Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

mr . »tKU VEl] 'jr . 1989. JÜLIUS 15., SZOMBAT 'U------—'m*SJ. ‘ V' A HÉT HÍRE Évtizedek óta nem akadt példa arra a megyében, ami tavaly bekövetkezett: csökkent az élelmiszerek kiskereskedel­mi forgalma, ha azt összeha­sonlító árakon mérjük, folyó árakon ugyanis — „köszönhe­tően" az áremelkedéseknek — folytatódott a növekedés. Igaz, a csökkenés mértéke nem kü­lönösebben veszedelmes, egy százalékot tett ki, a tény azonban mégis arra int: vala­mi változni kezdett fogyasztá­si szokásainkban. Az idén, az első félévben országosan foly­tatódott a kereslet mérséklő­dése, a megyében viszont sze­rény bővülés tapasztalható. Mozog tehát a mutató ezen a különleges mérőműszeren, hi­szen a hasunkon már csak ak­kor kezdünk takarékoskodni, amikor a kevésbé kellemetlen lehetőségekből kifogytunk, ki­koptunk. Ami kényszer az állampol­gárnak, az kényszer az élel­miszereket előállító cégeknek is. Ez utóbbiaknál azonban, szemben a háztartások maga­tartását befolyásoló családi döntésekkel, nem hozhatók meg rövid idő alatt az elha­tározások. Az itthon el nem kelt árunak piacot kell keres­ni. A külföldi piac (fogyasztó) igénye, ízlése azonban leg­többször más, mint a hazai fogyasztóé, tehát módosítani kell a technológián ..'. Gazdag tapasztalatai vannak erről például a megyében a húsipa­ri üzemeknek, amint arról szintén keserves ismereteket szerezhettek, mi az eltérés a hazai és a külföldi minőségi követelmények között... Ak­kor tehát, amikor azt mond­juk, hogy a hazai háztartások kényszerűen soványabbra fog­ják az élelmiszerek súlyát fo­gyasztásuk egészében, egyben azt is kimondtuk, hogy a lé­pésváltás nem hagyja érintet­lenül az élelmiször-ipari üze­meket sem, legyenek érdekel­tek akár a hús-, akár a tartó­sító-, avagy éppen a bőripar­ban. Suta szavak bugylibicskájá­val oktondiság lenne persze erényt fabrikálni a szükség­ből, mégis azt tartjuk: a so­ványabban élni parancsa je­lentős társadalmi csoportok számára hasznos és egészséges kényszerítés. Ha minden har­madik honfitársunk túlsúlyos — és ezt állítják a szakembe­rek -f, akkor talán nincsen semmi baj a kevesebb élelmi­szer forgalmazásában. Általá­ban nincsen. Egy-egy család, réteg esetében azonban kide­rül: nem ilyen egyszerű ez. A megyében a nyugdíjasok ház­tartásai összes kiadásaiknak a negyvenöt százalékát fordítják élelmiszerekre és élvezeti cik­kekre, s botorság lenne észre­vétlenül hagyni: az átlag mö­gött olyan emberek is állnak, akiknek már csak a legszeré­nyebb vásárlásokra futja. Nem nekik kellene tehát so- vánvítani bevásárlásaikat az élelmiszerüzletekben, sőt... Amint ez a helyzet a több- gyermekes családok egy részé­nél is. ahol bizony nem ritka­ság: minden második forintért élelmiszert kell' venni. Sok dologgal pótolható a bel­földi kereslet visszaesése az élelmiszeripar árukibocsátásá­ban — például a darabolt hú­sok exportválasztákának a bő­vítésével, a különleges ízesí­tésű önteteknek a konzervek- kel együtt történő kínálatával —, hosszú távon mégis a ha­zai igények szabják meg mind az értékesítési, mind a tovább­fejlesztési lehetőségeknek az alakulását. Amikor tehát azt észleljük, hogy soványabban rakjuk meg kosarainkat az üzletekben, egyben azt is ész­lelnünk kell: nincsen elég ún. olcsó áru,' mert ezeknek az ugrásszerűen megnőtt keresle­tére az ipar nem készült fel sem technikailag, sem techno­lógiailag. Elég itt a megyében visszatérő gondokat okozó