Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-12 / 110. szám

1989. MÁJUS 12., PÉNTEK ^á'iian 5 Duna partján 20 ezer négyzet­méteres pázsit, őspark csatla­kozik, kész parkolóval. Kiala­kítottak 38, sövénnyel elvá­lasztott, 80 négyzetméteres ko­csibeállót, az öreg fák alatt 30 sátor felverésére van lehető­ség. A lábakon álló kőházak­ban nyolc szoba és egy ele­gáns apartman található, a konténerházban turistaosztá­lyú szálláshelyek, a régi szent­endrei polgármestereik kúriá­jában többféle osztályminősí- tésű vendéglátóegység. A pap-szigeti Duna-ágon 7 állásos csónak- és jachtkikötőt alakítottak ki. Az Aquatours egy időben 150-160 vendéget tud fogadni. A Dunakanyarban a legdrá­gább, de messze a legelegán­sabb kemping. V. M. Parasztemberektől Családtörténet Egy endirődi parasztcsalád több évszázados múltját tár­ja föl Gyuricza Antal Gyo- maendrődön megjelent mun­kája. Az .endrödi Gyuricza család című kötet első része a Körös-parti falu történetét ír­ja meg, a második része a família történetét elemzi ala­pos levéltári kutatások alap­ján. Leszármazási táblázatok, családfák, valamint statiszti­kai összegzések teszik teljes­sé a tanulmányt. E család- történet jelentőségét az adja, hogy a kutatás eddig jobbára nemesi és polgári famíliákkal foglalkozott, a ^étkezi embe­rek, parasztok és munkások családjainak múltba vesző tör­ténetét kevesen dolgozták fel. A kötetet a mai Gyomaendrő- döt bemutató, haszonnal for­gatható adattár zárja. A köny­vet a Gyomaendrődi Városi Tanács jelentette meg, s a kötet ezerhétszáz példányban a Kner Nyomda helyi üzemé­ben készült. Újabb lista Kántor Sándor viselt dolgairól Akinek mindent szabad A Vasárnapi Hírekben né­hány hete cikk jelent meg Kántor Sándor viselt dolgai­ról, aki a Pest Megyei Ven­déglátóipari Vállalat vezér- igazgatója. Az írásban szó esett a mér­legben szereplő, ám nem lé­tező milliókról, arról, hogy Kántor Sándor a vállalat va­gyonát sajátjaként kezeld, va­dászni jár a szolgálati kocsi­val, évente 1,7 milliójába ke­rül a cégének. Koesinyüvő mesehős Döbbenetes, hogy ezek után nem történt semmi. Arról, hogy akár a rendőrség, akár a felügyeleti szervek vizsga­latot indítottak volna a vezér ellen, nem érkezett semmi­lyen információ. Ám csörögtek a telefonok, újabb és újabb emberek je­lentkeztek, akiket Kántor meggyötört, elűzött. A vezér védelmében azonban senki nem szólt, helyreigazítást sen­ki nem kért. összegyűlt viszont az újabb vaskos lista Kántor Sándor viselt dolgairól. Rendszert te­remteni nehéz bennük, annyi­ra sokfélék. Jobb lesz sor­rendbe venni aszerint, aho­gyan a riportalanyok elmond­ták. A vezér ismerőseitől vásá­rolt három játékautomatát a cég balatonföldvári üdülőjébe. Kettő már a beszállításkor selejtes volt (erről írásos bi­zonyíték van). A kár 90 ezer forint, akkori áron. A váci Margaréta eszpresz- szó vezetőjének 1988. január 1-jétől a betegállománya után a vállalat fizette az eszmei bérét, amíg az üzletet meg nem nyitotta. Pedig mint szerződéses dolgozó kívül all a cégen, egyetlen vas sem járt volna neki. Jól járt Kocséron Bálint István is! Amikor megjött a vendéglátó új Volgája, kide­rült, hogy a gyári gumiköpe­nyek nem felelnek meg a ve­zérnek. Külföldire cserélték azokat, s az eredetik lekerül­tek Kocsérra a régi Volga után. De maradjunk még az autóknál. Kántor Sándor nyü- vi őket, mint mesehős az er­dőt. Tavaly december köze­pén vették az új Polski Fia- tot, jó darabig sofőr nélkül állt. de márciusban már 19 ezer kilométer volt benne. \ főnök vadászni jár vele az ország különböző részeire. A megyében valóban nehéz len­ne ennyit menni 90 nap alatt! Az már csak ráadás, hogy reggelente lakásához áll az autó. hiába tiltja ezt KPM- rendelet. S még mindig az autókról! Tavaly félmillió­ba került a főnök Volgájának benzinje és javítása. A vál­lalati járművet a Frangepán utcai központ udvarán verte a tél, Kántor Sándor Ladája A vállalati tanács — amely a Pest Megyei Vendéglátó­ipari Vállalatnál sem műkö­dik valami fényesen — 1983. február 13-i ülésén megsza­vazott a vezérnek 3 ezer fo­rint nettó alapbéremelést. Semmi sem változott Ily módon Kántor Sándor bruttó fizetése 51 600 forintra emelkedett. Feltűnő, hogy a helyetteséé még ennek a felénél is jóval alacsonyabb. Nos, úgv volt, hogy az április 25-i, Gyulán tartandó vállalati ta­nácsülés 4. napirendi pontja a vezérigazgató alapbérének újabb 2500 nettó fizetéseme­lésével, az 1989. évi prémiu­mának megállapításával fog­lalkozik. Talán a korábbi cikk hatásának is betudható, hogy végül is a 2500 forintos eme­léssel nem foglalkoztak. 'Ettől azonban még semmi sem vál­tozik a Pest Megyei Vendég­látó Vállalat háza táján. Vicsotka Mihály felbakolva pihent a garázs­ban. Persze, a sofőrök 6okat tud(ná)nak. Kovács Lajos pél­dául belefáradt a vadászatok­ba, kapott egy üzletet, meg 100 ezer forint kölcsönt la­kásvásárlásra. Közben kilé­pett. de engedélye van a részletfizetésre. A Vasárnapi Hírek cikkében szerepel, hogy Kántor Sándor a Huba utcai vendéglátó szak- középiskola és szakmun­kásképzőnek 50 ezer forintért mezeket, kupákat vásárolt a cég jóléti kulturális alapjá­nak terhére. Csodák csodája, a lánya szeptember 1-jétől ide nyert, felvétett. így az újabb intézmény megköszön­hette az önzetlen patrónus segítségét. Az egyik Pest me­gyei mezőgazdasági szakkö­zépiskola és szakmunkáskép­ző intézet kapott 20 ezer 20 forintos értékben felszerelést. Kántor — természetesen ez esetben sem kérdezett meg senkit — március 14-én a 217-98405 763 440057-es csekk­számlára átutalta a pénzt. Csak az engedély hiányzóit Veszélyes hulladékot égettek kintettel a hiányosságokra és a szabálytalanságra, leállítot­ta a munkát, s levélben kérte a helyi tanácsot, hogy saját hatáskörében intézkedjen. Igen ám, de ott nincs környe­zetvédelmi szakember, a pa­pírból viszont csak az enge­dély nélküli veszélyeshulladék­égetés ténye derül ki. Ez pedig önmagában nem ad támpontot a büntetés kiszabásának fajtá­jára, mértékére. Mint ahogyan azzal a való­sággal is előbb-utóbb szembe­kerülnek a tanácsiak, hogy a szennyvíztisztító telepre 16 mázsányi leselejtezett munka­ruhát, kesztyűt, csizmát, gumi­köpenyt is beszállítottak ége­tésre az FCSM különböző te­lephelyeiről. Ezek is a tilalmi listán szerepelnek, mint a me­gye területére bekerült idegen eredetű veszélyes hulladékok. Engedély persze ezek megsem­misítésére sincs, pontosabban a papírok beszerzése — tanul­va a korábbiakból — most van folyamatban. Számolás kérdése A telepen a KÖVIZIG után nemsokára megjelent a Pest Megyei Köjál Buda-környéki kirendeltségének közegészség- ügyi ellenőre, Jancsár Mária is. Az általa felvett jegyző­könyvben 1989. január 26. és február 1. a Kőbányai Gyógy - szerárugyár beszállításainak időpontja, s ez megfelel a va­lóságnak. De ha az okmányo­kat megmutatták neki, azt is észre kellett volna vegye, hogy ott összesen 36 hordóról szól a fáma, s nem tizenkettő­ről, mint ahogyan azt ő rögzí­tette, ki tudja, miért? A KÖVIZIG-jegyzőkönyvből már ismerteken kívül semmi újat, az , ügyet segítőt nem mond • a Köjálé. Nem kérdez rá 's» gyógyszergyár! 'és festő­déi hulladék minőségére, így nem is tudhatják, valójában milyen anyagok kerültek a le­vegőbe vagy maradtak vissza a telep sarkában vöröslő sa­lakkupacban, s azok károsak-e az ott dolgozók és a település lakói egészségére. Nem vizs­gálódnak e tárgykörben, mondván, a Kőbányai Gyógy­szergyárral hiába levelezné­nek, megkeresésükre úgy sem reagálnának — állította dr. Korompai Mária, a Pest Me­Budakeszi a települést kö­rülölelő hegyek, itt működő országos hírű szanatóriumok miatt levegőtisztasági szem­pontból az első fokú védelmi övezet kategóriájába sorolt vi­dék. Talán e tény ismerete ve­zette a névtelen bejelentő tol­lát, amikor tudatta a Közép- Duna-völgyi Környezetvédel­mi és Vízügyi Igazgatóság il­letékeseivel, hogy a Fővárosi Csatornázási Művek Budake­szi szennyvíztisztító telepén bizonyos anyagokat elégettek a Gelphi-típusú, svájci gyárt­mányú égetőben. Pestről jött a küldemény — Az már az első nekifu­tásra kiderült, hogy azok a bi­zonyos anyagok veszélyes hul­ladékok, melyek a Kőbányai Gyógyszerárugyárból, illetve a Kispesti Textilgyárból érkez­tek Budakeszire még 1988. no­vember-decemberében — mondja Drevenka Gábor, a KDV—KÖVIZIG felügyelője. — A 12 hordóból, melyek ak­tív szénben elnyeletett oldó­szer tartalmú anyagot rejtet­tek, a telep vezetőjének állí­tása szerint ötöt semmisítettek meg, a további hét hordót már utasításomra küldték vissza a feladónak. Ugyanebben a jegy­zőkönyvben szerepel, hogy a Kistextől érkezett, körülbelül 200 liter festődéi hulladékot is elnyelt a Gelphi torka, mely textilt és kék festékanyag-ma­radékot tartalmazott. Vörös István telepvezetőnek ismernie kellett volna a Pest Megyei Tanács elnökének azt az utasítását, mely szerint a megye területiére máshonnan származó veszélyes hulladékot befogadni nem szabad, illető­leg erre módot csak külön en­gedély alapján lehet keríteni. Nos, ezzel.az engedéllyel — a , nyilvánvaló tudatlanság okán — nem rendelkeztek, ezért Vörös István jogosan marasz­talható el. Mi több, egyetlen hatóság sem adott zöld utat a kísérleti jellegű bérégetésnek sem. Magyarán: ha a tények nem kerülnek most napvilág­ra, ki tudja, meddig és milyen szennyezést okozva folytatják az égetést. Ráadásul úgy, hogy az anyagok minőségi összeté­teléről a jegyzőkönyv szerint nincsenek információik. A KÖVIZIG felügyelője, te­Cifra kapcsolatok Külön regény lehetne a kapcsolat az NDK-beli Mit­ropa céggel. Évente 10-19 család szokott csereüdülésre menni. Ám előtte mindig sor kerül a vezérek kölcsönös lá­togatására. Ilyenkor mindkét oldalon úri módon élnek a vendégek. Magyar részről vagy kiürítik a balatoni üdü­lőt. s azalatt más ott nem lakhat, vagy szállodába megy a vezértárs. Legutóbb a No- votelben lakott, s a három napi szállás (szoba-szervizzel) cirka 20 ezer forintba került. Cifra a varsói magyar na­pok története is. Körülbelül félmillió forint értékű bort, pálinkát, húst vittek ki a ka­mionban. Elvileg ugyanennyi árut hoztak be a lengyelen;, ami kézen-közön eltűnt. Az akció eredménye nulla. Még futhatunk egy kört az utazások körül. Kántor Sán­dor és néhány vállalati, illet­ve szerződéses boltvezető minden évben Nyugatra lá­togat. Persze, vállalati költ­ségen. Ám Nyugatra csak a minisztériumi keret terhére lehet utazni, ezért a cée pénztárából mindenki felvet­te a költségrevalót, aztán befizette. Az külön kérdés, hogy a szerződéses boltveze­tők, akik nem vállalati dol­gozók, miért a közös pénzen szórakoznak. A kár eseten-, ként több százezer forint. Kántor Sándor szereti a kényelmet! Ezt nemcsak a Volga szolgálati kocsik mu­tatják. Szentendrén a Teát­rum étteremben külön szo­bát tartanak fenn számára, amelynek ablaka a szabadté­ri mozira néz. A főnök innen élvezi a műsort. Kalászon a helyzet változatlan Fürdeni továbbra sem ajánlatos gyei Köjál Buda-kömyélki ki- rendeltségének főorvosa. Pedig ha az ember kitartóan érdeklődik — mint tette ezt Meleg Zoltán, a Pest Megyei Tanács környezet- és termé­szetvédelmi titkára —, előke­rül a budakeszi telep aktái kö­zül mind a gyógyszer-, mind a textilgyár ide vonatkozó írása. E szerint a gyógyszer- gyárból Pyrazolidin érkezett s ez az anyag került 1—29 százalék közötti etilalkohollal, körülbelül 7-8 százalék szer­ves szennyeződéssel és butil- malonészterrel együtt az aktív szénnel elégetésre. ‘— A Gelphi-típusú kazán­ban, 900 fokos üzemi hőmér­sékleten mindez úgy égett el, hogy a levegőbe szennyeződés egészen biztosan nem került — állítja Meleg Zoltán. — De á visszamaradt salakot meg keil vizsgáltatni. A textilgyárból egy köbméternyi nyomópép érkezett, ami elégetve lég- szennyezést ugyancsak nem okozhatott. Ám a salakban króm, nikkel, cink és kad- mium maradt vissza, tanúsít­ják a vizsgálati eredmények is. E nehézfémek miatt a még most is a telepen őrzött salak veszélyes hulladék, aminek Aszódon a helye. Kérdés, persze, hogy ki fizeti a révészt, merthogy Aszód köbméterenként harmincezer forintot kér. Sújtja őt a 25 százalék áfa és a 20 százalékos beruházási adó. Az persze je­lenleg csak külön kérdés: sza­bad volt-e ezt a környezetvé­delmi beruházást áfával meg­sarcolni. De kanyarodjunk vissza témánkhoz: Kölcsönösségi alapon Vörös István telepvezető azt mondja: kifejezetten gazdasá­gossági szempontok vezérel­ték, amikor bérégetésre vállal­kozott. — A kazán fűtése jelenleg húszmillió forint. Kiszámítot­tuk, hogy ha nem gázzal, ha­nem például aktív szénnel, támasztótüzeléssel dolgozunk, negyvenmillió a megtakarítá­sunk. Elismerem, hibát követ­tem el, mert nem kértem en­gedélyt, nem ismertem a ve­szélyes hulladékok kezelésére vonatkozó megyei szabályokat sem. Ezt a balhét el kell vin­nem akkor is, ha kizárólag a jó szándék munkált bennem — foglalja össze a tanulságokat Vörös István. Az FCSM budakeszi szenny­víztisztító telepe a falu és a szanatóriumok szennyvizeinek kezelésére, égetésére létesült a hatvanas években. Kétezer köbméter befogadására „hite­lesítették”, de ennek most már a dupláját dolgozzák fel, rá­adásul a településnek a jelen­legi 3000 köbméter helyett becslések szerint még egyszer ennyi lenne az igénye. A ke­zelő már így is alig győzi a terhelést, ugyanakkor az ége­tőben szabad kapacitás van, s ezt szerétté^ volna a bérmun­kával hasznosítani. Ám ami ésszerű az egyik ol­dalon, kérdés, az-e a mási­kon. Mart az aiktív szén drága dolog, nálunk gazdagabb or­szágokban megtalálták a mód­ját a regenerálásnak. Megle­het persze, hogy ezt a megol­dást is anyagi, technológiai nehézségek akadályozzák ná­lunk. Gondolkodni azonban érdemes. Mint ahogyan sok szempontot számba véve mér­legel a megye is, és akkor tesz esetleg engedményt a veszé­lyes hulladékok elhelyezésének kérdésében, ha a fővárossal esedékes dialógusban kölcsö­nösségi alapon számíthat vala­mire. Mondjuk arra, hogy az FCSM bővíti a budakeszi tele­pét, s fogadja a székhelyköz- ség összes szennyvizét, esetleg a környék településeivel is tárgyal, hiszen ott ugyancsak feszítőek ezek a gondok. Egy biztos: a fenti példa csak egy a manapság csúcso­sodó környezetvédelmi problé­máink között, amelyekre a megoldást közösen kell keres­nie a megyének és a főváros­nak. Nem a kisebb-nagyobb előnyök kicsikarásának szán­dékától vezérelve, hanem az együttes teherviselés alapján. Fazekas Eszter Átválfozoft az oktatóközpont Kemping a Dunakanyarban Hogyan lett a Vízgazdálko­dási Intézet oktatóközpontjá­ból kemping? Úgy, hogy adott Szentend­rén, közvetlenül a Duna-par- ton, pázsit és ősfák között né­hány reprezentatív épület, amely nyáron úgyszólván üres. Adott továbbá a nyíltabb poli­tika. s néhány vállalkozó szel­lemű vezető. Akik úgy gon­dolták, hogy május 1-jétől szeptember 30-ig kempingként lehetne üzemeltetni a közpon­tot. Szinte hihetetlen, hogy a dolog évtizedekig nem jutott, nem juthatott senkinek az eszébe. Hiszen az épület alag­sorában ott a vizesblokk, hely találha'ó a játéktermeknek, működik a büfé, az előcsarnok kész recepció, a két elegáns előadó modern technikával fel­szerelt. Az épülethez közvetlenül a Hétvégi háznak is beillik a mosdó épUlete Közeleg a nyár. A kánikula ellen enyhülést keresők min­den bizonnyal az idén is ellá­togatnak majd az Omsak-parki bányatóhoz. Üj épületeket lát­ni a parton. De vajon válto­zott-e valami a tó vizének minőségében? Munkás Attila, a Budakalászi Tanács kezelé­sében álló létesítmény vezető­je büszkén mutatja meg a té­liesített mosdó és WC épüle­tét, amelyet a Tüzeléstechni­kai Vállalat Kisszövetkezete épített. A vízparton új ivókutakat is létesítettek, fákat, bokrokat ültettek, de a fürdőzni szándé­kozóik számára nincsenek jó híreink. A Budakalász és kör­nyéke talajvizének állapota az évek során semmit nem javult. A tó vizének helyzetén nem változtatott az oxigéndúsító berendezés sem, hiszen az régóta nem működik. Mind­ezek ellenére az idei nyáron is várható, hogy hétvégeken tíz­ezernél is több ember keres majd itt felüdülést. Nem min­den veszély nélkül fürdőznek itt annak ellenére, hogy az Óbudai Tanács kezelésében lé­vő tavak hasznosításáról szü­letett koncepció és konkrét terv is. A budakalásziak és mások is egyelőre csak re­ménykedhetnek. Pék Veronika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents