Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

1989. MÁJUS 8., HÉTFŐ %?£Man 3 Tanácskozott az MSZMP Pest Megyei Bizottsága (Folytatás az l. oldalról.) mekre kerül. Ezek között em­lítette az előadó a platform­szabadságon túl a párt alap­egységeinek a politika tényle­ges színtereihez, a települési, lakóhelyi önkormányzatokhoz való szervezését, a pártszava­zás intézményét, az elvi irá­nyítás és ellenőrzés, illetve a végrehajtás szétválasztását a különböző irányító szinteken — ami a delegált pártválaszt­mányok létrehozásával való­sulhatna meg —, illetve a pár­ton belüli vitákban, értelme­zési kérdésekben közvetítést, egyeztetést vállaló döntőbi­zottságok alakítását a mai fe­gyelmi bizottságok helyett. Vitaindítójának következő részében Hámori Csaba a re­formkörökről szólt. Politikai­lag fontos képződményeknek minősítette őket, amelyek az országos pártértekezlet után le­lassult politikai mozgások reakciójaként jöttek létre. Ben­nük a pártértelmiség egyes csoportjai kerestek a párton belüli — de a korábbi szer­kezetben, a megcsontosodott viszonyok között nem létre­hozható — cselekvési teret. Ma egyre inkább a párt egé­szén belüli országos szellemi, politikai mozgalommá növik ki magukat, s várhatóan a május 20-i szegedi országos találko­zójukon egységes platformju­kat is megfogalmazzák. Két­ségtelen, hogy a különböző kö­rök megnyilvánulásaiban sok vitatható elem van, megítélé­sük a pártközvéleményben ma A megyei pártbizottság több felszólaló javaslata alap­ján egyhangúlag úgy döntött, hogy az alábbi levelet küldi Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt elnökének. Tisztelt Kádár János elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Me­gyei Bizottságának tagjai köszöntik önt közelgő születésnapja alkalmából. Aggódva hallottuk a hírt, hogy az utóbbi idő­ben tartós betegség nehezíti életét. Testületünk szombati ülésén egyöntetűen azt kérte, hogy tolmácsoljuk Önnek — úgy is, mint Pest megye egykori első titkárának — jókívánságainkat. E kérésnek eleget téve őszinte szívvel kívánjuk, hogy egészségi állapota mielőbb javuljon, hely­reálljon. Tisztelettel és elvtársi üdvözlettel: az MSZMP Pest Megyei Bizottsága még igen ellentmondásos. Éppúgy helytelen lenne elfo­gadni azt a felfogást, amely szerint kizárólag ők hivatottak képviselni a magyar kommu­nista mozgalom progresszív vonulatát, mint azt az indo­kolatlan bizalmatlanságot, el­lenérzést, amellyel szintén ta­lálkozni lehet. Hiszen ha a legradikálisabb nézeteket le­számítjuk, a reformkörök vég­ső soron a párttagság jelentős részének gondolkodásmódját, véleményét tükrözik. Létük és működésük arra int, hogy a pártértelmiség számára sokfé­leképpen biztosítani kell az önálló programalkotást és an­Békenap volt Törökmezőn Egy apró szusszanás Tényleg, mi az a háború? Amikor szuronyok döfnek át, kiáltás torzítja az arcót, Antikor ölni l£ell,_ö}ni mu- szaj.niabgeé, vérszomjasán, esétteg^számító kéjjel. Per­sze ismerjük a fogalmat, a pusztítás ezernyi hogyanját, s néha talán egy-egy miértet is. Ám ez nem ugyanaz. Ez nem az a háború, a valós, az igazi. Emberek lövik ha­lomra egymást, olvassuk a híreket, szörnyűlködünk, de meg nem rendülünk. Irán, Nicaragua, Afganisztán i— mintha csak a holdon lennének. Mi pedig fű alatt vív­juk meg apró csatáinkat, fű alatt sebzünk és kapunk se­beket. Valószínűleg ezt hívják békének. Közel három évtizedes ha­gyomány május első vasárnap­ján békenapot rendezni Tö­rökmezőn. Tegnap is álltak a sátrak, volt lacikonyha és sör, nyalóka és léggömb. A röplabdások röplabdáztak, a körhinta forgott, a gyerekek törökmézet követeltek. Min­den ment a maga útján, a sok­éves szokások keréknyomá­ban. Ám ha a díszletek, az ilyen események elengedhetet­len kulisszái nem is változ­tak, mi, mi azért mások let­tünk közben. Már nem azok vagyunk, akik tavaly, tavaly­előtt, esetleg régebben itt né­zelődtünk. És nem csupán e pár száz emberről van szó. Tör­ténelmi fordulóponthoz értünk mindannyian, az ország, hang­súlyozta megnyitójában Nie­dermüller Ferenc, a Nagyma­rosi Tanács elnöke. Társadal­mi, gazdasági bajainkon pe­dig csak közös összefogással lehetünk úrrá. Hasonlóan vé­lekedett Romhányi András, a HNF Pest Megyei Bizottságá­nak titkára is, hozzátéve, Ma­gyarországon megteremtődött az újrakezdés feltétele. Dacsa Tamás, az MSZMP Vác Városi Bizottságának tit­kára, viszont beszédében új­fent a békére hívta fel a fi­gyelmet, arra a mostani, töré­keny békére, amelyben má­zsás kőként nehezedik ránk, hogy élni. lakni kell. Bár nem keres ez a generáció bűn­bakot, mondta, garanciákat vi­szont igenis követel, azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a korábbi hibák. És ugye hány­féleképp lehet körbejárni ugyanazt a dolgot? Legsze­mélyesebb közügyünknek, a szeretet gyümölcsének, az oko­sok és igazak megegyezésének, az embernek az embertelenen aratott győzelmének nevezte a békét az ünnepség utolsó szó­noka Kiss József, kanonok plébános. Ki gondolta volna még egy évvel ezelőtt is, hogy így egymás mellett áll majd egyszer párttitkár és pap együtt gondolkodva közmeg­egyezésen, kivezető úton, tár­sadalmon, erkölcsön. Csak a természetben hibá­zott valami ezen a vasárnapon. Mintha a május is meg akar­ta volna mutatni mindazt a szeszélyt, amelyet az április­nak szokás tulajdonítani. Fújt a szél szakadatlan, csupán pil­lanatokra bújt elő a nap. A jelen lévő több száz férfi, nő és gyerek azonban szerencsére nem zavartatta magát az idő­től. Ugyanúgy gyúrták, gyö­törték, püfölték a labdát tér­félről térfélre, akár máskor. Lentről gépzene szólt, az emelkedő tetején pedig a színpadon, néha citerazenekar játszott, néha népdalkor éne­kelt. A hangok kesze-kuszán keveredtek, akárcsak az illa­tok; a kolbász, a sülő hurka, a hal, a gulyás illata. Volt sátra a DEMISZ-nek. a Vörös- keresztnek, az MHSZ-nek, a természetvédőknek. Rendőr­motorokra ülhettek a gyere­kek vagy éppen lóra, a prog­ramban a lábtenisztől a fu­tásig és lengőtekéig millió do­log szerepelt, az ember már a felsorolásba is belefárad. Egy biztos. Tíz óra után, amint az utolsó szónok is el­lépett a mikrofontól, egyetlen szó sem esett itt se békéről, se háborúról. Még saját ütkö­zeteinkről sem, azokról, ame­lyeket naponta vívunk a meg­élhetésért, lakásért, ki tudja miért. Megpróbálta mindenki jól érezni magát, öt percre, tízre, egy-két órára. Mert nem csak szavakra van szük­ség, kikapcsolódásra is. Ez ta­lán még nem a béke. Sem külsőleg, sem odabent a fe­jekben. Csupán pillanatnyi nyugalom az ilyen apró szusz- szanás, mint amikor a búvár emeli ki a fejét a vízből, az­tán lebukik újra, egy csapás, még egy, és kezdődik megint a küszködés. De az a levegő, az nagyon fontos. Anélkül megfulladna. Békenap volt tegnap Tö­rökmezőn. Falusy Zsigmond nak nyílt képviseleti lehetősé­gét. Egy önmagára valamit is adó politikai párt nem engedheti meg, hogy értelmiségi rétegé­nek akárcsak egy része is le­váljon róla — hangsúlyozta az előadó. — Egy ilyen törésvo­nal mentén bekövetkező eset­leges pártszakadás ugyanis nemcsak a nyomában járó ha­talmi űr miatt okozna belátha­tatlan következményeket, ha­nem csökkentené a párt re­formpárttá válásának esélyét is. A pártnak ugyanis szüksége van saját reformértelmiségé­re, de ugyanakkor nem létez­het tömegek nélkül. Ezért a párton belüli, ma még passzív tömböket ne címkézzük meg­gondolatlanul, hanem teremt­sünk olyan feltételeket, ame­lyek érdekeltté tesznek minél több párttagot a változtatás­ban, az új típusú politikai kö­zösség vállalásában — hívta fel a figyelmet Hámori Csaba, majd javasolta, hogy a reform­gondolatok terjedését, plat­formmá, illetve — ha a több­séget elnyerik — cselekvési programmá-válását a megyei pb is segítse, úgy, hogy ösz­tönzi és eszközeivel támogat­ja a városokban, községekben a reformfórumok, reformmű­helyek létrehozását. A következőkben a megyei pártbizottság első titkára ar­ról szólt, hogy a politikai és a cselekvési egység megte­remtése nem öncél, és nem­csak a párt szétesése vagy szétszakadása elkerülése mi­att fontos, hanem azért is sürgős, hogy az energia és a cselekvés fő iránya végre a gazdaság felé mutasson. Ugyanis közvetlenül az ország hibás gazdaságpolitikája — az elégtelen gazdasági teljesít­mény és az ehhez képest túl­méretezett fogyasztás és köl­tekezés — vezetett a mai mély válsághoz. A gazdaság rend­betétele, a pillanatnyilag még romló gazdasági folyamatok megállítása és visszafordítása nemzeti megegyezést és közös cselekvést igényel. Az előadó alapvető fontosságúnak minő­sítette, hogy a ma alkalmazott gazdasági eszközrendszert ra­dikálisabb megoldások vált­sák fel. Ezek elméleti, tudo­mányos megalapozása leg­alább olyan fontos, mint tör­ténelmi múltunk tisztázása vagy a politikai intézmény- rendszer fejlesztési irányai­nak kijelölése. Előadásának befejező ré­szében Hámori Csaba néhány konkrét teendőt illetően tett javaslatot állásfoglalásra, il­letve fogalmazta meg az al­ternatívákat. Szólt arról, hogy mind az egyes új politikai szerveződések, mind pedig az MSZMP-n belüli különböző véleménycsoportok napirend­re tűzték a döntést az ország- gyűlési, illetve a helyi ható­sági választások időzítéséről. A megyei pártbizottság első titkára szükségesnek tartó'ta, hogy a megyei párttestület al­kosson véleményt arról, kez­dődjenek-e meg még az idén a választások és ha igen, elő­ször országgyűlési képviselő­ket vagy helyi tanácsokat vá­lasszunk, és hogyan hangoljuk össze mindezzel az alkot­mányról tervezett népszava­zást, illetve a köztársasági el­nök megválasztását. A párt belső ügyeit illetően pedig indokoltnak tartotta, hogy a megyei pb kezdemé­nyezze egy országos pártér­tekezlet összehívását, hogy a párttagság kifejezhesse közös akaratát az MSZMP választá­si programjáról, az ideiglenes szervezeti szabályzatról, a hi­telképességet és a pártrefor­mot erősítő további személy- cserékről, a Központi Bizott­ság túlnyomóan delegálás út­ján történő átalakításával. Természetesen ebből követ­kezik a megyei pártértekezlet szükségessége, amely kidol­Itévész Gyürgy gombai párttag — egyben a Baloldali Al­ternatíva Egyesülés tagja —, aki érdeklődőként vett részt a testület ülésén, hozzászólásában a következő felhívást fogal­mazta meg: Az ország társadalmi hely­zete, az MSZMP belső viszo­nyai az 1388. májusi pártérte­kezlet óta lényegesen megvál­toztak. A pártértekezleten ki­tűzött célokat — még időará­nyosan számítva is — nem, vagy csak részben sikerült megvalósítani. Hazánk lakossá­ga az elmúlt évtizedekben el­követett súlyos hibákon kívül emiatt is joggal elégedetlen az MSZMP tevékenységével, s a bírálat ma már egyre nyíl­tabban, esetenként egyre dur­vábban hangzik el, leértékelve vagy figyelmen kívül hagyva ugyanezen időszak figyelmen kívül egyáltalán nem hagyha­tó eredményeit, párttagok száz­ezreinek az ország közéleté­ben nélkülözhetetlen, áldozat­kész, s tegyük hozzá: az el­múlt hónapokban egyre In­kább elbizonytalanodó mun­káját. A jelenlegi pártvezetés ugyanúgy nem veszi figye­lembe a párttagság vélemé­nyét, mint eddig. A látszatin­tézkedések már-már bosszan­tóan komolytalanok. Gazdasá­gi koncepciónk meglehetősen egyoldalú, stratégiánk gya­korlatilag nincs, a párt és a kormány vezetői a pillanatnyi helyzetnek talán megfelelő, egymásnak azonban gyakran ellentmondó kijelentésekkel és intézkedésekkel egyensúlyoz­nak napról napra. Mindezek miatt feltétlenül szükséges egy pártértekezlet vagy rendkívüli kongresszus összehívása a lehető legrövi­debb időn belül. Ennek fel­adatai között feltétlenül kell, hogy szerepeljen : 1. Választási stratégia kidolgo­zása a soron következő hely- hatósági, majd azok ered­ményének ismeretében az országgyűlési választásokra. Meg kell vizsgálni az or­szágos és a helyi koalíciók lehetőségét, ezzel párhuza­mosan a megengedhető, 111. a szükséges kompromisszu­mok mértékét és jellegét. 2. Módosítani kell a párt szer­vezeti szabályzatát. Lehető­vé kell tenni a párton be­lüli platformszabadságot, ez­zel együtt a szükséges ho­rizontális struktúrák kiala­kítását, az alapszervezetek szabad megválasztását an­nál: az elvnek a deklarálá­sával egyidejűleg, hogy a párttag közéleti-politikai te­vékenységére elsősorban ott van szükség, ahol a primer politizálás folyik, vagyis a lakóterületen. 3. Meg kell határozni a párt — és ezen belül a KB — aktuális feladatainak sor­rendjét. A pártértekezlet döntsön arról, hogy ezeket a feladatokat milyen mó­don és mely fórumokon kell tárgyalni. i. A pártértekezletnek elvi és gyakorlati vonatkozásban is egyértelművé kell tennie, hogy az MSZMP legmaga­sabb szintű testületé a Köz­ponti Bizottság, s a Politi­kai Bizottság csak a KB végrehajtó szerve, amely­nek tevékenysége kizárólag a KB-ülések előkészítése és határozatainak végrehajtása lehet. Ennek érdekében döntsön a pártértekezlet ar­ról is, hogy a KB mely kérdésekben korlátozza kö­tött mandátummal a Poli­tikai Bizottság, illetőleg an­nak tagjai tevékenységét. A pártértekezlet előkészíté­sét haladéktalanul meg kell kezdeni, azt gyorsított ütem­ben, de — a tavaly májusi pártértekezlettől eltérő módon — kapkodás nélkül, szigorúan felmenő rendszerben kell le­folytatni. gozhat ja a megyei szintű po­litikai és választási progra­mot, teljes körű delegálás út­ján újraépítheti az irányító testületet és összegezheti a megyei párttagok véleményét az országos pártértekezletre. Hiteles reformprogramot, hiteles személyiségekkel A közvetlen hangvételű, időnként szenvedélyes vitá­ban részt vevők alapvetően egyetértettek Hámori Csaba előterjesztésével, bár több he­lyen árnyalták, illetve kiegé­szítették azt. Ami a pártra vonatkozó megállapításokat il­leti, a felszólalók üdvözölték azt a felfogást, amely a lapve- töne\ minősítette a párt belső ügyeinek rendezését. Működő­képes egység kell — mondták —, de mindenekelőtt hiteles reformprogram alapján és hiteles személyiségekkel, az élen kialakuló dinamikus ak­cióegység. Ugyanakkor többen elfogadhatatlannak tartották, hogy a párton belüli különb­ségek ma néha nagyobbnak