Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-30 / 152. szám
1989. JŰNIT7S 30., PÉNTEK Fegyelmezett demonstráció (Folytatás az 1. oldalról.) részt az országos demonstráción. Voltak olyan nagyüzemek, amelyek korábbi elképzelésüket az utolsó pillanatban megváltoztatták, s így tizenegy helyszínen vonultak fel a gépekkel. A járművek és vezetőik fegyelmezetten, a rendőrség segítségével sorakoztak fel. Szentendrén és környékén, ahol a rend őrei nem biztosították a terepet, az érdekelt gazdaságok nem vettek részt a tegnapi „összejövetelen”. A megye északi részén egyébként — a nagy távolságok miatt — szintén nem szerveztek felvonulást. Üres konyhában bolond a gazdaasszony lálkozunk. A „konvojt” mégis sikerül megelőznünk. Zsám- békon szembe döcög velünk néhány Claas kombájn, jókora autócsóvát húznak maguk után, hiszen a monstrumokat a keskeny úton nem lehet megelőzni. A döcögős tempó láthatóan nem zavarja az úrvezetőket, rosszabbra, órákig tartó várakozásra készültek fel. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság vezetői úgy döntöttek, nem tüntetnek. Indokaikat nem sikerült megismernem, mert az igazgató titkárnője egy sajátos tüntetés mellett döntött, nem hajlandó bejelenteni az igazgatónál, jelezni érkezésemet. Türelem — mondogatja —, s azzal biztat, lehet, hogy egy órát is várnom kell. Türelmem még volna, csak időm nincs, igy tovább indulunk. Nem tudom, enged-e a kormány? Valószínűleg nincs miből fizetni. Azt sem hiszem, hogy a termelők minden bajára gyógyír volna a 30 százalékos gabonaár-emelés. A A mai napig a kutya sem vette figyelembe követeléseinket! felvonulók fegyelmezettsége azt bizonyítja, nem a felhajtás kedvéért vonultak az utcákra, hanem tényleg komolyan aggódnak az ágazat jövőjéért, mindennapi kenyerünkért. Űjabb bizonyság erre, hogy ahol lehetett, a demonstráció után a munkagépekkel a földekre indultak, s kezdődött az aratás. Mátrai Tibor Pénzt hoztál, Csonka elvtárs ? Kontra, piros ulti! Kártyaparti a kombájn tetején (Hancsovszki János és Vimola Károly felvételei) A Nagykátára vezető úton a nagykátai, a farmost, a tá- piószelei. a tápiószentmártoni, a szentlőrinckátai és a tápió- gy őr gyei téeszek demonstrációra felsorakoztatott kombájnjai csak az út egyik sávját foglalták el. A több mint százméteres konvoj katonás alakzatban sorakozott fel. 4 A sor élén álló kombájnon jókora felirat: „Miért olcsó a búza, miért drága a kenyér?” Újabb sorakozó? A Teszövöt az utóbbi időben nagyon sok támadás érte, mondván: működésűk alatt szinte semmit sem tudtak elérni. s most ezzel' a sztrájkkal akarják kiköszörülni a csorbát. Gyovai Pál, a szervezet titkára válaszul elmondta, hogy ő ugyan csak hét éve áll a kis csapat élén, ám azóta is meg- számolhatatlan elemzéssel és javaslattal fordultak a minisztériumhoz és a pénzügyi kormányzathoz. Mind a párt-, mind az állami vezetésben tudtak már eddig is a gondokról, mégsem tettek semmit, sőt az európai színvonalhoz egyedül igazodó agrárágazatot szinte elsorvasztották. — ön azt mondta, a mostani demonstráció főpróba volt. Hogy érti ezt? — Ügy, hogy ennek a felvonulásnak lehet folytatása. Amennyiben a közeljövőben sem lesz változás, nagyobb méretű „sorakozót” hozunk ösz- sze. Ne értsenek félre, és sem szeretem a tüntetéseket, vagy sztrájkokat. El kell jönnie az időnek, amikor a mezőgazdaságot elismerik. Miközben a vállalatoknak több tizmilliár- dot adnak a talpraálláshoz, az egész agrárágazatot kihúzná a bajból néhány milliárd, — Többször elhangzott a kérdés „Aratunk, vagy demonstrálunk?” Nos, a reggel 7-től 8-ig tartott felvonulás senkit sem vetett vissza a munkában, ilyenkor még nem lehet aratni. B. Gy. Szabó János, a tápiószentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet elnöke minden indulat nélkül mondja: — Törvényszerű volt, hogy erre a lépésünkre sor került. Eddig lesöpörtek bennünket az asztalról, s most már végre itt az ideje annak, hogy a kormányzat komolyan számoljon velünk. A termelőszövetkezet talán legidősebb kombájnosa, Illés Benő ül a sor élén posztoló masinán: — Előbb kellett volna felvonulnunk, mert már egyszerűen vicc, hogy hosszú évek óta egy helyben topog a gabonatermesztők piaci érdekeltsége. A megye nagyüzemei — éppen a főváros közelsége miatt — eleve hátrányban vannak azokkal a gazdaságokkal szemben, akik az ország távolabbi területein gazdálkodnak. A mi gabonánk nem jut el a külpiacra, hiszen nekünk a fővárost kell ellátnunk kenyérrel. Lehel Lászlóné, a Pest Megyei Teszöv titkárhelyettese dr. Samu Jánosnak, a szent- mártonkátai Kossuth és Csá- nyi Józsefnek, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Téesz növényvédelmi főágazat. vezetőjének társaságában szemlélte a felvonulást. Dr. Samu János mosolyt fakasztó szólás-mondással kapcsolódik a beszélgetésbe. — Üres konyhában bolond a gazdasszony! Vagyis, az ország mezőgazdasági üzemeinek jór része olyannyira reményt vesztett helyzetbe került, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mellett egyszerűen képtelen megbízható tőkére szert tenni. A nemzeti tárgyaló kerékasztalnál számunkra is széket kell biztosítani. Megkérdeztük, vajon menynyibe került a téeszeknek a tegnap reggeli demonstráció!? A főágazatvezető szerint egyetlen gép, egy órán át tartó működtetése 300 forintot emésztett fel. Gyócsi László Reggel 7 óra. Kiskunlachá- zától pár kilométernyire az 51-es úton, szorongó,f félelemtől vegyes érzésekkel sétálok a kombájnok, szecskavágók, traktorok, teherautók, pótkocsik között. Olyan ez, mint amikor Gulliver az óriások közé került. A majdnem 30 gép az út jobb oldalán, hol síri csendben, hol dobhártyaszaggató „bömböléssel” várakozik, mintegy 300 méternyi hosszan. Találomra odalépek az egyik, E—516-os kombájn körül csoportosuló,. éjénken gesztikuláló, beszélgető emberekhez. — Tudjuk, hogy tüntetésünkkel sok kényelmetlenséget okozunk. Végső eszközként kényszerültünk erre a lépésre, és reméljük, megértésre találunk. Meggyőződésünk, hogy nem a parasztság, hanem az egész ország érdekeit szolgáljuk, amikor követeléseinket ezzel a demonstrációval támasztjuk alá! — mondják, egymást váltva, erősítve. „Pihentessétek a költségvetés fejőgépeit! Hozzáértő emberek döntsenek sorsunkról! A búza = élet! Miért olcsó a búza, és miért drága a kenyér!” Ezek a jelmondatok már a menet elején, a Kiskun Termelő- szövetkezet gépein olvashatók. — Mit akarnak igazándiból kifejezni ezekkel a jelmondatokkal? — A gabona felvásárlási árának emelését követeljük, de nem drágább kenyeret akarunk! Az az ár, amit a parasztság termékeiért megkap, a termelés költségeit, a megélhetést is egyre kevésbé fedezi. Nem rajtunk múlik, hogy a 4 forintért eladott búzából készült keijyér az üzletekben már énnek a négyszeresébe kerül! Éppen a Pereg Termelőszövetkezet dolgozóival beszélgetek, amikor egy állami rendszámú Zsiguli landol a Petőfi Téesz elnöke, Fejérdy Győző mellett. — Pénzt hoztál, Csonka elvtárs? — kérdezi az elnök a kocsiban jobboldalt ülő férfit. — Csak a tüntetőket jöttem lefényképezni! — hangzik a válasz, s már gurul is tovább a kocsi a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatójával. Szilágyi Béla Új mozgalom a párton belül Egyetértést a gerinc és a vezetés között Párttagok, pártalapszervezetek csoportjai június 8-án kezdeményezték, hogy „összefogás az MSZMP megújításáért” néven országos mozgalom bontakozzék ki, amely hatékonyan képes segíteni pártunk megújítását, a megvalósítható reformok mellett elkötelezett erők összefogását a demokratikus szocializmus érdekében. A mozgalomban résztvevők első országos gyűlését 1989. július 1-én (szombaton) 10 órakor tartjuk az MSZMP Pest Megyei Bizottságának Propaganda és Tájékoztatási Központjában (Budapest XIV., Amerikai u. 96.). A koordinációs munkacsoport többek között az alábbi csomópontokat javasolja a vitához:-— Az „összefogás . . .” mozgalom résztvevői egyetértenek az MSZMP KB. június 23—24-ei ülésének állásfoglalásával, támogatjuk a vezetésben létrejött akcióegységet, az elhatározott törekvéseket. Esélyt látnak arra, hogy az MSZMP megújulása felgyorsuljon, s a hatalmi harcot, a kisszerű csatározásokat a párt egészének és jövőjének érdekeit szolgáló határozott, közös cselekvés váltsa fel. Rendkívül fontosnak ítélik, s ezért maguk is segítik, hogy a KB állás- , foglalását mielőbb, s minél szélesebb körben megismerje a párttagság,: törekvései támogatására és helyi megvalósítására pedig a párttagság széles tömegeit aktivizáló, konstruktív szellemű mozgalom bontakozzon ki. — A kezdeményezők szükségesnek tartják, hogy az MSZMP-n belül létező különböző áramlatok képviselői között alapszervezeti és területi szinten is jöjjön létre politikai szövetség, együttműködés. Pártunk mai kritikus helyzete és a megoldandó feladatok nélkülözhetetlenné teszik, hogy csökkentsük a párt megosztottságát, keressük azokat az alapkérdéseket, amelyek összekötnek bennünket, erősítsük a szolidaritást, a párthoz tartozás kötelékeit. Az „összefogás. . .” mozgalom résztvevői minden tettükkel ezt kívánják szolgálni. Tevékenységükkel elősegítik a vezetés és az MSZMP gerince közötti egyetértés kialakítását, a reformok megvalósítását, a szélsőségektől való elhatárolódást. — Az „összefogás . . .” mozgalom részt kíván venni a kongresszusi program tartalmi előkészítésében, mert valódi szövetséget csak demokratikusan kialakított, konszenzusra épülő programra lehet építeni. Ezért az alapszervezetekben, politikai közösségekben, a párt területi szervei mellett politikai vitákat szervez a program egyes fő kérdéseiről, hazánk, pártunk helyzetéről, tennivalóinkról. A mozgalom együtt kíván működni a párton belül minden — az MSZMP megújulásáért, megerősödéséért, a demokratikus szocializmusért tenni akaró — erővel. Ennek érdekében akcióegységre hívja a reformkorok felelősen gondolkodó tagjait, a reformokat igénylő párttagokat, az értékeket és vívmányokat féltő, de a reformokat ma még vonakodva fogadó áramlatok képviselőit is. A párton belül kultúrált vitákban, érvekkel győzzük meg egymást! — fejeződik be a felhívás. SZÁZ ORSZÁGBAN, HÁROM NYELVEN A világkiállítás előtt Osztrák—magyar vegyes vállalati megállapodást írtak alá csütörtökön a Magyar Kereskedelmi és Hitelbankban. A budapesti székhelyű kft.