Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

&£Mmo 1989. MÁJUS 8., HÉTFŐ 4 Szavalóverseny Szigetszentmiklóson A röpülés boldogsága Bárdos Lajos zenei hetek Kamarakórusok hangverse­nyével kezdődtek meg szomba­ton a XIII. Bárdos Lajos zenei hetek programjai Budapesten, a régi Zeneakadémián. A má­jus 28-ig tartó rendezvénye­ken a vokális és a hangszeres népzene válogatott darabjait, valamint neves zeneszerzők müveit tűzik műsorra. A ma­gyar kóruskultúrára épülő ese­ménysorozat alkalmat ad szak­mai tanácskozásokra és a társ- művészetekkel való kapcsolat elmélyítésére is. Vasárnap délelőtt Bárdos La­jos Missa tertia című művét hallgathatták meg az érdeklő­dők a budavári Mátyás-temp­lomban, délután pedig vegyes karok hangversenyét rendez­ték meg a Fővárosi Tanács dísztermében. A karvezetők és ez ének-zene tanárok május B—11. között az óbudai Zichy- kastélyban tanácskoznak. Má­jus 14-én a férfi- és női karok találkozóján hat kórus lép fel az Óbudai Művelődési Ház- zan. Éneklő ifjúság címmel a budapesti általános iskolák ta­nulóinak díszhangversenyét május 16-án, a Zeneakadémia nagytermében tartják. Május 21- én Marosi Júlia önálló est­jének ad otthont az Óbudai Művelődési Ház; a művésznő erdélyi és moldvai gyűjtésű balladákból, sirat ókból, archai­kus imákból és népi tréfákból válogatta műsorát. Május 22- én Tettese vagyok a min- denség történetének címmel Dienes Valéria—Bárdos La­jos• A gyermek útja című mozdulatdrámáját adja élő a Budai Vigadóban a BMK Bár­dos Lajos Cappella kórusa, a nemzetiségek központi Fáklya táncegyüttese, valamint a szerbhorvát és a Hunyadi Já­nos Ének-Zene Tagozatú Álta­lános Iskola tanulói. A zenei heteit rendezvénysorozata 28-án az óbudai evangélikus temp­lomban Harümichí'Fuji'Wg.rá és Wolfgang Dosch dalestjével tárul. Az országos, egyúttal nerti­tetközi szintű rendezvényso­rozatot a Budapesti Művelődé­si Központ hívta életre a Fő­városi Tanács, az Eötvös-ala- pítvány, a Kórusok Budapesti, valamint Országos Tanácsa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, az Óbudai Művelődé­si Ház és a Számítástechnika­alkalmazási Vállalat támoga­tásával. Lassan hagyománynak szá­mít már Szigetszentmiklóson, hogy májusban megyei szava­lóversenyt rendeznek, amelyet Latinovits Zoltán neve fémje­lez. A vetélkedőre az idén is sor kerül, sőt ebben az évben a szervezők számos új ötlettel is előrukkolnak. — Eredetileg hogyan szüle­tett meg a szavalóverseny gon­dolata? — kérdeztük Soltiné Radnics Magdolnát, a városi tanács közművelődési felügye­lőjét. — Szigetszentmiklósnak tu­lajdonképpen még saját műve­lődési háza sincs, és intézmé­nyek hiányában pedig igen ne­héz a kulturális életet pezsgő­vé tenni. Mi mégis szerettük volna, ha a város nevéhez va­lamilyen színvonalas rendez­vény kapcsolódna. Így jutot­tunk arra az elhatározásra, hogy — Varga András népmű­velő kollégám javaslatára — Latinovits Zoltán emlékére sza­valóversenyt rendezünk. Ter­mészetesen előbb engedélyt kértünk a családtól. Ók öröm­mel járultak hozzá az elneve­zéshez. sőt a művész édesany­ja segítségképpen küldött 5000 forintot. — Hogy sikerült az első ren­dezvény? — 1987-ben Pest megye közép- iskolásainak hirdettük meg a versenyt. Majdnem hetven je­lentkező közül választottuk ki azt a harminc versmondót, akik zsűri előtt mérték össze tudásukat. A bírálóbizottság egyik tagja egyébként Fren- reisz Károly, Latinovits Zoltán öccse volt. Tavaly mér keve- .»ebben jelentkeztek, fgv. az "összes jelentkező középiskolás elindulhatott. Ezt a versenyt szintén a városi tanács, a Pest Megyei Tanács és a Latinovits família anyagi támogatásával szerveztük. A zsűri munkájá­ban, a család javaslatára, Eper­jes Károly színművész is részt vett. •— Mi lesz másként az idén? — Szeretnénk egyrészt nyi­tottabbá tenni a versenyt, más­részt jobban összekapcsolni a Latinovits névvel. Az idén a középiskolások mellett főisko­lások és előadóművészi enge­déllyel nem rendelkező felnőt­tek is jelentkezhetnek. Neve­zési feltétel, hogy műsorukban szerepeljen egy Latinovits Zol­tánról szóló vagy általa írott alkotás, egy Latinovits reper­toárjában szereplő mű, és egy szabadon válaszott vers. Még május 15-ig lehet jelentkezni. Május 26-án délelőtt tízkor a városi tanács dísztermében dr. Szigeti Gábor nyitja meg a ki­állítást, amelynek anyagát a Színházművészeti Szövetség Latinovits Baráti Köre bocsát­ja rendelkezésünkre. A tárla­tot Latinovits-filmek vetítése teszi még érdekesebbé. Egy órakor tartjuk a selejtezőket, a döntő pedig négykor kezdő­dik, szintén a díszteremben. — Ügy tűnik, hogy tulajdon­képpen Latinovits-napot ren­deznek. — Igen. Nemcsak a szerep­lők, hanem az egész város szá­mára szeretnénk emlékezetes­sé tenni ezt az alkalmat. A döntőbe jutott tíz legjobb ver­senyzőt a közönség meghallgat­hatja. Amíg a zsűri dönt, az érdeklődők megismerkedhet­nek A repülés boldogsága cí­mű új Latinovits-lemezzel. Zsűritagnak szeretnénk meg­nyerni Melocco Miklós szob­rászművészt, a rokonok közül pedig Bujtor Istvánt, a mű­vész másik öccsét. A döntőbe jutott versenyzők mindegyike kap egy-egy Latinovits-emlék- könyvet, az első három helye­zett pedig értékes díjakat is. Az eredményhirdetés után Si­mon Aladár veszprémi szín­művész adja elő Latinovits- emlékmüsorát. A program in­gyenes, szeretettel várjuk az érdeklődőket, elsősorban vá­rosunk lakóit. Egyébként a ter­vek szerint május 26-án este a mozi is Latinovits-filmet vetít majd. Kecskés Ágnes Marosán. György könyve 1956-ról A tanúk még élnek A magyar könyvpiacon új kiadó jelentkezett, a Hírlap­kiadó Vállalat, amely mind­járt szenzációs könyvet adott ki, mert megjelentette Maro­sán György A tanúk még él­nek című kötetét. A most 81 éves, de ma is teljes fizikai és szellemi frissességben élő szerző a felszabadulás utáni magyar politikai élet mindkét szélsősége által egyik legtá- madottabb, de a munkások, a dolgozó emberek vitathatat­lanul egyik legnépszerűbb és bizonyosan legszókimondóbb képviselője. A Tüzes'kemen­ce, Az úton végig kell men­ni és a Nincs visszaút című kötet után most eddig tabu­nak számító témával jelent­kezett Marosán György; meg­írta az 1956. szeptember—1957. december közötti 16 hónap történetét, ahogyan ő látta. Nem véletlen, hogy a Hír­lapkiadó éppen Tabu címmel indította el könyvsorozatát, mert elsősorban olyan témák­ról akarja a közvéleményt tá­jékoztatni. amelyek az elmúlt évek politikai és kiadási gya­korlata miatt nem kerülhet­tek az olvasó kezébe. Maro­sán kötete is jó két évtizedig feküdt az íróasztalában, mert eltiltás miatt nem jelenhetett meg. Nem véletlenül, hiszen az eddigi kötetei közül ez a legizgalmasabb, a legkénye­sebb, a legszuggesztivebb és legszubjektívebb. A szemé­lyes élmények kerültek pa­pírra, olyan események, ame­lyeknek a résztvevői közül sokan még élnek, akik átél­ték 1956 tragédiáját — bár­melyik oldalon is álltak. Ezért is érdekes a kötet, mert így, ilyen őszintén még sen­ki nem írt az akkori időkről. Egy szemtanú, az események egyik főszereplője mondja el gondolatait, beszéli el teljes hűséggel a történteket. Nemcsak érdekes, hanem sorsfordító, az embereket el­igazító jellegű könyv is Ma­rosán Györgyé, mert nap­jainkban vitáznak azon, va­jon hogyan folyt le az 1956-os eseménysorozat. Forradalom vagy ellenforradalom volt-e, esetleg népfelkelés, ami csak később fajult el, torkollott el­lenforradalomba? Lehet per­sze vitázni. de Marosán György tevékeny szereplője volt az eseményeknek. Tehát hitelesen ábrázolja a kort, a történteket, írja le a poditi- kai eseményeket, emberi sor­sokat. Neki pedig hihetünk, mert politikai pályafutásával, em­berségével hitelesíti mondani­valóját. Marosán György ugyanis nem a nyolcvanas évek végén találta fel a nyílt- ságot; aktív politikusként mindig Is ehhez tartotta ma­gát. Ezért börtönbe került, halálra ítélte Rákosiék bíró­sága. Csak 1956-ban szabadul. Űjra bekapcsolódik a politi­kai életbe, átéli, formálja az 1956-os eseményeket, majd Kádárral együtt, az ország második embereként irányítja 1956 végétől 1962-ig az orszá­got. S ellentétben másokkal, nem csupán tiltakozik az el­veivel összeegyeztethetetlen­nek tartott dolgokkal, a visz- szarendezést felidéző módsze­rekkel szemben, hanem pél­dátlan bátorsággal és elszánt­sággal inkább feláll íróasztala mellől és 54 évesen nyugdíjba vonul. Nem a magányt, a hallga­tást választotta, mert közben Marosán tevékeny. Ez alatt a 27 esztendő alatt tette le az ország asztalára könyveit, visszaemlékezéseit, tárta fel őszintén és nyíltan a felsza­badulás utáni esztendők tör­ténéseit. Élete, politikai ma­gatartása példa lehet; így, ilyen formában érdemes poli­tizálni, szolgálni az ember­nek osztálya, népe ügyét. Hogy mi mindenről szól ez a könyv? Arról, hogyan tel­tek az.ok a fontos, sorsfordí­tó napok. A könyvet el kell olvasni, mert csak így ka­punk hű képet a történtek­ről, Mi. — az idősebb nem­Ilyen bérfeszültség nem. létezett Aki nem felel meg, azt merjék elküldeni y Hosszú éveken keresztül még j a tooöi értelmiségi foglalko- j zásához kepest is nagyon aia- 4 esony volt a közművelődési í dolgozók íizetésc. A közelmúlt- V ban 47 százalékos emelést ha- í tároztak el. Az utóbbi időkben Vy tehát három alkalommal haj- j tottak végre bérkorrekciót. A j Pest Megyei Tanács múlt év (szeptembereben 18 százalékos í emelés lehetőségét teremtette z meg. Ez csupán a icszültsé- z gek csökkentesére volt elegcn- Vy dő. Januárban újabb 6 száza- r, lék növelés következett. — Helyükre kerültek-e most a társadalmi értékrendben a művelődés munkásai? — kér­deztük Jakab Bélától, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetőjé­től. — A fizetésük jelenleg sem magas, de elfogadható — kez­di. — Helyzetük kedvezőbbé vált, de most a pedagógusok várják; lesz-e szeptemberben béremelés? Két esztendő alatt jelentősen javult a közműve­lők jövedelmi viszonya, s ez érzékelteti hatását a hangulat­ban is. — Akkor minek tulajdonít­ható, hogy néhány tanácsel­nök felháborodott a 47 száza­lékos emelésen? — Túlságosan nagynak tart­ják, mert feszültséget jelent a jövedelmi viszonyokban. Több településen magasabb lett a könyvtáros fizetése, mint a vb- titkáré. Eddig effajta bérfe­szültség nem létezett. Ez azon­ban csak részjelenség. A ta­nácsok vezetői általában szí­vesen osztották ki a nagyobb bért. — A tanácselnökök egyik ér­ve volt, hogy a gyengén dol­gozók így még inkább marad­nak. — Ez már a munkáltató fe­el őssége, az ő hatáskörébe' tar­tozik: alkalmazza-e továbbra is az ilyen vezetőt. Aki nem felel meg: merjék elküldeni. — Tud-e segíteni ezen a me­gyei tanács? — Nincs jogunk beavatkoz­ni, szakmai megítélést azon­ban várhatnak tőlünk. De ez sem egyoldalú dolog. Egyrészt a szakszervezet tájékoztatása, másrészt a megyei módszerta­ni központ véleménye alap­ján döntünk az alkalmasság­zedék tagjai —, akik nem­csak átéltük Marosánnal együtt az eseményeket, ha­nem részesei is voltunk, so­kat tudunk, de az új nemze­déknek ez az időszak már történelem, hiszen mindaz, amit a szerző leírt, 33 éve történt. Az akkor születettek is már felnőtt, családos em­berek, akik a mai eseménye­ket, időket formálják, tehát szükség van arra. hogy mi­nél többet megtudjanak a múltról. Marosán leírja, hogy mi­ként került a börtöncellából a díszes dolgozószobába, ho­gyan tájékozódott az akkori helyzetről, arról, hogy ki, kit vezet, milyen a helyzet, ki­alakult-e a válság, a veszély- érzet az emberekben. Hogyan jutott oda a párt. hogy az 1956-os év nyarán már éle­sen vetődött fel az egység, a párt jövőjének kérdése. Sok mindenben hasonló volt ak­kor a helyzet a mostanihoz, hogy miért torkollott mégis az október végi, novemberi napokba — ezt próbálja ér­zékeltetni a szerző. Leírja a Rajk-temetést, a különböző tárgyalásokat, azt, hogy mi­ként rohant az ország a sza­kadék felé. hogy mire veze­tett a megosztottság és mire az egységfront hiánya. Ezután a Kádár vezette konszolidáció napjait rajzolja le egyéni pátosszal, Marosán- módra. de nagyon tisztessé­ges eszközökkel, szinte min­den szavát alá lehet írni, mert valóban úgy történtek a dolgok. Ezért is tanulságos A tanúk még élnek című műve. amelyet nagyon jó szívvel ajánlok minden olvasónknak. Gáli Sándor ról. Megfogalmazzuk — egy­értelműen —, képes-e ellátni feladatát. — Elképzelhető, hogy meg­szaporodnak az ilyen jellegű kérdések? — Ügy ítélem meg a jelen­legi gárdát — a könyvtáro­sokkal együtt hatszázötvenen vannak —, hogy jól felkészül­tek. Nagyon sokan elvégezték a középfokú könyvtárosi, illet­ve népművelőképző tanfolya­mot. Tehát a megfelelés szán­déka gyakorlatilag a legtöbb­jükben él. — A magasabb fizetéssel, magasabb lesz-e a mérce? — A szakfelügyelet eddig is szigorú volt, a megítélésben. Igen következetesen fogalmaz­ta meg szakmai igényeit. Nem szigorú mércére van szükség, hanem megújulási folyamaira. Figyelemmel kísérve-követve a társadalmi változásokat, a he­lyi közösségek segítésére kell több figyelmet fordítani. Sza­porodik a kulturális egyesüle­tek, öntevékeny közművelődé­si közösségek száma, őket kell támogatni, s ugyanakkor az egész település közművelődési életébe bevonni. A merev sé­mák helyett, a kezdeményező, rugalmasabb igénykielégítés került előtérbe. — A helyi irányításra is vo­natkozik a rugalmasság? — Feltétlenül! Ne idegen­kedjenek az egyesületektől az állami intézmények! A Pest Megyei Művelődési Központ­ban a múlt esztendőben tar­tott — megyei szintű — meg­beszélés is ezt a célt szolgál­ta. A közelmúltban Sziget- szentmiklóson volt tanácsko­zás a helyi televíziózás kiépí­tésével foglalkozó települések közösségei részére. Találkozót rendeztünk a megyében mű­ködő népfőiskoláknak. Nem beavatkozni, segíteni akarunk, hogy az egyesületek és az in­tézmények közeledjenek egy­máshoz. — Elképzelhetö-e, hogy meg­nő az érdeklődés a pálya iránt? — Eddig nagy gondot okozott, hogy az alacsony fizetésért nem kapnak a tanácsok jól felkészült, szakképzett népmű­velőt. A háromszori emeléssel az utolsók közül az első há­rom közé került Pest megye a közművelődés dolgozóinak anyagi megbecsülését illetően. Bízom abban, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, ta­nítók. tanárképző főiskolát végzők szívesebben jönnek majd erre a pályára. Elképzel­hető tehát, hogy minőségi vál­tozás fog bekövetkezni. — A körülményekben is? — Néhány jól felszerelt, nagy intézményen kívül még igen sok a kedvezőtlen adottságú művelődési ház, klubkönyvtár. A kistelepüléseken változatla­nok a gondok. Kérjük a helyi tanácsokat, hogy jobban kí­sérjék figyelemmel a közmű­velődésben dolgozók élet-' és munkakörülményeit. Segítsék a letelepedés, a megélhetés le­hetőségeihez a fiatalokat. Vár­ható ugyanis, hogy a lakosság érdeklődése — a folyóirat- és könyváremeléssel összefüg­gésben — növekedni fog a mű­velődési házak, könyvtárak iránt. Vennes Aranka Ballagtak a tanítók Szombaton Zsámbékon tartot­ták az immár hagyományos ballagást a tanítóképző főis­kolán. összesen 270 tanító és óvónő végzett ebben az évben levelező és nappali tagozaton. Változatlanul javarészt fiatal lányok választják ezt a pályát, hiszen a most végzettek közül csak minden nyolcadik volt fiú. A ballagást követően az államvizsgára készülnek, amely június 19-én kezdődik (Vimola Károly felvétele) Ma 17órától RÁT0NYI RÓBERT dedikálja A BOTRÁNYOS MALOM című, a híres párizsi mulató, a Moulin Rouge 100 éves történetét felidéző legújabb könyvét! Ugyanekkor- meglepetésként- I a szerző korábbi könyvei és még néhány érdekes könyv féláron kaphatók! Minden eVdeklődőt szeretettel vár a KÖNYVESHÁZ! Bp. XIII., Váci út 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents