Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
1989. JÜNIUS 17., SZOMBAT 7 A vita folytatódik * Érvek és ellenérvek a vízlépcsőről A tény Ismert: a kormány felfüggesztette a nagymarosi vízi erőmű építését. Németh Miklós miniszterein ők a parlament ülésén arra tett ígéretet, hogy megvizsgálva minden információt, mérlegelve a tényeket, végezetül majd a t. ház dönthet arról, vajon érdemes-e folytatni a munkálatokat. A vita tehát folytatódik — igaz, szúkebb, szakértői csoportokban —, ehhez szeretne lapunk is hozzájárulni. Eredetileg azt terveztük, hogy ezen az oldalon önök két cikket olvasnak majd, az egyiket a Vásárhelyi Pál Társaságtól, a másikat a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság környezetvédelmi csoportjától kértük, lassan már több mint három hete. Mankó Zoltán napokon belül teljesítette ígéretét, míg Szekeres László többszöri sürgetés ellenére sem küldte el írását. Ezért egy hozzánk postán eljuttatott anyag alapján adjuk közre a másik oldalt képviselő, A Dunáért alapítvány nyilatkozatát, amely szintén hetekkel ezelőtt, május vegén kelteződött. A Dunáért alapítvány nyilatkozata A Duna-mozgalmak olyan alapítvány létrehozását kezdeményezték, amely a céljaival egyetértő valamennyi — parlamenti és parlamenten kívüli — magyarországi politikai erő egyetértésével jön majd lét*- re. Az alapítvány nemzetközi kuratóriummal, de magyarországi székhellyel működik. A Dunáért alapítvány legtöbb célja: lehetőséget teremteni arra, hogy a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építési munkálatainak leállítása esetén az országra háruló kártérítési és helyreállítási terhek csökkentésére megtett — hazai és külföldi — pénz- és munkafelajánlások összegyűjtessenek és a nemzet rendelkezésére álljanak. Tekintettel a Minisztertanács május 13-i bejelentésére az építkezés nagymarosi szakaszának két hónapos felfüggesztéséről és tekintettel arra. hogy a miniszterelnök csehszlovákiai és ausztriai tárgyalásai után a nemzetközi és a hazai közvéleményben egyaránt az a benyomás alakult ki, hogy a®- két hónap elteltével a felfüggesztést leállítás váltja majd fel, az alapítvány ideiglenes titkársága szükségesnek látja a közvélemény tájékoztatása végett kivonatosan ismertetni azokat az elveket, amelyek a bős(gabcikovo)—nagymarosi vízlépcsőrendszer — az ún. GNV — körül kialakult helyzet méltányos rendezésére a szakértők ajánlásaiból leszűröd tek. O Az egész bős—nagymarosi beruházás koncepcionálisan elhibázott, és egyaránt veszélyes a magyar és a csehszlovák érdekekre. „Őrült ötlet, már a tervezés szakaszában látszott, hogy nem szabad megépíteni" — (Az osztrák környezetvédelmi miniszter, 1989. V. 1G.) O Az eredeti koncepciónak és az államközi szerződésben előírt vízminőség-védelmi követelménynek megfelelő teljes megépítés mindkét ország részéről az eddig megvalósult beruházások többszörösét igényelné és a két ország ismert gazdasági nehézségei miatt esetleg évtizedekig is elhúzódna. O Üjabban megismert geofizikai és ökológiai körülmények, valamint a korábban — évtizedekkel ezelőtt — feltárt tények korszerű értelmezése alapján nem zárható ki, hogy a már elkészült létesítményeket, illetve átadásuk és tervezett üzemmódjuk esetén a környezetet katasztrófa fenyegeti, ezért az építkezéseket minden munkaterületen haladéktalanul le kell állítani. A veszélyek megnyugtató tisztázása érdekében vizsgálatokra van szükség, amelyek 2-3 évet is igénybe vehetnek. „Magyarországra ezt a szerződést rákényszerítették" (Pozs- gay Imre, 1989. május 16., Esti krónika). A Párttörténeti Intézet, a Külügyminisztérium' stb. vonatkozó levéltári anyagának — kellő felhatalmazással rendelkező — szakértői bizottság által megejtett vizsgálata ezt az állítást vélhetően nemcsak az 1977-js magyar—csehszlovák szerződésre* (és annak 1983-as folytatására), de az 1986-ban aláírt magyar— osztrák szerződésekre nézve is igazolni fogja. A szerződések ugyanis egyoldalú politikai és hajózási előnyöket biztosítanak Csehszlovákiának, valamint egyoldalú kockázati, energetikai, ár- és tulajdoni előnyöket Ausztriának. E tényeket hosszú ideig elfedték azok a .gazdasági” számítások, amelyeket — a megállapodások eredeti szövege helyett — a szerződéseket előkészítő magyar szakértői apparátus prezentált ... Habár ma is készülnek még félrevezető számítások — menteni, ami menthető. Azonban politikai nyomás, gazdasági zsarolás, a közvélemény és a döntéshozók megtévesztése, valamint a mindennek leplezésére éveken át gyakorolt hatalmi arrogancia együtt is eltörpülnek annak gazdasági káraihoz és veszélyeihez kipest, ami létrejött. Ezért Csehszlovákia vonatkozásában Magyar- országnak az előállt helyzetet mindkét fél tévedésének kell betudnia: mindkét fél maga „felelős” a területén létrejött természeti kárért vagy a végül fölöslegesnek bizonyuló beruházások miatti pénzügyi veszteségért. Magyarországnak Ausztriával is — melynek kormányát az Európa Parlament 1986. március 13- án még a szerződések aláírása előtt szólította fel a visszalépésre — presztízsveszteség nélküli és a közös kárviselés alapján álló megegyezést kell keresnie. Magyarország és Csehszlovákia közös érdeke, hogy a kárt minimalizálva a már elkészült létesítményeket hasznosítsa — ameny- nyiben és amilyen formában ezt a geofizikai és ökológiai vizsgálatok eredményei lehetővé teszik. Kedvező esetben az üzemmód megváltoztatásával és átépítésekkel a duna- kiiiti—bősi létesítményeknek szerepük lehet — aGNV-hez fűzött célok eredeti, természetes sorrendjét helyreállítva — az árvízvédelemben, esetleg (ideiglenesen) a hajózásban is. (A harmadik cél, az energiatermelés möszkki ;>és''gázdaságT feltételeinek megteremtődéséhez azonban az alaplétesítmények komolyabb átépítése szükséges, valamint az, hogy pusztán vízminőség-védeimi célokkal létrejött: szennyvíztisztítási programok melléktermékeként — a dunakiliti tározó feltöltése és a duzzasztás megkezdése előtt — a Duna vize tisztaságban felülmúlja az ezredforduló Balatonjáét, és ennek, hosszú évekig, még a kilátásai sem ítélhetők meg.) © A károk csökkentése érdekében tehát a két félnek nem a szerződésbontás, hanem a szerződés módosítása az érdeke. A módosításban azonban az egyenlő haszonélvezet elve alapján meg kell egyezni a csehszlovák hajózási előnyöket ellentételező kompenzációban is. A módosított szerződésben abból kell kiindulni, hogy az érintett Duna-szakasz elsődleges gazdasági funkciója mindkét ország szempontjából az ivóvízszükséglet kielégítésében és a mezőgazdasági termőképesség biztosításában van. Ennek megfelelően az árvízvédelmi, hajózási és az esetleges energetikai célú beavatkozást csak a természeteshez közeli vízmozgás megőrzése és a vízminőség-védelmi létesítmények előzetes megvalósítása esetén szabad elhatározni. © Mivel a nagymarosi vízlépcső csak Bős egyébként is kétséges energetikai célú hasznosításához szükséges egyértelműen, az összes többi funkció és cél szempontjából pedig hátrányos vagy más megoldással helyettesíthető, azért az államközi szerződés módosításában a vízlépcsőépítésről meghatározatlan időre le kell mondani, és a Dunakanyart helyre kell állítani. © Ennek során meg kell vizsgálni a körgát egy részének és a felvonulási épületeknek a felhasználásával nemzetközi jachtkikötő és szabadidőközpont létrehozásának technikai és gazdasági feltételeit. Az osztrák cégek — újabb, az eddigieket felváltó méltányos szerződések keretében — ennek megvalósításában, és esetleg a szennyvíztisztítók és gázturbinás erőművek megépítésében vehetnének részt. Magyarország nem képes egyedül az építkezések okozta pusztítások helyreállítására, az esetleg még (részben más funkcióra) használható létesítmények átépítése és az AuSztria számára a méltányos közös kárviselés alapján járó kártérítések terheinek fedezésére. E terhek csökkentésére az ország állampolgárai, a nyugati magyarság szervezetei és a nemzetközi környezetvédelmi szervezetek pénz- és munkasegítséget ajánlottak fel. E kibontakozó nemzeti és nemzetközi összefogásnak arra kell késztetnie Magyarország kormányát, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel. az erre vállalkozó nyugati kormányokkal és regionális szervezetekkel megállapodásokat kössön „adósságcsökkentést környezetvédelemért cserébe” programokba való bekapcsolódásra, amelyek keretében Magyarország az elengedett tartozásoknak megfelelő nagyságú forint- és schillingösszegeket fordíthatna a helyreállítás-átépítés, illetve a kártalanítás finanszírozására. Magyarországnak bátorítania kell, hogy — ha gazdasági helyzete megkívánja — Csehszlovákiában is hasonló kezdeményezés szülessen. A Dunáért alapítvány nevében a pénzfelajánlásokat ideiglenesen fogadó Ba jcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társasághoz a küldeményeket a következő címzéssel lehet eljuttatni: OTP VI. kér. körzeti fiók 218-98299-510-2922 számú számla. A rózsaszínű blanketta középső szelvényének hátoldalára fel kell írni a jeligét: A Dunáért; valamint a következő szöveget: A BZSBT szervezőirodája címén, 1058 Bp. VI., Gorkij fasor 8/B., 1. 17. A Dunáért alapítvány ideiglenes titkárságával és az alapítvány megszületését támogató szervezetekkel telefonon a 295-907-es telefonszá- mon (Jánossy András), levélben pedig a következő címen lehet felvenni a kapcsolatot: Páska Csaba, 1525 Budapest. Pf. 309. Erre a postacímre lehet bejelenteni a helyreállítási munkálatokban való részvétel szándékát is. A Vásárhelyi Pál Társaság véleménye A befejezés a jó döntés „Magyarország egyelőre nem köt megállapodást a bős—nagymarosi vízlépcsőhöz kapcsolódóan a környezetvédelemről és a (szenny-) víztisztító létesítmények megépítéséről — jelentette ki Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes Pozsonyban" (Mai Nap, 1989. V. 4., csütörtök). „Ez több a véteknél, ez hiba" mondhatjuk Fouchéval (1759— 1820) , aki ezt Napóleonnak (1769— 1821) mondta Enghien herceg kivégzése alkalmából. „Szintén a Bős—Nagymaros vízlépcső volt a téma a Minisztertanács tanácsadó testületének tegnapi ülésén. A testület meghallgatta a... Duna Kör szakértőinek véleményét" (Mai Nap, 1939. V. 4., csütörtök). „... ha tanácsadót választunk, azzal is magunkat kötelezzük el" mondhatjuk Sartre-al (ÍS05—Í98Ö;' Egzisztencializmus, Stúdió, Bp. 1947. 52. old.). Ezért már nem volt megmeglepő, hogy „Mérlegelve a nagymarosi beruházás folytatása vagy leátlitása melletti nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, bel- és külpolitikai érveket, a Minisztertanács tanácsadó testületé a beruházás leállítását ajánlja a kormány számára." (10:1 arányban, Magyar Hírlap, 1989. V. 13., szombat). És az is előrelátható volt, hogy „Soron kívüli ülésen (tegnap) döntött a Minisztertanács: Azonnal felfüggesztik a nagymarosi munkákat: a kormány az Országgyűléstől felmentést kér a beruházás folytatásának kötelezettsége alól.... mert a nagymarosi beruházás leállítása lehetőségének mérlegeléséhez ... további vizsgálatokat kell folytatni nemzetközi jogi. hajózási, környezet- védelmi, energetikai, szeizmológiai, műszaki és más kérdésekben...” (Vasárnapi Hírek, 1989. V. 14., vasárnap). Ehhez már Madáchot (1823—1864) kell segítségül hívni, a Luciferrel együtt mondani „a tett halála az okoskodás" (Ember tragédiája, II. szín), mert hihetetlen, hogy több évtizednyi előkészítő munka után, megszámlálhatatlanul sok kormány- bizottsági és kormánydöntés, valamint határozat nyomán, országgyűlési határozattal is megtámogatott törvényerejű rendelettel kihirdetett, áliamközj szerződésben megfogalmazott feladatok megoldását — félúton — újra és újra felül kell vizsgálni. Az államközi szerződés aláírása (1977) óta szüneteltetés, újraindítás, lassítás, gyorsítás, s most újra felfüggesztés, esetleg leállítás jutott e létesítményrendszer osztályrészéül, s így nem csodálatos, ha a gazdasági mutatók egyfolytában romlanak. A nagymarosi vízlépcső építésének időleges felfüggesztésére (esetleg leállítására) vonatkozó 1989. V. 13-i kormánydöntés után három kérdést érdemes megvizsgálni: — a nemzetközi köz- és magánjogi helyzet és a kártérítés — a szerződésbontás külföldi visszhangja — a felépítés/leállítás gazdasági egybevetése. Mind a csehszlovák—magyar államközi szerződés tekintetében, mind az qsztrák és magyar vállalatok közötti magánjogi szerződések vonatkozásában a felelősen nyilatkozó jogi szakértők egyetlen lehetséges utat látnak: a szerződések — e lünk?" Schüssel gazdasági miniszter szerint: „A világkiállítással kapcsolatos, esetleges kompenzációs megrendelésekről beszélni egyelőre korai." Láncina pénzügyminiszter szerint a nagymarosi építkezések leállításának következményeit „nem fogják áthárítani az osztrák adófizetőkre". Az Osztrák Néppárt egyik vezetője, Ausztria környezetvédelmi minisztere, Flemming asszony ugyan fenntartotta korábbi álláspontját, miszerint a vízlépcsőrendszer terveit rossznak tartja, de az építkezés leállítása egész sor osztrák vállalatot súlyos helyzetbe sodor, ezért — véleménye szerint — ezt a problémát sem lehet lesöpörni az asztalról. A nagymarosi vízlépcső felépítésének'leállításának gazdasági egybevetését táblázatba foglaltuk. A költség- becslés 1989 áprilisában készült, s az 1994-ig terjedő munkák költségeit 12 százalékos beruházási infláció figyelembevételével becsülte milliárd forintban. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer Elvégzendő munkák, felmerülő költségeit (milliárd forinl) Megnevezés Terv Nagymarosi szerinti vízlépcső befejezés elhagyása esetén eseten megegyezéssel történő — módosítását, amit elő lehet mozdítani megfelelő kártérítés felajánlásával. A kártérítés mértéke, a fizetés módja és időbeli ütemezése tisztázható tárgyalások útján. A csehszlovák fél 27 milliard koronára becsüli kárát és 1,75 milliárd koronára a pótlólagos energetikai beruházások költségét (Husarik, szlovák beruházási igazgató). Az osztrák vállalatok kára 1,3 milliárd schilling, az eddig elvégzett 1,0—0,8 milliárd schilling értékű munkán felül (Vranitzky, osztrák kancellár) és az osztrák vállalatoknak fizetendő kötbér körülbelül egymilliárd schilling (Osztrák Gyáriparosok Szövetsége). A szerződésbontás (módosítás) külföldi visszhangja az eltelt rövid idő alatt lényegében az érdekeltekre korlátozódik. , A pozsonyi Pravda Támadás a közeledés politikája ellen, míg a pozsonyi Új Szó A jószomszédi kapcsolatokat ,terhelő próbálkozások címmel tette közzé az interjúkat, amit a szlovák erdőgazdálkodási, vízgazdálkodási és faipari minisztérium beruházási igazgatójával, Ja- roslav Husarikkal készítettek 1989. V. 11-én (tehát ez még a kormány- döntés előtt, figyelmeztetéskéyit hangzott el). Hétfőn. 1989. V. 15-én Jaromir Johanes csehszlovák külügyminiszter ismertette a prágai magyar nagykövettel, Barity Miklóssal a csehszlovák szövetségi ’ kormány álláspontját, ami — a tárgyalások lehetőségét nyitva hagyva — elsősorban a vízlépcsőrendszernek a megállapodás szerinti felépítését szorgalmazza. Az osztrák kormány 1989. I. 16., keddi ülése után Vranitzky kancel- tár szerint: „Ha mi most lemondanánk egy szerződés megtartásának kötelezettségéről, hogyan tudnánk a jövőben m,ás országokkal szemben fellépni, ha ugyanezt kívánnák tő1938. év végéig elvégzett munkák: Dunakiliti—bősi alrendszer 12,« *2.6 Nagymarosi alrendsz. 4,1 i.t Hátralevő munkák: Dunakiliti—bősi alrendszer 12,5 12,3 Nagymarosi alrendsz. 18.2 7.2 Tartalékkeret 0,5 — Szigetköz, Szap, Vének talaj vízszintszabályozása (pótlólagos) L0 Kieső energetikai teljesítmény pótlása (ÉGI javaslata) Szap—Nagymaros közötti vízi út kialakítása (130 m széles, 26 dm vízmélység, pótlólagos) 4,0 összesen 47,9 50,2 1. Ebből körülbelül 6 milliárd forint konvertibilis fizetőeszköz. Üzem- és üzemanyagköltség 1989. évi árszinten 2,1 milliárd évente, döntőén konvertibilis fizetőeszközért vásárolva. Mint látható, a költségbecslés szerint a két változat közötti különbség 5 százaléknál kisebb, azaz a becslés hibahatárán belül azonosnak tekinthető. E költségbecslésnél feltételezzük, hogy a munkatér helyreállítási költségeit az eddig elvégzett munkák költségéivel és a kártérítéssel együtt árammal fizetjük meg 1996-tól kezdve az osztrákoknak. S még nem szóltunk a csehszlovák kártérítés kérdéséről. összegezve megállapíthatjuk, hogy a három megvizsgált szempont alapján a terv szerinti befejezés az előnyösebb. Az adatok és érvek a kormány előtt is ismeretesek. Ez világosan bizonyítja, hogy a döntés nem szakmai, de nem is gazdasági, hanem szinte kizárólag politikai, mint ahogy azt Avar István képviselő az Országgyűlés 1989. III. 8-i ülésén megjegyezte Lehet; hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyását szabta feltételül az ellenzék a kormánynak ahhoz, hogy engedje „ügyvezetni”?! Ki tudja! Ezek után újra Madáchhoz kell folyamodnunk, mert nincs más lehetőség, mint az Orral együtt mondani „ ... ember: küzdj és bízva bízzál!” (Ember tragédiája, XV. szín). Dr. Hankó Zoltán a Vásárhelyi Pál Társaság szervezőbizottságának elnöke Helyettünk írták Aki nem akarja észrevenni, hogy az MSZMP mai politikája feltűnően rokon Nagy Imre reformtörekvéseivel — sőt néhány ponton túl is lép az ő reformtörekvéseinél —, az vagy politikai analfabéta, vagy tudatos ámító . . . Rehabilitálni csak úgy lehet Nagy Imrét mint marxistát, kommunistát. S ha valamely politikai mozgalom Nagy Imre nevét akarja zászlójára tűzni, nem jár el tisztességesen, ha a marxizmust és a szocializmust nem ima a neve mellé. Szerdahelyi István — Űj Fórum Elcsurkásodott és elribánszkisodott ez az ország mára, és én egyiktől sem várok semmit jót. De még a közbülső, széles mezőny oly színes, ám roppantul vegyes értékű kínálatából se akad sok jó szívvel elfogadható ... Az a gyermeteg huzavona, felelőtlen licitálás, és egymás hibáiból élés pedig ami itt történik és folyik, azt mutatja, hogy sem olyan vezérgondolat, sem olyan vezéregyéniség nincs ma Magyarországon, ami és aki kellő erőket toborozhatna a kibontakozáshoz. Lázár István — Népszabadság Én azt gondolom, hogy az MSZMP mindenképpen a legnagyobb párt lesz: azért, mert ebben a pártban jelentős szellemi erők összpontosulnak — azt politikai, gazdasági, kulturális tekintetben is merem állítani —, és azért is, mert nem tekintem igaznak azt a sematikus kritikát, ami néha-néha elhangzik, hogy ebben az országban minden rossz volt, ami történt és mindezért az MSZMP a felelős ... az idő csak akkor dolgozik nekünk, ha mi játszunk kezdeményező szerepet. Nyers Rezső — Kritika A nemzetközi tapasztalatok fényében az a vélekedés tűnik számomra megalapozottnak, hogy a válságból hazánkban sincs baloldali vagy jobboldali kiút. Nem balra vagy jobbra kell tartanunk, hanem kifelé a válságból. Gyenes László — Űj Fórum ... még viccnek is rossz az, amire pedig határozott törekvés tapasztalható, hogy az állam egyik percről a másikra kivonuljon az agrártermelésből, és a törvényes rend keretei között ilyen módon hagyja érvényesülni a piaci mechanizmusokat. Mondom, viccnek is rossz, mert ez kiterjedt térségekben az afrika- nizálódás kezdetét jelentené. Ezért keltettek ellenérzéseket az MDF tézisei. Gádor Iván — Világ Meggyőződésük, hogy leállítják
