Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám
HARMADIK NAP A PARLAMENTBEN és szükséges az is, hogy az érintett szocialista országok mindegyike kész legyen velünk az együttműködésre a tények feltárásában, a történelmi források felkutatásában. Ma már tudjuk: az ítélet az akkor érvényben lévő törvények szerint is jogsértő volt, s tartalmazott koncepciós elemeket. És ez nem is lehetett másként, mert az ítéletet megalapozó politikai koncepciót jórészt nem Magyarország határain belül alakították ki. Nagy Imrét ugyan kivégezték, de az 1953-as, Nagy Imre- kormányprogram több kezdeményezése lényegében megvalósult. Annak szemlélete élt tovább az 1968-as reformban, a különböző reformtörekvésekben. Én nem tudok Nagy Imréről beszélni Kádár János nevének említése nélkül. A két kiemelkedő politikus életútja, pályaíve ugyanis tragikusan összekapcsolódik. Ezt az összekapcsolódást több ponton sűrű homály fedi, számos nyom kifelé vezet az országból, a kommunista pártok akkori vezetése felé. Ma még tehát sok mindent nem tudunk. Az viszont biztos: az elmúlt 30 évet Kádár-korszakként tartja számon a magyar és a nemzetközi közvélemény. Ez a korszak — eredményeivel és fogyatékosságaival együtt — olyan reformokat is eredményezett, amelyek lehetőséget adnak egy békés, rendezett modellváltásra. A mi közös felelősségünk, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk. A politikus pályaíve rendszerint sajátosan alakul. Kádár Jánosé — mint első titkáré — tragikusan indult, amelyet aztán fellendülés követett. Ez azután megtört és elhúzódó válságokba torkollott, ami még most is tart. Személyisége, történelmi szerepe teljes horizontú értékelés alapján kerül majd megállapodott helyre. Történelmi helyének kijelölésében a vádaskodás, a pillanatnyi politikai előnyszerzésnek alárendelt ítélkezés nem játszhat szerepet. De térjünk vissza a közeli napokra, mikor az egész ország figyelme Nagy Imre és társai temetése felé fordul. Engem, mint a kormány elnökét a végtisztesség megadásával kapcsolatban számos belső és külső kötelezettség vezérel, A kormányzat mindent megtesz azért, hogy június 16. a nemzeti megbékélés szimbóluma legyen. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Nagy Imre és társai olyan végtisztességben részesüljenek, amely az európai kultúrkör szokásai szerint minden magyar embert megillet. Ebben a szellemben gondolkodnak az egyházak vezetői is, amint erről a tegnap velük folytatott megbeszélésen is meggyőződhettem. Legyen a megbékélés napin A kormány megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a Nagy Imre-per anyagainak tanulmányozása alapján a legfőbb ügyész a bűnügyben kifejthesse jogi álláspontját. Erre a közeljövőben — még a temetés előtt — sor kerül, amelynek nyomán megtörténhet a jogi és ezzel lényegében a politikai rehabilitáció. Mindezek alapján úgy járulhatunk a ravatalukhoz, hogy fejünket a magyar kormány egykori miniszterelnöke, államminisztere és hadügyminisztere előtt hajtjuk meg. És közben gondolnunk kell a koncepciós perek, a törvénv- telenségek áldozataira is. Politikai-jogi rehabilitálásuk együttes kötelességünk, ezért megfontolásra ajánlom az Országgyűlésnek egy, az ártatlanságukat kimondó törvény megalkotását. A kormány ilyen irányú törekvéseit és szándékát jól tükrözi a mostani ülésszakunkon már elfogadott törvény, miszerint a jövőben politikai cselekményekért halál- büntetés nem szabható ki. A június végén kezdődő ülésszakon pedig előterjesztiük a büntető törvénykönyv államellenes bűncselekményekkel foglalkozó fejezeteinek megváltoztatását. Június 16-a legyen a kegyelet, a gyász napja, és csak rajtunk múlik, hogy a nemzeti megbékélés napjaként fogunk-e visszaemlékezni rá Én hiszem, hogy így lesz! Csak rajtunk múlik, hogy az a korszak, amely 1956-ban nemzeti tragédiával kezdődött, ne nemzeti tragédiával végződjön, hanem békés, rendezett átmenet keretében kerüljön meghaladásra. Csak így juthatunk múltunkban kiegyezésre, s csak ily módon fordulhatunk a jelen és még inkább a jövő feladatai felé! — mondotta befejezésül Németh Miklós miniszterelnök. Mellőzik az újabb pénzügyi beavatkozást Az 1989. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot indokolva Békési László pénzügyminiszter kifejtette: az állam évek óta többet költ annál, mint amennyit a gazdaságban létrehozott jövedelmek megengednének. Ezt csak a gazdasági teljesítmények növelésével és az állami kiadások csökkentésével lehet feloldani. A költségvetés jövedelmei a gazdaság és a lakosság adóterheinek növelésével nem emelhetők. Sőt, fontos érdek az adóterhek fokozatos csökkentése. A pénzügyminiszter a kormány nevében arról biztosította a parlamentet, hogy az év hátralevő részében a kormány ismételt beavatkozást nem tervez. Ám ameny- nyiben az előterjesztett intézkedések a negatív folyamatok megállítására nem elégségesek, további kiadást csökkentő intézkedésekre kerül sor. Ez nem a lakosságot sújtó áremeléseket, vagy az eredményesen gazdálkodók adóterheinek növelését, hanem az állami kiadások további csökkentését jelenti. Békési László elmondta: a csomagterv, amely nem helyettesíti a kormány hárommi nagyberuházások terheit is. Jelenleg hat ilyen beruházás van folyamatban, ötöt pedig előkészítenek. Idén 13 milliárdos irányzott elő erre a népgazdasági terv, és várhatóan 11 milliárd kerül fel- használásra. Ebből 2,1 milliárd forintot a költségvetés fedez, közel 9 milliárdot a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott hitelek finanszíroznak. A hat nagyberuházás közé tartozik az észak—déli metró Árpád híd és Szilas-patak közötti szakaszának építése, a Mecseki Ércbánya Vállalat szinttartó beruházása, a Budavári Palota rekonstrukciója keretében a Sándor-palota külső helyreállítása, a mecseki kokszolhatószén-termelés fejlesztése, a Paksi Atomerőmű első ütemének lezárása, valamint a bős—nagymarosi vízlépcső építése. Előkészítés alatt áll a lágymányosi Du- na-híd, az új Nemzeti Színház, a Dél-Buda—Rákospalota közötti metró, a Paksi Atomerőmű bővítése, és a dubicsá- nyi bányanyitás előkészítése. A jamburgi és a tengizi beruházás egyelőre nem terheli az államháztartást. A pénzügyminiszter ismertette, hogy a védelem, s annak részeként a munkásőrség támogatásának újabb, több mint 10 százalékos csökkentése már elkerülhetetlenné teszi új védelmi koncepció kidolgozását. A hadimegrendelések csökkentése DR. VONA FERENC újabb vállalatok és munkahelyek megszűnésével jár majd. Év végéig akár 6-8 ezer munkahely is megszűnhet. Ezekről az emberekről a foglalkoztatási alap képes gondoskodni. A vitában felszólaló képviselők többféle véleményt hangoztattak a csomagtervvel kapcsolatban. Egyesek szerint nem alkalmas arra, hogy a megoldatlan gondokon segítsen. Akadt, aki , a kormány munkáját egyszerűen naivnak minősítette, utalva az autópályadíj, illetve a lakásalap kérdésére. Többen is felvetették a kihasználatlan állami és egyéb létesítmények sürgős hasznosítását. Elhangzott, hogy nem szerencsés a bűnüldözésre szánt összeget egy kalap alá venni más BM-feladatokkal. Elsősorban a gazdasági vezetőként dolgozó képviselők körében aratott helyeslést, hogy a költségvetési kiadások csökkentése és nem a vállalatok adóterheinek növelése lesz az egyensúly javításának eszköze. Ugyanakkor javasolták, hogy hozzanak gazdaságélénkítő és vállalkozást segítő intézkedéseket — még az átfogó gazdasági reformprogram megkezdése előtt. Azt is javasolták a kormánynak, hogy tárja fel az alacsony kapacitáskihasználás valódi okait. A felszólalók között volt dr. Vona Ferenc (16. vk., Ráckeve). A decemberi ülésszakon rossznak neveztem a költség- vetést, azt javasoltam, ne fogadják el, de azért szavazzuk meg. Kényszerű játék volt ez a szavakkal. így ■»-gondoltam kifejezni azt a paradox helyzetet, amibe az Országgyűlés belekerült. Mostanra bebizonyosodott, amit akkor is tudnunk kellett volna: hiába dugjuk homokba a fejünket, az idő szele elfújja a homokot, s így még az illúziója sem marad meg annak, hogy nem látjuk a közelgő veszélyt. Elfogadtunk egy rossz, életidegen költségvetést, s most itt az újabb keserű pohár: fogadjunk el még rosszabbat. Attól tartok, túl vagyunk azon a ponton, hogy döntsünk a költség- vetésről. A költségvetés fog dönteni rólunk. Mert milyen törvény az, amelyet mi magunk sem tudunk betartani? Most az a feladatunk, hogy leszavazzuk decemberi önmagunkat. Nem lesz nehéz, már akkor sem értettünk egyet önmagunkkal. A legkevesebb, hogy beismerjük a vereségünket. És még azt sem mondom, hogy a költségvetés készítői becsaptak bennünket. Mi, elhittük, mert el akartuk hinni, hogy a 20 milliárdos deficit tartható. Azért akartuk elhinni, mert úgy tudtuk, hogy ennél több nem viselhető el. Most 50 milliárd körül járunk, és ezt is el kell viselnünk. Azt olvasom a csomagtervben, hogy annak „megvalósítása csak az Országgyűlés döntése alapján és támogatásával lehet eredményes.” Ez nagyon megtisztelő, szépen is hangzik, de már nem Nem létező milliárdokat elosztani? tudok hinni benne. Decemberben megtettük, noha tudtuk, az ilyen típusú költségvetések kora lejár. Az elvonások egyoldalú növelése, a pénzek ide-oda tologatása nem megoldás. Nem a költségvetési tételeket kell' mozgásba hozni, hanem végre a gazdaságot. Most már csak a radikális megoldások segíthetnek. A növekvő adósságállomány, az alig kordában tartható infláció, a rövid távra koncentráló és még abban is pontatlan és naiv tervezés nyomán tovább mélyült a válság. Nem akarom a mindenki által jól ismert okokat elősorolni. Tévedni lehet, rossz döntést hozni lehet, elhibázott beruházásba fogni lehet, nagy múltú, ám veszteséges vállalatokat nagy pénzekkel életben tartani lehet — vagy legalábbis ez érthető, megmagyarázható. De mivel magyarázható az, ha egy ország tudatosan önmaga kárára köt üzleteket. Ugyan mi vezethette szakembereinket mondjuk, egy tengizi üzlet megkötésekor? A teljes hozzá nem értés? A kényszer? Vagy az ország sorsa iránti felelőtlenség? Attól tartok, ez utóbbi volt a legerősebb. A legkisebb országot sem lehet kényszeríteni arra, hogy öngyilkos üzleteket kössön! Kiderült, az állam nagyon rossz gazda. A sáfárai pedig rossz sáfárok. Az átgondolt országos érdekekre figyelő repri- vatizálás elkerülhetetlen. Átfogó tulajdonreform nélkül nem képzelhető el semmiféle előre- mozdulás. Bármennyire fáj, nem halasztható tovább a veszéves programját, tartalmaz szociálpolitikai intézkedéseket. Ezek által és az elhalasztott áremelésekkel is számolva, terven felül 10-11 milliárd forinttal javul idén a lakosság jövedelmi helyzete. Több képviselő igényelte — mondta a pénzügyminiszter —, hogy a kormány mutassa be a napirend keretében az állaEZ TÖRTÉNT Htítlcr Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vitazárójával lo’ytatódott csütörtökön az Országgyűlés május 30-án kezdődött ülésszaka. A képviselők egy ellenszavazattal és 11 tartózkodással elfogad ák a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló U96‘7. évi III. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot. Ugyancsak elfogadták — 11 ellenszavazattal és 21. tartózkodással — a földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot — a szerdai döntés értelmében — nem bocsátották részletes vitára, hanem átdolgozásra visszaadták az előterjesztőnek. Hütter Csaba a kormány nevében előzetesen kötelezettséget vállalt arra, hogy még az idén beterjeszti az új törvényjavaslatot. Az Országgyűlés ezután Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter expozéját hallgatta meg a büntető törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatról. A képviselők egy tartózkodással elfogadták a benyújtott törvényjavaslatot. Ezt követően ugyancsak Kulcsár Kálmán terjesztette elő a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot. Az indítványt az Országgyűlés három tartózkodással elfogadta. A képviselők a módosító javaslatokkal is egyetértettek. Eszerint az alkotmányt és egyéb törvényt megerősítő népszavazás esetében a jogszabályokat valamennyi országos és helyi napilapban közzé kell tenni. Az eredetileg beterjesztett 10. paragrafusnak azon változatát fogadták el, amely szerint az Országgyűlés köteles elrendelni a népszavazást, h í legalább 160 ezer állampolgár kezdeményezi azt. Helyi népszavazás \iszon; nem rendelhető el a költségvetést és a helyi adónemeket megállapító, illetve mértéküket meghatározó tanácsrendeletek megerősítése tárgyában. Az Országgyűlés csütörtökön megkezdte az 19Ä9. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Németh Miklós, a kormány elnöke terjesztette be a kormány csomagtervét, az állami költségvetés hiányának módosítására. Megfontolásra ajánlotta az Országgyűlésnek a koncepciós perek, a törvénytelenségek áldozataival kapcsolatban politikai, jogi rehabilitásuk érdekében egy, az ártatlanságukat kimondó törvény javaslatát. A törvényjavaslatot részletesen Békési László pénzügyminiszter indokolta előterjesztésében. A/ Országgyűlés csütörtöki vitájában részt vettek: Fiiló Pál, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója; Puskás Sándor, a terv- es költségvetési bizottság előadója; Dudla József (Borsod- Abaú.i-Zemplén m., 5. vk.) ; dr. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.) ; Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.); Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m., 5. vk.); Vodila Barna (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 13. vk.) ; Juhász Mihály (Budapest, 65. vk.) ; Tölgyes István (Sza- bolcs-Szatmár m., 10. vk.); Varga Imre (országos lista); Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.); Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun m., 4. vk.); Elek József (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 13. vk.); Lestárné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.); ^dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.); Lép Ferenc (Tolna m., 5. vk.). A vitá ezt követően a soros elnök berekesztette. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja — amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. Megyénk képviselői az ülésteremben (Hancsovszki János felvételei) teséges vállalatok támogatásának megszüntetése. Ez emészti fel a legtöbb pénzt, anélkül, hogy bármilyen remény volna a visszatérülésre. Ahhoz ugyanis túl kevés, hogy megmentse a vállalatokat. Pedig a veszteséget munkával előállító üzem nonszensz. Be kell látnunk azt is, hogy a gazdaságirányítás jelenlegi rendszere alkalmatlan a termelés élénkítésére, a teljesítmények és a jövedelem növelésére. A szigorú monetáris költségvetési terror teljes csődjével állunk szemben. A pénzügypolitikának vissza kell húzódnia a maga érvényességi körébe és át kell adni a helyét a piac szabályozó erejének, örvendetes, hogy a csomagterv egyik pontja azzal foglalkozik, amivel az egésznek kellene: a vállalkozások fölkarolásával. Persze ennek is csak akkor van értelme, ha hosszú távú garanciákat nyújt. Ezeket a garanciákat pedig csak a konzekvens és visszafordíthatatlan politikai átalakulás és egy valóban perspektivikus és hosszú távú gazdasági koncepció tudja megadni. Ezt már az ősz folyamán az Országgyűlés elé kell hozni, méghozzá egy új gazdasági minisztériumnak. Sokszorosan bebizonyosodott, hogy ennek kidolgozására a Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium is képtelen. A Tervhivatal azért, mert a léte maga merő anakronizmus, fönnállásának legnyomósabb indoka az, hogy szép nagy székháza van. A Pénzügyminisztériumnak pedig nem az a dolga, hogy vezérelje a magyar gazdaságot, hanem, hogy szolgálja azt a maga eszközeivel. Tudom, nagyon kevés az elosztani- és újraelosztanivaló, de a veszteséges vállalatok támogatásának megszüntetéséből meg az ország érdekeivel ellentétes üzletek felszámolásából megmaradó pénzt, a piacképes termékeket előállító vállalkozásokba, a tudás gyarapításába, az emberi tényező javításába, kell fektetni. Magyarul: a korszerű ipari ágazatokba, a mezőgazdaságba, a kultúrába — az óvodától az akadémiáig — és az egészségügybe! Az egészséges, biztonságos élet infrastruktúrájába. Tudom, unalomig ismételt közhelynek számítanak ma már ezek a javaslatok, amelyek jelenleg — állítólag — megvalósíthatatlanok. Ebből annyi igaz, hogy nagyon keveset teszünk megvalósításukért. Egyelőre annyi érzékelhető, hogy tevékenységek állnak le, gazdasági számítások .dőlnek ha- * lomra. Folyamatok, amelyekre alapozni lehetne, válnak kiszámíthatatlanná. Nő az áruhiány, melynek egyik fő oka ilyenkor a túlkereslet. Az infláció az embereket túlköltekezésre kényszerítik. Az ország elszegényedik, az emberek vásárolnak. Azt is, amire nincs szükségük. Tudják, a pénzük romlik, s holnap az a holmi is drágább lesz. Pedig a megkeresett pénzt jobban is fel lehet használni! De ki mer ilyen bizonytalanságban, ilyen infláció mellett vállalkozni? És a régen várt demokrácia sem ilyen társadalmi helyzetekben szokott megszületni. Nő a dühös, elégedetlen emberek tömege, és nő azok száma is, akik reformjelszavak mögé bújva akadályozzák a tényleges kibontakozást. Nem akarom egészen a nyakukba varrni. Magától is nagyon lassan halad. A fő veszély inkább az, hogy amikor elég nagy lesz a tömegbázisa, annak a véleménynek, hogy elég volt a reformkorszak borzalmaiból, előjönnek és „rendet csinálna.k”. Hát ezt a rendet ne óhajtsuk és ne várjuk meg! Döntsünk! Próbáljuk még egyszer elhitetni magunkkal, hogy döntésünk döntés, hogy ez a csomagterv segít megállítani a romlást? Vagy mondjuk ki: a királyt helyettesítő parlament meztelen, nem létező milliár- dok elosztásáról nem lehet dönteni. Tudomásul kell vennünk, hogy az ország sorsa most nem csak a mi kezünkben van. Mi nem tudunk pénzt tenni az üres államkasszába. Akkor sem, ha mint állatorvos megígérném: meggyógyítom az aranytojást tojó tyúkot! ★ Az Országgyűlés ma is folytatja munkáját. BÉKESI LÁSZLÓ:
