Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

4 1989. MÄJUS 30., KEDD Megyei sajtótörténet 1956-ból Öt napot élt a Valóság Vaskos, nagyalakú könyv látott nemrégiben napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásá­ban. Címe: 1956 a sajtó tük­rében. Szerkesztőd — Izsák Lajos és Szabó József — az 1956. október 22. és novem­ber 5. között megjelent újsá­gokat gyűjtötték össze és tár­ták a nagyközönség elé. S mint az előszóban hangsúlyoz­zák, a kötetből nem véletle­nül hiányzik a jegyzetanyag, a magyarázat. A tanulságok levonása ugyanis az olvasó dolga. Zárolt kiadványok A választott időszakban meg­lehetősen rossz papíron, ren­geteg sajtótermék hagyta el a magyar nyomdákat. A ki­adás központja ugyan a fővá­ros volt, de az események sodrában vidéken is számtalan új lap, kiadvány szerkesztői láttak munkához. Megyénk­ben — mint ezt a megyei művelődési központ és könyv­tár munkatársai által összeál­lított, 1794 és 1975 közötti időszakot átfogó sajtóbiblio­gráfia mutatja — 1956-ban tíz, inkább rövidebb, mint hosszabb életű lap került rendszeresen az utcára. Közü­lük nem egy megmaradt pél­dányai ez év szeptemberéig az Országos Széchényi Könyv­tár zárolt kiadványainak tá­rát gazdagították, a nagykö­zönség számára hozzáférhe­tetlenek voltak. Neve mellett még ma is őr­zi a ZKT jelzést a Ceglédi Hírlap, amelynek 1956. no­vember 11. és 13. között ösz- szesen két száma látott nap­világot. Az újság — címlapja szerint — a munkás-paraszt tanácsok és a honvédség lap­ja volt. Ugyancsak Cegléden, a helyi ifjúsági bizottság ki­adványaként jelent meg az Ifjúsági Újság, ebből feltehe­tőleg csupán egyetlen szám hagyta el a nyomdát, október 27-én. Napjainkig ugyancsak a zárolt anyagok listáját gyara­pította, akárcsak az Új Váci Napló, amely október 31. és a következő év március 8. kö­zött élt, heti kétszeri megje­lenéssel. Nem érdektelen megfigyelni, hogyan változtak alapgazdák: a Napló november 16-ig a városi Nemzeti Forradalmi Bizottság lapja volt, ekkor ke­rült fel a cím alá a városi ta­nács végrehajtó bizottságának neve is. December 7-én már ez olvasható az első oldal élén: a városi tanács vb és a nép­front lapja, míg december 18-án újra módosul a felirat: a városi dolgozók lapja. A tárgyalt időszakban ki­került a nyomdákból néhány frissen indított üzemi újság is, így az április és augusztus között kiadott Erdőnk Hangja — a Gödöllői Állami Erdő- gazdaság üzemi híradója —, a Pest Megyei Szövetkezetek Híradója, a Pestvidéki Kis­dobos, amely fiatalosan hang­zó neve ellenére nem a kis­dobosok, hanem a ePstvidéki Ásványbánya Vállalat hír­adója volt. Rendszertelenül, de megjelent a Pestvidéki Villám című lap is. Bár a fővárosban szerkesz­tett sajtótermékek bizonyára eljutottak szerte a megyébe, könnyebben, mint távolabbi országrészekbe, szűkebb pát­riánk nem maradt központi napilap nélkül. Október 30-án, került először az utcára a Va­lóság, kolofonjának tanúsága szerint a Pest megyei dolgozók lapja. Áz újságból az első év­folyam 1-5. száma jelent meg; pályafutását november 4-én fejezte be. November 2-i szá­ma már mint független ma­gyar napilapot. hirdette, ame­lyet az impresszumban olvas­ható információ szerint a szer­kesztőség forradalmi tanácsa szerkesztett A Valóság — A néppel tű­zön-vizén át jelszóval — rész­letesen beszámolt az országos és a fővárosi eseményekről. miniszterré történt