Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

1989. JÜNIUS 10., SZOMBAT 5 Először a Magányos farkassal Premier Dunakeszin Lapunk korábbi számában sajnálkozva adtunk hírt arról, hogy Dunakeszin ismét szegé­nyebb lett a kulturális intéz­ményhálózat. A Pest Megyei Moziüzemi Vállalat ugyanis megszüntette előadásait a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban. Mozi nélkül maradt a lakótelep, a környék, a vá­ros nagyobb része, ahol ezután csak a Vörös Csillag moziban maradtak rendszeresek a film­műsorok. — Változott a helyzet — i hozta tudomásunkra tegnap Veres Gábor, a József Attila Művelődési központ munka­társa. Tőle árról értesülhet­tünk, hogy már ezen a héten ismét pásztázzák a nézőteret vetítőgépeik ívfényei. — Egyelőre vasárnaponként 18 és 20 órai, hétfőn" 16 és 18 órai kezdettel rendezzük az előadásokat — közölte a köz- művelődési szakember. Na­gyobbrészt amerikai filmeket mutatunk be. Vasárnap elő­ször a Magányos farkast. A műsorválasztás érdekessége, hogy a film egy hónappal a hazai mozik bemutatói előtt kerül hozzánk. — Ezt hogy sikerült elérni? — Ügy, hogy nem a MOVI- tól kölcsönzünk, hanem egy új vállalattól, azaz a Zala Megyei Helikon Filmforgalma­zási és Moziüzemi Vállalattól, melynek Budapesten is műkö­dik kirendeltsége — hangzott a kultúrpolitikai újdonság egyik tétele. Azzal, folytatta Veres Gábor, hogy megszűnt ma már a különbség is, amely korábban hátrányosan sújtot­ta az úgynevezett társadalmi mozikat, vagyis a művelődési házakat az állami moziválla­lattal szemben. Ezek régebben csak utánjátszók lehettek, s emiatt kénytelenek voltak le­mondani a szórakoztatás e formájáról, mint azt Dunake­szin is tették valaha. A hat­vanas években nagy áldoza­tokkal beszerzett gépeket, esz­közöket, a modernizált vetítő­berendezéseket akkor könyv­jóváírással voltak kénytele­nek átadni a megyei vállalat­nak. Most, hogy nekik már nem éri meg, ugyanígy került vissza hozzájuk a saját, egy­kori tulajdon. — És ezután megéri majd? — Ezt feltételezzük. A nyá­ri hónapokat kísérleti időszak­nak tekintjük. Ha anyagilag tudjuk tartani az egyensúlyt, rendszeresen vetítünk majd. Minél gyakrabban az év to­vábbi részében is. K. T. I. Új sörpalackozó A Kőbányai Sörgyár látja el Pest megyét is a különféle kedvelt sörökkel. Május végén újabb palackozót helyeztek üzembe, amely garantálja, hogy a nagy nyári hőségben se maradunk „folyékony kenyér” nélkül. A cseh, osztrák és más importsörök mellett a hazai Dréherből is többet palackoz­nak. Képünkön: az új XDK- palackozót helyezik üzembe (Vimola Károly felvétele) Víkendházas övezetben az év lakóháza így Kgyintéz a vb-titkárnő Dr. Kelemen Jánosné 1985. óta a nyolcezer lelket számlá­ló Budakalász vb-titkára. Oda- menetelekor kijelentette, hogy a szolgálati lakására szüksége van, mert sajnos válik a fér­jétől. A végrehajtó bizottság méltányolta a kérését, s — bár a főváros harmadik kerü­letében lévő Lajos utcai ház nagyon közel fekszik Budaka- lászhoz — odaítélte az ingat­lant. S ám mit tesz isten: nem­régiben a férj és a gyerekek bejelentkeztek a szolgálati la­kásba. Persze szíve-joga min­denkinek, hogy válik-e vagy sem, de ezzel egyidejűleg a Lajos utca 115-ben a lakás fizetővendég-szolgálattá ala­kult havi T5 ezer forintért. Dr. Kelemen Jánosné kéré­sünkre elmagyarázta, hogy férje csak azért jelentkezett be a budakalászi szolgálati lakás­ba, mert a kocsiját könnyeb­ben levizsgáztathatja Pest megyében, mint a fővárosban, ám ehhez vidéki lakhellyel kell rendelkeznie. Arra nem tért ki, hogy túl van-e már az autó a nehéz próbán, s a férj ezek után visszatér-e a Lajos utcába. A szerződés viszont