Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-19 / 116. szám

1989. MÁJUS 19., PÉNTEK Márián 5 Milliók a rászorulóknak Jogos járandóság A budaörsi Sasad Termelő- szövetkezetnél az elmúlt évben tízmillió forintot fordítottak szociális es kulturális célokra. Különösen nagy hányadot tesz ki az idősek, a kevés nyugdíj­ból élők anyagi támogatása. Az említett összegen belül al­kalmi segélyezésekre egymillió forintot költött a téesz. Az át­menetileg nehéz anyagi hely­zetben lévő tagoknak közel 2 millió forintnyi kölcsönt bizto­sítottak kamatmentesen. A sasadiaknál úgy tekintik az idősek, a kevés nyugdíjból élők segélyezését, mint jogos járandóságot. Még pontosab­ban: az aktívan dolgozók ré­széről megnyilvánuló tisztele­tet az elődök iránt. Idén is ki­emelten kezelik támogatásu­kat. Az egy főre jutó jövedel­met igyekeznek az elfogadható szintre „feltornázni”. Az a gazdaság, amely az el­múlt évben nemcsak megőriz­te, de erősítette is stabilitását, pozícióinak erősítése közben is igyekszik mind nagyobb támo­gatást adni hajdanvolt és je­lenlegi dolgozóinak. Világos az üvegekben Ez évben mintegy 12 ezer hektoliter sört palackoznak Vecsé- sen, a Borsodi Sörgyár Ferihegy Sörpalackozó Gazdasági Tár­sulásában. Farkas Annamária — képünkön — pneumatikus gép segítségével rakja rekeszekbe a borsodi világost (Hancsovszki János felvétele) Már nem buszoziwk a sportolni vágyók Évekig gyűjtögettek ra Farmoson május elsején tornacsarnokot avattak. Kis hír ez. amelyet — az események tengerében — még a me­gyei sajtó is egy aprócska tudósítással intéz el. Hiszen, honnan is tudhatná a messziről jött ember, hogy meny­nyi munka, gyötrődés, energia van egy ilyen beruházás mögött. lalat nem tartotta rentábilis­nak az üzemeltetést, így ma üresen áll. Egy ideig a gyere­kek tornáztak benne, de most már erre sincs szükség. Hasz­nosítani 'szeretnénk a ma még jó állapotban lévő házat. Azért is. hogy legyen végre gazdája, hiszen egyetlen létesítmény­nek sem tesz jót, ha évszám­ra üresen áll. — Áz igazi az volna — mondja az elnök asszony —. ha valamilyen szövetkezetét, kis­vállalatot lehetne letelepíteni itt. amely munkalehetőséget is teremtene. De raktározásra ugyancsak - alkalmas volna. Mindegy, csak találjunk vevőt, vagy bérlőt. Hiszen új terveink megvalósítására sincs több pénzünk, mint annak idején a tornateremre volt. M. K. Levelek özöne jött Neckarsnlmhól Betlehemben történt valami A legjobb szándékkal leírt szó is felszaggathat rég be­hegedtnek hitt sebeket, s a jóakaratú lépések is ellen­érzést válthatnak ki. De azt, hogy ez mennyire így van, csak akkor érzékeli az ember, ha valamiképp részesévé válik egy ilyen esetnek. Vagy úgy, hogy okozója, vagy úgy, hogy elszenvedője az indulatoknak. E sorok írója akaratán kívül okozója volt a kellemetlenségnek. Rész­ben. De talán kezdjük elölről a történetet. Alig egy esztende­je, rövid tudósítás jelent meg lapunkban arról, hogy az NSZK-beli Neckarsulmban élő, Budakesziről kitelepítettek testvérkapcsolatot kívánnak létesíteni egykori otthonuk­kal. A teljesen ártalmatlannak látszó írás arról szólt, hogy a Budakesziről elszármazottak keresik a testvérkapcsolat fel­vételének a lehetőségét. Józan ésszel végiggondolva, nincsen ebben semmi különös, hiszen annyi kapcsolatról hallunk, hogy eggyel több vagy keve­sebb, fel sem tűnik. Arról nem is beszélve, hogy kik létesít­hetnek igazi testvérkapcsola­tot, ha nem azok, akik való­ban testvérei, unokatestvérei egymásnak. Ahol nem a veze­tők protokolláris látogatásában merül ki a barátkozás, hanem az átlagállampolgárok közötti együttműködésben. Hisz ebben az esetben erre is van mod, amire sajnos nemigen nyílt le­hetőség Pest megye és Omszk, Szófia vagy éppen Suhl me­gye testvérkapocsolatában. Ellenfétes érzelmek Csakhogy a cikkben leírt „elszármazottak” szó, s az egy­máshoz való közeledés ténye nem aratott osztatlan sikert minden egykori budakeszi la­kos között. Míg nagy részük szorgalmazta a kapcsolatfelvé­telt, némelyekből ellentétes ér­zelmeket váltott ki. Hirtelen megelevenedtek a negyven esztendővel ezelőtti esemé­nyek, a kitelepítések borzal­mai. S most az az ország, az a község akar barátkozni ve­lük, amelyik elüldözte őket otthonukból? Kétkedés és hi­tetlenseg vett rajtuk erőt. be velek özöne érkezett Neckars- ulmból Magyarországra. Köz­tük olyanok, amelyek a köz ségi tanács elnökét, Farka; Gyulát tettlegességgel fényé gették, ha mégis Neckarsulm ba menne a testvérkapcsola jegyében. Mások hosszan ad­tak hangot véleményüknek részletesen felsorolva sérel­meiket. A huszonnegyedik órában Olvasom a leveleket, s las- san-lassan kibontakozik az év- század legszörnyűbb tragédia- sorozata. Ennek egy rész« volt a kitelepítés, ahogy at egyik áldozat írta: „ ... m; Magyarországról nem szár­maztunk el, hanem 250 évi szorgalmas és becsületes mun­ka után — mondjuk ki nyíl­tan — kidobtak. Majd így folytatja: „Való igaz. hogy a szülőföldünkkel való kapcsola­tot fenn kívánjuk tartani, hi­szen vannak még rokonaink és barátaink, akik ott élnek. A temetőben nyugvó őseink sírját és a templomunkat fel­keresni lelki szükségletünk. De már ne tessék haragudni, a »testvérkapcsolat« mégis­csak erős kifejezés. Ki kinek a testvére? Ha testvéreink a ma ott — arcunk verejtékével épített házainkban — élő em­berek, akkor bizony, ►>rosszul osztozott testvérek« vágyunk. Mi építettünk, ők laknak. Mi­előtt kezet nyújtunk egvmás- nak. tisztázni kéne a dolgok állását. Ki űzött ki, kit? Ki vette el a másik vagyonát? Elég-e ebben az esetben, ha azt mondják, »pardon-bocsá­nat«? Vagy még azt sem.” Szinte ugyanezt a gondola­tot folytatja egv másik levél írója: „Hát most hogy állunk? Mi lesz a vagyonúnkkal? Örök­re elkobozzák és most jó ba­rátságot hirdetnek? Ily gyor­san? Előbb kellene egy nyi­latkozat, amely szerint maguk szörnyű dolgokat követtek el!” Mennyi fájdalom, mennyi bánat csendül ki a levelekből! Torokszorító érzés lesz úrrá az emberen, miközben olvas­sa őket. Az elüldözöttek, a gyökerüktől elszakítottak kiál­tása ez. Akik nem akarnak mást, csak legalább annyit, hogy azok, akik vétettek elle­nük, legalább elismerjék bű­nüket. Kellene egy nyilatko­zat! Igen, kellene. Mert hiába mondom én, s hiába érzik át minden porcikájukban azok, akik barátságra nyújtják a kezüket, hogy szörnyű dolgok részesei voltak a kitelepítések áldozatai, ez kevés. Történel­münknek ez is olyan pontja, amelyet tisztázni kell. S nem elég az egyszerű állampolgá­rok lelkében megtenni, vala­hol fent, magasan is végére kellene már járni. Figyelmez­tetés erre az a levélhalmaz, ami az utóbbi hetekben, hó­napokban Neckarsulmból ér­kezett. Ha nem történik meg rövid időn belül, kárba vész a több­éves munka, fáradozás, amit a Budakeszin maradott német ajkúak végeznek anyanyelvűk, kultúrájuk ápolása