kinevezé­séről. Értesül az olvasó arról is, hogy a megyében egymás után alakulnak a nemzeti bi­zottságok, hogy Érden több álruhába bújt ÁVH-st fogtak el, s azonnal átadták őket a hatóságoknak. Ebben a szám­ban a belpolitikai események mellett három hasábon a sport is helyet kapott, többek kö­zött olimpiai esélyeseinkkel készített három röpinterjúval. Induló számában első oldalon közölte Nagy Imre rádiónyi­latkozatát, hátrébb — kom­mentárral — az október 27-én hivatalba lépett nemzeti kor­mány névsorát. Ugyanakkor igyekezett tudósítani a megyé­ben történtekről is. Több hely­ről érkezett a hír, hogy a vá­rosokban, községekben meg­alakultak a forradalmi nemze­ti bizottságok. Megválasztotta a nemzeti bizottságot Gödöllő, Aszód, Vác lakossága — ol­vashatjuk október 30-án. Egy rövid híradás arról értesít, hogy az ifjúság Cegléden is hallatta szavát, újra felébredt Kossuth városa. Egy másik ceglédi hír: megalakult a vá­ros magyar függetlenségi ta­nácsa, és október 27-én átvet­te a település ellenőrzését. A testület közleményt adott ki, amelyben követelte többek kö­zött a szabad, független Ma- gyarországot, a teljes szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az orosz csapatok visszahívását, s a tüzelés azonnali beszünteté­sét. A másnapi szám a Vácott is megalakított forradalmi ta­nácsról szóló hír fölött már azt írja: Nagy Imre az ÁVÓ-s szuronyok között állt a rádió előtt, amikor a statáriumról nyilatkozott. Közli a lap a Magyar Szabad Szakszerveze­tek Pest Megyei Szövetségének felhívását, és beszámol a me­gyei tanács új kezekbe kerülé­séről; Lakatos Imrét, a volt vb- ritkárt azonnali hatállyal ki­tiltották az épületből. Hasonló­képpen megszüntették a mun­kaviszonyát Fekete Mihály volt vb-elnöknek és Bálint András- né volt személyzeti osztályve­zetőnek. A tudósítás mellett rövidke hír: a monori járás­ban helyreállt a rend és a nyugalom, a gépállomások traktoristái mindenütt szán­tanak, vetnek, hogy a függet­len, szabad hazában jövőre kenyér is legyen a dolgozók asztalán. A lap szerkesztőinek fejé­ben aligha fordult meg, hogy a Valóság november 4-én be­fejezi rövidre méretett pálya­futását, hiszen e számban már arra ösztönözték az olvasókat, hirdessenek az újságban, ap­ró- és keretes hirdetéseket fel­vesz a Bank utcai kiadóhiva­tal. A lap azonban megszűnt, helyét december 2. és 21. kö­zött a hetenként hatszor meg­jelentő Mai Nap vette át. Aztán ez a lap is sajtótörté­netté vált, s csak 1957. szep­tember 5-én indult új megyei napilap: az MSZMP Pest Me­gyei Bizottsága és a Pest Me­gyei Tanács Pest Megyei Hír­lapja. Mörk Leonóra Ajándék a vásárlóknak A TÉKA Könyvértékesítő és Könyvkiadó Vállalat eddig is sokat tett az olvasás nép­szerűsítéséért. Ennek megfe­lelően az ünnepi könyvhetet is igyekeznek újabb kedvez­ményekkel vonzóbbá tenni. Minden kétszáz forint feletti vásárlás esetén ajándék köny­vet adnak. Többek között erről is szó volt azon a sajtótájékoztatón, amelyet a vállalat igazgatója. Drucker Tibor tartott tegnap délelőtt. De szintén megem­lékeztek arról, hogy első al­kalommal kiadóként is je­lentkeznek az ünnepi kínálat­ban. A Liget című folyóirat­tal karöltve jelenik meg a Leveleskönyv, amely az el­múlt harminc év kulturális életét idézi fel magánlevelek segítségével. Először kerül a nyilvánosság elé Déry Tibor teljes börtönlevelezése, de ta­lálhatunk dokumentumokat Cs. Szabó Lászlótól, Örkény Istvántól és Hankiss Elemér­től is. A sajtótájékoztatót egy szo­katlan esemény színezte. Itt írták alá ugyanis a TÉKA és a Közgyűjteményi és Közmű­velődési Dolgozók Szakszer­vezetének együttműködési megállapodását. A kiadó tíz- százalékos kedvezményét, a könyvcsekket ezentúl az újon­nan alakult szakszervezet va­lamennyi tagja megkaphatja. Cserébe a művelődési intéz­ményekben könyvakciókat szerveznek és elárusítóhelye­ket teremtenek. Sz. Z. L. Olimpiai esélyesek November 2-a legfontosabb hírei a Valóságban: csütörtö­kön (azaz november 1-jén) a reggeli órákban a szovjet csa­patok megkezdték a bevonu­lást Magyarország északkeleti határán. A kormány felmond­ja a Varsói Szerződést, az ENSZ-hez fordul segítségért, s az ország semlegességének védelmére a négy nagyhata­lom segítségét kéri. Nagy Im­re beszédében a semlegesség kinyilvánításáról szól. Űj párt alakult, Magyar Szociálisa Munkáspárt néven, vezetői kö­zött van Kádár János, Nagy Imre, Losonczi Géza és Maié­ter Pál, a szabadságharcosok hős parancsnoka. Romániában rendkívüli intézkedéseket lép­tettek életbe; Temesvárt, Ara- dot és még néhány magyar­lakta várost a külföldiek szá­mára tilos területté nyilvání­tottak. Ez a szóm tudósít ar­ról is, hogy a koalíciós pártok megyei képviselői a Pest Me­gyei Nemzeti Forradalmi Bi­zottság megalakításáról tár­gyalnak, a megyei tanács for­radalmi bizottságának felhí­vása pedig a munkástanácsok megalakítására mozgósít. Ol­vashatunk arról is, hogyan se­gítette a fővárost élelmiszer- szállítmányokkal Üllő, Túra és Tésa lakossága. November 4-én utoljára ke­rült az olvasók kezébe a Valóság. Utolsó számának élén hatalmas szalagcím hirdeti: A szovjet kormány megígérte: nem érkeznek újabb szovjet csapatok Magyarország terüle­tére. Ehhez kapcsolódik a har­madik oldalon a váci szovjet csapatok parancsnokának nyilatkozata, hogy kerülni fog nak minden fegyveres táma­dást, és tudomása szerint két napon belül elhagyják a vá­rost. Első oldalas jelentés szá­mol be a kormány csaknem teljes átalakulásáról, Maiéter Pál honvédelmi, Kéthly An na és B. Szabó István állam­Ruttkai Éva-emlékszoba nyílt május 19-én a színművésznő II. kerület. Keselyű utcai nyaralójában, ahol a művésznő személyes bútorait és tárgyait mutatják be. Felvételünkön a Ruttkai Éva- emlékszoba egy részlete TV-FIGYELŐ TONY ARZENTA. Bizo­nyára nehéz lenne összeszá­molni, hány maffiáról szóló film készült már. Ez a szom­baton bemutatott, amelynek Alain Delon volt a főszerep­lője, talán annyiban különbö­zött a szabványtörténetektől, hogy nem a maffia elleni harcról szólt, nem is arról, hogyan tartja a szervezet ter­rorja alatt az állampolgáro­kat, hogyan szövi át meg át az olasz gazdasági és politikai életet, hanem arról, hogy még saját embereivel szem­ben is könyörtelen. A Duccio Tessari rendezte produkcióban — bár a népszerű francia filmszínészre építke­zett — ez alkalommal még­sem a hódító külsejű, nőket eksztázisba hozó sztár férfias vonzereje volt a lényeg. Nem emlékszem, láttam-e valaha Delont ilyen közömbösen ke­gyetlen figura megformáló­jaként. Itt a valós színészi tel­jesítmény éppen az abszolút érzelemmentesség bemutatása volt, hiszen csak akkor csil­lant föl valami emberi a markáns vonásokon, amikor a családról volt szó. Ám min­denek ellenére is unalmassá, monotonná vált a film, amely­ben mást sem tett a főhős, mint rezzenéstelen arccal