Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
1989. MÁJUS 30., KEDD 3 MKCiCJ, mIop Hozzászólás cikkünkhöz A felmondás kemény szó SZOMBATON KISZ-szervezetek küldöttgyűlése A KISZ-szervezetek Pest Megyei Szövetsége küldött- gyűlést tart 1989. június 3-án 10 órai kezdettel Cegléden, az MSZMP városi bizottságának nagytermében. A gyűlés nyilvános, így mindenki részt vehet rajta, aki szándékát az 560-376-os telefonszámon bejelenti. Ezen az éjjel-nappal élő számon lehet szállást is igényelni, mivel a tanácskozást kétnaposra tervezik. A résztvevőktől napi 150 forintos étkezési költséget kérnek. Hibaigazítás Hétfői számunk harmadik oldalán ismertettük Pozsgay Imre nyilatkozatát. Sajnálatos technikai hiba következtében azonban az utolsó közölt kérdésre adott válasz elmaradt. Ezért most megismételjük a kérdést és vele együtt a választ. — Az ön személye körüli problémákról beszélve feltűnik az embernek, hogy ellentmondás van az ön társadalmi és pártvezetőségen belüli népszerűsége között. Arra gondolok, ön feltehetően a legnépszerűbb politikus ma Magyarországon, a társadalom körében sok támogatója van, Kecskemét és Szeged óta tudjuk azt, hogy az MSZMP-n belül is. Ugyanakkor, ha megnézi az ember a Politikai Bizottság listáját vagy a Központi Bizottság összetételét, ott a támogatói közel sincsenek ilyen arányban ön mellett, mint a társadalomban, illetve a párttagságban. Meddig tartható ez a diszkrepancia? — Én szellemileg és lelkileg nagyon jól el tudom viselni, éppen abban a tudatban, hogy érezhetem, a nép becsül, a társadalom figyeli a tevékenységemet, és honorálja következetességemet. Hadd tegyem még hozzá, hogy benne van ebben az ínség is, ami jellemezte az elmúlt évtizedek politikai gyakorlatát, hogy valójában nem politikai küzdelmekben és akaratmegfeszítésben, hanem inkább alkalmazkodóképesség dolgában és hivatalnoki szemlélettel válogatták, választották ki a politikusokat. A párt apparátusa, választott testületi és különböző, esetleg most velem szemben fenntartásokat h;<ngoztató tagjai maguk is túltéve érzelmi elfogultságukon önmagukat, racionalizálni fogják a helyzetet, és azt mondják: az a jó a pártnak, aki jó a népnek. Olvastam Falusy Zsigmondi Párt-atlan rendőrök című, a Pest Megyei Hírlapban május 23-án megjelent cikkét, és elgondolkodom. Nem tudom eldönteni, hogy a kérdések provokatív szándékot vagy cinizmust rejtenek, vagy most ez a „sikk"? Provokálják a megyei rendőr-főkapitányt vagy az újságíró önmaga véleményét akarja megfogalmaztatni azzal, akit megszólaltat? Miért kellene felmondani a párttitkárnak? Miért hiszi az újságíró, hogy a párttitkár a politikai munkán kívül máshoz nem ért, tapasztalatait, ismereteit nem lehet hasznosítani a szakmai munkában? Ugye milyen könnyen csúszik ki szánkon a „felmondás" szócska?! Az a szó, ami azt jelenti a munkáltató részéről, hogy nincs szükségem rád, nem kell a munkád. De hát egy pártbizottsági titkárt választanak! Testület vagy legutóbb küldöttértekezlet. A választott titkár bizalmat élvez, munkájával, magatartásával kivívta elvtársai, környezete bizalmát. Ezért védelem illeti meg. A felmondás kemény szó! „... és kiköltözik eddigi irodájából..fogalmazza meg véleményét, mondja ki ítéletét az újságíró! Hogy hangzatosabb, hatásosabb legyen az, amit a főkapitányság vezetője mond. Ami egyébként természetes folyamat és a politikai munka jellegének változásával egyre inkább gyakorlattá válik a pártbizottságoknál. Miért kellene kiköltöznie eddigi irodájából a párttitkárnak? Miért írja cikkének címében az újságíró, hogy „fél öt után lehetnek kommunisták”? Megint egy műszakos kommunisták, de most fordítva? El lehet választani, hogy a munkámat végzem munkahelyemen fél ötig, ezután másnap reggelig tapasztalataimmal, életutam- mal, jövőképemmel, meggyőződésemmel kommunista vagyok, és reggeltől fél ötig ismét depolitizált hivatalnok, tanár, munkás, bányász, rendőr? Bevezető kérdésében az újságíró „mindnyájunk” érzéséről beszélt. Ilyen megfogalmazásban az én érzéseimről is, amelyek nem azonosak azzal, amiről Falusy Zigmond ír. Az én lelkemen nem ül, nem ült „bénult kelet-európai kiszolgáltatottság", nem mar belém a kétség a rendőrjárőr láttán. Bennem azt az érzést kelti, hogy jelen vannak a rend őrei, végzik munkájukat. Igen, érzeík „bujkáló bizonytalanságot”, azt, hogy „hátha nincs rendben valami”, akkor, amikor a járőrkocsi mellől megállítja autómat a közlekedési járőr, Szigethalom és Szigetszentmiklós között. Jáger Csilla, a szigetszentmiklósi kapitányság zászlósa megkérdezi, hogy autóm simára kopott jobb első gumiköpenye miatt hajlandó vagyok-e kifizetni a 200,— forintos „tanulópénzt"? De nem érzem magamat kiszolgáltatottnak a hatalom szimbólumának alávetettjeként. Végzi munkáját, nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy saját érdekemben, testi épségem, életem biztonsága érdekében tegyek valamit. Sajnálatos és a nyomtatott sajtóban egyre jobban terjedő jelenség a rendőrség munkájának erőteljes bírálata. Nagy kár, hogy az újságíró a megyei lapban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjével készített interjúját ilyen gondolatokkal vezette be, és részéről felelőtlenség, hogy mindnyájunk érzéséről beszélt. Magam egy olyan választott párttitkár vagyok, akinek nem mondtak fel, üzemeltetési csoportvezetőként látom el a feladatot, és gazdasági érdekből a vállalati központ valamennyi dolgozójával együtt kiköltözöm szobámból. Baji György Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat Készséggel helyet adunk Baji György véleményének, mert azzal sok tekintetben azonosulni tudunk. Levelének megírására azonban — számunkra úgy tűnik — kollégánk cikkének félreértése adott okot. Szavaknak és mondattöredékeknek a szövegkörnyezetből való kiemelésével ugyan sok mindent bizonyítani lehet, de a valóság az, hogy kollégánk írása nem volt rendőr- vagy párttitkár ellenes. gok kistermelőkhöz kihelyezett állatállománya a szarvasmarha kivételével csökkent. A vágóállatok és az állati eredetű termékek értékesítése — 1981. évi változatlan árakon számolva — az I. negyedévben összességében a tavalyihoz hasonlóan alakult. Ezen belül vágómarhából 4,4 százalékkal nagyobb mennyiséget, juhból pedig kétszer annyit vásároltak fel, mint 1988. I negyedévében. Sertésből a tavalyival közel azonos mennyiséget, baromfiból viszont annak csak 56 százalékát értékesítették a gazdaságok. Tejből 42 millió litert adtak el. 24 százalékkal többet az előző évinél, tojásból pedig felére csökkent a felvásárlás. Az év első három hónapiéban a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben 64 500-an, az állami gazdaságokban pedig 9500-an dolgoztak, 7,9. illetve 6.3 százalékkal kevesebben az 1988. I. negyedévinél. ÉLETKÖRÜLMÉNYEK A megye munkaerőhelyzetét összességében még miádig a jelentős munkahelytöbblet jellemzi. A gondot változatlanul az okozza, hogy a munkáltatók az álláshelyek túlnyomó részére szakképzettséggel rendelkezőket várnak, a jelentkezők pedig zömmel segédmunkások. 1989. I. negyedévében a megyében minden megfigyelt népgazdasági ágban kevesebben dolgoztak, mint egy évvel korábban. Ezen belül a foglalkoztatottak száma legjelentősebben a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben éá a kivitelező építőiparban, legkevésbé pedig az iparban csökkent. A fizikai foglalkozásúak fogyása — a kereskedelem kivételével — a szellemiekét valamelyest meghaladta. A megyében foglalkoztatottak nettó átlagbérének növekedése az elmúlt egy év alatt a vízgazdálkodás kivételével minden megfigyelt népgazdasági ágban 14 százalékot meghaladó volt. A nettó átlagbérek leggyorsabban a kivitelező építőiparban és az állami gazdaságokban emelkedtek, a legkevésbé pedig a vízgazdálkodásban és a kereskedelemben. A legnagyobb átlagbért változatlanul a kivitelező építőipar, a legalacsonyabbat pedig a kereskedelem fizeti dolgozóinak. A kiskereskedelmi hálózat egységei az I. negyedévben közel 12 milliárd Ft forgalmat bonyolítottak le — fogyasztói folyóáron — 14 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A kiskereskedelmi árak az év első három hónapjában országosan összességében 14,6 százalékkal emelkedtek. Legerőteljesebben a ruházati termékek és a vegyes iparcikkek ára nőtt (17,8, illetve 15,1 százalékkal), majd ezt követte az élelmiszereké 13,9 és a vendéglátásé 13,4 százalékkal. Az élelmiszereken belül az idényáras cikkek árai egy év alatt ösz- szességében a megyében sem változtak. Ezen belül azonban a zöldségféléket 17 százalékkal magasabb, a gyümölcsféléket 5,6, a burgonyát pedig 44 százalékkal olcsóbban vásárolhatta meg a lakosság. Az árak változását figyelembe véve az I. negyedévben a forgalom mennyisége 0,2 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A csökkenés a tavalyinál mérsékeltebb, melyet az eredményezett, hogy élelmiszerből 3,1 százalékkal többet vásárolt a lakosság. A többi árufőcsoport értékesítésének mennyisége nem érte el az 1988. I. negyedévit: a vendégi'tás forgalma 6,9, a ruházati cikkeké 4,2 százalékkal, a vegyes iparcikkek értékesítése pedig az évek óta tartó folyamatos növekedés után az idei első hároiji hónapban 0,9 százalékkal csökkent. Ez utóbbi cikkek forgalmára feltehetően hatással volt a lakosság jelenős összegű külföldi beszerzése is. Ennek ellenére néhány tartós fogyasztási cikkből így is többet adtak el, például hűtőszekrényből 23, mélyhűtőből 22 százalékkal. Személygépkocsiból viszont — a behozatal akadozása következtében — közel 800 darabbal (mintegy 30 százalékkal) kevesebbet' vehettek át a várakozók. Az áruellátás területén a legnagyobb gondot az alacsonyabb árfekvésű cikkek hiánya, valamint a minőségi hiányosságok okozták. Az alapvető élelmiszerekből kielégítő volt az ellátás, de az olcsóbb belsőségekből, baromfiaprólékból a kiskereskedelem nem tudott a megnörekedett igéillést tartott az MSZMP KB Az ülés résztvevőinek egy csoportja (Folytatás az I. oldalról.) mert a mezőgazdaság ügye nem lehet csak ágazati kérdés — amint azt többen is hangsúlyozták. Éppen ezért az eredmények hangoztatása mellett nyomatékkai szóltak az ágazat hanyatlásának súlyos jeleiről is. Hámori Csaba, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára arról beszélt, hogy a parasztság a szónál jobban értékeli a tapasztalatokat és ezt a „képességét” a pártprogramban figyelembe kell venni. Nagy Tamás, a gyáli Szabadság Tsz elnöke — aki az Országos Agrár Reformkor nevében meghívott vendégként, ám tanácskozási joggal vett részt az ülésen —, azt erősítette: a szövetkezetek rövid távon ható kormányzati intézkedéseket és hosszabb időszakra szóló reformpolitikát kívánnak és mindennek középpontjában a falun élő, dolgozó ember álljon. Ez a gondolat — a konkrét kormányzati program szükségessége — szinte valamennyi felszólalásban megfogalmazódott. A vitában aláhúzták, hogy az agrártermelést nem lehet elkülöníteni más ágazatoktól — például az ipartól és a kereskedelemtől —, hanem éppen szoros kapcsolatuk a fejlődés egyik feltétele. A parasztság természetes „mozgásformája” a reform — állította Romány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora —, s a mezőgazdaság úgynevezett magyar útja éppen hogy azt igazolja: kedvező a termelésfejlesztés hatásfoka akkor, ha a politika széljárása megfelelő. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter — aki részletesen ismertette a kormányzati elképzeléseket — ugyancsak azt tartotta: az agnyeknek megfelelni. Továbbra is hiánycikk a margarin, amiből időszakonként csak a drá»- gább, dobozos kiszerelésűt szállítják a boltokba. A ruházati szakmában a kereslet folyamatos csökkenése a boltok áruválasztékának szűkülését vonta maga után. A termékek magas ára sok esetben nem párosul azok jó minőségével. Nem volt megfelelő ellátás nagyméretű női konfekcióból, pamut fehérneműből, harisnyából, zokniból. A vegyes iparcikkekből a tavalyinál kedvezőbb ellátást a kereslet csökkenése eredményezte, de nem javult a kínálat a hazai hűtő- és fagyasztószekrényekből. sázkonvekto- rokból, vízmelegítőkből, cirko és gáz falifűtőkből, zárakból, lakatokból és egyes villanyszerelési termékekből. A tüzelőanyagok iránti kereslet — a várható áremelés miatt — igen élénk volt. A fokozott igényeket a kereskedelem sem választékban, sem mennyiségben nem volt képes kielégíteni. Az építőanyag-ellátás feszültségei egyes területeken oldódtak, de változatlanul jelentős a hiánycikkek köre. A fenyő fűrészáru hosszan tartó, kritikus hiánya ugyan mérséklődött, az igényekkel azonban még mindig nincs összhangban. Továbbra is nehezen lehet beszerezni a parkettát és a falburkoló csempét, de a legnagyobb gondot az okozza, hogy az olcsóbb hazai termékek szinte mindenütt hiányoznak a boltokból. rártermelés színvonala döntően hat a falvak életére, a mezőgazdasági üzemeknek szervesen kell kapcsolódniuk közvetlen környezetükhöz. Vitaösszefoglalójában Iványi Pál ki is tért arra, hogy szerinte a falu szociális és kulturális felemelkedésében szerepet vállalókat különféle elismerés és engedmény illethetné. A tulajdonreformnak az agrártermelést szorosan érintő kédéseivel is foglalkozott egyebek között Hütter Csaba, kifejtve: a földforgalmazás felszabadítását tervezik, ezzel megszüntetve olyan kötöttségeket, amelyek hátrányosan érintették a nagyüzemeket és a kistermelőket egyaránt. A miniszter szerint ez a lépés mindenképpen indokolt, még akkor is, ha — mint jól tudja — ezzel szemben fönntartások mutatkoznak. Romány Pál egyetértett azzal, hogy a földtulajdon kötöttségeit oldják, de arra figyelmeztetett: külföldön, például a nagy mezőgazdasági kultúrájú Hollandiában szakképzettséghez kötik a földhöz jutást. Szabó István, a TOT elnöke fontosnak tartotta a földmonopólium megszüntetését. Hegedűs Lajos, a hartai Erdei Ferenc Tsz elnöke a mezőgazdaság állami támogatását szorgalmazta, mivel az agrárágazat jövedelmezősége aggasztóan alacsonyra süly- lyedt. A hatékony világpiaci szereplés csakis akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelők nem élveznek kisebb támogatást, mint azok a külföldi gazdák, akiknek termékeivel a külpiacon találkozik a magyar áru. Hámori Csaba véleménye is az, hogy kicsi az agrárágazat jövedelmezősége, és nemegyszer tetten érhető, hogy e területről menekül a töke. Többen foglalkoztak az alacsony nyereségszínvonal okaival, s Nagy Gábor, a debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója foglalta össze az elhangzottakat azzal: a termelőt nem lehet „kifizetni” pusztán politikai elhatározásokkal, konkrét anyagi támogatás is szükséges. Nagy Tamás ezzel szemben úgy vélte: nem támogatásra, hanem valóságos piaci viszonyokra, reális árakra van szükség. Szabó István például kormányzati intézkedést sürgetett a termelési kedv növelésére. Gyuricsku Kálmán, az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára az árpolitika alakításában és az agrárolló „szűkítésére” szintén hatósági beavatkozást szorgalmazott. Az állam által létrehozott monopóliumokat meg kell szüntetni és ehhez is központi döntések szükségesek — ezt a véleményt Nagy TaTegnap délután a Pest Megyei Tanács székházában szerény, de ünnepélyes keretek között megjutalmazták azokat a munkakollektívákat, amelyek dicséretesen dolgoznak, s a közösség megelégedésére gyorsan, egyszerűen teljesítik vállalt szolgálatukat. A hét megjutalmazott kollektívának dr. Petrik János, a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára, valamint Horschik József a Közalkalmazottak Szakszervezetének más hangoztatta. Többen foglalkoztak még aktuális termeléspolitikai kérdésekkel, így a szerkezetátalakítás buktatóival, á kereskedelem hibás gyakorlatával. A vitában Gubicza Ferenc, Burgert Róbert, Szabó István, Hámori Csaba és mások is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció hozzásegítheti a falvak lakóit, dolgozóit az MSZMP megújított’ agrár- politikájának megismeréséhez, támogatásához. Ez pedig — ha a politika találkozik a parasztság egyetértésével — a következő választásokon erősítheti az MSZMP pozícióit. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Grösz Károly főtitkár is, aki aláhúzta: a ' párt politikája egyes területeinek világos körvonalazásával építheti választási programját. Hosszú távú stratégiai irányvonala pedig a szocializmus jövőképét vázolja majd fel a hazai viszonyok között. A vitát Iványi Pál foglalta össze. Megelégedéssel szólt arról — amit egyébként több felszólalás is tükrözött —, hogy a tézisek széles körű elemzése végül is hozzájárult a koncepció további javításához, gazdagításához. Ezzel együtt sem vállalkozhat a rövid távon jelentkező kérdések megválaszolására; mindenképpen indokolt, hogy a kormányzat egy nemzeti agrár- program keretében fogalmazza meg azokat a feladatokat, amelyek megoldást jelenthetnének a mezőgazdaság rövid távú gondjaira. Bizonyos — tette hozzá —, hogy az MSZMP új agrárpolitikája nem lesz olyan hosszú életű, mint az ezt megelőző — amely 1957-ben született —, hiszen alapvetően mások a feltételek és gyorsabban módosul a politikai és gazdasági környezet. Ez az agrárpolitika azonban mindenképpen nyitott lesz és képes arra, hogy ha kell, korrekciókkal segítse az előrehaladást. Iványi Pál bejelentetté, hogy számos felvetésre a kormányzati tervezetek adnak majd választ. A vita egyes véleményeit a tézisek ^ végső szövegezésénél felhasználják. A témáról négyen írásban fejtették ki véleményüket. A testület kialakította agrártéziseit, amelyeket állásfoglalás formájában teljes egészében nyilvánosságra hoz. ★ Grósz Károly főtitkár előterjesztésében a Központi Bizottság foglalkozott a párt előtt álló időszerű feladatokkal, és úgy döntött, hogy 1989. május 8-i álláspontját megváltoztatva pártértekezlet helyett még ebben az évben összehívja a párt kongresszusát. A kongresszus előkészítésével összefüggő szervezési feladatokat következő ülésén pontosítja. A Központi Bizottság kialakította Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos álláspontját, amelyet nyilvánosságra hoz. A testület tájékoztatót hallgatott meg az MSZMP reformkörök 1989. május 20-án Szegeden rendezett munkatanácskozásáról és megvitatta azt a jelentést, amely a politikai egyeztető fórummal kapcsolatos tárgyalásokról szólt, megfogalmazta álláspontját a tárgyalások , támogatásáról, a társadalmi közmegegyezésről. A Központi Bizottság ülésén elfogadott dokumentumok nyilvánosságra kerülnek, illetve a tanácskozásról közlemény jelenik meg. megyei titkára adta át az elismerést. A Gyömrő Nagyközségi Tanács V. B., a Monori Városi Tanács V. B., a dabasi földhivatal, a Gyáli Nagyközségi Közös Tanács V. B., a Pest Megyei Földhivatal, a Pest Megyei Tanács V. B. közlekedési osztálya Kiváló Szocialista Munkáskollektíva címet kapott, míg a Nyársapáti Községi Tanács V. B. dicséretben részesült. Elismerték a munkájukat A közösség megelégedésére
