Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

1989. MÁJUS 27., SZOMBAT ^£irinn 3 •• ULEST TAUTÓIT A PEST MEGYEI TANÁCS Több rendőr kellene az utcákra, különösen a főváros környékén Szinte nap-nap után hal­lunk rémisztő bűnesetekről, üzletek, közintézmények fosz­togatásáról, súlyos testi sérté­sekről, s mi tagadás, bárme­lyik pillanatban válhatunk magunk is betöréses lopás kárvallottjává. 'Ezért bizonyá­ra egyetlen tanácstagot sem ért váratlanul a megyei rend­őrfőkapitány beszámolóját ol­vasva az a megállapítás: rom­lott a megye közbiztonsága. Tudomásul kell vegyük, hogy elsősorban az agglomeráció­ban kialakult a szervezett bű­nözés, s azt is, hogy az erősen fertőzött megyék kategóriájá­ba kerültünk, A megyei tanács tegnapi ülésén dr. Németh Ferenc rendőrfőkapitányt hallgatva, még szomorúbb kép rajzoló­dott ki, mint az írásos anyag­ból. Mert egyik oldalról ör­vendetes, hogy például Duna­keszin és Szigetszentmiklóson kapitányságot állítottak fel, megalakult a megyei akció- csoport, és a gazdasági rendé­szet, másik oldalról viszont az erők koncentrálása érdekében több helyütt kénytelenek vol­tak megszüntetni őrsöket, s ez a tény fokozta az ott élő ál­lampolgárok félelemérzetét. Mostoha feltételek mernek kimenni az utcára, hogy a HÉV-megállóba az ér­kezők elé kell menni, mert még csoportosan is félnek az esti órákban. V. Budai János Tahitótfalu, Kisoroszi, Pócs- megyer • és Szigetmonostor képviseletében szólt arról, hogy a Szentendrei-szigeten levő hétvégi házak szinte sza­bad prédául állnak a bűnözők­nek, különösen télen. Rámu­tatott arra a helytelen biztosí­tási gyakorlatra, miszerint az állampolgárok betörés esetén, ha van biztosításuk, csak ak­kor kapnak kártérítést, ha a tettes ismeretlen marad. Far­sang István (Nagykáta) töb­bek között a vasúti rendőrség visszaállítását szorgalmazta, mert véleménye szerint a vo­natokon tapasztalható garáz­daságot így lehetne hatható­san megelőzni. Kóta István Szigetszentmárton, Szigetújfa- lú és Szigetcsép megyei ta­nácstagjának véleménye sze­rint meg kellene teremteni az önkéntes rendőrök érdekeltsé­gét, azaz számukra rendsze­res összeget biztosítani szol­gálataikért, hiszen az említett három településen a körzeti megbízott munkáját 12-en se­gítik, eredménnyel. A felvetett helyi gondok is­meretében nem csoda, hogy a megyei rendőrfőkapitány be­számolóját a tanácstagok csak azzal a kiegészítéssel fogadták el, miszerint a testület elége­detlen a közbiztonság helyzeté­nket,- s megérti ugyan a rendőr­ség gondjait, ám mielőbb sze­retne kézzelfogható javulást tapasztalni. pártfogókkal való együttműkö­dés ellenére sem egyszerű. Sok helyen viszolyogva fogadják a börtönviselt embereket, kivált manapság, amikor a priusz nélküliek sem mindig kapnak munkát. A jómód ára A szakemberek jó előre prognosztizálták, hogy a rom­ló anyagi helyzet, az ebből adódó társadalmi feszültségek nyerné* ugrásszerűén ferried kedni fog a bűnözés, s bővül az elkövetők száma, köre is. Az előrejelzések sajnos igaz­nak bizonyultak, hiszen tavaly például 19 ezer bűncselek­ményt kellett feldolgoznia a megyei kapitányságnak, 6 ezerrel többet, mint a koráb­bi években. Ráadásul válto­zatlan állományú létszámmal, s igen mostoha technikai fel­tételekkel. Szomorú valóság, hogy kocsikat kell leállítani azért, mert egyszerűen nincs pénz üzemanyagra. Az ezred­fordulóig várhatóan tovább nő a bűncselekmények, különösen a vagyonelleniek száma, tehát nem ülhetünk ölbe tett kezek­kel. Több rendőr sajnos nem jut az utcákra — fogalmazott sommásan dr. Németh Ferenc. Mert azzal a ténnyel kell szembenéznie a megyei kapi­tányságnak, hogy embereik fizetése 3000 forinttal is keve­sebb, mint a fővárosban szol­gálatot teljesítő kollégáiké. Annak ellenére, hogy az agg­lomeráció és Budapest