Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
8 %?£hlan 1989. MÄJUS 27., SZOMBAT Matracvédők a Káta-Tes Kít.-től Többet varrtak, mint remélték Házat építek (3.) Utánam az áremelés! Vámszabad terület! — hirdeti a magas drótkerítésre függesztett tábla. Szentlőrinckátán vagyunk, a Káta-Tex Kft.-hez vezető ajtónál. Rövid csengetés után a kerítéshez érkezik Madarász István rendész és raktáros. Rövid bemutatkozás, és a jövetel célját hitelt érdemlően dokumentáló igazolvány felmutatása után máris az objektum területén tartózkodhatunk. Hajdan a szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezethez tartozott ez a telep. Az egykori gazdasági épületekből alakították ki ezt a varrodát, ahol a Snugfir márkanevű matracvédő takarókat állítják elő egészségügyi intézmények számára. A tizenegy alapító között található egyebek között az NSZK-beli Innova Technológie-Transfer Service GmbH, amelynek hazánkban ez már a harmadik vállalkozása. Miként a nevében is benne van, szellemi elgondolásokon alapuló, a gyakorlatban haszonnal megvalósítható ötleteket karol fel. Ismert a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet is, amelynek hosszabb ideje vannak kapcsolatai az Innová- val. Számos takarékszövetkezet is szerepel ebben a vállalkozásban, köztük a nagykátai, a túrái, az örAmíg anyag van, teljes az összhang a varrodai részlegben Matracvédők csomagolása (Erdősi Agnes felvételei) kinyi és az alsónémedi. A tizenegy alapító csaknem 80 millió forintos alaptőkével szállt be ebbe a nemzetközi együttesbe. A már említett Innova biztosítja az egész világra vonatkozóan a kizárólagos gyártási know-how használati jogot. Mindezeken kívül az NSZK-beli cég kizárólagos jogot ad a matracvédő takarók és más hasonló termékek Innova által továbbfejlesztett változásaihoz. A varrodai üzemrészbe érve az itt dolgozó mínicsapat kellős közepén találjuk magunkat. Az irodát a varrodától egy jókora üvegfal választja el. Olyan elhelyezésben, hogy a munkát irányító személyzet szeme előtt zajlik le a teljes műszak napi tevékenysége. Ott, túl az üvegfalon, a fehér az uralkodó szín. Végeláthatatlannak tűnik a hártyavékony textília, amelyből ügyes kezek állítják össze a matracvédő takarókat. Dr. Vida Tamás, a Káta-Tex Kft. ügyvezető igazgatója a príma jelzővel illeti csapatát. A 21 fős gárdából 18 a nő, s mint mondta, a minőségi munkához elengedhetetlen szigorú mérce alapján válogatták össze őket. Közvetlen segítői, Maczkó László- né gazdasági és Rusai Istvánná műszaki vezető. Mindketten a Kossuth Téeszből igazoltak át a kft.-be. A szükséges technikai eszközök, mondták elégedetten, a rendelkezésükre állnak. Pillanatnyilag alap- anyaghiánnyal küzdenek, azon egyszerű oknál fogva, hogy az angol tulajdonos még nem küldte az utánpótlást. Még pontosabban: nem remélte, hogy ilyen hamar elfogy az előző tétel. Jelenleg az egy műszakos termelés során napi átlagban 450 matracvédő készül, de ha kiegészül néhány dolgozóval a gárda, s zavartalan lesz a be- és kiszállítás, akkor a terve- . zett mennyiség műszakonként 580' darab lesz. „Valamennyi matracvédő a nyugati piacon talál vevőkre. Eddig a februári indítás óta több mint tízezer darab Snugfitot állítottak elő. A kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy most csaknem egyhónapos pauza előtt állnak. Amíg nem 'érkezik meg az alapanyag, a nőket hazaküldik. Mondván, minek unatkozzanak, tétlenkedjenek, amikor otthon is találnak elfoglaltságot, így legalább nem fogy az energia, nem pazarolják az elektromos áramot, nem kell fűteni. A varrónők korszerű japán és olasz gépekkel dolgoznak. A szabászmasina japán gyártmány és kézzel irányítható. Dr. Vida Tamást az elmúlt év októberében választották meg erre a posztra gyakorlati ismeretei, felkészültsége révén. A beszélgetés során utalt a várható nyereségre is, amelyet az alapítók az év végén egymás között feloszthatnak. Elmondta, hogy a társasági szerződés szerint a külföldi partner 30 százalékos nyereséget garantált, amelynek pontos értelmezése fölött jelenleg vita folyik. A kft. eddig maximálisan teljesített, az alap- anyaghiány egyértelműen a külföldi partner felelőssége. A Szentlőrinckátán működő üzem külföldi partnere bizonyos Murrary McLeod úr. A kezdettől fogva nagy vehemenciával szorgoskodó angol hamar szimpatikussá vált a dolgozók körében. Amikor szorította őket a határidő, a géppark telepítése, ő is a munkavégzőkhöz csatlakozott, s végezte a legkeményebb feladatokat is. A sikeres indítás alkalmából pedig pezsgőre invitálta a dolgozókat. Természetesen a sikeres és remélhetően hosszú távú együttműködésre ürítették poharaikat. Gyócsi László A ház tervcsomagját kidobtam hát a szemétkosárba. De hogy dobhattam volna ki a már meglévő építési telket? Ehhez már nem volt szívem. Választottam hát egy kisebb, egyszerűbb kivitelezésű háztervet, illetve csak egyszerűbbnek vélt kivitelezésű tervet. Az árusítás helyén, az ÉTK-boltban ugyanis nem volt lehetőség bepillantani a részletes rajzokba, így az éptíkezőnek fogalma sincs a tervvásárlás idején, menynyi egyedi munkát, fúrást-faragást, pénzrabló barkácsolást kell megejtenie majd a házán. A titkolódzás, sajnos, végigkíséri az építkezést. Mikor azon gondolkodtam, téglából, avagy gázbetonból álljanak-e a falaim, végül is egyszerű ok miatt mondtam le az utóbbiról. Nem kaptam róla elég információt. Pedig csak azt szerettem volna megtudni a gázbetonról: igaz-e, hogy magas a radioaktív sugárzása. Végül azt hallottam, ez az adat titkosított. így hát maradt a tégla. De ha már tégla, akkor mennyi? ■Legelső dolgom volt, hogy a tervet adaptáló mérnöktől egy kis cetlire kigyűjtöttem: kis téglából, nagy téglából, választófallapból, cserépből, béléstestből, betongerendából menynyi kell házamhoz? Így hát már télen, még a nagy tolongás előtt (no, és mint kiderült,,az áremelés előtt) elkezdhettem az’ anyagbeszerzést. Eleinte ment is minden, mint a karikacsapás, szinte bármennyi, bármilyen építőanyagot vehettem volna. A dolog csak akkor kezdett nehezebbé válni, mikor híre kelt a közelgő áremelésnek. Ekkor már megesett velem is az építkezők réme: ha telefonáltam az egyik budapesti téglagyárba termékük iránt érdeklődni, az illetékes hölgy meg sem várta, amíg kimondom, mit szeretnék venni, már mondta: „Nincs!” — és lecsapta a kagylót. Mit lehet ilyenkor tenni? Mindenesetre kibuszoztam a gyárba. Az illetékes hölgy felé vettem az irányt, unott pillantást vetett rám, tekintetében is benne volt: „Nincs!”. Ekkor vettem észre, hogy a hölgy kisabla- kával éppen szemközt van az igazgató irodája, s ez adta az ötletet. Bekopogtam, s hosszú perceken át fárasztottam szegény dirit mindenféle kérdéssel. Mikor elfogyott az igazgató türelme, az ajtóhoz hátráltam, s félig a folyosón állva kiabáltam: — Köszönöm, igazgató úr. Majd odaléptem a most már mosolygósra váltott hölgyhöz, s leadtam a megrendelést: — Akkor kérek háromezret a másodosztályúból. Milyen érdekes! Végig sem tudtam mondani a mondókámat, a hölgy már félbeszakított: Van, van. Ez az eset azonban kivételes volt. A legtöbb Tüzép-irodában simán, gördülékenyen ment a vásárlás. Persze, a befizetett utalvány még nem garancia, ahogyan közeledett a már egészen valószínű áremelés napja, úgy lett mind bizonytalanabb a termékek sorsa; lesz-e egyáltalán belőlük? A cserepet például — szép, piros hódfarkúra esett a választásom — a csornai gyárból az utolsó „olcsó” napon kellett elhoznom, s hiába lapult zsebemben a kiutalás — nem volt könnyű hozzá is jutni a szép cserepekhez. No de sebaj, minden kerámiaterméket beszereztem az áremelés előtt. Ha jól számolok, egy autó árát nyertem ezzel. Tanácsom: mindig jó az áremelés előtt vásárolni. S aki, csak most, a felemelt áron tud már csak téglát venni, ne bosszankodjon: vásárlása éppen a következő áremelés előtt van még ... T. B. E. Furcsa japán írással jegyezték a válaszokat Farmergazdaság vagy verseny? Akár megtisztelőnek is lehetne nevezni a látogatást, hiszen a világ iparilag második legfejlettebb országából jött a delegáció. Nevezhetnénk megtisztelőnek, ha nem tudnánk, hogy az udvarias japánok gyakorlatiasak is, s pusztán „gesztusból” aligha látogattak volna honunkba. A Japán Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztériumi Dolgozók Szakszervezetének alelnö- ke, Shigeru Miyaki és két munkatársa, Nobuo Matsu’ura, valamint Keisuke Yamamoto pontosan tudták, milyen kérdésekre szeretnének választ kapni. Tanulmányozni kívánták a magyar gazdálkodást, az állattenyésztést, a sonka-, a kolAGG KAROLY: SZIMMETRIA bászgyártást, valamint a politikai, a parlamenti rendszer reformját. Az már a látogatásuk második napján kiderült, nem jöttek hiába. A vendéglátó Medosz főtitkárának, Czirmai Tibornak és a Pest megyei titkárának, Crondzsák Jánosnak kíséretében a Monori Állami Gazdaságba látogattak. S itt Székely Káz- mér és Frankhausen Antal vezérigazgató-helyettesek, valamint Pong- rácz Sándorné szb-titkár mutatta be a gazdaság munkáját. A japán Zennorin szakszervezet képviselőinek visszatérő kérdése volt a verseny. Tehát versengenek-e egymással az állami gazdaságok, a szövetkezetek? Rácsodálkoztak arra a tényre, hogy egyetlen nagyüzemen belül többféle tevékenységgel 's foglalkoznak, állattenyésztéssel, növénytermesztéssel, sőt nem egy mezőgazdasági egységnek ipari ágazata is van. Az európai szem számára furcsa japán írással jegyezték fel a válaszokat: a mezőgazdasági termékek egy része kötött áras, újabb jelentős részük pedig maximált áras. Ezeknél az ellátás szempontjából fontos terményeknél tehát szó sem lehet versenyről. Így az agrárágazat nagyüzemei szinte rákényszerülnek arra, hogy kiegészítő tevékenységet ,s folytassanak, mert nyereséget csak az hozhat. Érdekeik azt is diktálják, hogy a megtermelt búzát, kukoricát, árpát stb. feldolgozzák, mert úgy kihagyható egy újabb láncszem, s több pénz marad a gazdaságban, szövetkezetben. Ugyancsak a nyereség reményében alapították meg ipari ágazataikat, ezzel csökkentve kiszolgáltatottságukat is. A látogatók számára mindez újdonság volt, hiszen országukban az egyéni gazdálkodás dívik, ez földrajzi adottságaiknak is jobban megfelel, mivel földjeiknek csak kis része művelhető, s az apró parcellákat az egyéni gazdálkodók hatékonyabban hasznosíthatják. A verseny náluk sem lehet teljes körű: éppen a Zennorin szakszervezet kardoskodik amellett, hogy a hazai — drágábban megtermelt — terményeket támogassa a kormányzat az olcsóbb import rovására, mivel ezzel az ország kiszolgáltatottsága csökkenthető. Az állami támogatás említése némi keserű mosolyt csalt a vendéglátó magyarok arcára, aminek mindjárt magyarázatát is adták. 1985-ig a költségvetés támogatta a gazdaságokat, szövetkezeteket, azóta a mérleg nyelve átbillent, a támogatásnál magasabb összeget fizet a magyar agrárágazat a közös kasszába. Ez a. helyzet sokáig nem tartható, mivel a mezőgazdasági üzemek elszegényedéséhez vezet. A kormánnyal folytatott tárgyalások alapképlete tehát: pénzt oda invesztáljanak, ahol az viszonylag rövid idő alatt megfialhat, így a szolgáltatás mellett a mezőgazdaságba. A Medosz főtitkára szerint a japán működő tőkének is biztos befektetést kínál az ágazat. Ehhez viszont nem elegendőek azok az információk, melyek a japán újságokban mind sűrűbben napvilágot látnak Magyarországról — vélte a delegáció vezetője. Átfogó képet csak személyesen szerezhetnek, s ez is oka látogatásuknak. Szeretnének arra is választ kapni, hogy az utóbbi évek mezőgazdasági sikereiben mekkora szerepet játszottak a reformfolyamatok. Sem az új földosztás, sem más reformelképzelés nem valósult még meg — s lehet, hogy nem is volna ésszerű felforgatni azt a struktúrát, mely jelenleg sikeresnek mondható. Javítani persze lehet. A sikerek pedig az agrárágazatnak az iparinál jóval nagyobb rugalmasságának köszönhetők — hangzott a válasz. De vajon hogyan vélekedik a farmergazdaságokról a japán szakszervezet alelnöke? Szerinte a verseny, a piac kialakítása segíthet a megfelelő termékstruktúra kialakításában, a hatékonyság növelésében. Nem biztos azonban, hogy egy másutt sikeres forma lemásolása meghozhatja a várt eredményt, figyelembe kell venni a történelmi örökséget és a földrajzi adottságokat is. Náluk a magántermelés bevárt, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyon jelentős tőkét kell az egyéni gazdálkodóknak felhalmozniuk, s a drága gépek ára természetesen megjelenik a végtermékben is, így azok drágábbak. A magyar agrárágazat eddig elért eredményeiről, s törekvéseiről elismeréssel szólt Shigeru Miyaki. Különösen a termelékenység fokozását tartotta fontosnak, hiszen a XXI. században megnő a világ népessége, s egyre nagyobb gondot jelent majd az élelmiszer-ellátás. Mátrai Tibor f
