Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám

2 1989. JÜNIUS 17., SZOMBAT "HÉT VÉGIVILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSÉ Az európai ház kialakításáért Rendkívüli érdeklődés a magyar és lengyel fejlemények iránt Gorbacsov NSIK-beli látogatása új bizalmi viszonyt teremtett További megtorlások Kínában a megmozdulások résztvevői ellen Általános PILLANATKÉP Lengyelország és Magyaror­szág volt az a két ország, amelyben 1956 őszén, ha nem is egyforma súlyú, de mégis­csak hasonló irányú erőfeszí­tés történt arra, hogy a de­mokratikus jogállam felé irá­nyítsák az események folyását. A robbanás akkor Magyaror­szágon következett be, s a hal­latlanul felgyorsult esemé­nyek, amelyek kiváltották a beavatkozást és a fokozatos visszarendeződést, arra kész­tették Varsót, hogy még mi­előtt kibontakoztatja, saját megmozdulásait, visszafordít- tassa a folyamatot. A nyugati hírmagyarázók, akik a mai történések nyomán ily módon vonnak párhuzamot hazánk és Lengyelország 1956-os esemé­nyei között, rámutatnak: e két nép 33 év múltán ismét a ra­dikális rejormfolyamatok él­vonalában van, s gyors léptek­kel halad a demokratikus jog­állam megteremtése felé. Lengyelországban a Szolida­ritás elsöprő győzelme a jú­nius 4-i választásokon a fi­gyelmet tovább fokozta az ottani események iránt. Az or­szágos listán induló 35 kor­mánykoalíciós politikusból 33 szenvedett vereséget, s tekint­ve, hogy a második fordulóban sem számíthattak sikerre, ez veszélyeztette azt a megálla­podást, amelyet korábban a kerekasztal-egyezményben rögzítettek a parlament össze­tételére. A Szolidaritással tör­tént új megbeszélések során létrejött a megegyezés e 33 mandátumra. A kormánykoa­líció ezekre új jelölteket állí­tott. Az országos listán meg­bukott politikusok közül min­denki átadta helyét új kor­mánykoalíciós jelölteknek. Így kerülhet majd sor a június 18-i második választási fordu­lóra, amely teljessé teheti a parlamentet, s megkezdődhet a radikális reformországgyűlés munkája. Az immár töretlen lengyel demokratikus fejlődés támoga­tást élvez Nyugat-Európában. Tükrözte ezt Jaruzelski londo­ni látogatása, majd Mitterrand francia elnök varsói utazása. Mindkét találkozón a gazda­sági segélyprogramokról esett különös súllyal szó. Lengyel- országnak jelenleg mintegy 38 milliárd dollár adóssága van, s legalább tízmilliárdos hitelre volna szüksége az elkövetkező három évben, hogy kilábal­hasson válságos gazdasági helyzetéből. Angliában megér­téssel fogadták a hiteligénye­ket, de világossá tették, hogy amíg Varsó nem egyezik meg a Nemzetközi Valutaalappal, nem várhatja, hogy az angol bankok széfjei megnyíljanak előtte. Mitterrand üzenete is minden bizonnyal hasonló volt. Ami az Egyesült Államo­kat illeti, a radikális reformok útján haladó Lengyelország számíthat rendkívüli vámked­vezményekre és más, exportot előmozdító könnyítésekre. De itt is érvényes London és Pá­rizs gondolkodásmódja: hite­lek csakis olyan gazdaságba áramolhatnak, amely kellő di­namizmust mutat a megúju­lásra és a tőkék ésszerű és ta­karékos felhasználására. A MEGBÉKÉLÉSI TÖREKVÉSEK VISSZHANGJA A kedden megkezdődött, ’„háromszögletűvé” vált ma­gyar kerekasztal-megbeszélé- sek — mint a tudósítók szelle­mesen jellemezték ezt a meg­beszélésformát — ráirányítot­ták hazánkra is a világ figyel­mét. Sok sajtóorgánum írt el­ismeréssel az MSZMP-ről, amely — mint rámutattak — becsületes módon, a demokra­tikus —játékszabályok meg­tartásával készítette elő, az el­lenzékkel együttműködve, eze­ket a tárgyalásokat, s világos­sá tette, hogy valóban olyan szabad választásokra törek­szik, amelyeken a politikai erőket a szavazólapokkal mé­rik meg, s mondanak az állam­polgárok ítéletet felettük. Az eddigi események pozitív tü­körképe, hogy