érdekében. Hiszen elszakadhatnak a szá­lak, amelyek a német földön élőkkel-kötik össze őket, s nem lesz élő erő, amely táp­lálja a hagyományok megőr­zésének kényszerét. Egyre Ke­vesebben beszélik az egykori svábok közül a németet. Per­sze nem csoda, hogy az anyák nem tanítják meg gvermeke- iknek őseik nyelvét, hiszen ez valaha sok kellemetlenség for­rása volt. Most, a huszonne­gyedik órában, szerencsére azért akadnak, akik dacolva az asszimilálódás fenyegető veszélyével, tanítják a nyel­vet, az egykori kultúrát a bu­dakeszi németek leszármazot- tainak. Olyanok, mint Kóthy- né Herceg Mária vagy Körösi­né dr. Merk Hilda, akik a ha­gyományőrző kör keretében szervezik a különböző rendez­vényeket, gondoskodnak ar­ról, hogy ne merüljenek fele­désbe népük szokásai, dalai, táncai. Az ő munkájuk elisme­rése is, ha a két település la-. kÓV "közelebb kerülnek egy­máshoz. Való igaz, az ősök bűneiért' hetedíziglen bűnhődni kell az utódoknak az Ószövetség sze­rint. De történt valami 1989 esztendővel ezelőtt Betlehem­ben, ami arra biztatja az em­bert, hogy bocsássa meg má­sok vétkeit, hisz neki is meg­bocsátanak. — Két éve, 1987-ben kezdő­dött a munka — magyarázza Tarkó Gyuláné tanácselnök — de természetesen az előkészí­tés, a pénz összegyűjtése sok­kal korábbra tehető. Pénzben — természetesen — Farmoson sem dúskálhattak. Többéves munkával építették újjá korábban leégett művelő­dési házukat. Viszont a torna­terem elkészültét olyan cél­nak tekintették, amelyért min­dent meg kell tenni. A vég­számla nyolc és fél-kilenc mil­lióra kerekedett. Ennek csak­nem a felét a monori Vető­magtermeltető Vállalat, vala­mint a Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Minisztérium állta. De gyakorlatilag minden he­lyi és környékbeli üzem. gaz­dálkodóegység hozzájárult va­lamilyen formában a farmo- sialk nagy tervének megvaló­sításához. A Kohászati Gyár- építő Vállalat tápiószelei gyára rendkívül kedX'ező áron vál­lalta a kivitelezést. A helyi Tápiómente Termelőszövetke­zet rengeteg gépmunkával tá­mogatta az építőket. • — Nagyon sokat köszönhe­tünk országgvűlési képvise­lőnknek. dr. Dobi Ferencnek. alkit szinte kérni sem kellett, mégis mindenben segített. Eddig azok a diákok, akik valamilyen terems-portot sze­rettek volna űzni. buszra ül­tek. s a szomszédos Tápió- szelére utaztak, ahol gyönyörű tornacsarnok van. Ezután a farmosiak is otthon maradhat­nak. hiszen minden bizonnyal új fejezet kezdődik a település sportéletében. Ennek egyik kedves bizonyítéka, hogy az iskola vándorkupát alapított. Ezt minden esztendőben, má­jus elsején ítélik majd oda egy évre, annak a családnak, amely a legeredményesebben szere­pel az ünnep napján tartott versenyen. — Persze az élet nem áll meg. örülni kell a szép torna­teremnek — mondja a tanács­elnöknő —. de már a követ­kező feladatokra koncentrá­lunk. A régi iskolanapközi he­lyén új melegítőkonyhás étke­zőt szeretnénk kialakítani Égető gondunk az idősek nap­közijének helyzete. Üjat kelle­ne emelnünk. No. meg ott a mozi. A köz­ség központjában néhány éve felújították a régi épületet Ám a megyei moziüzemi vál­ÉJABB LEVÉL CIKKÜNKRE Az osztály bejegyzése Régi közmondás szerint: Ha hallgattál volna, bölcs marad­tál volna. Ez jutott eszembe, amikor megyei lapunk május 9-i számában az Áldozatnak érzi magát című írást olvas­tam, amelyet Bánáti Gézáné kérésére közölt az újság. Ha a képviselőnő mentegetődzé- sében nem utal iskolánkra, ha személy szerint engem nem említ olyan tálalásban, őii.il- ha én — mint igazgató — su­galltam volna, hogy ne telje­sítse a munsa törvénykönyvé­ben előírt kötelezettségét, nem reagáltam volna. De elegem van a gátlástalan rágalmazá­sokból és támadásokból. Az ügynek ugyanis többéves előzménye van Most csak egy tényt emlí­tek a sok közül. Balázs Gézá- né megyei tanácselnök-helyet­tes Bánáti Gézáné kartásnő- höz 1987. november 25-én kelt leveléből idézek: „Az osztálynapló bejegyzé­se szerint az 1985,'86-os tan­évben összesen 1 órát, az 1986 87-es tanévben 55 órát, az 1987 88-as tanévben no­vember 20-ig egyetlen órát sem tanítottál. Mifidamzl- lett hogy hosszabb ideig be­tegállományban voltál, ez rendkívül kevés, és nem fe­lel meg az elmúlt évi meg­állapodásunknak”. A Bánáti Gézáné által em­lített többi ellentmondással nem kívánok foglalkozni, hisz azok a választópolgárok előtt egyértelműek. Gödör Ferenc igazgató ★ A fair play szabályai szerint ad­tunk helyet lapunkban Bánáti Gé- zánénak, gondolatai kifejtésére. Most ugyancsak a tiszta játék elve alapján közöltük Gódor Fe­renc levelét. A magunk részéről nem kívánunk az ügyben állást foglalni, ezt majd megteszik a 2i-es választókor et állampolgárai. Szerkesztősé rürk a pro és kont­ra vélemények közlésével az ügyet befejezettnek tekinti. Ami megtörtént, arról mér­leget készít az ember. A pomá- zi szerb hét után tőmondatban azt állapíthatták meg az érde­keltek a- a rendezvények kö­zönsége és maguk az esemé­nyek szervezői —, hogy jól sikerült programokra került sor. Tovább ápolták a nagy­községben a számottevő nem­zetiség kulturális hagyomá­nyait. Általában erősítették azt a helyi vonást, hogy az egymás mellett élő, különféle nyelvet beszélő emberek tisztelik a másikat, s ez része önbecsülé­süknek. Mint minden évben, az idén is a szokásos búcsúbállal vet­te kezdetét a múlt héten tar­tott eseménysor. A művelődési ház nagytermében vagy há­romszázan hallhatták a tambu- razenekar muzsikáját, amelyre az éjszaka folyamán szinte .minden vendég táncra perdült. Szívet, lelket gyönyörködtető az a forgatag, ami ilyenkor a külső szemlélőt is ámulatba ejti, s vonzza Pomázra a ven­dégeket. Most a legtöbben fia­talok, a budapesti Rózsák te­réről érkeztek a szerb gimná­ziumból. Az esti mulatság előtt, sajá­tos helyi divat szerint, először a templomból kijövet, mind­járt az udvaron szólalt meg a zene, s perdült a kóló. csak aztán szállingóztak el az embe­rek a fő esemény színhelyére. Talán kicsit hamarabb, mint szerették volna, a szemerkélő eső miatt. Az időjárás ugyanis majdnem mindennap közbe­szólt. Ezért kellett a tervezett klubban csinálni a programot a szép számú érdeklődőnek, mintegy gyors, rugalmas meg­oldással. Lapunkban hírt adtunk ar­ról, hogy Jaksity Iván május 12-én megtartotta a Magyar- országon élő szerb népesség történetéről szóló előadását. Tizenharmadikán pedig nem­zetiségi nyelven köszöntötték az édesanyákat. Nekik a hely­beli Opánka gyermektánc­együttes kedveskedett műsorá­val. Az évente ismétlődő ese­ménysorozatot értékelve, Ham­vas Ferenc, a pomázi műve­lődési központ igazgatója úgy vélekedik: Ismét jó színvonalú volt a szerb hét, de talán egy árnyalattal mégis elmaradt at­tól, amit az előző esztendők­ben már megszokhatott a nagyközség közönsége. Akkor ugyanis vagy Magyarország valamely másik településéről, vagy Jugoszláviából hívtak meg egy jelentősebb együttest, s irántuk mindig nagy volt az érdeklődés. Kár, hogy az anya­gi gondok miatt ezt most nem tudta megtenni a ház veze­tősége. A legtöbb találkozóra a volt szerb iskolában került sor, ahol a körülmények ugyan nem olyan jók. mint a művelő­dési házban, ám az emberek alkalmasabbnak tekintették a hagyománytisztelet, és ifjúkori emlékeik miatt. Ezt is meg le­het érteni és tiszteletben kell tartani. K. T. I. Remélhetőleg rendeződni log a kitelepítettek és a budake­szi ek kapcsolata. Erre az a le­vél is biztatást ad, amit nem­régiben a neckarsulmi tanács döntése alapján a német kis­város főpolgármestere írt. Eb­ben meghívja a budakesziek delegációját a szeptemberben megrendezésre kerülő kulturá­lis találkozóra. Lehet, hogy ez az első lépés a testvérkapcso­lat felé? Fiedler Anna Mária Mozi Budaörs. Szabadság. Május 19-én 6 óra: A nyolc szamuráj legendá­■ ja I—II., japán fant. kaland. zO-an 6 óra: „Isten akaratából”..., , magy. dók., 21-én 6 óra: Kroko­dil Dundee I., ausztrál vígj., it— '■ 23-án 6 óra: Krokodil Dundee II., I ausztrál vígjáték. Dunakeszi. Vörös Csillag. 19-én háromnegyed 6, 8 óra: A három ■ amigó, am. vigj., 20—21-én fél 4 i óra: Ludas Matyi, magy. rajz, , 20—21-én háromnegyed 6 8 óra: Kellemes húsvéü ünnepeket! fr. vigj.. 22—24-en háromnegyed 6, 8 óra: Szahara, am. kaland. Százhalombatta. Művelődési Központ. Május 20—21-én 6 óra: Kommandó, am. akció. 21-én 4 óra: Balladák filmje, magy. dók., 22-én 6 és 8 óra: ftendörakadémia I., am. vígj. Szentendre. Autós kertmozi. 19—21-én 9 óra: Vérbeli naj­sza, am. sci-fi, 22—23-án 9 óra: Afrika Expressz, ol. kalandfilm. Felszabadulás. Május 19-én 5, 7 óra: A bolygó neve: Halál, am, scl-fi. 20—21-én 3 óra: A púpos lovacska, szovj. rajz 20—21-én 3 oia: A nyolc szamuráj legendája, japán fant. kaland, 22-én 5. 7 óra: Vissza a jövőben, m. sci-fi film. Szigetszentmíklós. Kossuth. Má­jus 19-én 6 óra: Lenullázott légió, magy. dók. 19-én 8 óra: K. O.-ra ítélve, argentin film, 20-án 6. 8, 21-én 6 óra: Aladdin, ol. vigj. 22-én 6 8 óra, és 23-án 6 óra: Komman­dó, am. akciófilm. Dabas. Autós kertmozi. Május 18—2l-én 9 óra: Vörös zsaru, am. akció. 22-én 9 óra: Dodzilla Me- chagodzilla ellen, japán fantasz­tikus, 23—24-én 9 óra: A Sáraa-fo- lyó harcosa, hongkongi kalandfiim. Kossuth. Május 19-én ‘ 6 óra: Csillagember, am. sci-fi, 20—21-én 6 óra: Testek csábítása. NSZK erotikus, 2i-én 4 óra: Lolka és Bolka a föld körül, lengy. rajz, 22- én 6 óra: Bain Man (Esőember), am. film. Dunaharaszti. Béke. ' 20—21-én 6 óra: A San Franciscó-i zsa­ru, am. krimi, 22-én 6 óra: Lenullázott légió magy. dok.- film, 24-én 6. 8 óra: Kommandó, am, akcíófilm. Gyál. Dózsa Május 19-én fél 6 óra: Volt egyszer egy Amerika I—It, am. gengszterfüm, 20—21-én fél 6 óra. King Kong, ara, fan­tasztikus. 22-én fél 6 óra: Vörös zsaru, am. akciófilm. Nagykáta. Rákóczi. I9-én 6 óra: Bosszúvágy III., am. krimi, 20—2l-én 8 óra: Mózes I—II.. ol.-ang. film. 22-én 6. 8 óra: A misszió, ang. történelmi film. Ráckeve. Autós kertmozi. Május 19-én [ 9 óra: Rain Man (Eső­ember). am. 20—21-én 9 óra: Ré­mült rohanás, am. krimi. 22—23-án 9 óra: Omen, am. horrorfilm. Sza­badság. Május 20—21-én 6 óra: Ma­donnák háborúja, japán akció, 2?— ’ 23- án 6 óra: „X” program, am. sci-fi film. Szerb hét után Pomázon A hagyományok tisztelete Ami azért biztató

Next

/
Thumbnails
Contents