gyilkolt, ami az első óra után már szinte föl sem tűnt. PARKI PARTY. A vasár­nap a nemzetközi gyermek­nap jegyében telt el. A bu­dapesti XI. kerületi baráti kör az idén negyedik alka­lommal rendezte meg a Ka­maraerdei Ifjúsági Parkban a gyermeknapot, amelyen a ke­rületben élő művészek, spor­tolók, közéleti személyiségek is jelen voltak. Az egyébként kétnapos programot Marton Frigyes rendezte, a művészek pedig szereplésükért nem kér­tek fellépti díjat. A közel egy­órás helyszíni közvetítés iga­zolta, hogy itt valóban min­den volt, ami szem-szájnak ingere. Láthattunk gokartozó apróságokat, motorozó ötéve­seket és tinédzsereket, akik hajmeresztő bravúrokat pro­dukáltak kerékpárjukon. A gyerekek szeme láttára ké­szült a mézeskalács, és a lum- bágós apuka is pillanatok' alatt megszabadulhatott fáj­dalmaitól a magyarországi csontkovács gyógyító keze ha­tására. Mint mondta, nem ügy az egész, csak tudni kell, hogy hová nyúljon az ember. Nekünk viszont azt lenne jó tudni, ki is ez a csontkovács, és hol található, ugyanis ar­ról nem esett szó. Annál részletesebben érte­sülhettünk viszont az egér­verseny kulisszatitkairól. Ki­derült, hogy a számomra egy­általán nem szimpatikus kis állatkák hasonlóképpen gon­dolkoznak, mint az emberek: nem szeretik, ha a lábuk alatt meleggé válik a talaj. A kü­lönbség mindössze annyi, hogy ebben az esetben ők minden körülmények között futásnak erednek. Ám abszolút kiszá­míthatatlanul, mert amelyik az előbb még elsőként ért a célba, az lehet, hogy legköze­lebb nem is hajlandó elin­dulni. Az ELTÉ-s diákoknak mindenesetre jó szórakozás volt a versenypálya felügye­lete, meg az is* hogy öt fo­rintért fogadásokat lehetett kötni. Persze ez egy vérbeli sportembert, azaz egy meg­rögzött lóversenyre járót nem elégíthetett ki. TV—2. A gyermeknapi program a kettes csatornán körkapcsolással folytatódott. A két fő helyszín Kecskemét és a Margitsziget volt. Nem tudni, milyen meggondolás alapján, mindkét helyen a popvilág egy-egy ismert sztár­ja vállalta magára a műsor­vezetői feladatokat. Az effaj­ta kívánalmaknak várakozá­son felül jól megfelelt Katona Klári, ám annál kevésbé az EDDA zenekar vezetője, Pa­taki Attila. Mentségére szol­gáljon, hogy estére be is val­lotta: gyermekszeretet ide vagy oda, inkább egy orszá­gos turné 50—60 fellépéssel, mint még egy ilyen maratoni délután. Endrei Judit a tőle megszo­kott kedvességgel és ráter­mettséggel irányította a mű­sort és a két kisegítő kislányt, akik délutánjukat mint affé­le segéd-műsorvezetők a stú­dióban töltötték. Az egész összeállításról az mondható el, hogy elsősorban a kama­szok számára jelenthetett kel­lemes időtöltést, ugyanis né­hány kivételtől eltekintve va­lamennyi program olyan volt, ami ezt a korosztályt érdek­li. A felnőtt nézőnek a legin­kább elgondolkodtató az a filmbejátszás volt, amelyben a Pető-intézet kis ápoltjai a Malév jóvoltából egy sétare­pülésen vehettek részt. Az ar­cok, az elhangzott mondatok azt az érzelmi töltést adták, ami végül is az esti műsor so­rán teljesedhetett ki teljes va­lójában, amikor az Add a ke­zed, érezd. hogy itt vagyunk mind veled című, a mozgás- sérültek javára rendezett gá­laestet láthattuk, ahol a mű­vészek és a gyerekek közös produkciójában valóban egy­értelművé vált, hogy a moz­gássérültek ügye mindany- nyiunké; az egész társadalo­mé. Körmendi Zsuzsa Törökország — aki ma meg­hallja ezt a szót, annak több­nyire nem a Boszporusz-híd vagy a Hagia Sophia jut az eszébe, hanem az irhabunda, az aranylánc vagy egyéb bőr­áru vásárlása a nagy bazár­ban (vagy ahogy törökül hív­ják: kapalicsarsziban). Pedig Törökországban sok gyönyörű vidék van, amit mi, magyarok már kevésbé ismerünk. Leg­többünk csak Isztambulig jut el és onnan tovább nemigen kívánkozik, mert a bevásárlás, a sok alkudozás után már nem sok ereje s főleg pénze marad a további országnéző utazásra. Pedig Törökország sok vidé­ke éppoly vonzó lehet a szépre áhítozó turistaszemnek, mint Olaszország, Görögország vagy Egyiptom. Hiszen látnivaló annyi akad, hogy nem győzi az emberi szem a sok szépséget befogadni, és bizony a fényké­pezőgépbe is rengeteg film kellene, hogy például csak Kappadókia sziklatemplomait, a benne még ma is élénk szí­nekben pompázó freskóit és azt a már szinte mesébe illő holdbéli tájat megörökítse a szépre áhítozó turista. Sokan vannak azonban olya­nok, akik nem tudnak eljutni Egy útikönyv margójára Törökország - bunda nélkül külföldre, mert anyagi helyze­tük ezt nem engedi meg és így csak a könyvesboltok polcain megtalálható útleírásokból is­merkedhetnek meg a nagyvi­lág csodáival. Egy ilyen köny­vet ajánlunk most figyelmük­be: Aczél Jolán — Lábamon Anatólia pora. A könyv Tö­rökországról szól, s érdemes minden útleírást kedvelőnek a kezébe vennie, elolvasnia. A könyv szerzője hatszor járt rövidebb-hosszabb ideig Törökországban. Első útja so­rán csak a kíváncsiság és a gyermekkori álom megvalósu­lása vezérelte, a többi már tu­datos. előre meghatározott cél­lal vezérelt út volt. És feltá­rult előtte Törökország, a me­sés Kelet világa. Azé a Tö­rökországé. melynek egyedül­álló történelmi emlékei van­nak, amelynek földjén rég le­tűnt kultúrák nyomai találha­tók: itt éltek a hettiták, a per­zsák, görögök, rómaiak, bizán­ciak. A könyv nem tartozik a szokványos útikönyvek közé. Nemcsak azt mutatja be Tö­rökországból, , amit az utazási irodák hirdetnek, hanem elve­zet bennünket az egyszerű, hétköznapi világba, az embe­rek életébe enged bepillantást. Mindezeket úgy teszi a szerző, hogy közben szinte magunk előtt látjuk a Saint Benoit-ká- polnát, ahol II. Rákóczi Fe­renc és Zrínyi Ilona hamvai pihentek; a kerengő dervisek kolostorát Konyában, ami a szeldzsuk építőművészet kin­csestára és ahol tanított Pál, valamint Barabás apostol is. Képzeletben eljuthatunk a könyv segítségével Pamukkale cseppkőteraszokkal és -meden­cékkel borított hegyoldalaira, mely a világ szinte egyedüli szabadtéri cseppkőképződmé­nye. Gyógyvizét — melyet ideg-, szív- és érbetegségekre javasolnak .— ma is sokan felkeresik. Megismerhetjük az európai ember számára még ma is vadnak tűnő kurd- vidéket, Tróját. Efeszoszt, Per- gamont, a Nemrut-hegyet, mely szobrainak titkát kétezer évig őrizte. Ennek az országnak minden darabkája történelmet őriz. elmúlt idők nagy tetteiről be­szél. Az ezerarcú Törökorszá­got ez az egy könyv nem tud­ja részletesen bemutatni, leg­feljebb kedvet tud csinálni. Útmutatás ez; a könyv, hogy a magyar turista hová indul­jon, merre menjen úgy el Tö­rökországban, hogy mindezt a sok szépet legalább töredékei­ben megismerje, ha nem is olyan mélyen, mint a könyv szerzője, aki az utazások ked­véért törökül is megtanult. Gy. A. Rutfkai Éva-emlékszoba Hetente hatszor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents