Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-09 / 134. szám

1989. JÚNIUS 9., PÉNTEK 5 %?£Man Humánumból marad a közétkezfetés Megfékezik a diszkó garázdáit? Foton a Dózsa étterem fa­lusi viszonylatban reprezen­tatív hely. Hétvégeken itt szó­rakoznak, diszkóznak a fiata­lok. örülnek is a lehetőség­nek, hogy helyben találják meg a hétvégi programot, egy részük azonban rendkívül fegyelmezetlenül viselkedik. Záróra után csoportokba ve­rődve az utcán folytatják a mulatságot. Randalíroznak, hangoskodnak, verekszenek, ki tördelik a facsemetéket, tönkreteszik a nyilvános tele­fonokat, sírokat rongálnak meg. Tóth Sándor, a Fóti Tanács elnöke elmondta, hogy a la­kosság nyugalma érdekében korlátozzák a diszkó éjsza­kai nyitva tartását, mire az étterem vezetője úgy döntött, beszünteti a közétkeztetést. Erről a közelmúltban Diszkó kontra közétkeztetés címmel írtunk már. Felkerestem Mes- kó Sándort, a Dózsa étterem vezetőjét, aki a következőket mondta: — Szeretem a szórakoztató ipart, a vendéglátós munkát. Mielőtt idekerültem, a váci Fehér Galamb étterem vezető­je voltam. Meggyőződésem, hogy a diszkó nagyon kell Fótra. Jó nézni a felszabadul­tan szórakozó ifjúságot. Az étterem jelenleg szerződéses üzletként működik. Fedeznem kell az egyre növekvő élelmi­szer-, rezsi- és energiaköltsé­geket, a személyzet fizetését. Azután itt van az adó is. Mindenre csak akkor jut, ha az üzlet jövedelmező. A köz- étkeztetésben szinte semmi hasznunk sincs. Ezt kompen­zálja a pénteki, illetve a szom­bat esti diszkó. Humanitásból nem fogom megszüntetni a közétkeztetést, de kérem, hogy ne korlátozzák a diszkó nyitvatartási idejét, mert nem a diszkó az oka a fiatalok szertelen magatartásának, ha­nem az, hogy a szülők egy része nem figyel oda eléggé ifjúkorban lévő gyermekére. Más napokon is, és a környék más falvaiban is randalíroz­nak az esti programról haza­Halad a ráckevei Architektúra Harminc ház tető alatt Tovább bővül az idén a le­véli Expo. A mini vásárváros építését Hegyeshalom szom­szédságában, a magyar—oszt­rák határ közelében tavaly kezdte meg a ráckevei Archi­tektúra Kisszövetkezet. Mos­tanáig mintegy, harminc há­zat hoztak tető alá az úgyne­vezett gyorslakóházi panel- rendszerekből, amelyekben a Nyugat-Európa felé nyitni szándékozó hazai vállalatok üzletházakat, termékbemutató­kat, képviseleteket rendeztek be. Kedvező földrajzi fekvése révén az Expo könnyen meg­közelíthető, és üzleti tárgya­lásokhoz, üzletkötésekhez kul­turált körülményeket biztosít. A kialakított infrastruktúra — a kiépített villany-, víz- és telefonhálózat, továbbá a belső út- és csatornarendszer — le­hetővé tette a vásárváros to­vábbi terjeszkedését. Újabb nyolc üzletházon már dolgoz­nak, melyekben egyebek kö­zött speciális pékséget, zöld­ség-gyümölcs boltokat nyit­nak a létesítmények bérlői, il­letve megvásárlói. Készül a motel: a hat, egyenként nyolc­szobás épületből álló együttest és a recepciót ez év őszén ad­ják át rendeltetésének. Az utóbbi időben a kiskeres­kedelem érdeklődése jelen­tős mértékben élénkült a'vál­lalkozás iránt, ennek kielégíté­sére harminc butikot alakít ki a kisszövetkezet. A már mű­ködő Expo szomszédságában mintegy 3 hektáros területet megvásárolt az Architektúra nyugat-magyarországi referen­ciatelepének továbbfejleszté­sére. MALOMKŐDOBÁS, RÚDEMELÉS Újra Toldit választanak Ismét lesz Toldi-választás Visegrádon. A szervezők júli­us 1-jére és 2-ára várjak a királyi palota udvarára azo­kat a pályázókat, akik már elmúltak 18 évesek, és elég erőt éreznek magukban ah­hoz, hogy több méterre el­dobják az 50 kilogramm sú­lyú malomkövet, illetve hosz- szabb ideig képesek nyújtott karral „Buda felé mutatni az utat” egy háromméteres rúd­dal. A versenyre történelmi já­ték keretében kerül sor, ahol a Toldi-jelöltek Nagy Lajos király és udvartartása előtt mérik össze erejüket. A telje­sítményeket neves élsporto­lókból álló „királyi ítélőmes­terek” értékelik. A válogatót július 1-jén, szombaton, a döntő küzdelmet július 2-án, vasárnap rendezik meg. A legeredményesebb hazai ver­senyző egy évre elnyeri a Tol­di Miklós címet, továbbá a rendezőszervek ajándékát. A győztest — aki külföldi is le­het — a rendezőszervek du­nakanyari nyaralással jutal­mazzák. A legjobb három ver­senyző meghívást kap az NSZK-ba a július 21. és 23. között megrendezendő kalten- bergi lovagi játékokra. Béka- és haltenyésztők Gazdasági társaság Gazdasági társaságot alapí­tott hidegvérű állatok te­nyésztésére és értékesítésére a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet és az Ipar­szerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat. A füzesgyar­mati strandfürdő felesleges termálvizét felhasználva két- hektáros területen hat kisebb tavat alakítottak ki, ahol bé­kát és a tavak több mint har­mincfokos vizében is megélő hajfajtákat tenyésztenek. Így például a kecsege és a lénai tok hibridjét, valamint egy af­rikai harcsafajtát. A gazdasági társaság külö­nösen nagy reményeket fűz a békatenyésztéshez, hiszen a békát jól lehet értékesíteni konvertibilis valutáért. Oelladam-osepp a patikában Hosszas huzavona után végre a patikákban árusítják a Cella- dam-cseppeket. Képünk a fővárosi Bartók Béla úti gyógy­szertárban készült Haderőcsökkentés az erdőben Szélmalomharc a szemeteikkel Amikor úgy fogalmazunk, hogy a főváros és Pest megye határát szemétgyűrű jelzi, egyáltalán nem költői, hanem nagyon is valóságos képpel jellemeztük a kialakult hely­zetet. Zubbony lóg a bokrokon Megdöbbentő tapasztalato­kat hozó körsétát tettem a közelmúltban Szaloné dr. Sar- kadi Júliával, a Solymári Ta­nács vb-titkárával a termé­szetvédelmi táblákon túli, köz­igazgatásilag a nagyközséghez tartozó erdőkben. A Kerek- hegyre vivő úttól vízmosásban vezet a csapás úgy nyolc­száz méternyire egy tágas rét­re. Ahogy a felázott talajon állandóan a földet nézegetve haladunk előre, nem, kell kü­lönösebb nyoipolvnsói tehetség, hogy észrevegyük, az itt-ott feltűnő patkónyomokon kívül az egyetlen nyom egy lánctal­pas járműé. A meredek kap­tatóra, a víztől kimosott útra aligha merészkedhetne kevés­bé robusztus jármű. Rövid ke­resgélés után arra is fény de­rül, hogy vajon miért is tet­te meg az utat az a bizonyos lánctalpas. A bokrok alatt katonai köpenyek, kimenőka­bátok és ingek maradványai hevernek. S ha a zubbonyok szabása még hagyna is kétsé­geket bennük, azt eloszlatják a szanaszét dobált, cirill betűs feliratú konzervesdobozok. Nyilván a tanácstitkár szá­Bódingok Solymárról A solymári Pest Megyei Műanyagipari Vállalat a cipősarok­tól a gázcsőig mintegy tízezerféle terméket készít. A tizen­nyolc literes festéktartó vödröket például osztrák megrende­lésre gyártják. Vargáné Szakács Gabriella a Windsor fröccs­öntő gépen műszakonként 1100 darabot készít ezekből a mű­anyag bódingokból (Hancsovszki János felvétele) Már a hagymát is? Mi tagadás, leesett az állam, amikor először hallottam róla. Tréfára vettem a dolgot, mert ahogy citromízű banán nincs, úgy banánízű hagyma sem lehet. Meg aztán hogy férne meg egy zsíros deszkával, s a kíséretében lévő, kiadós csupor tejjel a banánízű hagyma? S aki vajas kenyérhez rágcsálja, annak pikáns gasztronómiai élvezetben lesz része? Nem tu­dom. De tény, hogy a banánízű hagymákat szűkebb pátriánk­ban az idén először kihúzták már a földből. Nem kóstoltam, nem kóstolhattam, mert piacra nem került, s nem is termett belőle az idén még sok. De már van! Érden, a kertbarátkor egyik vállalkozó kedvű tagja termelte. S állítja, különlegesség. Mondom a magamét, csak ne kelljen már politizálni. S megragadva az alkalmat, mert külföldről hozott kiwivel kí­nálnak — sajátos hazai kísérletre terelhessem a beszélgetést. De nem megy. Mert a reagálás hallatán ismét leesik az állam. Már a hagymát is? Fenekestül felforgatják manapság a vi­lágot, meg a természet örök rendjét. Nem fér itt már senki sem a bőrében, minden rossz, ami megszokott... S csak mond­ja a magáét, miközben döbbenten hallgatom. Mert hogy is lehet két ilyen eltérő dolgot, mint a politikai élet pezsdülése, a változások s egy egyszerű biológiai keresztezés, egy kalap alá venni? Nem tudom, nem is értem, csak az egyszeri ember ese­tére asszociálok, akinek mindenről ugyanaz jutott eszébe. Neki a banánízű hagymáról az útkeresés miatt kissé sűrű vé­lemény- és álláspont-változtatás, s ugyanakkor a túlzott sajtó- szabadság. Mert hogy is jönnek azok az újságírók, azok a la­pok ahhoz, hogy egy közösség, egy város lakóinak érdekében hibákat, hiányosságokat, kellően át nem gondolt, ám hangza­tosnak tűnő terveket megkérdőjelezzenek, szóvá tegyenek? Tényleg, milyen alapon éri szó a bírálatra, a kritikára, s ezen keresztül a segítő szándékra érzékeny vezetőt? Logikáját értem, megértem, mint ahogy azt a régi, beideg- zett gyakorlatot, melyben eddig élt. Amikor hatalmi szóval elejét lehetett venni a kritikának, amikor a kritizálót, a bio­lógiai keresztezéssel kísérletezőt csak úgy el lehetett kapni. Függetlenül attól, igaza volt vagy sem, nyert-e a közösség azzal, hogy szó érte a ház elejét, hogy a kísérlet haszna egy különleges, de ízléses asztalravaló lett. Hát nem tudom, mit is gondoljak: talán késik az órája? Varga Edit mára is örök rejtély marad, volt-e összefüggés a kerekhe­gyi erdőben lerakott katonai holmi és a szovjet csapatok létszámcsökkentése között. Akadnak persze kellemesebb befejezést nyert ügyek is. Pél­dául az úgynevezett budali- geti barlangé, amelynek érde­kében egy barlangász kereste meg szerkesztőségünket, je­lezve. hogy a főváros' és Soly­már határában található — különlegesen értékes, nemzet­közi tudós csoport által kuta­tott barlang környékén — egy használaton kívüli kőbányá­ban — több tucat teherautónyi szemetet, építési törmeléket, sőt veszélyes anyagot raktak le. A barlangászok aggodalma érthető, náluk jobban keve­sen mérik fel, milyen veszélyt jelent értékes karsztvizeink ál­lapotára a vízgyűjtő területen eldobált Vegyszeres hordó vagy savas autóakkumulátor. Amikor felkapaszkodtunk a meredek hegyoldalban talál­ható bányához, már csak egy alapos takarítás maradványait találtuk. A veszélyes hulladé­kokat elszállították, a többit földdel takarták és az erdei csapás bejáratához jókora földhányást telepítettek, út­akadálynak. Nyilván a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság tel­ki erdészetének szakemberei, a bánya kezelői végezték el a munkát, állapította meg elé­gedetten a vb-titkár. Talán éppen az előbbi út­akadály miatt lett semmivé a kerekhegyiek társadalmi mun­kája, amikor is egy hétvégén megtisztították az egyik erdei utat a szeméttől, rozsdamarta vaskályháktól, ócska hűtő- szekrényektől, akkumulátorok­tól. Ugyanis alig egy héttel a tisztogató akció után — mint­ha mi sem történt volna — nejlonzsákokkal, autógumik­kal, lomtalanítási holmival lett tele a hangulatos erdei ösvény. A magyar nem feljelentgetés A Solymári Tanácson folytat­juk a beszélgetést, amelyben a vb-titkár a bús képű lovag szélmalomharcához hasonlítja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az apparátus tesz a környezet védelmében. Küzde­nek, pedig tudják, hogy csak saját gondjaikat szaporítják. Hiszen a felfedezett szeméthe­gyeket közpénzen kell eltaka­rítani. A szabálysértési ügyek is a tanácsiak feladatait gya­rapítják, s ráadásul ezek ki­menetele is bizonytalan. Az is baj, hogy a rajtakapott vagy feljelentett szemetelők által fizetett bírság sem- ke­rül vissza oda, ahol a határo­zatot hozták. A vétkes illeték- bélyeg formájában rója le a büntetést, a bélyeg ára az ál­lami költségvetés nagy kalap­jába kerül. Ám a helyi tanács költségvetésének meghatározá­sakor nem esik latba az, hogy melyik település mennyire van kitéve ezeknek a veszé­lyeknek. A magyar nem feljelentge­tés, ritkán keresik meg a ta­nácsot felírt rendszámmal, fényképfelvétellel. Azt gondol­hatnánk hát, ha ilyen vagy hasonló bizonyítékok vannak az illegális szemétlerakásra, már gyerekjáték a felelősség­re vonás. Szaloné dr. Sarka- di Júlia kiábrándít. Egy irat- köteget tesz elém. — Még tavaly ősszel, pon­tosabban szeptember 19-én magam voltam tanúja annak, hogy egy kisteherautóról há­rom férfi trágyát rak' le az út szélére, a szeméttelepünk közelében. Bevallom, nem mertem velük nagyobb vitába keveredni, de felírtam a rend­számot — SR 05—43 — és megtettem a szabálysértési fel­jelentést — meséli a vb-tit- kárnő. A művész úr is belekeveredett Kiderült, hogy a jármű Bes­senyei Ferencé. A név nem véletlenül ismerős, a neves színművészről van szó. Mivel Bessenyei a fővárosban lakik, a feljelentés a II. Kerületi Ta­nácshoz ment. A Solymári Ta­nács szakigazgatási szervének vezetője úgy gondolta, hogy az ügy világos és egyszerű. Hi­szen a tanú a szabálytalan­ságra ő, a hivatalos személy volt. Ráadásul az is kiderült, hogy a kisteherautót a szín­művész nem maga használja, hanem a pilisborosjenői Csics- ka István. Köztudott a kör­nyéken, hogy Bessenyei Fe­rencnek lovai vannak Boros- jenőn, a kifogásolt szemét pe­dig éppen trágya volt. Több levél váltotta egymást a solymári és a II. Kerületi Tanács között. Ám ezek nem a tényállás felvázolását segí­tették. Végül szabálysértési tárgyalásra hívták tanúnak a solymári vb-titkárt, ahol olyan kérdésekre kellett volna vá­laszolnia, hogy — idézem — milyen körülmények között észlelte az elkövetést (mi­lyen távolságból látta, a gép­kocsi rendszámát a helyszínen feljegyezte-e?). Hányán ültek az autóban, váltott-e szót az elkövetőkkel, felszólította-e őket a cselekmény abbaha­gyására. Milyen volt a gép­kocsi külső megjelenése, volt-e jellegzetessége, melyből meg­állapítható, hogy az a jármű volt a helyszínen. Emlék­szik-e az elkövetés pontos időpontjára? A szabálysértőt szembesítés ■ során felismer­né-e? Ezek után joggal érezhette úgy Szaloné, hogy a szerepék felcserélődnek, mintha ő, a tanú kerülne a gyanúsított helyébe. Kérdés, hogy akkor is ilyen módon jár el a II. ke­rületi szabálysértési hatóság, ha az ügyben nem ilyen köz­ismert név szerepel? Bizo­nyos, hogy a népszerű szín­művész nem vindikál magá­nak jogot a különleges bá­násmódra, s ha tudná, őt za várná a legjobban, hogy né­hány hivatalnok ügybuzgalma azt a látszatot kelti, mintha neki is köze lenne a teljesen egyértelmű helyzet törvényes megoldásának akadályozásá­hoz. Móza Katalin . felé tartó fiatalok. Fokozot­tabb rendőri ellenőrzést kér­nénk a garázdálkódók rnegfé- , kezésére. Tószegi István őrnagyot, a • Dunakeszi Rendőrkapitányság vezetőjét kerestem fel és tol­mácsoltam a vendéglős javas­latait. — Feltétlenül meg kellene fékezni ezeket a fiatal garáz­dákat, akik veszélyeztetik a lakosság nyugalmát. Kérhet­nének-e nagyobb létszámú segítséget budapesti egysé­gektől? — Fokozottan ellenőrzünk, és fogunk a jövőben is, de nem állíthatunk minden fia­tal mellé rendőrt, s a fóti diszkó őrzésére sem vezényel­hetünk budapesti egységeket. A rendezőknek kell biztosíta­ni a rendet és a fegyelmet, ha a Dózsa étterem program­ján állandó garázdálkodást tapasztalunk, akkor kénytele­nek leszünk a diszkóval kap­csolatban szigorúbb intézke­déseket hozni. Elbeszélgettem a fiatalok­kal. Mint elmondták, nagy veszteség érné őket, ha a diszkótól meg kellene válni­uk. Igyekeznek majd ők ma­guk is kulturáltabban visel­kedni, s kirekeszteni vagy megfékezni a garázdákat. De csak reménykedni lehet abban, hogy a fiatalok szülei jobban odafigyelnek gyerme­keik szórakozására, s a fóti Dózsa étterem diszkója előbb- utóbb egy kulturált szórako­zóhely lesz, amely nem okoz majd problémát sem a lakos­ságnak, sem a község veze­tőinek. Panyi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents