Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-16 / 140. szám

4 xgßyian 1989. JŰNIUS 16., PÉNTEK rA Végtisztesség napjának előestéjén Szentendrén Emlékező kiállítás Szentendrén a szervezők, a rendezők úgy időzítették kiál­lításukat, hogy azt Nagy Imre és sorstársai gyászszertartásá­nak előestéjén, június 15-én nyissák meg. A meghívókon jelzett, hivatalos megnyitó előtt már jóval tárt ajtók fo­gadták a Vajda Lajos Stúdió pinceműhelyébe betévedőt, Ahhoz, hogy a tárlat ön- szerveződő alapon létrejöjjön, a felhívást — ahogy Aknay János, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Pest megyei szervezetének ügyve­zető titkára, szentendrei mű­vész elmondotta — még UP9. május 24-i dátummal lüggesz- tették ki a stúdió bejárasánál. Az önszerveződő alap eboeo az esetben nem kevesebbet je­lentett, minthogy minden ki­állító kétszáz forinttal járult hozzá a meghívók, s a plaká­tok költségeihez. A szervezők — Aknay János, Kis Tóth Ferenc, Beleznai Péter — ti­zennyolc művészt hívtak meg a tárlatra. Arra a tárlatra, amellyel saját megfogalmazá­suk szerint az 1956-os forra­dalom és szabadságharc vér­tanúinak emléke előtt kíván­nak tisztelegni. A maguk sajátos eszközeivel, látásmód­jával mementóként irányítva rá a figyelmet arra az örök Vizsga emberi óhajra: soha többé ha­sonlót! Mértéktartó rendezés, szim­bolikus formában megálljt parancsoló alkotások — di­csérik a kiállítás főkoordiná­torát, dr. Hahn Ferenc mű­vészettörténészt, s a tizen­nyolc művészt. Mindenki a legjobb, legigényesebb mun­kájával jelentkezett a tár­laton, mely jellegét tekintve nem sematikus. Az alkotások döntő többsége nem erre az alkalomra készült, jóval ko­rábban született. A pálya legelején lévő stú­diótag éppúgy kiállít, bemu­tatkozik, mint a művész pro­fesszor. Nem kifejezetten, s csak a Vajda Lajos Stúdió tagjai szerepelnek a kiállítá­son. Szigetszentmiklósról, Bé­késcsabáról, Pilisszántóról, Ráckevéról küldték alkotásai­kat az ott élő művészek, s természetesen a szentendreiek is. Az Erdélyből áttelepült művész éppúgy jelentkezett a tárlaton, mint a legutóbbi ve­lencei biennálé díjazottja. Háromszáz meghívót küld­tek szét az emlékeztető ki­állítás megnyitójára, amelyen tegnap Alexa Károly író, a Hitel című lap főszerkesztő­helyettese mondott beszédet. Nem az alkotásokat minősít­ve, hanem a szándékot, ame'y ezt a kiállítást — június 15— 25. között — egybehívta, ös­szekovácsolta: tisztelgés nein- izetünk közelmúltjának már­tírjai előtt, a végtisztesség napjának előestéjén. Varga Edit Az Erkel Színházban június 15-én tartották a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera­tanszakos hallgatóinak vizsga- előadását. Képünkön: Ulbrich Andrea Tanár lesz a tanítványból Ragtime és kardtánc Mostanában fejeződtek be az év végi vizsgák a ceglédi zeneiskolában. A záró hang­versenyek előtt nagy izgal­makkal folytak a próbák, Né­ha-néha ezek igen kellemes pillanatokkal is telítődtek Solymosi Sebestyén klarinét szakos növendékeinél. A kedves perceket az az al­kalmi együttes szerezte, amely örökzöldnek számító ragtime- okat játszott egyéb fúvósok és zongora, dob kíséretével. A klarinétosok növendékhang­versenyén különlegességnek számított egy klárinét kettős- verseny bemutatása is. A gyerekek oly nagy szere­tettel adták elő ezeket a da­rabokat, hogy szinte követel­ték maguknak az újabb sze­replési lehetőséget. Nagy ■ örö­mükre felléphettek a zongo­ristáik — Hacheleva Ludmilla tanárnő tanítványai — év vé­gi hangversenyén, még Hacsa- turján Kardtáncát is bemutat­ták. Remek hangulatot terem­tettek a zeneiskola zsúfolásig megtelt hangversenytermében. Kellemes meglepetésként hatott Pusztai Virág zongora- játéka. Ö szintén Hacheleva tanárnő növendéke volt. Íze­lítőképpen Chopin g-moll bal­ladáját adta elő leendő diplo­makoncertjéből. Ezt a nehéz művet, amelyben a gyors zongorabillentyű-érintések után felszökkenő trillákat azonnal lassú, ünnepélyes ak­kordok követik, igen szép, ér­zelemgazdag tolmácsolásban hallhattuk. Ám nemcsak a zeneiskolai növendékek, hanem a szakkö­zépiskolások és a főiskolások körében is a nagy és izgatott készülődések időszaka ez. Ilyenkor van a diplomahang­versenyek ideje. Cegléden a zeneiskola veze­tősége évek óta lehetőséget ad volt növendékeinek az ismé­telt bemutatkozásra. A hajda­ni diákok már nagyobb szak­mai és zenei tapasztalattal, de ugyanolyan megilletődötten léptek a hangversenyterem do­bogójára, mint régen. A még hátralévő vizsgák után, ősz­től. négyen már tanárként tér­nek vissza ide. Pusztai Virág, a Zeneművé­szeti Főiskola szegedi tagoza­tának zongora szakos hallgató­ja. — Minden vizsgázónak köte­lező bemutatni egy teljesfiech- művet, egy klasszikus formá­jú Szonáta tételt, egy románti- kus darabot és egy XX. szá­zadi kompozíciót. Delley Jó­zsef tanár úrral megbeszél­tem, hogy melyik darabot sze­retném játszani. Végül ennek alapján állítottam össze a mű­sort — mondotta. — A zongora zenei minde­nesnek számít a hangszerek között, amellett, hogy népsze­rű szólóhangszer is. — Igen, hiszen a hangszer a kifejezőképessége révén a különböző dinamikai és érzel­mi árnyalatok bemutatására kiválóan alkalmas — válaszolta Pusztai Virág. — Többek kö­zött erre is szeretném megta­nítani leendő növendékeimet. Remélem, abból a sok kedves biztatásból is átadhatok majd valamit, amit annak idején és most is Hacheleva Ludmilla tanárnőtől kaptam. Borsos Hedvig Zsámbéki szombatok-Nyolcvan vödör levegő Hetedik alkalommal csendül föl a hétvégén a Zsámbéki szombatok szignálja a rom­templomnál. Bicskei Gábor és Mátyás Irén minden fogadko­zását feledve ismét belevá­gott a programsorozat szer­vezésébe. Annak ellenére, hogy évről évre jobban bele­fáradnak a pénzszűke szülte nehézségekbe. A játékok ren­dezésére ma sem tudnak töb­bet fordítani, mint évekkel ezelőtt, az árak pedig roha­mosan emelkednek. Látszik ez a programon is; no nem a színvonalán, inkább á jelle­gén. Jóval kevesebb „igazi” nagy színházat tudnak meg­hívni Zsámbékra. A főszerep a kisebb amatőr vagy félpro­fi társulatoké. Ez önmagában persze nem baj, ha ezek az előadások igé­nyesek és színvonalasak. Már­pedig azok, mert Bicskei Gá- borék látatlanban nem vesz­nek semmit. S hogy ők isme­rik közönségük ízlését, igé­nyét. azt mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt hat esztendő sikerei. A hat évad során egyébként összesen 153 rendezvényük — színházi elő­adások, hangversenyek, kiál­lítások, gyermekműsorok, folklórestek — volt. S most szombaton újabbakkal folyta­tódik a sor. Ezúttal hat alka­lommal várják a látogatókat Zsámbékra. Az első hétvégén Qeuneau Stílusgyakorlatok című kaba­réját mutatja be a Debreceni Csokonai Színház társulata. Rá egy hétre a Pinceszínház tár­sulata mutatkozik be Vérszi­poly című horrorparódiájával. Ezt a következő szombaton egy bohóctréfába oltott ab- szurdoid játék követi. Lezsák Sándor Nyolcvan vödör leve­gő című darabja, társítva Esz- tcrházy Péter Töredék-évei, ami a szerző Kis magyar por­nográfia című kötetéből ké­szült. A két művet a Térszín- színház társulata' állította színpadra. Színházi csemegének ígérke­zik — július 8-án — a GNM Szinitanoda előadásában Ber­told Bercht darabja, a Koldus­opera, amit Gór Nagy Mária és Mensáros László által taní­tott 16-17 éves fiatalok visznek színre. Üj társulat is bemu­tatkozik : a közelmúltban szerveződött Pest Megyei Já­tékszín Csokonai Karnyóné és a két szeleburdiak című játé­kát adja elő. Minden bizony­nyal nagy érdeklődésre tart­hat számot az utolsó szombat — július 22. — bemutatója. A debreceni Alföldi Színpad a Tündérkert című pódiumjá­tékkal látogat Zsámbékra. A darabot erdélyi magyar költők verseiből és az ottani magyar lapok Ceausescuról szóló idé­zeteiből állították össze. Egyet feltétlenül érdemes ki­emelni a rendezvénysorozat kiállításai közül is: július 1- jén Kass János Faludy-illuszt­rációit láthatja a közönség a művelődési házban. S egyben találkozhat is Faludy György- gyel, s részleteket hallhat a szerző Test és lélek című mű­fordításkötetéből. M. N. F. KORFORDULÓ Százados fák alatt Házaspároknak külön épületszárnyat alakítottak ki a tápiószentmártoni szociális otthonban, amely csodálatos környezetben, szépen gondozott ősparkban fekszik (Erdősi Agnes felvétele) Zsámbékhoz fiizték a szálak Megvalósult ifjúkori álmok Amikor az ember a nyugdijkorhoz közeledik, különös gon­dok foglalkoztatják. Nyomasztó, hogy az évtizedek során meg­szokott munkarendből kiszabadulva mivel telik majd az idő. Másrészt felrémlik, mennyi a restancia, mi mindenre nem ke­rült sor a munkásévek alatt. Eltervezi, mit fog elolvasni, mit csinál a barkácsmühelybcn, mik is az elmaradt intéznivalók. Sokan azonban úgy gondolnak a nyugdíjasévekre: végre al­kalom nyílik az ifjúkori szenvedélyek, hobbik kielégítésére. A zsámbéki Páti'Nagy Ele­mér, aki sok évtizedet töltött el á Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Tanszékén és docensként ment nyugdíjba, már jó előre el­képzelte, hogy a hivatásától el­térő feladatainak szenteli majd az idejét. Fél évszázaddal ezelőtt, ami­kot- az érettségi bizonyítványt kézhez kapta, a régészet von­zottá. A söi’sa, a körülmények azonban úgy hozták, hogy az agrártudományok szolgálatába állt. A régi szenvedély — a múlt kutatásának igénye — azonban egy pillanatra sem múlt el. Nos, amikor nyolc esztendő­vel ezelőtt nyugdíjba vonult, elhatározta, hogy szabadidejét két célnak szenteli. Tovább fog­lalkozik a pillangósok termesz­tésével, kutatja Zsámbék tör­ténetét, egyben feldolgozza a valaha nemzetközi hírű tudós, Johannes Sambucus életútját. Itt született az egykori tudós, akinek édesapja vagyonát Nagyszombaton elvesztette, Zsámbékon telepedett le. Páti Nagy Elemérnek hatal­mas könyvtára van, amelyben sok könyv és más irat foglal­kozik Johannes Sambucus tör­ténetével. Páti Nagy Elemér kutatásai során megállapította, hogy a Sambucus név egyér­telműen arra mutat, a tudós nevével is utalni kívánt zsám- béki eredetére. Ez a helytörté­neti szempontból érdekes fel­Találkozó a múzeumban A Pest Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat nyugdíjas­bizottsága jó kapcsolatot tart valamennyi régi dolgozójá­val. A 425 idős PVCSV-s kö­zül különösen azokra figyel­nek, akik egészségi állapotuk miatt szorulnak rá egykori munkatársaik segítségére, tá­mogatására. Tavaly 350 ezer forint gyors­segélyt osztottak ki. Többek­nek rendszeresen adnak pénzt gyógyszerekre. Részben egész­ségügyi, részben üdülési szol­gáltatásként a múlt eszten­dőben 50 nyugdíjast küldtek gyógyüdülőbe — többek kö­zött Zalakarosra, Gyulára, Hajdúszoboszlóra. A zalaka- rosi szálloda építését a válla­lat dolgozói társadalmi mun­kájukkal segítették. Viszonzá­sul kaptak az épületben két szobát, amelyet rendszeresen a nyugdíjasok rendelkezésére bocsátanak. Nagy segítséget jelent a még munkaképes időseknek, hogy közülük kétszázan a vál­lalatnál dolgozhatnak nyug­díj mellett. A hagyomány­nak megfelelően az idén jú­nius 14-én Is megrendezték a szokásos nyugdíjas-találkozót. A jó hangulatú programon másfél százan vettek részt. A kora délelőtti órákban a, Me­zőgazdasági Múzeum előtt ta­lálkoztak. A múzeumban két órát töltöttek, majd autóbusz vitte a társaságot a közeli Néphadsereg Házába, ahol meghallgatták a vállalat igaz­gatójának tájékoztatását az elmúlt esztendő munkájáról. Ezt követően ízes ebédet szol­gáltak fel számukra, majd rangos művészek közreműkö­désével vidám műsorral ked­veskedtek a találkozó résztve­vőinek. fedezés tovább ösztönözte a ku­tatót, hogy megismerkedjék Johannes Sambucus életútjá- val. Megállapította, hogy Sam­bucus már nyolcesztendős ko­rában nagy érdeklődést muta­tott a tudományok iránt. Bizo­nyos feljegyzések arról tanús­kodnak, hogy a fiatal gyerek már könyvtárszervetzésset^iog- lalkozott. Pályája később ma­gasra ívelt. Egyebek közt arról is érdekes dokumentumok ma­radtak fenn. hogy ifjúkorában eljutott Páduába, ahol Oláh Miklós esztergomi érsek uno­kaöccsének, Bóna Györgynek volt a házitanítója. Olyan ada­tokra is rábukkant Páti Nagy Elemér, amelyek szerint Jo­hannes Sambucus egyes mun­káit Sámboki János néven ír­ta alá. Ez szintén azt bizonyít­ja,' hogy erőteljesen élt az 1500-as években működő tu­dósban az atyai ház iránti tisz­telet. Páti Nagy Elemér kutatásai­val a geográfiai ismereteket is gazdagítani kívánja, mert1 azt igyekszik kibontani, hogy év­századokkal ezelőtt hogyan alakult ki Zsámbék. A nyugdíjasesztendők Páti Nagy Elemérnek meghozták azt az örömöt, hogy megvaló­sítsa ifjúkori vágyait. Lám, az időskor — ha megfelelő célo­kat tűzünk magunk elé — ko­rántsem jelenti az élet peremé­re sodródást. ICasznár Zoltán Jó tudni a nyugdíjasoknak Közgyógyellátás-igazolás A gyógyszerárak jelentős emelése nagy gondot jelent az alacsonyabb nyugdíjból élő idős embereknek, akiknek — koruknál fogva — a szoká­sosnál több medicinára van szükségük. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium a közelmúltban kiadott rendelkezése arról in­tézkedett, hogy a már régeb­ben is közgyógyellátásban ré­szesülők mellett a kedvez­ménnyel élhetnek a kisnyug­díjasok is. A minisztérium illetékes osztályán , szerzett informá­ciónk szerint a közgyógyellá­tás méltányosságból kiterjeszt­hető a havi 3500'forint körüli nyugdíjasokra is. Mit tegyen az, aki a segít­séget igénybe kívánja venni? A lakóhely szerint illetékes tanácshoz kell fordulnia, ahol a nyugdíjszelvénnyel igazol­hatja a rászorultságot. Az esetek .túlnyomó többségében ott azonnál megkaphatja az igazolást. Előfordulhat azon­ban, hogy a kérelem után a tanács környezettanulmányt végez. Ez esetben az igazol­vány kiadására csak ezután kerülhet sor. Nem kötelező, de előnyö! lehet, ha a kérelmező körzet orvosa igazolja, hogy a; igénylő több betegségben szén' ved, ezért különféle gyógysze1 rekre van szüksége. Jó tudni azt is, hogy a köz gyógyellátási igazolvány eg esztendőre szól. Akiknek a orvos igazolja, hogy tartós be tegségben szenvednek, ezéi folyamatos gyógyszerszedésr van szükségük, korlátlan ide re szolgáló közgyógyellátá: igazolást is ki lehet adni, A okmány ellenében nemcsak a ingyenes gyógyszerellátást tarthatnak igényt a betege! hanem gyógyászati segédes; közre, sőt fogászati ellátási is. K. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents