Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

2 1989. JÚNIUS 24., SZOMBAT IVÉGI VJLÁGPOUTIKAl Homloktérben a „reformháromszög" Nagyobb támogatásra felhívó és aggályoskodó megnyilvánulások Tűzszünet a tizennégy éve tartó angolai polgárháborúban Világszerte nagy tiltakozást keltettek a kínai kivégzések ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP „Reformháromszög”. Így ne­vezi találóan több kommentá­tor a reformokban élenjáró három országot: hazánkat, Lengyelországot és a Szovjet­uniót. E háromszögben, azaz ebben a térségben lezajló ese­mények — mint rámutatnak — nem véletlenül kerülnek ma a világpolitikai érdeklődés homlokterébe. Ami ugyanis itt történik, annak meghatá­rozó szerepe van az elkövet­kező idők történelmének ala­kulására. Mint megjegyzik: e háromszög tagjai közül mind­egyik ország más-más sajátos módszert követ, s az általa választott reformutat nem is kívánja rákényszeríteni má­sokra. Van azonban közös is mindebben — mint hangsú­lyozzák —, nevezetesen az, hogy mindhárom országban a demokratikus jogállam megte­remtésén munkálkodnak, s ami a külpolitikai irányvona­lukat illeti, a kölcsönös érde­kek tiszteletben tartására tö­rekednek. E héten a múlt pénteki ke­gyeleti szertartás, majd az ezt követő „háromoldalú kerek- asztal”-megbeszélések, vala­mint az MSZMP KB ülése nyomán főleg hazánk került a figyelem fókuszába. A történ­tek nyomán számos, eddigi fejlődésünket értékelő kom­mentár látott napvilágot. A Nagy Imre és társainak te­metése alkalmából elhangzott egyes megnyilvánulásokat több, a Varsói Szerződéshez tartozó országban elítélő vagy aggályoskodó megnyilatkozá­sok követték. Romániában, amely értesülések szerint szö- gesdrób kerítést emel határa­ink mentén, gyűléseket ren- deztettek, hogy ezeken elítél­tessék — úgymond — a „bu­dapesti szocialistaellenes, irre­denta és fasiszta eseménye­ket”. Csehszlovákiában is el­hangzottak aggályoskodó meg­nyilatkozások a magyarorszá­gi fejlődés miatt és az NDK- ban az NSZEP Politikai Bi­zottsága egy dokumentumban néhány mondatos nyugtalan­ságát fejezte ki „egyes ma­gyarországi tendenciák” lát­tán. Sőt a reformháromszög­höz tartozó Szovjetunióban is a hivatalos hírügynökség, a TASZSZ egyik kommentárja éles hangnemben ítélte el a múlt pénteki temetés során elhangzott egyes beszédeket. Igaz, Geraszimov szovjet szó­vivő egy kérdésre válaszolva „magánvéleménynek” nyilvá­nította a TASZSZ kommen­tárját, olyan nézetnek, amely írójának, Kondrasovnak a gondolatait tükrözi. A reformfolyamatok hívei körében mindez természetesen élénk visszhangot keltett. A szélsőséges megnyilvánulá­soktól minden oldalon óvtak, s mérsékletre és higgadtságra intették a történelmi változá­sokon őszintén munkálkodó erőket is. Hazánk vezető poli­tikusainak a szélsőségektől el­határoló megnyilatkozásai döntő mértékben kedvező visz- szahatást váltottak ki. A köl­csönös jószomszédságra való utalások, s az a tény, hogy magyar részről határozott megkülönböztetést tettek a román vezetés által kifejezett ellenszenv és a csehszlovák aggodalmak között, megfigye­lők szerint megtette a hatá­sát, s Prágát is a nagyobb ön­mérséklet irányába vezérelte. DÖNTÖ: A GAZDASÁG MEGÚJULÁSA A „reformháromszög” or­szágaiban dolgozó népes kül­földi tudósítói gárda rendsze­resen beszámol a politikai fej­lődés megannyi eseményéről. De vissza-visszatérő eleme ezeknek a helyszíni jelenté­seknek, hogy a jogállam felé tett lépések addig valósággal a „levegőben lógnak”, amíg nincs kellő gazdasági megala­pozottságuk. Ezért a helyi vé­leményeket visszhangozva, sürgetik, hogy adjanak na­gyobb támogatást, ne csak szavakban, hanem vegyes vál­lalatok