nincs olyan nyugati hírmagyarázó, aki kétségbevonná, hogy a hatal­mat jelenleg gyakorló párt ne vetné alá magát a választók voksokban kifejezett akaratá­nak. Ezt amiatt is bizonyosra ve­szik, hogy az MSZMP rendkí­vüli bátorsággal volt képes szembenézni a múlt durva tör­vénysértéseivel és végül is szabad folyást engedett annak, hogy az igazságot 1956-ról és az azt megelőző és az azt kö­vető időről, a rendelkezésre álló dokumentumok alapján, az ország népe elé tárják. A Nagy Imre és sorstársainak temetése nyomán kiadott megbékélési jelszó kedvező visszhangot keltett a legtöbb országban, s mint rámutatnak: o demokratikus jogállam felé való békés átmenetnek ez a legfőbb biztosítéka. A radikális politikai refor­mok azonban nem valósulhat­nak meg a gazdaság ehhez szükséges átalakítása nélkül. Kedvező visszhangot keltenek az ezt célzó magyar intézke­dések. Itt is érvényes azonban az, amit Lengyelországgal kapcsolatban kifejtettek — ál­lapítják meg neves kommen­tátorok. Ha Magyarországnak sikerül megegyezést elérnie a Nemzetközi Valutaalappal, ez elősegítené azt, hogy a műkö­dőképes tőke számára megte­remtődjön a beruházásokhoz nélkülözhetetlen minimális bi­zalom. Hozzásegítenek ehhez bizonyos politikai kezdemé­nyezések is Nyugaton. így például kedvezően hathat a kibontakozásra az, hogy a wa­shingtoni képviselőház keres­kedelmi albizottsága amellett foglalt állást, hogy hazánk öt évre megkapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Eddig ez a könnyítés csak egy évre szólt, s minden esztendő­ben szavaztak megújításáról. A javaslat ezután a megaján- lási bizottságban kerül sző­nyegre, majd ha a képviselő­ház egésze megszavazza, a sze­nátusnak is jóvá kell hagynia. Vagyis még ki kell várni a törvényhozási procedúra vé­gét, de a Nemzetközi Valuta­alappal való megállapodás bi­zonyára felgyorsíthatná ezt... A FEHÉR HÄZ IS ELÉGEDETT Mindezek a folyamatok a közös európai ház kialakításá­nak irányába hatnak. Arról van szó, hogy eltűnőben van az egykori „ellenségkép”, amelynek nyomán Európa két — keleti és nyugati — fele amiatt aggódik, hogy a „má­sik” támadást kezdeményez el­lene és lerohanja, hogy rá­kényszerítse saját szokásait, rendszerét és életformáját. Az egyoldalú szovjet leszerelési lépések alkalmasak voltak ar­ra, hogy bizonyítsák: Moszkva valóban a haderő és fegyver­zet olyan minimális szintjére törekszik, amely garantálja a kölcsönös biztonságot. A ha­gyományos fegyverzetben be­jelentett szovjet csökkentések azonban még nem szüntették meg azt a túlsúlyt ebben az arzenálban, amelyre a NATO hivatkozott, hogy igazolja azt a doktrínáját, amellyel hagyo­mányos fegyverzettel valame­lyik tagállamot ért támadás­ra. atomcsapással válaszol. A héten lezajlott négynapos Gorbacsov-látogatás az NSZK- ban, nagyban elősegítette, hogy Moszkva szándékainak őszinteségéről tanúbizonyságot szolgáltasson. A szovjet ál­lamfő ezt az alkalmat használ­ta fel arra, hogy részleteseb­ben, mint eddig, megfogalmaz­za véleményét Bush elnök ja­vaslatáról a hagyományos fegyverzet és haderők radiká­lis csökkentéséről. Mint emlé­kezetes, a Fehér Ház feje már 1992—93-ra 275—275 ezer fős plafonban kívánja korlátozni az Európában levő amerikai és szovjet katonák számát. Az amerikai elnök javaslata a ha­gyományos fegyverzetre is vonatkozott. Eszerint a két szövetségi rendszer legfeljebb 20 ezer harckocsit, 28 ezer páncélozott járművet és — ka­tegóriáktól függően — 16 500— 24 000 tüzérségi egységet tart­hatna hadrendben. E javasla­tot részletesen kidolgozva az atlanti szövetségesek a bécsi VSZ—NATO tanácskozás szeptemberi ülésén terjesztik majd elő. Ezért Gorbacsov ez­úttal csak a közleményekre tá­maszkodva fűzhetett megjegy­zéseket Bush javaslataihoz. A szovjet államfő üdvözölte Bush tervezetét és jó kiindu­lópontnak nevezte a fegyver­zetcsökkentéshez. De rámuta­tott: bár a két katonai szövet­ség álláspontjainak közeledé­se következett be az amerikai elnök indítványával, ez még­sem jelent áttörést. A szovjet államfő azt kifogásolta első­sorban, hogy a NATO megkö­zelítésében még mindig a régi filozófia tükröződik, amennyi­ben nem akarja radikálisan felszámolni az atomfegyver­arzenált kontinensünkön. A szovjet tervezet — mint Gor­bacsov emlékeztetett rá —, bár időben jobban elhúzza a leszerelési határidőket, mint az amerikai, de végűi is atom­fegyvermentessé teszi Európát, s ez elsőrendű fontosságú. Mégis, ennek ellenére — s ez volt Gorbacsov megnyilatko­zásának fő kicsengése — a Bush-javaslatoknak, amelye­ket a NATO közös nyilatko­zatában rögzített, vannak biz­tató és reményt keltő vonásai. Bush elnök szóvivője elége­dett volt ezzel a magatartás­sal. Mint közölte: az elnök ér­tékeli, hogy Gorbacsov nem akarta kihasználni bonni láto­gatása alkalmából, hogy a szövetségesek között nézetelté­rések vannak, s nem igyeke­zett Bonn és Washington kö­zé éket verni, hanem tiszte­letben tartotta, hogy az NSZK a NATO tagja, és nem kívánt beavatkozni a katonai szövet­ség belső ügyeibe. Sőt, értékel­te azt is, hogy az Egyesült Ál­lamoknak és Kanadának Moszkva helyet lát a közös európai házban. Ami a látoga­tás kétoldalú részét illeti, új bizalmi viszonyról beszélnek mind Bonnban, mind Moszkvá­ban. Ezt nemcsak az aláírt po­litikai nyilatkozat és a mint­egy tucatnyi megállapodás tükrözi, hanem a tanácskozá­sok szívélyes légköre is. Újságírók a TIENANMEN TÉREN Több mint ezerre emelkedett a Kínában letartóztatott diá­kok száma és a héten kivég­zésre is sor került. A megfé­lemlítés mellett a kormányzat mindenképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy ellenforra­dalmi lázadás fenyegette az állambiztonságot, s hogy a diákok támadtak a katonákra és a fegyveres erők csak a le­vegőbe lőttek... A héten először bocsátottak külföldi újságírókat egy riport- út keretében a Tienanmen tér­re, ahol megismételték előttük a hivatalos verziót. Az angol rádió tudósítója elmondta, hogy a téren nagyszabású ta­karítási munka folyik: el akar­ják tüntetni a véres esemény- sorozat még meglevő nyo­mait ... Árkus István Külföldi vélemények a temetés után Nem a magyar vezetés ellenére Fegyverzetcsökkentés Újabb forduló A hadászati támadó fegy­verzet csökkentését célzó szov­jet—amerikai Start-tárgyalá­sok hétfőn kezdődő újabb for­dulójára pénteken Genf be ér­kezett Jurij Nazarkin nagy­követ, a szovjet küldöttség vezetője. Repülőtéri nyilatko­zatában utalt arra, hogy több kérdés is megoldatlan e tár» gyalásokon, köztük az a szov­jet követelés, hogy a hadásza­ti támadó fegyverek csökken­tésének ügyét kapcsolják össze a rakétaelhárító rendsze­rek korlátozásáról 1972-ben aláírt ABM-szerzödés tiszte­letben tartásával. További problémaként említette a ten­geri és légi indítású manőve­rező robotrepülőgépek ügyét. E fegyverek esetében a Szov­jetunió nagyobb mértékű csök­kentéshez ragaszkodik, mint amennyire az amerikai fél hajlik. Nazarkin kijelentette, hogy nem jött üres kézzel Genfbe, de a „csomag” tartalmát nem árulta el. uCsak rovidén...* EBBEN AZ ÉVBEN 54 000 zsidó vándorol ki a Szovjet­unióból, több mint korábban bármikor, közölték amerikai zsidó szervezetek. (Az eddigi csúcs 1979-ben volt, amikor több mint 51 000 szovjet zsidó emigrálhatott.) A fejlemények tükrében az amerikai zsidó szervezetek illetékes testületé kész támogatni a tervet, hogy ideiglenes jelleggel megadják a Szovjetuniónak a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Mélységesen elszomorító, hogy Rauf Denktas, a ciprusi török közösség vezetője kije­lentette: az irányítása alatt ál­ló „Észak-ciprusi Török Köz­társaság” kész befogadni a Bulgáriából menekülő török nemzetiségű állampolgárokat. A Ciprusi Köztársaság a maga részéről mindent megtesz, hogy ne történjen ilyen, a térség békéjét veszélyeztető fejle­mény — mondta pénteken Georgiosz Vasziliu ciprusi el­nök Nicosiában. A ciprusi államfő két Cip­rusra akkreditált nagykövet megbízólevelének átvételekor elmondott beszédében vála­A Hősök teréről sugárzott terjedelmes tudósításban fog­lalkozott a szovjet televízió péntek esti híradója Nagy Im­rének és társainak gyászszer­tartásával. A V remjában a bu­dapesti tudósító ismertette a kormánynak a temetéssel fog­lalkozó álláspontját, majd egyebek között hangoztatta, a temetés tényének nem szabad újból megosztania a társadal­mat, a kegyeletes aktus napjá­nak a nemzeti megbékélés napjává kell válnia — utalt a péntekhez fűzött reményekre. A gyászszertartásról pénte­ken beszámolva, a szovjet TASZSZ hírügynökség buda­pesti tudósítója úgy fogalma­zott, hogy néhány szónok nyílt szovjetellenes kirohanást engedett meg magának. Ekkép­pen idézte Rácz Sándornak, a Nagy-budapesti Munkástanács egykori elnökének szavait: „A szovjet csapatok magyarorszá­gi jelenléte volt az egyik fő akadálya annak, hogy a ma­gyar szabadság felvirradjon (1956-ban)”. A tudósító idézett Orbán Viktornak, a Fidesz képvise­lőjének szavaiból is, aki — mint a szovjet újságíró fogal­maz — vállalkozott arra, hogy az egész magyar ifjúság nevé­ben szóljon. Orbán a kommu­nista diktatúra megdöntésére szólított fel és kijelentette, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethe­tetlen — emelte ki a tudósitó. Végezetül hivatkozott arra, szolt így Rauf Denktasnak ar­ra a csütörtöki bejelentésére, hogy a szigetország északi ré­szén fekvő Varosa városban mintegy 30 ezer török nemze­tiségű bolgár menekültet tud­nak befogadni. Ebből a város­ból 1974-ben, amikor Ciprus északi részét elfoglalta a török hadsereg, 40 ezer görög nem­zetiségű ciprusi lakost üldöz­tek el. Vasziliu közölte, hogy kor­mánya a ciprusi ENSZ-nagy- követ útján tiltakozást juttat el a világszervezet főtitkárá­nak, a Biztonsági Tanács so­ros elnökének és állandó tag­jainak Denktas terve miatt. hogy Németh Miklós az MTI- nek adott nyilatkozatában ki­emelte, hogy a nemzeti egyet­értés szellemében mielőbb le kell zárni az annyi keserűsé­get okozott történelmi tragé­diát. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője pénteken az alábbi nyilatkozatot tette: „A mai újratemetési szertartás fontos lépést jelent Magyar- ország vezetőinek ama tör- rekvéseiben, hogy begyógyít­sák az 1936-ból maradt sebe­ket. Ismereteink szerint a Hő­sök terén lezajlott szertartás igen megható és megrendítő volt. Nagy Imre rehabilitálását és a június 16-i eseménye­ket egy olyan nagyobb folya­mat részének tekintjük, amely­ben Magyarország megbirkó­zik múltjának igazságával. Genscher nyugatnémet al- kancellár és külügyminiszter megállapította: gondolatban ma mindenekelőtt Budapesten vagyunk. Egy kis, bátor nép Nagy Imrében annak a férfi­nak adja meg a végtisztessé­get, aki e népnek már 33 év­vel ezelőtt több emberséget és nagyobb szabadságot akart biztosítani. Az azonban, ami a mai napon kései igazságté­tel, nem a magyar vezetés akarata ellenére történt, ha­nem az ő akaratával és tevé­keny részvételével. Ezek a változások ilyen formában és ebben az időpontban nem let­tek volna lehetségesek a Szovjetunióban történt lénye­gi változások nélkül — mon­dotta a miniszter. Rövid tudósításában az NDK hírügynöksége azt írja, hogy az 1956-os eseményekkel kapcsolatban hazaárulás vád­jával halálra ítélt politikusok temetése* alkalmából tartott nagygyűlésen heves támadások érték az MSZMP-t és a Szov­jetuniót. Az ellenzéki szerve- zetek nevében megemlékezők Magyarországnak a Varsói Szerződésből történő kilépését és egy független Magyarország megteremtését követelték — írja az ADN. Az osztrák televízió két és fél órás egyenes közvetítésé­ben a műsor kommentátora többször felhívta a figyelmet a budapesti megmozdulás mél­tóságteljes voltára, résztvevői­nek imponáló fegyelmezettsé­gére. Menekült törököket az elüldözöttek házaiba ? A ciprusi elnök tiltakozik Hámori Csaba egy induló mozgalomról A népi demokratikus terekvések új találkozási pontja A sajtóban megjelent felhívás nyomán eddig több száz szervezet és magánszemély — Pest megyéből például Vác- ról,_ Ceglédről, Gödöllőről és Vecsésröl — jelezte csat­lakozási szándékát, illetve kíván részt venni a Demok­ratikus Magyarországért mozgalom szervezésében. A mozgalom — az előzetes tervek szerint — július 8-án, szombaton tartja alakuló nagygyűlését. A mozgalom előkészítő bizottságának tagjai között van Hámori Csaba, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára is. Arról kérdeztük, mit jelent számára az új szerveződésben vállalt szerep. — Ma Magyarországon új társadalmi modellre van szük­ség. Ezt az új, talán leginkább demokratikus szocializmusnak nevezhető modellt, ennek álta­lános emberi, politikai értékeit, ideértve a baloldali közösségi értékeket is — egymás szavát megértve —, bizonyáré sokkal többen vállalnák, mint ahá- nyan ma a különböző politi­kai mozgalmak keretei között fellépnek érte. Ügy vélem tehát, hogy tár­sadalmi átalakulásunk jelenle­gi szakaszában még mindig szükség van új és új találkozá­si pontokra, mert a kialakuló­ban levő többpártrendszer lehe­tősége egyelőre inkább elszige­tel, semmint összeköt. És ezért kell a lehető leglazább mó­don, vagyis mozgalom formá­jában — tehát nem szervezet vagy párt formájában — ke­resni az együttműködés lehe­tőségét mindazokkal, akik az új Magyarország felé vezető békés, demokratikus átmenet hívei. • Mi a viszonya ennek az új mozgalomnak az egyébként ha­sonló célzatú Üj Márciusi Front­hoz, illetve a Hazafias Nép­fronthoz? — Az Űj Márciusi Front na­gyon színvonalas szellemi erő­ket tömörít, megnyilvánulásai számomra mindig elgondolkoz­tatóak, figyelemre méltóak, ko­moly értékeket jelentenek a magyar szellemi életben, köz­életben. Hatását tekintve azon­ban úgy tűnik, hogy egy esz­tendővel az alapítás után ez a mozgalom még mindig csak egy politikai vagy tudós-művész értelmiségi elit befolyásolására alkalmas, és nem tudta meg­érinteni a termelésben, keres­kedelemben, szolgáltatásban, tehát a mindennapok világá­ban dolgozó embereket, az ott működő értelmiségieket, ide. értve az érdeklődő, igényes munkásembereket is. A De­mokratikus Magyarországért mozgalomnak éppen ezeket a társadalom átalakulása szem­pontjából rendkívül fontos szélesebb csoportokat kell megcéloznia. 9 Es a Hazafias Népfront? — A HNF megítélésem sze­rint újjáformálódóban van, s én szurkolok és igyekszem se­gíteni ebben az átalakulási fo­lyamatban. Nagyon fontosnak tartom ugyanis, hogy a falvak­ban, a városok többségében nagy hagyományokkal és érté­kekkel bíró mozgalom alkal­mazkodni tudjon az új viszo­nyokhoz. Ez mindenekelőtt az önálló közéleti tényezővé vá­lást jelenti, a „párt szolgáló­lánya” szerep radikális meg­szüntetését, az önállóságot, a teljes értelemben vett politikai nagykor ásítást. Ami egyébként ráfér a többi hagyományos társadalmi mozgalomra és szerveződésre is. © Az űj mozgalom nem ép­pen azért vált szükségessé, mert a népfront — bár hason­ló célokat tűzött ki — megrom­lott hitele miatt nem képes ha­tékonyan működni? — A Demokratikus Magyaror­szágért mozgalom egyik előnye az lehet, hogy mert nincs múlt­ja, nincsenek terhei sem. De úgy vélem, a népfront is hite­les maradt sok helyütt, elsősor­I V

Next

/
Thumbnails
Contents