érvé­nyes fizetővendég-szolgálatra, ahova — csodálatos módon — eddig vendég nem érkezett. Tavaly július 6. óta senki sem kívánta igénybe venni a La­jos utcai lakást. S ilyen furcsaság övezi a dr. Kelemen Jánosné gyerme­keinek nevén lévő csobánkai ingatlant is. A faház építési engedélyét nem találják a he­lyi tanácson, pedig a ház évek óta ott áll a Kevély utcában. A nagyközség vb-titkára állí­totta, hogy van róla dokumen­tum, ám használatbavételi en­gedélyt máig sem kért rá. így adót sem fizet utána. A faház, úgymond, még nincs kész, ezt- azt mindig csinálni kell rajta. S még egy furcsaság: a férj nevén, Pilisvörösvárott a sza­bályok szerint a zártkertben 30 négyzetméteres épület áll. Dr. Kelemen Jánosnénak kapcsolata van az év lakóhá­zával is. Ez ugyanis Budaka­lász Lupa-szigeténél áll, a Duna sétány 38. szám alatt. Az építési engedélyt 1985-ben adták ki, de a dokumentum alatt nincs aláírás. Az 1983 márciusában kelt használat­bavételi engedélyen viszont már a vb-titkárnő kézjegye olvasható. Hogy mi ebben a furcsa? Az, hogy Karsai Miklós buda­kalászi tanácselnök szerint a Lupa_-szigettel szembeni sétá­nyon kizárólag vikendházat szabad emelni. Mint ahogyan ez látható a szomszédok ese­tében. Továbbá érdekes az is, hogy dr. Kelemen Jánosné budakalászi munkahelyét megelőzően a Pest Megyei Ta­nács építési és vízügyi osztá­lyán dolgozott jogtanácsos­ként. Dicséretesen jó munka- kapcsolatban Bujdosó Gézáné- val, aki az egész Dunakanyar építési ügyeinek felügyelője, s a nyertes lakóház tervezője Bujdosó Géza. Sajnos Bujdo­só Gézánét napokon át nem tudtuk elérni, s a főnöke, Ko­vács Zoltán főmérnök nem tu­dott válaszolni a kérdésre: az országos „döntőre” tovább- küldött Pest megyei győztes kiválasztása szabályosan vagy szabálytalanul történt-e. A történet után csak any- nyit: a végrehajtó bizottságok titkárai a tanácsoknál a tör­vényesség őrei. Vicsotka Mihály Nem támadni kell, hanem cselekedni Indulatok a tanácsülésen Napjaink demokráciáját ta­nulmányozzuk a gödi tanács­ülésen. Az első napirenddel kapcsolatban kicsit gondolko­dóba esünk. Miért kellett me­gint átírni, újra tárgyalni a falu általános rendezési ter­vét, ha legutóbb 1984-ben hagyta jóvá a testület? Mint az anyagban való lapozgatás közben aztán kiderül, a kör­nyezetvédelem szempontjai közben alaposan megváltoz­tak. Ehhez meg a nagymarosi vízlépcső várható környezeti hatásaihoz is kell igazodni, ha ez az utóbbi egyáltalán fel­épül. Hiszen a nagyközség nyu­gati határa a Duna. Ezért itt fő elvként vették figyelembe a tájegység területrendezési koncepcióját. Érzékeny és meredek A laikusnak kicsit gondot okoz a szöveg megértése, amely szerint a jelentős táj­képi értékű, erdősítésre aján­lott mezőgazdasági művelési területek közül melyik az ér­zékeny. Noha azt lehet sejteni, hogy mit kell meredek terü­letként értelmezni. „Érzékenyek” még a zárt­kertek' melyek közül a külön­böző nagyságúakkaT kapcsola­tos szabályokat módosítják. Gyakorlott, netán többször megválasztott tanácstagok bi­zonyára kiismerték már ezt a szakmai zsargont. Értik a fo­galmak jelentését, s nyugodt szívvel szavaznak. A részle­teken ugyan' vitatkoznak egy kicsit. Ám a rövid ideig tartó csatározások után jóváhagy­ják, hogy a horgászok- felduz- zasszák a patakot, s kis ha­lastavat létesítsenek. Lesz a Duna-parton gyalogossétány, a szabadstrandon elegendő közterület, fejlődhetnek majd a vízi sportok. A táj képét rontó üdülőkörzetek elé zöld kulisszaként fasorokat telepí­tenek. A folyó vonalát követő erdőszéleken panoráma turis- tautakat jelölnek ki. A térké­pen megtalálható már az új mentőállomás helye is. — Az mikor épül fel? — kérdezem Fogarasi Gábor műszaki csoportvezetőtől. — Majd valamikor — vá­laszolja. Ez a határozatlanság -érthe­tő. Az ilyen terv csupán kö­zéptávú koncepció, a konkrét lépések rendezőelve. így létezik még csupán a térképen a Göd alsó és Göd felső közötti területen kijelö­lésre váró új lakótelep helye is. Ott, ahol 500 lakás épülhet­ne fel, egyelőre a helyi ter­melőszövetkezet birtoka. Bár nagyon sok a telekre váró, otthonteremtésre vágyó fiatal család, a parcellázások konk­rét határidejéről még senki sem tud biztosat mondani. Errefelé alakulna még az üdülőkörzet, központjában a bővítésre váró strandfürdővel. Ha lesz egyszer pénz meg vállalkozó! A rendezési terv után kö­vetkeznek a személyi kérdé­sek. Nyugdíjazás, új kineve­zés pár perc csupán. Gáspár Gábor tanácselnök máris rá­térhet a tanácstagi beszámo­lók elemzésére. Előrelátható­lag azon sem lesz sok vita. Hisz mikor volt az már! Ha­bár manapság semmit sem le­het biztosan tudni. Szóba kerül itt egy bizo­nyos községi nyilatkozat ter­ve, • amit a Szabad Demokra­ták Szövetségének helyi szer­vezete ajánlott. A tanácselnök szerint a szövegét ismertették a választókörzetben. Ám a lakosság nem igényli, hogy ezt elküldjék a kormánynak. A teljes szöveg tanulmányozásá­ra nincs mód az értekezleten, de mint Vas István, az SZDSZ helyi képviselője a Gödi Kör­képben írt róla, s most itt újra fejtegeti, arról lenne eb­ben szó, hogy a helyi gondok megoldását a kormány telepü­léspolitikájának hiányosságai és a nem megfelelő, korsze­rűtlen ‘jogi szabályozás teszik lehetetlenné. A nyilatkozat­ban érdemi változásokat kel­lene sürgetni, felhatalmazást adva a tanácselnöknek a pe­tíció aláírására. Ez ügyben ugyanígy pártbizottsági ülést és községi nagygyűlést kellene összehívni — írta a lapban. A tervekre hivatkozva Mondja a tanácsülésen, hogy kérni kell a községi ön­állóságot, amelynek alapján tanácsi kezelésbe kerülnek a természeti kincsek. A testület rendelkezzen a földterülettel. A minősíthetetlen áruellátás miatt tanácsi kezelésbe kell vonni a kereskedelmet. Már­most, ha ez közös fellépéssel nem lehetséges — mondta ezután Vas ,István —, akkor az SZDSZ külön szervez nagy­gyűlést, s maga küldi el a petíciót. — A föld a tsz-tagok tulaj­dona — érveltek higgadtan a tanácstagok. — A birtokbavétellel éppen a tanács korlátozná a gazdál­kodás önállóságát, szabadsá­gát — mondta Meszlényi Zol­tán. Vele együtt több tanács­tag kért még szót, ellenérveit sorakoztatva, a kormánynak a településpolitikával kapcsola­tos terveire is hivatkozva. Ki álljon félre? A hangulat akkor kezdett igazán felforrósodni, amikor Dániel Attila, a Magyar De­mokrata Fórum képviselője szólt hozzá, kifejtve nézeteit az állami tulajdonokról. Az szerinte egy szűk kör rendel­kezési jogát jelenti, s nekik ezekben az emberekben a bi­zalmuk megrendült. Egyéb kérdések taglalása után Mesz­lényi Zoltánra célozva jegyez­te meg: aki nem akarja fel­fogni, hogy itt egy év múlva más világ lesz, az álljon fél­re. — Nem támadni kell, ha­nem segíteni! — szólt közbe erre, láthatóan önfegyelmet erőltetve magára Mike Ká­roly tanácstag, s egyebek közt azt is megkérdezte: — Ami­kor ötmillió forint értékű tár­sadalmi munkát szerveztünk a fürdő építéséhez, s azért dolgoztunk, én nem láttam ott az urakat. Hol voltak akkor? Egyszerre mindenki meg­érezte, hogy nem jó sinen gör­dül a vita kereke. Tanácsta­gok szóltak hozzá, MDF-tagok kértek szót a vitában, higgad­tabb mederbe terelve az érzel­mek sodrát. így viszont mégis megszületett a kompromisz- szum, ami szerint a tanács vb és az indítványozók, szakértők bevonásával összeülnek, s el­küldik majd a levelet, ha meg- fógalmazták. Erre aztán Vas István is megköszönte a bizal­mat, elnézést kért, ha olykor erősebb hangot használtak, de hozzátette: — Értsék meg, hogy mi ellenzékiek vagyunk. Bíráljuk a kommunista pár­tot, a Hazafias Népfrontot mindazért, amit eddig tett vagy nem tett. Zárszóként Gáspár Gábor is fontosnak tartotta megje­gyezni, hogy azért itt a ta­nács a törvényesen megvá­lasztott testület. A község ne­vében az hozhat döntéseket. Kovács T. István Eszi, nem eszi? Rémálmomban se jöjjön elő az az időszak, amikor nem az volt a fontos, milyen a kenyér, hanem az, hogy kaptam. Fekete vagy raga­csos _ sebaj, fö, hogy van. Ezt az időszakot szokás akként emleget­ni : eszi, nem eszi, nem kap mást. S vette, ette az ember azt, ami volt, szükségből, kényszerből. Ma meg válogathat. Válogathat? Ha a kereskedő is úgy akarja. Ha nem elosztani akarja azt, amit a szál­lítók belöknek a bolt ajtaján, hanem kereskedik. Már hallom az el­lenérvek sorát, nem ilyen egyszerű a képlet. Nem? Az egyre gyakoribb csiki-csuki mégis ellenkezésre serkent. Mert tessék csak megnézni, Budaörsön, Gödöllőn, Érden vagy Szentendrén: ha becsuk az állami vállalat, áfész ráfizetéses boltja, ahogy a bérlő, vagy a maszek meg­nyitja, valahogy jobb az áruválaszték. Jobb bizony, mert odafigyel, s megfigyeli, a ^környékbelieknek mit érdemes beszerezni, s mi az, ami akár fél évig is a nyakán marad, s a forgalmon nem lendít, csak a helyet foglalja. Mit csinál? Kereske­dik. Hisz nemtörődömsége, figyelmetlensége zsebre megy, mégpedig saját zsebre! S az bizony érzékeny jószág. Érzékenysége olyan nagy­fokú, hogy az igazi haszon reményében még olykor szombaton és vasárnap is «jidemcs a pult mögé állni. Különösen idegenforgalmi sze­zonban. I Így a maszek. Míg az állami, s az áfész-bolttfk Pest megyében? Különösen az agglomerációs övezetben lévő áfész-boltok hétfőnként zárva tartanak. Kedden meg nyitnak a hétfői kenyérrel a helybeliek bosszúságára. Kifogás bőven akad. Száraz kenyeret szállít a gyár — Érd Öfalu —, kicsi a fizetés, a túlórát sem adja ki az áfész. Szóval az eszi, nem eszi, nem kap mást — vagy Pestre induló buszra kapaszkodik fel! — elv érvényesül. Érvényesül, s érvényesülhet mindaddig, míg a vetély-, azaz ver­senytárs, a maszek meg nem jelenik a terepen. Ahogy a fővárosban, ahol aki közülük keresni akar, még nemcsak hőgy szombaton vagy vasárnap nyit ki, de nonstop műszakot is vállal hétvégén. A bevéte­lért, a keresetért, a megélhetésért, S nem ártana, ha szántuk gyara­podna az agglomerációs övezetben is. Budaörsnek, az ott élőknek megkönnyebbülést jelentene, ha egy cipőfűzőért, cipőért, egy rőt gu­miért nem kellene a Móricz Zsigmond körtérig buszozni. Nem kelle­ne, ha gyarapodna azok száma, kik a kereskedelmet nem egy jobb híján meglévő kereseti forrásnak, hanem hivatásnak tekintenék. S akkor visszaszerezhetnék ennek az 'ősi szakmának a becsületét, ha feladnák az eszi, nem eszi, nem kap mást elv gyakorlati érvényesíté­sét ts. Hisz egy jó kereskedő, megfelelő kereskedelmi hálózat, kínálat, záloga a lakosság jó közérzetének is. Varga Edit Ez az ügy nem az az ügy Egy telekajándékozás története Botránygyanús írást közölt néhány héttel ezelőtt a Kapu című független lap. Azaz, az írás nem is jó műfaji megha­tározás ebben az esetben, ugyanis csupán dokumentu­mokat, ajándékozási szerződé­seket, illetve a Ráckevei Ta­nács V. B. ‘jegyzőkönyvének egy lapját közük. Ezek szerint még 1985-ben a Ráckevei Ta­nács egy vízparti üdülőtelket — házastul, stégestül — a Pénzügyminisztériumon ke­resztül egy szovjet állampol­gárnak ajándékozott. Ráadásul az egymás mellé helyezett do­kumentumok azt sugallják, hogy a tanács végrehajtó bi­zottságának tagjai csupán a PM-nek történt ajándékozás­ról tudtak, a továbbadásról Vaskos aktacsomó A Kaput olvasva magam is elmorfondíroztam azon, hogy vajon milyen magyarázatot tud adni erre a tanács elnöke, Raffay Béla. ő beszéd helyett egy vaskos aktacsomót adott át, a Keszeg sori ingatlan tel­jes történetét hivatalos levele­zés formájában elbeszélve. — Ha átnézte és még marad megválaszolatlan kérdése, csak tegye fel bátran — mondta, s magamra hagyott a vb-titkár szobájában. Örökös nélkül Az iratok tanúsága szerint a Keszeg sor 79. szám alatt ta­lálható ingatlan egy kis telek­ből és egy alig harminc négy­zetméteres ikerházból áll, és eredetileg az 1980-ban elhunyt, fővárosi illetőségű Szíjártó Lajosné született Szicsenkó Veráé volt. A leánykori «név­nek a történetben különös je­lentősége van. Így hívják — vagyis Gennagyij Andrejovics Szicsenkónak — azt a férfit, aki 1985-ben ajándékozás út­ján, ingyen hozzájutott a rác­kevei vízparti ingatlanhoz. Az idős asszony örökös nél­kül hunyt el. Az illetékes ha­tóságok annak rendje és mód­ja szerint kerestették a hozzá­tartozókat, de több éven át senki sem jelentkezett. így a telek és a ház a magyar állam­ra, illetve a Ráckevei Tanács­ra szállt. Nyilván terveik is voltak vele, mert rögvest ki­cserélték a rozoga nyílászáró­kat és elvégezték a legszüksé­gesebb javításokat. Az ügyben 1984-ben fordulat állt be, amikor is jelentkezett a törvényes örökös, a már em­lített szovjet állampolgár. G. A. Szicsenkó. Ezért líj84 végén a tanács-vb elé került a Ke­szeg sori ingatlan ügye. Hitelt érdemlően bizonyítást nyert ugyanis, hogy a szovjet állam­polgár Szíjártóné született Szi­csenkó Vera testvére. Az ügyet célszerű volt peres eljá­ráson kívül rendezni. Ezért határoztak úgy, hogy a kezelői jogot átadják a Pénzügymi­nisztériumnak, amely azonnal Szicsenkónak juttatja az ingat­lant, ajándékozás címén. Ez­zel az örökösöknek megfelelő tulajdoni helyzet állt elő. Rejtélyes szerep Az eljárás 1984 végén, 1985 elején lezajlott, G. A. Szicsén- ko a Keszeg sori ingatlan tu­lajdonosává lett. Ám mivel az Urálon túli területről kissé kö­rülményes Ráckevére járni ví- kendezni, jogi képviselője se­gítségével azonnal árulni kezd­te a házat. Még abban az év- benj 1985. szeptember 4-én adásvételi szerződés készült. Eszerint az ingatlan egy 1976- ban született budapesti gyer­mek tulajdonába került. Természetesen maradtak kérdéseim, annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvalóvá vált, ez az ügy nem az az ügy, aminek a Kapu láttatni szeret­te volna. De például rejtélyes a minisztérium szerepe a do­logban, különösen azután, hogy Raffay Béla elmondta: Már nem szenzáció — Szerettük volna megtar­tani ezt a telket a tanács és in­tézményei számára horgászta­nyaként, hétvégi pihenőhely­ként. Ezért is végeztük el a legfontosabb állagmegóvási munkákat. Ám jelentkezett a Pénzügyminisztérium, hogy megvennék az ingatlant. Mondtuk, hogy nem eladó, erre hamarosan prezentálták az örököst. Nem tehettünk mást, mint hogy átadtuk, hi­szen kiderült, hogy valóban őt illeti meg a Keszeg sori telek és a ház. Magam is hallottam róla, hogy a Kapu cikke után milyen találgatások kaptak szárnyra. Többen tudni vélték, hogy a megajándékozott magas katonai hivatalt visel, talán éppen a Varsói Szerződésben. Raffay Béla joggal érezheti úgy magát, mint az a bizonyos férfi, aki kabátlopási ügybe keveredett,, mert egyszer ellop­ták a kabátját. A Kapu pedig most már nem akar foglalkoz­ni a ráckevei üggyel, hiszen az ügynek ilyetén fordulatá­ban már semmi szenzációs nincs. Móza Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents