Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

1989. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK 5 Patikák magánkézben A társadalom sok kisebbségből áll Találkoznának az érdekek Februárban jelent meg a vitaanyag az egészségügyi és szociális vállalkozások szabá­lyozásáról, május végén pedig — az eredeti elképzeléseket némileg módosítva — a ren­delettervezet. Mindkét javas­lat foglalkozik a gyógyszertá­rak bérbevételének feltételei­vel is. Veszteség nem kell S. hogy miként vélekednek erről a gyógyszerészek? A szo­ciális és egészségügyi minisz­ter a közelmúltban egy rádió­interjúban elmondta: a szak­emberek álláspontja különbö­ző, de a legtöbben úgy gon­dolják, hogy nincs szükség magánpatikákra. Valóban nem akarnak vál­lalkozni a gyógyszerészek? — erről beszélgettünk Télessy István dabasi vezető szak­gyógyszerésszel, az MDF gyógyszerész munkacsoport­jának tagjával. — A készülő rendelet csak a gyógyszertárak bérlésének kérdéseit szabályozná, de a gyógyszergyártás és -elosztás negyven éve kialakított rend­jén nem kíván változtatni. Ilyen feltételek mellett azon­ban s gyógyszerforgalmazás mindenképpen ráfizetéses. Persze, hogy senki nem akar vállalkozásba kezdeni, ha a veszteséget már előre ki lehet számítani. A gyógyszerellátás egész rendszerén kellene vál­toztatni. Ezzel kapcsolatban valóban léteznek eltérő néze­tek. de ezek az utóbbi időben közeledtek egymáshoz. Én úgy látom, hogy alapvető különbség több gyógyszertári központ vezetői és a gyógy­szertárakban dolgozó szakem­berek álláspontja között van. Felesleges közvetítők — Mi a véleménykülönbség oka? — Az eltérő érdekek. Ennek megértéséhez némi 4történeti Viszatekintés is szükséges. A gyógyszertárak egészen 1950-ig magántulajdonban voltak, mígnem egyik napról a má­sikra államosították őket. Pa­tikusokra természetesen a to­vábbiakban is szükség volt, de arra nagyon vigyáztak, hogy senki se maradhasson még csak a közelében sem korábbi tulajdonának. Központi irá­nyító- és ellenőrzőszervként — akkor még más néven — létrehozták a húsz gyógyszer­tári központot, élükre pedig megbízható kádereket nevez­tek ki. Negyven év elteltével az általuk végzett munkára ilyen formában már n.incs szükség, de a legtöbb központ igazgatója ezt nem így értéke­li. — Folytattak-e érdemi vitát a gyógyszerészek a készülő rendeletről? — Az első vitaanyag feb­ruárban érkezett a gyógyszer­tári központok igazgatóihoz, azal a kéréssel, hogy küldjék szét a területükön dolgozó gyógyszerészeknek. Ez a leg­több megyében nem, vagy csak részben történt meg. Pár kollégával mégis úgy gondol­tuk, hogy erről a témáról ér­demes lenne szót váltani. Mindenki szólt néhány szak­mabéli ismerősének, és még februárban körülbelül har­mincán összejöttünk Szent­endrén. Ezen a megbeszélésen döntöttünk úgy, hogy minden­képpen össze kellene hozni egy országos szintű találkozót. A szervezésben a Magyar De­mokrata Fórum segített, tu­lajdonképpen így neveztek el minket az MDF gyógyszerész munkacsoportjának, bár a társaságban MSZMP-tagok is vannak. A tanácskozást már­cius közepén Budapesten tar­tottuk meg. A tanácskozá­son több mint háromszáz gyógyszerész megjelent, körül­belül nyolcvanan pedig írásban küldték el véleményüket. Mindezek figyelembevételével kicjólgoztunk egy javaslatot a gyógyszerellátás teljes átszer­vezéséről. — Mi a tervezet lényege? — A vállalkozásokhoz szük­séges alapvető feltételeket hat pontban foglaltuk össze. Szük­ségesnek tartjuk egyrészt a gyógyszerárak, másrészt az alapanyag-árjegyzék felül­vizsgálatát, ugyanis a legtöbb termék vagy jóval drágább, vagy jóval olcsóbb a valódi előállítási költségeknél. Nem reális a patikák húsz százalé­kos kiskereskedelmi árrése sem, a drogériák például har­mincszázalékos árréssel szá­molhatnak. Érthetetlennek és sérelmesnek találjuk azt is, hogy döntéseket a fejünk fö­lött. gyakorló gyógyszerészek bevonása nélkül hoznak. Szük­ségesnek tartjuk a hat nagy gyógyszergyár monopojhely^g- tének megszüntetését. A gyógyszertári központok mel­lett létrehozott laboratóriumok jól működő középüzemekké válhatnának. Változtatást ja­vaslunk az elosztás rendjében is. Jelenleg a gyógyszergyárak a Gyógyáru Értékesítő Válla­latnak adják el termékeiket, tőlük rendelik meg a gyógy­szertári központok, amelyek szétosztják a patikák között. Véleményünk szerint két köz­vetítőre nincs szükség, sőt eb­ben a formában egyikre sem. A kereskedelmi vállalatot fo­lyamatos gyógyszerellátást biztosító báaisraktárrá kelle­ne alakítani, a gyógyszertári központokat pedig — irányító és ellenőrző szerepük meg­szüntetésével — szolgáltató szervezetekké. Tervezetünk­ben hetedik pontként szere­pel, hogy nem a patikák bér­beadásáról, hanem magántu­lajdonba adásáról kellene be­szélni. Nem csak a mi meg­győződésünk, hogy ezek után olyan gyógyszerellátás jönne létre Magyarországon, amely nem növelné tovább a lakos­ság terheit, a gyógyszerészek­nek is megélhetést biztosíta­na, és mégsem szorulna az ál­lamkassza támogatására. Nehézségekbe ütközik — Hogyan fogadják ezt az elképzelést az egészségügy berkein belül? — Sajnos, nem tudnak róla annyian, ahány embert érint, de nekünk nincs lehetőségünk arra. hogy javaslatainkat ter­jesszük. Legegyszerűbb lenne a kollégák tájékoztatása a gyógyszertári központok kör­leveleinek segítségével, de ez — ahogy már említettem — nehézségekbe ütközik. Pedig nekünk, gyógyszerészeknek kellene megegyeznünk egymás között, mielőtt a miniszté­riumba küldenénk a terveze­tet. Jelenlegi ismereteink sze­rint egyedül a Pest és Tolna megyei, valamint a budapes­ti központok nyitottak a vál­tozásokra. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium miniszteri biztosa június 19-én találkozót szervezett a gyógy­szertári központok igazgatói és a hálózati gyógyszerészek között. Ezen a megbeszélésen közeledtek az álláspontok. Biztató az a tény, hogy itt Kökény Mihály miniszterhe­lyettes úgy foglalt álást, hogy az MDF gyógyszerész munka- csoportjának javaslata alapul szolgálhat az új rendeletterve­zet kidolgozásához. Kecskés Agnes A cigányasszony öltözete olyan volt, mint bármelyik negyvenes éveit taposó nőé ebben az országban. Mássá­gáról csupán sűrű, derekáig érő fekete haja, kreol bőre és a nyakába kötött virágos ken­dő árulkodott. A körúti, elő­kelőnek éppenséggel nem ne­vezhető presszó fogdmegjének azonban ez is elég volt ah­hoz, hogy biparancsolja a fe- ketézni vágyó nőt. Kávézzál otthon, a putridban! — kia­bálta utána, majd az elége­detten bólogató vendégeknek részletesen taglalta, hogy ő bizony ismeri a fajtáját az ilyennek, meg kéne tisztítani ezektől a fővárost. Az lenne a legjobb, ha kitelepítenék őket a prérire ... Ekképpen be­szélt a pincér-fogdmeg, és igazát bizonyítandó elmesélte, miket szoktak ezek művelni a város túlsó felén, ahol ő lakik. A cigányellenesség, vagy, mert nevezzük nevén a gye­reket. a cigánygyűlölet nem új keletű jelenség nálunk, csak eddig nem nagyon beszéltünk erről a gondról. Még csak az hiányzott volna!... Cigányel­lenességről beszélni akkor, amikor a politika mindent el­követett annak érdekében, hogy a cigányságot beillessze a társadalomba. Lakáshoz jut­tatta őket, már amennyire persze ezt az egyre szűkülő lehetőségei mellett megtehette. Ki ne olvasott volna a közel­múlt sajtójában a magyar ci­gánypolitika jótéteményeiről? Sörfőzde a tanácsházán Az 1985-ben alakult HBII-Skála Bajor—Magyar Sörfőzde Elő­állító és Forgalmazó Kft. újabb mini sörfőzdével gyarapodott. A szentendrei városháza használaton kívüli pincéjében a he­lyi tanács aktív közreműködésével június 21-én avatták fel az új sörfőzdét, amelyhez a 20-as évek hangulatát idéző étterem is párosul. Az ötlet megszületésétől a nyitásig alig hat hónap telt el. A belsőépítészeti munkák Zobor László és Gergely László tervei nyomán készültek cl, a Csömöri Ipari Kisszövet­kezet generálkivitelezésében ÓBUDA, LÁGYMÁNYOS, GAZDAGRÉT Hol legyen a világkiállítás? A Budapest—Bécs világ- kiállítás budapesti helyszíné­ről még nem született döntés, azonban a három lehetséges fővárosi terület között rövide­sen választaniuk kell a szerve­zőknek. Pillantsunk be mi is a kiválasztás folyamatába. Általánosságban fontos mér­ce volt a terület természeti megjelenése, szépsége. Az sem közömbös, hogy milyen kör­nyezet övezi a kiszemelt te­rületet. Fontos szempont volt. hogy a kiállítás bezárása után a hely és a rajta lévő építmé­nyek miként hasznosíthatók. Nem elhanyagolható kérdés a megközelíthetőség, a közleke­dési hálózat és a távközlési rendszer kiépíthetősége sem. Számításba kellett venni, hogy milyen a helyszín kapcsolata Béeshez. Tudvalévőé” Buda­pestet és Bécset elsősorban a Duna köti össze. Fővárosunk egyik legfontosabb városképi értéke a dunai panoráma. így aztán érthető, hogy a helyszín kijelölése során elsősorban a folyóhoz kötődő területek ke­rültek szóba. Képzeletben tegyünk mi is egy rövid sétát Óbudán, Lágy­mányoson és Gazdagréten. Az egyik elképzelés szerint Óbuda—Aquincum jöhet szá­mításba. Kétségtelen, hogy Óbuda, Újlak, Aquincum és Szentendre felé haladva a kül­ső városrészek történelmi és természeti adottságai valóság­gal kínálják magukat az ide­genforgalmi hasznosításra. Az óbudai lokálpatrióták elképze­lése szerint a történelmi múltú Kiscell alkalmas lehet az egykoron tervezett milen- niumi kiállítás száz évvel ké­sőbbi megvalósítására. Viszont az óbudai gázgyár­ból évtizedeken át ideszállí­tott hulladék annyira elszeny- nyezte a talajt, hogy itt a munkát költséges talajcserével kellene kezdeni. Zavarja a megvalósítást a közeli ház­gyár, amelyet természetesen nem lehet lebontani. Az Óbudai-sziget igen látványos helyszín lehetne, de árvízvé­delméről gondoskodni Hellene, és az odavezető hidak meg­építése súlyos müliárdokba kerülne! A szervezők, mint lehetsé­ges helyszínnel, Lágymányos térségével is számolnak. A fő­város napirenden lévő felada­tai közé tartozik Lágymányos városképi rendezése, valamint a Lágymányosi-híd és útrend­szer együttes megépítése. A lágymányosi megoldás egyben Ferencváros és Csepel Duna- parti területeinek bevonását is jelenthetné. Azonban a csepe­li helyszín hátránya, hogy a terület ipari jellege dominál, és nem kevés a környezeti ár­talom a martinkemence üze­meltetése miatt... A tervekben nagy súllyal szerepel Gazdagrét. Itt két változattál is számoltak a ter­vezők, az egyik az M7~es észa­ki oldalán a sasadi dombok vidéke, a másik ettől dél­nyugatra az autópálya másik oldalán lenne. Várhatóan erre az utóbbi helyszínre esik majd a választás. Közlekedés szempontjából a terület mel­lett szólnak az Ml-es és M7-es autópályák, valamint a most épülő MO-ás körgyűrű, illetve a Budapest—Hegyeshalom. vasútvonal közelsége. A buda­örsi repülőtér szomszédsága hasonlóan kedvező. A tömeg- közlekedés fejlesztésére terve­zés alatt áll a Dél-Buda—Rá­kospalota közötti 4-es metró­vonal, amelyet Gazdagrétig lehetne kiépíteni! örsöddomb térségét — amely Budaörssel határos — megkérdőjelezik, éppen az ott található értékes keserűvíz­források miatt. A felsoroltak alapján is ér­zékelhető. hogy nem könnyű választás előtt állnak a szer­vezők. Ez év szeptemberében viszont el kell dönteni, hogy melyik területen épüljön fel a világvásár budapesti helyszí­ne. I Bozó Emil Arról, hogy sorra számolják fel a cigánytelepeket, s kor­szerű panellakásokba költöz­tetik az ott élőket. Arról per­sze már kevesebbet lehetett olvasni, hogy vajon mit szól­nak mindehhez az érintettek, a cigányok. Vagy ha mégis, a tömeg­kommunikáció előrángatott néhány mintacigányt, akik nagyon szépen megköszönték az állam gondoskodását és megvetették azon társaikat, akik a legendák, s néhány iz­galmas riport szerint felviszik a lovat a nyolcadikra, felsze­dik a parkettát és tüzet rak­nak belőle. Ma már nyílt titok, a ci­gányság asszimilációját célzó eddigi politika csődöt mon­dott. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a cigány­ságnak felkínált állami asszi­milációs alkut a három érin­tett fél, a cigányság, az állam és a társadalom közül kettő — a cigányság és a társada­lom — nem tudta és nem is akarta elfogadni. A politika pedig nem merte vállalni, hogy a többséggel szemben előnyben részesítse ezt a ré­teget. Sőt! Behódolt a köz­hangulatnak. Még pártdoku­mentumokban is megjelentek afféle megfogalmazások, hogy a jogaikat már ismerik, a kö­telességeiket még nem, vagy aki dolgozik, az boldogul. A cigányság mumus lett, szociológusok szerint ma olyan szerepet tölt be életünkben, mint a századvégen, a század elején a zsidóság. Azzal a nem elhanyagolható különb­séggel, hogy míg a zsidóelle- nesség ellentételezést ígért: ha eltüntetjük a zsidókat a jól fizető állásokból, mi léphetünk a helyükbe; addig a cigány­ellenesség ilyesmit nem kí­nál. . A félelmet, a lecsúszás félelmét keltik csupán, hogy a többségből le lehet csúszni oda, ahol a cigányok élnek. A nyomorba, a koszba, a bűnö­zésbe; mert ugyebár a cigá­nyok így élnek, nemde? Ezt látni a cigányság — persze csak egy részének! — helyze­tét bemutató szociofilmeken. A rendőrségi hírekben a ci­gánybűnözésről olvasni, halla­ni. Bár ez utóbbival kapcso­latban az illetékesek mostan­ság egyre erőteljesebben han­goztatják: a cigány jelzővel ez esetben a módszert és nem az etnikumot jelölik: a gagyi- zást, a besurranó tolvajlást és a csoportosan elkövetett bűn- cselekmények egy részét kell ezen érteni. Ezzel persze sen­kit sem nyugtatnak meg. És azzal sem, ha kijelentik: a cigányok által elkövetett cse­lekmények száma lényegesen kisebb, mint azt a lakosság feltételezi. De mit kezdjünk e megnyugtatással, ha a statisz­tikák szerint a garázda cse­lekmények több mint felét, a rablások 43, a nemi erőszakok 32 százalékát cigány bűnözők követik el? Ráadásul ők sok­kal brutálisabban dolgoznak, mint például a magyar etni­kumhoz tartozó kollégák ... Előítéleteinknek tehát min­dig van miből táplálkozniuk. Annak ellenére, hogy — ugyancsak rendőrségi adatok szerint — mindössze 1500— 2000 cigány család él bűnöző életmódot. Csakhogy az elő­ítélet szereti a rendet, az ál­talános igazságot. A cigány­bűnözésről szóló híradások a legtöbbeknek továbbra is azt sugallják, hogy minden ci­gány bűnöző. Hogy miért? Csak! Egyszerűen ők olyanok, tehát mások, mint mi, a több­ség. A legtöbb gondot éppen másságukkal okozzák nekünk is és önmaguknak is. El­szoktunk már attól, hogy to­leráljuk a másságot. Az isko­la konfekciógyerekeket nevel, a közéletben célszerű (volt?) nem kilógni a sorból, mert hogy nálunk a többség gya­korolja a hatalmat, a több­séghez kell igazodnia min­denkinek. És mindig a több­ségnek van igaza. Ehhez még vegyük hozzá, hogy bírálni nálunk csak lefelé ildomos ... Persze ez sem új keletű do­log, már Karinthy korában is igaz volt, hogy fölfelé sen­ki sem ideges. Lefelé, arra­felé, ahová a cigányságot szo­kás sorolni, annál inkább. Mert nekik nincs hatalmuk és nem olyanok, mint mi. Ez már csak így alakult ki. Az a cigány a jó cigány, aki úgy él, viselkedik, mint a többség, mint mi. Csakhogy ők nem mi vagyunk, ők egy kisebbség, sajátos szokások­kal, ' életformával. A kisebb­ségek pedig éppen Sajátossá­gaikkal rendszerint irritálják a többséget, és fordítva. A kérdés csupán az, hogy van-e elég tolerancia egymás iránt Erre szokás azt mondani, hogy: van, de csak azzal szem­ben, aki kiérdemli. És mos­tanság az erdélyiekkel pél- , dálóznak, kiket ellentétben a bevezetőben említett cigány­asszonnyal, egyetlen presz- szóból sem zavarnak ki; még akkor sem, ha ott próbálnak túladni portékáikon. Persze ez csak addig van így, amíg a szóban forgó erdélyiek nern akarnak letelepedni nálunk. Mert ha igen, rögtön oda a menekültségük adta varázs, helyébe lép a munkahelyfél­tés, a lakáshiány felemlegeté­se. És máris a cigánysággal kapcsolatos előítéletek okán beszélt témánál tartunk. A másságnál. Fekete Gy. Attila Budaörs. Szabadság. Június 23- án 6 óra: Az eastwicki boszorká­nyok (am. horroíparodia). 24-én 6 óra: Az utolsó asszony (ol.—fr.). 25-én 6 óra: A szakasz (am.}. 26- án 6 óra: Godzilla Mecbagodzilla ellen (jap. lant.). 27-én 6 óra: Tanmesék a szexről (magy. vígj.). Dunakeszi. Vörös Csillag. Június 22-én 3/,6 óra: A dokumentátor I— II. (rnagy.). 23-án 3/,6, 8' óra: Sze­relem második vérig (magy.). 24— 25-én !f4 óra: Liliom fi (magy. vígj.). 24—25-én 3/,6, 8 óra: Éjsza­kai rohanás (am. vígj.). 26-án 3/,6, 8 óra: Tüske a köröm alatt (magy.). 27—28-án 3/,6, 8'óra: Cse­rébe az életért (am. krimi). Százhalombatta. Művelődési köz­pont. Június 24—25-én 7 óra: A hal neve: Wanda (ang. vígj.). 25- én 5 óra: Tanmesék a szexről (magy. vígj.). 25-án 7 óra: Rain Man (Esőember, am.). 27-én 7 óra: ,,K” II. (Az éjszakai lányok, magy. dók.). Szentendre. Autós kertmozi. Jú­nius 22—25-én V2I0 óra: A rémület éjszakája (Halloween, am. hor­ror). 26—28-án V» 10 óra: A kém, aki szeretett engem (ang. kém­film). Szentendre. Felszabadulás. Jú­nius 22—23-án 5 óra; 24—25-én 3, 5 óra: Piedone Hongkongban (o). vígj.). 22—23-án 7 óra: A szakasz (am.). 24—25-én 7 óra: A Halál­osztó (am. sei-fi). 26-án 5 óra: Casanova I—II. (ol.). Szigetszentmiklós, Kossuth. Jú­nius 23-án 6 óra: Recsk 1950—53. (magy. dók.). 24-én 6, 8: 25-én 6 óra: A hal neve: Wanda (ang. vígj.). 26-án 6, 8; 27-én 6 óra: Vö­rös zsaru (am. akció). Dabas. Autós kertmozi. Június 22— 25-én 7?10 óra: Dirty Dancing (Piszkos tánc, am. zenés). 26—28- án */j10 óra: Bűnvaclászok (ol. vígj.). Dunaharaszti. Béke. Június 21- én 6, 8 óra: Godzilla Mechagodzil- la ellen (jap. fant.). 22-én 6, 8 óra: Szahara (am. kaland). 24— 25- én 6 óra: Vörös zsaru (am. akció). 26-án 6 óra: Mielőtt befe­jezi röptét a denevér (magy. kri­mi). Gyál. Dózsa. Június 23-án y2B óra: A hal neve: Wanda (ang. vígj.). 24—25-én y.,6 óra: Az em­bervadász (am. krimi). 26-án Y26 óra: Az eastwicki boszorkányok (am. horrorparódia). Nagykáta. Rákóczi. Június 22-én 6 óra: Szerelmi krónika I—II. (lengy.). Panoráma mozi-video. Június 23- án 6 óra: Tokyo pop (am. ze­nés). 24-én 6, 8 óra: Az angyalok is babot esznek (ol. vígj.). 25-26- án 6 óra: Elil rózsája (am. me­se). 25—26-án 8 óra: Meztelen va­káció (ol.—sp. erotikus). Ráckeve. Autós kertmozi. Jú­nius 22-én V210 óra: Kemény fiúk (am. vígj.). 23—25-én ya10 óra: Vérbeli hajsza (am. sci-fi). 26-27- én V210 óra: A hal neve: Wanda (ang. vígj.). 28-án y.,10 óra: ,,K’’ II. (Az éjszakai lányok, magy. dók.). Ráckeve. Szabadság. Június 24 -25-én 7 óra: Az eastwicki bo­szorkányok (am. horrorparódia). 26— 27-én 7 óra: Az utolsó aisz- szony (fr.—ol.). Hétköznapi gyűlöleteink

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents