Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

1989. JÚNIUS 29., CSÜTÖRTÖK JMItifi YF.t 5 Hozzászólás cikkünkhöz A boszorkánykonyha titkai Lapunk június XO-i számában „Levélváltás egy ter­vezett tüntetés ürügyén” címmel írást közöltünk. Ez­zel kapcsolatban mondja el véleményét olvasónk Sör fő a tanácsházán Vastag bukszájú nyugati turistákat várnak Valójában örülnöm kellene annak az aggódó, felelősség­teljes megnyilvánulásnak, amely a vecsési tsz vezetősé­ge, illetve elnöke részéről meg­fogalmazódott. Mint írták: nemzeti érdekünket tartva szem előtt, szorgalmas mun­kával át kívánják segíteni az országot a megújulás keserves hétköznapjain, elutasítva a kilátásba helyezett aratási de­monstrációt, felelőtlen meg­nyilvánulásokat és tetteket. örülni azonban nem tudok, mert az aggódó levél alap­hangját ismétlődő felhangok nyomják el. Olyan érzés ala­kult ki bennem, mintha kapó­ra jött volna a téma a ko­rábban felgyülemlett monda­nivaló közzétételéhez. Ezek után szkeptikus vagyok a mai kormány feltétel nélküli támo­gatását illetően is. Agrárgazdaságunk helyzetét a levél feladói jól ismerik, megélték az elmúlt 7-8 év történéseit, melyben az ága­zat komplex hatékonysága a népgazdasági átlag kétszere­sét meghaladó mértékben nö­vekedett, ugyanakkor a mező- gazdasági tevékenységek jö­vedelmezősége a felére csök­kent. A népgazdaságban kiala­kult ár- és jövedelemdisz- paritások ma már nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemek jövedelmezőségét — és ezen keresztül az ott dolgozók sze­mélyes keresetét — sújtják, hanem az élelmiszer-gazdaság jövőjét, népgazdasági stabili­záló szerepét is veszélyeztetik. Ezen a tényen még az sem változtat, hogy Pest megyében a nagyüzemek jelentős hánya­dában a jövedelem a kiegészí­tő tevékenységekből szárma­zik. Félreértés ne essék, nem a demonstrációt tartom a leg­üdvözítőbb eljárásnak. Ellen­szenvvel figyeltem tavaly a pécsi bányászok munkabeszün­tetését — a megkurtított hű­ségpénzek utáni hadakozást —, a személyi jövedelemadó-rend­szer gyermekbetegségének be­tudható adóelvonási módszer miatt. Arra gondoltam, mi történne akkor, ha az aratást végző mezőgazdasági dolgozók akik ugyanúgy leadózták a munkacsúcs után kiérdemelt jövedelmüket, hasonló eszköz­höz nyúlnának. Vajon a kor­mány megbízottai ugyanúgy rohannának-e, hogy forráso­kat átcsoportosítva biztosítsák igényeik kielégítését? Mint a közelmúltban kiderült, az ott- tani bányaművelés gazdaság­talan, így valószínű, más te­vékenységek eredményéből kellett átcsoportosítani. Hon­nan? Az a mai költségvetési boszorkánykonyha titkai miatt kideríthetetlen. Nem értem a jelenlegi me­gyei érdekvédelmi szervezet elleni kirohanást, ugyanis nem ök kezdeményezték a demonst­rációt. Éppen az elmúlt idő­szakban adták bizonyítékát annak, hogy tárgyalásos úton is lehet eredményeket elérni. Az országos követelésekben megfogalmazott felvásárlásiár­növekedést előre biztosították a képviselt szövetkezetek ré­szére, így a demonstrációban a megye gazdaságai valószínű­leg csak szolidaritásból vesz­nek részt, önkéntes alapon. Persze elképzelhető, hogy Ve- csésen nem a búzatermésen múlik a boldogság, de valójá­ban nem is erről van szó. Kíváncsi lennék arra — ha a kormány csomagterv-terve- zete szerint sor kerülne a kilá­tásba helyezett kistermelői, farmergazdasági adókedvezmé­nyek lefaragására —, milyen reakciói váltana ki Vecsésen? Bizonyára „mint kívülállók” ismét a Teszöv-öt és a TOT-ot