tűnnek, mint a párt egyes kö­rei, illetve más politikai cso­portosulások közötti vélemény- eltérések. A hozzászólók egy része ki­emelte, hogy veszélyes lenne a pártnak túlzottan befelé for­dulnia, csak önmagával fog­lalkoznia. Ugyanis a párt nem öncélú, tudatosítani és a kom­munistáknak magatartásukkal, életvitelükkel igazolni kell, hogy úgy tartják, nem a nép Dr. Czinege Imre a ceglédi és ismertette nyilatkozatukat: Reformgondolatokat valló egészségügyi MSZMP-tagok­ként megalakítottuk a re­formkort. Közös munkára hív­juk azon kommunistákat, akik gazdasági és politikai refor­mokat akarnak. Kötetlen összejöveteleken kí­vánjuk megbeszélni az egész­ségügyi dolgozókat is legin­kább foglalkoztató témákat. összejöveteleinken MSZMP- tagokként kívánunk vitatkoz­ni egymással, más pártok tagjaival, pártonkívüliekkel, hogy megismerjük és tisztáz­zuk nézeteinket gazdaságról, politikáról, szakmáról. Tevé­kenységünket kötött formáktól mentesen kívánjuk kifejteni, nincs választott vezetőnk. Támogatjuk az MSZMP ál­tal vallott reformtörekvéseket: szabad demokratikus választá­sokat, parlamenti demokrá­ciát, többpártrendszert, jogál­lamot, platformszabadságot. Kívánjuk: a párt határolja el magát a korábbi hibáktól, bűnöktől, rehabilitálják a koncepciós perek áldozatait, reformgondolatok miatt kizárt vagy üldözött kommunistákat, tudósokat. Támogatjuk, hogy az MSZMP programpárt legyen, melynek azok a tagjai, akik a progra­mot elfogadják és ezért csele­kedni hajlandók. reformkör nevében szólalt fel Ne lehessenek az MSZMP ve­zetői és tagjai, akik a prog­ram ellen fellépnek, vagy akik a bizalmi válságért felelősek, illetve azt tevőlegesen előidéz­ték. A gazdasági kibontakozást szakértőkre kell bízni! Az MSZMP-nek űj szervezeti sza­bályzat, hatásos általános és választási program kell, amely párttagot, pártonkívülit egy­aránt mozgósít. A pártegységet új alapokon kell megvalósítani, mely fel­tétlen biztosítja a párt akció­egységét, és a többség által vallott reformgondolatok aka­dálytalan érvényesülését. Mindezt leghatékonyabban egy mielőbbi kongresszus ké­pes elősegíteni. Hisszük a megújult MSZMP többpártrendszer esetén is a magyar társadalom vezető ere­je marad és ezért tenni is kí­vánunk. Felhívjuk a reform­mal szimpatizáló MSZMP-ta- gokat, vegyenek részt össze­jöveteleinken, rendezvényein­ken szívesen látunk párton kí­vüli érdeklődőket és más szer­vezetek tagjait is. dr. Czinege Imre, dr. Édcr István, dr. Mohos György, dr. Petrik András, dr. Sebők János, dr. Schmidt László van a pártért, hanem a párt a nép felemelkedéséért. A reformkörök létrejöttét — országosan és a megyében is — üdvözölték a testület tagjai. Ugyanakkor volt, aki arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a párt hagyományos struktúrái ne te­lepedjenek rájuk, nehogy aka­dályozzák elevenen mozgalmi jellegük megőrzését. Másók vi­szont azt igényelték, hogy a reformkörökben tömörülök igyekezzenek nagyobb befo­lyást gyakorolni a párt cent­rumára, törekedjenek arra, hogy nézeteiket a hagyományos szervezeti keretek között is ér­vényesítsék. Ugyanakkor mind a reformkörökben, mind a párt más szerveződéseiben tartózkodni kellene a címké­zéstől, mert az szinte mindig akkor kezdődik, amikor az ér­vek már elfogytak. Minden hozzászóló szüksé­gesnek ítélte az országos párt­értekezlet mielőbbi, de jól elő­készített és demokratikus ösz- szehívását, sőt olyanok is vol­tak, akik rendkívüli kongresz- szust sürgettek. Hangsúlyozták, hogy olyan országos fórumra van szükség, amelyik össze­szervezi végre a pártot, fel­oldja bénultságát, mindenek­előtt azzal, hogy konkrét és mozgósító erejű programot alakít ki az előttünk álló idő­szak feladataira. Egy kis elméleti vita is ki­alakult az ülésen a szocializ­mus fogalmával kapcsolatban. Az ebben résztvevők szerint szükséges tisztázni és elméle­tileg megalapozni mai szocia­lizmusképünket. Értékelni kell azt, hogy az elmúlt évtizedek­ben mennyi és mi volt a való­di szocialista érték vagy lega­lábbis csíra, és meg kell néz­ni, vajon az, amit most célul tűzünk, mennyiben tekinthető szocializmusnak és mennyiben csupán egy szocializmus pers­pektívája alapián kialakított átmeneti társadalmi alakulat­nak. A népképviseleti szervek vá­lasztásával kapcsolatban a tes­tületben egyetértés alakult ki: akkor kell azokat megtartani, amikorra jogszerű lebonyolí­tásuk feltételei megteremthe­tők, mert eredményük csak így lehet legitim, mindenki által elismert, csak így erősítheti a társadalmi megegyezést. Hiba lenne elhamarkodni, nehogy a sietség miatt utána megkérdő­jelezhető legyen. Ugyanakkor a lehető legkorábban meg kel­lene kezdeni őket, már csak azért is, hogy mielőbb mind teljesebb bizalmat élvező, sta­bil testületek és végrehajtó szervek alakulhassanak ki. A megyei pártbizottság — az el­térő vélemények miatt — nem foglalt állást abban, hogy előbb az Országgyűlést vagy a tanácsokat kellene-e újjává­lasztani. Ügy ítélte meg azon­ban, hogy valamelyiket még az idén ősszel el kéne és el is lehet végezni. A hozzászólók többsége egyetértett azzal, hogy a párt álláspontjának kiala­kításában taktikai elemeket is figyelembe vegyen, ugyanak­kor hangsúlyozták az esetleges eltaktikázás veszélyeit is. Fon­tosnak tartották, hogy mielőbb nyílt és vállalható választási programja legyen a pártnak, és az e program képviseletére alkalmas, jelöltként indítható, hiteles személyiségeket is mi­nél előbb találjuk meg. Többen hiányolták Hámori Csaba előadásából azt, hogy a közeljövő politikai folyamatai szempontjából fontos rétegek­kel — mint az ifjúság, az ér­telmiség. illetve a falusi lakos­ság — külön nem foglalkozott. Az előadó válaszában e kriti­kát jogosnak fogadta el, ki­egészítve azzal, hogy e réte­geken túl még más társadal­mi csoportok — például a nők vagy a nyugdíjasok — speciális kezelése is fontos szerepet játszhat majd a po­litikai erőviszonyok alakulásá­ban. A vitában jó néhánvan hív­ták fel a figyelmet arra, hogy kétségtelen a politikai refor­mok fontossága, de az embe­rek túlnyomó többsége mégis a gazdasági intézkedések konk­rét eredménye vagy hosszabb távon azok feltételezett iránya és várható sikere alapján fog­nak ítélni a jövőben. Úgy tű­nik, itt egy helyben topogunk és végiggondolatlan döntések bizalomcsökkentő politikai ha. tását is nyögjük. Márpedig szakértelem és szavahihetőség nélkül nem lehet eredményt elérni. A pártnak bátrabban kell élni meglévő lehetőségei­vel a rosszul működő intéz­ményrendszer lebontásában, a miniszterek alatti irányító szintek kövületeinek eltávolí­tásában is — javasolták első­sorban a testület gazdasági te­rületen dolgozó tagjai. A késő délutánba nyúló vé­leménycsere végén Hámori Csaba reagált az elhangzottak­ra. A pártbizottság végül egyhangú szavazással elfogad­ta a vitaindító előadást és az összefoglalót, majd Nagy Sán- dornénak, a testület titkárának előterjesztésében a főbb mon­danivalót összefoglaló szöveg­szerű állásfoglalást. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents