Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

1989. Április íi., kedd T&mMp Szájtátva Bolondok Ott ült a zárszámadó köz­gyűlésen az ipari nagyvállalat vezérigazgatója is a meghívot­tak között. Sok esztendeje áll­nak üzleti kapcsolatban egy­mással az ipari cég és a ter­melőszövetkezet, természetes tehát a meghívás. És hasznos. A vezérigazgató ugyanis meg­döbbent, amikor azt hallotta az elnöki beszámolóban, a nö­vénytermesztésben hat-, az ál­lattenyésztésben pedig négy- százalékos az eszközarányos nyereség. Csak bolondok költenek be­ruházásokra ilyen mutatók mellett, mondta később, ott­hon, a vezetői értekezleten. A résztvevők bólogattak. Igaz, igaz. Náluk az említett szá­moknak a két és fél, három­szorosa az eszközarányos nye­reség, különösebben azonban ők sem elégedettek. De négy meg hat százalékkal?! Kész csőd! Mégsem mondta senki, micsoda meggondolatlanság az, amit a szövetkezetnél művel­nek. A vezérigazgató ugyanis megnézette és tudatta: az esz­közarányos nyereségnek a mu- tatószáma a velük baráti kap­csolatban álló termelőszövet­kezetnél nem valami különle­gesség, hanem sajnos jellem­zőnek vehető. Akkor jellemzően bolondok sok helyen? Valóban baj, nagy baj van az eszközarányos nyereséggel a mezőgazdaságban. Az üze­mek akkor járnának jól, ha nem fejlesztésre költenék a pénzüket, hanem bankban, betétként helyeznék el, sokkal több hasznuk lenne rajta. Ab­ból a kamatból azonban nem teremne gabona, hús, zöld­ség...! önös érdekeik elle­nében cselekednek tehát az állami gazdaságok, a szövet­kezetek, amikor beruháznak, de nagyon is a közérdeket szolgálják. Ez a szolgálat azonban egyre többe kerül, egyre nagyobb a mínusz. Az ipari eredetű anyagok árának a meredek emelkedése lassan megoldhatatlan feladatok elé állítja a mezőgazdasági üze­meket. A reális jövedelmi vi­szonyoknak a kialakítása te­hát olyan közérdek, ami elől nem lehet kitérni. Abban ugyanis botorság bízni, hogy valakiket hosszú időn át bo­londnak lehet nézni... MOTTÓ Örülnek a dél-koreai kormány döntésének Csőd helyett vegyes vállalat? váciak kezére játszott. Dél- Korea és Vác — majdhogy­nem úgy hangzik, mint Makó és Jeruzsálem. Pedig az ösz- szefüggés egyszerű. Eddig a világ konténerpiacát javarészt az olcsón, támogatással gyártó dél-koreai cégek látták el. A dotáció megvonása azonban, akárcsak nálunk, ott is áremel­kedéssel járt együtt, amely kedvezően hatott a váci gyár értékesítési feltételeire is. Amíg tavaly egy konténer ára 1500—1600 dollár volt, addig idén ugyanez a termék már 2800—2900 dollárért talál ve­vőre. A számtalan dalban meg­énekelt híres vagy inkább hírhedt festősor Vácon ma már üzemel. S bár úgy ké­szült, mint a Luca széke, ki- sebb-nagyobb gyermekbeteg­ségeit még mindig nem si­került kihevernie. Annyi bi­zonyos, a tervezők többezres nagy szériák festésére álmod­ták meg az egyébként valóban magas technikai színvonalat képviselő berendezést, ám ar­ra nem gondoltak, hogy er­Egyik volt Ganz Danubius gyár, ma már részvénytársa­ság, sem dicsekedhetett önálló indulási feltételeivel, ami pe­dig a továbbgöngetett adósság­terheket illeti, a Váci Kon­ténergyártó Rt. volt az év elején a legnehezebb helyzet­ben. Adósságállományának összege eléri a 300 millió fo­rintot. Ami mégis bizakodásra ad okot a váciak számára, az a társaság már meglevő s vár­ható rendelésállománya. Azon kivételes vállalatok közé tar­tozik ugyanis, amelyek el­mondhatják magukról, kapa­citásaik teljes egészében le­kötöttek, s ami ennél is jelentősebb fegyvertény, ter­melésük 90-95 százalékát a tőkés export adja. Csak néhá­nyat említünk a konvertibilis valutát eredményező üzletek közül. Egy új típust, mely lé­nyegében egy korábbi kon­ténerfajtának továbbfejlesz­tett változata, az amerikai TOL szállítmányozási vállalat megrendelésére gyártanak. A már elkészült 300 konténer nem más, mint egy egyszerű technológiájú, felhajtható ol­dalú raklap, amely főképp nagyobb gépek, berendezések szállítására alkalmas. Már az elmúlt évben aláírták azt a szerződést, melynek értelmé­ben az angol SEA cég számá­ra gyártanak 1400 darab kon­ténert, egy osztrák vállalattal pedig 500 konténer szállítá­sára kötöttek üzletet. Dániá­ban már ugyancsak leszerződ­tek 1300 konténer gyártására, s további 800 darab szállításá­ra szóló szerződés vár aláírás­ra. A nyilvánvalóan okos üz­letpolitika, alapos piackuta­tás mellett a dél-koreai kon­ténergyártó cégek állami tá­mogatásának megvonása is a re a váci konténergyárban nemigen adódik lehetőség. Így megmaradtak a problémák, a hosszadalmas átállás egyik típus festéséről a másikra, s változatlanul igaz a tétel, gyakran a hagyományos kéz­műves módszerek többet ér­nek a csodamasinánál. A bokszkonténerek festésére min­denesetre alkalmas a gépsor, de ez esetben sem árt a gazda­ságosság érdekében a több műszakos folyamatos üzemel­tetés megszervezése. S végül a cikk slusszpoén­ja, amelyen a legvidámabban kétségkívül maguk a vá­ciak, illetve a Ganz Danubius kacaghat majd. Komoly re­ményeik vannak a tőkés ér­dekeltségű vegyes vállalattá alakulásra. Egy dán partner intenzíven érdeklődik a gyár után, a tervek szerint mint részvényes szállna be az üzlet­be. Akkor talán az óvatos és finnyás magyar bankok sem tartanák távol magukat a tisztes haszonnal kecsegtető üzlettől. Nagy Adrienn Mit tudott meg a képviselő? Atomerőmű a határ mellett tevékenységet, tapasztalatcse­rét, közös gyakorlatokat. Ezen túlmenően — egy már koráb­ban megtett javaslatunkat megerősítve — újból kezde­ményeztem a Csehszlovák Ál­lami Atomenergia Bizottság elnökéhez írt levelemben ma­gyar—csehszlovák nukleáris együttműködési és tájékozta­tási megállapodás létrehozá­sát.” — Van-e lehetőség arra, hogy a jelen környezeti álla­potokat mérések alapján rög­zítsék azért, hogy már az atomerőmű blokkjának indu­lása után az esetleges változá­sokat is figyelemmel kísérhes­sük? — Maróthy Lászlótól töb­bek között azt kértem: tegyék lehetővé a Börzsöny térségére vonatkozó 0-szintmérések el­végzését, beleértve a vízfolyá­sokat, víztározókat, s külön vizsgálat keretében tekintsék át a nagymarosi erőművel kapcsolatos összefüggéseket is. Azt az ígéretet kaptam, hogy a 0-szintmérések elrendelésé­ről a minisztérium gondosko­dik, egyben a többi környezeti elemet is megfigyelik majd egy több állomásból álló mo­nitoring-rendszer segítségével. Tétényi Pál arról biztosított, hogy hazánkban 1952 óta vizs­gálják a környezetnek a lég­köri atomfegyver-kísérletekből eredő mesterséges radioizotóp- szennyezettségét, s a 60-as évektől működnek a légköri radioaktivitás ellenőrzésére, különböző szakminisztériumok bevonásával környezet-ellenőr­ző hálózatok. Ha az erőmű majd normál üzemben műkö­dik, nincs félnivalónk. De minden ilyen rendszernél el­engedhetetlen az információs rendszer kiépítése, a folyama­tos ellenőrzés, a meglévő nem­zetközi egyezmények betartá­sa és a két ország kapcsola­tára vonatkozó új kezdemé­nyezések következetes végig- vitele. Fazekas Eszter A megye legészakibb csücs­kében élők már jó ideje figye­lik egy, az ország határán kí­vüli nagyszabású építkezés lát­ható jeleit. Ahogy csehszlovák oldalon a munkálatok előre­haladtak, úgy lett egyre han­gosabb a közvélemény a léte­sülő mochovcei atomerőművel kapcsolatban, melyről ez ideig több volt a találgatás, a sut- togó-aggódó véleménynyilvání­tás, mint a pontos, megbízha­tó információ. A terület or­szággyűlési képviselőjének, Balogh László megyei tanács­elnöknek is megemlítették a dolgot a bernecebarátiak, aki arra tett ígéretet, hogy sürgő­sen utánajár a témának. — Volt-e korábbi informá­ciója a Mochovce térségében épülő atomerőműről s annak várható környezeti hatásairól? — Sajnos, nem. Ez év feb­ruár 13-án értesültem az ügy­ről, akkor kézbe véve annyit sikerült megtudnom: nemhogy a megyének, de a csehszlovák —magyar határ menti térségek fejlesztését koordináló bizott­ságnak sincs érdemi informá­ciója. A Nemzetközi Atom­energia Bizottság ausztria- bécsi bulletinjéből tudtuk meg hogy egy 4X1000 megawajt teljesítményű, kétkörös vízhű­tésű, hűtőtornyos hőcseréjí erőműről van szó, melyet 1986- ban kezdtek a csehszlovákot építeni, és az első 1000 mega­wattos blokk üzembe helye zését 1990 második félévébei tervezik. Természetesen leve let írtam — további tájékoz tatást várva — Maróth] László környezetvédelmi é. vízgazdálkodási miniszternél aki válaszában tudatta: az in formáció beszerzése az Orszá gos Atomenergia Bizottsá; hatáskörébe tartozik, ezért a: OAB elnökét kérte fel a té ma gondozására, egybei mindkettőnk további informá lására. — Helyénvalónak tartje hogy ebben az ügyben ké KGST-tagország között ilyen a viszony? — Tegnap kaptam meg Té­tényi Pál, az OAB elnökének levelét, melyben a következő áll: „Atomerőmű vagy más, a környezetet potenciálisan ve­szélyeztető üzem létesítése, valamely ország területén az adott ország állami szerveze­teinek szuverén joga, amely­hez semmilyen külső, szomszé­dos ország vagy nemzetközi szerv hozzájárulása nem szük­séges. Így a Magyar Népköz- társaságtól a kérdéses atom­erőmű létesítésére vonatkozó semmiféle egyetértést nem kértek a csehszlovák állami szervek.” A továbbiakban arról szól a levél, hogy az OAB elsősorban KGST-információkból, illetve szakfolyóiratokból, könyvek­ből, egyéb kiadványokból tud­ja, hogy az épülő erőmű a paksival azonos típusú, így technológiai rendszereit, üze­mi paramétereit ismerik. A kettő között csak az a különb­ség, hogy a mochovcei nem frissvíz-hűtésű, hanem hűtőto­ronnyal üzemel majd. Normál­üzemben — becslések szerint — sem a hűtőtornyokból kibo­csátott vízgőz, sem a szellőző­kéményen át a légtérbe jutó radioaktív anyagok nem okoz­nak számottevő hatást magyar területeken. A kérdésére visszatérve: Csernobil sajnos, megtanította a világot arra, hogy egy atom­erőmű építése nem lehet kizá­rólag az adott ország belügye. A környezet védelme a határo­kon is túlmutató igény kell le­gyen. A KGST-tagországok in­formációs rendszerében, az említett szuverén jog szemlé­letében is van elmozdulás. Ismét Tétényi Pál leveléből idézek: „A tervezett egyez­mény, valamint az ehhez kap­csolódó együttműködési mun­katerv, a baleset-elhárítási felkészülés számos területén irányoz elő közös fejlesztési kulását azért tartják fontos­nak, mert álláspontjuk szerint a jelenleg működő szakszerve­zetek nem képesek kellően ér­vényre juttatni tagjaik érdek- védelmét, és működésük a de­mokrácia követelményeinek sem felel meg. A Közlekedési Dolgozók Demokratikus Szak- szervezete szándékai szerint küzdeni kíván a demokratikus magyar társadalom megterem­téséért, a társadalmi létbizton­ság szavatolásáért,, a létfelté­telek 'javításáért, valamennyi dolgozó munkához való jo­gáért. Fellép áz ellen, hogy politikai nézeteiéit hárkit eg­zisztenciális következmények­kel sújtsanak, s akikkel ez még­is megtörténik, azzal a szerve­zet szolidaritást vállal. A KDDSZ a képviseleti de­mokrácia elvei szerint műkö­dik, felhatalmazza választmá­nyát szervező- és toborzómun- ka végzésére, és arra, hogy felvegye, illetve tartsa a kap­csolatot az állami és társadal­mi szervekkel, beleértve a füg­getlen szakszervezeteket, az ágazati szervezeteket és a SZOT-ot. A szakszervezet a Magyar Népköztársaság alkot­mánya, valamint a szakszer­vezeti jogokat rögzítő nemzet­közi okmányok szellemében kí­ván tevékenykedni. Felhívás­sal fordult a közúti közleke­désben dolgozó társaihoz, min­denkihez, aki e törekvésekkel azonosítja magát, csatlakoz­zon a Közlekedési Dolgozók Demokratikus Szakszervezeté­hez. Elvetélt visszahívási kísérlet A képviselő mellé álltak Az már nem kelt meglepe­tést, hogy alternatívnak mon­dott szervezetek, állampolgá­rok különböző csoportjai egy- egy országgyűlési képviselő visszahívását kezdeményezik. Tudvalevő az is, hogy az MSZMP érthetetlenül passzív magatartást tanúsít ilyenkor, holott elemi érdeke fűződne ahhoz, hogy maga tegye meg a szükséges lépéseket, ha rosszul dolgozik egy párttag képviselő. Ezért mindenkép­pen új, s üdvözlendő vonás­nak számít, hogy a halásztel­ki kommunisták a minap el­számoltatták a körzet képvi­selőjét. Néhányan visszahívá­sát kezdeményezték, amivel azonban a többség nem értett egyet. A községi pártaktíva — amelyre a pártbizottság tör­ténetében először került sor — megmutatta azt is: mi kell ahhoz, hogy az MSZMP va­lóban politizáló párttá vál­jon. A pártaktíva összehívása meglehetősen szokatlan hely­zetet teremtett. Aktualitását az adta, hogy három MSZMP- tag igen kritikusan ítélte meg dr. Novak Béla, a körzet or­szággyűlési képviselője, a Cse­pel Autógyár nyugalmazott vezérigazgatója tevékenysé­gét. Ám e konkrétumon túl egyéb, általánosabb célja is volt az összejövetelnek. Még­pedig az, hogy utat kell nyit­ni a párton bélüli vélemény- különbségeknek, olyan fóru­mot kell teremteni, ahol nyil­vánosságra kerülnek, vitában méretnek meg a különböző nézetek. A kisebbségé is! Senki ne érezhesse azt, hogy kívül rekedt csak azért, mert egy bizonyos kérdésben nem ért egyet a többségi állás­ponttal. Tét.volt az. is: az el­jövendő' 'választási harcban hogyan tud politizálni egy ilyen szűk közösség? A jelen lévők, bizonyították azt is, nem törvényszerű, hogy az MSZMP esetleges hibáiból más szervezetek kovácsolja­nak politikai tökét. A párt maga vonja le a tanulságo­kat, hogy megerősödve kerül­hessen ki az ilyen helyzetek­ből. Mindezt Farkas Károly köz­ségi párttitkártól tudtuk meg, aki elmondta azt, hogy az aktíván 43-an vettek részt. Dr. Novák Béla adott tájékozta­tást a ciklusban végzett mun­káról, a napi feladatok ellátá­sáról. Ezzel kapcsolatban 29 kérdés hangzott el, s a kép­viselő jól állta a sarat. Ennek ellenére felvetődött az is: gondolt-e rá, hogy vissza kel­lene vonulnia? Konkrét ja­vaslat is elhangzott a vissza­hívására. Az a vélemény ala­kult ki, hogy kevés szállal kötődik a településhez, cse­kély információval rendelke­zik, nem ismeri a helybéliek porblémáit. A vitában azon­ban kiderült, hogy erről nem­csak a képviselő tehet. A fo­gadóórákon, falugyűléseken, egyéb fórumokon bizony nem látták el megfelelő muníció­val. A község vezetői is lu­dasak abban, hogy tulajdon­képpen nincs is mit számon- kérni a képviselőn. Nem ad­tak neki feladatokat. S ha igen, akkor gyakran olyano­kat, amelyek egyes szemé­lyeknek fontosak ugyan, a tá- gabb közösségnek azonban nem. A fórum végkifejlete az volt, hogy — a három javas­lat ellenére — a párttagok nem látnak okot dr. Novák Béla visszahívására. Az olyan szubejktív vélemények, hogy másvalaki esetleg jobban kép­viselné a település érdekeit, csupán feltételezések. A la­kosság, a párttagság csak ak­kor követelhet, ha a másik oldalról biztosítja a feltétele­ket. Azaz: feladatokat ad és számon kéri azok teljesítését. A jövő útja ez lehet. Felmerült az is: mit tesz a párt, ha más szervezetek kez­deményezik a képviselő visz- szahívását? Farkas Károly szerint erre csupán egyetlen válasz lehet: mellé állnak. Ha ugyanis az MSZMP tagsága nem talál indokot a visszahí­vásra, akkor az a tisztességes magatartás, ha másokkal szemben igyekeznek megvé­deni káderüket. Nem admi­nisztratív eszközökkel, hanem olyan feladatokkal, amelyek fényesítik a képviselőt, s egy­úttal a közösség érdekeit szol­gálják. K. L. A REFORM ÜGYÉBEN Tévések levele A Magyar Televízió MSZMP- bizottsága' — az MTI Orszá­gos Sajtószolgálat közlése szerint — levelet intézett a Központi Bizottság reformpo­litikusaihoz és reálpolitiku­saihoz. Ebben arra hívják fel a figyelmet, hogy a párt már­cius 7-én kibocsátott prog­ramja véleményük szerint nem hiteles azért, mert nem lehet egységes programot megfo­galmazni a reform híveinek és ellenfeleinek. „A megújult MSZMP-ben a centrumtól jobbra és balra is csak reformkommunisták és reálpolitikusok helyezked­hetnek el!” — hangsúlyozza a tv pártbizottságának levele. A Parlamentben hétfőn ülést tartott Nyitray Rékának, a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos főmunkatársának elnökletével a Minisztertanács bős—nagymarosi beruházást ellenőrző társadalmi bizottsá­ga. Elsőként Meleg Zoltán, a Pest Megyei Tanács környe­zet- és természetvédelmi titká­ra tájékoztatta a testületet ar­ról a napokban történt ese­ményről, hogy Nagymaros tér­ségében kivágtak ötvenöt je­genyenyárfát. Meleg Zoltán el­mondta, hogy a beruházók semmiféle engedélyt nem kap­tak a nyárfák kivágására. Nem igaz a feltételezés, hogy a fák egy bizonyos baktériumos be­tegségben szenvedtek volna, szakértők véleménye szerint a tapasztalt kiszáradást a beru­házás következtében kialakuló vízhiányos állapot idézte elő. Ez a folyamat azonban — ugyancsak szakvélemények szerint — visszafordítható lett volna, a fákat meg lehetett volna menteni. A kár annál is nagyobb, mivel ez a nyárfasor meghatározta a táj képét. A későbbiekre vonatkozó tervek sem számoltak a fák kipusztí­tásával, a majdani állapotot előrevetítő fantáziaképeken is is látható a fasor. A bizottság állást foglalt amellett, hogy a beruházó ilyen jellegű, engedély nélküli tevékenysége megengedhetet­len, s feltétlenül szükséges vizsgálatot indítani a felelős­ség megállapítására. E kérdés kapcsán szóba került az is, hogy a térségben — akár a ki­vágott fatörzsekből — állítsa­nak emléket az itt kárba ve­Szakszerveze t-alakit ás Gödöllőn Közlekedési dolgozóknak Gödöllőn, a Pest Megyei Du­na Volán Vállalat üzemigaz­gatóságán megalakult a Közle­kedési Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. A 138 alapító tag között éppúgy megtalálni szellemi munkát végzőket, mint gépkocsivezetőket, rako­dógép-kezelőket, szállítómun­kásokat, a járműfenntartás és üzemfenntartás fizikai dolgo­zóit. Az új szervezet megala­Nem voltak betegek a nagymarosi nyárfák szett értékeknek. A meghívott­ként jelen lévő Varga Miklós környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási minisztériumi ál­lamtitkár ehhez a kérdéshez kapcsolódva kifejtette: tudo­mása szerint a kivágás idő­pontjában már csak 29 fa állt, s az őhozzá eljuttatott szakvé­lemények ezeket a nyárfákat kivágásra ítélték. Az államtit­kár tudni vélte azt is, hogy a nagymarosi tanácselnök szó­beli engedélyt adott a fasor kivágására. A későbbi szóvál­tásban a bizottság tagjai vi­tatták e tájékoztatás pontossá­gát, rámutatva, hogy a kivá­gást követően elkészített hely­színi jegyzőkönyvben is 55 fa szerepelt, a helyi tanácselnök­nek pedig nincs is illetékessé­ge az ilyenfajta kérdések el­döntésében.

Next

/
Thumbnails
Contents