Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám

xJ€íiia EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT PEST MEGYEI LAPJA V^SZENTENOK^ XXXXII. ÉVFOLYAM 142. SZÁM Ára: 4,30 forint 1989. JŰNIUS 19., HÉTFŐ Megyei küldöttértekezletet tartott a népfront Megváltoztatni, de nem megszűnteim A megye 181 települése közül 179-ben választották újjá a Hazafias Népfront helyi testületéit. Két helyen — Tökölön és Őrbottyánban — úgy döntöttek, hogy más formával kísérleteznek, ezekben a községekben falufó­rumot hoztak létre. A városokban és községekben ösz- szesen több mint négyezren vállaltak népfronttestületi tagságot, illetve tisztséget. Mindez hozzátartozik a nép­front szombaton megtartott Pest megyei küldöttértekez­letének előtörténetéhez, amelyen a települések és az együttműködő társadalmi szervezetek, intézmények kép­viselői körében részt vett és felszólalt Huszár István, a HNF Országos Tanácsának elnök főtitkára és Hámori Csaba, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első tit­kára is. tikus és közösségi értékrend jegyében vállalják a közjó szolgálatát. Közéleti fórumot kell biztosítania a pártosko­dást, a politikai pártokban va­ló tagságot nem vállaló, de a közösségért felelősséget érző, tenni akaró emberek számára, fejlesztenie a szabadszelle­mű, szabadlelkű, az aláren­deltségi érzetet legyőző, fel­nőtt állampolgári tudatot. A bevezetők után harmin­cán szóltak hozzá a vitában, amelynek hangneme szóki­mondó, igen kritikus és önkri­tikus, de mégis konstruktív volt. Csak egyetlen hozzászóló vetette fel — de ő is inkább elvont lehetőségként, figyel­meztetésként és nem aktuális javaslatként —, hogy fel kel­lene oszlatni a népfrontot. A többiek — legalábbis a társa­dalmi átalakulás, a demokrá­cia kiépítésének mai szaka­szában — szükségesnek és hasznosnak ítélték a mozgal­mat, persze csak akkor, ha kiküszöböli rossz hagyomá­nyait, tudatosan szakít ha­talmi jellegű szerepvállalásá­A Himnusz közös eléneklé- se után Kovács Antalné, a megyei népfrontbizottság elnö­ke nyitotta meg az értekez­letet, amelynek első percét né­ma felállással a tiszteletadás­nak, a kegyeletnek szentelték. Az 1956-os népfelkelés előző napon méltósággal eltemetett mártírjai — köztük Nagy Im­re, a népfront alapítója — előtt és azok előtt is, akik a közelmúlt népfrontmozgalmá­nak aktivistáiként igyekeztek hasznossá tenni életüket és a mostanit megelőző küldöttér­tekezlet óta távoztak körünk­ből. Az emlékezés pillanatait a mai teendők megbeszélésének órái követték. Először Romhá- nyi András megyei népfront­titkár adott tájékoztatást az elmúlt időszak tevékenységé­ről, kiemelve a választási fo­lyamat tapasztalatait. Szólt ar­ról, hogy elbizonytalanodott és sokat vesztett tekintélyé­ből a mozgalom, amiben sze­repet játszott az is, hogy nem ragadta meg a történe­lem által felkínált lehetőséget a nemzeti összefogás szerve­zésére, a pártonkívüliek be­kapcsolására. Ez még akkor is így van. ha sok reform­kezdeményezés, újszerű tár­sadalmi csoportosulás számá­ra nyújtott működési lehető­séget és biztosított védőer­nyőt. Most mégis sok jogos kritika éri, s az is felvetődik, szükség van-e egyáltalán a népfrontra. A lebonyolított helyi nép­fronttanácskozások és -vá­lasztások, bár különböző mó­don, de megalkották saját válaszukat — hangsúlyozta az előadó. — Igen! Szükség van, de nem a mai formában működőre, hanem önálló, a pártoktól független, sajátos helyi és országos arculatú, szövetségteremtő mozgalomra. Hiszen az emberek többsége ma is a nemzeti összefogást és nem a társadalmi robba­nást kívánja, és őszintén fél attól, hogy a hangzatos meg­újulási jelszavak közepette az egypártrendszeri kisebbsé­gi elit uralmát egy hason­lóan szűk többpártrendszeri veszi át — emelte ki Romhá- nyi András Ezután Pásztor Béla — ci­vilben Veresegyház tanács­elnöke — a dokumentumelő­készítő csoport vezetője ér­telmezte az előre kiküldött írásos keretprogram legfon­tosabb gondolatait, ö is hang­súlyozta, hogy az újjászerve­ződő népfront csak önálló ar­culattal és a pártoktól füg­getlen mozgalomként talál­hatja meg a helyét a for­málódó politikai rendszerben. Alulról építkezve, a települé­sek helyi társadalmának bá­zisán lehet orientáló, össze­kapcsoló, érdekvédő, az ön- kormányzatot támogató és egyben ellenőrző szerveződés, amelynek együtt kell működ­nie mindazokkal — szemé­lyekkel és szervezetekkel —, akik egy humánus, demokra­val és azzal, hogy egysze­rűen csak egy párt politiká­jának transzmissziós szerve­zete, közvetítője legyen. Hogy akkor mégis milyen legyen a jellege, abban egészen eltérő vélemények is elhangzottak. Dr. Mendlik György Tahitót- faluból például kizárólag tele­pülési szinten képzeli el mű­ködését, mint a helyi társa­dalom közéleti fórumát, egy­fajta agórát, polgárok gyűlé­sét, bizottságát. Mások, a de­mokratikus átalakulás célját vallók, együttműködési keret­ként látnák hasznosnak; en­nek kapcsán egy-két hozzá­szóló bírálta a Demokratikus Magyarországért mozgalom létrejöttét, mint amely meg­bonthatja ezt az együttműkö­dést, megoszthatja a demok-1 ratikus erőket. Az egyik kül­dött egyenesen úgy fogalma­zott, hogy az új mozgalom életre hívásával úgy érzi ma­gát. mint a holló, akinek a szájából kiénekelték a sajtot. Erre hozzászólásában Hámori Csaba is reagált, megemlítve, hogy a népfront jellegű tömö­rülések között ma még a HNF a legnagyobb hatású, de múltjának hibái miatt sokan elfordulnak tőle, vagy leg­alábbis nem fordulnak felé. Szerinte ezért az új törekvé­sek létjogosultsága nem kér­dőjelezhető meg, ugyanakkor találkozásuk, együttműködé­sük a Hazafias Népfronttal nemcsak hogy nem kizárt, hanem egyenesen kívánatos is lenne. (Folytatás a 2. oldalon.) Németh Miklós nyilatkozata A reformok útján járó szo­cialista országoknak, így Len­gyelországnak. Magyarország­nak és Jugoszláviának, össze kell hangolniuk együttműkö­désüket és együttesen kell fel­lépniük a nemzetközi pénz­ügyi intézetek vonatkozásában — hangoztatta Németh Miklós miniszterelnök a Politika cí­mű belgrádi napilapnak adott nyilatkozatában. KRÓNIKA1 Az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottsága állást foglalt a közoktatás helyzetéről, fejlesztéséhez kapcsolódó feladatokról. 4$ A Magyarországi Szociáldemokrata Párt szegedi szerveze­te tiltakozik a román nép emberi jogainak sárba tiprása miatt. ® A hévízi tó védelmére született kormányhatározat óta mintegy háromszáz bányász került új munkahelyre. O Az MSZMP olajtervbizottsága nyilatkozatban ítéli el a kínai de­mokratizálódási folyamat vérbe fojtását. @ Az MDF pécsi szervezete levélben szólította fel Aczél György országgyű­lési képviselőt, mondjon le mandátumáról. ® Az MSZMP Csongrád megyei reformköreinek képviselői felhívást intéztek az MSZMP Központi Bizottságához. Teréz anya Budapesten A magyar katolikus egyház meghívására hazánkban tartózko­dó kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet misszionáriusai elnevezé­sű közösség megalapítóját és vezetőjét június 17-én, szomba­ton a Parlamentben Pozsgay Imre államminiszter fogadta Tiitakozás. A Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt szegedi szervezete felkéri a kormányt arra, hogy tiltakoz­zon, s nemzetközi szerveze­teket, demokratikus országo­kat kérjen fel arra, tegyenek meg minden politikai és gaz­dasági intézkedést a romániai embertelen állapotok mielőbbi megszüntetéséért. Új munkahelyen. A héví­zi tó védelmére született kor­mányhatározat óta a bakonyi bauxitbánya halimbai bá­nyájának dolgozóit a nyírá- di bányába irányították, hogy a szűkre szabott időt — a bányában csak jövő év köze­péig termelnek — a lehető legjobban kihasználják. Nyí- rádon a bánya bezárásáig minden szombaton teljes mű­szakot tartanak, mindez azon­ban a csabpusztai bányanyi­tással együtt sem elég ahhoz, hogy a népgazdaságot meg­kíméljék a bauxitimporttól. Mondjon le! Az mdf pé­csi szervezete levélben szólí­totta föl Aczél Györgyöt, mondjon le képviselői mandá­tumáról. Azért, mert évtize­dek óta a legfelsőbb szinten nemcsak részese volt az or­szágot szorult helyzetbe ho­zó hatalomnak, hanem sze­mély szerint is felelős több, végzetes kultúrpolitikai dön­tésért. Jelenlegi megbízatásai­ban és az Országgyűlésen ta­núsított passzív magatartása alapján nem szolgálja a haza társadalmi és politikai kibon­takozását. Ideális turistaidőhen Szerencsés ember, aki vízen lehet a füllesztő melegben. A szentendrei Duna-partot a hétvé gén elborították a napimádók és a vízi turisták (Erdős! Ágnes felvétele) Az állami gazdaságok akarják, a téeszek nem A kamara a TÖT jogutódja? Amkor két hónappal ezelőtt Foton, a Vörösmarty Termelő- szövetkezetnél elsőként az or­ke felhők közül csak néha- néha bukkant elő a nap, s a hőmérő higanyszála is alig merészkedett a 20 fok fölé. Er­re szokták mondani, hogy ideális túraidő. Az emberek nem a strandpénztárakat ostromolták, inkább a kedvel­tebb kirándulóhelyek felé igyekeztek. (Folytatás a 3. oldalon.) Fórumok. Az MSZMP Bu­dapesti Végrehajtó Bizottsága úgy véli, hogy a közoktatás helyzetének elemzése, a fej­lesztés feladatainak kialakí­tása a szülők, a diákok, a pe­dagógusok véleményének meghallgatása nélkül nem megalapozott. Ezért a kö­vetkező hónapokban a párt a fővárosban szakmai, lakossá­gi és diákfórumokat szervez a korszerű iskolához vezető köz­oktatási reform tennivalóinak kialakításáért. Kóstolgatva a vakáció örömeit gyobb örömmel — átvehették az év végi bizonyítványt is. Két és fél hónapig élvezhetik jól megérdemelt pihenésüket. A vakációzok örömét az sem rontotta el, hogy erre a hétvégére nem sok jót ígér­tek a meteorológusok. A jós­lat ezúttal sajnos bevált; mindkét nap hűvös, borongós reggelre ébredtünk. A szür­Gondolatban sok diák már hetekkel ezelőtt eltervezte en­nek a hétvégének a program­ját. Mert már nem kell ké­szülni a másnapi órákra, s felszabadultan ízlelgethetik a vakáció örömeit. Az általános és középiskolákban már jó néhány napja elhangzott az utolsó csengőszó, s a héten a tanulók — ki kisebb, ki na­szágban megalakult az agrár- reformkor, szinte pörgették egymást az események. A fóti zászlóbontást követő második héten az Országos Agrár Re­formkor jelenthette létrejöt­tét. Az alakuló ülésen részt ve­vő és felszólaló agrár szakem­berek már arról adhattak szá­mot, hogy hazánkban további hat megyében csatlakoztak a mozgalomhoz. A kezdeti nagy lendület aztán mintha alább­hagyott volna. Értekezletek, gyűlések kö­vették egymást, s mind több­ször esett szó arról, hogy mi­lyen szervezeti elnevezés, illet­ve hovatartozás alapján járják végig, a megkezdett utat a ter­melőszövetkezetek és az álla­mi gazdaságok. Előbbiek szor­galmazták a Magyar Földmű­velők Szövetsége vagy leegy­szerűsített formában a Pa­rasztszövetség elnevezést, míg az állami gazdaságok a Mező­gazdasági Kamarára voksoltak. Ezzel aztán, máris olajat ön­töttek a tűzre, s céljaik továb­bi feltérképezése helyett újabb feszültséget hoztak létre. Puskás Attila, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tan­gazdaságának igazgatója olyan közös platform kidolgozását tartja minél előbb ildomosnak, amelyben a pillanatnyi szét­húzás helyett jóval inkább a közös érdekek erősítése tükrö­ződik. Mint mondta, a megosz­tottság, az erők helyenként mesterkélt szétforgácsolása, a kormány malmára hajtaná a vizet. Sérelmezi, hogy az álla­mi gazdaságok legutóbbi orszá­gos értekezletén megfogalma­zott irányelvek sem segítettek abban, hogy a magyar mező- gazdaság gazdasági érdekvé­delme különváljon a politikai indíttatású agrárreform-elkép- zelésektől. Tehát mozdulni kell, de mint amlítette, együtt a téeszekkel, megértetve velük azt, hogy a kamarára szükség van! A közeli napokban Gödöllőn üléseznek a Pest és Nógrád megyében működő állami gaz­daságok vezetői. A GATE tan­gazdaságának igazgatója re­ményét fejezte ki, hogy legké­sőbb az esztendő végéig meg­születik az említett kamara, noha a korábbi elképzelések szerint már e hónap végén meg kellett volna alakulnia. A szer­vezésével foglalkozó öttagú vá. lasztmánynak minden tudását és rátermettségét be kell vet­nie ahhoz, hogy a hőn áhított cél megvalósuljon. Az agrár reformerek szerint a TOT-on, annak szervezeti rendszerén már régen túlha­ladt az idő, inkább gátolta, mintsem előmozdította volna az újkeletű gondolatok meg­születését. Hazánkban eddig három helyen, Borsod, Szol­nok és Somogy megyében tar­tottak az állami gazdaságok igazgatói a Mezőgazdasági Ka­mara gyors megalakítását szor­galmazó értekezleteket. Esze­rint a kamarát szánnák lénye­gében a TOT jogutódjának. Amikor Váncsa Jenő volt mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter lemondott, nyug­állományba vonult, felröppeni a híre annak, hogy máris adott a Mezőgazdasági Kamara ve­zetőjének személye. Aztán jött a gyors cáfolat, miszerint * volt miniszter egyáltalán nem célozta meg a kamarai elnöki széket, de sok évtizedes szak­mai ■ tudásával mindenképpen támogatni kívánja az agrárre- form-mozgalmat. Ma még sok a nyitott, a meg­válaszolatlan és megoldatlan kérdés. Az egyedüli, ami pilla­natnyilag tényként kezelhető, hogy van már Országos Agrár Reformkor, de nincs Mezőgaz­dasági Kamara. Annak, hogy végül is a kettő együtt, közös érdekeket szolgáljon, úgy tű­nik, hogy nemcsak adminiszt­ratív, de az ágazaton belül meglevő, eleddig hangadóként nem ismert ellenzői is vannak. Gy. Li,

Next

/
Thumbnails
Contents