margarinra utalni... Bezárt Sütödék, feleannyi árut rendelő húsboltok, meg­szűnt tartósítóüzemek jelzik a kereslet átalakulását, mérsék­lődését. Jelzik egyben azt is, hogy — furcsán hangzik — a csökkenést a kínálat, a válasz­ték bővítésével lehet mérsé­kelni: kinek-kinek az ízlése, pénztárcája szerintit kell kí­nálni. Az idén eddig havonta 22—24 milliárd forintért vásá­roltunk élelmiszereket és él­vezeti cikkeket, azaz mind az ipar, mind a lakosság szem­szögéből nézve, hatalmas ösz- szegnek a sorsáról van szó. S azt, hogy ez a sors merre fordul, ugyan közösen döntjük el, ám kinek-kinek ebben a döntésben más és más a sze­repköre. Mészáros Ottó mégsem ezekről kell beszélni, most történelmi kérdésről, a demokratikus magyar ellenzék első parlamenti képviselőjének választásáról van szó. A képviselőjelölt szerint programja, mondandója nem az MSZMP és tagjai ellen irá­nyul, különösen most nem, amikor a párt halottját gyá­szolja. Egy kérdésre' válaszol­va azonban hozzáfűzte azt is, hogy nem tud különbséget ten­ni a párttagok között. Egy MSZMP-t ismer, s ezt legin­kább egy Dáciához tudja ha­sonlítani. Lehet bele Renault- alkatrészeket szerelni, de attól mégiscsak Dácia marad. A továbbiakban számos, az ellenzéki választási győzelem­ben nem kételkedő felszólalás­ra került sor. Többen a koráb­bi és jelenlegi társadalmi rend­szert, az MSZMP-t bírálták élesen, akadtak, akik kifejezet­ten szélsőséges hangot használ­tak. Elhangzottak azonban rea­lista és konstruktív felszólalá­sok is — bár azok közül, akik szót kértek, senki sem tagadta, hogy ellenzéki platformon áll. Eoszik Gábor hitükben, ellen­zéki elkötelezettségükben meg­erősítette jelenlévő híveit, úja­kat azonban nem szerezhetett. Kételkedők, a másik jelöltet támogatók nem voltak jelen. Csak magabiztos ellenzékiek. Lapzártakor a gyűlés még tart. • Cs. A. Kádár János temetésével egy időben, tegnap este 6 órakor tartotta gödöllői választási gyűlését Roszik Gábor, a helyi ellenzéki kör képviselőjelöltje. A művelődési ház erre a célra meglehetősen szűk termében mintegy 200-an voltak kíván­csiak arra, hogy a Választás előtt miként ismerteti program­ját a 33 éves lelkész-politikus. Túlnyomórészt természetesen a jelöltet támogatók soraiból, el­lenzéki pártok tagjaiból, az evangélikus egyházközség hí­veiből került ki a hallgatóság, de részt vett a gyűlésen Körös­fői László, a választási szövet­ség képviselőjelöltje is. Roszik Gábor bevezetésként arról szólt, hogy most 1848- hoz, 1956-hoz és 1739-hez ha­sonló időket élünk. Szerinte egy diktatúra összeomlásának vagyunk részesei, s most lehe­tőség kínálkozik arra, hogy egy olyan társadalmat hozzunk lét­re, amelyben nem kell félni, amely független, szabad és demokratikus. Beszéde további részében bírálta a jelenlegi társadalmi­gazdasági viszonyokat, s arra szólított fel, hogy Gödöllő népe szavazataival is segítsen vál­toztatni ezen. „Nem azt mon­dom, hog'H'fegyvert fogunk, ha­nem azt, hogy szolgálunk” — így hangzott egyik mondata. Roszik Gábor hangsúlyozta azt is, hogy jól ismeri a gödöl­lői és az isaszegi gondokSP^fna Kell-e a művelődési ház Kiskunlacházának ? Névtelen levélre válaszol az elnök Ügy tűnik, a névtelen leve­lek még mindig nem mentek ki a divatból. Szerkesztősé­günkbe most is érkezríek alá­írás nélküli bejelentések, vá­daskodások, amelyeknek per­sze csak egy része közérdekű. Ez utóbbiak közé tartoznak vi­szont a Kiskunlacházán épülő művelődési ház ellen ágáló írá­sok. — Hallottam már arról, hogy különböző helyekre név­telen leveleket küldtek az új kultúrház miatt, de én még nem kaptam semmi ilyesmit — mondja Kocsis Mihály kis- kunlacházi tanácselnök. — A levelek kapcsán felme­rül a kérdés: valóban szüksé­ge van a településnek erre a művelődési házra? — Igen. A lakosság a falu­gyűléseken támogatta az ötle­tet, mi több, egyetlenegy til­takozás sem hangzott el a terv ellen. Kiskunlacházán ugyanis 1972-ben bezárt az utolsó mo­zi. Van ugyan két művelődési házunk, de mindkettő korsze­rűtlen. ezenkívül egyik sem al­kalmas vetítések megtartására. Még évekkel ezelőtt egy falu­gyűlésen vetették fel, hogy új mozi kellene. Viszont, ha már építkezésbe fogunk, akkor érdemes egy több célrat fel­használható létesítményt ki­alakítani. A tanács a VII. öt­éves tervébe be is vette a mű­velődési ,ház építését, amivel az 1983-ben megtartott falu­gyűlés egyetértett Én 1988. jú­nius 1 -létől vagyok a helyi ta­nács elnöke. Nem sokkal ké­sőbb. 1973. novemberében újra kikértük a lakosság vélemé­nyét. és a helybeliek továbbra is támogatták az elképzelést. — Igaz az, hogy a tanácsnak nincs pénze a 80 millió forin­tos beruházás befejezésére? — Nem Igaz. i Az építkezés 1991 végéig tart majd, és az éves tanácsi keretből mindhá­rom esztendőben 15-15 millió forintot tudunk biztosítani. Emellett van a különböző vál­lalkozásokból 20 millió forin­tunk lekötött betétben: ez ösz- szesen 65 millió. Ezenkívül kö­rülbelül 27 millió forintot ér­nek az eladható telkeink. Számtalan felajánlás is érke­zett, többek között a Petőfi Tsz-től, a takarékszövetkezet­től és a helyi ktsz-től. Több cég és magánember társadal­mi munkát vállalt. A tanács által kiadott téglajegyekből is sok fogyott, bár a vásárlás ter­mészetesen önkéntes. — A rossz nyelvek giganto- mániás tervről beszélnek... — A tervek szerint a kultúr­ház összesen 2000 négyzetmé­teres lesz. A háromszáz szemé­lyes színházteremben termé­szetesen mozielőadások is tart­hatók. Az épületben helyezzük majd el községi könyvtárun­kat, valamint hat tantermet. Itt lehet majd megtartani a számítógépes-, a nyelvi-, és a zeneórákat. Mindez persze enyhít a tanteremhiányon is. A kétszáz személyes aula kö­zösségi rendezvények, családi események megrendezésére ugyancsak alkalmas. Az alag­sorban kondicionálótermet ren­dezünk be. ahol — többek kö­zött — a községi sportkörök télen is tudnak majd edzeni. Nem hiszem, hogy egy ilyen létesítmény túl nagy lenne egy ekkora községnek: szerintem csak a jogos igényeket elégíti ki. A másik két művelődési házat — mindkettő kicsi és korszerűben — az új elké­szülte után más célra szeret­nénk haszná'ni. Elképzelé­seink szerint az egyiket élel­miszer-, a másikat iparcikk­üzletté lenne célszerű átalakí­tani, hiszen erre szintén szük­sége van a községnek. — Nem lenne fontosabb először a gázt bevezetni, vagy a szennyvízelhelyezést megol­dani? — Mindez nem pusztán pénz kérdése. A gázprogramot 1991-ben tudjuk megkezdeni. Taksonyt, Dunavarsányt, Bu­gyit és Kiskunlacházát közös átadóállomás látja majd el, te­hát a másik három községgel is össze kell hangolnunk a munkát. A szennyvizet egy ko­rábbi terv szerint Ráckevére vezettük volna. Ez az elképze­lés ma már nem állja meg a helyét, egyrészt a Csepel-szi- get fokozott védelme, másrészt a költségek miatt. Egy önálló tisztítómű talán olcsóbb lenne, mint egy, a Duna alatt átveze­tett csőrendszer. A kérdés megoldása nem csak tőlünk függ. de előreláthatólag leg­később 1991-ben a szennyvíz- csatorna is megépül a község­ben. A telefonok bekapcsolása a crossbarrendszerbe, illetve újabb állomások kiépítése a posta műszaki feltételeitől függ. Egyébként ez év decem­berében idekerül a konténer, és megkezdik a jelenlegi előfi­zetők bekapcsolását a cross­barhálózatba. Ezzel egy idő­ben 350 új állomást is létre­hoznak. A tervek szerint a posta 1990. június 30-ra fejezi be ezt a munkát. — Az ön megbízása hama­rosan lejár. Kíván-e indulni a választásokon? — Igen. Ügy érzem, hogy az eddigi munkám alapján, le­het esély':-’a a szavazatok többségének megszerzésére. Kecskés Ágnes SZÍNHÁZI LEVEL Diákosan Horváth Zsuzsa és Ószabó István a Karnyóné egyik jele­netében (Hancsovszki János felvétele) C sokonai Vitéz Mihály hiá­ba írt néhány nagyon is szinpadképes eredeti színjáté­kot (és fordított is néhányat), hiába küldte darab- és fordí- tásajánlatait az 1790-es évek­ben Budán működő, Kelemen László vezette magyar színtár. sulatnak, nem érhette meg, hogy színpadra képzelt műveit rendes, hivatásos, felnőtt szín­házban lássa. Még az is két­séges, látott-e egyetlen elő­adást is Kelemenék társulatá. val vagy bármely más társu­lattal. Igaz ugyan, hogy elvben ellátogathatott a színházba ak­kor, amikor — 1795 májusá­ban — Pesten járt, s ott volt Martinovics Ignác és társai kivégzésénél is. De nincs erre a látogatásra biztos adatunk. Így hát annál meglepőbb, hogy Csokonai darabjai mégis milyen kitűnő színpadi érzék­ről tanúskodnak. Qly.asrpjjiftyy^ ból, darabfordításáibói' persze megtanulhatta a színműírás szabályait, s alkalmazhatta is ezeket, de a könyvszínház so­sem képes megadni azt, ami a színjátszás alaptulajdonsága: a megelevenedő cselekmény élményét, s azt sem képes iga­zán érzékeltetni (legalábbis nem a gyakorlatlan amatőr számára), hogy a leírt (párbe­szédek, jelenetek hogyan hat­nak élőben, a valóságos szín- padon> Csokonainak színházi tapasztalatai legfeljebb a diák­színjátszás terén lehettek. Er­re vall például, hogy még ki- csapatása előtt, 1795 február­jában debreceni diákjaival előadta a Gerson du Malheureux című komédiá­ját. A költő sorsának különös fordulata, hogy darabjai közül azt. amely máig elevenen él a magyar színpadokon, szin­tén a saját diákjaival adta elő, egy eldugott somogyi község, Csurgó iskolájában, 1799 szep­temberében. Ez a komédia Az özvegy Karnyóné s két szele- burdiak (más cím alatt: Kar­nyóné vagyis a vénasszony szerelme). E darab, s a csurgói előadás körül számos legenda keletke­zett és él máig. Az igazság nagyjából és röviden így fel­szegezhető. Csokonai Csurgón nagyon rövid időt töltött. 1799 május elejétől 1800 február végéig volt ott helyettesítő ta­nár. Ds közelebb jár a való­sághoz, ha azt mondjuk: isko­lai mindenes volt, pedellus, fűtő, tanszerkészítő, tanár és felügyelő volt egy személyben. Tanítványai száma mindössze kilenc volt. Az iskolának ne­vezett létesítmény összedőlés- sel fenyegetett. Ezt a tan”intézetet” erős túlzás gim­náziumnak nevezni. Csokonai mindenesetre itt. e néhány diákkal megvalósíthatta azo­kat a pedagógiai elképzeléseit, amelyeket Debrecenben oly :gen nem szeretett a magas professzori kar. Csurgó azon­ban olyan kitüntetett helyet kapott Csokonai alkotói mun­kásságának folyamatában, ami mindenképp fontossá teszi Az ott töltött rövid pár hónap alatt nemcsak a Karnyónét írja, hanem még egy vígjáté­kot, a Cultura „címűt. Kis ma­gyar poétikai tankönyvet szer­keszt a tanítványainak. Itt születik híres verse, a Jöven­dölés az első oskoláról a So­mogybán, s tulajdonképpen a nagy vígeposz, a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon is itt készül el. Hogy a csurgói előadások milyenek lehettek (a Culturát is előadta a diákjaival, s a Kar­nyónét kétszer), azt ma már nem -nagyon lehet pontosan rekonstruálni. A fennmaradt leírások, viszaemlékezések azt természetesen tudják, hogy Csokonai volt az egész vállal­kozás mindenese: díszletterve­ző és .készítő, kellékes, ruhatá­ros, maszkmester, rendező, já­tékmester. súgó, koreográfus, zenei vezető (dallamokat gyűj­tött és írt, s fortepianón — a zongora elődje — kísérte a da­rabokban szerves és fontos he­lyet elfoglaló, maga írta dal­szövegek, dalok előadását,.) A játékok szövege, de különösen a daloké, eléggé szókimondó, JlMykí-ipn «Sípé Vigen tóv°l áll a szalonok módosától. RáacNt» sül a Culturaban elhangzik az akkor tiltott Rákóczt-nóta -is. Tehát Csokonai nem csupán pedagógiai célzattal írta és játszatta ezeket a darabokat, hanem alkalmat látott és ra­gadott meg általuk arra is, hogy a kortársi, társadalmi vígjátékot megteremtse. Hi­szen mind a két darab — de különösen a sikerültebb, ügye­sebb Karnyóné — nagyon friss, korabeli témákat fesze­get, melyek közt a legfonto­sabb a magyar és az idegen kultúra és szokások el- és be­fogadásának kérdése. A Karnyóné így hát egy­szerre hat vérbő humorú,'csí­pős nyelvezetű diákkomédiá­nak. és jelentős gondolatokat vígjátéki szituációkban felvető ,komoly”, „felnőtt” színpadi műnek. A z az előadás, melyet a las­san a megyénk saját szín­házává formálódó Pest megyei Színkör ma este Zsámbékon, a romtemplom előtti szabad­téri színpadon bemutat, a diák­színjátszás hagyományait kö­veti. A rendező. Nagy András László, többnyire hivatásos szí­nészekkel dolgozik (Karnyó­nét Horváth Zsuzsa, Samut Bőszt Péter, Borist Málnai Zsuzsa. Lázárt Öszabó István, Tiptoppot Jakab Csaba játsz- sza), de a többi szerep is kitű­nő kézben van (Karnyó: Ko­vács Ferenc, Kuruzs: Koka- vecz Iván. Lipitlotty: Borbély Sándor). S bár a színészek különböző színházakból (illetve a nem hivatásosak köréből) jöttek, mégis sikerült kialakí­tani egységes játékstílust Nincs itt semmi különlegesség, semmi „nagy ötlet". Eljátsszák úgy ezt a kis darabot, ahogyan ma, szabadtéren, kellemes han. gulatban. szünet nélkül, alig másfél óra alatt el lehet ját­szani. Ami hangsúlyt kap mégis, az két dolog: az egyik, hogy ez nvomatékosan zenét vígjáték, amolyan ősmusical. ha tetszik /Zsolnai ^éter egy szál pianínón kíséri az ének­számokat. úgy. mint Csoko­nai tehette annak idején). A másik: a komédia szövete alól is előbukkan a honi túlzások és az idegenmaimolás bírálata Eizonvos. hogy a Karnyóné, komédi.ai értékei mellett, ezért is életképes a mai magyar színpadon, s ugyanezekért tart­ja meg életképességét a jövő­ben is. Takács István á i l SOVÁNYABBAN 0 Lezajlott a Magyarok Világszövetségének a közgyűlése. £ Nemzetközi népzenei tábor résztvevőit fogadta Szeged. O Megkezdte munkáját a Zsidó Vi­lágkongresszus budapesti irodája. £ Dunaújváros bur­gonyatermelési tanácskozás és fajtabemutató színhe­lye volt. ^ Fotókiállítás nyílt Egerben, A magyar hadtörténet képekben címmel. £ A hét híre az is, hogy az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége az iparterület vállalatainak helyzeté­ről tárgyalt. Ellenzéki választási gyűlés Gödöllőn Ä kétkedők most nem jöttek el

Next

/
Thumbnails
Contents