Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-18 / 115. szám

1989. MÄJUS 18., CSÜTÖRTÖK Nyers Rezső előadása Legyen az MSZMP marxista reformpárt Magyarországon nyugat-euró­pai ambíciók, de kelet-közép- európai lehetőségek vannak — hangsúlyozta Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, államminiszter, az MSZMP Budapesti Bizottsá­ga Villányi úti oktatási igaz­gatóságán a marxista reform­párttá válás feltételeiről tar­tott szerdai előadásában. Ki­emelte: együtt kell élnünk a környező országokkal, s ha a szocialista világ reformpoliti­kája ciklikus lesz, akkor az a magyarországi reformokra is hatással lesz. Rámutatott: az MSZMP reformpárttá válása az egyedüli helyes irányvonal. Ha viszont az ország általá­nos gazdasági helyzetén és az életkörülményekben nem si­kerül javulást elérni, akkor az MSZMP nem fog reform­párttá válni. Mint mondta, nagyon fontos, hogy a reform­szárny és a centrum fokoza­tosan egybeolvadjon, hogy a reformpolitika a párt centru­mába kerüljön. Az állammi­niszter szerint a pártban lévő áramlatokat meg kell jelölni, de az embereket nem helyes címkézni. A marxizmust szabadon fejlődő elméletként kell fel­fogni, s el kell hagyni a kü­lönböző időkhöz kötött tétele­ket — mondta. — A marxiz­mus továbbfejlesztése nem­csak lehetséges, hanem szük­séges is. Más elméletekkel is össze kell vetni, mert csak így tud továbbfejlődni. A koncepciós perek felülvizsgálatáról Négyezer ügyet elemeznek Megtartotta első ülését a Minisztertanács által, a kon­cepciós büntetőügyek felülvizs­gálatára létrehozott, büntető- jogászokból és történészekből álló bizottság. Ez alkalomból szerdán sajtótájékoztatót tar­tottak az Igazságügyi Minisz­tériumban. László Jenő igazságügymi- niszter-helyettes emlékeztetett arra, hogy e bizottság vizsgá- latti körébe az 1945. és 1962. között folyamatban volt bünte­tőügyek tartoznak. A 37 tagú testület feladata azon bünte­tőügyek számbavétele, ame­lyekről nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy koncepciós elemeket tartalmaznak. A tervek szerint mintegy -négyezer ügyet elemeznek. Ez kellő alapot adhat annak meg­állapítására, hogy bizonyos ügycsoportokban a lefolytatott eljárások ártatlan embereket érintettek-e vagy sem. A résztvevők ezt követően az újságírók kérdéseire vála­szoltak. László Jenő elmond­ta, a bizottságnak 1990. már­cius 31-ig kell jelentést el­készíteni a Minisztertanács számára. A tervek szerint az iratok vizsgálatát november­ben befejezik, s ezt követően összegezik tapasztalataikat. A felülvizsgálatról készülő ta­nulmányt nyilvánosságra hoz­zák. Arra a kérdésre, hogy me­lyek azok az ügyek, amelyeket konkrétan vizsgálnak, Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész he­lyettese elmondta: Demény Pál és Stomm Marcell altá­bornagy ügyében a legfőbb ügyész már óvást emelt. Rö­videsen elrendelik a perújítási nyomozást a Pócspetri-ügyben. Befejezték a Nitrokémia- és Ferrotechnika-ügy iratainak vizsgálatát. Mindszenthy Jó­zsef és társai ügyében a SO dossziéból eddig 50-et sikerült tanulmányozniuk. László Jenő hozzáfűzte: konkrétan vizsgálják a Do- náth-ügyet, a Grősz József ka­locsai érsek, az Ordas Lajos evangélikus püspök, valamint Zsedényi Béla, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke elleni el­járást, a gazdasági perek kö­zül a Standard, a Maort, az MFTR, a Földművelésügyi Mi­nisztérium vezető tisztségvise­lői ellen folytatott eljárást, továbbá Peyer Károly, vala­mint Sólyom László ügyét. A legfőbb ügyész helyettese Nagy Imre és társai ügyéről szólva — egyebek között — kimelte: a felülvizsgálathoz dokumentumokat várnak a Szovjetunióból. A magyar kor­mánytól be kívánják szerezni a magyar—jugoszláv, illetve a magyar—román kormányközi megállapodást, az Elnöki Ta­nácstól és a kormánytól pedig az 1956. október 23. és novem­ber 4. közötti időszak doku­mentumait, jegyzőkönyveit, ki­nevezési okiratait. Elmondta, hogy a Belügyminisztérium a tárgyalásokon készült 74 mag­nószalagot adott át a legfőbb ügyészségnek, ezek közül 35-öt már átmásoltak. Az elmúlt évtizedeket ele­mezve rámutatott: 1945 és 1988 között Magyarországon 8-9 politikai ciklus mutatha­tó ki. Ezek közül mindenkép­pen elemezni kell az 1948-as fordulatot. A szocializmus fe­lé fordulás nem volt hiba, a sztálini modell automatikus átültetése viszont nagy kárt okozott. A munkáspártok egye­sülése lényegét tekintve be­olvasztás volt, erőltetett, s időben előrehozott. Az 1956-os nemzeti felkelés és tragédia értékelésénél tisztázni kell, hogy a politikai vezetés vagy a sztálini modell bukása, vagy mind a kettő együttesen okoz­ta a történteket. Az 1968-as gazdasági reform a politikai rendszer lényegi változtatása nélkül 1972-re kifulladt. Ami­kor a reformok még a felfe­lé ívelő szakaszban voltak, akkor az MSZMP centruma támogatta a változásokat, a visszarendező szakaszban azonban a centrum a konzer­vatív, neosztálinista szárnnyal kötött szövetséget. Nyers Re­zső megállapítása szerint a kádári politika 1972-ben a rövid távú sikerekért „eladta a jövőnket”. Nyers Rezső az előadás után kérdésekre válaszolt. Egyebek közt arra, hogy a választá­sok előtt nem lenne-e szük­ség főtitkárváltásra, olyan személy megválasztására, aki „nemcsak tegnap óta támo­gatja a reformokat”. Elmondta, hogy megítélése szerint Grósz Károly korábbi magatartását a reformok támo­gatásával váltotta fel. Arról, hogy ki legyen a párt főtitká­ra, a tagságnak természetesen joga van vitatkozni, de figyel­meztetett arra, hogy az erénye­ket és a fogyatékosságokat együttesen kell figyelembe venni. Mint mondta, a párttag­ság -véleményété"majd •■d-emok* raükusan ki kell kérni a fő­titkár személyéről. Egy má­sik kérdésre válaszolva el­mondta, hogy fennáll a visz- szarendeződés veszélye, ha nem valósul meg a többpárt­rendszerre való békés átme­net, s a mai politika az alter­natív szervezetekkel együtt összeomlik. A televízióra és a rádióra vonatkozó kérdéssel kapcsolatban megállapította, hogy szerinte mindkét intéz­mény elcsúszott a túlpolitizált­ság körülményei közé, s ott már nem ismeri ki magát, nem tud vigyázni az egyensúlyra. Szerinte bizonyos mértékig de- politizálni kellene ezeket az intézményeket, s a választá­sok időszakában a politikai műsorokban főként a hírszol­gálatra kellene szorítkozniuk — mondta végezetül. A nagymarosi véxiépeséréS További érvek, vélemények Pozsgay Imre tárgyalása Vranitzky kancellárral Változatlanul nagy a vissz­hangja itthon és külföldön is a bős—nagymarosi vízlépcső­vel kapcsolatos kormányzati döntésnek. Pozsgay Imre államminisz­ter, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, aki kedd délután óta Becsben tartózko­dik, szerdán délelőtt látogatást tett Franz Vranitzkynál, Ausztria szövetségi kancellár­jánál, az Osztrák Szocialista Pórt elnökénél. A találkozón Pozsgay Imre részletesen is­mertette a kancellárral a nagymarosi építés felfüggesz­téséről hozott magyar döntést. Az osztrák kormányfő kinyil­vánította megértését azon in­dokok iránt, amelyek e dön­téshez vezettek. Egyúttal kifej­tette a Nagymarossal kapcsola­tos osztrák érdekeket is, és kö­zölte: várja a lehetőségeket a további tárgyalásokra. A magyar politikus a dél­előtt folyamán megbeszélést tartott Josef Riegler alkancel- lárral, az Osztrák Néppárt újonnan kijelölt elnökével is. A nagymarosi beruházásról szólva Riegler ugyancsak han­goztatta, hogy szem előtt kell tartani az osztrák vállalatok érdekeit, és közösen szükséges keresni a kompenzáció módját. Pozsgay Imre délben a bécsi Concordia Klubban sajtóérte­kezletet tartott, amelyen több mint ötven osztrák és külföl­di újságíró vett részt. A nagymarosi beruházásról feltett kérdés nyomán Pozsgay Imre rámutatott, hogy az épít­kezés felfüggesztéséről hozott döntést tévedés úgy értékelni, mint amely, jogsértő és egyez­ményeket rúg fel. A munkála­tok szünetelésének időszakában a magyar kormány a legma­gasabb fokon tárgyalni fog az érintett országok képviselőivel, % csehszlovák és az osztrák kormánnyal, valamint az osztrák vállalatokkal. Nem jogsértésről van tehát szó, ha­nem egy tárgyalási szakaszról. Üj tudományos és környezet- védelmi szempontok és problé­mák vetődtek fel, s ezek a nemzetközi jog szerint is lehe­tővé teszik a tárgyalások új- •af elvételét. Nem mellékes lolog, hogy a közvélemény so­sem békült meg ezzel az épít­kezéssel. Az Orszá^svíílés is ’élrevezetve érzi magát, mi- ítán tavaly ősszel a kormány avaslatára megszavazta a be- •uházás folytatását. Bebizo- íyíthatá azonban, hogy a fél­revezetés 1977-ben történt, mert a Nagymarosról szóló döntést akkor úgy kényszerí­tették az országra, hogy soha, sem az MSZMP Központi Bi­zottsága, sem a parlament nem tárgyalta meg. Most minden­képpen szeretnénk elkerülni, hogy Magyarországnak Cseh­szlovákiával és Ausztriával való viszonyában emiatt törés következzék be, és hogy bár­melyik or. :ág károsultnak érezhesse magát, s a tárgyalá­sok ezt is érinteni fogják. Volt-e joga, felhatalmazása a kormánynak felfüggeszteni a nagymarosi vízi erőmű építési munkálatait, s politikai vagy más jellegű okok álltak e dön­tés hátterében? Leginkább e két kérdésről vitatkoztak a szerdán, Gyermelyen megtar­tott ülésükön az országgyűlési képviselők Komárom megyei csoportjának tagjai. Noha a vita elég hosszúra nyúlt, an­nak végén mégsem lettek sok­kal okosabbak a honatyák. Az utóbbi kérdésre ugyanis telje­sen ellentmondó választ adott az Észak-dunántúli Környezet- védelmi és Vízügyi Igazgató­ság, illetve az Országos Terv­hivatal meghívott szakembere. Felszólalásában az egyik képviselő úgy vélekedett, hogy a munkálatok felfüggesztésére nem a kormánynak, hanem vagy a parlamentnek, vagy az Elnöki Tanácsnak van jogo­sultsága. Az intézkedés — fűzte hozzá — újabb jele a legfelsőbb vezetés kapkodásá­nak. Mások azt hangsúlyozták, hogy a nagymarosi erőmű el­hagyása esetén is szükséges kiépíteni a Duna árvízvédelmi létesítményeit. A korábbi években ugyanis ezekre kevés figyelmet fordítottak, mert a vízlépcsővel párhuzamosan kí­vánták azokat megvalósítani. ★ A Szegényeket Támogató Alap üdvözli a kormány dön­tését. Az építkezés felfüggesz­tése egyben a miniszterelnök új munkatársainak nyilvános üzenete, mely hosszú hónapok óta először lazítja az eldolgo- zatlan intézkedések sorozatát. A SZETA bízik. abban, hogy ismét előnyösen írható át az újkori történelem, ahol a párt­vélemények és a pártatlan vé­lemény világ-san elkülönülnek egymástól. Megnyílt a tavaszi BNV Black and Decker Cegléden nagyobb árubemutatókat. A magyar vállalatok az idén ki­sebb számban képviseltetik magukat a tavaszi BNV-n, vi­szont új szín, hogy jó néhány bank ajánlja különféle szol­gáltatásait, részvényeit és köt­vényeit. A hazai vállalatok egyébként 14 árucsoportban rendezik meg termékbemutatóikat. A leg­jelentősebb: az elektrotechni­ka és a híradástechnika. Nagy súllyal szerepelnek a jármű­ipar újdonságai, a gépipari és a vegyipari termékek. Délután igazi nagyüzem kezdődött a vásáron, és egyide­jűleg több sajtótájékoztatót is tartottak. A Black and Decker cég képviselői arról számoltak be, hogy rövidesen mintegy 200 millió forintos alaptőkéjű vegyes vállalatot alapítanak Magyarországon; a szándék- nyilatkozatot erről már aláír­ták. A Black and Decker a Ge- nerálimpex, a Vídia Kereske­delmi Vállalat, valamint az Évig közös vállalkozásában lét­rehozandó új cég fűnyírók, barkácsgépek, komposztálok, fúrók, sarokcsiszolók, hőlég­fúvók gyártására szakosodik. Már a jövő év elejétől nem­csak Magyarországot, hanem a Black and Decker cég vala­mennyi üzleti partnerét el fog­ja látni az említett cikkekkel. Az alapítók arról» is beszá­moltak, hogy o ceglédi szék­helyű üzem gépeit, szerszá­mait, valamint a technológiát a Black and Decker cég, az üzemépületet, a gépi berende­zések egy részét és a szakem­bereket a magyar fél adja, fe­le-fele arányban. Már a vásár első napján sor került szerződéskötésre. A NI- KEX Külkereskedelmi Vállalat és a bolgár To Techno-Import- Export Vállalat vezérigazgatói együttműködési megállapodást írtak alá, amely alapján 1989- ben és 1990-ben jelentősen megduplázzák a kölcsönös szál­lításokat, aminek értéke jelen­leg évente 10 millió rubel. A BNV környezetvédelmi és vízgazdálkodási kiállításán Maróthy László miniszter szer­dán átadta a korábban meg­hirdetett szakmai pályázat dí­jait a legjobb környezetvédel­mi termékek alkotóinak. Ma délelőtt tartják a BNV első szakmai napját, több ha­zai és külföldi kiállító rendez sajtótájékoztatót és gépbemu­tatót. sítja: gazdaságunkban erősö­dik. a vállalkozói kedv. Az 190C bel- és külföldi kiállító kö­zött a korábbiaknál lényege­sen nagyobb arányban mutat­ják be termékeiket az ipari és szolgáltató szövetkezetek, és minden eddiginél nagyobb számban vonultak fel a vásár­ra a különféle társasági for­mában működő magánvállal­kozók. Ez azt bizonyítja, hogy a gazdálkodók bizakodóak, és élni kívánnak a vásár nyúj­totta üzleti lehetőségekkel. A továbbiakban arról szólt: a BNV és az egész magyar gazdaság iránti élénk érdeklő­dést tükrözi, hogy az összes ki­állító több mint fele külföldi. Több mint 35 ezer négyzetmé­teren mutatják be kínálatukat. A legnagyobb külföldi kiállí­tók Ausztria és az NSZK. Dá­niából, Japánból, Norvégiából és Spanyolországból a tavalyi­nál több részvevő érkezett. A szocialista országok közül Len­gyelország, a szovjetunió és Csehszlovákia rendezi a leg­Szerdán délelőtt 28 ország — köztük hazánk —, valamint Nyugat-Berlin és Tajvan csak­nem 1900 kiállítójának részvé­telével a kőbányai vásárvá­rosban ünnepélyesen megnyi­tották a 89. Budapesti Nem­zetközi Vásárt, a beruházási javak szakvásárát. A megnyitó ünnepségre a fő­téren gyülekeztek a vendégek, köztük Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára és a kormány több tagja. Jelen voltak kül­földi vendégek is: Marianne Tidick, a Schleswig-Holstein tartomány miniszterelnök-he­lyettese, a szövetségi ügyek minisztere és August R. Lang, bajor államminiszter. Ott volt a megnyitón a diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, valamint a hazai és külföldi kiállítások sok képvi­selője. A Himnusz elhangzása után Beck Tamás kereskedelmi mi­niszter mondott beszédet. Mint mondotta, a Budapesti Nemzetközi Vásár gazdasági életünk számottevő, rangos eseménye. Különösen így van ez most, amikor a kormány­zat átgondolt, következetes lé­péseket tesz a gazdaság mű­ködőképességének megőrzésé­re, majd fokozatos javítására. A kereskedelmi miniszter arról szólt, hogy a beruházási javak mostani vására is tanú­A porti végére Nagymaroson áll az építkezés. A munkagödör mel­lett mozdulatlanok a gépek, s a robbantómestereknek sincs dolguk: a megszokott, hangos durranások nem ijesztgetik a környéken lakókat. Annál aggasztóbb vi­szont, hogy a kormány döntését követő szócsatában egy­re izzóbb áradatban hömpölyögnek az indulatok, amelyek korábban is gyakran vezérelték különböző szervezetek fellépését. Persze, elmarasztalni ezért nem lehet senkit, hiszen nagy a tét: mint többen hitelt érdemlően meg­erősítették, a Minisztertanács sem csak gazdasági meg­fontolások alapján döntött a leállítás mellett, hanem po­litikai szempontokat is mérlegelt. Azon lehetne vitatkozni, hogy a kormányfő vajon hogyan szavazna most, ha a beruházás sorsáról kellene, kell majd dönteni, azok után, hogy októberben a par­lament ülésén a folytatás mellett voksolt. Ám sem neki, sem a honatyák közül bárkinek nem érdemes felhány- torgatni a korábbi és mostani álláspontja közötti különb­séget. Nem kevesen vannak ugyanis ebben az ország­ban, akikről kiderül: tegnap mást mondtak, cselekedtek, s megint mást napjainkban. Ne kérjük számon, mert tegnap más volt a mérce, s — a vízlépcsőnél maradva — most már például azt is tisztán látjuk, hogy egy ko­rábbi, elfogadott döntési mechanizmus rossz, antidemok­ratikus gyakorlatának megfelelően mondták ki az igent a nagy műre. Ezúttal viszont egy, a jogállamiságot meg­hirdető, a széles körű véleménycserét nélkülözhetetlen­nek tartó megújuló hatalom képviselői, a kormány tag­jai szavaztak nemmel, amikor a két hónapos leállítást támogatták. Mindezt fogadhatnánk fenntartásokkal, bizalmatla­nul. Ám végiggondolva a vízlépcső történetét, elegendő tapasztalat mutatja, hogy az elhamarkodott megítélés­nek bumerángként visszaütő következményei lehetnek. A kormány — most úgy tűnik — tiszta vizet akar önte­ni a pohárba, s ehhez idő kell. Mondjuk — két hónap. Ha a munkálatok felfüggesztésének gondolata ilyetén megfontolásból született a múlt szombati minisztertaná­csi ülésen — s miért ne tételeznénk fel, hogy ez tör­tént —, akkor eljött az idő, hogy a beruházás körüli nyilvános viták, csaták átmeneti halkulásával egy idő­ben pártatlan, emberi tisztességüket, szakmai becsületü­ket megőrző szakemberek fejtsék ki a véleményüket. Osszanak, szorozzanak, mérjenek és becsüljenek, értékel­jenek és elemezzenek, de a végén végre mondják ki, mi az előnyösebb nekünk: folytassuk vagy leállítsuk? Sok minden múlik ezen. Nem csupán egy beruházás sorsa. Nemcsak milliárdokat veszthetünk vagy nyerhe­tünk azáltal, ha tiszta vizet öntünk a pohárba, hanem némi önbecsülést, bizalmat is. Mert ha a szájtépés, a látványos tömegdemonstrációk helyett a józan ész kere­kedik felül, megeshet, hogy még azt is elhisszük: kikeve­redhet milliónyi nyavalyájából ez az ország. Vállalnunk kell a két hónapos szünetet a munkában, bízva abban, hogy az építkezés jövőjének eldöntése előtt a kormány sokkal megfontoltabban mérlegeli majd a tényeket, mint most. Szombaton úgy voksoltak a miniszterek — állító­lag egyhangúan —, hogy még azokat is meglepte állás- foglalásuk, akik pedig közvetlenül érintettek az ügyben. A találgatások, persze, folytatódnak. Akadnak, akik úgy látják — több nyugati lap is így minősítette —, hogy Németh Miklós úgymond átállt a beruházás ellenzőinek táborába. Mások szerint a reálpolitikusként ismert mi­niszterelnök az adott helyzetben a lehető legjobb meg­oldást választotta a további parttalan viták megelőzésére. Elhangzott olyan vélemény is, hogy csupán taktikai lé­pésről van szó. A kormányfő kártyáiba nagyon nehéz belelátni. E sorok írójának az Országgyűlés legutóbbi ülésének egyik szünetében azt mondta: nincs véglegesen eldöntve a kérdés, a pakliban több megoldás is benne van. A végső szót a honatyák mondják majd ki. Nincs más lehetőségünk: várjuk meg a következő le­osztást, s a parti végén már tudni fogjuk, kinek milyen lap volt a kezében. Furucz Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents