Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

4 1989. MÁJUS 15., HÉTFŐ Zsebnotesztöl a Kék Duna Körig A peremvidék szellemi központja Fáradtan kelünk, munkába igyekszünk. Aztán haza. ahol a vacsora után sem mindig a pihenés vár. Különmunkák, pénzkereső elfoglaltságok. Panaszkodunk, hogy abból a fo­gyatkozó szellemi tartalékból élünk, melyet fiatalon szerezhet­tünk meg. Ki többet, ki kevesebbet, ám nem egy életre szólót. Újra kellene merítenünk a művészet, a tudomány érzelmi és értelmi forrásaiból. Csakhogy mikor? — kérdezzük kétségbe­esetten. Na és ahol idő még volna, csak éppen a feltétel hibá- dzik? Egyáltalán milyenek a feltételek, mondjuk egy földrajzi központban fekvő vidéki településen? Nézzük meg esetleg Szobon. Helyzeti előnyök Tájközpont, melynek nevét hallva, az ember egy derék­szögű ábrára gondol. Ennek vonalait a Duna és az itt belé lutó Ipoly rajzolja meg, part­ján kis falvaik füzérével. Nem­csak a folyómederben lefutó víz áramlik errefelé, a közle­kedés központja is Szob. E két tényező azt sugallja, hogy ak­kor kulturális központtá is kel­lett válnia. Az életnek ezt az igényét mindenesetre segíti megvalósí­tani a Börzsöny Múzeum, amelynek gyűjteménye alkal­mas arra, hogy áttekintést ad­jon a táj állat- és növényvilá­gáról. néprajzáról. Ez a hely­beli lakosság és főként a ta­nuló ifjúság helyzeti előnye. Ám vélhetjük, az innét tíz, húsz vagy távolabb, harminc kilométernyire fekvő kisközös­ségek iskolásait is érdemes rendhagyó órákra legalább évente egyszer ide utaztatni, már csak a felnőtt kort meg­alapozó impulzusok érdekében is. Nézzük tovább! Ennek az alig több. mint háromezer lel­kes községnek van zeneiskolá­ja, saját fúvós zenekara. Ren dezhetnek hangversenyt, pál lérozhatják közvetlen környe zetük zenei ízlését. Megtekint hetik ezt a falvakban is, hí ott vendégszerepeinek. Ni persze, ha meghívják őket, d( hát az lenne a jó. ha hívnák Ezenkívül pár éve működül itt egy érdekes intézmény t Duna-parton, függetlenítet vezetővel. Ehhez egyiküknek másikuknak máris élmények hez kötött emlékei fűződnek Szabadidőközpont a neve. Lé tesítéséért a legtöbb anyagi ál dozatot a Gyümölcsfeldolgozc Közös Vállalat hozta, s enne! az okát dr. Hemela Miháli igazgató pár évvel ezelőtt vi­lágosan meg is fogalmazta Azt mondta: Az élelmiszeripa­ri üzemnek itt magas képzett­ségű technikusokat, mérnökö­ket kell alkalmaznia, nem ke­vésbé komoly tudású szakem­bereket. Ahhoz, hogy szívesei telepedjenek le itt, az igényes életmódjukat is el kell ismer­ni. A részben nekik teremtett lehetőséggel más is élhet. Aki akar, megtanulhat teniszezni, vezethet motorcsónakot a fo­lyam hátán, talán még vizi- síelhet is. A nők karcsúsíthat­ják magukat a kondicinálc tornán, rúghatják a bőrt a fo­cikedvelők, s szolgálnak még egyébbel is. Mi más ez, ha nem kultúra? Pénzt kell szerezni A falu könyvesboltjában gyerekek válogatnak, velük jött a tanító néni is. Ügy lá­tom. egyetlen érdekesség a vá­sárlás célja, valamilyen ke­mény fedelű könyv, fákról, nö­vényekről. Én jegyzetfüzetet kérek. Kisalakú nincs, csak közepes méretű, esetleg szó­tárfüzet. Ennyi most a válasz­ték. A művelődési központban viszont meg kell állni egy nagy falitábla előtt, s időt szentelni rá, hogy végig bön­géssze az érdeklődő: melyik klub vagy szakkör mikor tart foglalkozást. Alapos gonddal osztották be a termeket, ami­re szükség is volt, mert a fi­nom tapintattal Kék Duna Körnek nevezett antialkoholis­ták klubján kívül működik itt még kertbarát, galambász, számítógépes csoport, nöklub és ifjúsági klub. Otthonos, gondosan gyarapító« állo­mánnyal dolgozik a községi könyvtár. A társközségekben, Márianosztrán a nemzetiségi kórus, lpolydamásdon a tár­sasági életnek keretet adó köz­ségi klub várja az érdeklődő­ket. Rendeznek bolhapiacot, különböző közhasznú tanfo­lyamokat. vetítenek játékfil­meket. Egy-két éve, a most már jól fűthető nagyteremben műsoros előadásokat is tarta­nak, melyekre szívesebben jön a közönség, mint a ház felépíté­se utáni éveikben, amikor még a tökéletlen tervezésű kályhák nem tudták bemelegíteni a he­lyiséget. Számolás helyett pon­tosabb, ha tehát azt mondjuk: tucatnyi kisközösség él a ház­Olvasótáborok a megyében Drágább a részvéte hátralévő időben igyekeznek valamennyi helyszínt bejárni, s felmérni a kínálkozó lehető­ségeket. Szomorú tény azonban, hogy érkeztek be olyan helyekről is pályázatok, ahol hagyományai vannak a táborozásnak, azon­ban — mint írták —, ha a kí­vánt támogatási összeget az idén nem remélhetik, úgy nem vállalkoznak a rendezés­re. Bár a művelődési alap tá­mogatási összege az elmúlt évihez képest több mint két­szeresére emelkedett, mégis a pályázók jogos igényeinek csak felét tudják kielégíteni belőle. A táborok között lesz 3 olvasó, 4 honismereti, 16 közművelődési, 7 életmód, 6 környezetvédelmi és 3 egyéb feladatokat szolgáló program. A szervezők május végén, jú­nius elején tudják csak meg, mekkora összeget remélhet­nek. A művelődéspolitikai tá­mogatás szerény megyei ösz- szegét pedig a körülmények felmérése alapján az elkövet­kezendő hetekben igazságosan próbálják szétosztani. A. P. Mint arról a Hazafias Nép­front művelődéspolitikai mun­kabizottságának legutóbbi ülé­sén hallottunk, javában tart a megyei olvasótáborok szerve­zése. A bizottság elnökétől, Tóth Ferenctöl megtudtuk, a táborok megrendezésére eb­ben az évben 39 helyről — iskolától, művelődési intéz­ményektől, pedagógusoktól — érkezett pályázat. Az évről évre növekvő érdeklődés a rendezvények népszerűségét jelenti. Az ország ilyen jelle­gű táborai egynegyedének Pest megye ad otthont, s itt is szervezik. A gazdasági helyzet romlá­sa, az ellátás drágulása ezen a téren is nehéz helyzetet pro­dukál, Hiszen nyilvánvaló, hogy a táborok számának emelkedése jó dolog, de az is jogos igény, hogy a résztvevők által befizetendő egyre maga­sabb összegekért jobb ellátást és programot kell nyújtani. A pályázatok elbírálása tehát nem kis gondot okoz ma a művelődéspolitikai munkabi­zottság tagjainak, s ezért a ban. melynek vonzáskörébe több száz ember tartozik. Ez nem volt itt mindig így. Meg­határozó szerepe van ebben a néhány éve Kóspallagról ide került szakembernek. Bárány­áé Patyi Éva igazgatónak, aki saiát bevallása szerint nem­csak a hivatását szereti, ha­nem Szobot is. Ezért aztán hí­vás ellenére sem megy el. .de gondolom, távozásról a község vezetői sem szívesen hallaná­nak. A feltételekre, a mai viszo­nyokra pedig Szobon is lehet­ne panaszkodni. Ehelyett azon­ban csak tárgyilagos számba­vétel az, ami elhangzik. Egy népművelő szakember státusa betöltetlen. A nemrég rende­zett fizetések egyelőre még nem változtattak a pálya presztízsén, vonzásán. Kellene tehát, akivel a szakmai mun­kát meg lehet osztani, s kelle­ne. aki a gondnoki, adminiszt- rálási feladatok terhét átvál­lalná, mert az ezekre fordított drága időt fontos lenne a tar­talmi kérdésekkel tölteni. A kultúrház-igazgató ma ugyan­is nemcsak szakember, hanem kisebbfajta vállalat vezetője is. Hiszen az 1 millió 200 ezer forintos költségvetés fő össze­géhez a bevételek jelentős ré­szét meg kell keresni, vállal­kozásokat kell kitalálni. Ha pedig sikerül, ott a másik baj, mert ahogy nő a saját bevétel, egyik-másik vállalati part­ner, akiknek a gyermekei, a dolgozói különben a ház szol­gáltatásait veszik igénybe, csökkentik a támogatást. Sugarak távolabbra A vállalkozások mellett ott vannak az országos pályázatok, amelyek többségét megnyerve, azokkal is pénzt szereznek, így sikerült technikai felszere­lésekhez jutni, így sikerült a költségvetést egyensúlyban tartani, szünnap nélkül, reg­geltől este nyolcig fogadni a vendégsereget. Szob tehát központ, amely sokat tud adni annak, aki kér vagy elfogad tőle. A művelő­dési ház módszertani alköz­pont, amely néhol rendezvé­nyek tervezésében, szervezésé­ben segít, máshol a tisztelet­díjas kisközségi népművelők­nek ügyintézési tanácsokat ad. Ennél is többre lenne szükség, de ekkora apparátustól nem lehet többet várni. Talán a kollektív vezetés segítene — kockáztatom meg, mire az igazgatónő azt mond­ja: A csoportok vezetőivel kö­zösen döntenek, azok a mun­kában is segítenek. De formá­lis vezetőség nincs, ő nem ülé- sezget, hanem végzi a szakmai munkát. Szócséplésre nem len­ne ideje. Igaza van. Ámbár a kollek­tív tervezést, a különböző igé­nyek szervezett képviseletét a közeljövő társadalmi mozgá­sai biztosan kikényszerítik majd. Kovács T. István Bibo-emlékiinnepség Domborműavatás Szombaton folytatódott Sze­geden az a háromnapos kon­ferencia, amelyet Bibó István halálának 10. évfordulója al­kalmából rendeztek a József Attila Tudományegyetem au­lájában. Arra emlékezve, hogy Bibó István 1933-ban a szege­di tudományegyetemen szer­zett jogi diplomát, majd ott később egyetemi tanárként előadásokat tartott, dombor­művet állítottak a központi épületben. A domborművet — Váró Márton szobrászművész alkotását — Csákány Béla rektor avatta fel. A tudományos eszmecsere második napjának estéjén a Fekete-házban emlékkiállítást rendeztek Bibó műveinek több nyelvű kiadásaiból és korabe­li dokumentumokból. A konferencia vasárnap előadásokkal, vitákkal folyta­tódik, s befejeződik. Tehetséggondozó társaság Szombaton megalakult Sze­geden a Magyar Tehetséggon­dozó Társaság a Forrás Szálló gyógyüdülőjében. A 85 tagot számláló egyesület létrejöttét a G—2000 elnevezésű, ez év már­ciusában hivatalosan is be­jegyzett tudományos tehetség­kutató és -gondozó alapítvány szorgalmazta. Az alapítvány nevében szereplő „G” betű a géniuszra utal. Az alapítvány céljai közé tartozik, hogy fel­karolja a tehetséges fiatalo­kat, külön figyelmet szentelve azokra a gyerekekre, akik a hátrányos helyzetük miatt nem érvényesülhetnek megfele­lően. Farkas Katalin, a Csong- rád Megyei Pedagógiai Inté­zet igazatója, az alapítvány •kuratóriumának tagja a tér-: saság céljairól tájékoztatva el­mondta azt is: országos adat­bázist hoznak létre azzal a szándékkal, hogy felkutassák és gondozzák a potenciálisan tehetséges gyerekeket. A társaság elnökségének el­nökévé Gefferth Évát, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének mun­katársát választották meg. Holnap dönt a városi tanács-vb Emlékmű-alapítvány Vácott Szokatlan eseményre került sor pénteken este Vácott. A Hazafias Népfront Városi Bi­zottságának szervezésében jótékonysági hangversenyt rendeztek a Madách Imre Mű­velődési Központ színházter­mében. A koncert megkezdése előtt izgatott légkörben váltottunk szót Illés Máriával, a HNF városi bizottságának titkárá­val. — Két esztendővel ezelőtt a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának egyik rendelkezése le­hetővé tette, hogy emlékmű­vet állíthatunk a második vi­lágháború áldozatainak — ma­gyarázta Illés Mária. — Ekkor vetődött föl bennünk, hogy kegyeleti parkot kellene léte­síteni, ahol a város összes hí­res emberének síremlékét el­helyezhetnénk, S valamilyen művészeti alkotással rónánk le kegyeletünket a második vi­lágháború áldozatai előtt. A városi polgároktól több olyan javaslat érkezett, hogy a Hétkápolna környéke erre alkalmas lenne. Ám döntés még nem született, s további javaslatokat várnak. — Anyagi fedezettel azon- ben nem rendelkeztünk — folytatta Illés Mária —, ezért gondoltunk jótékonysági hang­versenyre, amelynek teljes bevételét alapítványtételre fordítjuk. A műsor megszerve­zéséhez minden segitséget megadott a művelődési köz­pont, s a színháztermet is díj­mentesen bocsátotta rendelke­zésünkre. Bea Józsefné, a művelődési központ igazgatóhelyettese kapcsolódott a beszélgetésbe: — Művészeti csoportjaink azonnal és készségesen vállal­koztak a fellépésre, honorá­riumot sem kérve — mondta. Megszólalt az előadás kez­detét jelző csengő. Nem volt ugyan telt ház, de - bizonyára többen vették meg a jegyet, mint ahányan eljöttek. Illés Mária ugyanis bejelentette, hogy húszezer forintos alapít­ványt fognak tenni. A mint­egy másfél órás koncerten a Music a Humana Kamara­együttes, a Váci Szimfonikus Zenekar, a Harmónia és a Vox Humana kórusok szere­peltek — hálás közönség előtt. A mögöttem levő sorban egy idősebb asszony halkan dúdolt néhány ütemet Tinódi—Her­mann Krónikás dallamaiból — a Musica Humana vonósaihoz társulva. A szünetben hozzá fordultam. — Gyakori hangversenylá­togatók vagyunk két barát­nőmmel, Pencsev lllésnével és Vanderlik Gyulánéval együtt — mutatta be társnőit Dinnyés Jánosné. — Mindhárman nyugdíjasok vagyunk, s a mű­velődési központ legtöbb ren­dezvényére eljövünk. Innen a barátságunk! S szerintünk is itt az ideje, hogy legyen ilyen emlékmű. A közönség soraiban foglalt helyet dr. Bóth János, a vá­rosi tanács elnöke is. — Már két tanácstagi be­számolón döntöttek úgy. hogy az idei tehót a második világ­háború áldozatainak emlék­művére szavazzák meg — tá­jékoztatott. Bár az alkotásról még nincs konkrét elképzelés, a városi tanács a szakmai-er­kölcsi segítségen túl anyagiak­kal is hozzá szeretne járulni. Mégpedig százezer forinttal. A május 16-i, keddi vb-re ezzel a javaslattal megyünk ... \ennes Aranka Az idén harminchetedik al­kalommal hirdette meg az or­szágos néprajzi és nyelvjárá­si gyűjtőpályázatot a Népraj­zi Múzeum és az MTA Nyelv- tudományi Intézete. A számos más intézmény és szervezet •támogatását élvező kezdemé­nyezés célja, hogy részvevői eredeti ismeretanyagokat mu­tassanak be a paraszti élet sa­ját tapasztalat, helyszíni gyűj­tés, illetve történeti, levéltári kutatás alapján. A pályázat nyílt, bárki részt vehet rajta, aki néprajzi és nyelvjárásku­tatással hivatásszerűen nem Mindennapos kártyaparti Az isaszegi idősek klubjában vidáman telik az idő. A minden­napos kártyapartinak mindig állandó tagjai vannak (Fotó: Virnola Károly) iratcikkek és idézettségeinek jegyzékét. A kötet átfogó ké­pet ad a hazai természettudo­mányi alapkutatás 7 évi pub­likációs tevékenységéről, a ma­gyar természettudományi ku­tatás „dicsőségtáblájaként’’ Is tekinthető. A 480 oldalas adattárban fel­sorolták az amerikai Institute for Scientific Information Science Citation Index (SCI) adatbázisa 3500 folyóiratában 1981 és 1987 között megjelent összes magyar szerzőnek azo­kat a cikkeit, amelyekre eb­ben az időszakban legalább egyszer hivatkoztak. A könyv második részében a magyar szerzők névmutatója kapott helyet azonosító számokkal és az idézettségi számok összeve­tésével. Mintegy 8 ezer kutató, oktató neve olvasható itt. Ezek között 282 szerzőnek legalább 3 olyan publikációja jelent meg, amelynek idézettsége na­gyobb volt, mint a folyóirat­ban megjelent cikkek átlagos idézettsége. Közülük 36-an az Akadémia tagjai, 130-an a tu­dományok doktorai, 116-an kandidátusok, illetve tudomá­nyos fokozat nélküliek. A kiadványban főleg a fizi­ka, kémia, biológia — beleért­ve orvosi biológia — művelői­nek cikkei szerepelnek. E jegy­zék a társadalomtudományi publikációkat egyáltalán nem ismerteti, egy-egy életműnek csak kis részét tükrözi, mégis egyéni teljesítményekről vall. Elősegíti a tudománymetriai összehasonlító értékeléseket, elemzéseket. foglalkozik. A felhívás ifjúsá­gi és felnőtt tagozatot külön­böztet meg, s önálló fotópályá­zatra is lehet nevezni, archív képek gyűjtésével, fotó- és dia- sorozatok készítésével. A be­küldési határidő mindkét eset­ben 1989. szeptember 30. A tavalyi felhívásra össze­sen 249 munka érkezett, s a díjazottak között több Pest megyei pályázó is akadt. így negyedik helyezést ért el Híd­végi Lajos Ceglédről, Három ceglédi baka meg egy őrvezető háborús naplója című írásá­val. ötödik díjban részesült a szigetszentmiklósi Vöő Imre, Gyermekszülés és keresztelés, illetve Ragadványnevek Szi- getszentmiklóson című pályá­zataival. Végül hatodik díjat nyert Hetves Józsefné Százha­lombattáról, Halászat Százha­lombattán, valamint Lapu Ist­vánná Zsámbokról Mendemon­dák, vegyes néprajzi gyűjtés című munkájával. Hangarchívum és videofilmtár Mezőgazdasági Múzeum Hangarchívumot és video­filmtárat hoztak létre a Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum baráti körének csoportjai — jelentették be szombaton a körök munkáját értékelő ta­nácskozáson a múzeum Vaj- dahunyad vári épületében. Szabó Loránd, a múzeum főigazgatója elmondta azt Is, högy az intézmény munkáját támogató, a mezőgazdaság és az élelmiszergyártás tárgyi emlékeit felkutató csoportok­ból vidéken 29, a fővárosban kettő működik; a baráti körök tagjainak száma egy év alatt 650-nel nőtt, és ma már meg­közelíti a 4500-at. Néprajz és nyelvjárás Ceglédi bakák naplója Egyéni teljesítményekről vall ■ A kutatás dies őség tá bla ja Hazánkban, de Kelet-Euró- pában is egyedülálló kiadványt jelentetett meg a Magyar Tu­dományos Akadémia Könyvtá­rának Természettudományi In­formációs Igazgatósága: Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtit­kárának felkérésére közzétette az 1981—1987-ben publikált természettudományi folyó-

Next

/
Thumbnails
Contents