bűnö­zését együtt kell kezelni, a fő­város közigazgatási határai vízválasztóként hatnak a tech­nikai feltételekre is. A vitában felszólaló tanács­tagok mindegyike nehezmé­nyezte a rendőri jelenlét hiá­nyát. Bene László, abonyi ta­nácstag rámutatott arra, hogy a településről két őrsre való egyenruhás jár a fővárosba dolgozni, ugyanakkor helyben nincs rendőrség. Kérte, vizs­gálják felül visszaállításának lehetőségét. Komáromi Gyula Ácsa, Csővár, Galgagyörk és Püspökhatvan érdekében emelt szót. Elmondta, hogy a négy településnek mindössze egyetlen körzeti megbízottja van, akit a váci rendőrség rendszeresen bevon az ottani munkába, ezért napokra ma-, gukra maradnak. Tekintettel arra, hogy a lakosság 14 szá­zaléka cigány, s közülük kerül ki a bűnelkövetők zöme, indo­kolt lenne a kmb-k megerősí­tése. Különösen most, amikor Rád és Penc körzeti megbí­zottját is helyettesíteni kell. Pécsi Pálné, Kerepestarcsa tanácstagja ugyancsak a köz- biztonság anomáliáira hívta fel a figyelmet. Tarthatatlan­nak minősítette, hogy az em­berek sötétedés után nem Üres bírói székek A bűnüldözéstől elválasztha­tatlan, hogy az elfogott tette­seket a bíróságok milyen bün­tetéssel sújtják. Nem véletlen hát, hogy ezen a tanácsülésen tárgyalta a testület a Pest Me­gyei Bíróság ítélkezési tevé­kenységéről, illetve a megye ügyészségeinek általános tör­vényességi felügyeleti tapasz­talatairól szóló tájékoztatókat is. A büntetőügyek az egyéb pe­res eljárásokhoz képest elsőbb­séget élveznek, hogy az elkö­vetőket mielőbb kikapcsolják a társadalom vérkeringéséből. Sokszor azonban hónapok tel­nek el az ítélet kimondásáig, mert a bírák már-már nem győzik a munkát. Pillanatnyi­lag hat állás üres, s ennek okát feltehetőleg az anyagi megbecsülés hiányában kell keresni. A fiatalok nerő is csi­nálnak belőle titkot: inkább az ügyvédi pályát választják a jobb kereseti lehetőség biztos tudatában. A megyei bíróság havi ügyforgalma több száz, akár a büntető-, alkár a polgá­ri vagv a munkaügyi, a gazda­sági. illetve a cégbírósági el­járásokat tekintjük is. Az utóbbi években jó néhány olyan pert folytattak le. ame­lyekben több tucat embert hallgattak meg. s ezután szüle­tett a 100—200 oldalas ítélet. A bírákra rendkívül nyomasz­tóan hat a terhelés, ami ese­tenként felületes, kapkodó munkát is eredményez. Nem mentség, mégis ide kívánko­zik: kevés a tárgyalóterem, a bírói szobákban is párosával, sokszor bizony egymást zavar­va dolgoznak. A leterhelést pe­dig csak ideig-ój-áig oldja meg a nyugdíjas bírák foglalkozta­tása. (. A büntetés kiszabása és le­töltése után segíteni kell a szabadultak társadalomba való beilleszkedését. Ez bilntetőpo- lH’kni kérdés, hiszen csak íev előzhető meg, hogy az euvszer mér börtönviselt emberből ne váljék visszaeső bűnöző. A munkába állítás viszont, a Feltűnő bírói tapasztalat, hogy bár csökkent a fiatalko­rú elkövetők száma, ám a most törvénybe ütközők jó családból való gyerekek, sokszor igen kedvező anyagi körülmények közt élnek, és mégis elkövetnek erőszakos cselekményeket, méghozzá igen brutális módon Az okokat boncolgatva jutha­tunk el ahhoz a tényhez, hogy a jómódnak bizony ára van: szülők két-három munkahely­ről hozzák össze a pénzt, közben nem érnek rá törődni csemetéjükkel. Csáki Illés dunaharaszti ta­nácstag hozzászólásában rámu­tatott: fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolá ban, a napköziben, értelmesen töltsék el szabadidejüket a könyvtárakban, művelődési házakban. Mindezen intézmé­nyek közös felelőssége — ter­mészetesen a családdal együtt —, hogy kevesebb legyen a céltalanul csellengő gyerek, így védhető ki a rossz társa­ság, melyből egyenes út vezet a törvény elé. Szorgalmazta az intenzív csa­ládsegítés kialakítását, azt, hogy a rászorultak akár térítés- nélkül vehessék igénybe pél­dái a napközi otthonokat. A másik véglet — már a polgári perek gyakorlatából —, amikor a szülő egyszerűen kép­telen keresetéből önmaga és gyermeke számára megfelelő lakást biztosítani, ezért egy­szerűen körülményei folytán válik alkalmatlanná arra, hogy a bíróság a házassági bontóper után nála helyezze el a gyer­meket. Ám hol az a mérce, ami megmutatja a szülő fele­lősségét? A testület dr. Csatlózky György, az Igazságügyminisz­térium főosztályvezetőjének vi­taindító előadása alapján rend­szerbe foglalt ismereteket szer­zett az új alkotmánykoncep­cióról. Különös érdeklődés kí­sérte a választójogi törvény alakulását, a tanácsi önkor­mányzat fejlesztve*"«V kérdés­körét, ezen belül az egy-, il­letve kétszintű irányítás té­máját. F. E. A felfüggesztésről Szakértői fenntartások A Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium szakemberei az MTI-nek el­mondták: alávetik magukat a Minisztertanács döntésének, amellyel felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését, de kötelességüknek tartják, hogy felhívják a figyelmet bi zonyos tényekre. A minisztérium képviselői szerint a két hónaposra dekla­rált felfüggesztés valójában legalább három hónapot vagy annál is több időt jelent, hi­szen a július 31-ig összeáll! tandó felülvizsgálati jelentést a parlament előreláthatólag csak augusztusban tárgyalhat­ja meg, és hozhat róla dön tést. A leállított építkezésen az állagmegóvási, az őrzési és az egyéb tevékenység ez idő alatt 300—500 millió forintot emészt fel. Ez az összeg nem finanszírozható a megépítésre nyújtott magyar nemzeti banki hitelből, s így nagy valószínű­séggel az államháztartást ter­heli. Az 1977-ben megkötött ma­gyar—csehszlovák államközi szerződés a felek egyenlő te­herviselése alapján közös (50— 50 százalékos) tulajdonnak te­kinti a dunakíliti létesítményt, a bősi és a nagymarosi vízlép­csőt, valamint a nemzetközi hajózást lebonyolító üzemvíz­csatornát. A minisztérium szakembe­reinek véleménye szerint: a vízlépcsőrendszer terveit a tu­domány mai állása szerint mind vízügyi, mind ökológiai szempontból tisztességesen, kö­rültekintően dolgozták ki. E munkákban a Magyar Tudo­mányos Akadémia műszaki osztálya és kutatóhelyei, to­vábbá 16 egyetem és kutatóin­tézet vett részt. A szakembe­rek arra is rámutattak: azok, akik a vízerőművek káros hatásaival érvelnek, elhallgat­ják azt a tényt, hogy minden­fajta energiaellátást biztosító erőműnek jelentős környezeti hatásai vannak. Azt is érde­mes figyelembe venni, hogy a szerkezetváltási és a gazdaság- fellendítesi feladatok igénylik az energiaracionalizálást és az energiatermelés fejlesztését. A bős—nagymarosi erőműrend­szer teljesítménye (amely egyébként megegyezik a paksi atomerőmű két blokkjának tel­jesítményével) a két ország számára lehetővé teszi, hogy évente 200 kilotonnányi kén­dioxid- és 50—60 kilotonnányi nitrogénoxid-szennyezést elke­rüljenek. Azonos teljesítményű hőerő­mű a tüzelőanyag elégetéséhez 7,8 milliárd tonnányi oxigént használna el évente. (Ennek megtermelésére 556 ezer hek­tár lombos vagy 780 ezer hek­tár fenyőerdő képes.) A HÉT HÍRE GYERMEKARCOK O Tudományos ülésen emlékeznek meg Budavár visszafoglalása 140. évfordulójáról. O Országos konfe­rencia témája volt a társadalombiztosítás reformja. £ Tanácskozást rendeztek Budapesten, a fogyatékosok társadalmi beilleszkedésének esélyeiről. G Balaton- széfilak fogadta a fuvaroztatók és a fuvarozók orszá­gos találkozójának résztvevőit. G Pécs volt a helyszíne a főépítészek országos kollokviumának. O A hét híre az is, hogy országos fotókiállítás nyílt Tatabányán, Gyermekarcok címmel. Érzelmek mozija a gyermek­arc. Harsány komédiák, köny- nyed csibésZkedések éppúgy megjelennek ezen a különle­ges vásznon, mint könnyes riadalmak, jajszavas tragé­diák. A gyermekarc a megszű- retlen érzelmeknek a tükre. Ezeknek az arcoknak a tulaj­donosai még nem, vagy csak alig manipuláltak. Még nem tudnak uralkodni érzelmeiken. Az öröm, a fájdalom, a biza­lom, a gyanakvás át-átrendezi vonásaikat, a csodálkozás, a düh gyorsan pergő képkockái akár pillanatonként válthatják egymást. A megye lakosságá­nak a huszonkét százaléka gyermek, azaz gyermekkorú: tizennégy évnél fiatalabb. Nem szószaporítás az előbbi fogalmazás. A szó mindenna­pos értelmében ugyanis a gyermek nem azonos a gyer­mekkorúval. A hivatalos gya­korlat ez utóbbi fogalomban a ma megszületettől a tizen­negyedik életévét betöltöttig terjedő korosztályokat sűríti össze. Nekünk azonban, fel­nőtteknek, aligha adhat útba­igazítást a hivatalos gyakorlat, meddig gyermek a gyermek, hiszen tapasztalatból tudjuk: nagyok a különbségek. Az azonos korú bakfislányok kö­zül az egyikre rábízható az egész család háztartása, a másikra öccsének felügyelete sem. A fiúk esetében még szembetűnőbbek az érettség, éretlenség egymással feleselő jelei. Jogos pedagógiai igény tehát, hogy minden gyermek­kel az érettségének megfele­lően kell bánni y igazodni a szellemi színvonalához, tisztel­ve a személyiségét. Az elv vi­lágos. A gyakorlat azonban ... gyermekarcok árulkodnak róla. Sok közöttük a koravén, gyanakvó, a sandaságra be­rendezkedett. Sajnos, szaporo­dik azonknak a gyermekeknek a száma is, akik a hibás táp­lálkozás következményeit hordják messzire látszó bé­lyegként arcukon. Az általá­nos iskola első osztályos ta­nulóinál lefolytatott orvosi vizsgálatok ilven értelemben is meghökkentő eredménnyel járnak a megyében: a gyere­kek 40—45 százalékánál buk- kanak rá például az emésztő­rendszer betegségeire...! Egy bizonyos életkor után, de gyermekként semmi esetre sem. az ember felel az arcáért. gyermekarc azonban valami másnak a szépítetlen tükre, és nem a saját egyéniségnek. Ez a más valaki: a környező vi­lág, a szülők korábbi és je­lenlegi életmódja... A gyer­mekarc már első pillantásra sok mindent elárul, mondják az óvónők, az elsősöket fogadó tanító nénik. Igaz! S aligha véletlen, hanem szomorú le­csapódása a kedvezőtlen kö­rülményeknek: az általános is­kola első osztályosainak há­rom százalékánál az orvosi vizsgálat a neurózisok vala­melyik esetét fedi fel. Az agg­lomerációs övezet településein viszont ennek az előbbi átlag­nak a kétszerese sem számít ritkaságnak. Mi lesz ezekre a gyermekarcokra írva, öt, tíz esztendő elteltével? Négyezer általános iskolai tanteremben oktatják a me­gyében a gyerekeket, de ezek­nek a tantermeknek az elhe­lyezkedése, állapota, felszerelt­sége annyira különböző, hogy máris tetten érhetjük az esély­egyenlőtlenségnek az érvé­nyesülését ebben is, azaz az oktatás kezdeti fokánál. Mit tehet a gyermek arról, ha ő „rossz helyre” került? Ha úgy járja ki az általános iskola nyolc osztályát, hogy a lehe­tetlen körülmények miatt meg­utál mindent, ami az iskola szóhoz kapcsolódik? Az egy osztályteremre jutó tanulók számát tekintve, a megye a rangsor utolsó helyén osztozik Hajdú-Biharral... Holott itt, Pest megyében — nagy társa­dalmi összefogással — építet­ték a legtöbb tantermet a leg­utóbbi másfél évtizedben! Másfél évtizede az ország­ban még minden tizedik új­szülött volt Pest megye pol­gára, napjainkban már csak minden tizenegyedik. Ami ugyan — a születettek számát tekintve — elég a megyék rangsorának az első helyéhez, ám közben a természetes sza­porodás pozitív előjele nega­tívra váltott át, azaz fogyás lett belőle. A hetvenes évek elején még azzal büszkélked­hettünk, itt, a megyében a legmagasabb a népességen be­lül a gyermekek, a tizennégy év alattiak aránya. Napjaink­ban be kell érnünk a kilence­dik hellyel. Elég gyors süllye­dés ez: figyelmeztető. Azt mu­tatja. nemcsak a gyermekar­cok tükrei a környezetnek, ha­nem a lehetséges szülők maga­tartása is tükör ... Mészáros Ottó ALÁÍRÁSOKKAL IS FOLYIK A KÜZDELEM A vízlépcső mellett és ellen Tegnap délután négy óra­kor Jakab Sándorné. az Or­szággyűlés alelnöke fogadta a Parlamentben a nagymaro­siak küldöttségét. Balogh László országgyűlési képvise­lő, Niedermüller Ferenc ta­nácselnök és Ádám Tibor, az MSZMP nagyközségi bizott­ságának titkára átnyújtották azt a 78 404 aláírással ellátott dokumentumot, amelyben a nagymarosi beruházás erede­ti tervek szerinti folytatására, illetve megépítésére szólítják fel a kormányt. Az aláírások gyűjtése a nagymarosi lakó­helyi MSZMP-alapszervezet kezdeményezésére másfél hó­napja kezdődött, s szerte az országban általában a helyi pártalapszervezetek aktivistái kérték ki a lakosság vélemé­nyét a beruházásról. Az aláírásokhoz Szűrös Má­tyásnak, az Országgyűlés el­nökének címzett levelet is mellékeltek. Ebben a többi között az az igény fogalmazó­dik meg, hogy a kormány ha­ladéktalanul ismertesse a kör­nyezetvédelmi, ökológiai, tek­tonikai és egyéb problémákat. melyekre hivatkozva a nagy­marosi vízlépcső építésé­nek felfüggesztéséről döntött. Ugyancsak követelik, hogy a kormány tegye nyilvánossá a vízlépcsőrendszer tervek sze­rinti megépítésének, illetve a nagymarosi létesítmény elha­gyásának összes költségeit. öt órakor viszont azok gyűl­tek össze a Parlament előtt, akik a vízlépcső építésének ideiglenes felfüggesztéséről ho­zott kormánydöntés mellett kívántak demonstrálni és egyúttal a végleges leállítást is követelik. A több mint há­romezer résztvevő előtt felszó­laltak a Nagymaros Bizott­ság, a Duna Kör. a Népszava­zást Követelők Csoportja akti­vistái. A tömegben a magyar mellett osztrák és csehszlovák nemzeti lobogók is feltűntek. Eközben a Parlament dele- gációs termében Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke fogadta a Duna-mozgalmak és más független szervezetek képviselőit, akik kifejtették, hogy eddigi felhívásuk lé­nyeges követelése teljesült a kormány döntésével, de egye­lőre nem látnak biztosítékot a végleges leállításra, majd újabb több mint 40 ezer, ezt az igényt kifejező aláírást nyújtottak át. A pénteken átadottakkal együtt összesen 126 ezer fö­lé emelkedett a vízlépcső meg­építése ellen eddig gyűjtött tiltakozó aláírások száma. ★ A bős—nagymarosi beruhá­zás helyzete volt az egyik fő téma az Országgyűlés építési és közlekedési bizottságának pénteki ülésén is. Ennek kapcsán Zsuffa Er­vin, környezetvédelmi és víz­gazdálkodási miniszterhelyet­tes számolt be a közelmúlt­ban elkészített, a bős—nagy­marosi építkezéssel kapcsola­tos szakelemzésekről. A jogi lehetőségekről az Igazságügyi Minisztériumban létrehozott ad hoc bizottság véleményét tolmácsolva ismertette, hogy a magyar—csehszlovák államkö­zi szerződést magából a szer­ződésből kiindulva nem lehet felmondani. A tárgyalásokat a körülmények megváltozására hivatkozva lehet csak megkez­deni. A népszavazásról szólva kifejtette, hogy ennek a véle­ményalkotásnak a nemzetközi szerződésekre nincs hatása. Az Ausztriával kapcsolatos ma­gánjogi szerződéseket felsorol­va négyről tett említést. A gazdasági kihatásokról szólva kifejtette, hogy a beru­házás folytatása 48"> milliárd forint lenne, a leállítás viszont a Csehszlovákiának és Auszt­riának fizetendő különféle kártérítési összegek nélkül is — becslés szerint — 51 milliárd forint. A vitában Lép Ferenc Tol­na megyei képviselő elmon­dotta, hogy szerinte sokan van­nak, akik a különféle vélemé­nyeket hallgatva már nem tud­ják, hogy mi a helyes állás­pont. A váci Koltai Imre kérte, hogy a parlament elé kerülő elemzés legyen végre alapos, enélkül ne is foglalkozzanak a kérdéssel a képviselők. * \

Next

/
Thumbnails
Contents