kárhoztatnák. Talán ők is belátnák, hogy érdekképviseletre a mai gaz­daságpolitikai viszonyok mel­lett mekkora szükség van. Ahelyett, hogy előre temetik a még csak műhelymunka szint­jén formálódó új érdekképvi­seleti szervet, konstruktív ja­vaslataikkal segíthetnék annak megszületését. De ha ilyen nincs, legalább azok sértege­tését mellőzhetnék, akik ön­zetlenül, szabadidejük felál­dozásával is hajlandók tenni az agrártársadalom érdekében. Nagy szükség lenne egy olyan egységes érdekképvise­leti szervre, amely az összes mezőgazdasági termelő érde­keit integrálva a kormány fe­lelős partnere lenne. Képes lenne az ágazat számára ki­vívni a valós teljesítmények­kel megszolgált anyagi és er­kölcsi pozíciót. Az értékrendek helyreállítása az egész nem­zet hosszú távú érdeke. Az érdekképviselet semmi­képpen sem jelenthet kény­szert, önkéntes igényekre épül­het. Az új szervezet kialakí­tásához azonban a korábbi szemlélet feladására, az ága­zaton belüli közös érdekek megtalálására, a mainál na­gyobb összefogásra, megértés­re, szolidaritásra lenne szük­ség. A felszín alatt húzódó konf­liktusok lerendezésére, a sé­relmek törlesztésére a mai időszak nem a legkedvezőbb, bármily ügyesen csomagolják is.,ezt ......,-. D r. Németh Imre 1173 Bp. Újlak u. 116. Nagykovácsi is szóba jött! Három helyszín a kalapban Egyre többet foglalkoztatja a közvéleményt a tervezett Bécs—Budapest világkiállítás. Már 1981-ben felvetődött a rendezés gondolata, s ugyan­ekkor jelezte szándékát Auszt­ria is a Nemzetközi Kiállítási Irodának, a BIÉ-nek. Mint napjainkra ismertté vált, három helyszín jöhet szá­mításba. Évekkel ezelőtt azon­ban, még jóval többről esett szó, mégpedig közel húszról. Beszéltek a Rákos-patak menti részekről, a Békásmegyertől északra fekvő területről, emlí­tették Pesterzsébetnek az M 5- ös autópályához közeli részét, felvetették a csepeli Kavics- csos-tó tájékát, vizsgálták Ká- posztásmegyert. Szerepelt a javaslatok között az óbudai Kiscell, sőt még Nagykovácsi­ról is beszéltek. Napjainkra három helyszín maradt. A végleges döntés előtt fi­gyelembe veszik az egyes hely­színek adottságait, mérlegelik a vendégek elszállásolását, va­lamint a távközlési rendszer kialakításának lehetőségeit, egyszóval az infrastruktúrát! Fejlesztésének csak örvend­het a főváros agglomerációjá­ban elhelyezkedő megyénk Ám az ország távolabbi vidékei csak reménykedhetnek, ha Budapest kapja a rendezés jo­gát ... Mi tagadás, a főváros­ban rendezendő világeseményt — bár országos hatásúnak hir­detik —, a vidék csak apróbb áldásokban élvezheti majd. Ezért nem egységes az állás­pont a hazai világkiállítás ügyében. Amiben viszont közösen kell gondolkodnunk, az az, hogy az 1995-ös esztendőben nemzeti ünnepeink évfordulóit: hon­foglalásunk 1100. évfordulóját és felszabadulásunk 50. évfor­dulóját méltósággal és nem­zeti összefogással — közösen ünnepeljük! Bozó Emil A HBH-Skála Bajor—Ma­gyar Sörfőzde Előállító és Forgalmazó Kft. megnyitotta láncolata 13. üzletét á Szent­endrei Városi Tanács alagso­rában. Sokan emlékeznek rá, hogy korábban a Pest Megyei Ven­déglátó Vállalat működtetett itt éttermet, de az ráfizetéses volt, elhasználódott, a felújí­tásra viszont hiányzott a pénz. Mivel a tanács régen szere­tett volna valamiképpen ré­szesülni az idegenforgalom hasznából, kapóra jött a kft. ajánlata. A szerződésből ki­derül, hogy a város az ingat­lannal száll be a tranzakció­ba, a tulajdonrész 25 száza­lékával, ugyanennyi a Bajor— Magyar Sörfőzde részesedése is. A maradékon további hét cég osztozik, közöttük talál­ható egy spanyol és egy ame­rikai vállalkozó. El kell ismerni, hogy a tanácsháza lepusztult alagso­rát széppé varázsolták a kivi­telezők. Az uralkodó szín a barna. Bejáratot nyitottak a Rákóczi útról, és szokatlan látványt nyújtanak a sörfőző masinák is. A tőkéstársak nem titkol­ják, hogy a vastag bukszájú nyugati turistákra számíta­nak. Sőt, dr. Badacsonyi György ügyvezető arról is beszélt lapunk kérésére, hogy szeretnének létrehozni minő­ségi fizetővendég-szolgálatot, versenyre kelni a szentendrei utazási irodákkal, megszerez­ni! az engedélyt a valutabevál­tásra. A HBH-Skála vezetői úgy látják, hogy a Dunaka­nyarban hiányzanak az első- ósztályú szálláshely-lehetősé­gek, a lakókocsis kempingek. Véleményük szerint a jövőben saját tőkével segíthetnek a dolgon, mert — hála az ég­nek — a 12 söröző eddig szé­pen fialt. S miért lenne ez másként Szentendrén? Célszerű szólni a luxussö­röző árairól is. Egy korsó hely­ben főzött habzó ital 60, az ebéd 160-400 forintba kerül. Úgyhogy két személy könnyen otthagyhat 1000 forintot dél- időben. S éppen ebből adódik a probléma. A város lakossága nem vitatja, hogy Szentendre újabb, színvonalas szolgálta­tással gyarapodott. Ám azt kérdezik a tanácstól, hogy mi lesz azokkal a többnyire idős emberekkel, akik a régi ét­teremből olcsón vihették az ebédet? Vagy onnan szállítot­ták nekik? Mert jelenleg busz viszi a 140 adagot a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek szentendrei gyárának konyhájáról. Krajcsovits Istvánná tanács­elnök-helyettes kérdésünkre megismételte Szentendre ve­zetőinek álláspontját: a HBH söröző nyereségének osztalé­kát a szociális étkeztetés tá­mogatására fordítják. Ponto­sabban: a belvárosban kiala­kítják az idősek klubját, s azt a kft. nyereségéből működ­tetik. Az azonban biztos, hogy a hivatalok dolgozói elestek a tanácsházi étkezési lehető­ségtől. Hogy összegszerűen mennyi lesz az a nyereség, amelyet a város a 25 száza­lékos vagyonrész után kap, még senki nem tudja. Infor­mációink szenint az országban először létesült,, tanácsi tőke­résszel működő vegyes válla­lat V. M. Útjelző oszlopokat is \ Pest Megyei Műanyagipari Vállalat Solymáron lévő műsza­ki cikkek gyárában évente mintegy 1,5 milliárd forint értékű terméket gyártanak. Ez a tekintélyes mennyiség mintegy tíz- ezerféle kisebb-nagyobb cikkből áll. Zeke Zoltán — képünkön — extrudergépen műanyagból útjelző oszlopokat készít, amit rögtön méretre is felvág (Hancsovszki János felvétele) Sikerült a műtét! Réka „hamarosan” jár... Dr. Kerek Mária Magdolna, a ceglédi Gyümölcs- és Dísz­növénytermesztési Fejlesztő Vállalat tudományos munka­társa az Új Ember című lap­ban olvasta a segélykérést. A kaposvári hároméves Szalai Réka borda- és gerincfejlődé­si rendellenességgel született, aminek következtében egész­ségi állapota az idő múlásával egyre romlott. A kislány éle­tének megmentésére egyetlen lehetőség mutatkozik — álla­pították meg Budakeszin —, egy francia sebészprofesszort ajánlottak a szülőknek. A család azonban képtelen lett volna összegyűjteni idő­ben (!) az operációhoz szüksé­ges pénzt, ezért kértek segítsé­get a sajtó révén a Vöröske­reszttől. A sok adományozó között volt a ceglédi Biológiai Kutató Állomás kollektívája is, s 3000 forinttal segítették a szülőket. Végül is 4-5 hónap alatt összejött annyi, hogy el­hárult az életmentő operáció egyetlen akadálya. Április 18-án a többórás ge­rincműtét az NSZK-beli klini­kán sikerrel járt!! Szalai Jó­zsef és családja levélben kö­szönte meg az anyagi segítsé­get. Réka egészségi állapota fe­lől a napokban érdeklődtünk, s hamarosan megérkezett a válasz is. A kislány jól van, annak ellenére, hogy hat hó­napig gipszben él, s majd’ ugyanannyi ideig kell fűzőt hordania. Játszani, ugrálni még nem szabad, ezért a nyár­tól, ami még előttük van, ki­csit félnek is a szülők. S bár a műtét sikerült, való­színűleg nem ez volt az utolsó, mivel a későbbiekben még legalább kettőre számítani kell. Ám a remény, hogy a gyermek egészséges lesz, már elérhető közelségbe került. A. L. A. Lipcsik majd elintézi... Harcba hív a három K. Ottjártamkor éppen egy új tag jelentkezett a klubba. Ö a harminchatodik, aki úgy érzi, hogy a Kiútkereső Ki­látástalanok Klubjában van a helye. Alig egy héttel ama Hét műsor után, amelyben a tele­vízió képernyőjéről szétkür- tölték az ország nyilvános­ságának, hogy Szentendrén megalakult a fenti elnevezésű klub, máris jelentkezett a ha­tás. Budapestről, Szegedről és környékéről, Tatáról és az ország más részéből küldték el leveleiket az érdeklődők, akik vagy önnön valóságukban, vagy levelezőpartnerként kí­vánnak klubtagok lenni. A szentendrei kedélyeket azonban pillanatnyilag egy másik ügy jobban borzolja. Valaki a város több pontján kifüggesztett egy miniplaká- tot, amely ismert helybeli ve­zetőkre, közéleti személyisé­gekre szórja rágalmait. A pla­kát nagyon hasonlít azokra a falragaszokra, amelyeket Lip­csik Márton helyi lakos készít és terjeszt, már hónapok óta — ehhez azonban, mint mond­ja, — nincs köze. Fekete keretben Ügy kezdődött, hogy ja­nuárban Lipcsik Márton Ady Endre úti lakos egy fekete ke­retes kisplakáton tudtára ad­ta a városnak, hogy tanácsi huzavona megkeseríti életét. A plakátot hétről hétre újabb követte, a napokban már a 27. kerül ki az utcákra, terekre. Valamennyi személyes sérel­mekkel foglalkozik. A teker- vényes ügy lényege, hogy Lip­csik Márton, miután többszáz­ezer forintot beleölt lakóháza bővítésébe, váratlanul arra kapott felszólítást a tanácstól, hogy bontsa le az épület egy részét. Az építő szerint ügyész­ségi vélemény is megerősíti, hogy hatósági engedélye fel­jogosítja a házbővítésre, a ta­nács szerint viszont a hatá­rozat nem érvényes. Jogszabá­lyok és ellenjogszabályok röp­ködnek a levegőben, a szen­vedő alany még hozzá nem értéssel is meggyanúsította az ügyintézőket. — Amikor az első plakáto­kat kiragasztottam, többen megkerestek a városból, hogy hasonló jellegű panaszaikat elmondják — beszélt Lipcsik Márton a klubszerveződés előzményeiről. — Magam is meglepődtem, milyen sok em­bernek van az enyémhez ha­sonló „élménye”. Nem volt nehéz felismerni, hogy az egyéni sérelmek mögött tár­sadalmi jelenség, társadalmi probléma van. Az elbürokra- tizálódott ügyintézés ugyanis jellemzőnek mondható. Á sok érdeklődő, és az emberek ügyeinek lélektelen intézése vezetett oda, hogy megalakí­tottuk a klubot. Nevünkben azonban benne van, hogy vé­gül is bizakodóak vagyunk: hiszen a három „K” a Kiút­kereséssel kezdődik. — Sokan azt gyanítják, hogy az egyéni sérelmét „fúj­ta fel” annyira, hogy szerve­ződéssé terebélyesedett. Az­után — vélekednek —, ha az egyéni sérelme megoldódik, talán hátat is fordít a klub­nak. A küszöbön túl — Klubon belül nincs ilyen gyanú. Minden taggal és je­lentkezővel megérttettem, hogy az én plakátragasztásom, a gondjaim sajátos módon való kiteregetése független a klubtól. Falragaszaim nem közösségi véleményt képvisel­nek. s nem is szándékozom a küzdelemnek ezt a módját el­terjeszteni. A klubvezetést — koordinátorként — pedig két év időtartamra vállaltam, utána új koordinátort válasz­tunk. Természetesen nemcsak a saját küszöbömig látok, s nem hiszem azt, hogy az én gondom megoldódásával fö­löslegessé válna a további küzdelem az adminisztratív felfogás és munkamódszer el­len. — A plakátragasztást mikor hagyja abba? — Amint a tanács részéről hajlandóságot látok arra, hogy leüljenek velem megbeszél­ni a problémámat. — A klubnak mik a szán­dékai? — Ezt nemcsak szóban tu­dom elmondani, hanem az alapszabályunk is tartalmazza. A június 12-én megtartott alakuló közgyűlésen részt­vevő tizennégy alapító tag megszavazta nevünket, elfo­gadta, hogy a gyakorlati poli­tikától mentesen dolgozunk. Egyetértettünk abban is, hogy nem foglalhatunk állást jo­gilag tisztázatlan ügyekben. Figyelmünk előterében van viszont az államigazgatási munka. Küzdünk a határidő­túllépések, a megmagyaráz­hatatlanul igazságtalan dön­tések ellen, s szeretnénk el­érni, hogy a tanácsok nyitott ajtók mellett dolgozzanak, te­vékenységükbe az eddiginél nagyobb betekintést engedje­nek. Szoros együttműködést kívánunk kiépíteni a Nyilvá­nosság Klubbal és minden el­érhető „csatornán” keresztül segíteni szeretnénk a közigaz­gatási szemléletmód kedvező alakulását. A klubon belül tapasztalatcserékkel, az egyes ügyek közös feldolgozásával és összehasonlításával szeretnénk eligazítani és gyakorlati ta­nácsokkal ellátni egymást. — Az alapszabályt előrelá­tóan fogalmazták meg. Benne van az országos egyesületté szerveződés lehetősége is ... — Természetesen. Hiszen, mint mondtam, sok levelet kapok az ország minden részé­ből. Én viszont innen, Szent­endréről nem tudom megítél­ni sem a panaszok megala­pozottságát, sem a megoldás lehetőségeit. Ahhoz a helyi körülmények ismerete szük­séges. Ezért azt tartom célra­vezetőnek, hogy helyi K. K. K.-ák alakuljanak, amelyek önállóan dolgoznak, s azután, időnként országos köz- vagy küldöttgyűlésen beszéljük meg tapasztalatainkat. — Tagsági díj és egyéb kö­telezettségek? — Nem szedünk tagsági dí­jat. Mondani sem kell, hogy a belépés is, a kilépés is a rendezvényeken való részvé­tel is önkéntes. Ez jó hecc ? — A helyi tanácsok most úgy érezhetik, hogy hadba- szállt ellenük. — Akkor hadd mondjam el, hogy a Szentendrei Tanács dolgozóival köszönő viszony­ban vagyok. Nem rájuk ha­ragszom én. Ügy látom, hogy a tanácsi ügyintéző általában nem tehet a bürokratikus ügymenetről. Benne van a fo­gaskerékrendszerben, nem tudja másként végezni a ten­nivalóit, mint amit a megszo­kott mechanizmus diktál. A túlméretezett adminisztráció általában éppen az érdemi munkáról tereli el a figyel­met. Klubunk tulajdonképpen az államigazgatási munka gör- dülékenységét szeretné elér­ni, akár konkrét segítségnyúj­tással is. A közlekedési és együttmű­ködési készségnek persze nem tesz jót az olyan tréfa, ha a tanácstól Lipcsik Mártonhoz küldenek egy értelmi fogya­tékos ügyfelet, hogy „majd a megoldja az ügyét”. „Jó hecc”, de vajon ez mit visz előre? Szokatlan formája Lipcsik Márton egyéni harcának a hetente kifüggesztett plakát. Szokatlan a bürokrácia elleni klubalakítás is. Kérdés, hogy elegendő-e ezen a szokatlan- ságon csodálkozni... Kovács Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents