Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

1989. MÁJUS 30., KEDD ^ÍMem 5 Híd épül az Az irreális érzelmi alapjai Üjabb szakaszukhoz érkeztek az MO-ás autópálya munkálatai Szigctszentmiklós határában. Az úgynevezett műtárgy építése kezdődött el, vagyis annak a hídnak a készítése, amely a vá­rosba vivő út fölött vezeti el a körgyűrű forgalmát (Erdősi Agnes felvétele) Félmillióan a szélvédők mögött Leányfalu (is) mozi nélkül? A gödi közélet helyszínrajza emberek- figyelmét. Saját je­löltek állítását tervezi a lekö­szönök helyébe. Kifogásolja, hogy a falugyűléseken elhang­zott ötven felszólalásra csak fél esztendő elteltével reagált a község állami vezető testü­leté. A szabad demokraták határozottan bele akarnak szól­ni a szociálpolitikába, s erre kialakult elképzeléseik van­nak. Felmérték, kik azok a létminimum alatt élő, dős, szegény emberek, akik támo­gatásra szorulnak, s e lista alapján szeretnék a szociális támogatást szervezni. — Persze, mi is elkészítet­tük a magunk vizsgálati anya­gát két évvel ezelőtt — te­szi hozzá Nagy Lajosné —, csak éppen a szükséges pénzt nem sikerült előteremteni a meglévő bajok orvoslására. Egyfelől tehát szegénység, másfelől meg látható vagyo­ni differenciálódás, az épülő luxusházak. Az éleződő el­lentmondások feloldására sem központilag, sem helyileg nincs szilárd alapon nyugvó elkép­zelés. így aztán könnyű a kri­tika pergőtüzébe kerülni. Miért vesztesként? Göd új politikai térképének kialakulását vélem felfedezni abban a sokféle mozgásban, változásban, amiről most köz­tünk szó esik. A KISZ, azaz a DEMISZ helyi titkára, Kor- nyik Katalin is az átmeneti bizonytalanság hangulatában él. Talán a gödi Dunamenti Termelőszövetkezet DEMISZ- bizottsága irányítása alá ke­rül? Valahogy így változik a helyi pártbizottság körül is a világ, ahol olyan új titkárt választanak a jövőben, aki társadalmi munkában vagy tiszteletdíjasként vezeti to­vább a testületet. Nagy Lajos­né, a jelenleg függetlenített, aki pár évi szünettel összesen nyolc esztendeig szolgálta ezen a poszton a tizenötezer lakosnál is több lélekszámú faluközösséget, családi okokra való hivatkozással mondott le. A viszonylag csendesebb esz­tendőkben ugyanis valameny- nyire még meg tudta oldani a két gyerek nevelésével járó gondokat. Ám most, amikor mindenütt fontos jelen lenni, s az események többnyire es­te és hét végén zajlanak, az egyedülálló asszony nem hagy­hatja magára oly sokszor az övéit. Ezért megy vissza az eredeti szakmájába, gyógysze­rész-asszisztensnek. A kerese­te, ahogy mások mondják, három-négy ezer forinttal is kevesebb lesz, mint itt volt. Tűnődik az ember. Muszáj ennyit vesztenie, többéves közszolgálat után? Elvégre a helyi viszonyokra ható nagy- politikát nem ő rontotta el... Kovács T. István gyalás. Ha a tanács talál megfelelő embert, a Dunaka­nyarban 1989-ben még nem zárják be az egyetlen kert­mozit. V. M. Lesz-e kertmozi Leányfalun 1989 nyarán? A kérdésre sem a község tanácselnöke, sem a Pest Megyei Moziüzemi Vál­lalat igazgatója nem tud vá­laszolni. A tárgyalások ugyan­is folynak. Mi történt? A leányfalui kertmozi évek óta deficitet „termelt”. Ta­valy például több, . mint 20 ezer forintot' Ráadásul az üzemeltető nem számolt el a jegyek árával. Leányfalun azt mond iák. hogy a ráfizetés oka éppen az volt, hogy a vállalat rosszul választotta ki az emberét. Ugyanis, a mozi járók állítják: szép szá­mú közönség _ gyűlt össze ve­títésekkor. Ám nem biztos, hogy a jegyek ára a vállala­ti pénztárba került. A ..mozi­sok” és a tanács vezetői ösz- sz edugták a fejüket. Ügy tűnt. megegyeznek. A község a saját pénzén felújítja a vásznat és a mellékhelyisége­ket, szerez gépészt, akit vi­szont a cég fizet. Később a vállalat mégis azt kérte, hogy a tanács a hiányukat egyen­lítse ki, s akkor indulhat a filmvetítés. Erre meg a falu vezetői mondták: akkor jöhet­nének sorban mindazok, akik­nek Leányfalun deficites üz­letük, üzemük működik. Mi a baj a mozikkal? Koz­ma Károly, a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat igazgató­ja elmondta, hogy szűkebb hazánkban félszáznál több a veszteséges filmvetítők szá­ma. Még a népes települése­ken is üresen konganak a termek. Különösen a hagyo­mányos, régi épületekben he­lyet kapott létesítmények szenvednek a közönséghiány­tól. A kertmozik valamivei többet hoznak a konyhára, A megyében az egyik legjobb a nagykörösi. Ám a leányfalui a legrosszabbak közé tartoziK. A jövő az autósmoziké. A ti­zediket a közelmúltban adták át Érden. Érdekes, hogy az autósmozikból az egész or­szágban 3, Budapesten 1 ta­lálható. Eszerint megyénk a válságból kivezető út kuta­tásánál élen jár. De miért került anyagi gon­dok közé a vállalat? Kozma Károly azt mondja, hogy 1982—83-ig a mozizás mint­egy 50 százaléknyi állami tá­mogatást kapott. Ha a tör­vény alapján nem is, de a megítélés szerint állampolgá­ri jog volt a moziba járás. Ma már az állami segítség alig 20 százalékra esett visz- sza. Természetes, hogv a ke­vés pénzt nem fordíthatják veszteségtérítésre. Örülnek, ha az értékes műveket segíthe­tik belőle. Ilven körülmények között felvetődik, hogy köte­les-e a vállalat a megye min­den települését „behálózni” o filmekkel? Hiába próbálnák erre kényszeríteni, ez egysze­rűen nem megy! Ma már a jegybevétel negyven százalé­ka a filmkölcsönzésre, tíz szá­zaléka a kulturális járulék fizetésére megy el. Az el­múlt három évben az állami elvonások 19 millió forintot vettek el a cégtől. Tehát a megoldás az au­tósmozik számának további gyarapítása. A szakemberek szerint a néző azért csábul oda, mert magával viszi az otthona kényelmét, s ugyan­akkor a legújabb filmeket mutatják be. Sok az olyan fiatal, akinek lakása nincs, de kocsival rendelkezik. A vetítések késő este zajlanak, a második műszak után is el lehet menni. Nincs kitéve úgy az időjárás viszontagsá­gának, mint a kertmozi. Mert a jók között említett nagykő­rösi (Oifrakerti) kertmozi programját tavaly több, mint 30-szor mosta el az eső. Sum­ma summárum, ahol megje­lenik az autósmozi, a terme­sek és a kertesek forgalma erősen visszaesik. Csakhogy az is köztudott, hogy ezekben jóval drágáb­bak a jegyek, mint idősebb társaikban. Vajon lesz-e hosz- szú távon fizetőképes, jár- műves kereslet erre a szol­gáltatásra? A Pest Megyei , Moziüzemi Vállalatnál az átlaghelyár ta­valy év végére 20-21 forintra jött ki. A szóródás nagy. Az óvodások 5 forintért izgulhat­nak a kis Nils, vagy Donald kacsa kalandjai láttán, a Tra­bantok és BMW-k tulajdono­sai pedig a kétrészes filme­kért 70 forintot szurkolnak le, egvrészesért pedig ötvenet. Mégis a megyében tavaly 500 ezer ember fordult meg az autósmozikban. Ügy tűnik, hogy a nagy lét­számú, de korszerűtlen „film­színházakban” lehúzzák a ro­lót. Gondok vannak egyebek között Törökbálinton, Pilis- csabán és Tápiószentmárton- ban. Az agglomerációban la­kók inkább á fővárosban né­zik meg a sikerfilmeket. Ott sem jobb a helyzet, ahol a nagyközségben új a vetítőte­rem. Példa lehet erre Buda­kalász. Végkövetkeztetés: fel kell készülni arra is, hogy a me­gye több településén bezárják a mozikat. A vállalat nem önhibájából került ebbe a helyzetbe. Ahol lehet, keresik a megoldást a szolgáltatás folytatására. Készülnek több közművelődési intézmény bér­be-, vagy szerződésbe adásá­ra. Leányfaluval még lesz tár­alapján hajlandók együttmű­ködni. Persze, vannak részlet- kérdések, melyeket ki-ki a maga szempontjai szerint akar képviselni. A szabad demok­raták azzal már igencsak nyi­tott kapukat döngetnek, hogy a személyi jövedelemadó a tanácshoz érkezzen, s azt helyben is költsék el. Ezzel együtt a földterülettel való rendelkezés jogát is ott sze­retnék tudni, s ha így lenne: biztosan jól járna a lakosság. Olcsóbbak lennének a most nehezen és drágán kisajátít­ható mezőgazdasági területek, amelyekből az égető telek­hiány miatt egyszer úgyis mu­száj lesz parcellázni. A Magyar Demokrata Fó­rum Deák Zoltánnal az élen, mindössze tizenkét értelmisé­git tudhat a soraiban, de gyű­léseiken mindig nagyon so­kan vesznek részt, főleg Göd felső területéről. Ott maradt ugyanis a legtöbb fehér foltja a szolgáltatásoknak, ott keve­sebb a burkolt útfelület, a te­lefon, arrafelé lesz a legdrá­gább a gázvezeték-hálózat. Abban a térségben mindig is látens módon voltak jelen sz olyan, hol erősödő, hol csök­kenő feszültségek, melyek az 1970-ben történt egyesítés óta ismét felszínre hozták azt a képtelen gondolatot, hogy a két községrész közigazgatási­lag váljon külön. Most, ami­kor minden szervesen össze­kapcsolódott. Irreálisnak és nosztalgikus­nak ugyan joggal nevezhető ez a tendencia, de érzelmi alapjait meg lehet érteni. A két terület ugyanis arányta­lanul fejlődött. Beígérték a pontos és gyakran közlekedő helyi járatokat, amiből az el­múlt tizenhat esztendő alatt semmi sem lett. Minden köz­ponti intézmény Göd alsóra került, a felsői terület fejlesz­tése elmaradt a másiktól. Ezt csak a jövőben lehet orvosol­ni, ha lesznek hozzá feltéte­lek. Ám a szakítás csak a gödiek hátrányait növelné. Röplapok és kritikák Az MDF most kemény bí­rálatokkal illeti a tanácsot, tagjaik egy része ellen visz- szahívást kezdeményez, röp­cédulákon hívja fel erre az Lábon járó criiEet Nem is olyan régen még szinte minden második por­tán lévő kutyaház, azaz lakosztály fennen hirdette tulajdonosának igéjét: Ha- rap-lak. Tudomására adva a somfordálóknak, a kertek dézsmálóinak: ha e felség- területre belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Már­mint ama reménnyel, hogy simán ráteheted a kezed más jószágára, értéktárgyá­ra vagy a veteményre. S ha mégis megkísérted, ak­kor nadrág hasad, boka sza­kad. Ha netán sikerül lé­petten, véresen megúsznod a kalandot, továbbállnod, ak­kor még mindig fejed fe­lett Damoklész kardja: s ha az az eb veszett volt? ... Mára — legalábbis ne­kem úgy tűnik — az ebek megszelídültek. Ám újfaj­ta, lábon járó őrület ütötte fel fejét. Két lábon járó. Legalábbis így vélekedem, miközben Budaörsön nézem a hat-hét éves, hátukon is­kolatáskát, Benetton felira­tú zsákot cipelőket. Nyar­galnak, üvöltenek — s ha­rapnak. Az első kettő ellen semmi kifogásom, ám a harmadik lélegzetelállító. Harcra, támadásra készül­ve, csorba fogak csattog­nak, egymáson elcsúszva hátborzongatóan csikorog­nak. Ha sikerül a kisze­melt áldozatot utolérni, el­kapni, beleméigesztik fülé­be, arcába vagy nyakába a fogukat. Ahol érik! Dermedten, értetlenül ál­lok, s bámulom ezt az új­fajta módit. Míg a fogcsat- togtatást, csikorgatást kí­sérő csatazajban tudatomig eljut egy épkézláb szó: a vámpír támad! Jó pár má­sodpercbe telik, mire be­ugrik a megoldás: a Super Channel tv-adó valamelyik éjjel tizenegykor kezdte ve­títeni azt az amerikai fil­met a vámpírokról. Eltar­tott vagy éjjel fél egyig. A vérszívás magasiskoláját én is akartam nézni, csakhogy elaludtam, átaludtam a film nagy részét. Hát erről jut eszembe: haraplak kisko- mám, hogy családi körben, többedmagaddal ébren ki­bírtad ezt a lélekemelő, ma­gas színvonalú tömény unalmat! V. E ; Politizálni sohasem volt könnyű, de annyi bizonyos, \ hogy most a legnehezebb. Ehhez a megállapításhoz \ szüntelenül visszatérünk a gödi pártirodán. Nagy Lajos- \ né, a titkár úgy véli: a korábban elért eredményekkel. : — melyek ugyan tagadhatatlanok a nagyközség életé- \ ben — nem volna értelmes dolog ma érvelni. Mással \ meg viszont most azért nehéz, mert kevés a pénz. A : strandfürdő bővítéséhez, a harmadik medence építésé- ; hez csak a nyáron tudnak hozzáfogni. Abból tehát az ; idén már nem lesz semmi — talán jövőre. A csatorna- ; hálózat kiépítése még a község sok pontján várat ma- \ gára. A termelőszövetkezetig tartó szakaszon üzembe is \ helyezhetik, de pénz hiányában utána leállnak a mun- ' kálatok, ami újabb feszültségek forrása lehet. Ezekre a gondokra kell kö­zösen megoldást keresni. A párt, a tanács és a Hazafias Népfront által összefogható erők hatása némileg gyengül azzal, hogy a párttitkár sze­rint a HNF mostanában nem talál igazán magára, holott fel kellene vennie az alternatív szervezetek diktálta ütemet. Nyitott kaput döngetnek Gödön az utóbbiak közül legkorábban a Szabad Demok­raták Szövetsége, Munkások a Demokráciáért csoport ala­kult meg Vas István kezde­ményezésére. Velük már ren­dezett az MSZMP közös vi­tát. Tudomásul vették, hogy új társadalmi csoport lépett a közélet színterére. Nem fir­tatták, hány tagjuk van, in­kább — a polémiák árán is — a közös gondokra keres­ték a választ, cselekvésre szó­lítva az embereket. Erre meg is van a remény, mert mint Nagy Lajosné közli: az alter­natív szervezetek Gödön el­fogadták a pártbizottság po­litikai programját, aminek Hozzászólás cikkünkhöz Nem csak a távvezeték okoz feszültséget Igazán nem lehet csodálkozni, ha az ilyen és ehhez hasonló döntések népszerűtlenek a la­kosság körében, hiszen egyál­talán nem segítik elő a mun­kaidőalap védelmét. S — mint írja Szénási Sándor — értelmetlenek is, mivel s község közvetlen megyei irá­nyítás alá tartozik, s ilyen szempontból Budaörs közigaz­gatási szerepe már megszűnt Célszerű lenne olyan dönté­seket hozni, amelyek a koráb­bi kialakult állapotot kedve­zően, nem kedvezőtlenül be­folyásolják. Vagy itt van a vízügy, ami szintén örök gondja a tele­pülésnek. A fővárosi vízháló­zat nem képes fedezni a köz­ség egyes részeinek vízigé­nyét, s így a legelemibb hi­giéniai követelményeknek sem tudnak megfelelni a drá­ga pénzen felépített otthonok. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság jelentős tnértékben járult hozzá anyagilag a ve­zetékes ivóvízhálózat kiépíté­séhez, s ezért joggal várja el az üzemeltetőtől, hogy meg­szüntesse a most fennálló kao­tikus állapotot. A másik nagy anyagi erő­feszítést kívánó beruházás a közeljövőben a gázhálózat ki­építése lesz; erről már ko­rábban is hírt adott lapunk. Igen ám, de ezen a téren egyelőre semmi sem történt! Erre szedte be a tanács a tehát annak idején, s a lakos­ság nem tud arról, hogy azóta előbbre jutottak volna. Az biztos, hogy sehol nem ásták még fel az utcákat, nincs még egyetlen otthonban sem veze­tékes gáz. De már folynak a megbeszélések a tervezővel, s nemrégiben egy terv is elké­szült, bár ez nemigen felelt meg a követelményeknek. Te­hát, ha sok nem is, valami azért csak történt. Víz, gáz — csupa olyan té­ma, ami nap mint nap fog­lalkoztatja az ürömieket. Mi annyit tehetünk, hogy írunk róla. Sajnos azonban a vizet a vízműveknek kell szolgál­tatnia, a gázt pedig a Tigáz- nak. Levél érkezett szerkesztő- [ ségünkbe a minap egyik ürö­mi olvasónktól. Mint írta, mostanában sokat foglalkozott , a lap községükkel, ami csak részben örvendetes tény, hi­szen elsősorban a panaszok nyomában vág neki az újság­író egy-egy téma felkutatásá­nak vagy nyilvánosságra ho­zatalának. Elég, ha azt a fe­szült hangulatot felidézzük, amit a négyszáz kilovoltos táv­vezeték okozott, ami szoros összefüggésben van az MO-ás autópályával. Vagy itt van pél­dául a telefonügy, amely jócs­kán felborzolta a kedélyeket. Egy azonban biztos: az újság­író akkor indul el egy ügy nyomában, ha arról hall va­lahol. Vagy úgy, hogy közvetett úton szerez információkat, vagy úgy, hogy értesítik. Az ürömiek veszik maguknak a fáradságot, s jelzik lapunk­nak a környezetükben előfor­duló anomáliákat. Hisznek ab­ban ugyanis, hogy a nyilvá­nosság hasznára válhat a jó ügyeknek, s hamarabb talál­nak megoldást egy-egy vita­tott kérdésre. Szénási Mihály, a nemrég érkezett levél írója is valószí­nűleg ebből a megfontolásból indult ki. Hiszen, mint írta, nemcsak az általunk már többször „megénekelt” kérdé­sek miatt, fő az ürömiek feje. Vannak egyéb gondjaik is. Elszalasztott lehetőségként említi meg a Pető-intézetet, amelyről sokáig azt hallottuk, hogy Ürömön építik fel. Saj­nos azonban a legutóbbi hírek már arról szólnak, hogy még­sem a községbe települ az in­tézet. Pedig ez a döntés a la­kosság egyértelmű támogatá­sát élvezte. Az pedig, hogy elpuskázták a lehetőséget, ir­ritálja az embereket, mivel ezzel a fejlődés egyik módjá­tól esett el a település. Bosszúságot okoz az is, hogy egyre több hivatal költözött el az utóbbi időben a főváros­ból Budaörsre, ami sokkal ne­hezebben közelíthető meg. Ráadásul a közlekedési tarifa emelése óta igen költséges.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents