Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-24 / 120. szám
4 1989. MÁJUS 24., SZERDA Szimpózium a váci Duna-parti sétányért (II.] Nyitottan akarnak dolgozni pénzhez. Vác igénye, hogy a Duna-parti rendezést a város gazdagításáért szimpóziummal kapcsolja össze — igen pozitív. Azonban nem szabad szimpózium végtermékét az adott környezetbe Nhelyezni, hanem előbb szükséges egy oiyan rendezési terv, amely támpontokat ad egy nagyléptékű térbeli előkészítésre. Közös igényük A nyertes pályázat egyik részlete: a Dunára lefutó lépcsők érzékeltetik a város és a folyó kapcsolatát (Hancsovszki János felvétele) A pályázatok anyagát, a tervrajzokat és a maketteket természetesen Vácott is kiállították a Madách Imre Művelődési Központban. Bárki megtekinthette és beírhatta véleményét a vendégkönyvbe. Ebben azonban mindössze nyolc bejegyzés olvasható. Ám ezek közül is csupán egy veti el teljes mértékben a különböző elgondolásokat — féltve a megszokott természeti környezetet. — Meg tudom érteni — magyarázza Bende Tiborné köz- művelődési főelőadó. — Magam is váci lakos vagyok, s jogosnak tartom az embereknek azt az igényét, hogy a vízzel való kapcsolatot ne csupán a lépcsők jelentsék. Biztosítsák a lehetőséget a rendezés során a vízi sportok számára. Ugyanez a kérdés felmerült az egy hónappal ezelőtti lakossági fórumon is. A szimpózium résztvevői a városi tanács magyarkúti üdülőjében tartózkodnak május 25-től 28-ig. Ez idő alatt bárki megkeresheti őket, hogy a munkát a tervezési szakaszban figyelemmel kísérhesse. Való igaz: óriási a tanács felelőssége. Mindenképpen arra van szükség, hogy ne utólag érje kritika a már kialakított rendezés miatt. Tény, kincs ez a Duna-part, akármit nem tehetnek ide. Más kérdés az, hogy akadnak még jogi tisztáznivalók is: a tér- plasztikák, a szobrok a Baranyai Alkotótelepek tulajdonát képezik majd, ám mégis Vácott lesz állandó helyük. A szimpóziumi munka megkezdésével tulajdonképpen elindult a folyamat. A mindennapok bizonyára újabb problémákat vetnek fel. Ezt talán legjobban Philipp Frigyes, Vác város főépítésze érzékeli majd. még nem volt szétválasztható az építészet, a szobrászat, festészet. A mostani tervezési szisztéma sok esetben sematizmushoz vezet. Mi pedig építészeti értékmegőrzésre törekszünk, amelyet a belváros egészére akarunk kiterjeszteni. Később más városrészekre is. Előbb rendezést Kilenc alkotó együttes pályaműve közül kettőt fogadtak el, ám további közös kidolgozásra. Tagjai közé tartozik Gaál Tamás, Bíró János, Szőllőssy Enikő, Péter Agnes, szobrászművész, Török Péter tájépítő mérnök, Fazekas Gábor szakértő, Róth János és Gelesz András építész. — Milyen elvi újdonságokat és problémákat jelent az építészek számára egy ilyen munkamódszerben való részvétel? — Rendszeresen szoktunk pályázni — mondja Róth János, a Lakóterv vezető tervezője. — Ez a szimpózium kicsit furcsa szervezet számomra, mert itt tulajdonképpen egyelőre még nem jutunk Az építész számára ez lételem hiszen a szobrászok munkája hagyományosabb, mert az egy már adott helyhez kötődik. Számomra az a legérdekesebb, hogy egymást inspi ráljuk a beszélgetésekből álló együtt dolgozás során. Legfőbb szempont szerintem: a víz és a város közötti intenzív kapcsolatteremtés. Aggályom; Vác anyagi lehetőségei a nagy tervhez képest kicsik. — Mi a Duna felől néztük a várost — kezdi Gelesz András, a Tervezésfejlesztési- és Technikai Építészeti Intézel vezető tervezője. — Részben elfogadtuk azokat a feltételeket, amiket a város és a Duna-part jelenlegi állapota kínál. Zónákra, funkciókra való bontást gondoltunk. Kérdés: mi az a határ, ameddig megtarthatunk valamit és mi az, amit nem. Hogy érzékelni lehessen: utólagos beavatkozásról van szó, ugyanakkor kaput nyit a városra. Talán e hangulati közös nevező az, amiben egyező véleményt alakítottunk ki. Maradt még egy csomó nyitott kérdés, főleg városrendezési és szakmai problémák. Ezekről tovább vitatkoznak a szimpózium .idején.. Mindany-, nyiunk közös igénye: nyitottan akar dolgozni. Csak akkor hiszünk az eredményességben, ha a szakemberek mellett a város lakói is észrevételeikkel segítik munkájukat. Adott a lehetőség — holnaptól. Vennes Aranka (Vége) 1 KIÁLLÍT ÓT ERM EKBÖLl Az életöröm festő e Platthy György Ungváron született, Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Csók István és Glatz Oszkár tanítványaként kapott festődiplomát. Azután Monoron tanított, majd a pécsi Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára lett, s mindvégig festő maradt: az életöröm festője. Történelmi és személyes megpróbáltatások nehezítették pályáját, a festészet azonban mindenkor megadta számára az örömöt. Képsorokban örökítette meg Ungvár és Monor környékét, a Mecsek lankáit, Szigligetet. Ezen alkotások színes tónusaiból érezhetjük a mediterrán égöv melegségét, a bizakodást, az életkedvet. A hegyek, a nagy tavak, a virágok mind az ember és a természet harmóniáját fejezik ki. Megfestette a bányászok nehéz életét és a pécsi sörgyári munkások hétköznapjait. Függetlenül attól, hogy fő motívuma Szigliget, Platthy György megyénk festője is. aki Nagykőrösön, Dabason és Szentendrén is bemutatkozott önálló tárlatokon, s képei mindenütt a legnagyobb elismerést váltották ki. Alkotásai június 2-ig tekinthetők meg Baján, a József Attila Művelődési Központban. Vtda János 1947 óta él Vácott. Festőművész és a Petőfi Sándor Általános Iskola rajztanára. Finom rajzolatú szerkesztés jellemzi műveit, tónusain átsüt a diadalmas napfény, őszinte áhítat fogja ej a.vé.eiPmá-JPárt láttán. A nyár, a lombözön, a méltóságteljesen hullámzó folyó, és az egymáshoz bújó kedves házak, tornyok sorát festi meg. Hangulatai szelídségükkel hatásosak, a rajzi fegyelemhez megfontolt színrend társul. Az is megnyugtató, hogy festői munkásságát ösz- szekapcsolja a rajzi nevelés mindennél fontosabb társaVida János: Utca Vácott dalmi szolgálatával, mindez éppen ezen embersége révén művészetére is jótékony hatással van. Alkotásai szerepeltek többször is Vácott, továbbá Szentendrén. Ráckevén. Szadán, Dabason. Vida János képeit június 24-ig láthatja a közönség Vácott, a Kommunális Galériában. Pest megyei gyermekrajzokat láthatunk a Mezőgazdasági Múzeumban. Szokásos évi gyermekrajz-pályázatán ezúttal is sikerrel szerepeltek a megye iskolásai. Csoportos rajzdíjat kapott a gyáli Ady Endre úti Általános Iskola, ahol Fegyó Béla rajztanárfestőművész istápolja eredményesen tanítványait, a díjnyertes Bőszén Attilát és Lovász Tamást. Díjat kapott a hétesztendős Bükky Lilla is Szentendréről, rajtuk kívül is sok gyáli. hernádi, halásztelki, csemői, százhalombattai iskolás szerepelt képekkel, kisplasztikákkal, textilekkel. Mindezeket egész nyáron megtekinthetjük a Mezőgazdaság’ Múzeumban. Losonci Miklós Kötődés az anyanyelvi kultúrához Jókai-napok Európai szintet — Mit jelent a főépítész számára a hagyományos város- fejlesztési és városépítési gyakorlatban egy ilyen munka- módszerrel történő városfejlesztés? •— Korábban kerek egész programot Vác város nem tudott adni. A tervező hozott valamit, vagy elfogadták, vagy nem. Jó lenne helyre tenni több kérdést: tudja-e igazán ez a város, hogy mit akar? Például mekkora akar lenni? Milyen arculatot akar mutatni? Nincs idegenforgalmi elképzelése sem. Építészetileg még ma is abból élünk, amit Dombay Sándor, a város egykori főmérnöke elkezdett, aki annak idején országos szintet képviselt. Igazat adok annak, hogy európai szintű munkát kell végezni. Ugyanakkor ragaszkodom ahhoz, hogy az emberek beleszóljanak a tervezés folyamatába. Nekünk az a feladatunk, hogy kialakítsuk a város igazi építészeti arculatát. — Milyen tanulságokat szűrt le a pályázatból? — Rájöttem, hogy ezek a művészeti ágazatok, amiket ez a társadalmi rendszer széttagolt, nagyon is összetartoznak. Michelangelo idejében Nem kérik, adják a pénzt A tápiószelei aranyleltár Az aranyleltár muzeológiai szakkifejezés, azoknak az arany- és ezüsttárgyaknak a listáját jelenti, amelyeket a múzeumi törvény előírásainak megfelelően külön tartanak nyilván a közgyűjteményekben. Az aranyleltárt legújabb, egyedülálló bemutatójának címéül választotta a Magyar Nemzeti Galéria. A különleges kiállítást a megyei múzeumok kiemelkedő jelentőségű arany- és ezüsttárgyaiból rendezték meg. A bemutatott darabok legrégebbije, a hencidai aranykincs az időszámításunk előtti III. évezredből származik, míg a legújabb az az aranytoll, amelyet 1901-ben írói jubileuma alkalmából ajándékoztak tisztelői Tömörkény Istvánnak. De az ország mind a tizenkilenc megyei múzeumi hálózata küldött gyűjteményéből a galériába, így többnyire olyan tárgyakat óvnak a vitrinek, amelyeket egyébként nem láthat a közönség, mert páncélszekrényben őrzik őket. A 260 tételszám ennél valójában jóval több, körülbelül ötezer kiállított darabot takar, hiszen egy agyagköcsögben számtalan apró pénzérme elfér; a jászdózsai kincs pedig fazékba rejtve pitykéken és ruhadíszeken kívül 37 arany varkocsdíszt is tartalmazott. Látható most a galériában a hazánkban ismert leggazdagabb hun kori fejedelmi lelet, Szeged-Nagyszénásról, az ozorai, a baíatonszabadi kincs, soproni céhkupa, oroszlánt for. mázó víztartó, és megszámlálhatatlan kehely, pénz, ékszer: fülbevaló, csat, ruhadísz, övveret. Pest megye bizonyos hátránnyal indult ezen a bemutatkozáson, éppen főváros- közelisége miatt. A megye területén talált anyagok ugyanis jórészt a budapesti múzeumokba kerülnek. Elküldte viszont kincseit a Tápiószelén található Blaskovics Múzeum: így egy XVII. századi álló, aranyozott ezüst keresztet türkizfoglalatokkal, kis állatalakokkal díszített boglárkákat a XVI—XVII. századból. Szintén a tápiószelei gyűjteményt gazdagítja az a vörös bársony díszöv, amelyet alkotója aranyszálakkal, aranyozott véretekkel és boglárokkal ékesített, s egy damaszkuszi szablya is: pengéjén kettős vércsatorna húzódik végig, bársonnyal bevont hüvelyén ezüstveretek csillognak. Különleges és gazdag kiállítás az Aranyleltár, s egyedülálló a Nemzeti Galéria történetében annyiból is, hogy nyereséges vállalkozásnak indul. A MNG most először nem kér, hanem ad majd pénzt: a többi 19 múzeumi szervezettel egyetértésben úgy döntött, a teljes bevétel 25 százalékát felajánlja a Petőfi-alapítvány javára. Az eddig többnyire rejtett kincsek augusztus 30-ig tekinthetők meg. Az Aranyleltár május 18-án, a múzeumi világnapon nyílt meg, annak a törekvésnek a részeként, amely igyekszik kihasználni a tavaszi-nyári megélénkülő látogatási kedvet, az iskolai kirándulások és az idegenforgalom szezonját. Ezért a múzeumi világnap még két új időszaki kiállítás kezdetét jelentette a Nemzeti Galériában: ekkortól látogatható Hans Mayr bécsi fotóművész Amerikai impressziók ”77 című fényképtárlata, az aacheni Ludwig-alapítvány tulajdonát képező felvételsorozat; s ugyancsak május 18-tól látható a Max Weiler osztrák festőművész tájképantológiáiból összeállított bemutató. Mörk Leonóra Huszonhatodik alkalommal rendezték meg Komáromban a Jókai-napokat, a csehszlovákiai magyar színjátszó csoportok és versmondók országos fesztiválját, versenyét. Ennek részletes eseményeiről tájékoztatták tegnap délután a magyar újságírókat a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban. Komáromban már 1956 óta rendeznek ugyan vers- és prózamondó találkozókat, de ezek csak 1963-ban egészültek ki a színjátszó csoportok bemutatkozásával is. A következő évben azután már megkapta a rendezvény a nevét is, amelyhez azóta ragaszkodnak. Nem csupán azért, mert Jókai Komárom szülötte volt, és az esemény minden évben szobrának megkoszorúzásával ér véget, hanem így is ki akarja fejezni kötődésüket az anyanyelvi kultúrához. Nem véletlen tehát az sem, hogy a résztvevő együttesek túlnyomó többsége magyar művet mutat be, méghozzá gyakran kortárs szerzőtől. Az idei programban találkozhattunk például Sütő András, Kertész Ákos. Siposhegyi Péter nevével is. No meg a klasszikusokkal is, mint Móricz Zsig- mond. Fontos esemény ez a találkozó az amatőr művészek életében, hiszen sokukat az sarkallja új és új alkotásokra, hogy szeretnének ennek a versenynek a mezőnyébe bekerülni. A válogatás ugyanis területi és felmenő rendszerben történik. Vagyis először járási, majd területi szinten kell bizonyítani. Igaz, további erkölcsi elismerésben is részesítik a csoportokat. Lehet minősítéseket szerezni, amelyek birtokában bizonyos selejtező lépéseket ki lehet hagyni. Biztató, hogy még mindig yan kit biztatni. A mezőny az elmúlt években úgy megszaporodott, hogy a gyermektársulatokat már le tudták választani erről a rendezvényről, és számukra külön versenyt hirdettek Du- naszerdahelyen. Talán rövidesen arra is lehetőség lesz, hogy a középiskolások számára ugyancsak külön megmérettetés legyen. Sz. Z. Lmegyei Bemutatók: Nagykőrös, Stúdió - 25-én és 26-ón Cegléd, Kamara - 27-én és 28-án Gödöllő, Petőfi - 29-én és 30-án Nagymaros, Corvin — június 1-jén és 2-án Alsógöd, Rákóczi - 2-ón Dunakeszi, Vörös Csillag - 3-ón és 4-én Vác, Kultúr - 6-án és 7-én \ oziüzerrii Vállalat
