Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-16 / 140. szám

1989. JtNlUS 16., PÉNTEK Kirakat helyett egészséges kisvárost Szentendrén minden többe kerül A múzeumok, képtárak, temp­lomok gazdag látványa mellett lehangoló ez az ellenpont. Akárhogy nézem: a deszkapa­lánkkal kerített lornos udva­ron az a jellegzetes, féltetős bo­dega nem más, mint aminek gondolom. Legfeljebb haszná­laton kívül. Szentendre fejlő­désének ilyesfajta ellentmon­dásaira nemrég Benkovita György, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára is utalt NEMZETI ÉRTÉKEK A népfronttitkár üzletek ki­rakataira mutatott a főutcán. Illatszereket, turistáknak való drága árukat kínált az egyik, pedig háztartási boltnak in­dult. Így jártak el többen is. Érthető, hogy működésüket a bevétel szempontjai szabályoz­zák. Ám ugyanakkor gyatra a város ellátása. Itt minden töb­be, nemritkán duplájába ke­rül, mint Pesten. Vagyis a szentendrei ember, aki a mú­zeumokban takarít, jegyszedő, vagy más alkalmazott az ide­genforgalomban, nem lelkese­dik az általunk is gyakran is­mételt címekért. A Dunaka­nyar ékszerdoboza, a múzeu­mok városa, a művészetek me­gyei bázisa és más effélék he­lyett sokan a kirakatot emle­getik. A milliós nagyságrendű forgalom helyett kisebbet sze­retnének, mert szerintük ettől „kopik a város”. Az idegenek­től nem lehet megmozdulni a szűk kis tereken, a boltokban. A butikok pesti tulajdonosai pedig nem Szentendrének haj­tanak hasznot a forgalom után fizetett adóval. Márpedig ha a helyi lakos­ságnak nem érdeke a vendég­járás, izgulni is van okunk. Az érdekek összhangját megte­lendő mikénteken töprengünk. Mert bárhogy is nézzük: nem­zeti kincsestárunk része a Czó- bel-ház, a Ferenczyek hagya­téka, a Barcsay-gyűjtemény, a Kovács Margit Múzeum, hogy a többit ne is soroljuk. Két nép és Közép-Európa értékeit kép­viselik itt a szerb kultúra al­kotásai és hagyományai. A Hazafias Népfront város- politikai koncepeciója szerint le kell számolni azzal a múlt­tal, ami szerint központi aka­rattal szerepeket erőltettek a településre. Az erre költött mil­liókból alig jutott például az izbégi városrészre, miközben ott és más területeken víz és villany nélkül építkeznek az emberek. Elutasítják azt a több évti­zedes gyakorlatot, amely az állandó lakosság kárára valósít meg fejlesztéseket. Legfájóbb megnyilvánulása ennek sze­rintük a Dunakanyar körút, amely nyomvonalával, túlzott méreteivel egyaránt begyógyít- hatatlan sebeket okozott. A HNF azt akarja, hogy Szentendre egészségesen fejlő­dő kisváros legyen. Rendezési terveit a nyilvánosság előtt kell jóváhagyni. Első a lakos­ság érdeke, a környezetvéde­lem ízbég évszázados elmara­dásának megszüntetése, a vá­rosközpont eredeti funkciójá­nak visszaállítása. Ezért a ta­nács álljon a sarkára! Ne szol­gáljon kritikátlanul idegen központi akaratokat. Radikális változások kellenek a kulturá­lis intézményhálózatban, a szo­ciálpolitikában. Ezenkívül még több megál­lapításról is kikérem Krajcso- vits Istvánná tanácselnök-he­lyettes véleményét. Szerinte az idegenforgalom most valóban többet árt, mint használ. Ám az is igaz, hogy külföldön van­nak olyan városok, amelyek ebből élnek meg. Nem az te­hát a megoldás, hogy korlátoz­zák azt, amit különben sem le. hetséges. Arra kell törekedni, hogy minden hasznot a tele­pülés javára fordítsanak. — Beléptünk az önkormányzatok szövetségébe — közli. — Ott és minden lehetséges fórumon el­mondjuk, hogy a nálunk ke­letkező adókból nem mi ré­szesedünk. Nevetséges, hogy a helyi kisvállalkozások adói nem a tanácshoz kerülnek. Te­hát ezt az ügyet is a költség- vetési reform részévé kell ten­ni. Igen ám, de a kereskedelmi törvény nem ad módot rá, hogy beleszóljunk: ki, mit csináljon a már megvett üzlethelyiség­ben, ahová a működési enge­délyt ki kell adni, ha kérik. FÉKEZŐ HATÁS A hatvanas évek végén, a hetvenesek elején még alig több mint tízezer lakosú hely­ség lélekszáma most majdnem a dupláját érte el. A hetedik öt­éves terv idején már egyálta­lán nem épülnek tanácsi la­kások. Az OTP-lakásokra an­nak ellenére sincs elég helyi, fizetőképes kereslet, hogy há­romszáz igénylő családot tar­tanak számon. Ezért jöhettek ki ide sokan Budapestről, amit szintén nem lehet korlátozni. Ilyen joga csak a fővárosnak van. Telket pedig mindenki kaphat egy-két éven belül, ha építkezni akar. Ám itt is az anyagi helyzet gyakorol féke­ző hatást. A tanács pedig emiatt nem tud azokon segíteni, akik magukon sem képesek. Jólen­ne tehát, ha a HNF megmon­daná, miből épüljenek a köve­telt szociális bérlakások, ha azokra egyenként közel 2 mil­lió forint kellene. Az elnökhelyettes szerint a népfrontosok egy olyan kor­szak gyakorlatát bírálják, ami­kor központilag meghatározott célokra jött a pénz. Ez ma már nem így van. Lényegében a ta­nács tervei sem térnek el at­tól, ami a másik oldalon fo­galmazódott meg. Ám nem azért kezdik pont az év őszén a gázvezeték-hálózat fekteté­sét, mert az követelés, vagy mert eddig nem akarták. Egy­szerű az ok: most ért ide a fő­vezeték. A kereskedelmi háló­zat fejlesztését — többek kö­zött a Felszabadulás lakótele­pen — az építésre vállalkozók hiányán túl az is akadályozza, hogy üzemeltetni sem éri meg senkinek. A kulturális intéz­ményekről szólva mondja Krajcsovits Istvánné: — Egy részüket helyi hatás­körbe utalva, tényleg jobban érvényesíthetnénk a helyi igé­nyeket. Ám akkor minket ter­helnének a fenntartás magas költségei. ÚJ ALAPOKON Vagyis a közelmúlt korláto­kat támasztó, tévutakat terem­tő viszonyai után új és önálló várospolitika segíthet. Ügy tű­nik, ebben nem lesz nehéz kö­zös nevezőre jutni a HNF-el. Dr. Juhár János, a 24. vá­lasztókerület országgyűlési képviselője jónak tartja a nép­frontnak aat a gondolatát is, hogy ízbégnek legyen saját elöljárósága. Nemcsak ott, ha­nem például a Rózsakért, a Pannónia vagy a Felszabadu­lás lakótelepen is könnyebb lenne szerinte így felszínre hozni, megfogalmazni az igé­nyeket, arányosabbá tenni a városfejlesztést. Meg lehet és meg is kell teremteni az orszá­gos és a helyi érdekek össz­hangját. Ügy, hogy Szentend­re ne legyen kirakatváros. Ugyanakkor el kell ismerni a művészeti élet értéket teremtő szerepét. Az idegenforgalom feltételeit úgy kell megterem­teni, hogy előnyeiből a helybe­liek is részesüljenek. A jövő évtől kezdve előrelát­hatólag a városé lesz az adó, de nyíltabbá kell tenni ezek csatornáit. A kereskedelmi en­gedélyek kiadásakor a na­gyobb nyilvánosság mellett pontosabban fel kellene mér­ni a mai valóságos igényeket. A túlzott lemaradást egyszerre és gyorsan nem lehet ledolgoz­ni. Abban kellene megegyezni, hogy először az izbégi rész kap­jon iskolát, megfelelő boltokat. Utána helyes, közösen eldön­tött rangsor szerint oldanák meg a többi gondot ★ A főtéren most bécsi és bu­dai mintára konflisfogatok áll­dogálnak. Egyikük tulajdono­sánál érdeklődöm a vdteldíj fe. lől. Azt mondja, majd meg­egyezünk. Mivel az ilyen „meg­egyezéshez” nem értek, a sé­takocsikázás elmarad. Kovács T. István Hatsonkás szuperkan Túljutott a kritikus idősza­kon, s most már valószínű­leg életben marad az a hat­lábú és négyheréjű kandisznó, amely tizenöt héttel ezelőtt jött a világra a Komárom megyei Szákszenden, Lete- nyei Mihály autóbuszvezető portáján. Az állat végtagjai rendhagyó módon helyezked­nek el,' hátul négy, elöl két lá­ba van. A süldő idegrendszere össze tudja rendezni a végta­gok mozgását, mert minden nehézség nélkül közlekedik. A „hatsonkás” malacnak, amely szépen fejlődik és már elérte a negyven kilót, igen sok látogatója van a laikusok és a szakemberek közül. Az utóbbiak véleménye szerint az anatómiai rendellenesség­gel világra jött állatok álta­lában néhány hét múlva el­pusztulnak, a szákszendi szu­perkan viszont már túlélte a kritikus határt. Letenyei Mihály portáján nem ez az első anatómiai cso­da. A mostanit, a hatlábút világra hozó hatalmas testű emsétől korábban egy kétfejű malac született, de az mind­össze egy hétig élt Nyomdatechnikai okok miatt a szokásos kék helyett fekete fejléccel, de annál színesebb tartalommal megjelent a Kis- dunatáj legújabb száma. A nyári hónapokban két össze­vont kiadással jelentkezik, mert az úttörők által terjesz­tett lapot a vakáció miatt nem tudják eljuttatni az olvasók­hoz. A június—júliusi szám lírai riportot közöl Lakihegyről, az illegális faluról, ahol ma már engedéllyel épülnek a házak — hiszen néhány éve Sziget- szentmiklóshoz tartozik a tele­pülés — de a sok évtizedes hátrányt aligha dolgozzák le egvhamar. Színesedik a politikai palet­ta címmel a városi HNF kö­zelmúltban újraválasztott tit­kárával, Tóth Jánossal közöl beszélgetést a lap arról, hogy milyen alternatív szervezetek alakultak Szigetszentmiklóson és környékén. Az írásból meg­tudhatjuk, hogy van erős Celladam a patikában Hoszas huzavona után végre árusítják a gyógyszertárak a Celladam cseppeket. Felvételünk a Bartók Béla úti gyógyszer- tárban készült. MDF, Dunaharasztin zászlót bontott a Szabad Demokraták Szövetsége, a cigányok pedig demokratikus szövetségbe tö­mörülve kívánnak küzdeni jogaikért. De éled a Kisgazda- párt és szerveződik a FIDESZ is. A lapból kitűnik, hogy a terjesztést végző gyerekek is hű olvasói a Kisdunatájnak amely a Szerkeszti az olvasó című rovatában pályázatot hirdetett a vakációzó diákok­nak, kérve őket, írjanak me­séket, illetve vessék papírra legérdekesebb szünidei élmé­nyeiket. Beszámol a lap a kö­zelmúltban Szigetszentmikló­son megrendezett nemzetközi egyházi zenei fesztiválról. A nyári lapból sem marad­hatott ki a kóborkutya-ügy. A kivert ebek bizony sok bosszú­ságot és riadalmat okoznak a Kis-Duna környéke valameny- nyi településén, de különösen a miklósi lakótelepen. A Kis kutya, nagy kutya hiába ugat című írásban a városi gamesz vezetője számol be a kutyamentesítés nehézségei­ről. Tudósít a lap arról, hogy megalakult Szigethalomért társadalmi szövetség, illetve, hogy bank rt-ben dolgozik a Kisdunamenti Munkás Taka­rékszövetkezet. Üjabb fejezetével jelentke­zik Vöő Imre, helytörténész rovata, a Krónikalapozgató, amely ezúttal Halásztelek múltját meséli el. Nagy vára­kozással tekintett mindenki a januárban alakult Szigetszent- miklósi Rendőrkapitányság működése elé. A rend őrei az eltelt néhány hónap alatt 700 ügyben jártak el, erről is ol­vashatnak a Nincs gazdája a színes tévének című írásban. De, senki ne gondoljon vala­miféle száraz statisztikai ösz- szegzésre. Igazi sztorikat közöl a cikk. S aki elolvassa, azt is megtudhatja, nyuszit vagy mást találtak a rendőrök a HÉV-állomás melletti bokor­ban. Árvifák ufón hiteltörlesztés Félév előtti Ikarus-gondok Az Ikarusnak a második félévben körülbelül egyhavi termelésére. 1400 járműre nincs még megrendelése, mert a magyar autóbuszok legna­gyobb vásárlójával, a szovjet partnerrel mindeddig nem kö­tötték meg a szerződést. Mint ismeretes, néhány hónapja z-3. napos leállásra kényszerült a gyár kollektívája, miután az Ikarus árvitába keveredett legfontosabb részegység beál- lítójával, a Csepel Autógyár­ral, amely akkor felfüggesztet­te az alvázak szállítását. Az Ipari Minisztériummal is a bankokkal folytatott tárgyaló­tok eredményeként lényegében az Ikarus 250 millió forintos refinanszírozási hitelhez ju­tott, melyet a gyárnak néhány héten belül vissza kellene fi­zetnie. A beszállító hazai vál­lalatok áremeléseit viszont a buszgyár továbbra sem tudja érvényesíteni a szovjet ex­portárakban. Ezáltal a terme­lés súlyos veszteségeket okoz a vállalatnak. Mindez a második félév küszöbén ismét feszült­ségeket okozhat az Ikarusban. A buszgyár és a hazai partne rek közötti árproblémák áthi­dalására az Ikarus többféle javaslatot tett, például rész­vénytársaság alapítására a Csepel Autógyárral és a Mo- gürttel. Változó helyzet, másfajta igények Lengjen a nemzet lobogója Külföldi országokban járva tapasztaltam, milyen sokat ad­nak a városok vezetői a lo­kálpatriotizmusra. Svájcban tűnt fel először, hogy a köz­épületeken szinte mindig ott leng a nemzeti lobogó is. Nincs ebben semmi naciona­lizmus és egyéb túlzás. Az összetartozást jelképezik a zászlók, a városcímerek. Tények csokra Bizonyára így gondolják ezt a Hazafias Népfront Du­nakeszi Városi Bizottságának tagjai is. Záhorszki Árpád titkár ugyanis arról beszélt a nemrég lezajlott küldöttérte­kezletük után, hogy talán szó­ba hozzák: a tanácsháza hom­lokzatán lengjen ott mindig a nemzet háromszínű lobogója. Méltányos óhaj, becsülen­dő szándék az is, hogy az ut­cák, terek bár tiszteletre mél­tó — de idegen és ismeretlen — személyek emlékét őrzik sokfelé. Ám nem jutott egy tér. egy középület a település régen köztiszteletben álló, a közösségért cselekvő, alkotó helybeliek tiszteletére. Pedig ezt érdemelné Lányi Ferenc Is, a vagongyár, a mai MÁV Jár­műjavító Üzem alapítója. Az­tán kárpótolni kell valahogy a Budapest—Szob vasútvonal­tól keletre eső területek itt született lakóit, akik valaha alapiaknak mondhatták ma­gukat. Ám a két község egye­sítésekor senki sem kérdezte meg őket: helyes-e, ha szülő­falujuk neve eltűnik a térkép­ről. s azon már csak Dunake­szi szerepel az egyesítés után? Ilyen és hasonló témák is szerepelnek az országos kong­resszusra készülő HNF helyi testületéiben. Keresik a he­lyüket, helyre teszik a dolgo­kat. Mint Záhorszki Árpád el­mondta: a város tíz körzeti bizottságából érkezett küldöt­tek azt egyetértőén nyugtáz­ták a beszámoló hallatán, hogy a korábbi viszonyok közt is jó mérleg alakult ki a cse­lekvésről. Annak mondható, hogy a lakosság segítő közre­működéséből három év alatt 93 millió forintnyi társadal­mi munka értékével gyarapod­tak, 21 ezer méter hosszú jár­da épült az utcákon. Közös munka árán került a föld alá 36 kilométernyi gázvezeték. A Fogyasztók Tanácsa nagy gondot fordított a lakosság érdekeinek védelmére. Tavaly részletekbe menő célvizsgálat­tal alkottak képet a gyermek­élelmezésről, és tettek javasla­tokat a színvonal javítására, A dunakeszi parlagföldek szétosztása sok örömet oko­zott a panelházakban szoron- góknak. Négyszáz család ka­pott ilyen hobbitelket. A kertbarátklub mára ezer ta­got számlál. Mindezek leta­gadhatatlan tények. Ám a változó időben változnak a követelmények is. A jövő programja A hozzászólásokban elhang­zó érvek meggyőződéssé erő­södtek a testületben. A titkár ma már nyugodtan beszélhet többes számban, amikor azt mondja: független szövetség­teremtő HNF-re van szük­ség. Minden városunkért dol­gozó közösség csapatmunká­jára, legyen az párt, egyház, vagy más szervezet. Csak azt kell nézni, hasznos-e a köz­reműködése, a közösségterem­tésben, a hátrányos helyzetű embercsoportok, egyének sor­sának javításában. És ami szintén fontos: legyen a nép­front a hagyománytisztelők, az értékeket felismerők és meg­őrzők közéleti fóruma. Legye­nek tagjai minden kis és nagy ügyben szószólói a lakosság­nak. Arról, hogy például milyen legyen ezután a tanácshoz va­ló viszonyuk, a népfrontvezető így nyilatkozott: — Együttműködünk minden kérdésben, a lehető legjobb emberi szándékkal. Ám, ha szükséges lesz, keményen bí­ráljuk. A jövőben csak az arányos városfejlesztést támo­gatjuk. Véleményünk szerint a várossá nyilvánított Duna­keszin egyes részek elmarad­tak. Köztük többet kell tenni a város és Üjpest között ki­alakult szabadságligeti lakóte­lepért. Ezt mondhatjuk az északi terület, a Duna közelé­ben fekvő Rév dűlő ügyében is. Nem vagyunk elégedettek a köztisztasággal. A megoldás­ról saját elképzelések kidol­gozására törekszünk. Az sem mindegy, hogy milyen az ál­lampolgárok közérzete. Ottho­nosabbá tehetjük lakóhelyün­ket, ha rendbe tesszük a sza­badidőparkunkat, ha kezde­ményezők leszünk itt, a nagy folyó mellett a vízi sportok el­terjesztésében. Saját állás­pontunk van az ivóvízkészlet védelmével kapcsolatban. A kertvárosi részben segítjük a csatornaépítés folytatását, mint az urbanizáció egyik fontos feltételét. A küldöttértekezleten az is szóba került, hogy talán ne­vet kellene változtatni Ezzel is ki kéne fejezni a megújho­dás szándékát — vélték né- hányan, de az elhatározás függőben maradt. Sorrendben ugyanis nem ez a lényeg, hanem a tartalom. Lakást a fiataloknak! Tekintélyre és népszerűség­re akkor tehet szert Dunake­szin is a HNF, ha elhatározá­sai nemcsak a deklaráció szintjén maradnak meg. Az a gondolat egyelőre az egész vá­rosban népszerű, hogy komo­lyan meg akarják vizsgálni hogyan, milyen források át csoportosítása révén lehe mégis tanácsi, vagy bármilyer más bérlakásokat építeni ' Azért, hogy a fiatal családok otthont teremthessenek maguk nak. Ez az ifjúságpolitika ieg sarkalatosabb pontja. Csak ezután következik az, ami semmilyen korban sem érde­mes elhanyagolni. Ez a műve­lődés. Az eddig is eredményes honismereti programot gazda­gítva, feltételeit javítva, a vá­rosi rangra emelkedett Duna­keszin elérkezettnek látják az időt egy helytörténeti gyűj­temény létrehozására. Az ér­telmet, az érzelmeket egyaránt befolyásolhatja a szűkebb ha­za mélyebb ismerete. Ettől a szándéktól nem áll messze az elődök tisztelete, a kegyelet sem. A második vi­lágháború dunakeszi áldoza­tainak emlékművet kell állí­tani — mondták ki a nép­frontosok. Bíznak banne, hogy céljukat sokan fogják támogatni. K. T. k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents