják a szakemberek -f, akkor talán nincsen semmi baj a kevesebb élelmiszer forgalmazásában. Általában nincsen. Egy-egy család, réteg esetében azonban kiderül: nem ilyen egyszerű ez. A megyében a nyugdíjasok háztartásai összes kiadásaiknak a negyvenöt százalékát fordítják élelmiszerekre és élvezeti cikkekre, s botorság lenne észrevétlenül hagyni: az átlag mögött olyan emberek is állnak, akiknek már csak a legszerényebb vásárlásokra futja. Nem nekik kellene tehát so- vánvítani bevásárlásaikat az élelmiszerüzletekben, sőt... Amint ez a helyzet a több- gyermekes családok egy részénél is. ahol bizony nem ritkaság: minden második forintért élelmiszert kell' venni. Sok dologgal pótolható a belföldi kereslet visszaesése az élelmiszeripar árukibocsátásában — például a darabolt húsok exportválasztákának a bővítésével, a különleges ízesítésű önteteknek a konzervek- kel együtt történő kínálatával —, hosszú távon mégis a hazai igények szabják meg mind az értékesítési, mind a továbbfejlesztési lehetőségeknek az alakulását. Amikor tehát azt észleljük, hogy soványabban rakjuk meg kosarainkat az üzletekben, egyben azt is észlelnünk kell: nincsen elég ún. olcsó áru,' mert ezeknek az ugrásszerűen megnőtt keresletére az ipar nem készült fel sem technikailag, sem technológiailag. Elég itt a megyében visszatérő gondokat okozó margarinra utalni... Bezárt Sütödék, feleannyi árut rendelő húsboltok, megszűnt tartósítóüzemek jelzik a kereslet átalakulását, mérséklődését. Jelzik egyben azt is, hogy — furcsán hangzik — a csökkenést a kínálat, a választék bővítésével lehet mérsékelni: kinek-kinek az ízlése, pénztárcája szerintit kell kínálni. Az idén eddig havonta 22—24 milliárd forintért vásároltunk élelmiszereket és élvezeti cikkeket, azaz mind az ipar, mind a lakosság szemszögéből nézve, hatalmas ösz- szegnek a sorsáról van szó. S azt, hogy ez a sors merre fordul, ugyan közösen döntjük el, ám kinek-kinek ebben a döntésben más és más a szerepköre. Mészáros Ottó mégsem ezekről kell beszélni, most történelmi kérdésről, a demokratikus magyar ellenzék első parlamenti képviselőjének választásáról van szó. A képviselőjelölt szerint programja, mondandója nem az MSZMP és tagjai ellen irányul, különösen most nem, amikor a párt halottját gyászolja. Egy kérdésre' válaszolva azonban hozzáfűzte azt is, hogy nem tud különbséget tenni a párttagok között. Egy MSZMP-t ismer, s ezt leginkább egy Dáciához tudja hasonlítani. Lehet bele Renault- alkatrészeket szerelni, de attól mégiscsak Dácia marad. A továbbiakban számos, az ellenzéki választási győzelemben nem kételkedő felszólalásra került sor. Többen a korábbi és jelenlegi társadalmi rendszert, az MSZMP-t bírálták élesen, akadtak, akik kifejezetten szélsőséges hangot használtak. Elhangzottak azonban realista és konstruktív felszólalások is — bár azok közül, akik szót kértek, senki sem tagadta, hogy ellenzéki platformon áll. Eoszik Gábor hitükben, ellenzéki elkötelezettségükben megerősítette jelenlévő híveit, újakat azonban nem szerezhetett. Kételkedők, a másik jelöltet támogatók nem voltak jelen. Csak magabiztos ellenzékiek. Lapzártakor a gyűlés még tart. • Cs. A. Kádár János temetésével egy időben, tegnap este 6 órakor tartotta gödöllői választási gyűlését Roszik Gábor, a helyi ellenzéki kör képviselőjelöltje. A művelődési ház erre a célra meglehetősen szűk termében mintegy 200-an voltak kíváncsiak arra, hogy a Választás előtt miként ismerteti programját a 33 éves lelkész-politikus. Túlnyomórészt természetesen a jelöltet támogatók soraiból, ellenzéki pártok tagjaiból, az evangélikus egyházközség híveiből került ki a hallgatóság, de részt vett a gyűlésen Körösfői László, a választási szövetség képviselőjelöltje is. Roszik Gábor bevezetésként arról szólt, hogy most 1848- hoz, 1956-hoz és 1739-hez hasonló időket élünk. Szerinte egy diktatúra összeomlásának vagyunk részesei, s most lehetőség kínálkozik arra, hogy egy olyan társadalmat hozzunk létre, amelyben nem kell félni, amely független, szabad és demokratikus. Beszéde további részében bírálta a jelenlegi társadalmigazdasági viszonyokat, s arra szólított fel, hogy Gödöllő népe szavazataival is segítsen változtatni ezen. „Nem azt mondom, hog'H'fegyvert fogunk, hanem azt, hogy szolgálunk” — így hangzott egyik mondata. Roszik Gábor hangsúlyozta azt is, hogy jól ismeri a gödöllői és az isaszegi gondokSP^fna Kell-e a művelődési ház Kiskunlacházának ? Névtelen levélre válaszol az elnök Ügy tűnik, a névtelen levelek még mindig nem mentek ki a divatból. Szerkesztőségünkbe most is érkezríek aláírás nélküli bejelentések, vádaskodások, amelyeknek persze csak egy része közérdekű. Ez utóbbiak közé tartoznak viszont a Kiskunlacházán épülő művelődési ház ellen ágáló írások. — Hallottam már arról, hogy különböző helyekre névtelen leveleket küldtek az új kultúrház miatt, de én még nem kaptam semmi ilyesmit — mondja Kocsis Mihály kis- kunlacházi tanácselnök. — A levelek kapcsán felmerül a kérdés: valóban szüksége van a településnek erre a művelődési házra? — Igen. A lakosság a falugyűléseken támogatta az ötletet, mi több, egyetlenegy tiltakozás sem hangzott el a terv ellen. Kiskunlacházán ugyanis 1972-ben bezárt az utolsó mozi. Van ugyan két művelődési házunk, de mindkettő korszerűtlen. ezenkívül egyik sem alkalmas vetítések megtartására. Még évekkel ezelőtt egy falugyűlésen vetették fel, hogy új mozi kellene. Viszont, ha már építkezésbe fogunk, akkor érdemes egy több célrat felhasználható létesítményt kialakítani. A tanács a VII. ötéves tervébe be is vette a művelődési ,ház építését, amivel az 1983-ben megtartott falugyűlés egyetértett Én 1988. június 1 -létől vagyok a helyi tanács elnöke. Nem sokkal később. 1973. novemberében újra kikértük a lakosság véleményét. és a helybeliek továbbra is támogatták az elképzelést. — Igaz az, hogy a tanácsnak nincs pénze a 80 millió forintos beruházás befejezésére? — Nem Igaz. i Az építkezés 1991 végéig tart majd, és az éves tanácsi keretből mindhárom esztendőben 15-15 millió forintot tudunk biztosítani. Emellett van a különböző vállalkozásokból 20 millió forintunk lekötött betétben: ez ösz- szesen 65 millió. Ezenkívül körülbelül 27 millió forintot érnek az eladható telkeink. Számtalan felajánlás is érkezett, többek között a Petőfi Tsz-től, a takarékszövetkezettől és a helyi ktsz-től. Több cég és magánember társadalmi munkát vállalt. A tanács által kiadott téglajegyekből is sok fogyott, bár a vásárlás természetesen önkéntes. — A rossz nyelvek giganto- mániás tervről beszélnek... — A tervek szerint a kultúrház összesen 2000 négyzetméteres lesz. A háromszáz személyes színházteremben természetesen mozielőadások is tarthatók. Az épületben helyezzük majd el községi könyvtárunkat, valamint hat tantermet. Itt lehet majd megtartani a számítógépes-, a nyelvi-, és a zeneórákat. Mindez persze enyhít a tanteremhiányon is. A kétszáz személyes aula közösségi rendezvények, családi események megrendezésére ugyancsak alkalmas. Az alagsorban kondicionálótermet rendezünk be. ahol — többek között — a községi sportkörök télen is tudnak majd edzeni. Nem hiszem, hogy egy ilyen létesítmény túl nagy lenne egy ekkora községnek: szerintem csak a jogos igényeket elégíti ki. A másik két művelődési házat — mindkettő kicsi és korszerűben — az új elkészülte után más célra szeretnénk haszná'ni. Elképzeléseink szerint az egyiket élelmiszer-, a másikat iparcikküzletté lenne célszerű átalakítani, hiszen erre szintén szüksége van a községnek. — Nem lenne fontosabb először a gázt bevezetni, vagy a szennyvízelhelyezést megoldani? — Mindez nem pusztán pénz kérdése. A gázprogramot 1991-ben tudjuk megkezdeni. Taksonyt, Dunavarsányt, Bugyit és Kiskunlacházát közös átadóállomás látja majd el, tehát a másik három községgel is össze kell hangolnunk a munkát. A szennyvizet egy korábbi terv szerint Ráckevére vezettük volna. Ez az elképzelés ma már nem állja meg a helyét, egyrészt a Csepel-szi- get fokozott védelme, másrészt a költségek miatt. Egy önálló tisztítómű talán olcsóbb lenne, mint egy, a Duna alatt átvezetett csőrendszer. A kérdés megoldása nem csak tőlünk függ. de előreláthatólag legkésőbb 1991-ben a szennyvíz- csatorna is megépül a községben. A telefonok bekapcsolása a crossbarrendszerbe, illetve újabb állomások kiépítése a posta műszaki feltételeitől függ. Egyébként ez év decemberében idekerül a konténer, és megkezdik a jelenlegi előfizetők bekapcsolását a crossbarhálózatba. Ezzel egy időben 350 új állomást is létrehoznak. A tervek szerint a posta 1990. június 30-ra fejezi be ezt a munkát. — Az ön megbízása hamarosan lejár. Kíván-e indulni a választásokon? — Igen. Ügy érzem, hogy az eddigi munkám alapján, lehet esély':-’a a szavazatok többségének megszerzésére. Kecskés Ágnes SZÍNHÁZI LEVEL Diákosan Horváth Zsuzsa és Ószabó István a Karnyóné egyik jelenetében (Hancsovszki János felvétele) C sokonai Vitéz Mihály hiába írt néhány nagyon is szinpadképes eredeti színjátékot (és fordított is néhányat), hiába küldte darab- és fordí- tásajánlatait az 1790-es években Budán működő, Kelemen László vezette magyar színtár. sulatnak, nem érhette meg, hogy színpadra képzelt műveit rendes, hivatásos, felnőtt színházban lássa. Még az is kétséges, látott-e egyetlen előadást is Kelemenék társulatá. val vagy bármely más társulattal. Igaz ugyan, hogy elvben ellátogathatott a színházba akkor, amikor — 1795 májusában — Pesten járt, s ott volt Martinovics Ignác és társai kivégzésénél is. De nincs erre a látogatásra biztos adatunk. Így hát annál meglepőbb, hogy Csokonai darabjai mégis milyen kitűnő színpadi érzékről tanúskodnak. Qly.asrpjjiftyy^ ból, darabfordításáibói' persze megtanulhatta a színműírás szabályait, s alkalmazhatta is ezeket, de a könyvszínház sosem képes megadni azt, ami a színjátszás alaptulajdonsága: a megelevenedő cselekmény élményét, s azt sem képes igazán érzékeltetni (legalábbis nem a gyakorlatlan amatőr számára), hogy a leírt (párbeszédek, jelenetek hogyan hatnak élőben, a valóságos szín- padon> Csokonainak színházi tapasztalatai legfeljebb a diákszínjátszás terén lehettek. Erre vall például, hogy még ki- csapatása előtt, 1795 februárjában debreceni diákjaival előadta a Gerson du Malheureux című komédiáját. A költő sorsának különös fordulata, hogy darabjai közül azt. amely máig elevenen él a magyar színpadokon, szintén a saját diákjaival adta elő, egy eldugott somogyi község, Csurgó iskolájában, 1799 szeptemberében. Ez a komédia Az özvegy Karnyóné s két szele- burdiak (más cím alatt: Karnyóné vagyis a vénasszony szerelme). E darab, s a csurgói előadás körül számos legenda keletkezett és él máig. Az igazság nagyjából és röviden így felszegezhető. Csokonai Csurgón nagyon rövid időt töltött. 1799 május elejétől 1800 február végéig volt ott helyettesítő tanár. Ds közelebb jár a valósághoz, ha azt mondjuk: iskolai mindenes volt, pedellus, fűtő, tanszerkészítő, tanár és felügyelő volt egy személyben. Tanítványai száma mindössze kilenc volt. Az iskolának nevezett létesítmény összedőlés- sel fenyegetett. Ezt a tan”intézetet” erős túlzás gimnáziumnak nevezni. Csokonai mindenesetre itt. e néhány diákkal megvalósíthatta azokat a pedagógiai elképzeléseit, amelyeket Debrecenben oly :gen nem szeretett a magas professzori kar. Csurgó azonban olyan kitüntetett helyet kapott Csokonai alkotói munkásságának folyamatában, ami mindenképp fontossá teszi Az ott töltött rövid pár hónap alatt nemcsak a Karnyónét írja, hanem még egy vígjátékot, a Cultura „címűt. Kis magyar poétikai tankönyvet szerkeszt a tanítványainak. Itt születik híres verse, a Jövendölés az első oskoláról a Somogybán, s tulajdonképpen a nagy vígeposz, a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon is itt készül el. Hogy a csurgói előadások milyenek lehettek (a Culturát is előadta a diákjaival, s a Karnyónét kétszer), azt ma már nem -nagyon lehet pontosan rekonstruálni. A fennmaradt leírások, viszaemlékezések azt természetesen tudják, hogy Csokonai volt az egész vállalkozás mindenese: díszlettervező és .készítő, kellékes, ruhatáros, maszkmester, rendező, játékmester. súgó, koreográfus, zenei vezető (dallamokat gyűjtött és írt, s fortepianón — a zongora elődje — kísérte a darabokban szerves és fontos helyet elfoglaló, maga írta dalszövegek, dalok előadását,.) A játékok szövege, de különösen a daloké, eléggé szókimondó, JlMykí-ipn «Sípé Vigen tóv°l áll a szalonok módosától. RáacNt» sül a Culturaban elhangzik az akkor tiltott Rákóczt-nóta -is. Tehát Csokonai nem csupán pedagógiai célzattal írta és játszatta ezeket a darabokat, hanem alkalmat látott és ragadott meg általuk arra is, hogy a kortársi, társadalmi vígjátékot megteremtse. Hiszen mind a két darab — de különösen a sikerültebb, ügyesebb Karnyóné — nagyon friss, korabeli témákat feszeget, melyek közt a legfontosabb a magyar és az idegen kultúra és szokások el- és befogadásának kérdése. A Karnyóné így hát egyszerre hat vérbő humorú,'csípős nyelvezetű diákkomédiának. és jelentős gondolatokat vígjátéki szituációkban felvető ,komoly”, „felnőtt” színpadi műnek. A z az előadás, melyet a lassan a megyénk saját színházává formálódó Pest megyei Színkör ma este Zsámbékon, a romtemplom előtti szabadtéri színpadon bemutat, a diákszínjátszás hagyományait követi. A rendező. Nagy András László, többnyire hivatásos színészekkel dolgozik (Karnyónét Horváth Zsuzsa, Samut Bőszt Péter, Borist Málnai Zsuzsa. Lázárt Öszabó István, Tiptoppot Jakab Csaba játsz- sza), de a többi szerep is kitűnő kézben van (Karnyó: Kovács Ferenc, Kuruzs: Koka- vecz Iván. Lipitlotty: Borbély Sándor). S bár a színészek különböző színházakból (illetve a nem hivatásosak köréből) jöttek, mégis sikerült kialakítani egységes játékstílust Nincs itt semmi különlegesség, semmi „nagy ötlet". Eljátsszák úgy ezt a kis darabot, ahogyan ma, szabadtéren, kellemes han. gulatban. szünet nélkül, alig másfél óra alatt el lehet játszani. Ami hangsúlyt kap mégis, az két dolog: az egyik, hogy ez nvomatékosan zenét vígjáték, amolyan ősmusical. ha tetszik /Zsolnai ^éter egy szál pianínón kíséri az énekszámokat. úgy. mint Csokonai tehette annak idején). A másik: a komédia szövete alól is előbukkan a honi túlzások és az idegenmaimolás bírálata Eizonvos. hogy a Karnyóné, komédi.ai értékei mellett, ezért is életképes a mai magyar színpadon, s ugyanezekért tartja meg életképességét a jövőben is. Takács István á i l SOVÁNYABBAN 0 Lezajlott a Magyarok Világszövetségének a közgyűlése. £ Nemzetközi népzenei tábor résztvevőit fogadta Szeged. O Megkezdte munkáját a Zsidó Világkongresszus budapesti irodája. £ Dunaújváros burgonyatermelési tanácskozás és fajtabemutató színhelye volt. ^ Fotókiállítás nyílt Egerben, A magyar hadtörténet képekben címmel. £ A hét híre az is, hogy az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége az iparterület vállalatainak helyzetéről tárgyalt. Ellenzéki választási gyűlés Gödöllőn Ä kétkedők most nem jöttek el