Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-30 / 152. szám

1989. JÚNIUS 30., PÉNTEK ^fefaP 5 REFORMKÖRÖK NYÍLT LEVELE az MSZMP Pest Megyei Bizottságához ?sámi)éki Medence Kevesen tudják, hogy léte­zik egy Zsémbéki Medence című folyóirat, amit a helyi Egyetértés Mgtsz művelődési háza és a toki Petőfi Emlék- könyvtár ad ki a tájvédelmi klub szerkesztésében. Mint a szerkesztők kilétéből kö­vetkeztetni lehet, ez afféle zöld folyóirat, amely a Zsám- béki-medence értékeinek meg­óvását tűzte zászlajára. Ez az első oldal soraiból is ki­derül : „Mig Európa nyugati felén horribilis összegeket áldoznak a korábbi, meggondolatlan *»természetátalakítások-« leg­alább részbeni visszarendezé­sére, a Lajtán innen az ön­telt butaság magabiztosságá­val romboljuk természeti kör­nyezetünket. Most úgy lát­szik — talán legféltettebb kin­csünk, vizeink vannak soron.” E szavakkal kezdi mon­dandóját a Kanálisország cí­mű cikk szerzője, s mint a bevezetőből kiderül, a környék vízügyének ellentmondásait elemezgeti Vojnits András. Kudarc vagy negatív ta­pasztalat? Mert egyáltalán nem mindegy, hogy nevezzük annak a nyilvános eszmecse­rének az eredményét, amivel a zsámbéki vízimalom és környékének műemléki és ökológiai rekonstrukciós vitája végződött. Ugyanis számos ér­dekelt — akik a terület gaz­dái, kezelői — nem jelent meg az eszmecserén, ugyan­akkor különböző országos szervek képviselői ott voltak, s elmondásuk szerint szíve­sen vennének részt az akció­ban. Néhány lelkes ember szeretné megmenteni a végső pusztulástól a malmot, s a patak medrét. Ezen valaha a Biáig közlekedtek csónakon a halászok, akik a királyi ud­varba, majd a budai pasáknak szállították a halat. Ma már pecázni sem lehet itt... Nincs idő tovább várni *hirdeti nyílt levelében a táj­védelmi klub, s felsorolja azo­kat az értékeket, amelyek sze­münk láttára — s úgy tűnik, a hivatalos szervek beleegye­zésével puszulnak el napjaink­ban. S hogy ne csak nagy terje­delmű, komoly anyagok legye­nek a lapban, apró hírekkel tették színesebbé a szerkesz­tők, s egy keresztrejtvény pe­dig a szórakozást, kikapcsoló­dást biztosítja. A Pest megyei reformkörök és reformelkötelezett pártta­gok megismerhették a kong­resszusi és a megyei pártérte- kezleti küldöttállításra vonat­kozó megyei javaslatot. 1989. június 27-én tartott összejöve­telük vitája alapján az alábbi észrevételeket, módosításokat ajánlják a megyei pártbizott­ság július 3-ai ülésére. 1. Nem tartjuk elfogadható­nak, hogy a jelenlegi pártbi­zottság küldötté nem válasz­tott tagjai teljes jogú részve­vői legyenek a pártértekezlet­nek. Mérettessék meg minden küldött! 2. A különböző fórumokra jelölteknek legyen lehetőségük Új piac A szentendrei Duna-partra költözött a Bükkös-patak part­járól a butikos és vegyes piac. A régi helyen csak a zöldsé­gesek és gyümölcsös árusok maradtak (Erdősi Agnes felvétele) és kötelességük megismertetni a párttagsággal politikai nézetei­ket, és ez alapján vitában dől­jön el, ki lesz az adott terület küldötte. 3. A javaslat szerint a me­gyei pártértekezleti küldött­választás (delegálás) módsze­reiről a megyei pártbizottság által irányított pártbizottságok önállóan döntenek. Ezt a mód­szert csak abban az esetben tartjuk elfogadhatónak, ha ezeknek a szabályoknak a szabadságfoka megegyezik a kongresszusi küldöttválasztá­séval (meghatározott párttag­létszám után 1 megyei kül­dött). Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy ezeket a szabá­lyokat a pártbizottságok a he­lyi pártnyilvánosság elé ter­jesszék és helyi pártszavazás­sal döntsenek a párttagok. Fon­tos feltételnek tekintjük, hogy a küldöttválasztás időszaka az értekezletet megelőző tizen­negyedik napig tarthasson. Szorgalmazzuk, hogy a külön­böző módszereket, elképzelése­ket másutt is megismerhessék. Pl. Így választunk mi! cím­mel. 4. Alapvetően nem értünk egyet azzal, hogy a megye egyes térségeiben — a küldöttvá­lasztás szabályainak hiányá­ban — már jelölőbizottságot hoztak illetve hoznak létre, és ezek megkezdték hagyomá­nyos módon a küldöttek „ki­választását”. 5. Javasoljuk, hogy a létre­hozandó mandátumvizsgáló bi­zottság ne csak a küldöttállítás általános elfogadott normái­nak betartását, hanem a helyi­leg elfogadott szabályok telje­sítését is vizsgálja. Nyújtson jogorvoslatot (előre deklarált módszerek szerint) á félmerü­lő vitás kérdésekre. Kérjük a megyei pártbizott­ság tagjait, hogy határozatho­zataluknál javaslatainkat, ész­revételeinket — konzultálva környezetük párttagjaival — saját belátásuk szerint vegyék figvelembe. A megbeszélésen részt vevő reformkörök képviselői Tegekháború Sxi&effcsépen Tán csak nem faiul késelésig '/ Látszólag csöndes a környék. Szelíden csordogál a Kis-Duna, s benne az is, ami a vízparti alkaimi iilem- ^ helyekből kerül bele. S itt már megszakad a csönd; ez ^ az egyik forrpont: a vízszennyezés. Kóta István, a Szigetszentmárton Nagyközségi Kö- ^ zös Tanács elnöke a Pest Megyei Tanácstól kért segítsé- get. Önerőből a helyi gond nem oldható meg. — Miben segíthet a megyei tanács? >— kérdeztem a szent- mártoni elnököt. — Jogi és műszaki szem­pontból megvizsgálhatná a helyzetet és a lehetőségeket. Mi egyelőre patthelyzetben vagyunk. Egyezményes meg­állapodásunk van a bontásra, amelyet azonban érvényes ta­nácsi határozat nem erősített meg. A tanács a bizalom je­gyében nem épített be garan­ciákat a megállapodás vég­rehajtása vagy végrehajtatá­sa érdekében. Ráadásul mű­szaki szempontból is bonyo­lult a bontás. Becsapotton hábowgnok A Kis-Duna szigetcsépi ré­szén évekkel ezelőtt környe- zetkímélési és más megfonto­lásokból üdülőtelkeket jelöl­tek ki azért, hogy a közvet­len vízparti házikókból és kalyibákból beljebb — a szá­razföld felé — költözzenek a horgászni és pihenni vágyók Az 1982-ben alakult üdülővál­lalkozás tagjai közül 26-an ígérték, hogy vízparti házikó- ;ukat lebontják, ha néhány i méterrel hátrébb egészsé­gesebb és szebb üdülő építé­sére kapnak lehetőséget. A tanács kedvezményes telek­bérleti lehetőséggel ösztönözte a hátrább vonulást. Telt-múlt az idő, s a folyó­parti építményekből csak egy- kettő tűnt el. A többiek talán úgy gondolták, nem árt, ha két víkendházuk van. A bontási egyezséget becsületesen telje­sítők most ugyanúgy becsapva érzik magukat, mint a tanács. A bontásra nem kötelezett üdülőtulajdonosok szintén há­borodnak; az előttük tornyo­suló építmények akadályozzák a kilátást a Kis-Dunára. En­nél is nagyobb gond azon­ban, hogy környezetvédelmi és egészségügyi szempontból ugyancsak tarthatatlan a fo­lyóparti házsor állapota. S nem azért, mintha gusztusta­lan kalyibák lennének itt. Aki arra gondol, hogy fatá- kolmányok és putrik állnak a vízparton, téved. Takaros kis házikók is találhatók, s összes­ségében tiszta, rendezett, vi­rágokkal díszített a környék. Az ember szinte sajnálkozva gondol arra, hogy az itteni épületek bontásra ítéltettek. A lakrészek zsúfoltságát látva már csökken a sajnálat. A vizet kedvelők gorombán ösz- szevonhatják szemöldöküket annak láttán is, hogy több helyen lehetetlen a vízhez jut­ni a házösszenövések és a mi­nikerítések miatt. A legsú­lyosabb gondot azonban az il­lemhely-alkalmatosságok szemléltetik. Egyrészt kevés van e fontos létesítmények­ből, másrészt tartalmuk ve­szélyezteti a vizet. Aífir/íf a horgászhgyshm A tanács által kijelölt és kedvezményesen bérbe adott területen jelenleg 50 üdülőte­lek van. Tulajdonosaik közül huszonhatnak kellene szava- tartóan nekikezdeni a bontás­nak, ám eddig csak hatan bontottak. Nem volna azon­ban teljes a kép, ha nem je­gyeznénk meg, hogy a bon­tás előrehaladásának nem örülnének a horgászok, ök szintén érdekeltek ugyanis az ügyben. — A Budapesti Sportegye­sület horgászai a század eleje óta bérlik és használják ezt a területet — mondta Szűcs András, a BSE helyi horgász­egyesületének elnöke. — Az utóbbi években ugyan nem újították meg a bérleti szer­ződésünket, mondván, hogy a horgásztanyánk szanálási te­rületen van. Kértük, ne sza­náljanak mindent, hiszen itt Alsönémedin fel mertek pörögni Balfával a brigád mozgalomnak Amiről néhány héttel ezelőtt nem szívesen szólt Kiss Meny- hértné, az Alsónémedi Taka­rékszövetkezet ügyvezető igaz­gatója, arról most kérés nélkül is beszél. — Gyors számításaink sze­rint első féléves mérlegünk fe- lülmúltá a várakozást. Ebben az igen kemény gazdasági helyzetben fel tudtunk pörög­ni és ily módon helytállni. Ezek a szavak már csak azért is figyelmet érdemelnek mert a több mint 18 200 tagot számláló, 500 millió forint be­tétállománnyal rendelkező pénzintézet évek óta az ország legjobb takarékszövetkezetei közé tartozik. Igaz, a tavalyi esztendő rendkívülinek szá­mít Pest megyében, hiszen a kiskunlacházi, a monori, a nagykátai és a pilisvörösvári falusi bank országos elisme­résben részesült, akárcsak az alsónémediek. Nem érdektelen megemlíte­ni, hogy Pest megye szövet­kezeti mozgalmában élenjáró szerepet betöltő alsónémedi pénzintézet 30 évvel ezelőtt indult 100 taggal, és az akko­ri egy település helyett ma már Dabas, Bugyi, Gyál, Bu­dapest XVIII—XIX. kerületé­re terjed ki működési körze­tük. Első a bizalom — A kulcskérdés az, hogy takarékszövetkezetünk tevé­kenységét szolgálatnak fogjuk fel, s a tagsági kapcsolatra ki­emelt figyelmet fordítsunk. A bizalmat — ami a pénzszak­mában életbe vágó — csak így tudjuk elmélyíteni — mondja az igazgatónő, akinek irányí­tásával i eddig, tizenkét; alka­lommal érdemelték ki a kivá­ló címet. Valamit nagyon tud­hatnak itt, azt, amit másutt egyelőre csak vágyálom. Tud­niillik országszerte egyre na­gyobb az emberek eladósodá­sa, mind többen tartoznak, nem fizetik a vállalt részlete­ket a takarékszövetkezeteknek sem. Borsod megyében például több mint 3 millió forint a hátralékos állomány. Pest me­gyében ennél sokkal jobb a helyzet, s ebből az alsónéme­komoly épületek is vannak, s hajlandók lennénk megvásá­rolni a hozzájuk tartozó te­rületet. A vásárra az eladó — a helyi termelőszövetkezet — ráállna már csak azért is, mert mezőgazdasági szem­pontból kihasználatlan a szó­ban forgó, 10 558 négyzetméter­nyi terület. Nyilvánvaló azon­ban, hogy a környezet- és egészségvédelmi kérdéseket nem oldaná meg az adásvé­tel. Az üdülőtulajdonosok nagy része ezért is sürgeti a bontást. A horgászok persze ezt nem nézik jó szemmel. Állítólag akadt köztük, aki egy meggondolatlan percében még késeléssel is megfenye­gette a bontást követelőket. Mi hát a megoldás? Hiszen állandóan prüszkölni, fújni egymásra nem lehet a végte­lenségig. A horgászok szerint lehetővé kell tenni számukra a terület megvásárlását, s ők majd a horgászfegyelem ré­vén rendet tartanak. Az üdü­lőtulajdonosok szerint dózer­rel kell eldönteni a vitát. (Ez — a masszív épületeket lát­va — nem látszik a legjobb módszernek.) Minsk a htrjcihő? A tanács akkor lenne cse­lekvőképes. ha volna pénze a terület kisajátításához. A kompromisszumos megoldás hívei azt javasolják, marad­jon minden a régiben. Ha évekig jó volt így, most mi­nek a hajoihö? Szigetcsép ha­tárában tehát továbbra is áll a bál — még nem tudni, hogy kifáradás következtében, vagy megoldás révén csöndesül-e el, K. Gy. diek is részt vállaltak. Nálunk ugyanis a szakemberek meg­lepetésére 1988-ban kisebb volt a hátralékos állomány, mint tavalyelőtt. A megyei szövetség (Mészöv) kitűnő pénzügyi szakembere, Kalmár Béláné, aki a Taka­rékszövetkezeti Iroda vezető­je, maga is meglepődött, ami­kor néhány hónappal ezelőtt a tények tudomására jutottak. Jól sáfárkodva — Hogyan csináljátok? — kérdezte inkább csak rutin­ból Kiss Menyhértnétől, s az alapos és kimerítő válasznak a lényege ez volt: a korábbi­nál körültekintőbb kölcsön- engedélyezéssel, a hitelállo­mány rendszeres és állandó el­lenőrzésével. Persze mindezt így leírni sokkal egyszerűbb, mint nap mint nap megküzdeni a kihí­vással. Vagy eldönteni, mi­lyen vállalkozásba vágjanak bele, úgy, hogy jól sáfárkod­janak a tagság pénzével. — A vállalkozásoknak mi is hívei vagyunk — magyaráz­za az igazgatónő. — Belép­tünk vegyes vállalatba, kft.- be, érdekeltek vagyunk a hús­iparban, s akadnak olyan kez­deményezéseink, amelyekről csak azért nem szólok, mert cseppfolyós állapotban van­nak, s még korai beszélni ró­luk. Van azonban egyvalami, amit sehogy sem értek. Miért gondolják egyesek, hogy csak vállalkozásokkal, különféle ügyletekbe bonyolódással tud­nak talpon maradni? A ha­gyományos dolgokat nem le­het jobban csinálni? Vagy ta­lán eszükbe sem jut?: Én azt vallom, nem okvetlenül csak újszerű kezdeményezésekkel — amelyekben nem kevés a kockázati tényező — lehet eredményesen vezetni a ta­karékszövetkezet hajóját, jól forgatni a tagság pénzét. A szorosabb kapcsolat a tagság­gal, a bizalom elmélyítése jól kamatozó befektetés. Nemrég letétijegy-sorsolás volt Alsónémedin. a szép és bizalmat sugárzó központi iro­dában. Az egyik szerencsés, Kun László dabasi gázszerelő volt, aki a 21 ezer forintos automata mosógép nyertese lett. — Annak idején a ház­építéshez vettem fel kölcsönt a takarékszövetkezettől. Kap­csolatunk fokozatosan elmé­lyült, mind személyesebbé vált. Amikor az év elején ar­ra igyekeztek rábeszélni, hogy érdemes letéti jegyet vásárol­nom, én hallgattam a szóra. A név mindegy Befejezésül talán nem ér­dektelen idézni a megyei szö­vetség értékeléséből; „Az Al­sónémedi Takarékszövetkezet fejlődése évek óta töretlen ... Eredményességükhöz hozzájá­rul a jól szervezett szocialista brigádmozgalom.” Az igazga­tónő érti a célzást. Dühösen kifakad. — Sok helyen szinte baltá­val estek neki, hogy szétver­jék a szocialista brigádokat. Persze, ahol rosszul ment a szekér, most van ürügy erre. Én azt vallom, mindegy, hogy minek nevezzük, szükség van valami hasonlóra, nem kell az első adandó alkalommal fene­kestül felborítani mindent! Kovái Iván Szakmunkásavafó TópJósze/én A tornaterem csak vágyálom A nagykátai 223. Számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet­ben is lezajlottak a vizsgák, elcsendesedtek az osztályok. Már csak az iskola vezetőit ta­láltuk az irodában, ők is ün­neplőben. készülnek a gyárak szakmunkásavató ünnepségei­re. Terék Mihály igazgató em­lékszik vissza az elmúlt év eseményeire: — Idén 340 tanulója volt az intézetnek, s harmichatan nem fejezték be eredményesen a tanévet. Közülük négy lenne végzős. Huszonöt pedagógus foglal­kozik a gyerekekkel. Két be­töltetlen állásuk van, erre gé­pésztanárokat keresnek. Hátha éppen ez a híradásunk segít „megtalálásukban”. Az iskolát kinőtték, az öt tanterem mel- ett öt szükségtanteremben folyt az oktatás. De őszre valószí­nűleg megoldódik ez a gond is. Az intézményhez hozzáépítenek egy szárnyat, ahol hat tante­rem és a kazánház kap helyet. A tornaterem továbbra is vágy­álom marad, és nem lesz lehe­tőség az iskolai étkeztetésre sem. — Milyen szakmunkásokat képeznek oz intézetben? — Vas- és fémszerkezeti la­katost, hegesztőt, kőművest, esztergályost, villanyszerelőt. Alig van leánytanulónk — mondja az igazgató —, hisz ezek az ipari szakmák nem igazán nőknek valók. Foglal­koztatásuk nagy gondot jelent Nagykátán és vonzáskörzeté­ben. Ezért szeptembertől női­ruha-készítő, valamint gyors- és gépíró szakot indítunk. A jelentkezés majd háromszoros volt, így a tanulói létszám négyszázötvenre emelkedik: — Milyen az iskola hírneve? — Megállják a helyüket vég­zőseink. A' minap egy pesti vállalat jelentkezett, tőlünk szeretne szakmunkásokat vin­ni. Csatlakozom Mészáros Fe­renc igazgatóhelyetteshez, aki Tápiószelére tart, a Kohászati és Gyárépítő Vállalat szak- munkásavatójára. A tanácste­remben fehér asztaloknál 19 végzős tanuló és a szakokta­tók ülnek. Ménesi József igaz­gató, Palcsó Pál vszb-titkár és Mészáros Ferenc rövid köszön­tőt mondanak. Az igazgató a kezdés nehéz­ségeire utal és a gyár jövőjét festi le. ötvenszázalékos nyu­gati megrendelésre dolgoznak, s az 'idei béremelés azonos a tavalyival; 15 százalékos lesz. Aztán pénzjutalmat osztanak oktatóknak és tanulóknak. Ebé­det és üdítőitalokat szolgálnak fel. Közben Ficza Tibor tanmű­helyvezetővel beszélgettünk. Gépésztechnikusként hosszú évekig tévészerelő volt. Há­rom éve áll a tanműhely élén. Az idén 91 tanulójuk volt akikkel nyolc szakoktató fog­lalkozott Az ifjú szakmunká­sok zöme szerkezeti lakatos és hegesztő. A tizenkilencből tíz marad a gyárban, a többiekért a képzési alapból 20 ezer fo­rintot kapnak, A tanműhely­ben nemcsak oktatás, de ko­moly termelőmunka is folyik, évi 1,5—2 millió forint érték­ben. Idén svéd megrendelésre 29 komplett kocsi mérleget ké­szítettek, s további rendelések is várhatók. Ficza Tibor sze­rint az oktatás színvonalát a vállalat technikai szintje is meghatározza. Elavultak a gé­pek s a mai viszonyok közt közepesnek mondható a tech­nikai szint is. igaz, nemrégiben különváltak a pesti gyártól, és néhány környező vállalattal részvénytársasággá alakultak. Így helyzetük kiegyensúlyozott, biztos alapon áll. Atányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents