Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-23 / 119. szám

2 1989 MÄJUS 23., KEDD A Varsói Szerződés tagállamainak felhívása a NATO-koz Új esélyek nyílnak a békéhez A Varsói Szerződés tagállam mai — a Bolgár Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Román Szocialista Köz­társaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság — az Észak-atlanti Szövetség csúcstalálkozójának küszöbén azzal a felhívással fordulnak annak tagállamai­hoz, hogy mérlegeljék a mo­dern világ új realitásait, és használják ki a „hidegháború” európai és nemzetközi követ­kezményei teljes felszámolásá­nak most megnyíló esélyét. A háború utáni időszak az európai történelemben senki számára sem volt könnyű. A második világháború idején a fasizmus elleni harcban a népek szabadsága és függet­lensége nevében létrejött együttműködést konfrontáció váltotta fel. Ennek eredmé­nyeképpen Európában két ka­tonai-politikai szövetség jött létre. Mindkét részről egyre gyorsabb ütemben halmoztak fel egyre tökéletesebb és egy­re nagyobb rombolóerővel rendelkező fegyvereket. Az eltelt évtizedek teljesen világosan megmutatták, hogy az ilyen helyzet aláássa egész Európa biztonságát, növeli a nukleáris konfliktus kockáza- tát. Ez a következtetés veze­tett el az összeurópai folyamat kialakulásához, amelyben Európa államai, az Egyesült Államok és Kanada vesznek részt, s amelynek célja a ka­tonai konfrontáció felszámolá­sa, a biztonság közös erőfeszí­tésekkel történő megszilárdí­tása a párbeszéd, a kölcsönös megértés és a teljes egyenjo­gúságra épülő, kölcsönösen előnyös együttműködés révén, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a helsinki záróokmány többi el­veinek és a nemzetközi jog ál­talánosan elismert normáinak tiszteletben tartása alapján. A közepes és rövidebb ha­tótávolságú rakétákról szóló szovjet—amerikai megállapo­dás, a béke megszilárdításá­nak és a regionális konfliktu­sok rendezésének ügyében el­ért haladás kedvező lehetősé­geket teremt az államok és a népek együttműködésének szé­lesítésére. Ezzel együtt a nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult és ellentmondásos, s nem következett még be gyökeres javulás. A Varsói Szerződés tagálla­mai, törekedve Európa egy­mással szemben álló katonai tömbökre való felosztásának felszámolására, síkraszállnak a két katonai-politikai szövet­ség egyidejű feloszlatásáért, első lépésként pedig katonai szervezeteik felszámolásáért. Az ehhez a célhoz vezető úton haladva a Varsói Szerződés tagállamai és az Észak-atlanti Szövetség tagjai közös erőfe­szítéseket tehetnének a kato­nai szembenállásról történő lemondás módjainak feltárá­sa, az államok együttműkö­désének fejlesztése érdekében, függetlenül attól, hogy melyik szövetséghez tartoznak, a bé­ke és az együttműködés Európájának létrehozására a fennálló területi-politikai rea­Megoldást csak a kölcsönös kompromisszum hozhat Saséi felhívás — kép A Karabah-hegyvidéki Auto­nóm Terület gyáraiban, épít­kezésein, az intézmények, szer­vezetek jelentős részében im­már több hete tart a munka- beszüntetés, feszült a légkör, a menekültek problémája megoldatlan. A városi vezetők sikertelenül próbálkoznak a menekültkérdés megoldásában oly fontos lakásépítkezések felújításával. A Karabah-bi- zottság által meghirdetett „polgári elégedetlenségi moz­galomba” széles körben kap­csolódnak be a fiatalök, Sztye- panakert utcáin örmény nem­zeti zászló alatt felvonulók követelik az Örményország­hoz csatlakozást. A susei területi újságban megjelent egy felhívás, ame­lyet a körzet azerbajdzsán lakóinak nevében a Szovjet­unió népeihez intéztek és Mihail Gorbacsovhoz, az SZKP KB főtitkárához címez­tek. A szerzők a Karabah- hegyvidéki AT örményesítésé- re panaszkodnak és kifejezik készségűiket arra, hogy fegy­verrel a kézben védjék meg az Azerbajdzsán SZSZK terü­leti egységét. A szovjethata­lom ellenségeinek nevezik a Karabah-bizottság tagjait. A sztyepanakerti városi ta­nács vb-ülésén a közelmúlt­ban a népi küldöttek kong­resszusához címzett felhívást fogadtak el, amelyben Kara- bah Örményországhoz való csatlakozását, a terület stá­tusáról népszavazást, a kü­lönleges irányítási rendszer megszüntetését és a párt- és tanácsi szervek munkájának felújítását követelték. Kérték továbbá, hogy tör­ténjen meg és kerüljön nyil­vánosságra a szumgajti tra­gédia politikai értékelése. KÁBÍTÓSZERCSEMPÉSZEK AKASZTÁSA Üjabb tizenöt embert akasztottak tel kábftószercsempészés vádjával nyilvánosan a dél-iráni Fársz tartomány hét városá­ban hétfőn. Az elmúlt négy hónap során pedig közel hatszáz embert végeztek ki hasonló vétség miatt. A kábítószercsempészeket és -élvezőket büntető drákói tör­vények januárban léptek életbe, s azóta, a könyörtelen parag­rafusok már egészen kis mennyiségű drog birtokosára is ha­lálbüntetést mondanak ki. A nem hivatalos becslések szerint Irán 50 millió lakosa kö­zül mintegy kétmillió embert érint valamilyen formában a kábítószerprobléma. Az osztrák Zöldök kétoldalú bizottságot javasolnak A nagymarosi építkezésről A nagymarosi építkezés vég­leges leállítása esetén Ausztria gazdaságának kártérítési igé­nye mintegy kétmilliárd schil- linget érne el — jelentette ki Wolfgang Schüessel gazdasági miniszter hétfőn, miután erről a témáról megbeszéléseket tar­tott az érintett osztrák cégek képviselőivel. A miniszter elmondta: a magyar és az osztrák országos villamosenergia-ellátó vállala­tok vasárnap lezajlott tárgya­lása nem hagyott semmi két­séget afelől, hogy Magyaror­szág teljesíteni szándékozik az Ausztriával kötött áramszállí­tási szerződést, amely 1996-tól a nagymarosi építkezésre fo­lyósított osztrák bankhitelek és kamataik visszatérülését szolgálja majd. A parlamenti képviselettel is rendelkező ellenzéki osztrák zöld alternatíva párt országos ügyvivője, Pius Strobl hétfőn sajtónyilatkozatban azt szor­galmazta, hogy a Nagymaros­sal kapcsolatos osztrák köve­telésük felülvizsgálatára léte­süljön kétoldalú bizottság. litások teljes tiszteletben tar­tása mellett. A Varsói Szerződés tagálla­mai emlékeztetnek azokra a javaslataikra, amelyek a fegy­veres erők és hagyományos fegyverzetek lényeges csök­kentésére irányulnak a kato­nai kiadások megfelelő mérté­kű csökkentése mellett. Meg­erősítik a váratlan támadás le­hetőségének csökkentésével, Európa különböző térségeiben a bizalom és a biztonság erő­sítésére irányuló regionális in­tézkedésekkel kapcsolatos ja­vaslataikat. Véleményük sze­rint arra kell törekedni, hogy minden olyan, hadviselésre al­kalmas eszközt bevonjanak a leszerelési folyamatba, amely egyelőre kívül esik annak lá­tókörén. Szükségessé vált, hogy a tárgyalási folyamat átfogja a haditengerészeti erőket és azok fegyverzetét is, első lé­pésként a bizalomerősítő in­tézkedéseknek ezekre történő kiterjesztése révén. Ugyancsak fontos az, hogy ne kerüljön sor olyan lépé­sekre, amelyek bonyolíthatnák a tárgyalási folyamatot és akár a korszerűsítés ürügyé­vel is, új lökést adnának a fegyverkezési hajszának. Az államok közötti bizalom növelését, kölcsönös biztonsá­guk erősítését szolgálná az együttműködés széles körű fejlesztése az államközi kap­csolatok más területein is. A Varsói Szerződéshez és az Észak-atlanti Szövetséghez tartozó államok közötti bizal­matlanság felszámolását célzó erőfeszítések között nagy sze­repet játszhatnának a katonai kapcsolatok, többek között a javaslatokra és kezdeménye­zésekre vonatkozó információ- csere, a katonai kiadások csökkentésének kérdései, a ka­tonai doktrínák jnegvúatása, a katonai delegációk cseréje. A Varsói Szerződés tagálla­mai készek teljes figyelemmel kísérni az Észak-atlanti Szö­vetség tagállamainak az álla­mok kapcsolataiban meglevő pozitív tendenciák ösztönzését célzó válaszjavaslatait. Közös lépésekre hívják fel őket an­nak érdekében, hogy biztosít­sanak dinamikus fejlődést, s általános fellendülést a füg­getlenség, a stabilitás és a bé­ke körülményei között Euró­pában és az egész világon. Elvonulnak a páncélosok ? Csökkent a feszültség Pekingben Az előző két nap vészterhes feszültsége után hétfőn — a változatlanul érvényben lévő, de megvalósíthatatlan rendkí­vüli állápot harmadik napján — oldottabb volt a hangulat, gyakorlatilag megszűntek az utcai tömegtüntetések Pekingben. Ennek magyarázata az, hogy megbízható források sze­rint a fővárost gyűrűbe záró katonai alakulatok parancs­noksága biztosította a diákok képviselőit: semmiképpen nem vonulnak be a hadsereg egysé­gei Pekingbe azért, hogy erőszakot alkalmazzanak a diákok és a lakosság ellen. Ami biztos, biztos, a Peking külső körzeteiben felállított úttorlaszok és barikádok to­vábbra is megvannak. A lakosság és a diákok ébe­ren figyelik, valóban elvonul­nak-e a-katonák a főváros kö­zeléből. Szemtanúk szerint egyes motorizált és páncélos alakulatok már megkezdték az elvonulást. A megváltozott légkört mu­tatja az is, hogy a kínai tele­vízió hétfőn hosszú képsorban számolt be arról, hogyan ba­rátkoznak a diákok és a pe­kingi lakosok a város határán tartózkodó katonákkal. A tele­vízió képei szerint a pekin­giek itallal és étellel kínálják a három napja veszteglő kato­nákat, s a diákok a katonákkal együtt üldögélnek a teherautó­kon és intenzív párbeszédet, folytatnak velük. A kínai főváros szívében, a Tienanmen téren és az annak közelében levő pártközpont előtt hétfőn gyakorlatilag egész nap tartott körülbelül 300 000 pekingi lakos és diák tömegtüntetése. A hétfői meg­mozdulásban elsősorban a pe­kingi értelmiségiek, tudósok, írók, művészek, pedagógusok és újságírók vettek részt. Az előző tüntetésekkel ellentétben a hétfői megmozduláson tu­lajdonképpen egyetlen követe­lés kapott erőteljes hangot: azonnal mondjon le Li Peng miniszterelnök. Kínai források tudni vélik, hogy o párt- és az állami veze­tésen belül éles vita folyik annak az új helyzetnek az ér­tékelése körül, amelyet az idézett elő, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vált nemcsak a három nappal ezelőtt kihirde­tett rendkívüli állapot érvény­be léptetése, hanem a hadse­reg bevetése is. Abban minden megfigyelő egyetért, hogy a feszültség lecsendesítése és a helyzet normalizálása érdeké­ben a kínai vezetésnek mi­előbb elhatározásra kell jut­nia, mert valóban fennáll az a veszély, hogy az, ami Pe­kingben történik, országos problémává válhat. A diákok mindenesetre op­timisták: hétfőn elkezdték a nagytakarítást a Tienanmen téren és a legújabb jelentések szerint közel hétezer diák — akik a pekingi diákok támo­gatására érkeztek a főváros­ba — hazaindultak Pekingből. Baráti látogatás Jaruzelski Berlinben Hétfőn egynapos baráti lá­togatásra a Német Demokra­tikus Köztársaságba érkezett Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, lengyel ál­lamfő. A lengyel vezető Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az államtanács elnökével folytat tárgyaláso­kat. A látogatás során a két ország külügyminiszterei alá­írják a Pomerániai-öböíben húzódó tengeri határról szóló megállapodást. Walter Scheel Varsóban Hétfőn Varsóba érkezeit Walter Scheel, az NSZK egy­kori elnöke, a szabaddemok­rata párt tiszteletbeli elnöke, aki külügyminiszterként 1970- ben aláírta a lengyel—nyugat­német kapcsolatok normali­zálását megalapozó szerződést. Scheelt az NSZK varsói nagy- követsége hívta meg lengyel- országi látogatásra. A politi­kust a nap folyamán fogadta Rakowski miniszterelnök. A politika reformfolyamat történelmi ál'omása előtt Ülésezett az SZKP KB Moszkvában hétfőn ülésezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga. A legfelsőbb pártfórum át­tekintette az új törvényhozás alakuló ülésével kapcsolatos politikai kérdéseket. A tavaly végrehajtott al­kotmánymódosítás értelmében megválasztott népképviseleti kongresszus május 25-én kez­di meg alakuló ülését, ame­lyen egyebek között megvá­lasztják a népi küldöttekből az új feladatokkal megbízott legfelsőbb tanács elnökét,. ­A megújuló törvényhozás első tanácskozását korszakos eseményként várják a Szov­jetunióban. Történelmi állo­mása lesz annak a politikai reformfolyamatnak, amelyet az SZKP tavaly nyári orszá­gos értekezlete hirdetett meg a régi jelszó felújításával — minden hatalmat a szovjetek­nek. Az SZKP Központi Bizott­sága hétfőn lezajlott ülésén úgy döntött, Mihail Gorbacso­vot javasolja megválasztani az újonnan megalakuló legfel­sőbb tanács elnökévé. A legfelsőbb szovjet pártfó­rum egynapos hétfői ülése a népi küldöttek e héten össze­ülő kongresszusának tanács­kozásával összefüggő politikai kérdéseket tekintette át. Az ülésen Mihail Gorbacsov fő­titkár terjesztett elő beszá­molót, amelyet beható vita kö­vetett. Ebben több mint har­minc felszólalás hangzott el. Ezeket a napirend lezárása­ként- Gorbacsov foglalta ösz- sze. A KŐf-ülés résztvevőivel is­mertették Jegor Ligacsovnak, a politikai bizottság tagjának, a KB titkárnak nyilatkoza­tát, amelynek szövegét a saj­tó ismerteti. A plénum tudo­másul vette, hogy a Ligacsov- nyilatkozatban felvetett kérdé­sek ügyében vizsgálatot foly­tat a Szovjetunió Legfelsőbb Ügyészsége, s ennek eredmé­nyeiről jelentést terjesztenek elő. Az óriási méretű 1937— 1938. évi terror egyre érezhe­tőbb hatással volt az ország politikai hangulatára. Vala­mennyi börtön és tábor elké­pesztően zsúfolt volt, a bel­ügyi szervek személyi állomá­nya nem győzte a kihallgatá­sokat, de a több millió fo­goly őrzésével sem boldogult. Sztálin már elérte a terror ki­bontakoztatásakor maga elé ki­tűzött célokat. Változásra volt szükség, hogy az eredmények megszilárduljanak. Sztálin, aki mestere volt a politikai villámhárításnak, tisztában volt ezzel. Fokozatos kegyvesztettség Nyikolaj Jezsov belügyi népbiztost 1938 áprilisában kinevezték „másodállásban” vízi közlekedési népbiztossá. December 8-án viszont a köz­ponti lapok utolsó oldalain, a Krónika rovatban rövid hír jelent meg arról, hogy Nyiko­laj Jezsovot saját kérésére felmentették a belügyi népbiz­tos tisztségéből, de megmaradt vízi közlekedési népbiztosnak. Jezsov helyett a Szovjetunió belügyi népbiztosa Lavrentyij Berija lett. Közvetlenül Jezsov leváltá­sa után a belügyi szervekben letartóztatási és leváltási hul­lám indult meg. Nyikolaj Jezsov eközben még néhány hónapig szabad­lábon volt. 1939. január 21-én Sztálin mellett ült annak az ünnepségnek az elnökségében, amelyet Lenin halálának 15. évfordulója alkalmából ren­deztek a Nagyszínházban. Je­zsov az SZK(b)P Központi Bizottságának tagjaként részt vett a XVIII. pártkongresszu­son, s az első üléseken az el­nökségben ült. Az újonnan RÓJ MEDVEGYEV: Sztálin elbeszélget Jezsovval Az itt következő részlet Rój Medvegyev ítéljen a történe­lem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megje­lenő Sztálin-életrajzából való. választott központi bizottság­ban azonban már nem találjuk ott a nevét. Nem történik ró­la említés a kongresszus gyors­írói jegyzőkönyvében sem. A XVIII. kongresszus egyik küldöttje, aki tagja volt an­nak a bizottságnak, amely a hagyományok szerint megvi­tatta a megválasztandó köz­ponti bizottság összetételét, a következőket írta barátainak az ülésről: „Amikor a kong­resszus a Kremlben vége felé közeledett, az egyik teremben összeült ez a bizottság. A részt­vevőkkel átellenben a hosszú asztalnál, akár a színpadon, ott ült Andrejev, Molotov, Ma­lenkov. Mögöttük a sarokban telepedett le Sztálin, és pöfé­kelt a pipájából. Andrejev kö­zölte, hogy a kongresszus a vé­géhez közeledik, ezért jelölte­ket kell javasolni a megvá­lasztandó központi bizottság­ba. Elsősorban az előző köz­ponti bizottság tagjait vették fel a listára, kivéve azokat, akik valamilyen oknál fogva kimaradtak. Jezsovra került a sor. Kinek mi a véleménye? — kérdezte Andrejev. Rövid hallgatás után valaki azt mondta, hogy Jezsov sztálini népbiztos, mindenki 'ismeri, bent kell hagyni a központi bizottságban. Nincs ellenvetés? Mindenki hallgatott. Ekkor Sztálin kért szót. Felállt, oda­ment az asztalhoz, és még pö­fékelve megszólalt: — Jezsov! Hol vagy! Gyere ide! A hátsó sorok valamelyiké­ből felállt és az asztalhoz ment Jezsov. Kínos párbeszéd — Nos, hogy gondolod? — kérdezte Sztálin. — Tagja maradhatsz a központi bi­zottságnak ? Jezsov elfehéredett, és el- csukló hangon azt felelte, hogy egész életét a pártnak szentel­te, Sztálinnak adta, hogy az életénél is jobban szereti Sztá­lint, és nem tudja, rrv adhat okot egy ilyen kérdésre. — Igen? — kérdezte gúnyo­san Sztálin. — És ki volt Fri- novszkij? Ismerted? — Természetesen ismertem — felelte Jezsov. — Frinovsz- kij a helyettesem volt. ö ... Sztálin közbevágott, és azt kérdezte, ki volt Sapiro, ki volt Rizsova (Jezsov titkárnő­je), ki az a Fjodorov és még valaki. (Addigra ezeket az embereket mind letartóztat­ták.) — Joszif Visszarionovics! De hiszen én — én magam! — fedtem fel az összeesküvést, én mentem önhöz és jelentet­tem, hogy ... Sztálin nem engedte, hogy folytassa. — Igen, igen! Amikor érez­ted, hogy elkapták a karod, akkor jöttél, siettél. De addig? összeesküvést szőttél? Meg akartad ölni Sztálint? Ezután Sztálin azzal vádolta meg Jezsovot, hogy túlságosan buzgó volt, sok ártatlan em­bert letartóztatott, akiket pe­dig le kellett volna tartóztat­ni, azokat bújtatta. ,Milyen régen várok erre! Jezsovot azonban még ezu­tán sem tartóztatták le. Be­jért a vízi közlekedési nép­biztosságra. Magatartása sú­lyos depresszióról vagy talán idegösszeomlásról árulkodott. Amikor a kongresszus után néhány nappal a beh ügyi népbiztosság munka­társai megjelentek a kollégi­um tanácstermében, Jezsov felállt, és ragyogó arccal így szólt: „Milyen régen várok erre!” Az asztalra tette revol­verét. Elvezették. Jezsovot nem lőtték azonnal főbe. Ügyében hosszú ideig tartott a vizsgálat. Nem kel­lett megkínozni, mert rögtön elismerte 'az ellene felhozott vádakat, majd vallomását aszerint változtatta, ahogvan a vizsgálók követelték tőle. Élete utolsó ,, heteit Moszkva mellett, a belügyi népbiztos­ság különleges börtönében töltötte, ahol „a nén különö­sen veszélyes ellenségeit” tar­tották fogya. 1949. július 10- én végezték ki. (A nép köré­ben az a hír járta, hogv Je­zsov megőrült, bolondokházá­ban tartják.) (Következik: Nem akarta megosztani a dicsőséget)

Next

/
Thumbnails
Contents