-t 2,7 millió forintos alaptőkével létesítette a Magistral Kft., az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, a Láng Kiadó és az osztrák Bohmann Druck und Verlag Gesellschaft. Az alaptőke nagyobbik részét, 40, illetve 35 százalékát a két kiadó adta. Hamarosan Bécsben megalakul egy másik vegyes vállalat. . Az alapító cégek célja: minél nagyobb visszhangot adni a világban a Bécs—Budapest világkiállításnak Újságok, könyvek, folyóiratok kiadását tervezik, s intenzíven részt vesznek a reklámtevékenységben, filmek készítésében. Az első kiadvány hamarosan napvilágot lát: a Welcome the Worldexpo ’95 című magazin 80 oldalon számol be a világ- kiállítás előkészületeiről. Az angol, német és magyar nyelvű kiadvány a világ több mint száz országában jelenik meg, 20 ezer példányban. Döcögős kombájnok csóvája A felhajtás elmaradt, mindössze három teherautó árválkodik Biatorbágy határában. A vezetők szépen az út szélére húzódtak és várják a főnököt, aki mindent tud. Mi is várunk, van idő betűzget- ni a teherkocsiikra kötött transzparenseket: „Hogy lesz a 4 forintos búzából 14 forintos kenyér?” — kérdi az egyik, a másik pedig közli: „Nem akarunk a felszámolás sorsára jutni!” A teherautók a Rozmaring Tsz emblémáját viselik. Elunjuk a várakozást. Különben is vészesen közeleg a hét óra, amikor el torlaszolják az utakat, elindulunk tehát. Előrelátóan egy mellékutat választunk, hogy „elébe kerüljünk" a tüntetésnek. Igyekezetünk nem mondható éppen sikeresnek, a közelmúlt záporai ingovánnvá változtatták az utat. elakadunk. Jó félórányi kínlódás után öten segítenek kitolni a sárból a kocsit. Okulva az esetből, a főúton folytatjuk körjáratunkat, torlasszal sehol nem taÁ zug pálinka! őzök kacsalábon forgó villái Ők tudják, hogy mi van a pohárban Minket, magyarokat, igazán nem lehet azzal vádolni, hogy ne szeretnénk a szeszes italt. A különböző alkoholfogyasztási világranglistákon előkelő helyeket foglalunk el. Tiszelet a kivételnek, hazánkban sokan gyakran és szívesen néznek a pohár fenekére. Oykor-olykor ugyan elhangzanak nyilatkozatok arról, hogy szívósan küzdünk az alkoholizmus ellen, de a csatában egyelőre az italosok erősebbek, a statisztikai adat szerint Magyarországon minden hatodik férfi alkoholista, s a nők is igyekeznek, hogy a „lemaradásukat” minél előbb pótolják. Sokan szekptikusan legyintenek, ha az alkoholizmus szóba kerül, s cinkosan mosolyognak, mondván, jó üzlet ez az államnak, sokat hoz a közös kasszába. A közértesek a megmondhatói, hiába emlik a sör vagy a bor árát, a szeszes ital mindig kelendő áru marad. A honpolgárok azt tartják, aki szeszárusításrá adja a fejét — kocsmáros lesz —, nem csinál rossz üzletet Bocsánatos bűn Nem csekély azoknak a száma sem, akik illegálisan, engedély nélkül főzik és árusítják a szeszt. Hogy hányán űzik ezt a tiltott ipart, azt a Vám- és Pénzügyőrség Pest Megyei Parancsnokságán sem tudják pontosan. Mint azt Závoda Pál százados elmondta, csak becslésekre hagyatkozhatnak. Az elkövetőknek ugyanis legfeljebb csak az 5—10 százalékát fülelik le. Nincs elég emberük, sem idejük arra, hogy rendszeresen járőrözzenek. Tulajdonképpen a helyi tanácsok feladata lenne, hogy tetten érjék a zugpálinkafőzőket, de legfeljebb néhány település — Dunavarsány, Vác, Du- naharaszti — akad a megyében, ahol ezzel egyáltalán foglalkoznak. Bejelentés sem igen érkezik, az emberek ugyanis bocsánatos bűnnek tartják az illegális szeszfőzést, s általában mindenki cinkosan mosolyog, ha arról hall, hogy az adóhatóságokat sikerült kijátszani. Ha olykor-olykor valaki „horogra kerül”, a bizonyítás sokszor nehéz, egyes esetekben szinte lehetetlen. A pálinkafőzők ugyanis dörzsölt emberek, sok mindenre magyarázatot adnak. A pénzügyőrök két csoportba osztják a szeszfőzőket. Az egyikbe azok a telektulajdonosok tartoznak, akik a hétvégi kertjükben hullott gyümölcsből készítenek pálinkát, s azt a családjukkal együtt elfogyasztják. A többiek, az úgynevezett nagy halak, akik egész évben főznek és árusítanak. Mondják, a megyében már sok kacsalábon forgó villa épült a pálinkafőzés hasznából. Itt már könyörtelenül érvényesülnek a szigorú üzleti szempontok. Az így készült pálinka igen kevés gyümölcsöt lát. Hitelben mérik A pénzügyőrök olyan esetről is tudnak, hogy volt olyan élelmes gazda, aki öt liter befőttből harminc hektoliter cefrét főzött. A nagymenők természetesen jól menő bögrecsárdákat is üzemeltetnek. Vidéken majdnem minden buszmegállónál található ilyen házi kocsma. Hajnalban a ház falához döntött biciklik jelzik, az ivó már üzemel. Különösen akkor voltak népszerűek ezek a helyek, amikor még érvényben volt a rendelet, hogy kilenc óra előtt a vendéglátóipari egységek nem szolgálhatnak fel szeszes italt. Persze a zug- kocsmárosoknak most sem kell félniük attól, hogy munka nélkül maradnak. Ezeken a helyeken olcsóbban és hitelben mérik a féldeciket. Mondják, van. akinek fizetéskor a bögrecsárdába vezet az útja, s csak akkor adja át otthon a kosztpénzt, ha az itteni adósságát rendezte. A vevők a kedvezmény fejében azzal sem törődnek, hogy esetenként a házaknál főzött pálinkába egészségre ártalmas anyagok is belekerülhetnek. mivel a higiénés szabályokat itt nemigen tartják be. A személyi jövedelemadó bevezetése óta sokan az illegális főzést és értékesítést választották. mivel a viszonteladóknak, felvásárlóknak nem érdemes eladni a szeszt. Aki pedig becsületes marad, az sok esetben hagyja, hadd rohadjon el a fán a gyümölcs, nem dolgozza fel. Hogy mi jár azoknak, akik ellen eljárást indítanak? Megállapítják, hogy a főzött és eladott pálinka után mennyi adót kellett volna fizetnie. Ha az összeg húszezer forint, alatt van. akkor szabálysértésnek számít, s pénzbírságot rónak ki rá. A csárdás nem iszik A szakemberek véleménye szerint csak akkor lenne kevesebb illegális szeszfőzde, ha az emberek mérsékelnék az ivást Hogy az alkoholizmus kevesebb család életét dúlja fel, sok mindennek kellene megváltoznia társadalmunkban. Egyébként azt mondják, maJ guk a bögrecsárda-tulajdono- sok nem italos emberek, a saját maguk főzte pálinkát ugyanis a legritkább esetben isszák meg ... ök tudják, mi van a pohárban. H. É. 4 4