alapításának előmoz­dításában és beruházások ösz­tönzésében is. Ami Washing­tont illeti, az amerikai tör­vényhozásban felgyorsult az a munka, amely a legnagyobb kedvezmény elvének több esztendőre való megadását irányozza elő Magyarország­nak és Lengyélörszágnak és a Szovjetunió ügyében is, a ki- vándorlási gyakorlat liberali­zálása esetén, készek kedvező döntésre. Magyarország és Lengyelország esetében az amerikai magántőke ottani beruházásainak a kormány által vállalt garanciája, amely a washingtoni kongresszus napirendjén már szerepel, szintén jótékony hatást tenne e gazdaságok fejlesztésére. Mindenesetre joggal várják a kommentátorok, hogy Bush elnök varsói és budapesti lá­togatása előtt kedvező dönté­sek születnek Washingtonban. Ami az NSZK-t illeti, szól­ni kell arról a bonni parla­ment által elfogadott határo­zatról, amely elismeréssel nyi­latkozott a magyarországi vál­tozásokról, A bonni törvény- hozás állásfoglalásában, fel­szólította a kormányt, hogy mind saját eszközeivel, mind pedig közbenjárásával támo­gassa Magyarország megúju­lási és gazdasági reformtö­rekvéseit. A határozat rámu­tat: főként a közös vállalko­zások járulhatnak hozzá Ma­gyarország fejlődéséhez. Az NSZK szövetségi gyűlése ezért felszólította a nyugatnémet gazdasági élet vezetőit, hogy fokozzák a Magyarországgal való együttműködést. A GBADOLITEI KÉZFOGÁS Pénteken a zairei Gbadolite- ből fontos esemény hírét rö­pítették világgá a távirati iro­dák. Eduardo dos Santos an­golai államfő és Jonas Savim- bi, a luandai kormány ellen harcoló Unitá szervezet veze­tője tűzszüneti megállapodást írt alá. A dokumentumot, a hírügynökségek által egyönte­tűen történelminek nevezett kézfogással pecsételték meg. Lehetséges, hogy a gbadoli- tei kézfogás nemcsak az an­golaiak közötti testvérviszály­ban átmenetileg hallgattatja el a fegyverdörgést, hanem a véres polgárháború végét is jelenti. Dos Santos és Savim- bi ugyanis elvben megegyez­tek már abban is, hogy az Unitá szervezet vezetői és ak­tivistái hazatérnek Luandába és bekapcsolódnak a politikai életbe. A kormányon levő MPLA-Munkapárt nevében az államelnök ígéretet tett arra is, hogy megosztja a hatalmat a volt polgárháborús ellenfe­lekkel. Arra nézve azonban, hogy ez hogyan zajlik le, nem jött létre megegyezés. Később majd további tárgyalásokra kerül sor erről Mobutu zairei elnök közvetítésével. A pénteki gbadolitei kézfo­gás egy 14 éve tartó polgár- háborúban hallgattatja el a fegyvereket. De a történet jó­val korábban kezdődik, Ango­lában 27 éve folyik a- véron­tás. Angola Népi Felszabadítá- si Mozgalma (MPLA) — amely 1956-ban alakult több marxis­ta és haladó szervezetből —, 1961-ben, a luandai börtön el­leni támadással indította el a fegyveres harcot a portugál gyarmatosítók ellen az ország felszabadításáért. Lisszabon akkori urai nem véletlenül tettek meg mindent, hogy ezt a területet továbbra is hatal­mukban tartsák, bármekkora véráldozat árán. Afrikai gyar­mataik közül ugyanis a leg­értékesebb az 1 246 700 négy­zetkilométernyi és 6,8 millió lakosú Angola volt. Az ország­nak gazdag természeti kincsei vannak. Az Egyesült Államok Gulf Oil nevű cége a portu­gál gyarmatosítókkal kötött egyezmény alapján a cabindai tengerpartról mór 1970-ben napi 150 ezer hordó kőolajat aknázott ki. Olajfinomítók épültek, s ezek kapacitása 1974- re már kétmillió tonna volt. Angola vasérckitermelé­se is gyorsan növekedett, s 1970-ben már meghaladta a 6,3 millió tonnát. A gyémánt­bányászat, de a vízi erőmű­vekből nyert olcsó energia is értékessé tette Angolát. Amikor 1975-ben Angola függetlenné vált, a szuvereni­tás nem hozta meg az ország lakosságának a békét. A harc folytatódott, mert Savimbi ri­vális felszabadító szervezete, amelyet valaha a portugálok hoztak létre, hogy megzavar­ják a függetlenségért küzdők sorait, támogatásra talált a pretoriai kormányzatban. S ha nem érkeznek idejében 1975- ben a kubai egységek, amelyeket a luandai kormány hívott segítségül, a dél-afrikai péncélos oszlop Savimbi Uni- tóját juttatta volna hatalom­ra. Azóta folyt a véres pol­gárháború. A gazdag ásványkincseket a polgárháború közepette nem lehetet természetesen zavarta­lanul kitermelni. S ez legalább annyira sújtotta a luandai korrpányt, mint az amerikai cégeket, amelyek megőrizték tulajdonjoguk nagy részét An­golában. A hírmagyarázók szerint Washingtonból az „el­ső menetben” Pretoriára gya­koroltak nyomást azért, hogy menjen bele a namíbiai bé­kés rendezés folyamatába, s így a kubai csapatok kivoná­sa Angolából megkezdődhes­sen az aláírt egyezmények nyomán. S most ugyané hír- magyarázók Washington Sa- vimbire gyakorolt nyomást a luandai kormánnyal való ki­egyezésre. Az Egyesült Álla­mok ezt megtehette, hiszen onnan származnak az Unitá- nak való fegyverszállítások — mint a londoni rádió megje­gyezte. Bármilyenek is voltak az előzmények és a körülmé­nyek, az a tény, hogy Ango­lában megszűnik a vérontás, olyan jó hír, amit üdvözölni kell. A SANGHAJI TARKÖLÖVÉSEK Amikor híre ment annak, hogy a kínai diákmegmozdu­lások több letartóztatott részt­vevőjét halálra ítélték, azon­nal megindult a távirat-, le­vél-, nyilatkozatáradat a vi­lág legtöbb részéről, amelyben kegyelmet kértek vagy tilta­koztak ez ellen. A kivégzések ennek ellenére megkezdődtek. A sangháji három halálra­ítéltet tarkólövéssel küldték halálba, s' azóta is folytatód­nak az ítéletvégrehajtások, s már 27 személyt végeztek ki. A pekingi vezetők azzal utasít­ják el a kegyelmi felhíváso­kat, tiltakozásokat, hogy ezek beavatkozást jelentenek az or­szág belügyeibe. Ami történt és történik, Kína belügye — hangoztatják. Ezt külföldi kormányzati körökben elis­merik, de alapvető emberi jo­gokra hivatkozva, megpróbál­nak azzal nyomást gyakorol­ni a pekingi vezetőkre, hogy a Kínának korábban megadott hitelek felfüggesztését vívják ki nemzetközi pénzügyi szer­vezeteknél. Árkus István Todor Zsivkov, a Bolgár KP főtitkára, a Bolgár Államtanács elnöke munkalá­togatáson Moszkvában járt pénteken. A Űj igazgatót és főszerkesztőt neveztek ki a Kínai Kommunista Párt központi lapjánál, a Zsenmin Zsipaónál, mert elődeik „egész­ségi okokból” megváltak tisztüktől. A A Pravda pénteken fél újságoldalas interjút kö­zölt Horváth Iván közgazdász professzorral, az irányítás problémáival foglalkozó moszk­vai nemzetközi tudományos kutatóintézet igazgatóhelyettesével, a szovjet gazdaság számára is hasznosítható tapasztalatok összegzése szándékával. A Nem sikerült megalakítani Görögországban a koalíciós kormányt Micotakisznak, így a választásokon második helyezett párt, a Paszok vezetője, Andreasz Papandreu kap lehetőséget a próbálkozásra. A Közvetve elítélte Romániát a magyar határ mentén telepített sző- gesdrótakadály miatt Jurij' Kaslev vezető szovjet diplomata, aki a Szovjetunió küldöttségét vezeti az európai helyzet emberi dimenziójával foglalkozó párizsi talál­kozón. A Békegesztusnak szánva feloszlatta az iraki vezetés az iraki—iráni fronton állomásozó 25 ezer fős első hadtestét Szaddám Husszein államfő döntése nyomán. A Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnö­ke nyilatkozatban közölte az AFP francia hírügynökségnek, hogy svéd közvetítéssel szabályos megállapodás jött létre 1988 végén a PFSZ és az Egyesült Államok között a közvetlen párbeszéd megkezdéséről, de az eszmecsere az akkor elhatározott kérdések megvitatásáról máig sem kezdődött el. A Bulgáriában rendkívüli intézkedéseket léptettek életbe, hogy elhárítsák a törökök tömeges kitelepülésének gazdasági kö­vetkezményeit, így az adminisztratív munkaerőt átirányították a termelésbe, a mezőgazdasági és ipari üzemekben meghosszabbították a munkaidőt, visszafogták a szabadságokat, visszahívtak munkába sok nyugdijast. A Abdul Vakil afganisztáni külügyminiszter Hágába tartva megbeszélést folytatott Moszkvában a kabuli kormány életképességéről Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. A Villámlátogatás­ra utazik vasárnap James Baker meghívására Washingtonba Micudzuka Hirosi, Ja­pán új külügyminisztere, akit első udvariassági látogatáson George Bush el­nök is fogad. A Kiszabadult — helyi hírforrások szerint — a palesztinoknak minősí­tett emberrablók fogságából Chris George amerikai állampolgár, a Mentsük meg a gyermekeket (Save the Children) nevű jótékonysági szervezet gázai és ciszjordániai képviselője, akit ismeretlen tettesek csütörtökön raboltak el. Folyamatosak a szovjat—amerikai tárgyalások a világ válsággócairól Nem sikerült a görög koalíciós kormányalakítás A Bush-kormány fokozatos, lassú haladást kíván a nuk­leáris robbantásokkal kap­csolatos tárgyalásokon, je­lentette pénteken a The Wa­shington Times. A lap kor- mány forr ásókra hivatkozó ér­tesülései szerint az amerikai fél megmarad a reagani idő­szak javaslatai mellett, hogy a helyszínen ellenőrizzék a békés célú robbantásokat. Nem kívánja, hogy az atom- kísérleteket teljesen betilt­sák, mivel azokra fegyverei kifejlesztéséhez szükség van. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1974-ben és 1976- ban kötött egyezményeket, ■ amelyek 150 kilotonnára kor­látozzák a katonai és a békés célú nukleáris robbantásokat. Jóllehet a szerződéseket nem iktatták törvénybe, azokat mindkét hatalom tiszteletben tartja. Azóta folynak a tár­gyalások a szerződések ellen­őrzésének módjáról, ugyanak­kor a Szovjetunió az atomkí- sérletak teljes eltiltását ja­vasolta, s azokat hosszú idő­re egyoldalúan fel is függesz­tette. A lap egyúttal arról számolt be, hogy folyamatosak a szovjet—amerikai tárgyalá­sok a világ válsággócairól. Az amerikai külügyminiszté­rium vezető munkatársai Moszkvában tárgyaltak Kö­zép- és Latin-Amerikáróí, a múlt hétefi pedig Washing­tonban a Közel-Kelet és Dél- kelet-Ázsia kérdéseiről ‘folyt külügyminisztériumi ta­nácskozás Rómában Afriká­ról tanácskoztak a két ország diplomatái. A jövő héten a kelet-ázsiai és a csendes­óceáni térségről tárgyalnak, augusztusban pedig Afganisz­tánról és Iránról. Nem sikerült Konsztantin Micotakisz koalíciós kormány­alakítási kísérlete. A kudarc pénteken vált , nyilvánvalóvá, miután a Görögországban va­sárnap tartott választásokon győztes Űj Demokrácia Párt elnöke ismét tárgyalt a har­madik helyen végzett balol­dali koalíció vezetőjével, Ha- rilaosz Florakisszal. Az így kialakult helyzetben Andreasz Papandreu — a vá­lasztásokon második helyen^ végzett Paszok vezetője — kap lehetőséget arra, hogy kormánykoalíció létrehozásá­val próbálkozzék. Krisztosz Szárcetakisz államfő a kórház­ban levő ügyvezető minisz­terelnököt telefonon értesí­tette a kormányalakítási le­hetőségről. Papandreut lég­zési nehézségekkel csütörtök óta kórházban kezelik. Delegációt küld a Szovjetunióba az Európa Tanács Fókuszban a politikai reformok Először küld hivatalos dele­gációt a Szovjetunióba a 23 nyugat-európai országot tömö­rítő Európa Tanács. A delegá­ció június 26. és 29. között tartózkodik majd a Szovjet­unióban — jelentették be pén­teken Strasbourgban. Hírügynökségek értékelése szerint a látogatás erősíti a ta­nács és a kelet-európai szocia­lista országok közötti, egyre bővülő együttműködést. Az Európa Tanács parlamenti köz­gyűlése június elején különle­ges megfigyelői státust adott négy olyan országnak — Ju­goszláviának, Lengyelország­nak. Magyarországnak és a Szovjetuniónak —, amelyek­ben. értékelése szerint, a leg­gyorsabban haladnak a politi­kai reformok. A kapcsolatok előrehaladá­sát jelzi az is, hogy július ha­todikén, franciaországi látoga­tásának végén — a kelet-euró­pai vezetők közül elsőként — Mihail Gorbacsov szovjet párt­vezető, államfő beszédet mond az Európa Tanács parlamenti közgyűlése előtt. Az Európa Tanács Moszkvá­ba utazó küldöttsége, amelyet a közgyűlés elnöke, a svéd Anders Björck vezet, várha­tóan tárgyal majd a szovjet parlamenttel való együttmű­ködés bővítéséről is. MOLDÁ VIA EMLÉKNAPJA A Moldáviai SZSZK történetének jeles évfordulója közeled­tével felhívásban fordult a köztársaság lakosságához a Mol­dáviai KP Központi Bizottsága, valamint a köztársasági leg­felsőbb tanács és a kormány. Június 28-án emlékeznek meg arról, hogy 1940-ben ezen a napon egyesült újra Besszarábia a Szovjetunióval. Mint a felhívás emlékeztet rá, vannak olyan szélsőséges erők, amelyek az áliameletben és a gazdaságban a múltban elkövetett hibák nyomán felgyülemlett elégedetlenséget meg­lovagolva akarják céljaikat elérni. A történelmet olyan mó­don akarják ezek beállítani, mintha 1940-ben megfosztották volna függetlenségétől a moldáviai népet. A hamis beállítással szemben mostanában a köztársasági sajtó számos történelmi témájú írást közöl az úgynevezett besszarábiai kérdésről, az 1940-ben történtekről. A Romániával szomszédos moldován nép története sem szű­kölködik viharos fordulatokban. Nem sokáig élvezhette a ro­mánnal rokon nép a XIV. század közepén megteremtett álla­mi önállóságát, mert az önálló moldáviai fejedelemség rövid idő után török megszállás alá került. A XIX. század elején dúló orosz—török háborút lezáró 1812-cs bukaresti béke az orosz cári birodalomnak ’uttatta Besszarábiát. Ezt a területet 1918 elején, a szovjet-oroszországi polgárháború idején a ki­rályi Románia megszállta. Már Európában tombolt a II. világháború, amikor Románia, meghajolva a szovjet követelés előtt, átengedte Besszarábiát a Szovjetuniónak. Június 28-án erre emlékeznek a köztársa­ságban. Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Pártot és a né­hány kisebb baloldali csopor­tosulást tömörítő baloldali koalíció vezetője arra hivat­kozva utasította vissza Mico­takisz ajánlatát, hogy pártja csak a lehető legszélesebb ala­pokon nyugvó kormányban kí­ván részt venni. Ez megfi­gyelők szerint annyit jelent, hogy Florakisz olyan kor­mányt akar, amelyben vala­mennyi párt részt venne, s élén pártonkívüli kormányfő állna. Villámlátogatáson Washingtonban Micudzuka Hirosi, Japán új külügyminisztere James Ba­ker meghívására vasárnap villámlátogatásra utazik Wa­shingtonba. jelentették be pén-i teken a tokiói külügyminisz­tériumban. Ez lesz az első magas szintű japán—amerikai találkozó Unó Szószuké kor­mányának megalakulása óta. Micudzukát udvariassági lá­togatáson fogadja George Bush is. A brit mihiszterelnök fogadta Szaharovot Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök pénteken Lon­donban fogadta Andrej Sza- harov Nobel-békedíjas fizi­kust, szovjet parlamenti kép­viselőt. A TASZSZ szovjet hírügynökség — a brit kor­mányszóvivőre hivatkozva — azt jelentette, hogy a találko­zón nagyon részletesen meg­vitatták a szovjet belpolitikai események alakulását. A mi­niszterelnök megerősítette, hogy támogatja Gorbacsov terveit.

Next

/
Thumbnails
Contents