Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-05 / 130. szám
1989. JÚNIUS 5., HÉTFŐ Piackutatás az agglomerációban Az 1970-es években, a nagyarányú lakásépítési program keretében, gyors fejlődésnek indultak a fővárost környező agglomerációs övezetek. Diós- don, Budaörsön, Érden szinte a földből nőttek ki az új lakótelepek. A tízemeletes épületek egyenként is akár egy kisebb falu lakosságát fogadták magukba. A gyors fejlődéssel nemigen tudott lépést tartani a kereskedelmi hálózat. A megyei kereskedelmi vállalatok ugyan nagy erőfeszítéseket tettek, hogy biztosítsák az igények kielégítését, azonban az ellátás zavartalanságát számos tárgyi nehézség akadályozta. Érthetően nagy örömet keltett e területek lakóinak körében, amikor a fővárosban — az említett agglomerációs körzetek közlekedési útvonalában — a Fehérvári út és a Bocskay út találkozásánál megnyílt az első szövetkezeti áruház, a Skála. , A szerény magból napjainkra kiterjedt vállalkozás alakult. Ma ez a Skála-Coop legnagyobb forgalmú és létszámú leányvállalata. Éves tevékenységének értéke eléri a másfél milliárd forintot. A lágymányosi áruház mellett már ehhez a leányvállalathoz tartozik egy önálló ruházati termékeket készítő vegyes vállalat, a főváros különböző területén létesültek a vállalat irányítása alatt működő aranyboltok, valamint Sopronban, a bevásárló turizmus kiszolgálására rendelkezésre álló nagykereskedelmi részleg. At agglomerációs körzetekben — Budaörsön és Monorpn — két hatalmas raktárbázis létesült, ahonnan ma már az ország egész területét ellátják — az élelmiszertől a ruházati ciRkék'en*Jf&résztül a tartós fogyasztási cikkekig — a legkülönbözőbb áruféleségekkel. Legújabb vállalkozásuk az áruház szomszédságában, valamint a budaörsi telephelyen létesült autós üzletág, ahol használt és új nyugati gépkocsik között válogathat az érdeklődő. A sokirányú tevékenység azonban nem akadálya annak, hogy a budai Skála Áruház változatlanul a feladatok előterében álljon és a környező települések vásárlóinak igényeihez igazodjék. Az áruház a hagyományos kereskedelmi tevékenységeken túl egész sor szolgáltatási ágban áll a vásárlók rendelkezésére. Olcsón lehet itt ebédelni; működik a fodrászszalon, hangszerjavító, elkészítik a vásárlók gyorsfényképeit, rendelkezésre áll a műszaki szerviz, s a legújabb, hogy hamarosan megkezdi tevékenységét egy osztrák cipőgyorsjavító is. Az egyre növekvő vásárlói igényeknek az áruház jelenlegi méretei és felszereltsége már csak nagyon nehezen felel meg. Napirenden van a belső eladótér és a raktárak korszerűsítése, átépítése, valamint a kereskedelmi technika mind újabb és újabb eszközeinek üzembe helyezése. Ugyancsak a holnapra gondolnak már, amikor az új társasági formák lehetőségeit kihasználva, különböző társulásokat hoznak létre. Bel- és külföldi vállalatok bekapcsolásával arra törekszenek, hogy az áruház mindenkor a legmodernebb igényeket kielégítő termékekkel lássa el a vásárlókat. A Budapest Skála kiter- jert piackutatásokat folytatott a főváros környéki agglomerációban is, és az új válialkozási formák kialakításánál szeretnék ezeket a tapasztalatokat kamatoztatni a bejáró Pest megyeiek jobb ellátása érdekében. K. Z. NŐTT A FÖLD BECSÜLETE Parlaggá si Bezárta az Óbuda Tsz a várost, mondják az emberek, nincs szabad, házépítésre alkalmas hely Szentendrén. Dr. Mesterházi Béla, a helyi földhivatal vezetője kifejtette a véleményét a megoldásról, s egyéb, a földdel kapcsolatos kérdéseikről. — Való, hogy a mezőgazdasági nagyüzem fojtogatja a várost. Több olyan külterületet ismerek, amely alkalmas lenne házhelyek kialakítására. Az én elgondolásom szerint az Óbudának ingyen kell visz- szaadni a városnak a hajdan elvett földeket, s azokat belterületté nyilvánítani! Artnál is inkább, mert a téesz igazán sohasem vált gazdájává a település körüli tábláknak, elhanyagolta, parlaggá süányi- toita valamennyit. Annak semmi értelme, hogy a dombos, meredek oldalokon beékelődve. a nagyüzemi művelésre al- kalmatlantul terjeszkedjenek a táblák. — Ha már itt tartunk, a többször meghirdetett kampánynak, a parlagföldek visz- szaszorításának az utóbbi években lett valami eredménye? — Kevesebb a megművelet- len föld. Elsősorban azért, mert fokozatosan növekszik a lakosság igénye a zöldség- és gyümölcstermesztésre, a jövedelemkiegészítésre. Terjeszkedni csak ezeken a parlagföldeken lehet, mert a Dunakanyar termelésre alkalmas darabjai foglaltak. Igaz, az Óbuda Tsz alig több mint 1000 hektárt művel nagyüzemi módon. — Most a tulajdonmódosítással kapcsolatban várhatóan megnövekszik a munkájuk. Eddig is azt hallottuk, hogy képtelenek a változásokat megbízhatóan vezetni. Mi lesz ezután? — Nyugodtan mondhatom, hogy 30 napon túli ügyünk egy sincs. Sikerült a sokéves elmaradást behozni. Ezt a tényt nap mint nap tapasztalhatják az ügyfelek. Ami viszont óriási gond: jelenleg egyszerre nyolc dolgozó adta be a felmondását, mert a fizetések bruttó 6-8 ezer forint között mozognak. Mindössze tucatnyian maradtunk. Ha nem tudunk béremelést kiharcolni, félő. hogy a létszámhiány és a megnövekedő feladatok miatt a nehezen elért nanrakészség késedelmeskedéssé válik. Milliókat költött rá a tanács Új végállomás Budaörsön Hozzászólás cikkünkhöz Lesz kertmozi Leányfalun Levelet kaptunk Leányfaluról a tanács vb-titkárának, Ne- mesné dr. Killár Gyöngyinek és Hetényi Juditnak, a művelődési ház igazgatójának aláírásával. Ebben arról értesítenek bennünket, hogy mi történt a május 30-i Leányfalu (is) mozi nélkül? című cikkünk megjelenése óta. „Örömmel tájékoztatjuk, hogy a Dunakanyarban nem zárják be az egyetlen kertmozit” — olvasható a levélben. A községi tanács és a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat közötti sikeres tárgyalásoknak köszönhetően június 16-án indul a szezon a leányfalui kertmoziban. Ezután hetente négyszer — hétfőn, kedden, pénteken és szombaton — várják a moziszerető közönséget Megjelenésében szép és technikai felszereltségében is rendkívül korszerű autóbusz-végállomást adtak át Budaörsön. Azonban bizonyos, hogy a lakótelepieknek a legjobban az új buszforduló helye tetszik. Ugyanis végre nem a lakótelep elején, hanem a végén van a kék buszok végállomása. A városi tanács több mint kilencmillió forintot költött a Napsugár sétányon lévő objektumra. Nem csupán a váróval is ellátott épületet kellett elkészíteni, hanem a térburkolatot, járdákat és a parkosítást is — az ^ utóbbi részben még . tart. ÍÜindez azonban már nem zavarja a végállomás életét. A meghosszabbított útvonalon hat megállót helyeztek el. így valamennyi lakótelepi háztól minimális gyaloglással elérhető a 40-es. A BKV újabb buszok beállításával biztosította, hogy a hosszabb útvonal ellenére a járatsűrűség változatlan maradjon. Koszorúzás egy arcképnél Mulasztás, amelyet pótolni kel!! Emlékszem a megrökönyödésemre, amikor a március 15-i ünnepség előtti készülődésről olvastam. Amint bogarásztam a megyei programok között, egyszer csak látom, hogy Százhalombattán koszorúzás lesz. Már szaladt is tovább a tekintetem, mikor hirtelen felkaptam a fejem. Koszorúznak? Jó, jó, majd minden településen koszorúznak ilyenkor, nincs is benne semmi különös. De Battán! Hol akarnak koszorúzni a Duna-parti városban? Milyen emlékműnél akarják elhelyezni az emlékezés virágait? Talán a szovjet hősi emlékműnél vagy a főtéren található, meglehetősen absztrakt Barátságszobornál, ami a kőolajvezeték, a kőolajfinomítás jelképe? Hát azért az mégiscsak túlzás lenne! Ám március 15-én fény derült a rejtélyre. A művelődési központ dolgozói leleményesek voltak, s a ház előcsarnokában elhelyeztek egy Kos- suth-képet. Oda tették az emlékezés virágait, az utódok megbecsülését jelképező koszorúkat 1989 márciusának if- iai. Napjaink céhlegényei Egyszer elmegy ez a fajta ünneplés, de azért illendő lenne egy százhalombattányi városban emléket állítani az 1848-as hősöknek. S mint kiderült, nemcsak az én fejemben fordult meg a gondolat, hanem másokéban is. Sőt! Akadtak olyanok, akik nemcsak morfondíroztak ezen, hanem úgy vélték, tenni is kellene valamit. így született meg a történelmi emlékpark ötlete. Igen ám, de ahhoz, hogv egy parkból tényleg valóság legyen, pénz is kell. Márpedig ebből manapság igen kevés van. Mint annyiszor, ezúttal is a Dunai Kőolajipari Vállalat szolgáltatta a megoldás kulcsát, mégpedig egy alapítvánnyal. Az okiratot az elmúlt héten írta alá á Dunai Kőolajipari Vállalat vezérigazgatója, dr. Rátosi Ernő, és a Barátság Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Takács Péter. Már eddig is többször szerepelt a DKV neve alapítványok okiratán. Hozzájárult a hazai és nemzetközi Petőfi Alapítványhoz, a Vegyipari Dolgozók Szakszerzevetének ugyanilyen célra hárommillió forintot utalt át, így támogatja a megyében élő cigányokat, de talán a legjelentősebb az a segítség, amit az oktatás fejlesztésére fordít. A Veszprémi Vegyipari Egyetemnek tizenötmilliót juttattak, a Budapesti Műszaki Egyetemnek ugyanennyit, s támogatják — szintén alapítvány formájában — a pccsi Pollack Mihály Főiskolát is. Külön összeget áldoztak arra, hogy az egyetemen végző vegyészek körülnézzenek a világban; mint valaha a céhlegények. így nemcsak a hazánkban elsajátítható tudásra tesznek szert, hanem megismerkednek a nagyvilág eredményeivel is. Ezt az alapítványi pénzt csak fiatal oktatók és diákok utaztatására fordíthatják az egyetemek. Most pedig hatszázezer forinttal támogatják a történelmi emlékpark létrehozását. Magyar áldozatok — Igen, ezt valahogy kötelességünknek éreztük — mondja dr. Rátosi Ernő —, hiszen mulasztást követtünk el az elmúlt időszakban. Nincs olyan emlékmű, ahol méltóképpen megünnepelhetjük igazán magyar, jeles alkalmainkat. Évről évre gyarapodik a' város, de .erről megfeledkeztünk. Épp ezért örömmel csatlakoztunk a művelődési ház kezdeményezéséhez az alapítvánnyal, amelyhez egyébként bárki csatlakozhat. De vajon mit is takar az a szó, hagy történelmi emlékpark? Milyen eseményeket idéz fel, s mit mondhat a város lakóinak? — Eredetileg az volt az elképzelésünk, hogy valamilyen jellegzetes százhalombattai emlékkel idézzük fel a történelmi sorsfordulókat — magyarázta Takács Péter. — De kiderült, hogy alig-aüg vannak olyan tárgyi vagy. írásos dokumentumok, amelyek kifejezetten battai vonatkozásúak. Az 1848-as forradalomból egy- pecsét maradt fenn csupán. Mindenesetre az államalapítást, az 1848—49-es polgári forradalmat és szabadságharcot méltó módon kell felidézni a városban. Ezenkívül az első és második világháború halottai- ról is szerettünk volna megemlékezni. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a második világháborús szovjet hősöknek mindenütt van kegyeleti helye az országban, de nincs emlékműve a magyar áldozatoknak. Törlesztenünk kell egy adósságot. Ezzel talán közelebb kerülnek az emberek —■ elsősorban is a fiatalok — a történelemhez, s a múlt öröksége talán jobban beépül életünkbe. A szoborcsoportot a marosvásárhelyi születésű György István Csaba készíti el. Nemrég hagyta el hazáját a fiatal művész, aki otthonában Borgó néven vezette a vásárhelyi műhelyt. A dunakeszi Körösi Csorna Sándor Általános Iskola igazgatója ajánlott fel öt süttői vörösmészkő tömböt. s ebből formálja meg György István Csaba az emlékművet. Nemsokára közszemlére teszik a szoborterveket a városi tanács előterében. hogy ez érdeklődők is megismerjék, milyen alkotások díszítik majd a város főterét. Koncert az alapítványért Várhatóan 1990 márciusában mar itt emlékeznek nemzeti sorsfordulóinkra a battaiak. Ám ehhez kell még jócskán anyagi segítség, s a szervezők remélik, hogy sokan csatlakoznak majd a kezdeményezéshez. Még ebben a hónapban koncertet adnak a városban működő zenekarok, s a hangverseny bevétele is az alapítványt gyarapítja majd. Fiedler Anna Mária Volt némi alapja A rossz hír szárnyakon jár Mára már panaszosaink számára is nyilvánvaló, hogy nem zárták be Taksonyban a gázcseretelepet. A hét közepén ugyanis több taksonyi olvasónk jelezte, hogy az üzemeltető június elsejével erre készül. Elmondták az okát is: a falu egyik jól megközelíthető főútvonalán fekvő telep szomszédságában építkezés kezdődött. Családi ház készül jókora pincével. Ez utóbbi azonban az érvényes építésügyi előírások Szerinti védőtávolságon belül nem lehet a robbanásveszélyes gázcseretelep közelében. Emiatt most sok embernek hosszas és költséges utazást kell vállalnia, ha palackos gázhoz akar jutni. Először a Taksonyi Tanácsot kerestük meg, ahol Nyeste István tanácselnök elmondta, hogy volt némi alapja a hírnek és az aggodalomnak. Valóban szóba került a telep bezárása, de az üzemeltető Taksony és Vidéke Áfész végül talált áthidaló megoldást Nem nyilatkozott viszont az elnök arról, milyen szerepet játszott a taksonyi szakigazgatás abban, hogy a telep mellé pince épült. Friss az ügy — magyarázta Nyeste István. A műszaki csoportvezetőtől még nem volt ideje magyarázatot kérni, de a legközelebbi tanács-vb foglalkozik az üggyel. — Mi hát az igazság a taksonyi gázcseretelep körül? — Először is azt kell tudni — mondja Wágner Antal, az áfész II. számú főágazatának vezetője —, hogy a telep léte már jó ideje kérdéses volt. Az Energiafelügyelet bejegyzése szerint május 31-ével be kellett volna zárnunk. Már évek óta csak fellebbezések eredményeként, ipari minisztériumi engedéllyel lehetett üzemeltetni. A pinceügy csupán az utolsó csepp volt a pohárban. Az alapvető gond az, hogy az esztendők folyamán a falu bekerítette a cseretelepet. Szeretnénk új helyre vinni, olyan környékre, ahol azután sokáig működhet háborítatlanul. — Ez szép, de mi lesz addig? —r Sikerült elérnünk, hogy nem kell bezárni a telepet, csökkentett palackszámmal és gyakoribb szállítással oldjuk meg a lakosság ellátását. — Ez a hír nyilván megnyugtatja az embereket, de azonnal arra is kíváncsiak, éreznek-e majd valami különbséget. Lesz-e sorban állás? Kitart-e majd délig a napi készlet? — Teljesen pontos számításokat nem végeztünk, de úgy gondoljuk, hogy a napi szállítással elérhető, hogy a szolgáltatás színvonala ne romoljon. Egyébként meglepő, hogy milyen gyorsan kiszivárgott a bezárás veszélyének híre. Pedig diszkréten kezeltük, mert nem akartuk borzolni a taksonyi kedélyeket. Most annak ellenére, hogy sikerült elérni a további nyitva tartást, pánikhangulat keletkezett. Mindenesetre dicséretes, hogy az áfész gyorsan lépett az ügyben és egyetlen napra sem hagyta palackos gáz nélkül a taksonyiakat. De azt tudniuk kell, hogy o rossz hír szárnyakon jár. Reméljük, hogy hasonló gyorsasággal kiderül az is, mi volt a tanács szerepe ebben a kellemetlen ügyben. M. K. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XL, Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Taurus Abroncsgyár felvesz férfi betanított munkást (3 műszakra), jó kereseti lehetőséggel: 8000—13 000 Ft. A Szakmai Továbbképző és Átképző Vállalat érettségizettek részére társadalombiztosítási ügyintézési képesítést nyújtó tanfolyamot szervez. A Közalkalmazottak Szakszervezete felvesz: takarítót és nyugdíjas portást. Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága felvesz: 2 fő adminisztrátort, 1 fő 8 általánost végzett gépírót és 1 fő karbantartó szakmunkást (víz-, gázszerelő szak- képesítéssel). A TIT Pest Megyei Szervezete felvesz: pénzügyi előadót és gyors- és gépírót középfokú végzettséggel. A Finombőrgyártó Rt. felvesz: azonnali belépéssel villanyszerelőt és férfi-női betanított munkásokat. A Budapesti Műszaki Egyetem építőipari szolgálata felvesz: kőművest, hidegburkolót, asztalost, szerkezeti lakatost és villanyszerelőt. A Fémmunkás Vállalat Ferencvárosi Gyára felvesz targoncavezetőt (8 ált. végzett, szakképzettséggel nem rendelkezőt kiképeznek), lakatost, hegesztőt. A Kőbányai Sörgyár felvesz 60-70 fő férfi, női betanított munkást újonnan beinduló NSZK- gépsor kiszolgálására. Az Autókcr Vállalat kontírozó könyvelőt és pénzügyi előadót keres. A Pevdi Vállalat Író szergyára felvesz: szerszámkészítőt, fémforgácsoló szakmunkásokat 1 műszakra, valamint női betanított munkásokat gépkezelő munkakörbe két műszakra. A Papíripari Vállalat Szentendrei Gyára felvesz: munkavédelmi vezetőt és számviteli osztályvezetőt. (Hancsovszki János felvétele)
